"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • Amikor minden hiábavaló„Gyanútlanul és akaratlanul, csalimadárként magamra húztam kettőt a konvoj négy kísérőhajója közül...Megint olyan makacsul üldöztek, hogy a legkevésbé én magam hittem volna, hogy le tudjuk őket...
  • Festung BudapestHosszú kihagyás után ismét egy irodalmi újdonságot ajánlunk az olvasóközönség figyelmébe. A mai napon kerül ki a nyomdából a bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin A Budapest Erőd. A magyar főváros...
  • KatPol Kávéház XLVI. - Grafit a tetőnKedves hallgatók! A korábban tett ígéretünknek és a meghirdetett szavazás eredményének megfelelően a Csernobil az a sorozat, mellyel az aktuális adásban foglalkozunk. Az adás letölthető innen, a...
  • A megaláztatás évszázada XII.Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez...
  • KatPol Kávéház XLV. - Lánctalpas találkozóKedves hallgatók! Hagyományainkhoz híven podcastunk 45. adásában ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal a Militracks idei rendezvényéről ill. az overlooni hadimúzeumról: Listen to "KatPol...

Facebook

Címkék

1.vh (5) 2.vh (84) afganisztán (52) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (36) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (78) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (38) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (49) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (55) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (13) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (67) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

Szárnyaszegett sas - avagy Oroszország nagyhatalmisága és a védelmi reformok III.

2014.01.12. 10:00 CSM

Az 1998-2000 közötti, egyre kuszábbá váló orosz politikai és gazdasági viszonyok komolyan megkérdőjelezték az orosz állam effektív működését, a gazdasági válság pedig Moszkva nagyhatalmi potenciálját és tekintélyét vonta kétségbe. A 2000-ben hatalomra került Putyin elnök egyik legfontosabb célja éppen az orosz nagyhatalmiság és belső stabilitás együttes helyreállítása volt, és ebben a korábbinál hangsúlyosabb szerepet kaptak a fegyveres erők. Putyin első lépésben szakított a Jelcin által kialakított, kusza és egyre inkább diszfunkcionális, különböző elnöki irányítású intézmények horizontális, egymást ellenőrző modelljével (mely a titkosszolgálatoktól a védelmi szektoron át a hadiiparig kiterjedt) és egy vertikális, centralizált irányítási struktúrát alakított ki.

A központosítás ugyanakkor megfelelő intézményi stabilitás és mechanizmusok híján a döntési helyzeteket a formálisból az informálisba vitte át, amelyben a szereplők elnökhöz és egymáshoz fűződő viszonya határozza meg a politikacsinálást, mintsem egy formális intézményi mechanizmus, így részletesen kimunkált politikai koncepció vagy megfelelő mértékű politikai akarat híján a kuszaság nem múlt el, csak átalakult. A fegyveres erők lojalitására ugyanis az új orosz vezetésnek is szüksége volt, éppen ezért a sok érdeksérelemmel járó átalakításukhoz komoly akadályt jelentett azok erős lobbiereje, amivel a putyini vezetés sem kívánt túlságosan konfrontálódni. Az intézményi problémák és a fegyveres erők lobbicsoportjainak ellenállása miatt az egyre inkább az elavulás jeleit mutató orosz haderő helyzetén alig javított az energiahordozók piaci árainak 2003-ban beinduló emelkedése, ami véget vetett az orosz államot már bő másfél évtizede gúzsba kötő pénztelenségnek. A putyini centralizációs modell olajpénzekből alig-reformált hadserege végül a 2008-as grúziai háborúban a gyakorlatban is vizsgázott.

Putyin és Medvegyev időszaka: nagyhatalmi aspirációk, korlátozott eredmények

putin.jpg

Vlagyimir Putyin (balra) első elnöki időszakában (2000-2008) fokozatosan háttérbe szorultak a késő Jelcin-kor hatalmi szereplői és a politikai irányítás jelentős része az elnök szűkebb pátriájából érkező, ún. szilovik (erőszakszervezeti, elsősorban titkosszolgálati) hátterű és az elnökhöz hasonlóan szentpétervári illetőségű személyek kezébe csúszott át. A Kurszk tragédiája körüli PR-vereségből (ahol a Borisz Berezovszkij-féle média "leszedte a keresztvizet" az elnökről) tanulva Putyin már első elnöki ciklusa (2000-2004) alatt kiszorította a hatalomból vagy alávetette annak az 1996 után abszolút önálló politikai tényezővé váló oligarchikus csoportokat, ennek szimbólumai a Vlagyimir Guszinszkij (2000), Borisz Berezovszkij (2000-2001) és Mihail Hodorkovszkij (2003) ellen indított eljárások. Az orosz elnök többek között a stabilitás és az orosz nagyhatalmiság helyreállításának programjával lépett a színre, ehhez pedig a centralizációt tartotta a legfontosabb eszköznek. A sorból kilógott ugyanakkor az Anatolij Kvasnyin hadseregtábornok, vezérkari főnök irányítása alatti - a szovjet korszakból megörökölt szervezeti erejére támaszkodó, részben független hatalmi központtá váló - vezérkar, mely már hosszú évek óta több-kevesebb sikerrel akadályozta a fegyveres erők szervezeti hátterét, struktúráját és pénzügyi hátterét célzó, óriási érdeksérelmekkel járó gyökeres reformtörekvéseket. 

Ivanov minisztersége (2001-2007): Centralizáció és óvatos reformtervek, komoly eredmények nélkül

Sergey-Ivanov.jpg

2001 márciusában, alig egy évvel Putyin beiktatása után Igor Szergejev marsall, védelmi miniszter benyújtotta az elnöknek a lemondását, amit utóbbi el is fogadott. Szergejev, noha az őt megelőző 15 év legambiciózusabb átalakításait hajtotta végre, túl sok érdeksérelmet (esetenként egészen feleslegeseket, például a stratégiai rakétaerőktől érkező tábornokok előtérbe tolását) okozott a fegyveres erőkön belül és a vezérkar szervezeti ellenállási potenciálját komoly konfliktusok árán sem tudta teljesen megtörni. Utóda az első civilnek kikiáltott védelmi miniszter, Szergej Ivanov (2001-2007), a külső hírszerzés (SzVR) tartalékos altábornagya, egyben a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSzB) addigi igazgatóhelyettese (1998-2001) és a Biztonsági Tanács addigi titkára (1999-2001) lett. A valóban a hadseregen kívülről érkező, ugyanakkor szentpétervári szilovik Ivanov civil miniszterré nyilvánítása egy új korszak kezdetét kívánta jelezni. Az új miniszter az óvatos reformtervek felmelegítésével és a konfliktusok lecsendesítésével próbált a centralizáció és a modernizáció felé lépéseket tenni.

A politika és a haderő "mézeshetei"

Ivanov miniszterségének első évében átmenetileg javult a vezérkar és a minisztérium viszonya, többek között mert a haderő számára rövid távon kedvező döntések születtek, melyek már rövid távon is kontrasztban álltak a Jelcin-kor ignoráns politikai felfogásával. Míg még 2000-ben is a hadsereg tagjainak le kellett rohannia a moszkvai áramszolgáltató központját, hogy megakadályozzák a katonai létesítmények egy részében a villany a kifizetetlen számlák miatt kikapcsolását, Putyin a katonai büdzsé 50%-os emelését ígérte, illetve rendezni kívánta a hadsereg személyi állományát érintő problémákat, mint például az akadozó fizetést vagy a még mindig súlyos lakáshiányt. 2000-ben Putyin valóban meglépte a Szovjetunió fölbomlása utáni első jelentősebb katonai költségvetés-emelést, amellyel megközelítőleg 30%-kal növelte a védelmi büdzsét, melynek nagy része a korábban hiányosan fizetett személyi állomány jövedelmének rendezésére és minimális részben emelésére ment el.

russian army pop.jpgAz új, centralizált hatalmi rendszerben Putyin fontos szerepet szánt a fegyveres szervezetek felsővezetésének. Az orosz elnök 7 szövetségi kerületre osztotta Oroszországot, melyeknek élére elnöki megbízottakat állított: a 7 főből 5 az erőszakszervezetektől jött - 2 a hadseregből, 2 a titkosszolgálatoktól, 1 pedig a belügyminisztériumból. Hamarosan számos tartomány kormányzói székébe is a katonai vagy belügyi tábornoki kar tagjai kerültek. Az új vezetés a fegyveres erők cári, szovjet és popkulturális elemek, sőt 2003 óta a Miss Russian Army szépségverseny felhasználásával való népszerűsítését is elindította. A katonai élet nimbuszának erősítése érdekében emellett visszaállították a közoktatás katonai jellegű elemeit, az orosz himnusz ismét a korábbi szovjet himnusz dallamára készült (igaz, más szöveggel), ahogy a szovjet kor szimbolikája is hangsúlyosabban kezdett megjelenni a katonai jelképeken és Putyin orosz nagyhatalmiság visszaállítását illető kijelentései is tetszettek a fegyveres erőknek.

Ivanov miniszter ráadásul visszacsinált számos népszerűtlen, különösen a szárazföldi erők által bírált Szergejev-féle átalakítást: az Uráli és a Szibériai Katonai Körzet ismét különvált, helyreállították a korábban megszüntetett szárazföldi parancsnokságot, 2001-ben ismét kettéválasztották a stratégiai rakétaerőket és az űrvédelmi erőket, és végső soron helyreállították a szárazföldi erők hadseregen belüli dominanciáját. A miniszter ezekben a "mézeshetekben" a vezérkarral együtt már előre bírálta a 2001. szeptember 11. utáni közép-ázsiai amerikai jelenlétet, és - az egyébként átmenetileg újra látványosan feljavuló orosz-amerikai kapcsolatok időszakában - Kvasnyin vezérkari főnökkel együtt képviselte bel- és külföldön az orosz politika "héja" vonalát (az orosz-amerikai kapcsolatokért felelős kormanyközi bizottsági szerepköre és ebbéli partnerével, Condoleeza Rice-szal fenntartott szívélyes kapcsolata ellenére).

Putyin és Ivanov abban is pozitív benyomást keltettek a katonai vezetőkben, hogy a katonai ügyekkel kapcsolatos belső sajtót komolyabb ellenőrzés alá rendelték, és fokozatosan véget vetettek a katonai ügyek az 1990-es évekre jellemző szélesebb kibeszélésének, ennek keretében a katonai ügyekkel foglalkozó újságírók vagy civil szervezetek (mint például az Oroszországi Katonaanyák Bizottságai) munkáját igyekeztek határok közé szorítani vagy ellehetetleníteni. Putyinék mindemellett mindössze jelképes engedményeket tettek a Duma katonai büdzsé nagyobb átláthatóságát érintő követeléseinek. Noha a büdzsé jelentősebb része vált nyilvánossá, a transzparenssé tett tételek elsősorban a fegyveres erők lakhatásával, gyermekügyeivel és kulturális tevékenységével voltak kapcsolatosak.

Centralizáció, de az átfogó reformok nélkül

Nem sokkal Ivanov színrelépése után viszont már megjelentek az első repedések a miniszter és a fegyveres erők közötti viszonyban, és ezek 2002-re a nyilvánosság előtt is láthatóvá váltak. Ivanov a korábban megszokott, a hadsereg soraiból kinevezett védelmi miniszterekkel ellentétben ugyanis a titkosszolgálatoktól érkezett, a minisztérium felső stábját is az FSzB-től és a Biztonsági Tanácsból hozta magával, nem kis bizalmatlanságot váltva ki a védelmi szektor belterjes rekrutációjához szokott katonák körében. A miniszter dédelgetett távlati reformtervei, noha helyreállították a szárazföldi erők dominanciáját, a haditengerészet irányában is tettek komoly ígéretet, illetve tíz éves távlatban a katonai beszerzés védelmi büdzsén belüli 50%-ra való növelését ígérték, hamar feldühítették a vezérkart, ugyanis 365.000 fővel kívánták csökkenteni a hivatásos és további 100.000 fővel a civil státuszú állományt. Mindemellett Putyin és Ivanov elkötelezték magukat a tábornoki kar által hevesen ellenzett szerződéses katonaság kiterjesztése mellett.

kontraktniki.pngAz orosz demográfiai helyzet (1991 és 2002 között a lakosság létszáma 7 millió fővel csökkent) és a sorkatonaságra alkalmas fiatalok számának csökkenése miatt Putyin és Ivanov 2002. szeptember 1-jén a szerződéses katonaság (kontraktnyiki) kiterjesztése, és a Jelcin és Gracsov által már 2000-re megszüntetendőnek ígért sorkatonaság fokozatos leépítése mellett döntöttek, ez pedig a szerződéses katonaságot ellenző vezérkar ellenállásába ütközött. A sorkatonaság intézménye ugyanis lehetővé tette a zavarosban halászást, illetve egyértelműen a szovjet típusú, nagy létszámú tömeghadsereg strukturális továbbélését jelentette, természetesen az eleve fejnehéz tisztikar számára létező, békeidőben felesleges pozíciókkal, beosztásokkal. A drága, rossz hatékonyságú és elavult tömeghadseregi rendszer egyre inkább az orosz haderőben egyre szükségesebb modernizáció akadályává vált, noha az orosz szerződéses katonai rendszer sem nevelt ki látványosan magasabb harcértékű egységeket (ellenben a második csecsen háborúban számos lakossági panasz érte a tisztikar által is csak martalócoknak titulált kontraktnyik-ok tevékenységét). Egy 2003-as szövetségi tervezet szerint a szerződéses katonák létszámát a 2004-es 80 000-ről 2008-ra 400 000-re, az állandó készenlétben álló létszámot pedig 22 000-ről 147 000-re kell(lett volna) emelni. Emellett a hadsereg hadra fogható emberállományának növelése érdekében 2004-től a FÁK államok állampolgárai számára is megnyílt a lehetőség az orosz hadseregben való szolgálatra. 

Troshev.jpgA Putyin-féle, konszolidálódó politikai hatalom másban is összeütközésbe került a három-négy éve magát nyeregben érző vezérkarral. A 2002 októberi, a moszkvai Dubrovka színházbeli túszdrámát követően Ivanov a csecsen terrortámadás egyik kiváltójának tartott, az emberijog-sértéseiről és keménykezűségéről híres észak-kaukázusi főparancsnok, Gennagyij Trosev vezérezredes (balra) Szibériai Katonai Körzet élére történő áthelyezéséről döntött. Trosev azonban nyilvánosan elutasította az áthelyezést, erre azonban Putyin elnök elbocsátotta az ellenkező vezérezredest. Noha az 1990-es években is volt rá példa, hogy egy-egy tábornok nem fogadta el a neki felajánlott új pozíciót, ilyen mértékű, ráadásul nyilvános visszabeszélésre nem volt példa. A magát konszolidáló politikai vezetés ugyanakkor ekkor már nem tűrt efféle renitenskedést, és komoly jelzést küldött a magát talán túlságosan is függetlenített vezérkarnak. 

2003-2004-ben Putyin tovább centralizálta a fegyveres szervezetek működését. A Jelcin idején független fegyveres erővé vált Határőrséget (PGV), valamint a feldarabolt titkosszolgálatok nagy részét az FSzB szervezetébe olvasztották, amely így a külső hírszerzést leszámítva visszakapta a régi KGB funkcióit. A Jelcin által favorizált belügyi csapatokat a Belügyminisztérium szorosabb ellenőrzése alá vonták, ahogy szűkítették az amúgy Putyinhoz közelálló Szergej Sojgu vezette Rendkívüli Helyzetek Minisztériuma tevékenységét és vezető apparátusát is. A vasúti csapatokat a hadseregbe integrálták, ahogy négy, korábban elnöki irányítású (az idegen államokkal való katonai-technológiai együttműködésért, a technológiai és exportellenőrzésért, a védelmi rendért és a speciális építkezésekért felelős) ügynökséget is. Mindez akár a vezérkar helyeslésére is okot adhatott volna, hisz eltűntek vagy meggyengültek a Jelcin által fölépített, a hadsereggel a pénzügyi forrásokért versengő lobbicsoportok, ugyanakkor a folyamat a gyakorlatban sokkal inkább az elnöki adminisztráció és a titkosszolgálati hátterű védelmi minisztériumi vezetés erejét és kontrollját növelte meg.

Baluevsky.jpg2004 elején ráadásul jelentősen módosították a Védelmi törvényt, aminek értelmében megszüntették a vezérkar még szovjet korból származó korábbi, a minisztériummal szembeni széleskörű autonómiáját. Az új szabályozás értelmében a miniszter rendelkezett a Védelmi Minisztérium alá tartozó összes erővel, a vezérkar csak az operatív irányítást tarthatta meg. Megszüntették a vezérkari főnök arra való jogosultságát is, hogy közvetlenül az elnöknek tegyen jelentést, ehelyett a kommunikációs csatornába kötelezően beiktatták a védelmi minisztert. A változások erejét jelzi, hogy noha a vezérkar erősen tiltakozott ellene, 2004. júliusában még Kvasnyin hadseregtábornokot is leváltották a vezérkari főnöki pozícióról, igaz, innentől már nemigen volt szó komolyabb reformról sem. A szokatlanul hosszú ideig, 7 évig a vezérkar élén álló, aktivista tábornok helyére a nem harctéri parancsnoki, hanem jobbára minisztériumbeli hivatali karriert felmutató, engedelmesebbnek tartott Jurij Balujevszkij hadseregtábornok (balra) került.

Újra a nagyhatalmiság bűvöltében

Brent havi átlagár.jpgA 2003 után a világszerte növekedésnek induló olajárak (balra csak referenciaként a Brent átlagos havi spot árait látjuk az EIA adatai alapján) 2004-2005-től kezdve (az 1986-98 közötti folyamatok ellentéteként) növekvő plusz forrással látták el a Kreml kasszáit, aminek következtében 2005-től a fegyveres erők már Putyin hatalomra kerülése óta emelkedő büdzséje is gyorsabb ütemű növekedésnek indult (lent). Mindez egybevágott a 2004-ben újraválasztott, az 1990-es években megbomlott rend helyreállításával és Oroszország nemzetközi nagyhatalmi pozícióinak helyreállításával kampányoló Putyin programjával. Az orosz elnök 2005-ben a Szovjetunió felbomlását a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófájának titulálta, és Oroszország pénzügyi forrásainak feljavulása miatt egyre inkább nagyhatalmi retorikát használt a posztszovjet térségben katonailag (még a terrorizmus elleni háború 2001-es kezdetével) megjelent Egyesült Államok régióbeli tevékenysége ellen. A NATO 2004-es újabb bővítését Moszkva még jórészt szó nélkül hagyta, a 2004-es ukrajnai narancsos fordulat nyugati támogatása esetében viszont az orosz diplomácia reakciója egyértelműen negatív volt.

katonai ktg Putyin 1.jpg

Az ABM-szerződés 2001-es amerikai felmondása egyik következményeként, és a Bush-adminisztráció egyéb egyoldalú lépéseire válaszul Putyin Oroszországa is bejelentette az ország érdekeinek védelmében megelőző csapás jogának fenntartását, és Moszkva ismét elővette a hidegháborús korszak vége óta a retorikából hiányzó, az orosz stratégiai rakétaerők elrettentő erejére mint az orosz nagyhatalmiság alapjára való hivatkozást. Mindennek két oka volt: a stratégiai rakétaerők mint Oroszország legnagyobb csapásmérő és elrettentő fegyveres erejének előtérbe tolása költséghatékonysági indokkal már Szergejev minisztersége alatt előtérbe került (a 2000-es évek közepére állítólag a beszerzésre fordított források 80%-a ment az RVSzN-hez és a többi haderőnem rakétás egységeihez), másrészt az 1991 óta létező, az Egyesült Államokkal való különleges viszonyra, szuperhatalmi egyenjogúságra törekvő orosz vágyak talán egyetlen alapját az orosz stratégiai és taktikai rakétarendszer adta (a másik, esetleg még felmerülő alap a még szimbolikusabb ENSZ BT állandó tagság lehet).

marchmoscow2005.jpg2007-2008 folyamán az USA cseh-és lengyelországi rakétavédelmi rendszerének tervére az orosz vezetés már élesen reagált, egyre inkább kihangsúlyozva az orosz rakétavédelmi erők szerepét és csapásmérő potenciálját - kizárólag kommunikációs fronton persze. A nagyhatalmiság igényének felmelegítése és az USA-val való keménykedés ugyanis pontosan illeszkedett Putyin politikai programjába, hogy kontrasztba állítsa a 2000 utáni időszakot az 1990-es évek megaláztatásaival. Noha az orosz lakosság továbbra sem szerette volna, ha fiai a gyedovscsina által sújtott seregben szolgálnak sorkatonaként, de a birodalmi tudat illúziója igenis népszerűségnek örvendett. A nagyhatalmi visszatérést kívánták jelezni a 2005-ös jubileumi Győzelem napi felvonulással (balra) és az azt követő parádék grandiózusságával is. A putyini korszakban a nagyhatalmi szerepkör otthoni és külföldi kommunikációs bizonygatása azért is bírt érthető fontossággal, mert a 2000-es években az átfogó haderőreform, az egyes haderőnemek és az elavuló fegyverzet fejlesztése a bővülő pénzügyi források növekedése ellenére sem sikerültek.

Kisebb bürokratikus átalakítások, alig változó összkép

Balujevszkij vezetésével a vezérkar számos, helyi szintű változtatást kezdeményezett, melyek javítani igyekeztek az orosz haderő állapotán, ezek azonban csak helyi sikernek tekinthetők, ugyanis a hatalmas ellenérdekeltség miatti nagy ellenállás miatt továbbra sem lehetett szó átfogó reformról. A vezérkari főnök új, az amerikai egyesített parancsnoki rendszerre hajazó megoldással kívánta az irányítás hatékonyságát növelni (ha már a katonai egységek csökkentésére vagy átalakítására nem volt belső igény), a Nyugat, Dél és Kelet kísérleti parancsnokságai a meglévő hat katonai körzetet voltak hivatottak lecserélni. A tartalékos katonai oktatás területén is történtek változások a harckészség növelése érdekében. Míg korábban a felsőoktatási intézmények túl nagy mennyiségű, de alig pár hét alatt, felületesen kiképzett tartalékos tisztet bocsátottak ki, 2005-től 33 felsőoktatási intézményre és védelmi karára szűkítették a katonai képzés helyét, a képzés idejét pedig 3 évre emelték. 35 további intézményben megőrizték a védelmi kart. Azokra viszont, akik az utóbbiakban végeznek képzést, tartalékos tisztként nem számítanak, de mozgósítás esetén behívják őket is. Az intézkedések célja az volt, hogy növeljék az esetleges háborús helyzetben behívandó tartalékos tisztek képzettségének színvonalát. A 2004-től kezdődő "Mozgósítás" hadgyakorlatokon pedig külön hangsúlyt kapott az integrált irányítási rendszerek gyakorlása (a hadgyakorlatok forgatókönyveiben az alig leplezett kihívás/ellenfél mindig is egy NATO-támadás maradt).

A változtatások ellenére ugyanakkor az ismételten előtérbe helyezett szárazföldi erők helyzete alig javult. Az eszközpark egyre inkább elavult, különösen a 23.000 darabból álló páncéloserők, melyekben ugyan zajlott a régi T-62-esek fokozatos cseréje, de utóbbiak még mindig ezres nagyságrendben álltak rendszerben, ahogy a közel 10.000 darabból álló T-72-es állomány is. Noha a T-90-es harckocsik fejlesztése képezte a modernizációt, összességében elmondható, hogy az orosz szárazföldi erők a 2000-es években továbbra is jelentős részben az 1970-es és 1980-as, de helyenként még az 1960-as évek haditechnikáját tartották rendszerben, az akkori háborús elképzelésekre megépítve, és olyan eszközök nélkül, mint a barát-ellenség felismerő rendszer, éjjellátó készülékek, vagy éppen könnyű és modern harctéri rohamsisakok (a szovjet és orosz védelmi felfogásban egészen a közelmúltig nem szerepelt az emberanyag védelme). A csicskáztatás és az egyéb visszaélések sem csökkentek, ráadásul a katonai ügyek sajtójának kontroll alá vonásával a javítást célzó társadalmi igény is kevéssé kapott nyilvánosságot. A minisztérium pedig hol tagadta magát a jelenséget is, hol pedig (2005-től) havi statisztikát kezdett vezetni a tudomására került esetekről.

putin admirals.jpgA haditengerészet ugyan 2000 után a kommunikációban nagyobb figyelmet kapott (Putyin 2000-ben tízéves haditengerészeti politikai programot hirdetett, majd egy évre rá kiadta az Oroszországi Föderáció Tengerészeti Doktrínáját 2020-ig), eszközparkja tovább romlott (2000 és 2009 között mindössze 4 új hajót kapott), új fejlesztések nem voltak, a haderőnem védelmi büdzsén belüli részesedése a késő jelcini 18%-ról 12-14%-ra esett. A haditengerészeti fejlesztés ugyanis igencsak költségigényes és csak hosszú távon produkált volna látványos eredményt, így rövid vagy középtávú politikai hasznot húzni belőle a nagy szavak erején kívül nemigen lehet. Noha 2007-2008-ban a 2016-os évre egy 5-6 darabból álló kisebb, 50.000 tonnás repülőgéphordozó-osztály fejlesztéséről beszéltek a haditengerészet vezetői, annak realitása már akkor sem volt komolyan vehető, részben a Putyinhoz közelálló Alekszej Kudrin pénzügyminiszter ellenállása miatt, és már csak azért sem, mert Oroszország 1991 óta nem fogalmazott meg vagy követett semmilyen olyan érdeket, amely egy ilyen mértékű mélytengeri flotta kiépítését indokolta volna. Az orosz hajógyártás ráadásul a SzU szétesése óta komoly forráshiányban szenvedett, eszközparkjának 70%-a 20 évesnél régebbi volt és a 2000-es években megrendeléseinek 70%-át a haditengerészettől kapta. A Borej-osztályú tengeralattjárók fejlesztése viszont folytatódott, a nukleáris triád tengeri ágának fejlesztésére szánt, a Borej-ek számára kifejlesztett Bulava tengeralattjáró-fedélzeti, interkontinentális ballisztikus rakéta (SLBM) projektje ugyanakkor a tesztek során számos alkalommal (2009-ig 13 tesztből 6-szor) csúfos kudarcot vallott.

A légierő ugyan valamivel jobb helyzetben volt a tengeri haderőnemnél, ráadásul a szárazföldi erők légierejének 2003-as felszámolása után megkapta azok teljes eszközparkját is, emellett a légierőbe integrálták az Ukrajna által 1998-2001 között átadott Tu-95-ösöket és Tu-160-asokat is. Noha az üzemanyagproblémák megoldódni látszottak és a 2000-2001-es mélyponthoz képest, a pilóták jóval több gyakorlórepülést tudtak végrehajtani, a harckészség 2007-re még mindig nem volt elégséges, az orosz pilóták akkori évi 40 átlagos repült órája jóval elmaradt a NATO standardjétől. Oroszország a Szuhoj repülőgépgyárnak adott megbízással megpróbált választ adni az F-35 ötödik generációs vadászgépei által támasztott kihívásra is, de még az orosz hadiiparon belül is kételkedtek ennek megvalósíthatóságában. 

Sukhoi CEO.jpgA hadiipar ugyanis nem állt készen új fejlesztések keresztülvitelére. A hadiipar növekvő fontosságát mutatja, hogy Putyin védelemért és hadiiparért felelős miniszterelnök-helyettesi stallumot is adott Ivanovnak a védelmi miniszteri pozíciója mellé, igaz, a titkosszolgálatoktól jövő, centralizáló miniszter már 4 éve küzdött a zárt szektor reformjával. 1992 óta az orosz hadiipart több mint 1600(!), a szovjet időkből örökölt cég jelentette, melyekben összesen megközelítőleg 2,5-3 millió ember (a teljes orosz iparban foglalkoztatottak 20%-a) dolgozott. Az 1990-es évekből örökölt problémák kezelésére Putyin és Ivanov egyrészt a szisztéma karcsúsítását, másrészt a mobilizálási képesség fenntartását (a szovjet korszakból megörökölt strukturális militarizáció mentén) tartották szem előtt. Az elavult eszközpark, a rossz hatékonyságú termelés okozta korlátozott tényleges termelési kapacitás  (ami miatt Oroszország már külföldi fegyverrendeléseit is képtelen volt teljesíteni) és a kiöregedő orosz tudományos réteg megújítása azonban komoly akadályként tornyosultak a minőségi javulás előtt.

Az állam ugyanakkor nem kívánt akkora összegeket belefektetni az ipar megújításába, amekkorát a hivatalos nyilatkozatok alapján a helyzet megkívánt volna, a hadiipari komplexum ellenőrzésére igényt tartó Kreml nem kívánta a rendszer piacosítását, illetve magántőke bevonását (és közvetlen kontrollja egy részének elvesztését) sem engedélyezni. Az iránt sem volt lelkesedés, hogy meglévő fejlesztések, modern eszközpark és fiatal kutatóréteg híján esetleg horribile dictu külföldi beszerzés révén újítsák meg a haderő hardverállományát. Az orosz vezetés által követett elképzelés, miszerint kísérleti jellegű fejlesztésekbe fognak, és a pozitív eredményeket produkáló projekteket szükség esetén megindítják, nem igazán felelt meg egy hosszútávú stratégia követelményeinek. Így, noha a problémák nyilvánvalóak voltak, a védelmi ipar továbbra is egy átláthatatlan, túlterjeszkedett szervezet maradt, mely a szovjet struktúrát és eszközállományt megtartva ugyan elviekben képes volt megtartani mobilizációs potenciálját, a gyakorlatban a termelés viszont elavult, rossz hatékonyságú és - verseny híján - drága maradt. 

orosz fegyverexport és megrendelés.jpgAz orosz állam olajpénzből származó növekvő megrendelései ellenére pedig  a legkomolyabb bevételi forrás 2005-ig továbbra is az elsősorban India és Kína felé folytatott, a 2000-es évek első felében évi 5-6 milliárd dollárt fialó történő fegyverexport maradt. Ennek eredményeként 2004-re India kétszer annyi T-90 típusú harckocsit, 2008-ra Kína 100 darabbal több Szu-27-es vadászrepülőt tartott hadrendben, mint az orosz hadsereg. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a fegyverexport-bevételek a hadiipar számára a SzU széthullása óta olyan jelentőségűek voltak, hogy 1980-as és 1990-es évek fordulójának (a szovjet fegyverzet kontrollálatlan széthordásának és értékesítésének) egyfajta ellenpontjaként Putyin 2000 novemberében a Roszoboronekszport létrehozásával a védelmi szektorban elsők között centralizálta az orosz fegyverexportot és annak bevételeit. 

A folyamatok megfelelő észlelése, de koncepcióváltás nélkül

Putyinnak és Ivanovnak 2003-2004 után az irányítás centralizálása ellenére nem sikerült előrelépnie sem a stratégiai tervezés, sem a fejlesztések frontján. Noha 2003-ban kiadásra került a szakirodalomban Védelmi Fehér Könyvnek is nevezett Az orosz fegyveres erők fejlesztésének prioritásai című dokumentum, mely a konvencionális háborúk helyett az aszimmetrikus konfliktusokat, a nagy tömegű páncélos-és gyalogos hadviselés helyett pedig a légierő és a modern, precíziós fegyverek használatát, valamint az egyesített parancsnoki rendszert jelöli meg a jelenkor konfliktusainak és harcművészetének attribútumaiként, ezen előremutató elképzelések ellenére mégsem indultak lépések az említett irányba. A centralizált államszervezetben ugyanis a befolyásos szereplők egymással való vetélkedése internalizálódott, a politikai vezetés valódi iránymutatása nélkül pedig 2004-től több mint öt évig vitatkoztak a politikai és védelmi elitben az új stratégiai koncepcióról és annak hangsúlyairól - eredmény nélkül.

Gareev.jpgMint láttuk, 2003-ra valahol a Védelmi Minisztérium számára is nyilvánvaló volt, hogy az ezredforduló környékén Oroszországnak a hidegháborús vagy második világháborús fenyegetésekhez képest egészen más típusú kihívásokkal kell szembesülnie, ráadásul elengedhetetlen a fegyverzet modernizációja. Ám a hadsereg konzervatívabb köreiben továbbra is nagy tekintélynek örvendő, a kommunistákhoz, majd a Rogyina nevű nacionalista párthoz csatlakozott exminiszter Rogyionov - vagy Mahmut Garejev hadseregtábornok, hadtörténész és teoretikus, a Hadtudományi Akadémia rektora (balra) - ugyanakkor továbbra is a tömeghadseregben, sőt a második világháború(!) tapasztalatainak felhasználásában, valamint a fegyveres erők politikai szerepének növelésében látták a védelmi koncepció megalkotásának alapját, és alig kimondatlanul még mindig a katonai tömbökben (persze, hogy a NATO) látta a fenyegetés legfontosabb forrását. Nem volt véletlen, hogy az orosz katonai körökben széles körben elterjedt volt az a nézet is, hogy a NATO-val való együttműködés ellenére az Oroszország elleni katonai fenyegetések nem csökkentek.  

old russian generals.jpgHogy ilyen hidegháború korabeli nézetek még mindig virágoztak, annak is volt köszönhető, hogy a politika továbbra sem állt elő koherens átfogó védelmi politikával, stratégiával, vagy legalább iránymutatással, hanem koncepcionálisan sokkal inkább még mindig a belterjes tábornoki és tisztikar sok esetben elavult nézetei után kullogott. Mindez bebizonyította azt is, hogy hiába az intézmények feletti politikai kontroll megszerzése és centralizálása, ha az elsősorban titkosszolgálati múltú politikai vezetés nincs beágyazva a hadseregbe, viszonyait kevéssé érti, működését nem látja át és befolyással sem bír köreikben, a túlságosan nagy konfrontációt pedig nem vállalja fel. A hadszervezet intézményrendszerének reformja sem sikerült jobban, a hadsereg egységeinek, az oktatás rendszerének, a hadiipar átfogó reformjától mind-mind elzárkóztak a katonai körök, a bürokratikus ellenállást felszámolni a centralizáció ellenére sem sikerült, miközben a növekvő katonai büdzsé ellenére a hardverállomány állapota tovább romlott, új fejlesztések pedig alig voltak.

A reformok feletti vita közben ráadásul Putyin, Ivanov és a NATO-t továbbra is gyanakvással kezelő vezérkar egyre inkább egy platformra sodródott a Nyugattal való viszony kommunikálásában. A hadsereg vezetésével túl sok konfliktust vállalni nem akaró orosz vezetés nemzetközi téren nagyjából felsorakozott az orosz hadsereg vezetőinek, például Balujevszkij vezérkari főnök kemény kommunikációja mögé, különösen, ami az USA 2007-es kelet-európai rakétavédelmi tervét illeti.

Noha 2005 novemberében Putyin védelemért és hadiiparért felelős miniszterelnök-helyettesi megbízást is adott Ivanovnak a védelmi miniszteri pozíciója mellé, ráadásul 2006-ban létrehozta a Hadiipari Bizottságot az iparág még szorosabb felügyeletére, a reformfolyamat végleg megtorpant. Nem sikerült elérni az Ivanov által 2005 végére tervezett 365.000 fős katonai és 100.000 főnyi civil alkalmazott létszámcsökkentést, 2007-ben az orosz hadsereg aktív létszáma még mindig 1,15 millió fő volt, emellett a harckészségi szint növelésének célja sem teljesült. A védelmi költségvetés emelése sem ért el kézzelfogható eredményt, ugyanis a források jelentős része az állomány fizetésének és életfeltételei javításának szentelődött, vagy eltűnt a katonai bürokrácia vagy a hadiipar titokzatos süllyesztőiben. A vezérkar bürokratikus kezdeményezésű reformjai kétségkívül számos helyi problémát kezeltek vagy javítottak, a fegyveres erők ellenállása ugyanakkor nem tett lehetővé egy átfogó reformot. Az elavuló eszközparkkal rendelkező hadiipar a centralizáció ellenére érdemben reformálatlanul maradt, drágán, átláthatatlanul termelt, az új fejlesztések pedig jórészt kudarccal végződtek.

russia1.jpg2007-re ugyan elmondható volt, hogy az orosz haderő összességében talán valamivel jobb állapotban volt, mint az 1990-es években, mivel számos, még Szergejev idején megkezdett folyamat egy része beérni látszott, illetve a pénzügyi források szűkössége elhárult. Csakhogy az áttörést megkívánó mértékű politikai akarat hiánya, az elavuló fegyverzet és a katonák harckészségének stagnálása miatt a moszkvai vezetés által egyre inkább hangoztatott nagyhatalmi ambíciók a realitáshoz képest túl nagy lépésnek bizonyultak. Ha Vendil Pallin nyomán visszakanyarodunk a még az első részben említett definícióhoz, elmondható, hogy noha a gazdasági körülmények pozitívan változtak, megfelelő politikai akarat, illetve új fegyverzetre vagy képességekre való igény alig volt meg a politikai, illetve katonai elitben a reformok megfelelő továbbviteléhez/elkezdéséhez. Ami viszont pozitívum volt, hogy a növekvő szovjet nosztalgia ellenére szó sem volt a szovjet típusú, a jólét kárára történő katonai nagyhatalmi építkezésről, mert a rendszer legitimációjának csak egyik, kommunikációs pilléreként szerepelt a nagyhatalmiság, a lényeget hangsúlyosan az 1990-es évekhez mért viszonylagos belpolitikai és (az olajdollárokon alapuló) gazdasági stabilitás adta.

2007. február 15-én Putyin hadiiparért, űr- és nanotechnológiáért felelős első miniszterelnök-helyettessé emelte Ivanovot, egyúttal felmentette a védelmi miniszteri tennivalók alól. Ekkortájt felmerült az is, hogy a viszonylag népszerű, immár komoly kormányzati tapasztalattal bíró volt védelmi miniszter lehet Putyin kijelölt utóda, de végül a szintén szentpétervári "másik" első miniszterelnök-helyettes és volt elnöki kabinetfőnök, Dmitrij Medvegyev lett a befutó. Az új védelmi miniszter pedig a Szövetségi Adószolgálat vezetői székéből hozott első valódi civil, Anatolij Szergyukov lett. 

A következő részben Anatolij Szergyukov korai miniszteri időszakát tekintjük át a grúz háború lezárulásáig (a források a befejező, ötödik rész végén lesznek feltüntetve)

25 komment · 2 trackback


| More

Címkék: oroszország propaganda légierő haditengerészet rakétavédelem hadiipar hadsereg a politikában

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr145581780

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Szárnyaszegett sas - avagy Oroszország nagyhatalmisága és a védelmi reformok IV. 2014.03.17. 21:48:49

A 2007 elején a védelmi miniszteri posztra emelt Anatolij Szergyukov az első valódi civil hadügyér, egyúttal az első valódi katonai reformer volt az Oroszországi Föderáció történetében. Az adóhatóság éléről érkezett új védelmi miniszter működésének fő ...

Trackback: Amikor az Urál egereket szült 2014.02.08. 20:24:41

proletair & Rammjaeger83 „Oroszország sosem volt olyan erős, mint amilyen lenni szeretett volna, és sosem annyira gyenge, mint azt gondolják." – Vlagyimir Putyin A viszonylagos jóléthez és nyugalmas állapotokhoz szokott laikus szemlélő evidenciak...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kullancs1983 2014.01.12. 15:32:51

Ahhoz képest, hogy micsoda csodákat mesélnek az új orosz hadseregről elég kiábrándító... Bár ez innen Kelet-Európából nézve inkább megnyugtató. :)
A képek is hatásosak... De az orosz szerződéseseknél mit ír? Nem lehet nagyítani.

CSM 2014.01.12. 18:04:50

@Kullancs1983: A kép felirata: "Orosz szerződéses katonák - az amerikaiaktól eltérően nekik egyszerűen nincs idejük a fényképezéshez való pózolásra"

Kullancs1983 2014.01.13. 08:09:40

@CSM: Kösz. A legendás orosz humor..:P

ygan111 2014.01.13. 09:03:28

Nem értem Putyin tesze-toszaságát. Oroszországban / Szovjetunióban régi hagyományai vannak az ilyen hatalmi blokkok titkosszolgálat általi felszámolásának. 1-2 nyugdíjazás, 1-2 köztörvényes botrány, 1-2 betegség, néhány baleset (helikopterrel Csecsenföld hegyei között) és 1-2 "eltünt" és vége is a belterjes csapatnak. Persze ekkor már startvonalon kell állnia az ifjú titán ezredesekből álló váltó csapatnak. Aztán ők már egy ritkított státuszú intézményrendszerbe lépnének be. Indulhatnának a reformok.
De az ért Kullancs1983-hoz hasonlóan engem is megnyugtat ez az állapot.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2014.01.13. 14:48:19

Kicsi a világ: Garejev fiatal tisztként részt vett a rzsevi csatákban, és szerepelt az erről készített NTV-dokumentumfilmben (42:30-nál):

www.youtube.com/watch?v=Ur83MLafhlU

A hozzáállása nem lep meg, valószínűleg máshol is ez a helyzet: az a generáció, amelyik megjárta a 2. vh-t, azt tekinti tájékozódási pontnak. Ami 1945 után történt - a "komolytalan" helyi háborúk -, az számukra csak bohóckodás, sz*rkavarás, ami ha rosszul sül el, a politikusok sara, a saját kezük és lelkiismeretük tiszta.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2014.01.13. 14:56:27

@Kullancs1983: Amennyire meg tudom ítélni, a csodamesélés inkább a modernebb orosz fegyverfejlesztésekről, közelebbről azok költséghatékony mivoltáról megy inkább.

@ygan111: Sztálin is csak 15 évvel a hatalomra kerülése után fogott hozzá a tábornoki garnitúra leváltásához, pedig az ő rendszere kissé szilárdabb volt, mint Putyiné. Veszélyes dolog a hadsereg vezetőit a kormánynak magára haragítani.

Másrészt nem csak a belpolitika játszott ebben szerepet. A régiek leváltásához, ahogy te is mondod, az kell, hogy ott legyenek helyettük az ifjú titánok, szovjet beidegződések nélkül, akik már nem tekintik reflexből fő ellenségnek a NATO-t. De őket nagyon nehéz "helyzetbe hozni", főleg a köznép szemében, ha közben a NATO a Baltikumig terjeszkedik, és rakétavédelmi rendszert telepít lengyel földre.

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2014.01.13. 16:03:14

Végre eljutottunk a boldog kétezres évekhez :) Akit érdekel, hogy mire is használták az orosz kőolajbevételeket és úgy egyáltalán, hogy néz ki az orosz külkereskedelem és demográfia, azoknak itt van egy kis szösszenet, amit még vidám PhD hallgató koromban követtem el :)
sites.google.com/site/sirdavegd/HOSSZU_TAVU_STABILITAS_ES_AZ_OROSZ_N.pdf
(könyvfejezetként is megjelent, de azt a "könyvet" inkább nem reklámoznám, bizonyos fenntartásaim miatt - ezen a cuccon viszont egy fél évig dolgoztam)

tudi 2014.01.13. 17:32:30

Úgy látom már megelőztek, mert én is pont azt akartam mondani, hogy az a Putyin, aki leszámolt az oligarchák hatalmával a hadsereg vén hidegháborúban edződött elmeszesedett agyú tábornokaival nem bírt. Amit még mindig nem értek miért ellenzik a szerződéses katonaságot, hisz a józan ész is ezt diktálná, hacsak nem azért, mert a sorozás miatt, hogy ne legyenek csicskáztatva jópáran inkább korrumpálják a tiszteket, hogy megússzák az egészet.
@Rammjaeger83: Szerény véleményem szerint az ilyen vén hülyék inkább üldögéljenek már otthon és történeteikkel az unokáikat kábítsák, mint az észt osszák 60 évvel ezelőtti dolgokról nosztalgiázva, hisz azok jó részét már alkalmazni sem lehetne. A tömegrohamok a mai korban az öngyilkosság 1000 szeresével érnének fel, sőt nem hinném, hogy azokat a veszteségeket a mostani Oroszországban senki sem tolerálna.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2014.01.13. 18:25:39

@tudi: Fogalmam sincs, szakmailag Garejev mennyire elismert, de mindenesetre egészen hihetetlen volt látni, milyen nyíltan beszélt a Vörös Hadsereg hiányosságairól. Mert egy dolog, ha ezt egy történész teszi, legyen akár orosz vagy sem, és más, ha egy magas polcon lévő hivatalos személy.

Ami a többit illeti, egyszerűen arról van szerintem szó, hogy ha egyszer valaki, öreg vagy sem, azt látja, hogy valamilyen módszer működik, akkor abból indul ki, hogy máskor is működni fog. És vannak dolgok, amik sosem működtek eddig - milyen korszakban volt pl. Oroszország nagyhatalom, vagy egyáltalán egységes, le nem igázott állam rendes flotta és sorozott tömeghadsereg nélkül? Mi lesz az országgal, ha ez a kettő hiányzik? Ezek az öregek lényegében ezt a kérdést teszik fel (gondolom én). Egy ekkora államot nem lehet csak atomfegyverekkel megvédeni, mert pl. korlátozott célú fegyveres területrablást nem lehet hadászati nukleáris rakétákkal elrettenteni.

tudi 2014.01.13. 19:02:15

@Rammjaeger83: Igen, ez is belejátszhat a dologba, de viszont azt is látniuk kellene, hogy azóta a technika is változott és bizony az atomarzenál is bír elrettentő erővel, valamint ne feltétlenül kell/ne fenntartani egy tömeghadsereget az ország megvédéséhez, hogy kell e, hogy legyenek tartalékosok az más kérdés, vagy ha ragaszkodnak hozzá, hogy legyen, akkor az azon belül dúló hiányosságok felszámolásáért is küzdeniük kellene és nem hátráltatni az olyan szervezeteket, akik szót emelnem pl.: a csicskáztatás miatt.

CSM 2014.01.13. 20:13:00

@ygan111: Ez nem teszetoszaság, hanem egyszerűen a hadsereg nem volt akkora prioritás hogy ekkora áldozatokat kelljen hozni. A nagyhatalmiságot inkább belül kellett éreztetni a birodalmi érzéseket ezért nem feledő társadalommal, elég volt mutatni pár keményebb kiszólással meg a Jelcin-korhoz képest a fegyveres erőkre fordított valamivel nagyobb figyelemmel.

Persze, Oroszország befelé és kifelé autonómabbnak, a Nyugattól különállónak mutatta magát (ezt persze az olajpénzek által stabilizált gazdasággal hitelesebben tehette meg mint pl 1999-ben), de szó sem volt valódi nagyhatalmi katonai építkezésről, sokkal inkább a züllés megállításáról, legfeljebb megfordításáról.

A centralizációval elért viszonylagos politikai-társadalmi stabilitás és az olajjövedelmek által megteremtett pénzügyi stabilizáció bőségesen elég volt az elitnek a hatalom stabilizálásához. Rövid távon a romlás megállításán túl egyszerűen nem volt szükség több pénzt vagy energiát a hadseregbe feccölni (pl anyahajókba), a SzU-val ellentétben nem volt prioritás.

Az egy másik dolog, hogy a következő részben tárgyalandó grúz háború a győzelem ellenére megmutatta, hogy a hadsereg igenis reformokra szorul, nem azért, mert Oroszország pl. az USA-val egyenrangú szintre akar valaha is kerülni vagy bárkinek az elitben igénye lenne erre, hanem azért, hogy (a nagyszámú katonája vagy hardvere ellenére) külföldön egyáltalán még legalább az addigi szinten nagyhatalomnak tartsák. Az 1990-es évek vége óta pusztán a rakétaerőkbe öntött forrásokkal hosszú távon nem lehet a technikai és szervezeti modernizációt és annak költségeit megúszni.

CSM 2014.01.13. 20:19:20

@tudi: @Rammjaeger83: Garejev azért elég nagy tekintélynek örvend a főtisztek körében, mert sokan az ő műveiből vagy az ő akadémiáján tanultak. Oroszországban a veteránoknak azért még van tekintélyük és megbecsültségük, ráadásul a nyugat-és NATO-ellenes nézeteket nemcsak a haderő jelentős része, de az 1990-es években csalódott politikai elit és a tágabb társadalom is osztja. Erre aztán bizonyára fel lehet építeni és el lehet adni egy erősen konzervatív nézetrendszert, szinte annak a tartalmától függetlenül.

bz249 2014.01.14. 10:40:33

Mi az oka a nagy mennyisegu elavult haditechnika rendszerben tartasanak? Mert anno a masodik vilaghaboruban meg el lehetett mondani, hogy annak az eselye, hogy egy tank belefut egy ellenseges tankba/repulobe/komoly panceltoro agyuba relative kicsi volt es igy az elavult tank is minosegi ugras volt a semmilyen tankhoz kepest... de igaz ez meg ma is? Van valami koncepcio a regi hardver megtartasa mogott, vagy egyszeruen nagyhatalmi ontudat, ahol egyszeruen kellenek a szamok a statisztikaba?

Gungnir 2014.01.14. 17:13:28

Én azt mondanám ezek alapján, hogy Putyinék hatalmára a nagyobb veszélyt az elégedetlenkedők tábornokok esetleges puccsa jelenti, mintsem egy külső ellenség és ezt ők is nagyon jól tudják.

@bz249: Ha megnézzük, Oroszország legtöbb szomszédjának az átlagos harcokcsi és harceszköz minősége valószínűleg roszebb, mint az oroszoknak.
Másrészt, amilyen hatalmas az az ország, már ahhoz, hogy a legtöbb határ közelében legyen valami komolyabb haderő rengeteg harceszközre van szükség, tehát itt is azért megjelenhet a "jobb, mint a semmi" gondolat.

Fredddy 2014.01.14. 17:34:52

Szerződéseseket, ha jól tudom, meg is szüntették, mert a csókosok gyerekei mentek el szerződésesnek, amivel letudták a sorkatonai szolgálatot, és még pénzt is kerestek.

@bz249: még ma is jobb a szar tank, mint a semmilyen, az aktív szolgálatból kiselejtezett cuccot minden ország megtartja egy ideig vész esetére. A gyakorlati megvalósítást englishrussián láthatod, sok képsorozat van ilyen raktárakról, ahol egy kisebb háború megvívásához szükséges mennyiségű páncélos rohad a szabad ég alatt.
Oroszoknál tovább bonyolítja a helyzetet, hogy óriási nagy területről van szó, amit katonai körzetekre osztottak, és ezek közül mindig a ,,veszélyesebb" helyen fekvők kapják az új cuccokat. Ez hagyományosan a nyugati végeket jelenti, 2. vh-s tapasztalatok és hidegháborús megfontolások alapján. Ezért vívták az afganisztáni háborút is T-55-ösökkel, pedig már a magyar hadseregben is volt T-72-es: az egy kevésbé fontos katonai körzet volt, a jobb cuccok kellettek az NDK-ban állomásozó csapatoknak. Egy ekkora hadsereget senki nem tud egyszerre átfegyverezni, pláne egy olyan gazdasági nehézségekkel küzdő ország, mint Oroszország 1980 után, úgyhogy a távoli kelet-fuckisztáni sztyeppén állomásozó katonai egységek még elég sokáig rontják majd a korszerű eszközök arányát a statisztikában.

@tudi: a hivatásos hadsereg kisebb, korszerűbb, és hatékonyabban fenntartható hadsereget jelent, ebből sokaknak nem tetszik se a kisebb, (=elbocsátások) se a hatékonyabban fenntarthatóság (=évek szívós munkájával kiépített lopási lehetőségek megszűnése/átrendeződése).

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2014.01.14. 17:48:59

@Fredddy: Na nem mintha a T-72-t sok mindenre lehetett volna értelmesen használni Afganisztánban.

Fredddy 2014.01.14. 18:03:07

@Rammjaeger83: a T-55-ösnél talán jobb lett volna arra, amire azt használták, de persze, egyértelmű, hogy az a háború nem a tankokon múlt.
De említhetném a vadászgépeket, ott talán egyértelműbb, hogy a bevetett MiG-21-esek, MiG-23-asok helyett a más alakulatoknál akkor már bőven használt MiG-29-esek és Szu-27-esek mennyivel jobban teljesítettek volna, mikor a pakisztáni F-16-osok kóstolgatták őket.

szellőszél 2014.01.29. 14:14:24

@Fredddy:
Nem volt értelme a jobb technikát bevetni. Meg kell nézni az ellenséget és annál egy kicsivel jobbat kell alkalmazni. Afganisztánban az oroszok két dolgot tettek: ellövöldözték az összes (?) még a WW2-ből maradt lőszert, bombát stb. Kipróbálták az újdonságokat,, persze csak korlátozottan.
A pakisztáni F16-osok nem játszottak, több eszük volt,. mint az orosz lán bajúszát húzgálni....
Amúgy érdemes összevetni az amerikai hozzáállást. Ugyan olyan kudarcos, mint az orosz megszállás, hiába a csúcstechnika ( ők már vietnámban meg az öbölben elhasználták a régi fegyverzetet...). Szóval a csúcstechnikával sem mentek semmire.
ps: Nagy sándor is csak úgy tudta legyőzni az afgánokat, hogy "benősült" az egyik helyi kiskirály családjába ( Roxana) . Az afgán körülmények sajátságosak. Csak Rambó tudott győzni ! DDD

szellőszél 2014.01.29. 14:21:26

@Rammjaeger83:
Az orosz történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy sorozott hadsereg kell, profi tisztikarral. Van egyfajta lebecsülés a hozzászólásokban, amit igazából nem érdemel meg az orosz hadsereg. Putyin katonai fejlesztései a hadsereg alapjait változatlanul hagyják, viszont egyértelmű a fejlesztések iránya. Haditengerészet ( tengeralattjárók) , kozmikus rakéta elhárítás bármely irányból ( lásd az Arktisz úra megszállása ) , a légierő fejlesztése.
Úgy tűnik - bár a harckocsifejlesztés hagyományosan jó náluk - a szárazföldi haderő kicsit háttérbe szorult, valszeg a rendkívüli költségigény miatt.

Fredddy 2014.01.29. 15:15:57

@szellőszél: mindig a lehető legjobb technikát kell alkalmazni szerintem, a jobb páncélvédettségű tank bármilyen ellenfél ellen jól jön.
Hogy maga a háború nem ezen múlt, azt nem vitatom, de talán gyászoló orosz anyából kicsit kevesebb lett volna.

2. vh-s lőszerek elhasználásával szerintem nem volt/lett volna problémájuk, a lövegek talán ugyanazt használják, harckocsiból amúgy sem 2. vh-sokat használtak, a 2. vh-s bombákat kis átalakítással fel tudták tenni a bombazárakra (amiket meg elvileg bármilyen repülőre feltehetnek), 7,62*54R-t lövő fegyverek pedig a mai napig nagy mennyiségben vannak rendszeresítve.

Pakisztán nagyon is húzkodta az oroszlán bajszát, pakisztáni F-16-osok több orosz repülőgépet is lelőttek, és az oroszok is lelőttek egy pakisztáni vadászgépet (MiG-23-assal, ha minden igaz)

Rambó nem ér, ő Vietnamban is győzött, az ottani tapasztalatok felhasználásával könnyű dolga volt ;)
És természetesen magyar fegyverekkel egyengette a győzelem útját:
www.devgru.hu/wp-content/uploads/2012/01/Rambo3-ChoppedAMDA.jpg
www.devgru.hu/wp-content/uploads/2012/01/800px-Rambo3-AKM203Duo_02A.jpg

Ami a történelmi tapasztalatokat illeti, kérdés, mennyire és miben lehet támaszkodni rájuk- igazából az emberiség kb 1960 óta az élet minden területén küzd ezzel a problémával, a technikai fejlődés sokezer éves problémákat oldott meg és sok újat generált is, a tapasztalatokat ehhez az alapjaiban megváltozott játéktérhez kellene adaptálni.
Az elmúlt 30 év orosz háborús tapasztalatai szerintem éppen az elit alakulatoknak kedveztek, és, még ha meg is lehetne nyerni egy háborút a 16-35 év közötti korosztály hurrázva géppuskának hajtásával, Bruszilov és Sztálin korához képest elég sok tényező bejött, ami ennek a módszernek a gyakorlati kivitelezését nehezíti.

bz249 2014.01.29. 16:25:18

@Fredddy: azert az, hogy milyen alakulatok kellenek elsosorban azon mulik, hogy egeszen pontosan milyen is lesz az a haboru... ha mondjuk a tomegpusztito fegyverek mellozesevel vegrehajtott, de totalis anyaghaboruban gondolkodunk, akkor a sorozott tomeghadsereg (nem feltetlen emberhullam taktikaval) akar a legjobb eszkoz is lehet. Ha ilyen gyarmati rendfenntartasra, ami mostanaban gyakori, akkor a csucstechnikaval felszerelt, motivalt elitalakulat valoszinuleg jobb ra.

Fredddy 2014.01.29. 17:36:54

@bz249: persze, nem szabad a hagyományos hadsereget se leépíteni.
Ráadásul az oroszoknál hagyományosan elég nagy a különleges (ejtőernyős, stb) alakulatok létszáma, viszont ezekben is sorozottak szolgálnak. Itt lenne megalapozott és szükséges leginkább a hivatásosokra való áttérés, mert az elit alakulatokkal szemben támasztott követelmények egyre magasabbak (magyarul egyre többe kerül és egyre hosszabb ideig tart a kiképzés), a sorozottak katonaideje viszont csökken, azaz a drágán kiképzett katona kevesebb ideig használható (legalábbis a hadsereg számára, a maffiánál általában van állás leszerelt elitkatonák számára).
Nem tudom, ezen a téren mit találtak ki.

bz249 2014.02.03. 09:56:59

@Fredddy: Nem csak neked... Ennek kapcsan... letezik jelenleg olyan orszag/hadsereg amelyik kepes egy elhuzodo haboru megvivasara anelkul, hogy drasztikusan leromlana a hadviselesi kepessege? Mennyi ido alatt amortizalodna az amerikai hadero az orosz szintjere (vagy legalabbis annak kozelebe).

Fredddy 2014.02.03. 10:35:41

@bz249: attól függ, milyen háború, milyen ellenség ellen. Az amerikai haderő két évtizede húzódó háborút megvív/ott Irakban és Afganisztánban, és nem az amortizáció a legnagyobb akadálya a folytatásnak, hanem a gazdasági nehézségek és az otthoni közvélemény.
Az oroszok is jó ideig háborúztak Csecsenföldön.

Egy ,,méltó" ellenfél elleni hagyományos háborút meg ne a mostani haderőkkel képzelj el, ha annak nő a veszélye, akkor a hadseregeket is átalakítják, fejlesztik- lásd a hidegháborút.

▓▓▓▓▓☻ ©╞╕ چ ذ җ € η ☻ ▓▓▓▓▓ · http://blog.hu/user/45354/tab/activity/mindate/2007-07-23T16:48:05+02:00 2014.02.08. 19:24:31

Azért talán nem kell csodálkozni, hogy ilyen nézeteket vallanak ezek az ősöreg zsírosagyú hadvezérek. Legalább ennyire vicces a hazai nagyjaink egy része is a piroscsíkos tréninggatyáikban. A mi dandárszázezredeseink sem jók sokmindenre a konferenciázgatáson kívül. :)