"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • Amikor minden hiábavaló„Gyanútlanul és akaratlanul, csalimadárként magamra húztam kettőt a konvoj négy kísérőhajója közül...Megint olyan makacsul üldöztek, hogy a legkevésbé én magam hittem volna, hogy le tudjuk őket...
  • Festung BudapestHosszú kihagyás után ismét egy irodalmi újdonságot ajánlunk az olvasóközönség figyelmébe. A mai napon kerül ki a nyomdából a bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin A Budapest Erőd. A magyar főváros...
  • KatPol Kávéház XLVI. - Grafit a tetőnKedves hallgatók! A korábban tett ígéretünknek és a meghirdetett szavazás eredményének megfelelően a Csernobil az a sorozat, mellyel az aktuális adásban foglalkozunk. Az adás letölthető innen, a...
  • A megaláztatás évszázada XII.Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez...
  • KatPol Kávéház XLV. - Lánctalpas találkozóKedves hallgatók! Hagyományainkhoz híven podcastunk 45. adásában ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal a Militracks idei rendezvényéről ill. az overlooni hadimúzeumról: Listen to "KatPol...

Facebook

Címkék

1.vh (5) 2.vh (84) afganisztán (52) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (36) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (78) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (38) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (49) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (55) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (13) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (67) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

Ember tervez I.

2013.10.28. 08:33 KatPol Blog

proletair & Rammjaeger83

Közismert tény, hogy a háborúk ritkán alakulnak úgy, ahogy azt a résztvevők bármelyik oldalon elképzelik. Az már nem annyira ismert, hogy gyakran a háborús eszközök alkalmazása sem a közmondásos nagykönyvnek megfelelően történik. A mai posztban így olyan harci repülőgépeket gyűjtöttünk csokorba, melyeket a II. világháborúban alig vagy egyáltalán nem vetettek be olyan szerepben, amire a tervezők eredetileg szánták azokat. Egyfajta mérföldkőhöz is érkeztünk, mivel proletair személyében először üdvözölhetünk egy másik blogról érkezett társszerzőt.

A harci gépek közül érthető okokból inkább a vadászgépek szokták megragadni az átlagember fantáziáját, ezért az eredeti szerepkör szerinti csoportosításban először ilyeneket mutatunk be közelebbről, aztán a bombázókra térünk rá.

Boulton Paul Defiant

16_zpsce2b0c13.jpg

Ez a típus némileg kakukktojásnak számít listánkon, mivel inkább a "fokozottan unortodox haditechnikai elgondolások" kategóriájában lenne biztos és megérdemelt helye. Ma már polgárjogot nyert az a hozzáállás, hogy egy vadászgép fedélzetén érdemes megosztani a feladatokat a pilóta és a fegyverzetkezelő között. A Brit Királyi Légierő (RAF) azonban ezt már 1935-ben a széles szakmai konszenzussal szembemenve, továbbá a tűzerő koncentrálásához nagy reményeket fűzve azzal egészítette ki, hogy egy bombázóelfogó akkor hatékony igazán, ha a fegyverzete nem előre, hanem egy forgatható toronyból hátrafelé tüzel. A Defiant ezt átültette a gyakorlatba, és aligha okozunk bárkinek meglepetést annak ismertetésével, hogy a birodalmi újrafegyverkezési program keretében kifejlesztett három egyfedelű vadászgéptípus közé tartozott ugyan, a másik kettővel ellentétben - melyeket remélhetőleg felesleges itt külön megnevezni - utólag nem tették ki nevét a dicsőségtáblára.

A prototípus 1937-ben készült el, de az ilyenkor szokásos műszaki problémák miatt még 1940-ben, a dunkerque-i hídfő védelmére is csak egyetlen olyan század (a 264.) állt rendelkezésre, amely a típussal volt felszerelve. A teljes leszereplést csak az akadályozta meg, hogy a németeket váratlanul érte a szokatlan kialakítású, de tekintélyes tűzerejű gépek felbukkanása - 1940 májusában a 264. század 14 saját veszteség mellett 64 gép, főleg természetesen bombázók lelövését jelentette. A jelek szerint több vadászpilóta messziről a Hurricane-nel keverte össze a típust, ám a rácsapás során végzetes meglepetésként érte a négy géppuska. Többi bajtársuk azonban gyorsan felismerte, hogy a Defiant a szemből és/vagy alulról érkező támadóval szemben védtelen. Ugyanis elméletileg lassú, fedezet nélküli bombázókat kellett volna alulról megtépnie, így a géppuskáit nem úgy tervezték, hogy azokat negatív szögben mozgatva célba lehessen venni a gép alatti tartományt is. A lőtorony tömege és légellenállása miatt az egyébként is lassú géppel nem lehetett jól manőverezni, így a vadászgépek elleni egyetlen lehetséges védekezést a süllyedéssel egybekötött körözés jelentette, annak viszont előbb-utóbb gátat szab az anyaföld.

A RAF vezetése hamar levonta a konzekvenciákat, így 1940 augusztusában a Defiant-századok befejezték a nappali bevetéseket. A típust 1942-ig éjszakai vadászként alkalmazták, utána radarzavarásra, tengerbe esett pilóták felkutatására és mentésére, végül pedig - mint általában a semmi másra nem jó gépeket - célpontvontatás formájában pilótaoktatásra.

Blackburn Firebrand

Firebrand TF Mk 4 EK601.jpg

firebrand2.jpg

Maga a típus egy igazán jó példa arra, hogy egy vadászgépnek tervezett repülő hogyan válik csapásmérő-torpedóvető géppé. A Firebrand tervezése még a második világháború elején kezdődött, és csigalassúsággal haladt. 1942-ben szállt fel az első fegyvertelen példány, még Napier Sabre motorral. Ezt az erőforrást viszont a Hawker Typhoon-nak tették félre. A gondokat tetézte, hogy a tengerészet is megtalálta közben a maga vadászgépét, a Supermarine Seafire személyében, ami azt jelentette, hogy a Firebrand-nek vadászgépként vége lett, mielőtt rendszeresítették volna. A Bristol Centaurus csillagmotorral áttervezett gép viszont életképes konstrukció lett. A függőleges vezérsíkot jelentősen megnövelték, és a kabintető buborék kialakítású lett, a szárnyakba két-két 20 mm-es gépágyút szereltek. Az átalakítás végett zuhanó-féklapokat is kapott, és a szárnyak alá bombákat, nem irányítható rakétákat és torpedókat lehetett függeszteni. Bár a Blackburn Firebrand hivatalosan rendszerbe állt 1943-ban, harcba nem vetették be. Viszont a háború végét ünneplő londoni dísszemlén részt vett egy kötelék Firebrand, és még 10 évig maradt rendszerben a brit Királyi Haditengerészet állományában. Exportjára nem került sor, kizárólag brit felségjellel repült.

Bell P-59 Airacomet

BellXP-59A_0.jpg

Az USA első sugárhajtású vadászgépének készült, és már 1942-ben egy gurulópróba során elemelkedett a földről. A két sugárhajtómű angol eredetű volt. Az orrkerekes futóművel ellátott géphez nagy reményeket fűztek, de a sorozatgyártás megkezdése után egyre több hibára derült fény: a hajtóművek gyengén muzsikáltak, a gép instabil volt, a hatótávolság meg (a két jó étvágyú hajtómű miatt) nevetségesen kicsi. A britekkel történő együtműködés keretében az amerikai hadsereg légiereje (USAAF) egy Airacometet az angoloknak adott, próbálják ki. A RAF pilótáit (sem) nyűgözték le a tapasztaltak, és nemhogy a saját Gloster Meteor két sugárhajtóműves vadászgépük volt jobb, de még a légcsavaros P-51 Mustang is lefordulózta. Nem csoda, hogy a sorozatgyártást félbeszakították, ám a 66 darab legyártott gép nem ment kárba: a légierő leendő sugárhajtású pilótái ezeken kezdtek el gyakorolni, és a földi kiszolgáló személyzetek is a P-59 segítségével készültek fel a jet-korszak kihívásaira.

Westland Whirlwind

SH72197_Whirlwind_FMkI_Fighter.jpg

Többszörösen leg-leg repülőgép. A legelső kétmotoros, együléses brit gép, amit vadászgépnek terveztek, a legelső, amit gépágyúval fegyvereztek fel, és a legelső olyan brit gép, aminek a tervezésénél mindent a legkisebb légellenállásnak rendeltek alá. Amit csak lehetett, áramvonalasítottak, a törzs kifejezetten karcsú lett, a hűtőket a motor és a törzs közti szárnyrészbe (és nem alá) építették. Az 1940-ben rendszerbe állított gép gyors és erős fegyverzetű volt, ám a két Rolls-Royce Peregrine motor földön és levegőben is megbízhatatlannak bizonyult. A lassú gyártási folyamat miatt csak kevés került az alakulatokhoz, ráadásul időközben rendszerbe állt a kecses de Havilland Mosquito, ami a Whirlwind elől a vadászgép szerepet elhappolta, sőt, a robusztus Bristol Beaufighter a csapásmérő szerepet lopta el. Csupán 112 darab legyártása után a gyártósor leállt. A gépeket főleg alacsonytámadásoknál használták, és rendszeresen zaklatták a német Kriegsmarine torpedónaszádjait. A hadtörténelembe így is beírta magát: 1942-ben a La Manche csatornán áthajózó Scharnhorst és Gneisenau csatahajókat támadták Whirlwindek, valamint 1943-ban a cherbourg-i dokkban álló hajókat. 1943-ban kivonták a gépeket az első vonalból. Egyértelmű, hogy megbízhatóbb motorokkal ez a kiváló szerkezetű és kialakítású gép nagyobb karriert futhatott volna be.

Hawker Typhoon

t1.jpgtyphoon2.jpg

Ennek a gépnek a prototípusa már 1940-ben felszállt, és a tervek szerint mint elfogó vadászgép került volna sorozatgyártásra, leváltva a Hawker Hurricane-t. A szerkezetével (farokrész) és a 24 hengeres Napier Sabre motorjával gondok voltak, így lassan ment a rendszerbe állítása. A motorok átlagosan csak 20 órányi üzemet bírtak ki, és a farokrész vibrációja miatt majdnem törölték az egész Typhoon-tervet. Az Fw 190 megjelenése miatt rohamtempóban küldték a csapatokhoz, de sok sikert nem értek el vele. Viszont az kiderült, hogy a négy gépágyús fegyverzetét ha kiegészítik bombákkal és nem irányított rakétákkal, kiváló földi csapásmérő gépet kapnak. Az erős motor teljesítménye lehetővé tette, hogy a pilóta plusz páncélzatot kapjon. A szövetségesek normandiai partraszállásakor és főleg az utána történő előrenyomuláskor a Typhoon-ok lettek a legsikeresebb közvetlen csapásmérő repülőgépek. 1945-ben érdemei elismerése mellett kivonták a hadrendből. Csak egy példánya maradt fenn, ami most egy múzeumban látható.

Grumman F8F Bearcat

f8f-wip-02.jpg

A II. vh. utolsó éveiben a Grumman F6F Hellcat volt az amerikai haditengerészeti vadászlégierő igáslova, melynek pilótái olyan szédületes eredményeket értek el, hogy a csendes-óceáni front egyik legnagyobb csatája nem hivatalosan a "pulykalövészet" jelzőt kapta meg. A mérnökgárda azonban nem ült a babérjain, és miután ihletet merítettek a Fw 190 szerényebb méretéből és tömegéből, már 1943 nyarán elhatározták, hogy a Hellcat motorjának majdani továbbfejlesztett változatát felhasználva, továbbá a gép sárkányának karcsúsításával egy páratlan teljesítményű vadászgépet alkotnak arra a valószínű esetre, ha a japánok is modernebb típusokat állítanak hadrendbe. A fejlesztés aránylag zökkenőmentesen haladt, így a haditengerészet 1945 elejére összesen majdnem négyezer(!) példányra adott le rendelést.

Alighanem örült a cégvezetés a zsíros szerződésnek, ám annak titokban tartott indoka már kevés arcra csalt volna mosolyt. A legdélebbi japán fősziget, Kjúsú elleni támadás ugyanis "Olimpia" fedőnévvel 1945 novemberére volt időzítve, és minden értelemben felülmúlta volna a világtörténelem addigi partraszállásait. Jelentős részben az F8F-pilótáknak jutott volna a feladat, hogy lemossanak minden ellenállást az égboltról. Szerencsére a japánok végül nem vállalták az apokaliptikus végső harcot, az első F8F-századot szállító hajó már úton volt a Csendes-óceánon, amikor rádión elérte őket is a fegyverletétel híre.

A Bearcat ("nyestmedve") már-már a dugattyúmotors vadászgépekben rejlő lehetőségek műszaki határait feszegette, azonban a háború után mindenki beláthatta, hogy ezen a téren is a sugárhajtóműveké a jövő, így a típus mondhatni "önhibáján kívül" merült gyorsan feledésbe. A rendelést jelentősen megvágták, a rendszerbe állított példányokat az '50-es évek közepére kiselejtezték, vagy katonai segély gyanánt lepasszolták Franciaországnak, Thaiföldnek és Dél-Vietnamnak. Az F8F bombák, rakéták hordozására is képes volt, a franciák ezért szívesen alkalmazták gerillák elleni harcra, mivel ebben a szerepben - illetve sok kis légitámaszpont birtokában - nem volt annyira érdekes annak egyetlen hiányossága, a viszonylag kis hatósugár. Ennek folyományaként egyedül az indokínai háborúban került sor a típus éles bevetésére, 1951-54 között.        

Republic P-47 Thunderbolt

p47-2.jpg

Az alakja miatt "kancsó" v. "korsó" (jug) becenévvel illetett típus - lehetne említeni egy harmadik fordítást is, de az teljesen más jellegű képzettársításra adhatna okot - lényegében egy akkoriban viszonylag ismeretlen és jelentéktelen repülőgépipari vállalat hasonlóan ismeretlen és jelentéktelen termékének "továbbgondolása" volt, melyet eredetileg könnyű elfogó vadászgépként álmodtak meg a rajzasztalon, végül mégis úgy vált ismertté, mint a maga kategóriájában méret, tömeg és a földi csapásmérésre alkalmas fegyverzet terén egyaránt igen masszív harceszköz. Ezt főleg az tette lehetővé, hogy a turbófeltöltők és nagy teljesítményű repülőgépmotorok fejlesztése terén az Egyesült Államok hadiipara világszínvonalat képviselt, nyersanyag és repülőbenzin meg volt bőven, a típus tervezéséért felelős két, Grúziából érkezett bevándorló, Alekszandr Kartveli és Alekszandr Szeverszkij pedig messzemenően kihasználták mindezt. Nagyon nem is volt más választásuk, mivel a fejlesztési folyamat során a típust megrendelő katonai vezetők aggasztó híreket kaptak az angliai csatában és azután bevetett német típusok paramétereiről, ezért egyre keményebb elvárásokat támasztottak.    

Ennek meg is lett az eredménye - a csúszások és a műszaki problémák miatt a típus csak 1943 nyarán jelent meg nagyobb számban a háborús hadszíntereken, addigra pedig ellenséges bombázóktól már nem kellett nagyon tartani, viszont a kiemelkedő motorteljesítménynek köszönhetően növelni lehetett a fegyverzetet, továbbá póttartályok rendszeresítése révén a hatósugarat is anélkül, hogy az egyéb paraméterek ezt nagyon megsínylették volna. Ennek folyományaként 1944-re a P-47-et az amerikai és brit légierők széles körben alkalmazták, mint vadászbombázót ill. kísérővadászt. Ezekben a feladatkörökben az alacsony emelkedési ráta, továbbá a kb. 6000 m alatti légtérben tanúsított gyenge manőverező képesség nem minősültek számottevő hátránynak.

A háború végére a típus története ennél is furcsább fordulatokat vett. A sorozatgyártásra került utolsó változat, a P-47N már kifejezetten kísérővadásznak készült, és a csendes-óceáni hadszíntéren is bevetették. A korábbi D változatból pedig a kölcsönbérleti szerződés keretében a Szovjetunió is kapott több mint 200 darabot, így a típus immár azt a rendszert is erősítette, amely elől a tervezői Amerikába menekültek - igaz Sztálin sólymai nem igazán találtak ennek a monstrumnak olyan szerepet, amely illeszkedett volna saját hadi hagyományaikba, vagy arra ne álltak volna nagy számban rendelkezésre már rendszeresített típusok. 

RuskieP47.jpg

Sarkított megfogalmazás szerint tehát a P-47 tulajdonképpen egy grúz ajándéka volt az amerikaiaknak, amit azok tovább ajándékoztak egy másik grúznak. Végül az algériai függetlenségi háborúban került sor a típus hattyúdalára, ahol gerillákat hajkurásztak vele a franciák.

Republic F-84 Thunderjet

thunderjet1.jpgthunderjet2.jpg

Még a 2. világháború végén, 1944-ben kezdett el Alekszandr Kartveli dolgozni egy sugárhajtású gépen. A hosszas tervezés eredménye lett az egyenes szárnyú vadászgép, ami 1946-ban repült először, és 1947-ben már szolgálatba is állt. A koreai háború kitörésekor a USAF egyik alap vadászgépe volt, és a légcsavaros észak-koreai gépeket könnyen legyőzte. A MiG-15 megjelenésével viszont kiderült, hogy ennek a kiváló szovjet vadászgépnek nem lesz az ellenfele, ellenben vadászbombázóként, földi csapatok támadására kiválóan megfelel. A folyamatos fejlesztések hatására megbízható harci gép lett, és számos NATO-ország legfontosabb sugárhajtású gépe lett. Ez volt az első együléses repülőgép, ami atomfegyvert hordozhatott. Továbbfejlesztett, nyilazott szárnyú változata az F-84F Thunderstreak lett, annak a továbbfejlesztése pedig az RF-84F Thunderflash.

Lockheed P-38 Lightning

P-38_01.jpg

Minden bizonnyal a történelem legkönnyebben beazonosítható harci gépének nevezhető, különleges mivoltához pedig az is hozzájárult, hogy megjelenésekor saját kategóriájában hatósugár és sebesség terén nem volt párja. Az addig csak utasszállító gépeket gyártó Lockheed számára ugyanilyen fontos szempont volt a tűzerő és nagy magasságra optimalizált működés is, mivel a típust egy elfogó vadászgépre kiírt pályázatra tervezték 1937-ben.

A sajátos sárkányszerkezetből fakadó aerodinamikai problémák, továbbá a motor és a turbófeltöltő komplikációi miatt azonban csak vontatottan haladt a fejlesztés, az pedig már az Egyesült Államok hadba lépése után nem sokkal látható volt, hogy a típus célpontjai a levegőben elsősorban nem nehézbombázók lesznek, továbbá hogy a nagy teljesítménynek köszönhetően növelni lehet a gép terhelését. Ennek következtében jelentős mértékben átalakult, mire első, valóban kiforrott változata 1943 nyarán hadrendbe állt: bomba- és rakétafegyverzet hordozására is képes volt, el lehetett látni póttartályokkal és egyébként sem túl megbízható 37 mm-es gépágyúját 20 mm-esre cserélték. A P-38 nevéhez fűződő leghíresebb eredmény a Jamamoto tengernagyot szállító bombázó lelövése volt ugyan, ám az efféle bevetés inkább kivételnek számított. A típus a keleti frontot leszámítva végül a háború összes hadszínterén szerephez jutott, egyaránt használták kísérővadásznak, felderítőnek, vadászbombázónak, sőt még beépített fegyverzet nélküli, kétszemélyes harcászati bombázónak is. Éjszakai vadász is készült belőle, de ez a változat már nem vett részt a háborúban.

Bell P-39 Airacobra

Bell P-39D Airacobra (1).jpg

P39airacobra.jpg

Eredete szintén a fentebb említett 1937-es amerikai pályázatig nyúlik vissza. A kiírás egy egymotoros és egy kétmotoros bombázóelfogóra szólt, ennek megfelelően mindkét esetben követelmény volt a nagy tűzerő és a turbófeltöltő. Kis túlzással élve a Bell mérnökei azzal nyertek, hogy terveztek egy repülőt az Oldsmobile M4 gépágyú köré. Mivel az utóbbit a maga 37 mm-es kaliberével célszerűtlen lett volna a légcsavar tengelyébe építeni, a motor a pilótafülke mögé került, így elől még jutott hely 4 géppuskának és egy orrfutóműnek is. További sajátosság volt, hogy a pilótafülkének nem a teteje nyílt, hanem kb. úgy kellett beszállni, mint egy autóba.

De a légierő vezetői hamar kételkedni kezdtek az elgondolt feladatkör jelentőségében, továbbá egy ilyen szokatlan módon elhelyezett turbófeltöltő megfelelő működésében, így elrendelték annak mellőzését, még mielőtt a hadrendbe állítás megtörtént volna. Ennek persze megvolt a hatása a teljesítményre, ám ezt a gyanútlan britek nem tudták, és a (fegyvertelen) prototípus képességein fellelkesülve átvállaltak egy több száz példányra látatlanban leadott francia megrendelést. Az Airacobra nagy csalódást jelentett, az összehasonlító repüléseknél kiderült, hogy egyáltalán nem jobb, mint a RAF bármely vadászgépe.

Kérészéletű szolgálat után ki is vonták, de az anyaországban sem volt nagyobb iránta a lelkesedés. Miután az eredeti koncepciót ejtették, a légierő módszertanába a P-39 ugyanúgy nem illeszkedett, mint a szovjetek esetében a P-47. Bevetették ugyan az új-guineai, észak-afrikai és olasz hadszíntereken, de megszabadultak tőle, amint a P-38 és a P-47 rendelkezésre álltak. A Bell közben lényegében vadászbombázóvá fejlesztette tovább a fegyverzet és a páncélozás növelésével, de a gyártás immár a többi szövetséges számára zajlott a közös háborús erőfeszítések nevében.

Ennek köszönhetően végül csak termett valami dicsőség a típus számára, mivel az amerikai légierővel ellentétben a szovjet nagy fontosságot tulajdonított a szárazföldi erők harcászati támogatásának, a P-39-et pedig előszeretettel alkalmazta erre, de csatarepülőgépek oltalmazására, sőt bombázók és kisebb hajók támadására is. A szovjetek egyetlen nyugati harci gépet sem kedveltek ennyire, az összes legyártott P-39 felét, több mint ötezer darabot vettek át, több ászpilótájuk is ilyet repült. Persze az elismerés nagy részben a beépített rádiónak és a kényelmes, páncélozott pilótafülkének szólt, és említést érdemel az is, hogy a fegyverzet csökkentésével könnyítettek a gépen, de végső soron a vörös repülő kobrák története jó példát adott arra, hogy egy harceszköz hasznosíthatóságát elsősorban az alkalmazás módja határozza meg, nem pedig a technológiai paraméterek.

Messerschmitt Bf-110, Kawasaki Ki-45

Bundesarchiv_Bild_101I-669-7340-27,_Flugzeuge_Me_110_über_Budapest.jpg7acf347a259275710de1c014fe3fe049.jpg

A két típus története több hasonlóságot is mutat, ami nem furcsaság, hiszen a '30-as évek közepén nemcsak a japánoknál és a németeknél, hanem más országokban is egyaránt elkezdték átültetni a gyakorlatba a romboló repülőgép (Zerstörer) koncepcióját, amelyet úgy lehet röviden jellemezni, mint a többfunkciós harcirepülő megteremtésére tett korai, és felemás eredményeket hozó kísérletet. Ezek a komoly hatósugarú és fegyverzetű, kétmotoros, védőgéppuskával ellátott típusok az elgondolás szerint képesek - kb. fontossági sorrend szerint - bombázókíséretet nyújtani, a frontvonal mögötti "puhább" (értsd: nagy bombaterhet nem igénylő) célpontokat kiiktatni, ellenséges bombázókat támadni nagy magasságban, szükség esetén pedig szárazföldi egységekre lecsapni.

Az efféle reményeket viszont hamar letörte a tapasztalat, mely szerint egy kétmotoros, kétüléses vadászgép a nagyobb motorteljesítmény dacára sem veheti fel nagy esélyekkel a versenyt sebesség és manőverező képesség terén egy egymotorossal, ezt a hátrányt pedig érdemben nem ellensúlyozza a nagyobb tűzerő és a védőfegyverzet. A Bf-110-ről és a Ki-45-ről kiderült, hogy a vártnál jóval sebezhetőbbek az együléses vadászgépekkel szemben, ám a kétmotoros kialakítás megkönnyítette a tűzerő növelését, így mindkettőt átirányították földi célpontok - illetve a Ki-45 esetében akár hajók - elleni támadásra, háborús pályafutásukat pedig mint éjszakai elfogó vadászgépek fejezték be.     

Petljakov Pe-2

aircraft_pe-2.jpg

A típust főleg a németek ellen alkalmazták, de létét groteszk módon német hatásnak köszönhette. A nagy tisztogatások következtében a titkosrendőrség vendégszeretetét „élvező" Petljakov mester és csapata 1938-ban felsőbb utasításra magassági elfogó vadászgép tervezését kezdte meg, amely több tekintetben a Zerstörer-koncepcióra is hajazott. Az erőltetett ütemben 1939 végére elkészített VI-100 nevű, kétmotoros, turbófeltöltős prototípus modernnek számított a maga erős fegyverzetével meg az elektromos mozgatású kormányfelületekkel, szárnyai alatt még függesztősínek is voltak, melyeket a valószínű elgondolás szerint bombázókötelékek ellen szánt, késleltetett időzítésű repeszbombák részére rendszeresítettek.

A németekről azonban a baráti szocialista együttműködés kurta időszakában kiderült, hogy magassági bombázókkal nem nagyon képesek fenyegetni a proletárállamot, zuhanóbombázóik viszont igen meggyőző teljesítményt nyújtanak. A politikai vezetés újabb utasítása értelmében így a VI-100-at is ilyen feladatkörre kellett átépíteni, természetesen megint rohamtempóban. A túlnyomásos pilótafülkét, a gépágyúkat és a turbófeltöltést mind ejtették, a pilóta és a navigátor mellett pedig egy fedélzeti géppuskás is helyet kapott a gépen, melyet bombakamrával és zuhanófékekkel láttak el.

A gyártás során is feszes tempót diktáltak, így a tervezőről Pe-2 névre keresztelt típusból már több száz rendelkezésre állt a német támadás idején, ám a megfelelően képzett legénység hiányát a nagy veszteségek miatt csak lassan lehetett orvosolni, így a gépet csak a háború második felében vetették be rendeltetés szerint, addig a zuhanófékek elhagyásával, hagyományos módon támadtak vele. Másrészt a konstrukció eredeti funkciójából fakadóan a maximális bombateher csak egy tonnát tett ki, de többnyire ezt sem vették inkább igénybe, a nem túl könnyen irányítható géppel pedig csak aránylag nagy sebességgel lehetett leszállni, ami az állomány zömét kitevő tapasztalatlanabb pilóták számára nehéz feladat volt.

A problémák dacára a Pe-2 lett a szovjet légierő (VVSz) legnagyobb számban használt bombázója a 2. világháborúban. Folyamatosan modernizálták, felderítő változat is készült, sőt egy bizarr fordulat jegyében 1941 nyarán eredeti feladatkörére is „visszafejlesztették" a fegyverzet és páncélozás növelésével, de a kétszemélyes Pe-3 nagy hatósugarú vadászgép már csak kisebb szerepet játszott a harcokban.

Heinkel He-219 Uhu

he219p01.jpg2_11.jpg

Egy volt a német hadiipar termékei közül, melyek állítólag hihetetlen távlatokat nyithattak volna a modern hadviselésben, ám a politikai vezetés ökör hozzáállása és a sorozatgyártáshoz szükséges technológiai háttér hiánya miatt erre nem kerülhetett sor. Tervei nem pályázatra készültek, hanem afféle házi projektként 1940-ben, mint katapultüléssel és távirányítású védőgéppuskákkal is ellátott magassági bombázó. A Birodalmi Légügyi Minisztérium (RLM) azonban elutasította, mint szükségtelenül összetett harceszközt, a Heinkel pedig hiába javasolt műszaki változtatásokat.

1942-ben azonban a de Havilland Mosquito megjelenése és a brit nehézbombázók egyre erősödő támadásai folytán némileg változott a hivatalos hozzáállás, így a gépet áttervezték éjszakai vadásznak, de a folyamatot számtalan nehézség akadályozta. A tervrajzok zöme egy bombázás során odaveszett, a masszív DB 613 motorok pedig a műszaki problémák miatt végül sosem álltak rendelkezésre, ez pedig további módosításokat tett szükségessé. A gép pályafutása végül elég rövidre sikeredett: 1943 júniusában tesztelték először a prototípust éles körülmények között, de alig egy évvel később az egymotoros vadászgépekre helyezett nagyobb hangsúly folyományaként a gyártást leállították. Az összes változatból addig 268 darab készült, így csak egyetlen vadászosztály volt kizárólag ezzel a típussal felszerelve.

Józan vélemények szerint a germanofil műkedvelő szakértők a háború után eltúlozták a típusban rejlő lehetőségeket, ami az állami szervek lagymatag érdeklődésére is részben magyarázatot adhat. A He-219 sosem rendelkezett a beígért repülési tulajdonságokkal, a túl alacsony teljesítményű, nem túl megbízható DB 603 motorokkal, továbbá az igen brutális gépágyúfegyverzettel ellátva pedig a gép lényegében túl nagy és nehéz volt ahhoz, hogy éjszakai vadászként a többi német típust lepipálja. A hibás katapultülések több balesetet is okoztak, védőgéppuskák és az ellenséges radarokat észlelni képes berendezés híján pedig a gép sérülékeny volt.

Bristol Brigand

brigand.jpg

A brit Partvédelmi Parancsnokság rendelte meg a Brigandot, a Beaufighter leváltására. A feladatköre szerint szárazföldi bázisú torpedóvető repülőgépként állt volna szolgálatba. A tervezésnél a Bristol Buckingham közepes bombázót vették alapul. A 2. világháború végével viszont nem volt többé szükség torpedóvető gépekre (legalábbis ilyen sokra) és emiatt a Brigandokat kissé módosították, és átfegyverezték földi csapatok közvetlen támogatására, de pár darabot időjárás-felderítésre és fedélzeti radarkezelők kiképzésére is használtak. A 2. világháború után a maláj konfliktusban lettek bevetve, ahol bizonyságot nyert, mennyire nagy tűzerejű repülőgép. Viszont a meleg és párás éghajlat, valamint néhány eddig rejtve maradt konstrukciós hiba miatt sok repülőgép elveszett. A Brigand-ot 1958-ban vonták ki a hadrendből. A típus egyetlen külföldi felhasználója a Pakisztáni Légierő volt.

Wickers Warwick

warwick2.jpgwarwick1.jpgA Warwick-et 1935-ben kezdték el tervezni, a RAF bombázópályázatára. A folyamatosan változó követelmények miatt a gép első felszállására 1939 augusztusáig kellett várni, de már ekkor kiderült, hogy a gép alulmotorizált, és bombázógépnek alkalmatlan. Mivel nem akadt elég erős motor, a brit Légügyi Minisztérium az USA-ból rendelt Pratt&Whitney Double Wasp motorokat. Mire a motorgondok megoldódtak, a RAF már csak négymotoros nehézbombázókban gondolkodott. Így a Warwick új feladatköröket kapott. A Partvédelmi Parancsnokság színeiben tengerészeti járőrgépként alkalmazták, bombaterébe tekintélyes mennyiségű, tengeralattjárók elleni mélyvízi bombát pakolhattak, de hajók elleni aknákkal is fel lehetett szerelni. A Warwick-et alkalmazták még tengeri mentőgépként, ilyenkor a hasa alatt egy mentőcsónakot vitt, és azt dobta le a bajbajutottaknak. Teherszállító gépként főként a földközi-tengeri térségben használták. Civil alkalmazásban a British Overseas Airways Corporation használta teher-, posta- és utasszállításra.

Armstrong-Whitworth Albemarle

albermarlepn_print.jpgalbemarle.jpg

Ezt a kétmotoros gépet közepes bombázónak tervezték, de mire 1940-ben a prototípus felszállt, látszott, hogy erre a célra alkalmatlan lesz. A gép akkoriban szokatlan módon orrkerekes futóművel rendelkezett, de a szerkezetébe a nyersanyaghiány miatt fát is beépítettek. Végül is két területen mégis sikereket ért el az Albemarle. Az egyik a tehervitorlázók vontatása volt. Már a normandiai partraszállás idején is sok Albemarle vontatott deszantosokkal, utánpótlással megrakott vitorlázókat. A másik alkalmazási terület a különleges egységek szállítása volt. Kereken 600 darab Albemarle-t gyártottak, és az egyetlen külföldi használója a típusnak a Szovjet Vörös Légierő volt. A britek 12 darab szállító változatot exportáltak, és állítólag a szovjeteket csak a motor érdekelte, hogy azt később lemásolhassák.

Boeing B-29 Superfortress

800px-Incendaries-b29.jpg

Gyaníthatóan a laikusok számára is többé-kevésbé ismert, mint az atomcsapásra eddig bevetett (szerencsére) egyetlen haditechnikai eszköz. Magyar fejjel majdhogynem felfoghatatlan erőforrásokat mozgósítva, rohamtempóban fejlesztették ki azért, hogy az Egyesült Államok még a 2. vh. lezárása előtt kemény leckét adjon fel minden valós és potenciális ellenségnek a technológiai fölény birtokában indított hadászati bombázásból.  A hadi események azonban úgy alakultak, hogy a típus műszaki adottságainak teljes kihasználására sem szükség, sem alkalom nem akadt - talán itt sem túlzás hozzátenni: szerencsére. Mire a fejlesztési program során adódott kirívóbb problémák kiküszöbölése után a B-29 nagyobb számban hadrendbe állt, az európai hadszíntéren a már kéznél lévő nehézbombázó típusok is megfelelően ellátták feladataikat, olyan újabb német haditechnikai áttöréssel pedig nem kellett számolni, ami ezt a helyzetet számottevően felborítaná.

Az ázsiai hadszíntéren a jóval nagyobb távolságok miatt viszont a típus hatósugara fontos paraméternek számított, ám az 1944 nyarán megkezdett támadások során kiderült, hogy még egy ilyen modern bombázó találati pontossága is sok kívánnivalót hagy maga után, ha a nagykönyvnek megfelelően igen nagy magasságban halad, ahol ráadásul számolni kell az addig nem nagyon ismert magaslégköri széláramlatok (jet stream) hátrányos hatásával. Aztán 1945 elején a támadásokkal megbízott XXI. bombázóparancsnokság élére az USAAF talán leghíresebb (vagy leghírhedtebb?) tábornoka, Curtis LeMay került, aki felmérte, hogy a japán hadiipari cégek beszállítói nagy mértékben szét vannak telepítve a nagyrészt fából, papírból épült nagyvárosokban, melyek légvédelme meglehetősen gyenge lábakon áll. Szokatlan és hatásos, bár sok agyalást azért nem igénylő ötletének megfelelően a B-29-ek védőfegyverzetét a könnyítés jegyében nagyban lecsökkentették, a napalmmal megpakolt gépek pedig kis magasságban, éjjel támadtak.

Olyan nyers módszertan szerint perzselték fel tehát egyik japán várost a másik után, amely a hatósugarat leszámítva a gép kiemelkedő képességeit nem vette igénybe. A "Szupererőd" pályafutása ezzel nem ért véget, mivel nem sokkal később kitört a koreai háború. Ám az eredeti koncepció szerinti hadászati bombázásra ott sem nyílt megfelelő lehetőség, igaz teljesen más okokból: megjelentek a szovjet MiG-15 vadászgépek, másrészt a népi Korea nem sok optimális célpontot kínált. A B-29-et így inkább ellenséges utánpótlási vonalak éjjeli támadására, rádióvezérlésű bombák hordozására és propagandaanyagok szórására vetették be, később pedig lassan minden dugattyúmotoros nehézbombázónak leáldozott.      

ki45attackyf6.jpga B-29 és a Ki-45 közeli találkozása

A bizonytalan időpontban megjelenő folytatásban hasonló sorsú hidegháborús típusokat mutatunk be. Ha a kedves olvasó tud olyan 1945 előtti/utáni típusról, amelynek véleménye szerint szintén ezen a listán lenne a helye, az legyen szíves hívja fel rá a figyelmünket kommentben. Köszönjük a figyelmet!

83 komment · 2 trackback


| More

Címkék: japánok usa németek szovjetunió franciák britek légierő 2.vh

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr115589238

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A megkésett bosszú I. 2016.11.06. 10:01:27

"A helyzet azóta alapvetően megváltozott" - a lényegi indoklás ennyire szorítkozott a szovjet kormány 1945. április 5-i nyilatkozatában a Japán Császársággal majdnem pontosan négy évvel korábban aláírt semlegességi paktum felmondásáról. A magas szerződ...

Trackback: Ember tervez II. 2013.11.11. 07:57:58

proletair & Rammjaeger83 A II. világháború után a hadseregek vezetői jól látták, hogy bizony az "elmúlthatév" alatt sok minden megváltozott. Minden hadseregnél elkezdték csökkenteni a létszámot és a haditechnika mennyiségét, ezzel szemben viszont ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kullancs1983 2013.10.28. 09:27:06

Jól sejtem, hogy a cikket (legalább részben) a Bf-109 műsorajánló kommentjei ihlették? :)
Egyébként nem nagyon értek az ilyesmihez, de én pl. több egyértelműen sikeresnek elkönyvelt tipust is találtam a listán, szóval hogy Kyle Broflovski-t idézzem: Ma is tanultam valamit!

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.10.28. 09:37:24

@Kullancs1983: Az ötlet annál már korábban körvonalazódott.

Flankerr 2013.10.28. 10:40:59

Gratulálok, a megszokott, igényes munka, csak így tovább!

Untermensch4 2013.10.28. 12:46:34

elnézést kérek de én nem típust mondnék és nem is erre a listára hanem egy nagyon hasonlóra való: az autogiró (alias csavarszárnyas repülőgép)
konkrétan egy repülőgépszerelőt kérdeztem miért tűnt el a koncepció és még nem hallott róla. és úgy tűnik senki más sem...

proletair · http://lemil.blog.hu 2013.10.28. 12:55:13

@Untermensch4:
Az autógirók most élik reneszánszukat. Olcsók, és kis méretüknél fogva beleférnek az ultrakönnyű kategóriába. Csak nálunk még nem olyan elterjedtek (bár láttam már repülés közben)

ygan111 2013.10.28. 13:03:23

@Untermensch4:
Azt hiszem annak idején a helikopterek miatt nem indulhatott el igazán a fejlődésük.

ygan111 2013.10.28. 13:05:06

Ja elfelejtettem mondani, hogy a cikk megint egy szép munka!

tudi 2013.10.28. 17:33:48

Egy kérdés a, Kawasaki Ki-45 fotóján a pilótafülke mögött két géppuska van beépítve?
Ja és szép munka, várom a következőt.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.10.28. 17:44:51

@tudi: Igen, azok bombázók elleni, felfelé tüzelő gépágyúk. Ez egy késői változat, a kép 1945-ös.

tudi 2013.10.28. 18:59:05

@Rammjaeger83: Akkor az is a német minta alapján készült mint a repülőgép. Ezek szerint valami jót is átvettek a japán szövetségesek a németektől nem csak ön és közveszélyes masinákat.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.10.28. 19:43:04

@tudi: Az elgondolás régebbi annál, hogy 2.világháborús eredetű legyen:

en.wikipedia.org/wiki/Schr%C3%A4ge_Musik

Másrészt a németek és japánok kb. egyidőben kezdték alkalmazni, így valószínűtlen, hogy német minta átvétele történt.

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2013.10.28. 22:36:05

Jó poszt született ismét :)
A történetekből azért szépen kiviláglik, hogy nem elég egy szépen megtervezett sárkány, ha nincs tisztességes motor, ami hajtsa. A kor viszonyai között még volt lehetőség a kisebb gyártók számára is, hogy összehozzanak valami olyat, ami vadászbombázik.
Valahol paradoxonnak érzem, hogy a mai szoftverrel megtervezzük-CNC-vel kiesztergáljuk/3D-ben kinyomtatjuk korban sokkal centralizáltabbnak tűnik egyes típusok fejlesztése és gyártása, miközben bármelyik folyamat kiszervezhető. Másfelől, márketinges szemmel nézve meg olyan iszonyat tőkét kell beletolni egy mai típusba, hogy érthető, ha viszonylag kis számú gyártó osztozkodik a nem túl nagy számú megrendelésen. A régi szép időkben még a repülő is egyszerűbb termék volt: építs össze egy sárkányt a piacon hozzáférhető motorral a rendelkezésre álló erőforrásokból és ha valaki a hadügynél legalább egy picit elhiszi, hogy ezzel több ellenséges haderőt/népelemet lehet potenciálisan megölni mint sajátot, akkor alá van írva a megrendelés ezer példányra. 2. vh. utáni boldog hidegháború idején ezt még megfejelte az export lehetősége a dzsungelbe, meg a buckalakóknak, szóval előbb-utóbb valakinek csak el lehetett adni a cuccot, ha más nem, segély formájában (csak, hogy ott is érezzék az amerikai/európai adófizetők szeretetét).
Most meg napjaink biztonságpolitikai kihívásai közepette: ugyanaz a típus menjen anyahajóról, egy zsepkendőnyi múrvás placcról a mákföld mellett, de lehessen a rakományt a szárnyba berejteni, ne lássa a radar (nagyon), egy feltöltéssel repülje körbe a Földet háromszor szupercirkáló üzemmódban, legyen olcsó üzemeltetni, támadjon egyszerre 30 célpontot, zavarja a légvédelmet, továbbá ne zuhanjon le és legyen ökofrendli. Ja, és legyen népszerű az épp megtámadott ország civil lakossága között, hogy előmozdítsa a demokratizálódási folyamatokat :)

Kullancs1983 2013.10.28. 23:27:31

@Rammjaeger83: Ott volt, hogy részben. :)
És nem tudom mennyire fér bele a 8,8 cm-es Bofors, ami légvédelmiből lett páncéltörő ágyú (csak hogy a tigrincs-rajongók is örüljenek)...

Grgabácsi 2013.10.29. 07:11:17

Király!
A Dornier Do-335 (Pfeil) is egy érdekes állatfaj mellesleg, ami szintén a DB603 köré épült. Ráadásul mindjárt kettő köré is.
És tegyük hozzá azt is, hogy az F8F Bearcat mind a mai napig birtokolja a leggyorsabb dugattyús motoros repülőgép címét valami 850 km/h körüli sebességgel.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.10.29. 07:49:34

@sirdavegd: A hadiipar mellett lényegében minden más iparágra jellemző a tőkekoncentráció, ami az újak számára egyre nehezebbé tette a bejutást a piacra. Szóval igen, ma már elképzelhetetlen, hogy csak az USA-ban valami 10-12 cég megéljen harci repülőgépek fejlesztéséből, de az is elképzelhetetlen, hogy ugyanott ugyanannyi cég mondjuk autógyártásból éljen meg.

sarius 2013.10.29. 09:33:57

Überfasza lett, kösz a szerzőknek!

Kínzó kérdés: proletair ezek szerint otthagyta a haldokló lemilt? Ami azt illeti, nem csodálkoznék rajta.

Kullancs1983 2013.10.29. 10:42:59

@Rammjaeger83: És megint..:P Tényleg nem, meg át is volt alakítva, szóval nem szóltam.

folti_ 2013.10.29. 11:40:25

@sirdavegd: Ez minden iparágban így van. A hőskorban amíg az eszközök relatíve egyszerűek, addig sokan tudnak valamit könnyen összerakni és piacra dobni. Ahogy kezdenek az eszközök bonyolultabbá válni, úgy csökken a fejlesztést anyagi eszközökkel bíró gyártók száma és nyúlik a fejlesztések ideje is.

Főleg hogy az elvárt teljesítmény és egyéb követelmények miatt gyakorlatilag lehetetlen, hogy valaki a garázsban friss fejlesztésként a nulláról összereakjon valamit, ami mind piacképes, mind megfelel különböző szabványoknak és előírásoknak.

mrbloodbunny · http://mrbloodbunny.blog.hu/ 2013.10.29. 11:46:06

nagyon klassz poszt lett ez. Öröm volt olvasni, nem csak a tartalom, de a forma is pazar lett. Kösz a csillió utánajárást.

OM617.912 2013.10.29. 12:33:55

sajnos totál buta az összeállítás. Szakmailag több helyen inkorrekt wikipédia copy.

illetve ennek a fajta megközelítésnek szerintem nem sok értelme van, mert történelmileg sem alátámasztott illetve több hónapos kutatómunkát igényelne a "bevettették ebben és ebben a szerepkörben" vagy nem vetették be, vagy csak véletlenül bombázott a vadász és fordítva.

A legszebb példa ugyancsak kimaradt ME-262, magassági elfogóvadász/alacsonytámadó bombázógép.

Az F-84-ről írt dolgok totál hülyeségek.
üdv.,

GrG 2013.10.29. 12:37:05

@Grgabácsi: hasonló mondjuk a Me-163, Me-262 - amikből a Me-163 nem sikerült a 262-t pedig gyors-bombázónak nyomták pedig vadászgépnek készült és annak nem is volt rossz.
Rémlik még a Dornier 17/215 ami bombázónak már túl lassú volt 1940től de felderítőnek elment (mellesleg egy csomó gép volt, ami ha nem vált be elküldték felderítőnek), szerintem a Do-200 Condor is más feladatkört kapott, sőt volt még valami Me-Giant (Böszmeség) egyes volt miniszterelnökök szavajárásával), ami vagy vitorlázónak készült aztán mivel nem volt mi vontassa motort kapott vagy fordítva.
Végül, de nem utolsó sorban szerintem a teljes Bombázó parancsnokságot idesorolhatjuk, mivel igazából ha jól emlékszem nappali bombázásra készültek eredetileg, csak a német védővadászok meggyőzték őket ennek a koncepciónak a tarthatatlanságáról. Ennek egyedül a gépek rondasága mond ellent, mert az kizárt, hogy valaki egy Lancestert egy Mancestert vagy egy Short Stirling-et emberi szemnek tervezett volna.

molnibalage 2013.10.29. 13:15:38

Egy ide kívánkozó gép jutott hirtelen az eszembe, az Avro Shackleton. Eredetileg bombázóból fejlesztették ki, ami aztán végül AWACS gépkét szolgált és olyan sokáig, hogy az már döbbenet, 1990-ben ment csak nyugdíba. Lehet, hogy ez minden idők leghosszabb ideig aktív szolgálatot adó benzines-légcsavaros típus.

@OM617.912: Tudtommal a Me-262-őt csak az idióta Hitler akara bombázóként használni. Éles bevetést repült valaha csapásmérőként? Én még soha nem olvastam erről, vagy csak annyira jelentéktelen volt, hogy említésre sem érdemes.

A többi említett résznél meg kötekedés helyett esetleg leírhatnád, hogy mi volt pontatlan.

Emmanuel Goldstein 2013.10.29. 14:36:00

a p38 azért is érdekes, mert egy éccakai felderítőváltozattal zuhant le a antoine de saint exupery
nem mintha bármi jelentősége lenne, de egy ilyen mindenféle koncepciót nélkülöző cikkből nem maradhat ki ez az izgi rész:)

kutyaaszarpor_a_szembe (törölt) 2013.10.29. 14:56:15

letünt típusok:
b-29 , bf110, p-39

dikk mivan??????????

a spitfiret nem aartad beleírni? O.O

Emmanuel Goldstein 2013.10.29. 15:15:31

amúgy meg a grúzok ajándéka grúzoknak enyhén nésönelcsokráfikos ívű ordasnagy hatásvadászság annak a történelmi ténynek a tudatában h lend-lease keretén belül kapták és faszán vissza lett fizetve később.

molnibalage 2013.10.29. 16:18:30

@Emmanuel Goldstein: Nos, ha már ilyen kedvesen szólsz itt.

1. A poénos utalás arról szólt, hogy akik tervezték, azok menkültek el abból a munkásparadicsomból, aztán a jenkiknél összeraktt gép mégis eredeti hazájukban között ki.

2. Az SZU és az Oroszok szinte semmit sem fizettek vissza a LL-ből. A szövik követelése töredéke a valódi szállításnak, de továbbra sem fizetnek. A britek talán pár éve törlesztették az utolsó részletet.

Emmanuel Goldstein 2013.10.29. 17:03:40

@molnibalage: ja, így igaz, csak nekem nem tűnt viccesnek a dolog
annál is inkább, h egy pár másik röpcsi is szovjet felségjelzéssel szerepelt a képeken (pl a cobra is, amit a jakovlev tervezőiroda egy az egyben lemásolt, igaz, csak prototípus volt belőle), így a cikkbe az is befért volna, hogy is került oda ez a sok nyugati gép, de ez persze az én egyéni véleményem .

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.10.29. 17:23:23

@Emmanuel Goldstein:

> így a cikkbe az is befért volna, hogy is került oda ez a sok nyugati gép

Benne van. Olvasd el figyelmesebben.

> ordasnagy hatásvadászság

A megfogalmazás nyíltan sarkított, ha ezen esetleg átsiklották volna. Maguk a gépek lehet, hogy jogilag nem minősültek ajándéknak, de a szóban forgó típus igen, mert arra semmi nem kötelezte az amerikaiakat, hogy P-47-et is leszállítsanak.

sarius 2013.10.29. 17:25:05

@OM617.912:

Imádom az ilyen faszagyerekes kommenteket. Ha vádolsz, bizonyíts (pl wiki copy), vagy húzd be a füled-farkad és sompolyogj el.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.10.29. 17:25:34

@kutyaaszarpor_a_szembe: Első kérdésed inkább részemről lenne indokolt a komment láttán.

sarius 2013.10.29. 17:28:13

@Emmanuel Goldstein:

Visszafizették?! Na ugorj neki a szakkönyveknek és olvasgass egy kicsit, mielőtt faszságokat írogatsz, ráadásul ilyen pökhendi stílusban.

Sir David Bówli 2013.10.29. 17:39:11

Az Airacobra valamiért nagy szerelmem sok éve, gyönyörű az a madár. Talán az is belejátszik, hogy 10-12 éves korom körül olvastam ronggyá Pokriskin könyvét, ő is sokáig repült egy ilyet. A legszebb, hogy a könyv dedikált volt, még nagyfater találkozott egyszer Pokriskinnel, akkor íratta alá, de a könyv valahol elveszett. :-(

Sir David Bówli 2013.10.29. 18:34:23

@Rammjaeger83:

Ez, bár a borítója pillanatok alatt elveszett, inkább pirosként emlékszem rá: p1.vatera.hu/photos/82/cc/8aa6_1_big.jpg

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2013.10.29. 18:43:41

@Rammjaeger83:
Az repülőipar azért speciálisabb az autóiparnál, mert ott a fogyasztói igények folyamatosan fenntartják a gyártást (amennyiben van hitel, ami megfinanszírozza a fogyasztást), a vállalati flottabeszerzéseken (bár az meg inkább lízing) kívül pedig a vásárlók egyedi igényeit kell kiszolgálni.
Ehhez képest a katonai repülőgyártásnál a fizikai fogyás (háborúban lelövik) miatti megrendelés elég ritka a civilizált világban, inkább a technikai avulás és a fizikai rohadás miatt vásárol valaki gépet. Szerintem.
Szóval a megrendelések és a gyártás itt erősen ütemezve vagyon és nincs drágább egy álló gépsornál, vagy egy kis szériában eladott gépnél. Autóiparban azért sokkal durvább a tömegtermelés volumene, de ugyanúgy létezik még mindig manufakturális gyártás is (vagy a kettő egyvelege, amikor mainstream pípülcarrier motort raknak be valami karbon bódéba, hogy Ritchard Hammondnak a gyorsulás örömétől gúvadjanak azok a gomb szemei :) ).
Nem beszélve arról, hogy autót azért még mindig kevesebb tulajdonsággal kell felruházni, bár a péniszhosszabbító szerepkör itt is fennáll (azzal a különbséggel, hogy pár rommá tört Ferrari nem rontja a potenciát, szemben pár lepottyant lopakodóéval).
Azon mondjuk még el lehet meditálni, hogy milyen átgyűrűző hatások lehetnek a polgári és katonai repülő és autógyártás között. Molnibalage a műszaki részéhez fényévekkel jobban ért (mégiscsak Mérnök, én meg nem), azonban a sajtát olvasmányaimból kiindulva azt meg tudom állapítani, hogy a röpdeiparban talán könnyebben összejöhet a szpillóvör, lévén ugyanaz a célfüggvény: ne zabáljon sokat, ne essen darabokra és maradjon a levegőben (a csökkentett radarkeresztmetszet polgári gépeknél elméletben nem játszik, bár az iráni polgári gépek utasai lehet, hogy örülnének, ha nem jelennének meg egyes jól felkészült rombolók radarján).
Autóiparban max a stricimobil kategóriában lehet szempont a kombájn-méret és a biztonságpolitikai kihívásoknak (IED) való megfelelés. Ellenben a kis fogyasztás, az alacsony CO2 kibocsátás, a gyalogosvédelem és a sokcsillagos törésteszt nehezen számíthat egy "szuperpáncélozott csataterepjáró csapatszállító" (sic!) fejlesztése során.

GrG 2013.10.29. 18:50:20

@molnibalage: Izé eleve amikor a LL létrejött, az volt a mondás az USA-ban, hogy az ember fegyvert úgy ad kölcsön mint rágógumit - nem kéri vissza. A másik oldalról a britek elég sokat törlesztettek (papíron) már az indulásnál, mert különböző tengerészeti támaszpontokat adtak bérbe 99 évre cserébe az első 50 rombolóért. Egyébként 50 évig törlesztetek a britek (a ruszkik megtagadták a törlesztést). De azt hiszem ezzel együtt jobban járt mindenki...

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.10.29. 19:00:30

Látom, a Lend Lease örökzöld témája a sokadik alkalommal is kitárgyaltatik. Na mindegy, ti tudjátok...egy dolgot azért hozzá érdemes tenni: ha a SzU történetesen kezdettől fogva törleszt, akkor is csak olyan cikkek formájában tehette volna meg, melyekből az USA-ban eleve nagy felesleg állt rendelkezésre. Szóval kérdéses, mennyi lett volna a nettó haszna.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.10.29. 19:06:22

@sirdavegd: Okés, de mint mondtam, valami rejtélyes okból az autóipari gyártóknak is sikerült ugyanannyira megritkulnia. Nyilván olyan okok állnak tehát a háttérben, melyek minden gépipari szektort érintenek.

GrG 2013.10.29. 19:14:43

@Rammjaeger83: Imádlak, de ez nem igaz. Emlékeim szerint a ruszkiknak van gázuk és olajuk, az amcsik meg importra szorulnak nyersanyaghordozóból (pl képzlejük el ha a 70es évek olajválságában kapnak egy csomó ruszki olajat). De ezen kivül eszerintem még van egy csomó nemesfém, amiben tudtak volna törleszteni.

Emmanuel Goldstein 2013.10.29. 19:16:48

@Rammjaeger83: ő, tényleg nem vettem észre, bocs :)

Emmanuel Goldstein 2013.10.29. 19:18:06

@GrG: az orosz wikin fenn van, egészen komoly 7%-körüli összeget törlesztettek, nominálban, nem az akkori értéken

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.10.29. 19:20:54

@GrG: Közvetlenül az 1945 utáni helyzetről beszélek, nem a hetvenes évekbeliről. A kőolaj jó felvetés, bár azt hiszem, kissé körülményes lett volna Nyugat-Szibériából eljuttatni odáig,

Cymantrene 2013.10.29. 20:57:59

Egy igazán lényeglátó hozzáfűzés: a bearcat-t magyarul legkönnyebben binturong néven találhatni meg.
Gratula, kellemes olvasmány!

proletair · http://lemil.blog.hu 2013.10.29. 21:48:01

@sarius:

Nem, proletair nem hagyja ott a lemilt. Nem halt meg a blog, nem is haldoklik, de a régi gárdából csak hárman maradtunk, és bizony az időnk kevés. Amúgy tele vagyok még ötletekkel, lesz még poszt a lemilen.

molnibalage 2013.10.29. 23:50:55

@GrG: A West Wing sorozatban van egy jó idézet az LL-ről.

www.youtube.com/watch?v=Fi4ih3T9wtc#t=0m50s

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2013.10.30. 11:10:53

@Rammjaeger83: @GrG:
1940-ben 1,5 milliárd hordó volt az USA éves kőolajkitermelése, miközben 1,34 milliárd hordónyit fogyasztottak. 1945-ben 1,71 milliárd hordóra emelkedett a kitermelés, míg a fogyasztás 1,74 milliárd hordó.
Szóval, ha az oroszoknak lett is volna bármiféle szállítóeszközük (nem volt) az olaj megutaztatására, akkor sem lett volna rá szükség a világháború alatt. Az USA energiafogyasztásában az 50-es évekig egyébként is szén dominált és csak onnantól lett elsődleges a kőolaj, másodlagos a földgáz, harmadik helyen meg továbbra is ott van a szén. A saját kis számításaim szerint a kitermelés a fogyasztás különbsége 1963-ra lépte át az 1 milliárd hozdót, azonban az amerikai kitermelés egészen 1972-ig nőtt. A hidegháborús hiszti közepette egyébként sem túl kézenfekvő a SU-ból importálni kőolajat mindenféle múltbéli baráti szívességek alapján, ha egyszer nagyszerű barátokra lehetett szert tenni az olajexportőr országok között is.
Források:
kitermelés: www.eia.gov/dnav/pet/hist/LeafHandler.ashx?n=pet&s=mcrfpus1&f=a
fogyasztás:
www.eia.gov/totalenergy/data/annual/EnergyPerspectives.xls
buta anglikán mértékegységek átváltása:
www.physics.uci.edu/~silverma/units.html

molnibalage 2013.10.30. 11:15:24

@sirdavegd: A LL kapcsán nem az a kérdés, hogy akkor mivel fizettek volna, hanem pusztán a megközelítés. Nem is akartak fizetni soha a jelek szerint...

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2013.10.30. 11:20:36

@sirdavegd:
Arról nem is beszélve, hogy Oroszország hagyományos kőolajexport-piaca az EU: a kitermelés durván kétharmada kerül ide. Ezért utálom az olyan hülyeségeket, mint a BRIC hipotézis (aszongya: Oroszország és Brazília, mint Kína és India nyersanyagellátója (sic!)), lévén még a lengyelek is több olajat importálnák, mint a kínaiak, az usákok meg fele annyit, mint a kínaiak. Csővezetékek meg nem nőnek csak úgy ki a földből, max a még ki nem termelt távol-keleti kapacitásokat lehetne eladni Kínába, de a Szahalin félsziget eddig inkább a BP kifúrásáról hírhedt és nem a megépült kitermelő kapacitásáról.

Na szóval ha 2013-ban ennyi realitása van egy Estados Unidos irányába irányuló orosz kőolajexportnak, akkor képzelhetjük, hogy a negyvenes években mennyi lehetett.
Forrás: www.eia.gov/countries/analysisbriefs/Russia/images/top_crude_oil_importers.png
www.eia.gov/countries/cab.cfm?fips=RS

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2013.10.30. 11:24:59

@molnibalage: Ez mondjuk nem egyedülálló a szovjet/orosz történelemben :/

bz249 2013.10.30. 23:22:54

@sirdavegd: az oroszoknak rengeteg szallitoeszkozuk volt akkoriban... legalabbis papiron, mert Vlagyivosztokba szovjet zaszlo alatt hajozo vizijarmuvek vittek a Lend Lease cuccokat.

(ugye a Jappaniorszag viszonylataban a SZU semleges volt, ergo a jappaniorszagbeli tengoknak/felszini hajoknak beken kellett hagynia a hajoikat)

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.10.31. 10:27:15

@sirdavegd: Nem millió hordót akartál írni?

@Emmanuel Goldstein: Az egy kőkemény hányad ám.

@molnibalage: A forrásanyagból azt hámoztam ki, hogy nem zárkóztak el kezdettől fogva a törlesztéstől, sőt Sztálin szívesen folytatta volna a gazdasági együttműködést is 1945 után, mert az országnak nagy szüksége lett volna a hitelekre (de facto segélyekre). De amint kiderült, hogy az amerikaiak lényegében a kelet-európai országokat egy nyugati hegemóniájú, természetesen kapitalista európai gazdasági térségbe akarják betagolni, és a Marshall-segélyt is ettől teszik függővé, akkor beintettek, és különböző ürügyekkel nem is törlesztettek tovább semmit.

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2013.11.01. 00:32:43

@Rammjaeger83: Sajnos nem mentettem le az excel fájlt a számolások után, de hat nullánál többre emlékszem. Éves kitermelésnél és fogyasztásnál nem olyan hihetetlen a milliárd.
No, legyűrve eredendő lustaságomat, megnéztem a BP adatbázisát is. Itt 1965-re írnak napi 9 millió hordós kitermelést USA-ra (évi 3,28 milliárd hordó). Ugyanebben az évben napi 11,5 millió hordós fogyasztás volt (4,2 milliárd hordó). A kettő különbsége 0,9 milliárd hordó, ami nem áll messze az általam közölt 1963-as adattól. A BP adatbázisát egyébként én jobban szeretem az EIA-nál, mert itt van egy jókora táblázat és nem kell menüvel hülyéskedni.
Forrás: www.bp.com/content/dam/bp/excel/Statistical-Review/statistical_review_of_world_energy_2013_workbook.xlsx

Cave Nick 2013.11.02. 14:51:09

A csatajelenetes grafikák honnan származnak, vagy ki az alkotó? Vagy mi a stílus neve? Régi Top Gun újságokban volt sok ilyen ha jól emlékszem.

Minorkavidor 2013.11.03. 10:00:33

@Rammjaeger83:

Szerintem megegyezhetünk abban, hogy a Szu vérrel törlesztett: a BBC History egyik számában olvasható, hogy a német hadsereg veszteségeinek zöme (több, mint 90%-a) a keleti fronton keletkezett:. Aligha lett volna ilyen sima a normandiai partraszállás, ha a Moszkvánál Sztálingrádnál, Kurszknál, Belurussziában 44. nyarán elveszett milliók rendelkezésre állnak

proletair · http://lemil.blog.hu 2013.11.03. 10:01:23

@Cave Nick:

Már meg nem mondom honnan van, de ha a keresőbe a géptípust írod be és kiegészítésként azt hogy "art", akkor jó eséllyel kidob ilyen remek képeket. Ezt lehet variálni: hadművelet név + art például. A RAF+art például többek közt ilyen zseniális képet is kidobott: a1.s6img.com/cdn/box_005/post_15/684928_1850442_lz.jpg

Minorkavidor 2013.11.03. 10:08:07

@GrG:

Nem, a hasonlat locsolócsöves volt: Roosevelt fogalmazott úgy, hogy "ha látom, hogy ég a szomszéd háza, akkor kölcsönadok neki egy jó hosszú locsolócsövet, hogy a tűz el ne érje a házamat."

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.11.03. 10:10:49

@Cave Nick: Keress rá Nicolas Trudgian festményeire.

Minorkavidor 2013.11.03. 11:17:35

@Rammjaeger83:

Ehhez vedd hozzá, hogy pl. az amik 1939-ben 5.856, 40-ben 12.804, 1941-ben 26.277, 42-ben 47.836, 43-ban 85.988, 44-ben 96.318, 45-ben 49.761 madarat gyártottak.

Ugyanezek az adatok a briteknél: 8.190, 16.149, 22.694, 28.247, 31.036, 44-ben ugyancsak 31.036, 45-ben 14.145

A németeknél: 8.295, 10.247, 11.776, 15.409, 24.807, 39.807, és 7.545
A japán adatok: 4.467, 4.768, 5.088, 8.861, 16.693,
28.188, és 11.066.
De még az olaszok is 1.800-1.800 db-ot gyártottak 39-40-ben, 2.400-2.400 db-t 41-42-ben, még 43-ban is 1.600 db olasz repcsi gördült le a gyártósorokról.

Mennyi ma a világ (és benne az USA) ÉVES harci repülőgép gyártása?

Minorkavidor 2013.11.03. 11:19:20

Forrás: Sipos Péter: Adattár a II. világháború történetéhez História könyvtár Kronológiák, adattárak sorozat Budapest 1994.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.11.03. 12:32:53

@Minorkavidor: Vegyük figyelembe, hogy ezeket a mutatókat egy totális háború körülményei indokolták.

johnibyg 2013.11.03. 16:48:23

Uhh, sok gépen meglepődtem, hogy miből lett a cserebogár.

Typhoon/Thunderbolt mint könnyű vadász, ehelyett lett repülő bombaraktár mindkettő. A Superfortressnek azért alacsony támadáskor nagyon használták magassági légzőberendezéseit. Franc se akarta érezni az égő emberi hús szagát...
A Lightning-ot én nem éppen egy csillagrombolónak ismerem, a németek gyenge gépnek tartották tudtommal, nálunk pedig sikerült egyszer egy (akkor épp letiltott) pilótának 4-et lelőnie egy bevetésen. Az Airacobra viszont nagy trófeának számított a hazai vadászok között a veszélyes fegyverzete miatt.

Szegény Uhu (egyik kedvencem) pedig nagyon előremutató volt, de abba a rohamtempóban nem tudott kiforrni sajnos.
@garmr: Az sajnos későn jelent meg, pedig előremutató konstrukció volt, jó teljesítménnyel

Minorkavidor 2013.11.03. 17:23:12

@sirdavegd:

:))))), dddd, +++

De komolyra: az USA-ban azért csökkent a kőolaj kitermelés, mert, hogy használjuk az olcsóbban kitermelhető más államok kőolaját. A mi mezőinkhez meg akkor nyúlunk, ha már többiek kimerültek, vagy más súlyosabb politikai-katonai válság kényszerít rá bennünket. Nem rossz stratégia!

Ezzel kapcsolatban azt sem árt tudni, amit egy MOL-vezető nyilatkozott a HVG c. hetilapnak a kőolajkészletek számításával kapcsolatban: Amikor a világ kőolaj készleteiről beszélünk, akkor mindig az aktuális technológiával még gazdaságosan kitermelhető kőolajról beszélünk, ami az összes kitermelhető kőolaj készletnek mindig kb. az 1/3-da.
Végül is ezt igazolja a Római klub adatai is: még a 60-as években kiadott egyik első jelentésükben azt jövendölték, hogy ha az akkori ütemben termeljük ki a kőolajat a készletek legkésőbb az ezredfordulóra elfogynak. Ma 2013-ban 2050-re jósolják a kőolaj korszak végét.
A különbség oka többek közt az, hogy az 1973-as és 78-as olajválság után bekövetkezett árrobbanás kifizetődővé tette az Északi-tengeri kőolaj kitermelést is.

Az amik jelenleg a palagázzal bűvészkednek, hogy mi sül ki belőle az kérdéses.

molnibalage 2013.11.03. 17:48:16

@Minorkavidor: Elég bullshit érv. Senki nem kényszerítette a szovjeteket, hogy balfasz módon viseljenek hadat. A Luftwaffét meg ki darálta le? A több ezer Flak 88 és egyéb Flakot mi tartotta a hátországban? A szövi. start bombázóoffenzíva. Ha ez nincs micsoda erőforrások átllak volna rendelkezésre pluszban a keleti fronton. Hát Észak-Afrikában ki szállt parta? Olaszországban?

Szokás úgy beállítani a D-napot, hogy a második frontot nyitott meg, pedig "csak" a harmadikat. Igen, Olaszország kisebb jelentőségű volt, de az is vitte az erőforrásokat.

molnibalage 2013.11.03. 17:59:43

@Minorkavidor: Ez a poszt mire akar rávilágítani...? Egy II. Vh-s gép ára 45-ös árfolyamon 50-100k USD táján volt az angoloknál vagy a jenkiknél. Ez tudtommal nem programköltség volt, mert nem így kezelték akkoriban a dolgokat.

Ez mai áron 0,6-1,2 M USD / gép. Egy mai új csúcsvadász ára alsó hangon 60 millánál kezdődik, aki új típusként rendszeresíti, de az EF/Rafale párosnál ez inkább 80-100 M, az F-35-nél egyelőre olyan 120M /gép.

Tehát tök lényegetelen a darabszám, az előállított termék ára és komplexitása a döntő. Elég röhejes lenne elvárni azt, hogy százszámra építsen valalki F-35-öt. Minek, kinek és hogyan...??? Van olyan techonlógia a gyártásban, aminek a felfutási ideje 6-12 hónap. Az F135 hajtómű egyes eleminél asszem fél éves (!) hőkezelés van előírva. Ezen felül azt is el tetszik felejteni, hogy nincs világháború, még hidegháború sincs. Ezen felül a ma választópolgár nem tolerál olyasmit, amit 60 éve hadigazdaság néven futott...

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.11.03. 18:06:24

@molnibalage: Az én olvasatomban a kolléga a német vérre utalt, nem az oroszra.

Minorkavidor 2013.11.03. 18:11:32

@molnibalage:

Írtam én egy sort is a ruszki veszteségekről:)) A németekéről írtam.
Ami Észak-Afrikát illeti 2 max. 4 német hadosztályt kötött le a harcok utolsó félévét leszámítva. Hitler csak ekkor küldött oda jelentősebb német haderőt, mely többsége 43 májusában fogságba is esett.
Az olasz fronton sem igen harcolt 8-10 német hadosztálynál több, a terepviszonyok nem tették szükségessé.
A légierő a keleti fronton mindkét oldalon alárendelt szerepet játszott.
AFlak88 igen kitűnő és retteget páncéltörő fegyver volt, de légvédelmi lövegnek közepes.

Minorkavidor 2013.11.03. 18:17:09

@molnibalage:

Félre értettél!

Arra kívántam reagálni, hogy akkor akár államonként is megélt 10-12 gyártó a piacon, ma meg világszerte sincs ennyi komolyabb gyártó. A II. VHB-S mutatók mellett mindenütt sokan megéltek. Bocs, ha félreérthető voltam:))

molnibalage 2013.11.04. 22:07:45

@Minorkavidor: Pont erről van szó. Otthon mégis több ezer volt. Azért az orosz páncélosok és minden más ellen néhány ezer plusz löveg nem lett volna elhanyagolható.

Hát igen, a '70-es évek óta felfalják egymást a cégek. A nagy nevő angol/jenki/kanadai fejlesztőkből alig maradt már független valaki.

Titus Pullo Urbino 2013.11.06. 14:28:39

Kitűnő írás, csak ámulok! A Hawker Typhoon-t kicsit sorból kilógónak éreztem, ez egy bevált gép volt, nem? Én úgy olvastam, hogy a német páncélosok legnagyobb gyilkosa volt ez a gép, rakétás rácsapásai elég hatékonyan vadászták le a nem túl nagy számú panzereket.

Az Airacobra történetét olvasva meg az jutott eszembe, hogy ezt a típust orosz pilóták is vezették nagy számban, valamelyik Tobak visszaemlékezésben volt, hogy magyar pilóta is lelőtt ilyen gépet 1944-ban, Magyarország felett.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.11.06. 15:08:30

@Titus Pullo Urbino: Kösz!

> Én úgy olvastam, hogy a német páncélosok legnagyobb gyilkosa volt ez a gép

Ez kb. egy angolszász legenda:

operationbarbarossa.net/Myth-Busters/Mythbusters4.html

És igen, az Airacobra a magyar égbolton is megjelent.

bz249 2013.11.06. 15:40:57

@Rammjaeger83: @Titus Pullo Urbino: a nemet pancelosok legnagyobb reszet amennyire tudom a sajat legenysege robbantotta fel uzemanyag/alkatresz hianyaban.

Mivel a Typhoon a puha celpontok ellen (teherauto/vonat) tenyleg hatekony volt igy kozvetve sok nemet pancelos megsemmisitesehez jarult hozza. ;)

Nishizawa 2013.11.21. 18:50:05

@Rammjaeger83:

Hát most egy világ omlott össze bennem a tankpusztító madarakról :D

Fredddy 2013.12.06. 14:51:19

Érdekes cikk, most olvastam csak. Egy kis kiigazítás:

,,végül pedig - mint általában a semmi másra nem jó gépeket - vontatott célpont formájában pilótaoktatásra."

Szerintem ez fordítási hiba (pedig a linkelt wikipédia oldalon is a target tug szó szerepel), nem vontatott célpontnak használták, hanem célzsákvontatónak- egy hosszú kötélen húzott maga után a levegőben egy könnyű anyagból készült, zsákszerű cuccot, ez, nem pedig a repülőgép maga szolgált mozgó légi céltáblaként a repülők lelövését gyakorló pilótáknak (és alkalmanként légvédelmi tüzéreknek is). Mivel ezt a feladatot kb bármilyen repülőgép el tudja látni, ami amúgy képes a levegőbe emelkedni és hosszabb-rövidebb ideig nem leesni, ezért volt a korszakban a kiselejtezett típusok végső menedéke.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.12.06. 18:38:38

@Fredddy: Ja,vagy úgy. A "célzsák" kifejezést még sehol nem hallottam. Mindenesetre kösz, javítottam.