"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • Amikor minden hiábavaló„Gyanútlanul és akaratlanul, csalimadárként magamra húztam kettőt a konvoj négy kísérőhajója közül...Megint olyan makacsul üldöztek, hogy a legkevésbé én magam hittem volna, hogy le tudjuk őket...
  • Festung BudapestHosszú kihagyás után ismét egy irodalmi újdonságot ajánlunk az olvasóközönség figyelmébe. A mai napon kerül ki a nyomdából a bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin A Budapest Erőd. A magyar főváros...
  • KatPol Kávéház XLVI. - Grafit a tetőnKedves hallgatók! A korábban tett ígéretünknek és a meghirdetett szavazás eredményének megfelelően a Csernobil az a sorozat, mellyel az aktuális adásban foglalkozunk. Az adás letölthető innen, a...
  • A megaláztatás évszázada XII.Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez...
  • KatPol Kávéház XLV. - Lánctalpas találkozóKedves hallgatók! Hagyományainkhoz híven podcastunk 45. adásában ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal a Militracks idei rendezvényéről ill. az overlooni hadimúzeumról: Listen to "KatPol...

Facebook

Címkék

1.vh (5) 2.vh (84) afganisztán (52) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (36) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (78) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (38) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (49) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (55) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (13) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (67) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

Szárnyaszegett sas - avagy Oroszország nagyhatalmisága és a védelmi reformok V.

2014.03.19. 06:00 CSM

A grúziai háború utáni ésszerűsítési átalakítások egyszerre kívánták kezelni a haditechnikai és felszerelésbeli, a szervezeti, a harckészségi és a hadiipari lemaradást, helyenként több évtizedes tabukat döntve le. Az ambiciózus reformok a tábornoki kar heves ellenállása ellenére számos eredményt hoztak, a honvédelmi miniszter ugyanakkor 2012 végén belebukott egy homályos magánéleti-korrupciós ügybe. Az utódjául kinevezett, népszerű Szergej Sojgu hadseregtábornokkal szemben óriási elvárások vannak mind a reformok ellenzői, mind a reformok támogatói részéről, eddigi bő egyéves ténykedése során ugyanakkor elsősorban a reformok mérséklésére utaló lépéseket látni (nem függetlenül attól, hogy a 2011-2012 fordulóján a középosztály fiataljai körében kitörő elégedetlenséghullám és a gazdasági teljesítmény romlása miatt újra szükség van a fegyveres erők megbékítésére és lojalitására). A strukturális reformok sikere ellenére ugyanakkor az évtized költséges orosz fejlesztései számára komoly kihívásokat vet fel a gazdaság helyzete. 

Szergyukov reformjai és az "Új arculatú hadsereg"

800px-Russian_honor_guard_at_Tomb_of_the_Unknown_Soldier,_Alexander_Garden_welcomes_Michael_G._Mullen_2009-06-26_2.jpgА grúziai háborúból felocsúdva, annak tapasztalatait épp csak összegezve Anatolij Szergyukov 2008. október 14-én meghirdette reformprogramját, melynek célja egy, a már korábban, a Szergyukov által 2008-ban elindított egyenruhacsere kezdetekor is emlegetett  "Új arculatú hadsereg" létrehozása volt. Jobb időzítést aligha választhatott volna, nemcsak a politikai háttere volt meg hozzá, de az alig két hónappal korábban lezajlott grúziai háború bőven nyújtott bizonyítékot arra, hogy az orosz hadsereg komoly lemaradásban van a 21. századi követelményekhez képest, és változtatásra van szükség. A honvédelmi minisztert törekvéseiben nemcsak Putyin kormányfő és Medvegyev elnök, de a fegyveres erők számos befolyásos tagja is támogatásáról biztosította, mint például Nyikolaj Makarov vezérkari főnök vagy Vlagyimir Samanov altábornagy (ma vezérezredes), az Orosz Föderáció kétszeres hőse, a csecsenföldi légideszantos erők korábbi, és az abháziai orosz erők parancsnoka a grúziai háborúban.

Szergyukov egy háromlépcsős reformtervet hirdetett meg, melynek első lépcsőjét (2008-2011) a szervezeti, irányítási, oktatási és létszámoptimalizációs lépések jelentették. Ezt követték a második lépcsőben (2012-2015) a katonák szociális helyzetét javító intézkedések, és az intézkedéssorozatot a harmadik lépcsőben (2016-2020) a hadsereg 2015-ig 40, 2020-ig 70%-os mértékű újrafegyverzése zárta volna. A reformok lényege, hogy az orosz haderő egy mindenféle ballaszttól megtisztított modern, mobil, gyorsan mozgósítható és gyorsreagálású erővé váljon, mely képes hatékonyan reagálni a 21. század háborús kihívásaira, különösen a helyi háborúkban.

Az első lépcsőben Szergyukov a hadsereg létszámának optimalizálására törekedve merész létszámcsökkentési tervet jelentett be, melynek lényege, hogy az orosz fegyveres erők keretlétszámát 1,2 millióról 2010-ben 1 millióra csökkentik, a létszámcsökkentés pedig elsősorban a tábornoki és a tisztikart érinti, különösen azokat a tiszti pozíciókat, melyek az alacsony feltöltöttségű, csak a felesleges tiszti beosztások fenntartására szolgáló ún. káderegységekben léteznek (2008-ban ugyanis az orosz fegyveres erőkben a szovjet haderőhöz hasonlóan kb. minden harmadik katona tiszti vagy tábornoki rendfokozatban volt). A fejnehéz struktúra ésszerűsítése mellett a reformterv teljesen meg kívánta szüntetni a zászlósi rendfokozat-kategóriát is. A létszámcsökkentést Szergyukov az alábbi módon kívánta elérni:

Rendfokozatkategória 2008 2012 %-os változás
Tábornokok 1107 886 -20%
Ezredesek 25665 9114 -64%
Alezredesek 88678 15000 -83%
Őrnagyok 99550 25000 -75%
Századosok 90000 40000 -56%
Főhadnagyok 30000 35000 +17%
Hadnagyok 20000 26000 +30%
Tábornoki és tisztikar összesen 355000 151000 -57%
Zászlósok 90000 0 -100%

*forrás: Vojennaja reforma 2008-2020: Cifri i fakti (PIR Centr, 2011)

Szergyukov új arculatú hadseregében a 2008-as tervek szerint kb. 150.000 tisztnek, 120.000 szerződéses katonának és 730.000 sorkatonának kellett szolgálnia 2012-re. Az elbocsátott tiszteknek civil foglalkozásra való átképzést, lakást és pénzügyi kompenzációt ajánlottak

A miniszter átszabta a hadsereg irányítási rendszerét is. 2010-es határidővel a korábbi hat katonai körzetet négy katonai körzetre/operatív parancsnoki egységre vonták össze: egy nyugatira szentpétervári parancsnoksággal, egy központira jekatyerinburgi parancsnoksággal, egy keletire habarovszki parancsnoksággal és egy délire rosztovi parancsnoksággal. A katonai körzetek alá vonták a haditengerészeti egységeket is: az Északi és a Balti Flottákat a nyugati, a Távol-keleti Flottát a keleti, a Fekete-tengeri Flottát és a Kaszpi Flottillát pedig a déli katonai körzet alá rendelték. Szergyukov új struktúrát alakított ki: a katonai körzet-hadsereg-hadtest-hadosztály-ezred szisztémáról áttért a NATO-mintájú operatív parancsnokság-dandár-zászlóalj rendszerre. A miniszter emellett Gracsov mobil hadseregről alkotott elképzelését továbbvíve a fegyveres erők ütőképességét az Afganisztán óta minden harctéren bevált légideszantos erők (VDV) szerepének növelésére kívánta alapozni. Nyikolaj Makarov hadseregtábornok, vezérkari főnök mindezzel egyetértve emellett komolyan bírálta a 87 éves Mahmut Garejev hadtudományi akadémiai rektor tradicionalista felfogását a katonai felsőoktatásban.

Shamanov.jpgA reformok hatására a szárazföldi erőknél a katonai egységek számát 1890-ről 172-re csökkentették és az erők nagy részét 85 dandárba sorolták be, melyeket teljes felszereltségbe és bevethetőségi állapotba kívántak hozni a 2000-es évek 17 %-os bevethetőségi szintjéről. A haditengerészetnél is komoly változások voltak: a haditengerészeti erőket a négy katonai körzet alá rendelték, az egységek létszámát 240-ből 123-ba vonták össze, megfelezték a tiszti beosztásokat és megszüntettek 40.000 zászlósi beosztást. A légierőnél 7 operatív parancsnokságot hoztak létre (a 4 katonai körzet, plusz 1 légiszállítási, 1 távolsági, 1 légi-kozmikus védelmi parancsnokság, utóbbi kettő továbbra is a hadsereg főparancsnokának alárendelve), megszüntettek 50.000 tiszti beosztást, az egységek számát 340-ről 180-ra csökkentették, az erőket pedig 55 légibázison koncentrálták, ugyanakkor a szárazföldi haderőktől még 2003-ban beintegrált légierős alakulatokat 2010-ben visszatették a szárazföldiekhez). A grúz háborúban jól teljesítő légideszantosoknál viszont a tervezett létszámcsökkentést és a dandár-zászlóalj átállást a különálló fegyvernem élére 2009-ben kinevezett, a reformokat amúgy támogató Samanov vezérezredes (balra) ellenállása miatt nem hajtották végre, így ott maradt a 4 hadosztályra és egy dandárra épülő struktúra és a 35.000-es létszám. A stratégiai rakétaerők és az űrvédelmi erők is komoly átszervezésen estek keresztül, utóbbihoz számos légvédelmi létesítményt adtak hozzá és 2011-ben létrehozták a lég-és űrvédelmi erőket. A fegyverzeti-és technikai ellátást is 2010-ben egy parancsnokság alá, 10 dandárba vonták össze a fegyveres erők egészére nézve. Szergyukov átalakította a katonai oktatási rendszert is. A 60-70%-os kihasználtsággal üzemelő, 64 intézményből álló struktúrát egy összesen 16 intézményből (3 hadtudományi központ, 11 katonai akadémia és 2 egyetem) álló rendszerbe vonta össze és új, gyakorlatiasabb tanrendet vezetett be.  

Szergyukov a drága, korrupt és rossz hatékonyságú hadiipart is meg kívánta regulázni. Noha Putyin 2007 elején az Egyesített Hajógyártási Vállalat néven centralizálta az orosz hajógyártás hadihajógyártásért felelős részét, még bőven volt tennivaló. A miniszter többször hangoztatta, hogy ha az orosz hadiipar nem képes olcsóbb vagy korszerűbb fegyvereket előállítani, akkor a minisztérium kénytelen lesz külföldi beszerzéshez folyamodni, hogy így támasszon versenyt az autarkiába beletespedt védelmi iparnak. Mindez a több évtizedes, még szovjet korból származó fegyverzeti autarkia tabuját döntötte le, de találkozott a politikai vezetés igényeivel, mely megfelelő hazai termék híján szintén hajlandó volt külföldi technológia beszerzésére és rendszerbe állítására, például a francia Mistral-típusú helikopterhordozóra, vagy a grúz háborúban (grúz oldalon) bevált izraeli UAV-kre. 2010 októberében Oroszország 400 millió dollár értékben vásárolt rövid és nagy hatótávolságú UAV-ket Izraeltől, 2011-ben 1,7 milliárd dollár értékben 2 Mistral helikopterhordozót rendelt Franciaországtól, illetve vásárolt licenszet 2 másik gyártására, 2011-ben pedig 60 db LMV M65 Hiúz könnyű páncélozott járművet rendelt az Ivecotól, illetve 1775 közös gyártását tervezte. Szergyukov véget vetett annak a gyakorlatnak is, hogy a hadsereg rutinszerűen folyamatosan szerezzen be olyan fegyvereket, melyből már amúgy is túl nagy készlet van, ezért 2011-ben a minisztérium például beszüntette a Kalasnyikov AK-74 gépkarabélyok beszerzését, mert bejelentésük szerint túl sok van belőle és nem is szándékozik újakat venni, amíg az Izmas nem áll elő egy modernebb, korszerűbb változattal (a hírt állítólag a fegyverek korábbi tervezőjének és névadójának, Mihail Kalasnyikovnak sosem mondták el). Makarov vezérkari főnök pedigl többször bírálta a T-90 harckocsit képességei és ára közötti különbsége miatt és szintén újratervezésre, korszerűsítésre szólított fel. Az erős közvetett intézkedések és jelzések mellett azonban a miniszternek nem jutott ideje és ereje arra, hogy a 2011-ben a Kreml egyik, Dmitrij Rogozin képviselte hatalmi csoportjának irányítása alá került hadiiparhoz komolyabban hozzányúljon.

Boldirev.jpgNoha Grúzia (és a NATO orosz hadsereget érintő, némiképp lesajnáló véleménye) miatt nyilvánvaló volt, hogy a múlthoz nem lehet visszatérni, a 2008-ban elindított reformok természetesen a tábornoki kar és a hadiipar fanyalgásába vagy épp teljes ellenállásába ütköztek. A hadsereg magas rangú tisztjei mellett a reformok ellen felszólaltak az ellenzéki kommunisták, nyugállományba vonult katonai vezetők (a haditengerészeti átalakítások ellen tiltakozott például 63 nyugállományú tengernagy, köztük Vlagyimir Komojevdov nyá. tengernagy, a Fekete-tengeri Flotta volt parancsnoka, a Kommunisták Oroszországi Pártjának képviselője és a Duma védelmi bizottságának elnöke), Rogyionov és Gracsov volt védelmi miniszterek is. Utóbbi, noha elismerte a grúz háborús orosz teljesítmény negatívumait, ráadásul a VDV szerepének Szergyukov és Samanov általi erősítése egybevágott az ő korábbi felfogásával, komoly kritikával illette a létszámcsökkentéstől (Gracsov szerint Oroszország védelméhez 2-2,5 milliós létszámú haderő lenne megfelelő) a dandár-zászlóalj struktúrára való átálláson át az oktatás átszervezéséig a reformok szinte minden elemét. Dmitrij Rogozin, a hadiipart felügyelő miniszterelnök-helyettes pedig bírálta a külföldi fegyverbeszerzést és sajtópárbajt vívott Makarov vezérkari főnökkel az orosz fegyvergyártás minőségi problémáiról. A putyini-medvegyevi politikai vezetés ugyanakkor kitartott a reformok folytatása mellett, továbbra is a korrupció mértékét bírálta és a változások szükségességét hangoztatta (2011-es orosz hivatalos becslés szerint a védelmi kiadások ötödét tulajdonítják el).  

A strukturális reformok első eredményei és sokasodó kihívásai

Létszám.jpg2012 elejére elmondható volt, hogy a haderőreform első lépcsője nagyjából sikeresen lezárult. A megszüntetett káderalakulatok és tiszti beosztások révén az orosz haderő aktív állományának létszáma 1991 óta először tartósan 1 millió fő alá csökkent (2013-ban 766 ezer fő volt).  A szerződéses katonák létszáma (tiszteken kívül) 180.000 fő volt, 50%-kal magasabb a tervezettnél. Egyszerűbbé vált a mozgósítás, áramvonalasodott az irányítási struktúra. A koncentrált katonai oktatási intézményekben hatékonyabb oktatási tevékenység indult meg. A Grúziában még alulteljesítő légierőnél különösen jelentős változások zajlottak le: új helikopter-és repülőgéppark (különösen vadászrepülők) beszerzését índították el, melynek keretében 2009-2012 között összesen közel 200 helikopter és több mint 90 vadász-, kiképző és szállítógép  került a VVSz kötelékébe (csak a MAKSz-2009 repülőshow-n 48 Szu-35BM, 4 Szu-30M2 and 12 Szu-27SzM típusú repülőgépről írt alá 2,5 milliárd dollár értékben szerződést a kormány és a Szuhoj repülőgépgyár). A légierőnél jelentősen javult a harckészségi szint is: a pilóták 2000-es évek közepén megszokott átlagos éves 40 repült óráját 2012-re sikerült 110-130 körülre tornászni, igaz, ez még csak a kínai szintnek felel meg, de kissé elmarad a francia és német (130-150), és jelentősen elmarad a brit vagy amerikai szinttől (180-200 óra). A húsz éve a védelmi büdzsé mostohagyerekének számító, lerongyolódott haditengerészet is végre valódi forrásokat és új eszközöket kap, ami nemcsak a haderőnem katonai beszerzési büdzsén belüli 25%-ra növő részesedésében, de a Mistralokban és - a tervek szerint 2018-2020-ra beérő - tengeralattjáró- (Jaszen-osztály, Lada-osztály) és hadihajóprojektekben (Admiral Gorskov-osztályú és Admiral Grigorovics-osztályú fregattok, Sztyereguscsij-osztályú korvettek) is megmutatkozik. Ami kérdés, hogy a centralizált, állítólag továbbra is modern technológiában és szakemberhiányban szenvedő hadihajógyártás tudja-e teljesíteni az elvárásokat. Javultak a katonák lakhatási és életkörülményei is, jelentős mennyiségű lakás került átadásra.

A reformok folytatásaként (és a sértett tisztikar megnyugtatására) 2012. január 1-től a második lépcső kezdeteként a katonák fizetésének 2,5-3-szoros emeléséről szóló törvényt léptettek életbe, aminek révén a katonai hivatás az egyik legjobban fizetett foglalkozássá vált. A még 2010 végén elfogadott, 2011-2020-ra szóló Fegyverkezési Program keretében pedig összesen kb. 630 milliárd dollárt kívánnak fegyverkezésre elkölteni, melynek 80%-a új fegyverzetre, 10%-a kutatás-fejlesztésre és 10%-a meglévő fegyverek felújítására menne, igaz a tervet a korábban várt igen optimista, évi 6,5%-os gazdasági növekedésre alapozták. Mindezzel a haderő fegyverzetének évi 9-11%-os megújítását tervezik elérni (ami roppant ambiciózus, hisz a jelenlegi megújítási ráta évi 2%, de a szovjet korszakban az 1980-as években sem volt töb évi 5-7%-nál). A minisztérium emellett hozzálátott a feleslegessé vált katonai ingatlanok értékesítéséhez, illetve számos elavult eszköz leselejtezéséhez (T-62), deaktiválásához és tartalékba vonásához, vagy felújításához (T-80). A reformok számos pozitív hozadéka ellenére ugyanakkor a szakértők szerint a hadsereg működésének tisztasága mégsem javult számottevően, továbbra is a források kb. ötödét sikkasztják, lopják el.

puin medvedev.png2011-12 fordulóján ugyanakkor megjelentek azok a problémák is, melyek a korábbi reformlendület fenntarthatóságát kérdőjelezték meg. 2011 szeptemberében Dmitrij Medvegyev orosz elnök bejelentette, hogy a 2012-es elnökválasztásokon nem kíván indulni, és maga helyett elődjét, Vlagyimir Putyint támogatja, míg az a távozó államfőt saját kormányfői posztjával jutalmazza. Putyin újbóli indulása (és borítékolható győzelme) ugyanakkor a politikai rendszer változatlanságát, állandósulását húzta alá, ami elégedetlenséggel töltötte el az egyébként a 2000-es években felemelkedett nagyvárosi középosztálybeli fiatal rétegeket és 2011-12 fordulóján, a Duma-választások körül a Putyin-Medvegyev-érában addig példátlan tüntetéssorozatot generált. A - válság miatti, 2009-es 7,8%-os - gazdasági visszaesést épp csak kiheverő Oroszország vezetésében a többtízezres, Moszkvában és más nagyvárosokban látott demonstrácók és az elégedetlenség ilyetén megjelenése döbbenetet keltett, és hirtelen ismét felértékelődött a fegyveres erők lojalitása. A korábban erényként tálalt tény, hogy az átalakítások helyenként még a tervezettnél is gyorsabban mentek végbe, hirtelen korrigálandó túlkapássá vált a vezetés számára, ezért 2012-ben a tiszti keretlétszámot 70.000 fővel, 220.000-re emelték, hivatalosan azért, mert az újonnan létrehozott egységekbe tisztek kellettek, de valószínűleg ebben igenis szerepet játszott a tisztikar megbékítésének szándéka. A 2011-12 fordulóján tapasztalt helyzetbe beleillik az egyébként már korábban eltervezett, de a belpolitikai helyzet miatt még inkább aktuálissá vált katonai fizetésemelés is.

beszerzés.jpgAz orosz gazdasági helyzet és a költségvetési kérdések ugyanakkor egyre inkább problémát jelentettek a további ambiciózus reformtervek számára. A létszám- és költségoptimalizációs, ésszerűsítési célú első lépcső lezárulta után jelenleg épp a reformok második (a katonák életszínvonalát megemelő, így a fegyveres erők megbékítésére irányuló) és harmadik (a fegyveres erők fegyverzetének megújítását célzó) lépcsői vannak hátra, melyek éppenséggel igencsak jelentős többletköltséget jelentenek. A katonák szociális helyzetének emelésével kapcsolatos kezdeti intézkedésekről már szóltunk. A fegyverkezés esetében érdemes megjegyezni, hogy 2008-tól a védelmi büdzsé új fegyverek beszerzésére fordított része a teljes költségvetés 40% fölé szaladt, de a reformok még ennél is ambiciózusabb fegyverzeti kiadásokkal számoltak. Csakhogy a hivatalos védelmi büdzsét 2009-ben 15%-kal visszavetette a 2008-ben kezdődött, Oroszországot is súlyosan érintő pénzügyi válság, mely például az egyenruhareform lezárását 2009-ről 2011-13 közé tolta, és lényegében törölte a korábban is igencsak kérdéses repülőgéphordozó-építést. A válság hatására a korábbi fogadkozások ellenére 2010-ben először a védelmi büdzsét 2020-ig terjedően az éves GDP 2,8%-ában (mely amúgy a 2000-es évekre jellemző adat) állapították meg, majd az orosz gazdaság lassulásával és a 2012-es elnökválasztási kampány közeledésével azt, a fegyveres erőket pacifikálandó, mégis megemelték. Emiatt Dmitrij Medvegyev akkori elnök és Alekszej Kudrin pénzügyminiszter nyilvánosan össze is különbözött.

Russian_economy_since_fall_of_Soviet_Union.pngMiután Putyin és Medvegyev 2012-ben pozíciót cseréltek, a katonai költségvetés növelését célzó politika folytatódott, noha az eredmények egyelőre elmaradnak a tervezettől, a közvetlenül továbbra is reformálatlan hadiipar ugyanis nem tudja olyan mennyiségben és minőségben teljesíteni az elvárásokat, mint tervezték. Mindeközben az orosz gazdaság strukturális okokból egyre inkább a stagnálás irányába tartott (2013-ban a GDP növekedése az év elején várt 3,6% helyett 1,5%-ra lett korrigálva, végül tényszerűen a tervezettnél is alacsonyabb, 1,3% lett), melyen az olajbevételek is egyre nehezebben tudnak segíteni. Míg 2006-ban a költségvetés kiegyensúlyozásához átlag 21,4 dolláros Brent olajár volt szükséges, mára ez átlag 117,8 dolláros árszintre nőtt. A költséges állami szubvencióval működő lakossági energiaszolgáltatás (2007-ben elhatározott) piaci árazásra való 2011-es átállítását is egyre távolabb tologatni, majd gyakorlatilag törölni kellett, ami újabb további (kb. a GDP 2-3%-ra rúgó) terhet hagy az orosz gazdaság nyakán. A 2014 januárjában már az Orosz Központi Bank szerint is a stagfláció jeleit mutató orosz gazdaságra a 2014. február-márciusi kijevi/krími válsággal megrendülő nemzetközi befektetői bizalom újabb csapást mér, melynek középtávú tovagyűrűző hatásai ma még számszerűen felmérhetetlenek. Ami biztos, hogy a fegyverkezési programhoz négy-öt éve feltételezett 6,5%-os éves GDP növekedés teljes mértékben irreális, de a mostani adatok és az ukrajnai válság elmúlt hetekbeli hatásai fényében a szakértők által 2012-ben korrigált, konzervatívabb évi 4%-os növekedési adat is jelenleg már túlontúl optimistának tűnik.

A reformokra nézve további kihívás, hogy 2012 novemberében váratlanul menesztették Anatolij Szegyukov védelmi minisztert és Nyikolaj Makarov vezérkari főnököt. Noha a hivatalos indoklás szerint a miniszter egy, a felesleges katonai ingatlanok értékesítésével kapcsolatos homályos korrupciós ügybe keveredett, valójában a háttérben egy magánéleti konfliktus állhat, hogy a miniszter intim kapcsolatra lépett Jevgenyija Vasziljevával, a minisztérium ingatlanjait kezelő Oboronszervisz fiatal osztályvezetőjével (az ún. "szoknyás zászlóalj" tagjával), amivel kivívta apósa, a Szergyukov politikai karrierjének elindulását egyengető Gazprom-elnök és volt kormányfő Viktor Zubkov haragját (a minisztert végül csak egy olyan, gondatlanságból elkövetett károkozással vádolták meg, hogy állítólag katonákkal utat építtetett egy asztraháni elit üdülőig, de Putyin idén március elején kegyelmet adott neki). A védelmi szektorban a magának megszámlálhatatlan ellenséget szerző Szergyukov bukását értelemszerűen kitörő öröm fogadta, sokan a reformok felfüggesztését, sőt visszacsinálását várták.

Sojgu minisztersége (2012-): Reformok mérsékelt folytatása, a fegyveres erők megbékítése

Sergei Shoigu.jpgA védelmi miniszteri posztra a Putyinhoz korábban igen közel állónak számító Szergyukov bukása után az elnök másik kipróbált háttérembere, a 1992-2012 között a polgári védelemért és katasztrófaelhárításért felelős Rendkívüli Helyzetek Minisztériumát vezető, népszerű Szergej Sojgu hadseregtábornok került (balra). Bár katonai rendfokozata ellenére Sojgu nem katona (sőt sokkal inkább politikus, hisz a 1999-2001 között a Jelcin-Putyin hatalomátvétel elősegítésére létrehozott ún. Medve Párt, majd 2001-2002 között annak utóda, a mai napig kormánypártként működő Egységes Oroszország Párt elnöke volt), a mérnöki végzettségű, még korábbi polgári védelmis munkájából adódóan uniformist viselő hadügyérben mégis sokan a 2001 előtti időszak valódi egyenruhás védelmi minisztereihez való visszatérést látták. Sojgu és vezérkari főnöke, Valerij Geraszimov vezérezredes (majd hadseregtábornok) a reformok "korrekcióját" és a vadhajtások visszavágását ígérték. A romló politikai és gazdasági környezetben az 1990-es évek közepéhez hasonlóan ismét szükség volt egy kis nyugalomra a Szergyukov által évtizedek óta nem látott módon felforgatott fegyveres erőknél. 

véd kiad 91-2012.pngSojgu iránt óriási elvárások voltak mind a védelmi szektor, mind a reformpárti értelmiség részéről, ugyanakkor a védelmi minisztérium vezetése egy lassított, konfliktuskerülő, visszafogott, de talán mégis reformpárti kurzust látszik elindítani. Sojgu ugyan visszaállította az elődje által összevont oktatási intézményeket, visszavett a szolgálatba számos, az elődje által kirúgott tábornokot, hivatalnokot és tisztet, a hadiiparnak tett gesztusként pedig leállította az Iveco LMV M65 beszerzését, de a már végrehajtott kiadáscsökkentő és strukturális reformok nagy részének visszafordítására nem volt hajlandó. Az ambiciózus és költséges újrafegyverzési program is folytatódik, 2013-ban Oroszország hivatalosan is a világ harmadik legnagyobb katonai büdzséjével rendelkező országává vált (bár egyéb, a hivatalos büdzsében nem számított védelmi jellegű kiadásai miatt a SIPRI mindig kb. 30 %-kal magasabbra teszi a védelemre fordított összeget a hivatalosnál) és számos fejlesztés, pl. az Armata-platform folytatását is bejelentették. A minisztérium álláspontja nem változott a fegyverbeszerzéssel kapcsolatos elvárásokban sem, azazhogy olcsóbb vagy modernebb fegyverzettel álljon elő a hadiipar (ennek következtében dobta vissza a minisztérium 2013 őszén az AK-12 gépkarabélymodellt), ugyanakkor a közvetlen reformok által alig érintett hadiipar struktúrájához, működéséhez továbbra sem nyúlt hozzá.

Mindezekkel együtt egyértelmű, hogy a "külsős" civil Szergyukov konfrontatív stílusával szemben a kvázi "belsős", egyenruhás Sojgu kurzusa inkább politikusi; ezt persze könnyebb véghezvinni a katonák lenyugtatására szánt, 2012-ben elindított fizetésemelési programmal. Gesztusai révén a jelenlegi miniszter elfogadottsága a hadseregen belül bő egyéves minisztersége után meghaladja az 50%-ot, míg elődje alig 5%-os elfogadottsági rátával büszkélkedhetett. Az orosz gazdaság stagnálása, romló kilátásai és a reformtervek új lépcsőinek költséges elemei az évtized hátralevő részében ugyanakkor komoly kihívás elé állítják az orosz vezetést.

Összefoglalás

Oroszország nagyhatalmiságának szimbóluma évszázadok óta a hadserege. A Szovjetunió szétesése óriási kihívások elé állította a fegyveres erőket és magát az orosz államot is. A hidegháború végével nyilvánvaló volt, hogy a korábbi túlméretezett, fejnehéz, átláthatatlan és pazarló védelmi szektor nem tartható fenn. Bár a reformelképzelések a megváltozó politikai-gazdasági környezetben szükségesek, és részben a társadalom által igényeltek voltak (pl. dyedovscsina), óriási belső ellenállással találkoztak, másrészt az 1990-es évek általános gazdasági összeomlása és társadalmi válsága idején politikailag a kérdés még nem volt olyan "értékes", hogy a Kremlnek túl sok feszültséget kelljen vállalnia. A szovjet haderő átalakítása így megrekedt a drasztikus létszámcsökkentés és forráskivonással megoldott költségcsökkentés szintjén.

Az ezredfordulóra a forráshiányban szenvedő haderőn Igor Szergejev marsall minisztersége alatt ugyan tűzoltási jellegű reformokat hajtott végre, de a Jelcin utódlása körüli vákuumban az így is a szétesés határára került. A Vlagyimir Putyin hatalomra kerülésével egybeeső nemzetközi olajáremelkedés és olaj hajtotta forrásbővülés a 2000-es években az orosz államot és hadseregét átlendítették ugyan a holtponton, de a centralizáción és a Kreml irányításának megerősítésén felül valódi reformok nem következtek be, ismételten csak a kérdés alacsony politikai fontossága és a rend megszilárdulásához szükséges fegyveres erőkkel való, fölöslegesnek ítélt feszültség veszélye miatt.

Az olajbevételek által lehetővé tett forrásbővülés megfelelő felhasználása ugyanakkor a 2000-es évek közepétől aggasztani kezdte az orosz vezetést, ezért a hűségében és válságmenedzselésben már bizonyított civil Anatolij Szergyukovot nevezte ki hadügyérre azzal a feladattal, hogy ésszerűsítse a hadsereg és a védelmi ipar pazarló működését és modernizálja azt. A civil miniszter számos konfrontációt felvállalt, és messzemenően meglévő politikai hátszele ellenére a 2008. augusztusi grúz háború kellően nagy pofonja kellett ahhoz, hogy egy háromlépcsős, valódi, átfogó programot indíthasson a hadsereg szervezetének, struktúrájának és fegyverzetének reformjára, kimeritve a Vendil Pallin által a reformok mércéjéül állított hármas feltételt: 1) új katonai technológiák megjelenése és új katonai képességek iránti igény, 2) új politikai feladatok vagy új katonai fenyegetések megjelenése, 3) új gazdasági realitások.

2008-2012 között az első lépcsőben fontos strukturális reformokat hajtottak végre a kiadások hatékonyságának növelése érdekében. Szergyukov évtizedes tabukat döntött le, mivel intézkedései jelentős létszámcsökkentéssel, az irányítási struktúra megváltoztatásával, az oktatási intézmények összevonásával, valamint a szovjet korszakbeli autarkiával leszámolva (a hadiipar versenyre kényszerítésének érdekében) külföldi fegyverbeszerzéssel is jártak. Az eredmény egy kisebb, egyszerűbb, modernebb struktúra és a korábbinál magasabb harckészségi szint, de a rendszer tisztasága vagy a hadiipar hatékonysága alig javult. Ténykedése során a miniszter maga ellen fordította a teljes védelmi szektort, ugyanakkor mégis egy magánéleti hátterű ügybe bukott bele.

Az újonnan kinevezett védelmi miniszter, Szergej Sojgu azzal a feladattal lépett a színre, hogy korrigálja, de folytassa a korábban a védelmi szektorban nagy népszerűtlenségnek örvendő reformokat. Oroszországban ugyanis 2011 óta sokat romlottak a politikai és gazdasági kilátások, ezért a vezetés a 2011-12 fordulóján tapasztalt tüntetések után nem kívánta megkockáztatni a fegyveres erők ellenszenvét. A reformok új lépcsői (a katonák fizetésének jelentős emelése, illetve újrafegyverkezés) ugyan épp a fegyveres erők pacifikálását szolgálják, viszont egyúttal már jelentős költségnövekedéssel is járnak, ami a stagflációba került orosz gazdaságot látva komoly kihívásként áll a Kreml előtt.

Az orosz fegyveres erők jelen állapotukban 766.000 főt számlálnak, melyre a világ harmadik legnagyobb, ráadásul évente több mint 15%-kal növekvő védelmi büdzséjét költik. A hadsereg állapota összességében sok szempontból jobb, mint bármikor a Szovjetunió 1991-es szétesése óta, ugyanakkor az elavult fegyverzet megújítása még épp csak elindult és annak jelentős költsége, valamint a reformálatlan, továbbra sem túl hatékony védelmi ipar korlátos kapacitása és - az orosz gazdaság állapota miatt - kitűzött céloknak való megfelelése vagy fenntarthatósága igencsak kérdéses. Oroszország csak az Egyesült Államokhoz mérhető atomarzenálja miatt ugyan eleve speciális helyzetben van, megemelt és növekvő védelmi büdzséje vizsgálatakor viszont figyelembe kell venni azt is, hogy a növekmény jelentős része a személyi állomány életkörülményeinek jelentős javítására, illetve a jövőben egy, a gazdasági realitásokhoz képest túlontúl ambiciózus fegyverkezési programra megy el. Azt is látni kell, hogy Oroszország hadserege jelenleg így is csak kb. hetedannyi büdzséből gazdálkodik, mint a kb. két és félszer nagyobb és a világon technológiailag legfejlettebb amerikai, és kb. feleakkora büdzséből, mint a háromszor méretesebb, igaz, viszonylag lassabban, de fokozatosan modernizálódó kínai fegyveres erők. Emellett Moszkva alig 40%-kal több forrást költ hadseregére, mint a harmadakkora, de technológiailag szintén modernebb szinten álló brit vagy francia fegyveres erők. Mindezekkel együtt továbbra sem veszítette érvényét a két évszázados megjegyzés: Oroszország sosem olyan erős, mint amilyennek látszik és sosem olyan gyenge, mint amilyennek látszik

Felhasznált források:

Bolsakov, Vlagyimir (2013): Szergyukov i Zsenszkij Bataljon. Kuda Szmotrit Putyin? Ekszmo, Moszkva.

Blank, Steven & Weitz, Richard (szerk.) (2010): The Russian Military Today and Tomorrow - Essays in Memory of Mary Fitzgerald. US Army War College Strategic Studies Institute, Carlisle.

Cohen, Ariel & Hamilton Robert E. (2011): The Russian Military and the Georgia War: Lessons and Implications. US Army War College Strategic Studies Institute, Carlisle.

Rosefielde, Steven M. (2005): Russia in the 21st Century - The Prodigal Superpower. Cambridge University Press, Cambridge.

Thornton, Rod (2011): Organizational Changes in the Russian Airborne Forces: The Lessons of the Georgian Conflict. US Army War College Strategic Studies Institute, Carlisle.

Vendil Pallin, Carolina (2009): Russian Military Reform - A failed exercise in defence decision making. Routledge, New York.

Vojennaja Reforma 2008-2020: Cifri i fakti. Centr polityicseszkih isszledovanyii Rosszii. Indeksz bezopasznosztyi No. 1, 2011.

És a cikksorozatban szereplő linkek

29 komment · 1 trackback


| More

Címkék: oroszország légierő haditengerészet hadiipar hadsereg a politikában kézifegyverek

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr815842113

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Szárnyaszegett sas - avagy Oroszország nagyhatalmisága és a védelmi reformok V. 2014.03.30. 09:52:02

Oroszország hadserege jelenleg így is csak kb. hetedannyi büdzséből gazdálkodik, mint a kb. két és félszer nagyobb és a világon technológiailag legfejlettebb amerikai.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nemzeti Dohányos 2014.03.19. 09:20:05

Figyelembe véve a növekvő olajár miatti orosz gazdasági szárnyalást, és hogy Putyin KGB-s volt, meglepő, hogy zsidó világkormánytól CIA-n át már mindenkit láttak a konteósok 9/11 mögött, de oroszos elmélettel még nem találkoztam..

szellőszél 2014.03.19. 10:36:45

Jó összefoglaló. Gratula .
A zárómondat telitalálat.

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2014.03.19. 11:12:41

Gigászi munka, hálás köszönetem érte!

stoppos76 2014.03.19. 14:13:17

Kicsit olyan érzésem van, hogy egyet előre kettőt vissza ütemben csinálják.

xxylon 2014.03.19. 15:36:44

@stoppos76: ha jol latom az elso fazisbol csak az atszervezes maradt meg de a tiszteket visszavettek, egyetemeket visszaallitottak, kulfoldi fegyvert nem vesznek. Szoval a reform egyetlen eleme ami megmaradt hogy tobb penz megy a tiszteknek es vesznek dragan (korruptan) rosszminosegu orosz fegyvereket. Mindezt az olaj penzbol ahelyett hogy abbol egy normlisan mukodo gazdasagot epitenenek fel meg amig lehet. Nem csoda hogy Putinnak Krimbe kellett mennie haboruzni hogy a nepszerusege egy kicsit feljebb menjen.

tudi 2014.03.19. 17:13:05

Én is csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz szép munka volt.

CSM 2014.03.19. 18:50:32

@szellőszél: @sirdavegd: @tudi: Köszönöm!

@xxylon: Kétségkívül volt számos visszalépés az utóbbi egy évben, de azért messze nem mindenben. A régi struktúrát nem állítják vissza, és a saját hadiipar által elő nem állítható dolgokat továbbra is külföldről veszik (a Mistralokat sem mondták azért vissza), ami meg nem megfelelő a hazaiból, azt továbbra sem nagyon veszik. A kérdés sokkal inkább az, hogy a gazdasági helyzetben az ambíciók realitása és a fenntarthatóság fennáll-e még egyáltalán.

Cs 2014.03.19. 21:01:24

Grat a cikkhez!

Érdekes ez az orosz hadi kiadás növekedés. Mind a gazdaság, mind az olajárak lényegében stagnálnak. Azért ez előbb-utóbb feszültséget teremt az orosz költségvetésben, illetve az országban. Kérdés mi lesz a vége, hogyan vezetik le ezt a feszültséget. A kiadások csökkentésével, vagy más módon...

szellőszél 2014.03.20. 07:38:24

@xxylon: "es vesznek dragan (korruptan) rosszminosegu orosz fegyvereket. "
Én nem így látom. A hadiipar a gazdaság mozgatórúgója is, az exporton keresztül. Rossz minőségű fegyvert sem az orosz állam, sem a külföldi nem vesz meg.
Amúgy ez egy érdekes dolog. Ha pl. az amerikai repülőgép fejlesztéseket nézzük, mára az új technika kifejlesztése csillagászati összegekbe kerül - gyakorlatilag teljesen feleslegesen, hiszen közepesen vagy gyengén fejlett országok ellen minek, ha meg nagyhatalmat támad meg, akkor úgyis az atomerő az ultima ratio.
Az oroszok felismerték, hogy a hadseregük relatíve(!) elavult és minden szinten léptek. Mára túljutottak a nehezén. Figyelemre méltónak tartom a posztban közölt táblázatból levonható következtetést. Főtiszti állomány jelentős csökkenése, fiatal hadnagyok, főhadnagyok száma jelentősen nőtt.
OFF: szeretnék az MH-ról is látni egy statisztikát..... :-(

cincogó felicián 2014.03.20. 11:46:55

Engedjetek meg nekem egy dilettáns kérdést: az atomfegyverek mellett milyen jelentősége van a hagyományos hadsereg méretének?
Feltételezem, hogy ha a súlycsoporton belül "igazi" háborúra kerül sor, akkor előkerűlnek az atomfegyverek. Mondjuk, ha összebalhéznak az oroszok és az amerikaiak.
A gúrzok ellen pedig nem kell milliós hadsereg.
Vagy?

Fredddy 2014.03.20. 12:22:20

@cincogó felicián: az elmúlt 15000 év összes háborúját hagyományos hadseregekkel vívták, (leszámítva Hirosimát és Nagaszakit), miből gondolod, hogy nem kellene számítania?
Egy nagyhatalom nem csak nagy háborúkat vív, hanem kicsiket is, abban igazad van. Kicsikből viszont egyszerre akár többet is, ami mellett azért az ország és a megszállt országok védelmére is kell gondolnia, ehhez megfelelő létszámú hadsereg kell. Például Amerika egyszerre háborúzott Irakban és Afganisztánban, és a felkelők tevékenységének leglátványosabb csökkenései akkor következtek be, amikor erősítések küldésével egyszerűen kilóra növelték az ott állomásozó seregüket. És ment az izgulás, hogy nehogy beszakadjon valamelyik másik ország is (Szudán, Pakisztán, Jemen, Irán), mert oda már egyszerűen nem jut majd katonájuk. És ez a világ legerősebb hadserege. Az oroszok ugyanilyen helyzetben vannak, keleten ott van 40km-re az impürrista Alaszka, délkeleten van egy folyamatosan növekvő Kína, délen egy csokornyi ingadozó hűségű ...isztán, a Kaukázust nem kell bemutatni, délnyugaton ott van Grúzia, Moldova, és újabban a Krím, van egy kalinyingrádi enklávéjuk nem túl barátságos országokkal körülvéve, meg ott van a második legnagyobb és legjelentősebb városuk, Szentpétervár, ahonnan 2004 óta át lehet integetni a NATO-nak. Mind potenciális problémaforrás, és egyszerre akár többel is baj lehet, annak ellenére, hogy az atomháború veszélye nem áll fenn. Ezekhez egyszerűen ember kell. És sok, mert egy X katonával emberkedő Fuckisztánnak válaszul aki tud, annak célszerű minimum 3X katonát küldenie, ne tartson 20 évig a háború.

A mérete mellett persze sok más is számít (ütőképesség, gyorsaság, kommunikáció, együttműködés, stb).

molnibalage 2014.03.20. 16:35:24

"1890-ről 172-re csökkentették"

Ez itt em elírás?

molnibalage 2014.03.20. 16:44:19

A repóráka firtató rész némileg pontatlan. A jenki egyfeladatos gépek pilótái az F-15/F-22 zsokék évi 120-130 óránál többet nem repülnek és a nagyon durva fiskális megszorítások óta a többfeladatos gépek pilótáinál is felvetették a specializációt, mert nekik is már "csak" évi 160 óra, ha jut.

A RoKAF-ot nem szokás lefitymálni, de az F-15K gépek pilótái pár éve csak 130 órás áltaggal bírtak.

Szóval, ha nagy átlagban az oroszoknál elérik és szinten tartják a 110-120 órát, az kolosszális előrelépés lesz.

cincogó felicián 2014.03.20. 17:06:22

@Fredddy: Igen, tényleg, a helyes kérdés inkább úgy hangzik, hogy mekkora méret mire elég.
A "nagy" háborúkkal kapcsolatban én arra gondoltam, hogy ha az valamelyik atomhatalom területén folyik, akkor nem sokat fognak gondolkozni, hogy bevessék-e a töltetet vagy sem. Amíg más országban megy a balhé, addig mehet a hagyományos, de ha sarokba szorítják őket, akkor puff. Ebből a szempontból szinte mindegy, hogy mekkora a hadsereg (persze van alsó határ).

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2014.03.20. 17:27:37

@cincogó felicián:
Csatlakozván az előttem szólóhoz, itt elsősorban arról van szó, hogy Oroszország elpofátlanodásra hajlamos szomszédsággal van körbevéve, másfelől a katonaság jól jöhet belpolitikai szempontból is (Kaukázusban amúgy is nehéz eldönteni, hogy mi a belföld és hol kezdődik a külföld). Tekintve, hogy ennek az országnak a létezése erősen egybeforrott a hadseregével, politikai öngyilkosság lenne azt mondani, hogy jó nekünk a nuke és nem kell legénységi állomány.
Az más kérdés, hogy mire lehet jó egy ilyen hadsereg. Például, remekül lehet vele klientúrát kiépíteni - tekintve, hogy egy (civilizált, tőkés) ország többet van a béke állapotában (=nem ott lőnek), mint háborúban, a hadseregnek elég komoly "fehérgalléros foglalkoztatási" szerepe van. Nem beszélve arról, hogy azt a rakás embert etetni, öltöztetni, fegyverezni kell. Vagy legalább is erre a célra pénzt illik elkülöníteni, aminek az elköltődése privatizálódhat.

Az orosz gazdasági növekedés esetében azért azt megemlíteném, hogy a válság előtt is csak a moszkvai, szent pétervári és nyugat-szibériai régiók növekedtek, a többi gyakorlatilag stagnált (hazai példának lásd Békés megyét). Az export 70-át olaj-gáz-fémek adják (fém kevesebb, mint 10%), ami azt jelenti, hogy a gépgyártás nem exportképes. A kitermelő ágazatok amúgy valóban ellátják a gépipar egy részét munkával, de amikor nem építenek ki új kitermelő kapacitásokat, akkor bezony itt csak az amortizáció pótlásáról lehet szó. Ettől meg a GDP roppant volatilis lészen. De a foglalkoztatottsági mutatókon azért még nem látszik a stagnálás:
www.oecd-ilibrary.org/economics/country-statistical-profile-russian-federation_20752288-table-rus

Fredddy 2014.03.20. 17:40:43

@molnibalage: ha jól tudom, az amerikaiaknál a pilóták képességeinek szinternartásában már a szimulátoroknak is nagy szerep jut, az abban töltött órákat is hozzá kell számolni a gyakorlottságukhoz, ha teljes képet akarunk kapni.

@cincogó felicián: értem, mire gondoltál, én azt emeltem ki, hogy nem csak ,,a" nagy háborúra kell készülniük, az egyszerre több kis háború szintén valószínű forgatókönyv, és ahhoz ugyanúgy kell a sok ember. Hogy pontosan mekkora méret mire elég, az adott országtól és helyzettől függ, de mindenesetre nem lehet pl egyhuszadára zsugorítani egy hadsereget azon az alapon, hogy majd az atom.
Egyébként lehet, hogy a valóságban a piros gomb megnyomása után fél órával Mad Max-es sivatag lesza világból, de az atomháborús forgatókönyvek is óriási hadseregekkel számoltak (számolnak?): a közvetlen becsapódások ugyan ezek egy részét elpusztítják, de az elképzelések szerint a szerencsés túlélők a radioaktívvá vált zónákon ABC-védelemmel ellátott járműveikkel keresztülnyargalva sugárzó arccal újravívják majd a 2. vh nagy csatáit.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2014.03.20. 19:00:50

@cincogó felicián: A problémát szerintem az jelenti, hogy az orosz történelemben nincs sikeres precedens a jelenleg érvényesülő célkitűzésekre, értsd csökkenő létszámú, de egyre inkább profi hadsereg, amely próbálja ledolgozni a technológiai lemaradását.

@sirdavegd: Az orosz viszonyok között - gondolok itt egyszerűen a megkésett ipari forradalomra - alighanem azt is sikernek tekinthetjük, ha az ország önmagát el tudja látni gépipari termékekből.

CSM 2014.03.20. 19:03:02

@molnibalage: Nem, egyáltalán nem elírás.

@Fredddy: Az oroszok elmúlt tíz éves stratégiai gondolkodásának fókuszában elsősorban az áll, hogy az ország egyszerre legalább két helyi háborút tudjon sikerrel megvívni.

@molnibalage: Az amerikaiban elvileg a szimulátor is be van számítva (anélkül valóban 120-160 az utóbbi évek költségcsökkentései után, meg is kongatták a vészharangot, hogy ez alig több mint a kínai adat) az dobja meg, igaz, a katonaság fanyalog, hogy az nem is az igazi. A brit viszont tudomásom szerint a NATO-ban viszonylag magas, tényleg 180-200 körüli.
Az oroszok esetében az említett szám az átlag, úgy tűnik, tartják. Mondjuk az 1990-es években és a 2000-es évek elején a legfőbb oka az üzemanyagra való pénz hiánya volt, ma pedig ez nem probléma

molnibalage 2014.03.20. 22:30:28

@Fredddy: Egy F-15C pilótával beszéltem, akinél kb. 1:1 arány volt a szim/valós repülés. Az oroszok szimulátoros ellátottságáról 0 infóm van.

@CSM: Nem, nem számítják sehol a világon a szimulátoros órát repórának. Sehol.

CSM 2014.03.21. 06:30:16

@molnibalage: Valamiből általánosságban mégiscsak idézték azt a 200-at, bár lehet, ez csak a korábban kiképzett pilóták ideje.
topwar.ru/38226-vvs-veduschih-stran-mira-sokraschayut-kolichestvo-letnyh-chasov-my-vyhodim-na-ih-uroven.html
Tény, viszont, ahogy itt is írják, az amerikai költségcsökkentés miatt a szám az új pilótákra nézve akár 120-ra is csökkenhet.

ihasz laci 2014.03.21. 13:13:21

Talan meg se kene kerdeznem, de valakinek van infoja a magyar pilotak repulesi idejerol?

Fredddy 2014.03.21. 15:46:12

@XJ8: konkrét számot nem tudok mondani, de úgy tudom, a Gripenek rendszeresítése óta javult a helyzet (lízingelve van, úgyhogy ki kell repülni)

Kullancs1983 2014.03.21. 19:32:13

@XJ8: Ha jól emlékszek 80 óra jutna egy pilótára, de nem egyenlően oszlik meg, úgyhogy talán és nagyjából 60 és 100 között van, már amennyire tudni lehet.

Nemzeti Dohányos 2014.03.23. 21:33:51

@cincogó felicián: Mert van az az elvesztett "érdek" amiért még nem indítsz atomtámadást, de ha tudod, hagyományos fegyverekkel megvéded. Akár úgy is, hogy a felségjelzésed átfested, az ellenfél meg - hogy ne eszkalálódjon a konfliktus - elhiszi. Koreában egymást lőtték amerikai és orosz pilóták, Vietnámban orosz "tanácsadók" rakétázták az amerikai gépeket, akik viszontbombázták őket, mégse fajult a helyzet atomfegyver bevetéséig. Kis-közepes országok ellen meg fel sem merülhet atomfegyver bevetése. És mint fentebb is írva valaki, ha kitör az atomháború, és a saját hadsereged maradék 10%-a tized akkora, mint az ellen maradék 10%-a, akkor nagy-nagy cumi van.

bz249 2014.03.27. 09:57:00

Udv,

mi az igazsag ezekben a hirekben

index.hu/kulfold/2014/03/27/johet_az_ujabb_orosz_invazio/

Mert eleg idiota dolognak tunik, de tortent par erdekes dolog eddig is.

nudniq 2014.03.27. 18:20:50

@bz249: "sőt, előfordulhat, hogy a Baltikumból is kihasít magának egy részt."

Enélkül még lenne realitása.

De az ukrán határ mellett felsorakozott orosz csapatokból ugyan honnan következne az,h a Baltikumba is bevonul? (Ami ukrajnával ellentétben egyértelműen a NATO elleni támadás lenne, közvetlen hadiállapot USA-val: ennyire talán még nem érzi erősnek magát.)

Ez nekem tipikusan egy oroszellenes háborús propagandaanyagnak tűnik. (A Baltikumot citáló farok miatt. Ettől függetlenül az ukrajna elleni támadást nem tartom kizártnak, de nem hiszem,h a választások előtt érdekében állna: ha véletlenül oroszpárti győzelem születne, akkor mindenféle erőszak nélkül is elérné a célját...)

Koholmány 2014.08.31. 08:38:33

Nagyon jó cikk bár én mindig "hiányolom" az említését az adott ország földrajzi elhelyezkedését és környezeti viszonyait. Pl lehet bármilyen modern és bevethető egy ameikai fejlesztés mondjuk irakban, az orosz -40,50 fokos télben lehet higy a hatékonyság a nullához konvergálna. Tehát a költségvetés, a számok csak egy oldala a dolognak. Melleleg nagyon szép munka volt a cikksorozat ;)

gintonic.azigazi 2019.09.08. 03:08:58

@szellőszél:

"Oroszország sosem olyan erős, mint amilyennek látszik és sosem olyan gyenge, mint amilyennek látszik"

helyesen:

Oroszorszag soha nem lesz olyan eros mint szeretne lenni es soha nem volt olyan gyenge mint ahogy az ellensegei szerettek volna latni.

idezni csak pontossan.