Az elmúlt években Észak-Koreának nem csupán az elfuserált (vagy nem) nukleáris és rakétakísérletekkel sikerült felkeltenie a nemzetközi média képviselőinek figyelmét. Bár ez leginkább csak az említett kísérleteknek köszönhető, de egyre többen követik figyelemmel a Kedves Vezető, Kim Dzsong-il különösen tavalyi agyvérzése óta szemlátomást egyre romló egészségi állapotát és tippelgetnek ezzel összefüggésben a lehetséges utódra. Egyre több jel mutat azonban arra, hogy a találgatásnak immár vége, és ha személyesen mindjárt nem is, de ideje kicsit közelebbről megismerkedni a reménybeli örökössel

Május 25-én az észak-koreai állami (nem mintha volna másmilyen...) hírügynökség büszkén kürtölte világgá: az ország végrehajtotta második (szerintük az elsőhöz hasonlóan) sikeres kísérleti atomrobbantását.

Mit szóljon hát ilyenkor a higgadt elemző? "Fusson ki merre lát! A gonosz féltengelye atomot lóbál a világ feje fölött! Megdöglünk mind!"

Vagy talán mégsem? Az elmúlt hetekben lassacskán elkezdtek napvilágot látni az eseménnyel kapcsolatos mérések alapján készült első elemzések. Lássuk, mi is történhetett valójában, s mindezek fényében mire véljük az észak-koreai vezetés legújabb fenyegetéseit.

Forrong a perzsa nemzet, tüntetések Teheránban és a többi iráni nagyvárosban, recseg-ropog az iszlám köztársaság. Az ember óhatatlanul is arra gondol, hogy vagy az amerikaiak, esetleg izraeliek támogatásával összehozott újabb "színes forradalmat" lát, ezúttal a volt szocialista blokkon kívül, vagy Ahmadinedzsád és bagázsa vette túl pofátlanra a figurát a választás lenyúlásánál. Ugyanis a pénteki választást ránézésre sok mindennek lehet nevezni, csak épp kóser halalnak nem.(folyt.=>)

A rendészet illetve a rendőrség egyenruhái egyáltalán nem tartoznak blogunk profiljába, ugyanakkor a magyar rendőrségi egyenruhák közelmúltbeli és jövendő változásainak általánosabb tanulságai magyarázzák, hogy Angyalbőrben... című sorozatunk keretein belül mégis tegyünk egy egyszeri kitérőt ebbe az irányba (ezt a poszt amúgy meglehetősen sablonos címe is jelzi). A rendőrség fegyveres rendvédelmi szerv, egyenruháinál fontos szempont a szervezet egységes megjelenésének biztosítása, a felismerhetőség, illetve a civil lakosságtól és más egyenruhás testületektől való megkülönböztethetőség. Emellett öltözeteinek megjelenési formájában ötvöznie kell a praktikumot az állam szimbólumaival (egy-két speciális feladatot ellátó egység viseleténél természetesen erősen az előbbi irányába tolódik a hangsúly), egyszersmind tekintélyt és a bizalmat kell  sugároznia. Enyhén szólva nem hátrány persze az sem, ha a mundérba bújtatott közegek ráadásul jól is érzik magukat a formaruhájukban. A jelenlegi magyar rendőrségi egyenruháknál azonban a fenti kritériumokból vajmi kevés teljesül. 2009 április 30-án azonban új Öltözködési szabályzatot kaptak rendőreink, mely remélhetőleg egy új, a mainál szerencsésebb egyenruhakorszakot is elindíthat a testületben.

Június 7-én több ország is dönt a sorsáról - csak egyes helyeken kicsit jobbak a döntési alternatívák, mint idehaza. Libanonban parlamenti választásokat tartanak vasárnap, ahol a tét az ország jövőjének alakítása, vagy a helyén marad, és megerősödik a nyugatbarát szunnita-drúz vezetésű Március 14 szövetség, vagy átadja a helyét maronita-síita ellenzéki koalíciónak. Persze ez a kép erősen leegyszerűsítő, mert a libanoni társadalom, és így a politikai élet annyira sokszínű, hogy nehéz róla nem leegyszerűsítő frázisokban beszélni. (folyt.->)

A Varsói Szerződés - elméletileg

Június negyedike „nagy nap” a volt szocialista államok életében: 1955. június 4-én az albán ratifikációval hatályba lépett a három héttel korábban (május 14-én) aláírt Varsói Szerződés (VSZ). Figyelemre méltó sebesség, különösen az EU-szerződések körüli mizériát ismerve…

A Közel-Kelet gyöngyszeméről mostanság nem sok szó esett a blogon, pedig zajlik azért ott is az élet, Netanyahu például nemrég próbált lobbizni Obamánál az Irán ügyében, látszólag nem sok sikerrel, de hát ki tudja, mit hoz a jövő. De a mostani írásnak nem is ez az apropója, hanem, hogy a szokásos blogszemlézés közben rábukkantam egy akkora bullshit-halmazra, hogy egyszerűen többet kell szánni rá egyszerű linkelésnél. Az írást a Commentary Magazine közölte le, melynek főszerkesztője személyesen John Podhoretz, Norman "negyedik világháború" Podhoretz fiacskája, a neokon lángelme, aki ifjabb Bush-t a "XXI. század első nagy vezetőjének" nevezte. Maga a cikk is ebben a stílusban íródott, témája: 7 fenyegetés, ami Izrael létezését veszélyezteti. (folyt. =>)

    A nemzetközi, s néhanapján a hazai sajtóban is felröppennek Macedóniát érintő hírek, általában a névvita kapcsán (ha nem épp az albánokról írnak), mely Görögország és a kis FYROM között zajlik – immár 18 éve. De pontosan miért zavarja Görögországot, hogy Macedónia Macedóniának vagy ne adj Isten Makedóniának akarja hívni magát? A számunkra – enyhén szólva – furának tűnő vita mögött két nemzetépítés összeütközése húzódik meg.
    Az első és legfontosabb dolog, amit tisztázni kell a téma kapcsán, hogy Macedónia területe korról korra változott, és a mai államalakulat is egy nagy verseny eredményeképp jött létre.

A Katpol Blog régóta jelentkezett egyenruhákról szóló cikkel. A téma iránt érdeklődő olvasóinkra gondolva Angyalbőrben… című sorozatunk keretében készítettünk interjút dr. Békési Lászlóval, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatójával, akiről talán kevesen tudják, hogy a szovjet egyenruhák gyűjtője és kutatója, aki több tudományos művet is írt a témában, valamint „A 22-es csapdája” háborúellenes katonai bolt (Budapest, Aradi utca 3.) tulajdonosa. Interjúnkban a szovjet és orosz katonai egyenruhák ki-és átalakulásáról, emellett az uniformológia területén sok minden másról is kérdeztük

A vallást belekeverni a háborúba egy elég ellentmondásos dolog. Alapvetően a háborúnak racionális érdekek, nem pedig teológiai kérdések erőszakos érvényesítésének kellene lennie, de vannak esetek, amikor a vallási hevület, a fanatizmus komoly harcérték-bónuszt ad a katonáknak. Ezen kívül stabil ideológiai háttérként is szolgál, jóval hatásosabban, mint a XIX. század összes politikai alapeszméje és azok leágazásai, vagyis egy feladattal kevesebb a politikai vezetés számára. Azonban vannak esetek, ahol a saját oldalnak nem hogy nem szerencsés erőltetnie a vallási identitását, hanem egyenesen katasztrofális következményekkel jár, ha megteszi. Ilyen eset az a COIN háború, ahol idegen katonák vívják harcukat a helyi felkelők ellen. Ehhez képest milyen Afganisztánból származó felvételt tett közzé nemrég az Al-Dzsazíra? (folyt. =>)