Tíz évvel ezelőtt egy hidegháborús-atomfegyveres témájú rádiós vendégszereplésünk apropóján idéztük egyik szellemi inspirálónkat a társadalmi amnézia egyik talányos nyugat-európai példájáról: a nukleáris fegyverkezési verseny és az atomenergia ellen tiltakozó békemozgalmat, amely a '80-as évek elején hatalmas tömegtüntetéseket szervezett több országban, és a média jelentős figyelmét is megragadta, az utókor még egy Wikipedia-szócikkre sem tartja méltónak. Amennyire az említett tudástár archívumából ezt meg tudtuk állapítani, egészen 2018-ig nem is változott a helyzet.

Azt a lehetséges magyarázatot, hogy a hangos aktivisták mai szellemi utódai egyszerűen túl kínosnak találják ezt az egész történetet, mint azt az említett blogger is sugallni látszik, mi nem igazán tudjuk megítélni, de mindenesetre még ez tűnik a legvalószínűbbnek. Az érdektelenséget mint tényezőt alighanem kizárhatjuk, hiszen a legalábbis részleges nukleáris leszerelés néhány évvel később tényleg megvalósult - lásd bővebben a fentebb linkelt posztunkat -, utólag igazolva a mellette kardoskodókat, az atomenergiát ellenző nyugati politikai irányvonalról meg ugyebár felesleges részletezni, hogy jóval azután is milyen hatást fejtett ki.

Na de bárhogy is nézzük, az tény, hogy miután a szovjet-amerikai viszony (úgymond) enyhülése végetért ill. politikailag megbukott, a háborús fenyegetés, a gazdasági pangás, az olajválság és egyéb hasonló megrázkódtatások hatására a NATO-tagállamok közvéleményén (is) úrrá lett egyfajta vészterhes, nyomasztó hangulat, amely nem csak tüntetések formájában csapódott le a közéletben. Ilyen megnyilvánulás volt (persze nem előzmények nélkül) egy esetleges III. világháború borzalmainak popkulturális ábrázolása. Különösen nagy hatással volt saját hazájában két ilyen témájú TV-film, a brit Threads (Fonalak - BBC, 1984) és az amerikai The Day After (Másnap - ABC, 1983), melyekkel mai podcastunkban foglalkozunk.

Jó szórakozást! A hanganyag letölthető itt, az eddigi adások pedig elérhetőek itt.