"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • A megaláztatás évszázada VII.Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ez pedig a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk következő része. Mint eddig is, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar...
  • A megaláztatás évszázada VI.Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ez pedig a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk következő része. A nevek, akárcsak korábban, elsődlegesen a népszerű magyar...
  • Történetek a Középső Birodalomból: A kínai vezetők nőügyei III.Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és ismét a kiegészítő részek egyikével jelentkezik a Kína modernkori történelmével foglalkozó sorozatunk. Tekintettel az előző két részt...
  • A megaláztatás évszázada V.Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ez pedig a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk következő része. Az előző rész tartalmából:Jüan Si-kaj elnök diktátori...
  • Nem az övék a diadalIndítsanak még ellenünk öt vagy hat olyan támadást, mint a Hamburg elleniek, és a német nép egyszerűen fel fogja adni, mindegy, mennyire erős akaratúak. Az emberek azt fogják mondani: „Elég volt,...

Facebook

Címkék

1.vh (5) 2.vh (81) afganisztán (52) ajanlo (49) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (24) hadsereg a politikában (30) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (1) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (72) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (37) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (47) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (50) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (9) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (12) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (64) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

Történetek a Középső Birodalomból: A kínai vezetők nőügyei III.

2019.01.28. 06:42 KatPol Blog

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és ismét a kiegészítő részek egyikével jelentkezik a Kína modernkori történelmével foglalkozó sorozatunk. Tekintettel az előző két részt övező nagy érdeklődésre, a kínai vezetők nőügyei kerülnek ismét terítékre. A nevek, akárcsak korábban, elsődlegesen a népszerű magyar átírásban szerepelnek, míg a pinyin alak az első említésnél zárójelben olvasható. 

Ezúttal az utolsó kínai császár, Pu Ji (Puyi) magánéletébe tekintünk be, ahol nagyon sok a kérdőjel, főleg a császár életének elzártsága, az udvari világ titokzatossága miatt. Élete során öt felesége volt: az őt megcsaló császárné törvénytelen gyermekének megöletése után ópiumfüggő lett, első és harmadik mellékfelesége elvált, a második mellékfeleség gyanús körülmények között halt meg, míg utolsó, tizenöt évvel fiatalabb felesége – feltehetően egy volt prostituált – túlélte őt. Rajtuk kívül az uralkodó nagy érdeklődést mutatott a nagyon fiatal lányok iránt, és kapcsolataiban egyfajta szadista hajlam volt rá jellemző (akárcsak a szolgáival és eunuchjaival való bánásmódjában is).  A hosszú évek során egyetlen utódja sem született, ami számos spekulációnak adott táptalajt.

Számos teória létezik arról, az uralkodó miért idegenkedett annyira a nőktől. Néhányan valamilyen testi fogyatékosságnak, így például impotenciának tudják be a dolgot. Mások szerint, mivel élete nagy részét eunuchokkal töltötte, nem alakult ki benne megfelelő férfikép, és így „férfiúi kötelességeinek” sem tudott eleget tenni. Megint mások a heréltekkel szembeni tradicionális vád szerint úgy gondolták, hogy a fiatal eunuchokkal együtt töltött sok idő homoszexuális kapcsolatra utal. A válásával foglalkozó egyik korabeli cikk írójának meglehetősen eufemisztikus megfogalmazása szerint „Pu Ji úr problémáját nehéz kezelni”. Öccse később úgy fogalmazott az ezt firtató nyugati író kérdésre, hogy Pu Ji „biológiailag képtelen szaporodni”, ami a feltételezett homoszexualitására való eufemisztikus utalás. Öccse felesége szintén hasonló értelmű megállapítást tesz emlékirataiban, és még egy „férfi ágyasról” is ír.

A gyermekcsászár rövid uralkodása 

1908. november 13-án váratlanul egy csapat eunuch érkezett az ekkor kétéves Pu Ji családjának otthonába, hogy magukkal vigyék őt a Tiltott Városba, mint a következő császárt. A fiú az ekkor még névleg uralkodó Kuang-hszü (Guangxu) császár unokaöccse volt, ám a valóságban a Csing (Qing)-dinasztia államügyeit az ő nagynénje, a kíméletlen anyacsászárné, Ce-hszi (Cixi) vezette. Ce-hszi 74 éves volt és súlyos betegség gyötörte, amikor az egészségesnek tűnő császár – akit még ő helyeztetett házi őrizetbe egy elhibázott reformprogramot követően – gyanús körülmények közt elhunyt, és ez számos pletykának adott alapot. Bár az idős nő még reménykedhetett a felépülésben, november 16-án ő is elhunyt, és Pu Ji apja, Caj-feng (Zaifeng) herceg lett az új régens, ám a palotában először csak a fiú ötödik életévében találkozhattak egymással, aki anyját és egyetlen vér szerinti öccsét, Pu-csiét (Pujie) is csak tízéves kora után láthatta. 

image005_1.jpg

A gyermekcsászár Bertolucci "Az utolsó császár" c. filmjében

1911. október 10-én felkelés tört ki Vucsangban, és Lung-jü (Longyu) anyacsászárné (Kuang-hszü özvegye) 1912. február 12-én, méltányos feltételek fejében lemondott a trónról. Így Pu Ji megtarthatta császári címét, és a Tiltott Városban maradhatott, a dinasztia tagjainak pedig sértetlenséget ígértek. Továbbá az új köztársaság ígéretet tett éves életjáradék folyósítására is, de az állandó pénzhiánnyal küzdő kormányok nem különösebben tartották magukat ehhez a ponthoz. Ugyan 1917-ben, tizenegy évesen néhány napra visszakerült a trónra, hosszabb időre már sosem lett újra Kína uralkodója. 

A trón nélküli uralkodó

Pu Ji a palotában nőtt fel, eunuchok és nagybátyja feleségei között, és mindennapjait az üres szertartásosság jellemezte. Végig uralkodónak kijáró tisztelettel nevelték, így meglehetősen önfejű fiatal lett, akitől a kegyetlenkedés sem állt távol. Mikor tanítóival volt, gyakran rendetlenkedett, akik jobb híján vétlen tanulótársait büntették meg rendszeresen. Azonban ha az eunuchokat bosszantotta fel, ők egy szobába zárták be, és addig nem engedték ki, amíg le nem nyugodott. Eunuchjaival gyakran űzött gonosz tréfákat, például koszevésre vagy tintaivásra kényszerítve őket.

1921-ben viselkedése anyja életébe került, mikor összeveszett Kuang-hszü egyik mellékfeleségével (akit nem volt hajlandó anyjának szólítani), és a nő vér szerinti anyját és nagyanyját is belerángatta vitájukba. Pu Ji végül bocsánatot kért a mellékfeleségtől, de a szidáshoz nem szokott anyját annyira megviselte az eset, hogy a palotából hazatérve nagy adag ópiumot nyelt és meghalt. Emlékirataiban nem tesz említést bármiféle gyászról, csak jóval később, amikor az ópiummal szembeni utálatát ezzel okolja. Szeretetteljes kapcsolat egyedül dajkájához fűzte, aki egészen nyolcéves koráig szoptatta, ekkor elküldték az udvartól, az ifjú császár nagy bánatára.

wen-xiu_2.jpgPu Jira nagy benyomás tett skót nevelője, Sir Reginald Johnston, akinek köszönhetően nagyon megkedvelte és szinte habzsolta a nyugati kultúrát. Ekkor választott magának nyugati keresztnevet (Henry) és gyakran beszélte az angol és mandarin sajátos keverékét. Nevelője volt az, akinek a hatására szemüveget kezdett hordani. Saját elmondása szerint élete fő vágya volt, hogy Nagy-Britanniában élhessen és tanár lehessen. De a fiúra más kötelességek vártak, és 15 éves korában, 1921-ben felmerült a házasság kérdése. A császári özvegyek sokat vitatkoztak a leendő császárné személyén, így a császárra várt a végső döntés. A korábbi szokással szakítva nem sorakoztatták fel a kiválasztott lányokat, hanem fényképet küldtek róluk, de a képeken alig lehetett különbséget tenni közöttük. 

A császár tehát hasraütésszerűen választott, először Ven-hsziut (Wenxiu) egy tizenkét éves mongol származású lányt (fent). Az egyik özvegynek nem tetszett a döntés, és úgy érvelt, hogy a lány családja elszegényedett, így Pu Ji nemsokára kénytelen volt újra választani, ezúttal a megfelelőnek ítélt nőre, a vele egykorú Van-zsung (Wanrong) képére mutatva. Ez meg a másik császári özvegynek nem tetszett, így hát végül az a megállapodás született, hogy míg Van-zsung lesz a császárné, Ven-hsziut mellékfeleségként veszik a császár mellé. Pu Ji elmondása szerint neki egy feleség sem hiányzott, mégis rögtön kettőt kapott. A kínai hadurak harcai miatt az esküvőre csak 1922-ben került sor, és a nagy pompa jelentős visszatetszést keltett a fővárosban. A házasság az uralkodót aligha érdekelhette, ugyanis a nászéjszakán magára hagyta két feleségét a palota kijelölt szobájában, és inkább visszament a lakosztályába. Saját elmondása szerint minden gondolatát lekötötte a restauráció kérdése, ám ez aligha magyarázat egész életén át tartó érdektelenségére.

csaszar_es_csaszarne.jpgViszonya Van-zsunggal ennek ellenére külső szemlélők szerint nem volt rossz, visszaemlékezések szerint szívesen bicikliztek együtt, kerülgetve az eunuchokat a Tiltott Városban, a császár gyakran eszelt ki tréfákat, vagy hívta fel telefonon tanulás közben. Van-zsung egyes vélekedések szerint kényszerbetegségben (OCD) és figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban (ADHD) szenvedett, amiknek hatásait dohányzással és ópiumszívással igyekezett enyhíteni. Ám viszonyuk aligha volt szexuális jellegű: alig háromhavonta egyszer töltöttek együtt egy éjszakát, és utána a császár mindig igencsak rosszkedvű volt. Első választottját, Ven-hsziut még ennyivel sem tisztelte meg, és mikor a nő később válást kezdeményezett, testvérének címzett levelében azt írta, Pu Ji „tíz év alatt egyszer sem választotta őt”. Hogy ez egy sértett nő vádaskodása volt-e, már sosem tudjuk meg, ám az bizonyos, hogy az uralkodó aligha volt az az élvhajhász, szexuálisan túlfűtött fiatal, mint az Bertolucci Az utolsó császár c. filmjében bemutatásra kerül.

Pu Ji távozása a Tiltott Városból Bertolucci Az utolsó császár c. filmjében

Extravagáns, pazarló életmódját 1924 novemberéig tudta folytatni, amikor fordult a pekingi széljárás, és Feng Jü-hsziang (Feng Yuxiang), a „Keresztény Tábornok” szétkergette az addig domináns hadúri klikket. Az 1917-es restauráció leverőjeként és a Kuomintang (Guomindang, Nemzeti Párt) szimpatizánsaként nem szívlelhette különösebben az uralkodóházat, és katonái november 5-én közölték a császárral, hogy megszüntetik a méltányos bánásmódot, neki pedig három órája van távozni. Ugyan Feng bukása után rövid időre felmerült a visszatérés lehetősége, ehhez le kellett volna mondania császári címéről, amire nem volt hajlandó. Így előbb a pekingi japán követségen, majd 1925-től a tiencsini japán koncessziós területen élt két feleségével. 

pu_ji_es_vanzsung_tiencsinben.jpg

Pu Ji és Van-zsung Tiencsinben

Az évek során ismét sokat változott a belpolitikai helyzet, és a Nemzeti Párt új kormányzata – a hadurakkal szemben – hallani sem akart a császár visszaengedéséről. A kormány és a császár között tovább mérgesítette a viszonyt, hogy 1928-ban a Nemzeti Hadsereg katonái kirabolták a Keleti Síremléket, ahová Pu Ji őseit temették. A vizsgálatból nem lett semmi, és Ce-hszi anyacsászárné gyöngyei hamarosan Csang Kaj-sek, az új köztársasági vezető feleségénél tűntek fel. Pu Ji így a nagyvilági életbe vetette bele magát, feleségeivel gyakran járt el szórakozni, és rengeteg pénzt költöttek el, főleg nyugati holmikra. Két felesége állandóan azon versenyzett, melyikük mit tud vásárolni, és ha az egyik szerzett valamit, a másiknak is rögtön ugyanaz kellett. Pu Ji és feleségei egyedüli kínaiakként juthattak be nyugatiak klubjaiba. 

yoshiko_kawashima.jpgAz üres házaséletet megelégelve 1931-ben a 22 éves Ven-hsziu meglehetősen bátor lépést tett, és egy rövid városi útja után nem tért vissza a házba, hanem válókeresetet adott be. Mikor ez kiderült, a dühös Pu Ji tüntetőleg még az újságjából sem volt hajlandó felnézni. Az esetből országos botrány lett, hiszen példátlan volt, hogy valaki elváljon a császártól. A felek megegyeztek: Pu Ji egy nagyobb pénzösszeget fizetett, Ven-hsziu pedig megígérte, hogy többé nem házasodik meg újra, a nőnek megítélt összeg nagy része azonban elment ügyvédre és más költségekre. Pu Ji az udvari veteránokra hallgatva megfosztotta a nőt minden udvari rangjától, aki egészen 1953-as haláláig észrevétlenül élt, előbb tanárként, majd takarítóként.

Az eset megmérgezte Pu Ji viszonyát Van-zsunggal is, mivel férje őt tette felelőssé Ven-hsziu elhidegüléséért, így gyakran már csak étkezések alkalmával érintkeztek. A Pu Jit figyelő egyik japán informátor jelentése szerint a császár és császárné egy nap órákig vitatkoztak, aminek során Van-zsung „eunuchnak” nevezte férjét. A nő ópiumfogyasztása ezekben az években kezdett súlyosbodni, férje támogatásával, aki bedrogozva jóval kezelhetőbbnek tartotta őt. Pu Ji emlékirataiban úgy fogalmaz, Van-zsung élete talán nem alakul olyan tragikusan, ha ő is elválik tőle, de a nő túlságosan is szerette a császárnéi címet ehhez.

Ezekben az években Pu Ji gyakori látogatója lett unokatestvére, Hszien-jü (Xianyu) hercegnő, ismertebb nevén Kavasima Josiko, a „Kelet Ékköve” vagy a „Kelet Mata Harija”, aki szívesen és gyakran öltözött be férfinak, és nem mellesleg japán kém volt (fent). 

Mandzsukuo császárának udvartartása 

Piros fiúk, zöld leányok sétálnak az utcán.
Mind azt mondják, hogy Mandzsukuo igen boldog ország.
Te is vidám, én is vidám,
Békés az élet, öröm a munka, semmi se bánt.”

- Mandzsukuót dicsőítő gyermekdal

Josiko volt az, aki 1932-ben rábeszélte, hogy költözzön a japánok által megszállt Mandzsúriába, ahol újra trónra emelik. Bár kezdetben nem volt egyetértés a japánok között az újonnan létrehozandó bábállam államformáját illetően, végül úgy döntöttek, Pu Jit teszik meg vezetőnek, de nem mint Kína, hanem csak mint a mandzsuk uralkodója. 1934-ben az utolsó felnőtt császár, Kuang-hszü császári köntösében végezte el a trónralépési szertartást az új főváros, Hszinking (Xinjing, mai nevén Csangcsun) melletti Mennyei Oltárnál, majd egyenruhát öltve következett a hivatalos állami ceremónia. Új uralkodói neve a Kang-te (Kangde), vagyis „az erényes béke kora” lett. 

mandzsukuo_csaszara2.jpg

pu_csie_japan_feleseg_2.jpgPu-ji minden neki kijáró külsőséget megkapott, így arcképe kinn függött minden hivatalban és osztályteremben, ahol reggelente négy irányba kellett meghajolni. Először Tokió, majd Hszinking, aztán Hirohito, és csak utolsóként Pu Ji irányába. Ám elég egyértelműen a japánok kezében volt az igazi hatalom. Japán „szomszédos baráti” országból hamarosan „idősebb testvér”, majd „atyaország” lett, az iskolákban japán nyelven folyt az oktatás, a sintó lett az államvallás, és az erősen iparosodott ország előnyeit elsősorban a japán telepesek élvezték. A császár ezt hamarosan magánéletében is megérezte, amikor öccsét egy japán nővel, Hirohito távoli rokonával, egy japán márki lányával, Szaga Hiróval házasították ki (jobbra), majd törvény fogadtak el arról, hogy ha a gyermektelen Pu Ji meghal, öccse örököl utána. Pu Ji saját gyermektelenségét is azzal magyarázta, hogy attól tartott, át kell adnia a japánoknak a nevelését. Nagy megkönnyebbülésére a pár mindkét gyermeke lány lett, ami az alkotmány szerint kizárta a trónra lépésük lehetőségét.

tan_yuling.pngFeleségének hamar elege lett a japánokból, és legalább két alkalommal tervezett titokban szökést, ám eredménytelenül. Mivel férje nem különösebben törődött vele, egyre jobban az ópium felé fordult, és beszámolók szerint már napi mintegy ötven grammot fogyasztott. A nőnek titkos viszonya volt Pu Ji két adjutánsával, és 1940-ben egyikőjüktől lánya született. A japánok alaposan összeszidták a császárt, aki dühében előbb hűtlen feleségét verte össze, majd a gyermeket a konyhai tűzhelyen égettette el, miután a japán orvosok születését követően végeztek vele. Pu Ji később egyik legnagyobb gyávaságának nevezte, hogy nem tett semmit a gyerek életben maradásáért. Van-zsung egy ideig abban a hitben volt, hogy a lánya él és nevelőszülőknél van, így amikor kiderült az igazság, teljesen összeomlott, elhanyagolta magát, babonás lett, és mindenkire köpködött, akiről azt hitte, hogy balszerencsét hoz. Olyan durva volt az átalakulása, hogy egy idő után már apja sem látogatta. Férje 1945-ös menekülése idején vonattal indította útnak Korea felé, de kínai kommunisták elfogták, és fogolytáborba került. Az elvonási tünetektől küzdő nőt gyakran lázálmok kísértették, így egy alkalommal azt képzelte, újra a Tiltott Városban van és parancsokat kezdett osztogatni, őrei harsány röhögése közepette, akik egyébként is úgy kezelték, mint valamilyen cirkuszi látványosságot. A sors furcsa fintoraként a japánokat ekkorra már mániákusan gyűlölő nőt élete utolsó napjaiban japán cellatársa, Szaga Hiro ápolta, aki a kedvéért még azt is hajlandó volt eljátszani, hogy a császárné egyik udvarhölgye. Kína utolsó császárnéja 1946-ban, 39 éves korában hunyt el; férje érzelemmentesen fogadta a hírt. 

li_yuqin.jpgPu Ji az ekkoriban vele élő feleségekről úgy nyilatkozott, hogy ők „dísztárgyak” voltak, nem igazi feleségek. 1937-ben, hogy bosszút álljon Van-zsungon (ti. amiért „elüldözte” Ven-hsziut), egy újabb mandzsu mellékfeleséget, a 17 éves Tan Jü-linget (Tan Yuling) vette maga mellé, ám leírása szerint szintén csak névleges feleségként (fent). Más források azonban úgy nyilatkoznak, jó volt a viszony kettejük között, és az új feleség japánellenessége férjére is egyre jobban átragadt. A nő 1942-ben, váratlanul halt meg, miután a japán orvosa hólyaghurutját kezelte, és Pu Ji gyanúját erősítette az is, hogy a japánok nemsokára már számára is japán feleséget ajánlottak. 

A japánoktól egyre jobban tartó, saját életét is féltő Pu Ji ugyan egy ideig ellen tudott állni, ám végül kompromisszumos megoldás született, és 1943-ban negyedik felesége egy japán iskolában tanult kínai lány, a tizenöt éves Li Jü-csin (Li Yuqin) lett (jobbra). Neki ekkor még azt mondták, csak tanulni megy a fővárosba, még iskolai hátizsákját is magával vitte. Visszaemlékezése szerint Pu Ji kedvelte őt, mint egy „naiv, egyszerű lányt”, és nem vette zokon, hogy elutasítja, amikor a hálószobába invitálta. Elmondása szerint bár számos éjszakát töltöttek együtt, csak egyetlen alkalommal volt közöttük szexuális kapcsolat. A lány Van-zsunggal együtt esett kommunista fogságba, ám hamarosan elengedték, és 1958-ban hivatalosan elvált férjétől.

Császárból egyszerű kertész 

1945 augusztusában az előrenyomuló szovjet csapatok nyomán összeomlott Mandzsukuo, Pu Ji pedig repülőgéppel próbált Japánba menekülni, de szovjet ejtőernyősök elfogták. Előbb Csitában, majd Habarovszkban raboskodott, de rangjának megfelelő ellátásban részesülve. A helyzete akkor változott drasztikusan, amikor a szovjetek kiadták Kínának, miután létrejött a kommunista vezetésű Kínai Népköztársaság 1949-ben.

Mao politikája a kollaboránsokat illetően elég egyértelmű volt: „megöljük a kis Csang Kaj-sekeket (a nemzeti Kína vezetője), nem öljük meg a nagy Csang Kaj-sekeket”. Ez pedig megmentette Pu Ji életét is, a japán bábkormányban játszott szerepe és származása ellenére is. Hosszas „átnevelésen” esett át, ennek része volt az is, hogy egyetlen túlélő házastársa, Li Jü-csin meglátogatta, és alaposan összeszidta, amiért csak „szextárgyként” kezelte, és közölte, hogy most terhes egy olyan férfitól, akit szeret. A börtönből kikerülve Pu Ji csakugyan hithű kommunista lett. 

puji_es_li_csou_en-lajnal.jpgPu Ji 1959-ben amnesztiát kapott, és Pekingbe költözött, már mint egyszerű állampolgár, ahol kertészként dolgozott. 1962-ben egy közös ismerős révén ismerkedett össze ötödik és utolsó feleségével, Li Su-hsziennel (Li Shuxian). Kettejük viszonyáról a mai napig elég sok ellentmondásos információt olvasni. Így például vannak spekulációk arról, hogy a nő valójában abban reménykedett, a volt uralkodónak még mindig vannak jelentős rejtett pénztartalékai, ám csalódnia kellett. (Később emlékirataiból azért csak meggazdagodott.) Mások a párt kezét sejtik a frigy mögött, hiszen a házasságra maga a miniszterelnök, Csou En-laj (Zhou Enlai) adta áldását, sőt amikor a nő válni akart, személyesen Csou vétózta azt meg. (Fent: Csou En-laj fogadja Pu-jit és feleségét) Ennek céljait illetően is vannak eltérő vélemények, egyesek szerint meg akarták szégyeníteni a volt császárt, hiszen Li Su-hszien kétszer házasodott, és korábban éjszakai klubokban volt táncosnő, ami ekkoriban a prostituáltak egy fedőfoglalkozása volt. Az esetet feldolgozó kínai történész szerint azonban a nő előélete túl későn derült ki, és nagy erőfeszítésbe került múltbéli dolgait eltussolni, mivel a Kínai Kommunista Párt egy átlagos munkás átlagos életét akarta biztosítani Pu Ji számára, hogy így is megmutassák, mennyire megváltozott. 

50536384_284563912189465_2896281290200317952_n2222.jpg

Pu Ji megélte Mao kulturális forradalmának első éveit is, és bár a kormányzat védelmébe vette, így is számos fenyegetést kapott a vörösgárdistáktól, akik emlékiratainak példányait is nyilvánosan elégették. Az átnevelését végző káder, ahogy emlékiratának lejegyzője is áldozatául esett a pártbeli tisztogatásnak. Ez a helyzet halálához is hozzájárulhatott, hiszen Pu Ji korábban is betegeskedett, amikor a japánoktól féltette az életét. Kína utolsó császára 1967. október 17-én veserákban és szívelégtelenségben hunyt el. (Fent: a régi és az új uralkodó találkozója)

Felhasznált források

·         https://www.independent.co.uk/news/the-last-concubine-1258129.html

·         http://www.chinafile.com/library/nyrb-china-archive/born-too-late

·         https://www.scmp.com/article/340760/last-emperor-was-gay-and-unable-father-heir

·         https://www.theguardian.com/film/2009/apr/15/the-last-emperor

·         https://www.sfgate.com/news/article/Last-emperor-s-secrets-Tell-all-book-has-2921969.php

·         Edward Behr: The Last Emperor. Toronto: Futura, 1987.

·         Jung Chang: Vadhattyúk. Budapest: Európa, 2015.

·         Lily Xiao Hong Lee, Clara Lau, A.D.: Biographical Dictionary of Chinese Women: v. 1: The Qing Period, 1644-1911. Routledge, 1998.

·         Pu Ji: Az ​utolsó kínai császár voltam. Budapest: Láng, 1989.

·         Wenqing Kang: Obsession: Male Same-Sex Relations in China, 1900-1950. Hong Kong University Press, 2009.

10 komment


| More

Címkék: kína

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr6214586754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2019.01.28. 10:49:23

Köszi Enz, jó ismét egy jó poszt! Mandzsuria gazdaságának egyszer most már tényleg utána kéne olvasnom, mert gondolom a terület azért több volt egy térképen vonallal körberajzolt területnél, ha a japánoknak ennyire lényeges volt a birtoklása.

KatPol Blog · http://katpol.blog.hu 2019.01.28. 11:04:39

@sirdavegd: Tervben van egy önálló poszt, ami Mandzsúriával (és persze Mandzsukuoval) foglalkozik majd, mert kiemelt jelentőségű terület volt. Kína egyik legfejlettebb vidéke, ahová évtizedekig pumpálták a pénzt a japánok (és egy időben az oroszok), egész Kína vasúti infrastruktúrájának fele, a nehézipari termelés 60%-a itt volt, és persze tele volt ásványkincsekkel, amire Japánnak nagy szüksége volt. Akkora volt a potenciálja, hogy az itt állomásozó csapatoknak teljes egészében helyben gyártották a felszerelését.
Addig is tudom ajánlani ezt a cikket: apjjf.org/-Prasenjit-Duara/1715/article.html

Fredddy 2019.01.28. 11:34:02

,,Ven-hsziu pedig megígérte, hogy többé nem nősül újra"
Inkább ,,megy férjhez", nem?
Mindenesetre, ahogy az előzőnél is írtam, továbbra is nagyon szeretem ezt a kínás sorozatot. Pu Jivel kapcsolatban pedig szerintem megegyezhetünk abban, hogy kezdetektől esélye se volt a normális életre.

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2019.01.28. 11:39:16

@KatPol Blog: "Japanese investment in the South Manchurian Railway Company in 1920 alone was 440 million yen. By 1927, 85% of Japanese foreign investment was in China, and of its Chinese investments, 80% was in Manchuria. In 1932, Japan’s share of the total industrial capital in Manchuria was 64%, while the Chinese share was 28%.(14) "
Ez azért elég durva.

KatPol Blog · http://katpol.blog.hu 2019.01.28. 11:49:21

@Fredddy: Köszönöm az észrevételt, javítottam.
Valahol igen tragikus a sorsa, csak a palotabéli intrikák miatt volt szükség, hogy megölessék Kuang-hszüt és őt helyezzék a trónra.

@sirdavegd: A logikus gazdasági érdekekre jött még rá a japán geopolitikai grand startegy: "Korea egy tőr, ami Japán szíve felé mutat", ezért el kell foglalni Koreát. Aztán rájöttek, hogy Korea meg lerohanható Mandzsúriából (ahogy aztán meg is történt később a szovjetek majd Mao által), így biztosítani kell az Amur-folyót, mint természetes határt. Az elképzelés egyik fő támogatója a Fekete Sárkány Társaság, egy titkos ultranacionalista csoport volt.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2019.01.28. 12:13:03

@sirdavegd: Vedd azért figyelembe, hogy Korea és Formosa Japán integráns részének számítottak, így az ottani befektetést nyilván(?) belföldiként számolták el.

Cymantrene 2019.01.29. 16:18:01

Beteg. Nem csak az ember, de az egész környezete. Ehhez képest tényleg tűnhetett Mao elviselhetőbbnek.

Cymantrene 2019.01.29. 16:26:47

A szépemlékű toriblog.blog.hu-n volt maotai-tól vagy 8 írás a mandzsu Kínáról. Kb. ott ért véget, ahol ez kezdődött. Tán érdemes volna egyszer belinkelni.

KatPol Blog · http://katpol.blog.hu 2019.01.29. 16:47:08

@Cymantrene: A polgárháború vége után az első években tényleg sokkal jobbnak tűntek, főleg a lelkiismeretes közép- és alsó káderek miatt, ahogy igyekeztek véget vetni az évezredes hivatalnoki korrupciónak és nepotizmusnak, földet osztottak stb.

Aztán jöttek Mao nagyszerű gazdasági ötletei, meg hogy el akarta törölni a neveket, főzni csak a közösségi konyhán lehetett, hasonlók. Akkor már a pártvezetők is azt mondták, hogy "régen már rég lemondatták volna a császárt" ha ilyesmiket csinál. Mao utána sikeresen kiirtotta a korábban említett kádereket, így uralma végére nagyjából ott voltak, ahonnan indultak.

A sorozatot nem ismertem, köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem rá.

Cymantrene 2019.01.30. 09:28:54

@KatPol Blog: No igen, azok már 8-10 éves posztok.
Ami megragadta a figyelmem, hogy volt egy jó 250 éves lejtmenetük a XVIII. század második felétől Teng Hsziao-ping-ig, bár ez eléggé illeszkedik a kínai dinasztiák ciklikusságába. Meg az, hogy kölcsönösen milyen fontos volt az USA-val való kereskedelem már annak alapításától kezdve.
Az meg elszomorít, hogy attól tartok, ezzel a mostani főemberrel sikerül megint belépni a ciklus leszálló ágába.