"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • KatPol Kávéház XLVI. - Grafit a tetőnKedves hallgatók! A korábban tett ígéretünknek és a meghirdetett szavazás eredményének megfelelően a Csernobil az a sorozat, mellyel az aktuális adásban foglalkozunk. Az adás letölthető innen, a...
  • A megaláztatás évszázada XII.Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez...
  • KatPol Kávéház XLV. - Lánctalpas találkozóKedves hallgatók! Hagyományainkhoz híven podcastunk 45. adásában ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal a Militracks idei rendezvényéről ill. az overlooni hadimúzeumról: Listen to "KatPol...
  • A megaláztatás évszázada XI.Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez...
  • A megaláztatás évszázada X.Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és a Trónok harca c. sorozatról szóló adások miatti hosszabb kihagyás után folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó...

Facebook

Címkék

1.vh (5) 2.vh (82) afganisztán (52) ajanlo (49) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (24) hadsereg a politikában (36) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (78) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (37) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (47) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (55) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (12) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (66) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

A megaláztatás évszázada XII.

2019.08.15. 10:40 KatPol Blog

Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez hasonlóan, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírást használom, mellette a pinyin vagy más bevett angol nyelvű alak zárójelben szerepel az első említéskor. 

Az előző részek rövid összefoglalása helyett álljon most itt inkább egy rövidke áttekintés Kína belpolitikai helyzetéről 1926-ban. Délen Szun Jat-szen (Sun Yat-sen) halála utáni hatalmi harcokban Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek), a legesélytelenebbnek tartott utódjelölt egy év leforgása alatt teljhatalomra tett szert ügyes manőverezéssel és politikai ellenfelei kiszorításával. A szövetség a nemzetiek és a kommunisták között fennmaradt, és a népesség egyre nagyobb része támogatta őket, miután elegük lett a hadurak önkényeskedéséből. Északon eközben a helyzet szokásosan instabil volt: ugyan Mandzsúria ura, Csang Co-lin (Zhang Zuolin) győztesen fejezte be előző háborúit, nem volt konszenzus közte és szövetségesei között Kína jövőjéről. Rövid életű ideiglenes kormányok váltották egymást, csapatai pedig kénytelenek voltak a Jangce vidékét is feladni. A Dél-Észak szakadás lassan a végéhez közeledett egy olyan hadjáratban, amely a két világháború közötti legnagyobb volt. 

A tájékozódást segítő térképek itt érhetők el.

A népi villámháború (1926-1927) 

Útjára indul az északi hadjárat

Észak katonai erővel történő térdre kényszerítése Szun Jat-szen egyik nagy álma volt, ám ez mindkét alkalommal hamvába holt ötletnek bizonyult. Csang arra készült, hogy befejezi mentora álmát, és 1926. június 5-én ki is nevezték a Nemzeti Forradalmi Hadsereg főparancsokává, vagy, ahogy nyugaton fordították, „Generalisszimusszá”. A fordítás annyiból jól adja vissza a tisztsége lényegét, hogy Csang gyakorlatilag diktátori felhatalmazást kapott minden katonai és polgári ügy vitelére, ez alól csak a Nemzeti Párt (Kuomintang, Guomindang) volt kivétel. 

chiang1926.jpgCsang (jobbra) július 1-jén kiadta az utasítást a teljes mobilizációra, amelyben úgy fogalmazott: ”az emberek jólétének védelmében meg kell buktatni a hadurakat és ki kell irtani a reakciós erőket, hogy megvalósulhasson a Három Népi Elv és a nemzeti forradalom”. Július 9-én ünnepélyesen letette az esküt több tízezres tömeg előtt, és hozzátette, hogy „az ország elsüllyed, ha nem ontunk vért”, majd egy kék zászlót vett kézbe, rajta a „Le a militarizmussal, a nyugati imperializmus eszközével!” jelmondattal, és fehér lóra ülve elvonult a katonák előtt.

Az esélyek nem nekik kedveztek: az északi militaristák 750 ezer katona felett parancsoltak, míg a nemzetieknek alig ennek ötöde állt rendelkezésére, és a szovjet támogatás ellenére sokuknak fegyverük sem volt. Ugyanakkor a morál a korábbi győzelmek miatt magas volt, és a Whampoa Akadémián végzett tisztek már bizonyították rátermettségüket. A nemzeti erőket nyolc hadtestre osztották, ezek közül a mintegy 20 ezer főből álló 1. hadsereg volt a legképzettebb és legjobban felszerelt, Csang bizalmasa, Ho Jing-csin (He Yingjin) parancsnoksága alatt. A 2. hadsereget Tan Jan-kai (Tan Yankai) vezette, a 7. hadsereg élén pedig egy helyi, Li Cung-zsen (Li Zongren) állt, aki iskolákká alakította a templomokat és fegyelmet várt beosztottjaitól. Alatta szolgált az időszak egyik legtehetségesebb kínai parancsnoka, a perzsa ősöktől származó Paj Csung-hszi (Bai Chongxi), aki muszlim hite ellenére bort ivott és disznóhúst evett. A 8. hadsereget Tang Seng-csi (Tang Shengzhi) irányította, egy egykori mandarin fiából lett hadúr, aki északról menekült ide egy sikertelen felkelést követően. 

A „Jáde Marsall” utolsó háborúja

Csang eredetileg két fronton akart támadni, de Blücher (alternatív átírás szerint Bljuher) szovjet tábornok tanácsát megfogadva az erőit Vuhan (Wuhan) bevételére koncentráltra. A harc július 27-én vette kezdetét a „Jáde Marsall”, Vu Pej-fu (Wu Peifu) erői ellen Közép-Kínában. Vu, akit 1924-ben legyőztek a mandzsúriai erők, 80 ezer katonát tudott szembe állítani a támadókkal. A tényleges hadműveleteket Csang Tangra és más helyi tábornokokra hagyta, míg ő saoguani főhadiszállásáról a stratégiai döntésekre, a diplomáciára és a megvesztegetésre koncentrált. Alig egy hónap alatt hat tábornok állt át a nemzetiek oldalára csapataival a kenőpénzeknek köszönhetően. 

csang_blucher_1926.jpg

Blücher (középen) és Csang, 1926.

Dél-Hunan könnyedén elesett a helybéli Tang tábornoknak köszönhetően, és a tartomány fővárosát, Csangsát harc nélkül vették be. Csang ezután követte a csapatokat északra, és útközben úgy fogalmazott bizalmasai előtt: „most dől el, hogy a kínai nép és faj képes-e visszanyerni szabadságát és függetlenségét”. Augusztus 18-án folytatódott az előrenyomulás a vasútvonalak mentén, Vu emberei kétnapi ellenállást követően visszavonultak, és néhány napon belül a tartomány egésze az irányításuk alá került. Augusztus 26-án Csang elrendelte, hogy folytassák az előrenyomulást Vuhanhoz. 

A város a Jangce és a Han folyók találkozásánál feküdt, mintegy 800 ezer lakossal, és ekkor még három különálló részből állt: Vucsang, ahonnan a köztársasági felkelés annak idején indult, Hanjang és Hankou. A „Jáde Marsall” főhadiszállása is itt volt, így elvesztése önálló hadúri karrierjének végét is jelentette volna. A támadásban a 4. hadsereg járt élen, amelyet a parasztok titokban segítettek, így a várostól 20 kilométerre lévő fontos vasúti hídnál a védelem hátába kerülhettek. Vu személyesen vezette a védelmet, és kivégeztette a visszavonuló tiszteket, ám mire a nap végére a híd harmadszorra is gazdát cserélt, alulmaradt a küzdelemben. A tízezer védő kétharmada halott volt vagy fogságba esett; sokan megfulladtak, másokat Vu elszáguldó páncélvonata gázolt halálra a síneken. 

kmt_katonak_vuhan_1926.jpg

A KMT csapatai Vuhanban

Vu táviraton kért támogatást szövetségesétől, a „Nankingi Hadúr” néven is emlegetett Szun Csuan-fangtól (Sun Chuanfang), de ő inkább kivárt. Vu erői eddigre kimerültek voltak, és szeptember 2-án a nemzeti erők elérték a Vucsangtól délre fekvő tavat. Csang ezúttal a frontra látogatott, miközben Vu Hankouba menekült. John Powell amerikai újságíró letörten, ivászat közben talált rá, kezében a Három Királyság egyike, Vu katonai hadjáratait feldolgozó könyvvel, és a tábornok nosztalgikusan csak annyit mondott: „ekkoriban nem voltak még géppuskák és repülőgépek”. 

Ugyan Vucsang falait nem tudták megmászni, a Hankout védő tábornok kenőpénz fejében letette a fegyvert, amit Hanjang is hamarosan követett. Vu a helyzetet látva északra menekült tovább, és eközben a nemzetiek támogatottsága egyre csak nőtt a helyi lakosság felé gyakorolt jó magaviseletük miatt: nem voltak rekvirálások, és az elvett ellátásért fizettek, igaz, gyakran csak értéktelen katonai pénzben. A szabályos ostrom alá vett Vucsangban az éhínség mellett a kolera is pusztítani kezdett.  Közben Csang már keletre kezdett tekinteni, és támadást indított Csianghszi tartományban, amit siker koronázott, és a tartományi fővárost, Nancsangot kézitusában bevették. Szun Csuang-fan azonban gyorsan reagált, és személyesen vezette az ellentámadást, aminek sikere után százakat végeztek ki (különösen azokat, akik „orosz típusú frizurát” hordtak), fejeiket karókra szúrták. A vereség nem sokáig szegte Csang kedvét: 1926. október 10-én a köztársasági forradalom 15. évfordulóján a Köztársaság szülővárosa, Vucsang letette a fegyvert. 

nra-nothern.png

Kuomintang-katonák a hadjárat idején

Törések az egységfronton

November 8-án a Vuhanból átdobott csapatokkal sikerült újra elfoglalni Nancsangot. A győzelmet követően a Kuomintang vezetősége Kantonból Vuhanba tette át központját, ahol újra a párt balszárnya került túlsúlyba a különféle forradalmi megmozdulásoknak hála, amik a hadurak alóli felszabadulás szabadabb légkörét kísérték. Csang azonban nem tartott velük: a napi politika helyett a Jangce-menti két nagyváros, Nanking és Sanghaj megszerzése kötötte le minden gondolatát. Csang hűséges beosztottja, Ho Jing-csin tábornok elfoglalta Fucsien tartományt, ezzel 1927 elejére már hét déli tartomány tartozott a Kuomintang irányítása alá 170 millió lakossal, hadereje pedig az átállások és a csatlakozók nagy száma miatt mintegy 30 hadseregre és 260 ezer főre nőtt. Ekkoriban már egy női öngyilkos alakulat is felállításra került, amelynek parancsnokát csak „kantoni Jeanne d’Arc” néven emlegették. A hadjárat eddigi egésze alatt alig 25 ezer embert vesztettek. A sok csatlakozó nagy hátránya az volt, hogy nem mind tartották magukat a szigorú fegyelemhez és erkölcsökhöz úgy, mint a hadsereg magja. Az északi hadurak eközben, látva a Nemzeti Forradalmi Hadsereg jelentette fenyegetést, egy zászló alatt egyesültek: ez lett az Ankocsün (Anguojun), a Nemzeti Béketeremtő Hadsereg. 

68372177_355386925390871_6402292918178021376_n.png

Az Ankocsün tüzérei...

ankocsun_katonak.jpg

...és gyalogosai.

A törések már látszani kezdtek a nemzeti-kommunista együttműködésben, amikor egyre több baloldali vetette fel nyíltan, hogy Csang egy despota. A Generalisszimusz erre válaszul Nancsangban létrehozta a Tartományi Központi Politikai Tanácsot, mintegy a vuhani pártszervek ellensúlyozásra. A vuhani kormány saját katonai üdvöskét is talált Tang Seng-csi személyében, akit az egyik szovjet tanácsadó egy olyan gyönyörű nőhöz hasonlított, aki „mutogatja bájait, és annak adja magát, aki a legtöbbet ajánlja” (manapság ezt már jóval egyszerűbben fogalmaznánk meg). 

Januárban Csang hívei találkozót tartottak Lusanban, egy gyönyörű fekvésű hegyi pihenőhelyen, amely utóbb Csang, majd Mao Ce-tung kedvelt konferenciahelyszínévé vált. Csang ezt követően Vuhanba ment, hogy megpróbálja rábeszélni a politikusokat a Nancsangba költözésre, eredménytelenül. A baloldaliak Li Cung-zsent kérték fel titokban új főparancsnoknak, ám ő nem merte ezt elvállalni. A helyzeten tovább rontott, hogy a generalisszimusz baloldali riválisa, Vang Csing-vej (Wang Jingwei) úgy döntött, visszatér Párizsból. Csangnak szüksége volt Nankingra, ami egykor mentora, Szun Jat-szen központja volt a mandzsu dinasztia elleni felkelés idején, hogy legitimálja magát a vuhani kormánnyal szemben. 

borodin_in_wuhan_1927.png

A Sanghajtól délre található Csöcsiang tartomány elleni első támadás kudarcot vallott, ám az egységfrontpolitikát követő balosok nem hagyták cserben Csangot, és Blüchert mellé rendelték tanácsot adni, miközben a muszlim Paj Csung-hszi tábornok vezetése alatt egy második hadsereget is útnak indítottak. Szun vonalai hamarosan összeomlottak, miután vesztegetés hatására a kormányzó átállt, a városparancsnokokat pedig a helyi üzletemberek fizették le, így harcra nem került sor a legtöbb helyen. A magabiztossá vált Csang táviratot küldött Moszkvába, hogy hívják vissza a szovjet tanácsadók fejét, Borogyint (fent). A Kuomintang vezetése erre válaszul megvonta tőle különleges diktátori jogköreit és korlátozta főparancsnoki autoritását. Amikor Csang megkapta az erről tájékoztató táviratot, mindkét öklével oldalról a fejébe ütött, négy órán keresztül üvöltött, tört-zúzott, majd keservesen zokogni kezdett. Amikor egy vuhani küldött eljött, hogy megmagyarázza a döntést, felesége, Jennie eldugta a férfi szolgálati fegyverét, ezzel megmentve az életét, ugyanis a zaklatott Csang azonnal öngyilkos akart lenni. 

Előre Sanghajba és Nankingba

Csang csakugyan hajlamos volt könnyedén összeomlani, de mindig ugyanilyen hamar össze is szedte magát. Hamarosan újra a front felé fordította figyelmét, és Anhuj tartományi vezetőjét is egy szép summával állította a maga oldalára, így a mandzsúriaiak nem tudtak erősítést küldeni délre a szorongatott helyzetben lévő Szun Csuan-fangnak. Sanghajban a haditengerészet és a parti őrség is átállt, ezzel teljes tengeri fölényt nyújtva a délieknek. Ahogy a KMT-erők közeledtek a városhoz, százezer kommunista érzelmű munkás koordináltan bénította meg a várost. Csalódniuk kellett azonban, ugyanis Csang nem szándékozott összeállni párton belüli ellenségei szövetségeseivel, így Szun Csuan-fang erői brutálisan felléphettek ellenük. 

1927. március 18-án aztán a KMT erői áttörtek a sanghaji védelmi vonalon, mire a városparancsnok letette a fegyvert, majd a figyelmeztetések ellenére visszatért északra, ahol hamarosan kivégezték. A North China Daily News nem gúnytól mentesen úgy fogalmazott: „hiba lenne azt mondani, hogy az ellenállás összeomlott; nem is volt”. Március 23-án Szun Csuan-fang kiüríttette Nankingot, ahova két nappal később bevonult Ho Jing-csin tábornok. Ezzel minden terület felszabadult a hadurak alól a Jangcétól délre. 

eszaki_hadjarat.png

Belpolitikai helyzet az Északi Hadjárat idején.

Ugyan Kína legnagyobb metropolisza már a KMT kezébe került, a munkások között továbbra is számos kommunista szimpatizáns volt. Csang tudta, hogy ha meg akarja szilárdítani hatalmát a térségben, drasztikus módszerekhez kell nyúlnia. A szakítás a nemzetiek és a kommunisták között elkerülhetetlennek tűnt. 

Folyt. köv. 

Végül következzen egy videó olyanoknak, akik inkább nézelődni szeretnek olvasás helyett:

Felhasznált irodalom:

·         Jack Gray: Rebellions and Revolutions. China from the 1800s to the 1980s. Oxford University Press, New York, 1990.

·         Jay Taylor: The Generalissimo – Chiang Kai-shek and the Struggle for Modern China. Harvard University Press, 2009.

·         Jonathan Fenby: Chiang Kai-shek. China’s Generalissimo and the Nation He Lost. Carroll & Graf, New York, 2005.

·         Philipp Jowett: China’s Wars. Rousing the Dragon 1894-1949. Osprey, 2013.

4 komment


| More

Címkék: kína hadsereg a politikában

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr5415010438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.08.17. 06:16:43

Reméljük, a kínai nép és hadereje most is kemény kézzel lecsap az idegen megszállókra és azok ügynökeire.

Kullancs1983 2019.08.17. 19:20:30

@MAXVAL bircaman közíró: Rád kéne már lecsapni egy kényszerzubbonnyal, baszod. :D

kiskutyauto 2019.08.19. 14:22:46

Ha Chang Kaishek "úgy játszott", mint Sztálin (ugyebár erről szól a beágyazott video), akkor mégis Mao hogyan játszott????

Bicepsz Elek 2019.09.02. 19:39:17

@kiskutyauto: Mint Lenin, Torckij, Sztalin es Tito egy szemelyben.