"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • Amikor minden hiábavaló„Gyanútlanul és akaratlanul, csalimadárként magamra húztam kettőt a konvoj négy kísérőhajója közül...Megint olyan makacsul üldöztek, hogy a legkevésbé én magam hittem volna, hogy le tudjuk őket...
  • Festung BudapestHosszú kihagyás után ismét egy irodalmi újdonságot ajánlunk az olvasóközönség figyelmébe. A mai napon kerül ki a nyomdából a bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin A Budapest Erőd. A magyar főváros...
  • KatPol Kávéház XLVI. - Grafit a tetőnKedves hallgatók! A korábban tett ígéretünknek és a meghirdetett szavazás eredményének megfelelően a Csernobil az a sorozat, mellyel az aktuális adásban foglalkozunk. Az adás letölthető innen, a...
  • A megaláztatás évszázada XII.Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez...
  • KatPol Kávéház XLV. - Lánctalpas találkozóKedves hallgatók! Hagyományainkhoz híven podcastunk 45. adásában ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal a Militracks idei rendezvényéről ill. az overlooni hadimúzeumról: Listen to "KatPol...

Facebook

Címkék

1.vh (5) 2.vh (84) afganisztán (52) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (36) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (78) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (38) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (49) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (55) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (13) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (67) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

Történetek a Középső Birodalomból: A kínai vezetők nőügyei II.

2018.12.10. 06:26 KatPol Blog

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ezúttal a fő sorozat helyett ismét a kiegészítő részek folytatása következik, a legutóbb elkezdett nőügyek következő fele.

Az előző részben a „három nagy” közül az első kettő, Szun Jat-szen (Sun Yat-sen) és Csang Kaj-sek (Jiang Jieshi) magánélete került bemutatásra, ma pedig a Nagy Kormányos, Mao Ce-tung (Mao Zedong) van a fókuszban. Ő talán Kína legismertebb vezetője, aki mintegy egymilliárd embernek parancsolt hatalma csúcsán, és elhibázott politikája, nemzetközi presztízsépítése és hatalomvágya mintegy 70 millió halált eredményezett békeidőben. Feleségei közül mindössze az utolsó vállalt aktív politikai szerepet, ám mind közül ő a legismertebb: Csiang Csing (Jiang Qing). 

Az elfeledett feleség

Mao Kína középső részén, Hunan tartomány egy kis, eldugott falujában született 1893-ban egy parasztcsaládban. Apja, Ji-csang (Yichang) a hadseregben szolgált egy ideig, és ennek köszönhetően megtanult annyira számolni, hogy hazatérése után visszavásárolja a család elkótyavetyélt földjeit és újabbakat vásároljon, így a falu leggazdagabb parasztjává, mondhatni kulákká vált. Tízéves korában eljegyezték egy lánnyal a szomszédos faluból, akivel tizenöt évesen költözött össze. A nőnek a tradícióknak megfelelően nem volt keresztneve, Hetedik Ven nővérként emlegették: Ven Csi-mej (Wen Qimei). A frigyben közrejátszott az is, hogy a lány egyik nagyapja Maoék falujában volt eltemetve, és a sírnál rendszeresen szertartásokat kellett tartani, aminek a legegyszerűbb módja egy ott élő rokon volt.

 

Ce-tung a harmadik fiúgyermek volt a családban, de az első olyan, aki életben maradt. Két öccse, Ce-min (Zemin) és Ce-tan (Zetan) követték politikai iránymutatását, s így mindketten életüket vesztették a Hosszú Menetelés során. Már nagyon fiatalon tiszteletlen volt, legalább három iskolából eltanácsolták, pedig apja remélte, hogy segíteni tud a családi számvitelben. Kettejük életszemlélete nem is lehetett volna különbözőbb: Ji-csang mindig keményen dolgozott, míg Ce-tung világéletében lusta, a munkát kerülő típus maradt. Amikor apja fegyelmezni próbálta, a fiú visszaütött és gyakran nyert is. 

Apja ezért a kor tradicionális fegyelmezési módját választotta: kiházasította Ce-tungot, hogy kötelességtudatot tanuljon. A házasságra 1908-ban került sor; ő ekkor 14, a felesége, „a Luo lány” (Luo Ji-hsziu, Luo Yixiu) 18 éves volt. A lány egyéves házasságuk végén, 1910-ben meghalt. Mao ezt követően élésen szembefordult az elrendezett házasságok intézményével, később számos írásában támadta a gyakorlatot. Első feleségét csak mintegy mellékesen említette a nála vendégeskedő Edgar Snow újságírónak 1936-ban, és még arról sem számolt be neki, hogy a nő már halott. 

A naiv mártír

ifju-mao.jpgMao Ce-tung (jobbra) ezt követően egy új típusú, nyugati tudományt oktató iskolába iratkozott be, de közbeszólt a monarchiát megdöntő 1911-es forradalom, amelynek során Mao is katonának állt. A katonai életet azonban nem szívlelhette – jól szemlélteti ezt, hogy inkább embert fogadott, aki hordja helyette a vizet a konyhába –, és hamar otthagyta a forradalmi hadsereget. 1913-ban egy csangsai (Changsha) tanítóképzőbe iratkozott be, sokat olvasott és ekkoriban ismerkedett meg Marx tanaival is. Vezetői képességei azonban nem mutatkoztak még meg, az iskola idején semmilyen fontosabb politikai tevékenységet nem végzett.

Tanára, Jang Csang-csi (Yang Changji) azonban bátorította, és 1918-ban az ő unszolására ment Pekingbe, ahol az egyetem segédkönyvtárosa lett. Eredetileg egy franciaországi utazáshoz akart pénzt gyűjteni, de mivel a nyelvtanulással sem ekkor, sem később nem boldogult, erről végül lemondott. 1919-ben anyja, 1920-ban apja halt meg, alig néhány hónap eltéréssel, ám utóbbit Mao nem sajnálta. (Későbbi megjegyzéseiből kiderült, hogy szívesen szánt volna apjának olyan sorsot, mint politikai foglyainak.)

Ekkoriban került közelebbi kapcsolatba Mao a szerveződő kommunista párttal és második feleségével, Jang Kaj-hujjal (Yang Kaihui), aki a már korábban említett tanár, Jang Csang-csi lánya volt. 1920-ban az Európában tanult lány tizenkilenc éves volt, mikor apja meghalt, és Mao ekkoriban sokat időzött a családdal, így szerelem szövődött kettejük között. Nem házasodtak meg rögtön, csak szeretők lettek, és abban az iskolában találkozgattak, aminek Mao az igazgatója volt. Hamarosan panasz érkezett rájuk a vad szeretkezések által csapott zaj miatt, de ő válaszul egyszerűen megváltoztatta a házirendet. Kaj-huj azonban sokkal jobban szerette Maót, mint fordítva, és a férfinak más kapcsolatai is voltak, például egy fiatal özvegy tanárnővel.

kajhuj-gyerekek.pngA lány először nem akarta elhinni ezeket a pletykákat és 1920 végén összeházasodtak, majd összeköltöztek, Mao azonban újabb szeretőket tartott. Kaj-huj, mint szocialista irányultságú progresszív feminista, keserűséggel tűrte a kínai feleségek hagyományos sorsát, és életének vége felé még a kommunista pártot is megtagadta magánírásaiban. Három fiuk született: An-jing (Anying – a koreai háborúban halt meg), An-csing (Anqing – a férfi ágon egyedül tartotta fenn a vérvonalat) és An-long. (jobbra)

1927-ben a Kuomintanggal (Guomindang) történt szakítást követően az augusztusban Nancsangban (Nanchang) fellázadt kommunista katonák egyik vezetője lett, és a hegyekbe vonult megtépázott erőivel, hogy azokat a továbbiakban „világforradalmi banditizmus” révén tarthassa fenn. Hamarosan a helyi banditavezérek is behódoltak neki. 1928-ban, mikor már egy éve nem látta családját, viszonyt kezdett egy fiatal kommunista párttaggal, akit tolmácsul jelöltek ki számára, mivel a helyi kínai nyelvjárást nem ismerte. Ugyan öccse, Ce-tan is megkörnyékezte a nőt, Ho Ce-csen (He Zizhen) azonban inkább a már nős Maot választotta. 1929 elején viszont nem akart vele tartani, így a férfi testőrei erővel cipelték el a tovább álló vöröskatonákkal. 

Miután Mao elhagyta Kaj-hujt, csak egy alkalommal írt neki, felesége pedig nemcsak betegre aggódta magát, de elborzasztották a kommunisták kegyetlenkedéseiről érkező hírek. Néha ugyan megpróbált kapcsolatba lépni férjével, így a kedvenc ételét küldte el neki, de válasz nem érkezett. 1930 augusztusában Mao erői megtámadták a Kuomintang fennhatósága alatti Csangsát, ahol a huszonkilenc éves Kaj-huj is élt. Őt korábban nem érték retorziók, de most, hogy a férje vezette az ostromot, a városparancsnok tábornok október 24-én letartóztatta, és november 14-én bíróság elé állíttatta. A nőnek meg kellett volna tagadnia a férjét, de ő ezt elutasította, így halálra ítélték. Köpenyét letépték róla hóhérai, így egy szál vékony blúzban indult a halálba.

A városkapunál lőtték agyon, és a hagyománynak megfelelően elhajították cipőit, hogy a szelleme ne követhesse a gyilkosait. Már ebédelt a kivégzőosztag, amikor megérkezett a hír: Kaj-huj még életben van; ujjait a földbe vájva haldokol. A katonák másodszor már nem tévesztettek célt; a helyi lapok szerint halálát „taps és kurjongatás” kísérte. Fiai Sanghajba kerültek, ahol a legkisebb, mindössze négyéves An-long vérhasban halt meg, két idősebb fiát pedig kommunisták nevelték. Nem volt túl jó sorsuk, kéregettek és a szemétben turkáltak a túlélését. An-csingot ekkoriban Sanghajban alaposan elverte egy rendőr, ennek tudhatók be későbbi mentális problémái (sokak szerint skizofrénia). Később a szovjet Vörös Hadseregben lettek önkéntesek, mintegy túszok Sztálin kezében. Mao halálában jóval többre becsülte feleségét, mint életében, és számos verset írt hozzá. 

forradalmi-hazaspar-kajhuj.jpg

A házaspár egyik későbbi idealisztikus ábrázolása

A tyúk

Ce-csen életét a kínai Vörös Hadsereggel való állandó menetelés jellemezte, ennek ellenére Mao rendszeresen teherbe ejtette az út során. Első gyereküket, egy lányt 1929-ben helyi parasztoknak adták oda Fucsienben (Fujian); amikor három év múlva visszatértek, már halott volt. 1932-ben megszületett második gyerekük, egy fiú. A „kicsi Mao” rokonoknál maradt, és Ce-tung öccse, Ce-tan hozta el és helyezte biztonságba, de meghalt, mielőtt elmondhatta volna, hol. A nőnek később rögeszméjévé vált az elveszett gyerekek keresése, akiket két tulajdonság alapján próbált azonosítani: van-e fülzsírjuk, illetve hónaljszaguk, amit szerinte minden gyereke örökölt Maotól (és amúgy ritka a kínaiaknál). 1933-ban megszületett második közös fiuk még csecsemőként meghalt.

1934-ben megkezdődött a hosszú menetelés, ahol a káderfeleségeket külön egységben, hordszékben szállították (akárcsak magát Maot). Ekkoriban született meg a negyedik gyerekük, egy újabb lány, de a seregnek tovább kellett mennie. Az anyja zokogva hagyta hátra, még nevet sem adott neki, mivel nem hitte, hogy valaha viszont látja. Csakugyan, a gyermek három hét múlva meghalt. Mao ekkoriban meglehetős érzéketlenséggel ezt mondta körének: „Mit féltek annyira a szüléstől? Nézzétek meg a feleségem, csak úgy kipottyan belőle a gyerek, mint tyúkból a tojás”. Nem sokkal később egy három géppel végrehajtott légitámadás során az asszony súlyosan megsérült, repeszek fúródtak az egész testébe, de Mao nem látogatta meg fáradtságra hivatkozva. A nő számára kínszenvedés volt a további út, könyörgött a társainak, hogy lőjék agyon. 

mao_and_third_wife_he_jijen.jpg

Ce-csen és Mao Jenanban, a vörös fővárosban

Már Jenanban (Yan'an) voltak, amikor megszületett ötödik gyerekük, egy lány, Li Min. Az testileg és idegileg is egyre gyengébb nő számára az utolsó cseppet az jelentette a pohárban, hogy a férje már nyíltan csalta meg, és azzal viccelődött, hogy számon kéne tartania az ágyasait, mint a régi kínai császároknak. 1937-ben Moszkvába utazott, hogy a repeszeket kioperáltassák a testéből, és itt született meg hatodik gyereke, egy fiú, aki azonban fél éven belül tüdőgyulladásban meghalt. 1938-ban egy újságcikkből értesült arról, hogy Mao már meg is házasodott, és nemsokára levelet kapott férjétől, amelyben arról tájékoztatta, hogy „mostantól csak elvtársak vagyunk”.

Az asszony nem térhetett vissza Kínába, de utánaküldték egyetlen túlélő lányát, akit a magányos, megkeseredett nő sokszor bántalmazott. Mikor végül elmegyógyintézetbe utalták, a sikítozó asszonyt erővel kellett a kocsiba tuszkolni, és 1946-ig bent tartották, amikor gyógyultnak nyilvánították. Hazatérve elveszett gyerekei felkutatásának szentelte életét, mindhiába. 1959-ben újra találkozott Maoval, aki eltitkolta, hogy ő hívatja a nőt. Ce-csen a volt férjét meglátva teljesen összeomlott idegileg, és ebből 1984-ben bekövetkezett haláláig már nem épült fel. 

A skorpió

csiang_csing_mao.jpgA nő, aki kiszorította Ce-csent a feleség szerepéből, Csiang Csing volt. Sosem volt egy mintalány: apja egy alkoholista fogadós volt, akinek szeretőjétől született (vagyis törvénytelen gyerek volt); az akaratos lány pedig gyakran megharapta őt a családi viták alkalmával, egy alkalommal így letört egy darab az egyik metszőfogából. Az iskolában sokat kötekedett, és eltanácsolták, mert leköpte a tanárát. Ezután egy vándortársulathoz csapódott és színészkedésből élt, amit Sanghajban is folytatott. Mikor 1937-ben elege lett aktuális szeretőjéből, egyszerűen a kommunista terület központjába, Jenanba költözött, és hamar felhívta magára Mao figyelmét.

A nőnek már négy korábbi férje, illetve szeretője is volt, így igen nagy megbotránkoztatást keltett, amikor megjelent Mao oldalán. A helyzeten nem segített az se, hogy a kozmopolita, burzsoá Sanghajból érkező nő egy megbízható elvtársnő helyére lépett. Ráadásul amikor a Kuomintang bezáratta, mert kommunista szimpátiával vádolták, még a börtönben aláírt egy olyan nyilatkozatot, amiben elhatárolódik a kommunistáktól, és a rossz nyelvek szerint nemcsak a társaságával, de a testével is szórakoztatta a börtönőröket. 

A botrány ellenére Mao és Csiang 1938-ban összeházasodtak. Egyetlen közös gyerekük, egy lány, Li Na (mai ejtésmódban Li Nö) 1940-ben született meg. Politikával ekkoriban nem foglakozott, először George C. Marshall amerikai tábornok, későbbi külügyminiszter 1946-os látogatása során pozícionálta magát first ladyként. Aktív politikai részvétele azonban a Nagy Ugrás (1958-61) után elterjedő Mao-ellenes hangulatig váratott magára. Ahogy a férje egyre jobban tartott a megbuktatásától, a Nagy Proletár Kulturális Forradalommal válaszolt, a pártot megkerülve közvetlenül az emberekhez szólva. A tömeg támogatásával a háta mögött Mao hozzálátott a pártbeli ellenfelei megsemmisítéséhez. 

mao_and_jiang_qing_1946.jpg

A házaspár 1946-ban

Férje eddigre már rég nem vonzódott hozzá szexuálisan, és hamarosan külön is költöztek, helyette számos szeretőt tartott, akik nemcsak szexuális értelemben gondoskodtak róla, de ápolták és gondozták is. A kulturális forradalom vége felé már a férje otthonába se engedték be, Mao annyira ki nem állhatta nejét. Így ő férje szeretőinek könyörgött és hízelgett, hogy intézzék el a bejutást hozzá. Utolsó születésnapján, 1975-ben Mao már szóra sem méltatta a feleségét. A megkeseredett nő saját személyzetén töltötte ki dühét, gyakran megütötte őket.

1966. április 14-én Csiang Csing kultúraellenes kiáltványával vette kezdetét a pártellenzékkel történő leszámolás. 1967-ben részt vett a Liu Sao-csi (Liu Shaoqi) elnök elleni rágalomhadjáratban, akinek feleségét különösen erősen támadta – többek között azzal, hogy az asszony „teljesen megfeledkezett arról, hogy kínai”, és indonéziai útja során a Mao-öltöny helyett hagyományos kínai viseletben „Szukarnonak kellette magát, mint egy szajha”. A házaspár válogatott kínzásokon esett át, mint sokan mások ezután. A Maot a Nagy Ugrás során kritizáló szénipari minisztert például az utcán verték agyon (a nyakába egy 30 kilós vaskályhát kötöztek és a testét összevagdosták), a későbbi vádak szerint Csiang Csing felbujtására. 

Feleségére azonban elsősorban a kultúraellenes támadás vezetőjeként volt szükség. Mint Mao a tőle megszokott nyíltsággal megfogalmazta: „Csiang Csing mérge halálos, mint a skorpióé”. Ő vezette tehát a Kulturális Forradalmi Kiscsoportot, amely a „forradalmi kultúra” propagálását tűzte ki célul. Ez persze csakis a régi kultúra eltörlésével történhetett, így mintegy szimbolikusan elrendelték Konfuciusz otthonának elpusztítását, amit vörösgárdisták hajtottak végre. Mao 1976-os haláláig Csiang Csing tökéletesen teljesítette a feladatát: minden régi könyvet betiltottak, alig pár új alkotás született, amik mind Mao személyi kultuszát erősítették, a színházakban csak ugyanazt a nyolc forradalmi operát játszották, és mindössze egy-két új film került bemutatásra. 

A nő most szabadon kiélhette másokon saját paranoiáját és boldogtalan házasságából eredő keserűségét. A politikai ellenfelek mellett régi, személyes sérelmeket is megbosszult, például börtönbe záratott egy színésznőt, aki annak idején elnyert előle egy szerepet. Bármilyen kellemetlenség elég volt ahhoz, hogy bárki élete veszélybe kerüljön, így például Csou En-laj miniszterelnök (Zhou Enlai) biztonsági főnöke is munkatáborba került egy Csiang Csinggel való félreértés miatt. A nő idegállapotát jól mutatja, hogy 1971-ben, a nő politikai cinkostársa, Lin Piao (Lin Biao) halála után rögeszméjévé vált, hogy a család szellemei kísértik őt álmában. Egyedül Nixon elnök 1972-es látogatása segített valamennyit idegállapotán, amikor megint first ladyként tetszeleghetett a külföld előtt. Imelda Marcos, a Fülöp-szigetek first ladyjének látogatása már korántsem volt ilyen kellemes élmény a számára: a mindig divatosan öltöző egykori szépségkirálynő mellett idétlenül mutatott Mao-öltönyében, és irigykedve figyelte vendégét.

csiang_csing_nixon.jpg

Nixon elnök és Madame Mao a „A vörös női különítmény” c. forradalmi opera előadásán

Mao az utolsó pár évben már egyre kevésbé tartotta a kezében az eseményeket, ahogy betegsége ehatalmasodott rajta, így már kezdtek kirajzolódni az utódlásáért folyó harc szövetségei. A keményvonalasok mellett erőre kapott az ellenzék is, amelynek vezéralakja Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) volt, aki maga is áldozatul esett a Kulturális Forradalomnak, de túlélte azt, és élvezte a miniszterelnök, Csou En-laj és a hadsereg támogatását is. 1976 elején Csou meghalt, és a kínai közvélemény őszintén gyászolta, milliók vonultak az utcára, ami véres megtorlásba torkollt. Fordult a kocka, a nép most Mao helyett annak ellenzékét éltette.  Szeptember 9-én Mao is meghalt, és halála után valami hasonló játszódott le, mint Moszkvában Sztálin halála után. A párt két táborra oszlott: az utódnak kinevezett, viszonylag jelentéktelen Hua Kuo-feng (Hua Guofeng) főtitkár a keményvonalas maoista politikát kívánta folytatni, Csiang Csing támogatásával, míg a reformerek a szigor enyhítését követelték.

Csiang Csing és szövetségesei, a „Négyek Bandája” roppant népszerűtlen volt, és a sokkal nagyobb támogatottsággal rendelkező Teng végül rá tudta beszélni Huát, hogy megbuktassák őket. Kevesebb, mint egy hónappal Mao halála után, 1976. október 6-án a hadsereg letartóztatta mind a négyüket. 1981-ben állították bíróság elé őket (a már halott Lin Piaoval egyetemben), ahol Csiang Csing úgy védekezett: „Mao elnök kutyája voltam, akire ráuszított, azt megharaptam”. A bíróság azonban nem fogadta ezt el, és a nőt halálra ítélték, de ezt a törvények értelmében 1983-ban életfogytiglanra változtatták. Miután romló egészségügyi állapota miatt kiengedték, 1991-ben, 77 éves korában öngyilkosságot követett el - felakasztotta magát a kórház mosdójában. Rövid búcsúüzenetében Tenget a forradalom elárulásával vádolta.

negyek_bandaja.jpg

A Négyek Bandájának tárgyalásán

Felhasznált források

·         https://fatherofcommunism.weebly.com/maos-marriages-and-children.html

·         http://www.scielo.org.za/scielo.php?script=sci_arttext&pid=S0256-95742009000500012

·         https://www.theguardian.com/world/2006/mar/16/china.features11

·         https://www.theguardian.com/world/2007/mar/25/china.jonathanfenby

·         https://books.google.hu/books?id=OoSLBQAAQBAJ&pg=PA56&lpg=PA56&dq=zhang+linzhi&source=bl&ots=wJuY3XP7vH&sig=gubQNOeWsnWyvfSbYVNxp7BLFFk&hl=hu&sa=X&ved=2ahUKEwiH07WdnI7fAhXFy6QKHdl7Bx04ChDoATAEegQIBhAB#v=onepage&q=zhang%20linzhi&f=false

·         https://chineseposters.net/themes/jiangqing.php

·         Jack Gray: Rebellions and Revolutions. China from the 1800s to the 1980s. Oxford University Press, New York, 1990.

·         Jung Chang – Jon Halliday: Mao. Az ismeretlen történet. Európa, Budapest, 2006.

17 komment


| More

Címkék: kína

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr6614451730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gevlekte Salamander 2018.12.10. 20:47:02

Érdekes jó cikk volt. Kiderült, hogy ez a Mao egy igazi tahó bugris, naplopó, kártékony kínai gyilkos paraszt volt, amit eddig is tudtunk. Az életmódja pedig ösztönvezérelt, félállatias (elnézést az állatoktól). Az utódjai pedig zömmel degeneráltak voltak. Kár, hogy Maót az anyja nem nyelte inkább le a fogantatása előtti percekben...

fofilozofus · http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/ 2018.12.10. 21:19:59

@Gevlekte Salamander: Hát ezt magam sem fogalmazhattam meg volna jobban, köszönöm.

Ha valamiféle nagy általános igazságot akarnánk levonni, akkor annyit állapíthatnánk meg, hogy olyan államférfit(nőt) kell választanunk mindig magunknak, aki a saját családját is megbecsüli. Vélhetően a többi emberre is így tekint. Most hagyjuk a 3. feleségénél tartó pszichopatát, mert az aktuálpolitika fel szokta korbácsolni az érzelmeket, de mondjuk ahogy Széchenyi bánt a felesége gyerekeivel, az példaértékű lehet mindenki számára.

Ez a Mao tényleg állat volt, de Sztáin is kb. így viszonyult a "szeretteihez".

vajdasagi 2018.12.10. 21:20:48

Nagyon hasznos cikk volt. Köszönöm szépen. Ennek egy töredékét ismertem, és az mind stimmel. Ennek alapján gondolom (és remélem), hogy az egész sztori pontos.

Oldfan 2018.12.10. 21:49:33

A cikk jó, méltó képet ad arról, milyen volt a "nagy" kommunista vezető. (Pol Pot is megérne egy misét... átvitt értelemben, szigorúan.)
De ez a fogalmazás...
"...hatalomvágya mintegy 70 millió halált EREDMÉNYEZETT békeidőben."
Ilyen megközelítésne Maó, Sztálin, Rákosi, és hasonszőrű társai, mind örültek volna. Imádták az ilyen "eredményeket." Aminek az volt az OKA, hogy kutyába sem vették a népet, amiért, csakis szavakban, oly nagyon lángoltak.
"Ahol fát vágnak, hullik a forgács."

kewcheg 2018.12.10. 22:18:42

Azért az érdekes hogy a földön valaha regnáló kommancs vezérek közül egy se volt normális....ebben acsapatban egy Kádár János vagy egy Fidel Castro szinte egészen emberi....:(

KatPol Blog · http://katpol.blog.hu 2018.12.10. 22:23:27

@Oldfan: Ez egy semleges, értékítélettől mentes tényközlés (valamit tett, ami valamit eredményezett).

Persze egyébként a megállapítás helyes, Mao sosem érzett szégyent a viselt dolgai miatt, többször célozgatott arra például, hogy minél több kínai hal meg, annál jobb - elvégre így is sokan vannak. Az atomháború kapcsán például valami olyasmit mondott, hogy "ha pechünk van, a lakosság harmada hal meg, ha szerencsénk, a fele". Mondjuk annyira kirívónak arrafelé nem számított ez a fajta mentalitás.

Flankerr 2018.12.10. 23:36:32

hát, valami ilyesmit vártam Maotól, nem csalódtam..

tamask 2018.12.11. 01:01:31

@fofilozofus: alapvetően Mao azt az életvitelt folytatta, amit előtte a kínai császárok. Egy kommunista ország se tudta kivonni magát a saját kultúrájának hatása alól. A magyarországi kommunizmus/szocializmus más volt, mint a vietnami, szovjet-orosz vagy kubai.
Az se véletlen, hogy Észak-Koreában milyen merev rendszer épült ki és hogy a vezető családját istenként tisztelik. Ezeknek a sajátosságoknak mindnek van előképe az adott nép történelmében.
A Kádár-rendszer okosba megoldós, mutyizós, protekciós, összekacsintó, legvidámabb barakk jellege is azért alakulhatott ki, mert a magyar néplélek ilyen.

A kínai lélek meg ilyen: a szülők kedvéért házasodnak, a feleség és férj között legjobb esetben is csak tisztelet és kölcsönös érdekek vannak (a nő anyagi biztonságot akar, a férfi meg egy bólogató szülőgépet).
A kínai kultúrában szabályosan elvárás, hogy ha eljut egy férfi egy magasabb posztra, anyagilag sikeres, akkor tartson szeretőket, ágyasokat. Ez a császárkorban is így volt, a kommunisták alatt is, meg ma a vadkapitalista Kínában is. A xiaosan (小三), a szerető, a kitartott nő, az ágyas ma is teljesen mindennapi téma a kínaiak közt. Nekem 9 éves kínai fiúgyerek is elmondta, hogy az apja már elég gazdag ahhoz, hogy ilyen 小三-t tartson, és ez a társadalmi siker jele. A feleség persze puffog egy sort, de sok mindent nem tehet. Végül belenyugszik. Pont mint az, hogy valaki egy Lexus, BMW vagy Maserati gépkocsit vesz. Egy szint felett ezek elvárássá válnak a kínaiaknál a luxus élet mutogatása a külvilág felé és a szerető tartása is.

Viszont a kínai férfiaknak nem sok vonzó személyiségjegye van (egy csepeli autószerelőnek érdekesebb személyisége van, mint, egy átlag ázsiai férfinak), ezért aztán minden ilyen xiaosan, szerető csak az anyagiakkal vagy hatalommal rendelkező férfira tapad.
A kínai kultúrában teljesen értetlenül állnak azelőtt, hogyha elmondom, hogy nekem Európában akkor is voltak barátnőim, amikor nem volt pénzem, csóró egyetemista voltam, és nem fizettem a szexért.
Egy kínai fel se tudja fogni, hogy anyagiak nélkül is lehet szeretőt, partnert találni, csak szimpátia alapján. Náluk teljesen elfogadott az, hogy egy nő a hatalommal rendelkező, pénzes pasas szeretője lesz, de ha nem vagyonos egy kelet-európai férfi csupán azzal, hogy jófej, sármos, sportos, művelt, össze tud szedni szép, okos, kedves európai nőket, az hitetlenkedést vált ki. A kínaiak szerint az a nő, aki nem vagyonos férfival leáll, az igénytelen, ostoba (angolul így fogalmazták nekem: White women have no standards). Tehát a pénzért, pozícióért, hatalomért szeretővé válni érthető egy kínai számára, de az, hogy egy fiatal nő egy fiatal, még nem pénzes, de kedves, művelt sráccal járjon, az szegénységi bizonyítványt állít ki a nőről.

Mao hataloméhes feleségének karaktere is visszatérő téma a kínai kultúrában. A császárkorban, a császári udvarban játszódó kosztümös szappanoperák, amik ma annyira népszerűek, tele vannak ilyen ármánykodó, hátbaszúró ágyasokkal, feleségekkel. A kínai nők mindig is ilyenek voltak és ilyenek akarnak lenni. Egy hatalommal, pénzzel rendelkező férfi ágyasa, aki a háttérből intrikálhat, irányíthatja a férfit, élvezheti a hatalom előnyeit, leszámolhat a riválisaival.
Elég megnézni egy mai kínai kosztümös szalpanoperát, pont úgy élnek benne a kínai császárok és ágyasaik, mint Mao és a női éltek.

Ez pont olyan visszatérő elem a kínai kultúrában, mint a magyar kultúrában a Döbrögi-Lúdas Matyi, gyevi bíró vs. Igazságosztó Mátyás király, kuruckodó, lázadó karakter.

A magyar néplélek középpontjában a hatalommal szembeszálló, furmányos, igazságosztó kisember áll. A kínai kultúra pedig a potens, anyagilag sikeres, a családja anyagi alapjait megteremtő, dinasztiaalapító, luxusban élő, felesége mellett szeretőket tartó férfit favorizálja.

Oldfan 2018.12.11. 05:20:06

@KatPol Blog: Egy percig sem gondoltam, hogy támogatás céllal lett alkalmazva a szófordulat az írásban. Viszont rossz szokássá lett manapság, hogy a következmények kifejezésekor túlsúlyba került a "köszönhető" szó használata, nem gondolva a szó tartalmára. Földrengésnél, cunaminál, de még közlekedési baleseteknél is olvasható a cikkekeben. Pedig az ember azt köszöni meg, amiért hálás, amit jónak tart, az okozott bajt nem.
Egy jó írásmű értékét rontja egy ilyen mellément megfogalmazás, mert az olvasóban kényelmetlen érzést vált ki. Különösen, hogy emberi tragédiára van alkalmazva. Gondolom, ez könnyen belátható. Úgy vélem, megérné átírni. (Nem kötözködésnek szánva.)
További jó munkát!

Krumpli Bogart 2018.12.11. 08:34:32

Nagyon jó a cikk és klassz kommentek vannak. Mintha nem is egy magyar blogon lennék. Már jól kezdődött a napom. Valóban elgondolkodtató, hogy valamennyi gyermeke meghalt, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy úgy osztották szét őket, min a korcs kiskutyákat, csak még elválasztás előtt. Mao valóban egy lelkileg súlyosan sérült személyiség volt (az állat kifejezést nem alkalmaznám rá). A nő, mint tárgy.... rémes. Ha szerelmes, akkor ellökik maguktól, ha viszont nem annyira szerelmes és maradni akar, akkor elhurcolják. Az érzelmi sivárság, ridegség kódolva van a rendszerben. A hagyományok szerint még nevet sem adnak a nőnek (lehet belőle Ötödik Sally), ez bizony egy intézményesített elnyomás, a férfi uralja a nőt, a férfit uralja a hatalom, a hatalom pedig mindig annak a kezében összpontosul, aki a legbetegebb elme, aki a legkegyetlenebb. Nem véletlen, hogy a kínai ember nem individuum olyan értelemben, mint a nyugati ember. Elgondolkodtató azonban, hogy Kínán túl is, szerte a nyugati világban akadálytalanul szerezhetik meg és gyakorolhatják tartósan a hatalmat milliók fölött a súlyosan beteg személyiségű őrültek: II. Lipót, Dolfi, Koba, stb. Engem ez jobban izgat, mert közelebb van hozzám földrajzilag, mint Ázsia. Nagyon jó meglátás, hogy olyan vezetőket kell választani, akik jól bánnak a családtagjaikkal. ... Feltéve, hogy vannak nekik családtagjaik. Felhívom a figyelmet arra, hogy a németeknek ismét gyermektelen, "magánélettel nem rendelkező" kancellár kellett... Ez a fixáció...

csi szi 2018.12.11. 11:16:17

@tamask:

Tény, Kína patriarchális társadalom, amivel mondjuk nem mondunk sokat, történelmi léptékben eddig minden civilizáció az volt, legfeljebb a részletek, a mérték változtak.

bloodyshovel.wordpress.com/2018/10/29/patriarchal-sexual-law/

Mondjuk a szeretőtartás, mint a sikeres férfi egyik "kötelező" attribútuma nem volt éppen idegen a nyugati kultúrától sem. Lásd királyok magánélete stb.

Gevlekte Salamander 2018.12.12. 20:21:15

@fofilozofus: Kösz, a te hozzászólásod is jó :)

Flankerr 2018.12.15. 23:40:31

@Krumpli Bogart: "Felhívom a figyelmet arra, hogy a németeknek ismét gyermektelen, "magánélettel nem rendelkező" kancellár kellett"

Nem a németeknek, hanem 1 darab, belső válságban lévő kormánypárt vezetőségének. Hogy a német választók ehhez mit szólnak, még várat magára.

Almandin 2018.12.16. 13:07:26

@tamask: Szerintem Európában is gyakori, hogy érdekből házasodnak, meg lesznek nők férfiak szeretői, de itt az elmúlt 100 évben nagy képmutatás övezi a témát. Természetesen vannak érzelmi alapú kapcsolatok-házasságok is, de aki érdekből kezd kapcsolatot, az is szerelmet hazudik. Aztán meg jön a nagy csalódás, ha kiderül. Európában is régen évezredekig a pénz-és egyéb érdekalapú házasság volt a norma. Kínában ma ez nyíltan megy, ennyi a különbség.
A szeretőtartás meg a férfi poligám hajlamból következik. A gazdag, magas státuszú férfiak szinte mindenhol ilyenek (legalábbis a többség). Aki nem ilyen gazdagon, az valószínűleg erősen fékentartja ezt a késztetését, de tudat alatt megvan benne.
A szappanoperák és az intrikálás: ez nem a kínai néplélek, hanem a hatalom természete. Ugyanezt csinálták az európai reneszánsz uralkodók, a római császárok is. Ahol pénz és hatalom koncentrálódik, ott ez jön ki az emberekből. Másrészt bizonyított tény, hogy a politikai vezetők közt felülreprezentáltak a nárcisztikus pszichopaták. Fenti történetünkben Mao és az utolsó felesége tartoztak ide.

Attilajukkaja 2018.12.16. 13:34:46

@fofilozofus:
"annyit állapíthatnánk meg, hogy olyan államférfit(nőt) kell választanunk mindig magunknak, aki a saját családját is megbecsüli"
Érdekes gondolat!
Nem tehetek róla, de erről az jut eszembe, hogy Viktorunk miket mesélt a saját despota apjáról, aki nem volt rest őt rendszeresen felpofozni. Igaz, hogy utána Viktor nagyon is "megbecsülte" a családját. Kistafirungozta őket rendesen!
www.youtube.com/watch?v=GDZJUIwGogY

Attilajukkaja 2018.12.16. 13:46:13

@KatPol Blog:
"minél több kínai hal meg, annál jobb - elvégre így is sokan vannak"
Ez a filozófia mintha Mao óta sem változott volna. :o(

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2018.12.28. 20:23:56

Érdekes látni Maonál is, hogy milyen politikai evolúciós folyamatok mennek végbe egy kellően elnyújtott politikai válság alatt. Mao egy normális társadalomban korrupt iskolaigazgatóként élte volna le max az életét, ha ki nem rugják. Ha belegondolunk, a polgárháború és a japán megszállás alatt sem hadvezéri géniuszáról volt ismert - hagyta inkább, had pusztítsák egymást a nagykutyák, aztán amikor ölébe kezdett potyogni a szovjet technika, akkor a masik oldal tábornoki segédletével szépen beleült a rá váró székre.
Az más kérdés, hogy az évszázados politikai szétesés felszámolásán kívül elért-e valami hasznosat.