"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • A megaláztatás évszázada XII.Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez...
  • KatPol Kávéház XLV. - Lánctalpas találkozóKedves hallgatók! Hagyományainkhoz híven podcastunk 45. adásában ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal a Militracks idei rendezvényéről ill. az overlooni hadimúzeumról: Listen to "KatPol...
  • A megaláztatás évszázada XI.Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez...
  • A megaláztatás évszázada X.Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és a Trónok harca c. sorozatról szóló adások miatti hosszabb kihagyás után folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó...
  • A velünk élő Westeros IV.Kedves Hallgatók! Negyedik részével, egyben podcastunk 44. epizódjával zárul ma le a Tűz és Jég világáról szóló adássorozatunk. Mint ahogy az előző rész leírásában utaltunk is rá, szükségesnek...

Facebook

Címkék

1.vh (5) 2.vh (82) afganisztán (52) ajanlo (49) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (24) hadsereg a politikában (36) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (78) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (37) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (47) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (54) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (12) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (65) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

Fegyverben a szomszédság IV. - amikor a tyúk mégis madár: Lengyelország, a lelkes szövetséges

2013.01.18. 10:00 Grodin

godlo2.jpgKevés olyan ország van Közép-Európában, amely ne mondhatná el magáról valamilyen formában, hogy évszázadokig a függetlenség és megszűnés különböző fázisai között ugrándozott, ahogyan azt szomszédai aktuális nagyhatalmi érdeke éppen megkívánta. Lengyelország azonban, amely stratégiai fekvése miatt már évszázadok óta éket képez az orosz és német nagyhatalmak között, talán még az átlagosnál is színesebb hadtörténelmet mondhat magáénak.

Lengyelország sorozatunk következő tagjaként több szempontból is egyedi. Egyrészt nem szomszédos hazánkkal, sőt a legendás lengyel-magyar barátság okán haderejének vizsgálatakor nem is lényeges kitérnünk arra, hogyan is teljesítenénk a varsói sólymok és társaik ellenében. Mérete és jelentősége miatt mégis megérdemli, hogy az eddigi országoknál nagyobb teret szenteljünk neki.

Mielőtt korábbi sorozatunkat folytatva górcső alá vennénk a kelet-európai NATO-bővítés eddig legnagyobb és legpotensebb tagját, emlékeztetőül idézzük fel a XX. század második felének multilaterális, európai szövetségi rendszerei kapcsán korábban felsorolt funkciókat:

1. Extra biztonsági garanciák a szomszédokkal szemben (különösen ugyanazon szövetséghez való tartozás esetén)

2. Európa önálló „tömbösödésének” akadályozása

...és „mellékhatásokat”:

3. A fennálló politikai rendszer és ideológia védelme (akár a szövetség határain túl is)

4. Lehetőség a potyautas magatartásra és költségminimalizálásra (elsősorban kisebb tagok számára)

Történelmi háttér

A lengyelek tehát sokszor tapasztalták saját bőrükön, hogy mi történik, ha az ember Közép-Európában önállóan, vagy pusztán távoli szövetségesekre hagyatkozva akar megállni a saját lábán. A hajdani dicső középkor után országuk feldarabolása a XVIII. században a három szomszédos nagyhatalom által volt az első, majd 150 éves pofon. A XX. század tapasztalatai aztán alaposan megtanították a lengyeleket arra, hogy nemcsak közvetlen szomszédaikban, de sokszor még saját szövetségeseik adott szavában sem bízhatnak meg maradéktalanul. De legalább arra bizonyosan, hogy a kezdettől fogva irreális segítségnyújtási ígéreteknek nem ülünk fel.

A frissen újjászületett Lengyelország a szövetségi rendszerekkel kapcsolatban először is megtapasztalhatta, hogy francia és brit „barátai” vidáman végignézik, ahogy Hitler és Sztálin csapatai baráti alapon megosztoznak területein a második világháború nyitányaként. Másodszor pedig megtapasztalhatta azt is, amikor ugyanezek az államok ugyanígy kvázi végigülik mind a varsói felkelést, mind a szovjetek térnyerését, melynek révén végül Lengyelország nem csak a „keleti” befolyási zónába került, de jelentős határátrajzolásokat és népességtranszfert is el kellett szenvednie. (Gondoljunk csak a teheráni és jaltai konferenciák döntéseire.)

Ezt követően pedig a Varsói Szerződés keretein belül megtapasztalhatta azt is, hogy milyen érzés, amikor egyik legnagyobb történelmi ellenségünkből egy csapásra a legfontosabb, domináns szövetséges válik. A dilemma adott volt: bár a tömb kettes számú tagjaként Lengyelország méreténél és elhelyezkedésénél fogva igen fontos volt a szovjetek számára, a lakosság nagy része továbbra is jelentős ellenérzésekkel figyelte a szovjet befolyást és az ezzel járó ideológiát. Szerencséjükre rendelkezésre állt a Lengyel Néphadsereg elitjének azon része, amelyik a szovjetek oldalán harcolta végig a világháborút, így az egyenruhások a lakossághoz képest pozitívabban viszonyultak Moszkvához. Ennek köszönhetően a szovjet katonai jelenlét is arányaiban kisebb volt Lengyelországban, ám cserébe az irányvonal megtartását természetesen elvárták tőlük is. Így a lengyel haderő egységei két alkalommal is bizonyíthatták, hogy hűek a testvéri segítségnyújtás eszméjéhez: először '68-ban Csehszlovákiában, majd - a VSz történetében példa nélküli módon - házon belül is segítséget nyújthattak saját népüknek a szocializmus megmentésében. (Az 1981-es hadiállapotról lásd korábbi cikkünket.)

Mindez aztán nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mára a lengyel népi – és biztonságpolitikai – gondolkodást áthassa egy-egy jó adag orosz- és német-fóbia, továbbá a szövetségi rendszerekkel szembeni relatív bizalmatlanság. Utóbbit valahogy így fogalmazhatnánk meg „lengyelül”: amíg nem teszünk le eleget az asztalra, addig a szövetségeseink sem fognak keresztbe tenni egy szalmaszálnál többet az érdekünkben, amikor itt van az ideje. (A semlegesség, vagy a „körkörös védelem” tarthatatlansága pedig ugye az ország földrajzát és történelmét elnézve bármely hétköznapi lengyel szántóvető számára is belátható.)

Nem csoda hát, hogy a VSz felbomlását követően Lengyelország az első volt azok között, akik aktívan közeledtek a NATO, és azon belül is egyetlen külpolitikai partnerük, akiben a történelem folyamán nem csalódtak annyit és akkorát: az Egyesült Államok felé. A lengyel biztonságpolitikai gondolkodást tehát első körben a szóba jöhető partnerek mentén elemezzük:

A lengyel kül- és biztonságpolitikai stratégiai prioritásai partnerenként

Egyesült Államok: a lengyel-amerikai összefonódásnak több történelmi vonatkozása is van, amelyek megkönnyítették a lengyelek közeledését a '90-évek kezdetétől a tengeren túl felé. Ide tartozik az emigráns lengyel katonatisztek szerepvállalása az amerikai függetlenségi háborúban, csakúgy, mint a több millió lengyel bevándorló szerepvállalása az Újvilág építésében, amely így a mai napig milliós lengyel hátterű népességgel is rendelkezik.

Mint már említettük azonban, az USA-t a fentiek mellett elsősorban két tény teszi a lengyelek számára különösen vonzó partnerré: egyrészt a vezető világpolitikai státusz, amelyre a lengyelek a mai napig egyfajta ellensúlyként tekint a közeli Oroszországgal szemben, másrészt az USA-val, mint szövetségessel kapcsolatos negatív történelmi tapasztalatok hiánya. (Bár a 2. vh. utáni rendezésből ők is bőven kivették a részüket.)

Varsó prioritásai tehát gyakorlatilag a VSz-ből való kiszakadástól kezdve igen egyértelműek voltak: minél erősebb transzatlanti kapcsolatokra törekedni annak érdekében, hogy az Egyesült Államoktól garanciákat kaphassanak bármely vélt, vagy való orosz fenyegetéssel szemben – akár a NATO keretein belül, akár azon kívül is. Az USA számára azonban Lengyelország csak egy volt a számos posztszovjet/posztszocialista térségbeli kisállam közül, amelyeket természetesem szerettek volna a demokrácia és kapitalizmus táborában látni – de azért az ezzel járó költségek reális szinten tartása mellett.

A lengyelek is tisztában voltak vele, hogy nincs ingyenebéd. Így a két évvel az 1999-es NATO csatlakozásukat követően megérkező globális terrorellenes háborút jó lehetőségnek tekintették, hogy bizonyítsák szövetségesi lojalitásukat a szövetség vezető hatalma felé. Lengyelország, bár hadereje szomszédaihoz hasonlóan leépítésekkel, az elavult haditechnika jelentette kihívásokkal és csökkenő költségvetéssel kellett szembenézzen, igyekezett kivenni a részét az afganisztáni és iraki missziókból, például különleges erők küldésével.

Különösen Irakban jutott nagy szerep a lengyeleknek, ahol a Bush-kormány igyekezett minél jobban kiemelni a NATO-n belül is vita tárgyává váló beavatkozás „többnemzeti” jellegét. Így fordulhatott elő, hogy Lengyelország 2003-ra a „nyolcak levelének” legfontosabb közép-európai aláírójaként egy egész iraki megszállási övezet boldog tulajdonosa lehetett, egy tucatnál is több nemzet alkotta igencsak vegyes kontingens élén. A lengyelek felkészültségét bizonyítja, hogy ezt a feladatot – több-kevesebb sikerrel – teljesítették is. Lengyelország tehát 2008-as kivonulásáig jelentős katonai és pénzügyi erőforrásokat, valamint 25 katonája életét áldozta fel Irakban annak érdekében, hogy bizonyítsa Washington számára lojalitását. Kézenfekvő volt, hogy ezek után valamiféle ellentételezés sem maradhat el, különösen annak fényében, hogy az iraki kalandot – sok más résztvevő országhoz hasonlóan – a lengyelek sem tudták gazdasági előnyökre (például iraki megrendelésekre, vagy az amerikai vízumrezsim lazítására) váltani.

Az USA számára azonban Varsó inkább mint a legnagyobb regionális hadiipari felvevőpiac volt vonzó. Ennek köszönhetően ütötték nyélbe a térség utóbbi évtizedekben legjelentősebb vadászgép-üzletét. Kiöregedő MiG-jeik pótlására Varsó 48 vadonatúj F-16-ost vásárolhatott 2002-ben, tehát a terror elleni háború csúcspontján, még az iraki beavatkozás megkezdése előtt. Méghozzá tehette ezt egy jelentős összegű, nagyon kedvező kamatozású, hosszú távú amerikai védelmi célú kölcsön keretére, majdnem 4 milliárd USD értékben. Források kiemelik, hogy a kölcsön nagysága addig példa nélküli volt az amerikai védelmi fejlesztési segélyezés történetében. Végeredményben mindenki boldog volt: a lengyelek is, hiszen kedvező finanszírozással jutottak modern haditechnikához, és az USA is, hiszen lekötelezett egy közepes szövetségest, mindezt a hazai hadiipar örömére.

Azonban lengyel barátaink számára még modernizált légierő mellett is nagy falatot jelentene az orosz medve, különös tekintettel a nukleáris arzenáljukra. Több garanciára vágytak tehát néhány tucat vadászgépnél. Ezért is karolta fel a lengyel katonai és politikai elit többsége olyan nagy örömmel a Bush-kormány ballisztikus rakétavédelemmel kapcsolatos terveit a 2000-es évek közepétől. A papíron Irán és társai ellen szánt projekt, ha csak szimbolikusan is, de az új generációs rakétavédelem egyik közép-európai bázisává tette volna Lengyelországot, ami igencsak imponáló perspektívának tűnt Varsó számára. Annál nagyobb volt a csalódásuk, amikor megválasztása után nem sokkal (2009-ben) Obama lényegében visszatáncolt a program eredeti formájától, részben a nagy mértékű orosz felháborodás és az ellenlépésként kilátásba helyezett kalinyingrádi rakétatelepítés hatására is.

A lengyelek számára ismét sürgőssé vált, hogy az USA immár kézzel fogható tanújelét is adja annak, hajlandó akár csapatok állomásoztatásával is növelni szövetségese biztonságérzetét. Végül azt elvárt gesztus tényleg kifejezetten jelképesre sikeredett: tavaly felállt az "első állandó USA katonai alakulat" lengyel területen – a kontingens kőkemény 10 főt számlál, tagjai pedig kizárólag repülőműszakiak. Feladatuk - az „elrettentésen túl” – a lengyel légibázisokra közös gyakorlatok céljából érkező amerikai gépek felkészítése.

us_air_force_unit_lask.jpg

Ez nem jelenti azonban azt, hogy a rakétavédelmi program teljesen lekerült volna a napirendről. Új formában és szigorúan NATO-keretek között Lengyelország a következő években valószínűleg mégis boldog házigazdája lehet egy kis- és közepes hatótávolságú rakéták ellen telepített rendszernek az USA arzenáljából. Innentől aztán csak csomagolás kérdése, hogy a rendszer lengyel, vagy amerikai jelvény alatt áll majd fel.

Oroszország: Курица - не птица, Польша - не заграница – tartja az orosz mondás Lengyelországgal (és mellékesen a VSz összes korábbi tagjával) kapcsolatban. A hosszú múltra visszatekintő oroszfóbiának lengyel körökben már talán valamivel kisebb divatja van, mint közvetlenül a Varsói Szerződés felbomlása után, de a mai napig a lengyel biztonsági gondolkodás legmeghatározóbb sarokköve. Különösen igaz ez a német-lengyel kapcsolatok rendeződése utáni időszakra, hiszen azt megelőzően Lengyelország az ellenérzések dacára alapvetően örömmel vette a területén állomásozó szovjet erők jelenlétét. Ennek (is) köszönhető például, hogy az utolsó orosz katona csak relatíve későn, 1993-ban hagyta el Lengyelországot, jóval a VSz felbomlása után.

Később, ahogyan Varsó számára nyilvánvalóvá vált, hogy az újraegyesült Németország irányából az euroatlanti integrációnak hála már nem számíthat fenyegetésre, figyelme egyre inkább keleti szomszédja felé fordult. Ezzel párhuzamosan Moszkva is ellenérzéseket fogalmazott meg mind a NATO, mind az EU-integráció kapcsán, példának okáért a kalinyingrádi exklávé elérhetőségének biztosítása miatt.

A lengyelek szemében emellett fontos tanulsággal szolgált a 2008-as orosz-grúz háború is, melynek során Moszkva tanújelét adta annak, hogy az orosz szempontból közelkülföldnek számító területeken a továbbiakban is hajlandó a hagyományos fegyverekkel végrehajtott beavatkozás eszközéhez nyúlni, ha érdekei úgy kívánják. Különösen akkor, ha távoli szövetségeseikben túlzottan is megbízó regionális „ellenlábasai” kellően szemtelenül viselkednek vele szemben.  

Ez már csak azért is hasznos konklúzió Lengyelország számára, mivel Varsó elkötelezett támogatója a NATO és az EU további keleti irányú bővítésének – nem titkoltan azzal a céllal, hogy tovább szélesedjen a közte és Oroszország között elhelyezkedő baráti „pufferzóna”. Így aztán élénk külpolitikát folytat olyan államokban, amelyeket az oroszok a mai napig saját befolyási övezetük részének tekintenek – például Ukrajnában. Moszkvai elvtársaink szerencséjére azonban a túláradó lelkesedést olykor a NATO-n belül sem nézik jó szemmel, így ma már Lengyelország is kevésbé nagy hangerővel áll ki a mihamarabbi ukrán NATO-csatlakozás kieszközölése mellett, mint mondjuk a narancsos forradalom idején.

 A lengyel-orosz barátság elmélyülését nem segítette különösebben a 2010-es szmolenszki katasztrófa sem, melynek során a Katyn-i mészárlás emlékére rendezett megemlékezésre igyekvő köztársasági elnök és egyebek mellett a lengyel hadsereg teljes akkori vezérkara életét veszítette az elnöki Tu-154-es lezuhanásakor. Bár voltak olyan elemzők, akik rögtön igyekeztek kihangsúlyozni az orosz hatóságok segítőkészségét és az esetből adódó „történelmi megbékélés” lehetőségét, a mai napig bőven vannak olyan lengyel hangok, amelyek szerint messze nem egyszerű balesetről volt szó azon az áprilisi napon.

Látni kell azt is, hogy a lengyelek részéről érzett oroszfóbia korántsem annyira kölcsönös. Moszkva számára Varsó egyike a közepes méretű, de alapvetően mégis kisebb jelentőségi „új nyugati szomszédoknak”, akik olykor okozhatnak nehéz perceket például a keleti szomszédsági politikájukkal, de ezzel együtt nem bírnak különös jelentőséggel. Így aztán csak néha foglalhatják el megtisztelő külön helyüket a moszkvai közbeszéd "oroszellenes amerikai-lengyel összeesküvés" frázisának közepe táján.

tmdsu09092120090921073536-netizennews.jpg

Európai Unió: A lengyel biztonságpolitikai gondolkodás EU-val kapcsolatos vetületére legalább annyira rányomták a bélyeget a fenti történelmi tapasztalatok, mint a két nagyhatalommal folytatott politikájukra. Egyrészt mind az EU-t (és még hangsúlyosabban a NATO-t) fontos garanciának vélik a németek féken tartása és a nyugati határaik garantálása terén, másrészt számukra a szorosabban vett európai biztonsági együttműködés, részben a korábban megtapasztalt francia-angol passzivitás miatt is kevésbé vonzó perspektíva.

Ezt a mérsékelt lelkesedést tovább csökkenti az a frusztráció, amit Lengyelország az EU-n belüli nagyhatalmi döntések kapcsán nap mint nap átél: hiába szeretne ötödik (vagy a spanyolok után hatodik) meghatározó tagként felzárkózni a „négy nagy” mellé, csekélyebb gazdasági ereje révén a német-francia tengely a szimbólumokon túl kevésbé tekinti őket egyenrangú partnernek. Különösen kiviláglott ez akkor, amikor – válaszul az Obama-kormány rakétavédelemmel kapcsolatos mérséklődő terveire – Varsó új garanciák után nézve 2009 után mégiscsak megpróbálkozott a szorosabb európai védelmi együttműködés propagálásával, remélve, hogy ezzel pótolhatja az átmenetileg kevésbé együttműködő partnernek tűnő USA hiánya révén keletkező űrt. Azonban szembesülnie kellett a védelmi kérdésekben sokkal garasosabbnak mutatkozó nagyok ellenállásával. Így aztán – jelzendő frusztrációjukat – Lengyelország látványosan távol maradt például a líbiai missziótól. Nem túl meglepő módon az elhangzott érvelés kísértetiesen hasonló volt ahhoz, amellyel Németország és Franciaország bírálta az iraki missziót, melyben ugyebár a lengyelek is aktívan részt vettek: nevezetesen, hogy az egész akció célja a gazdasági befolyásszerzés a területen, olaj és társai.

Stratégiai dokumentumok

A fellelhető lengyel biztonsági és katonai stratégiai dokumentumok relatíve kevés újdonsággal szolgálnak az eddig bemutatott anyagokhoz képest, bár az erőteljes atlanti orientáció mindegyikben megfigyelhető, hiszen sokszor első helyen, kiemelten foglalkoznak az Egyesült Államokhoz fűződő bilaterális viszonnyal.

Az aktuális, egymással is átfedést mutató Nemzeti Biztonsági (2007), valamint Nemzeti Védelmi (2009) Stratégiákból azért érdemes kiemelni néhány pontot. Főképp például azt a bekezdést, amely egyértelműen az iraki tapasztalatok okán továbbra is fejlesztendő képességként emeli ki a többnemzeti missziók vezetésére való képességet („leading state”). Ez azért olyan ambíció, amit nem sok környező NATO-tag mondhat el magáról. Ezen túlmenően talán két területet hangsúlyoznak a többi kelet-európai szövetségi taghoz képest valamivel jobban: nem meglepő módon az önálló képességekre alapuló területvédelmet - és ezzel összhangban a hazánkban is nemrég bevezetett önkéntes tartalékos rendszer fejlesztésének szükségességét -, valamint tágabb értelemben az intenzív kifelé irányuló migrációból adódó hosszú távú kihívásokat. Megjelenik még az energiaszektor függetlenségének biztosítása, valamint a külpolitikai orientációnak megfelelően a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos kötelező lózungok.

Szó van még a hazai hadiipar kiemelt szerepéről – ezt sem mondhatja el magáról mindegyik szomszéd, ugyebár, még a stratégia szintjén sem -, valamint néhány alapvető fejlesztési irányról, a teljesség igénye nélkül: stratégiai szállító kapacitás (ami rájuk is férne, hiszen például a már említett 2003-as iraki misszió csapatait jórészt amerikai segítséggel juttatták el a Közel-Keletre), UAV-fejlesztés, stb.

strat_doc_screenshot_frontpage_2030.jpgHa van olyan terület, ahol a lengyel stratégiai dokumentumok szomszédainknál jóval bővebben fogalmaznak, az a középtávú tervezés és koncepcióalkotás. A megszokott, jellemzően 4-5 évente (elsősorban kormányváltás után) frissülő NBS-ek és NKS-ek csoportján túl a lengyeleknél említésre méltó az a hosszú távú dokumentum, ami egészen 2030-ig vázolja a lengyel haderő fejlesztésével és elvárt képességeivel kapcsolatos irányelveket, ötleteket. Teszi mindezt az ottani honvédelmi minisztérium haderő-átalakításért felelős osztályának („Department of Transformation”) jóvoltából.

Terjedelmétől és a kitekintés távjától eltekintve azonban nem szolgál sok újdonsággal, a már-már unalomig emlegetett „új biztonsági kihívások” és „cyber-hadviselés” mellett lényegében azt tudjuk meg, hogy húsz év múlva a jövő lengyel hadereje minden tekintetben a már ma is meglévő új irányelvek alapján szerveződik: kisebb, mozgékonyabb, missziósabb, terrorelhárítósabb, aszimmetrikusabb, városiasabb és így tovább.

Érdekesség, hogy ugyanez a dokumentum a mélyebb európai védelmi integrációt és az „eurohaderő” felállítását a NATO szervezetei keretei alá rendelve képzeli el.

Még néhány érdekes momentum ugyanebből a dokumentumból:
- „Információs csapatok” – azaz a cyber-hadviselésre és a PR-tevékenységre egyaránt szakosodott egységek. Tehát a jövőben ugyanazok fogják meghekkelni a tálibok számítógépes rendszerét, mint akik propaganda-videót csinálnak arról, hogy milyen gonoszak.
- A páncélozott és önjáró tüzércsapatok megtartása a fent említett aszimmetrikus tendenciák kihangsúlyozása mellett is szerepel a dokumentumban ugyanúgy, mint a missziós feladatokra is bevetendő tábori rendőrséggel, mint elkülönülő haderőnemmel.

Látható tehát, hogy a lengyel dokumentumokban is visszaköszön az erőteljes USA-orientáció (illetve az ebből eredő prioritásoknak való megfelelés igénye), valamint a területvédelem folytatólagos hangsúlyozásán keresztül az oroszfóbia is.

Védelmi költségvetés

Lássuk most röviden, elég vastag-e Varsó pénztárcája jelentős szövetségesi ambícióihoz, illetve a Moszkvával kapcsolatos félelmeihez képest?

NATO-összehasonlításban az arányokat figyelve azt kell mondanunk: relatív mértékben mindenképp. A lengyel honvédelmi költségvetés jelenleg GDP minimum 1,95%-ában van rögzítve, méghozzá törvényi szinten. Ettől az értéktől a jelenlegi trendek alapján nem is terveznek jelentősen eltérni. Megjegyzendő, hogy ez az érték a 2000-es évek fordulóján még ennél is magasabb, 2,2 % volt. Ezzel a NATO-n belül az egyik legjobb arányt tudhatják maguknak.

Azonban a lengyel gazdaság erejét figyelembe véve az abszolút honvédelmi költségvetés természetesen már nem emlegethető egy szinten Németországgal vagy Franciaországgal. Még így is tekintélyes, az európai NATO-tagok között a nyolcadik helyet foglalja el, az újonnan csatlakozottak között pedig egyértelműen az elsőt. Kis mértékben tovább növeli a lengyelek mozgásterét az a tény is, hogy kelet-európai szomszédaikhoz képest jóval kevésbé érintette őket a gazdasági válság, így nem szorultak pótlólagos megszorításokra egyebek mellett honvédelmi téren sem. Ennek köszönhetik azt a kiemelt pozíciót is, miszerint 2001 és 2011 között ők voltak a NATO tizenkét legnagyobb védelmi költségvetésű tagállama közül az egyetlenek, amelyik képes volt a honvédelmi költségvetés összegének növekedését felmutatni.

A lengyel honvédelmi költségvetés összege 2012-ben nominálisan 29,5 milliárd zloty volt, ami kb. 8,6 milliárd dollárnak felel meg (forrás: RAND). Ráadásul 2013-ra további növekedés várható. Ez a szint hazánk vonatkozó értékének majdnem nyolcszorosa! Ne feledjük el, lakosság és nemzeti össztermék terén ez a különbség csak négyszeres.

European_Defense_Trends_2012_top_spenders.jpgForrás: European Defense Trends 2012

A potyautas, aki hiába szeretne jegyet váltani

Konklúzióként térjünk vissza kétrészes cikkünkhöz, melyben a szövetségi szervezetek funkcióit és mellékhatásait elemeztük: mennyire érvényesek ezek Lengyelországra? Potyautas csatlósnak nevezhetjük-e Varsót ma, vagy sem?

Extra biztonsági garanciák a szomszédokkal szemben: Mindenképp releváns megállapítás. Hiszen amíg a szövetségen kívüli aspektusban a Varsói Szerződés elsősorban a nyugatnémet szomszédság szempontjából hatott megnyugtatóan Varsó számára, addig a NATO-ban ugyanezt immár keleti szomszédaikkal, elsősorban Oroszországgal szemben várják. A szövetségen belüli aspektus is érvényes, különösen a NATO vs. újraegyesített Németország viszonylatban. Ennek egyik legjobb példája az 1991-es születésű ún. Weimari Háromszög, ami tulajdonképpen Németország kellemes diplomáciai szendvicsbe foglalása volt francia és lengyel szomszédai által, lehetőleg rögtön az újraegyesítés pillanatában.

Önálló európai tömbrendszer kialakulásának megakadályozása: Ez megint csak kitűnően látható a lengyelek, valamint az aktuális szuperhatalom viszonyán. Talán ez az egyetlen funkció, ahol Lengyelország tényleges értékkel bírt és bír szövetségesei számára: míg a Szovjetunió számára Lengyelország stratégiai jelentőségét éppen az adta, hogy hidat képezett az újabb központi tömb kialakulását eleve lehetetlenné tevő NDK-hoz, addig az USA számára Lengyelország határozott atlantizmusa nem egyszer kifejezetten hasznosnak bizonyult arra, hogy saját pozícióját erősítse a NATO-n belül – és az európai védelmi integrációkkal szemben.

A lengyeleknek ezzel szemben védelmi szempontból lényegében mindegy volt, hogy milyen tömbről beszélünk, amíg megkapták a hőn áhított biztonsági garanciákat. Részben ez köszön vissza abban is, milyen rugalmasan próbáltak az USA helyett az EU felé lavírozni a rakétavédelmi program első felmondása után.

A fennálló politikai rendszer védelme: A Varsói Szerződés esetében Lengyelország erre ugyebár az egyik legtipikusabb példa, lásd cikkünk elejét. Érdekes módon ez az atlanti viszonyban is megvan, az átlagember azonban nem sokkal jobban azonosul vele, mint a Varsói Szerződés idején.

Példának okáért a lengyel kormányzat számára nagy dilemma volt, hogy mivel is magyarázzák otthon az igencsak jelentős iraki szerepvállalást. Az átlagos lengyel muzsik számára is az oroszok a mai napig nagyobb fenyegetésnek számítanak, mint bármilyen közel-keleti arab rezsim. A terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek elleni harc a Közel-Keleten és Ázsiában kevésbé érintik a lengyeleket, hiszen tömegpusztító fegyverből bőven elég nekik az is, ami orosz kézben a szomszédban helyezkedik el. A terrorizmus veszélyéről pedig igen nehéz meggyőzni az átlag lengyelt, amíg hazájában – egyebek mellett annak köszönhetően, hogy nem éppen minden bevándorló álomországáról beszélünk – igen ritkán találkozik az iszlám szélsőségek bármilyen megnyilvánulásával. 

Így aztán a lengyel kormányzat azzal a dilemmával szembesült, hogy a várt szoros USA-barátság okán olyan akciókhoz kellett hozzájárulnia, amelyet a lengyel közvélemény alapvetően nem támogatott – holott a mögöttes indok pontosan megegyezett a közvélemény prioritásaival.

Potyautas magatartás: Ha van olyan ország a térségben, ahol ez nem érvényesül, akkor azok a lengyelek. Egyrészt méretükből és stratégiai elhelyezkedésükből fakadóan túlságosan jelentősek ahhoz, hogy potyautasként viselkedhessenek. Másrészt történelmi tapasztalataik miatt tudatosan törekszenek az ellenkezőjére: arra, hogy az aktuális szuperhatalmi partner szoros, megbízható szövetségesként tekintsen rájuk, még akkor is, ha ez nem feltétlen egyezik az általános társadalmi preferenciával. Reménykednek, hogy ezáltal veszélyhelyzetben a nagy erejű szövetséges majd lelkesen siet a segítségükre.

Lengyelország paradox helyzete abban áll, hogy miközben egyre inkább törekszik arra, hogy kitörjön az őt körülvevő potyautas körből, aktuális nagyhatalmi partnere számára a jelentősége egyre csökken. Ahogyan az oroszok számára Varsó leginkább egy ideges kis szomszéd, úgy valójában az USA számára sem többek egy lelkes, de jobb híján missziós ágyútölteléknek használható szövetségesnél.

Emlékezzünk a lengyel katonák hősi szerepvállalására a második világháborúban a nyugati szövetségesek oldalán (Monte Cassino, Arnhem, Honi Hadsereg) és a keleti fronton (Négy páncélos és kutya). Cserébe a szövetségesi szolidaritás jegyében megkapták a varsói felkelés leverését, majd Jaltát és végül a szovjet blokkot. Lengyelország szerencsétlen sorsa részben közepes méretéből adódik. Ahhoz elég jelentős, hogy bármelyik nagyhatalom szívesen fogadja felajánlott erőforrásait, ahhoz viszont már nem eléggé, hogy vészhelyzetben ezt a szívességet viszonozza is. Mai példaként lásd a rakétavédelmi program igencsak döcögős jellegét.

Hogy a lengyel köz- és politikai gondolkodás erre mikor döbben rá, az egy másik nyitott kérdés. Annak a szándéknak, hogy az aktuális nagyhatalomhoz való húzás helyett például regionális dominanciára, az új tagok összefogására és képviseletére törekedjenek, sokkal inkább az EU-n belül van jele elsősorban a közös támogatási politikák terén, a NATO-n belül alig.    

Zárásképpen egy kis kitekintés: érdemes lenne megkérdezni a litvánokat, hogy ők hogy látják a lengyel áldozatvállalást és elárultság témáját. Végtére is hosszú időn keresztül osztoztak „gyengébbik nemzetként” egyazon unión velük, és az 1918 utáni határmeghúzás sem éppen a legbarátságosabban zajlott közöttük. És mivel méreteiből adódóan Litvánia számára még Lengyelország is szuperhatalomnak számít, ezért Vilnius végeredményben hasonló dilemmával szembesül a lengyel-orosz szendvics közepén, mint Varsó.

Lengyelország bemutatását pedig legközelebb a haderőnemekkel, valamint felszereléssel, fejlesztéssel, hadiiparral és aktuális külföldi missziókkal kapcsolatos kérdésekkel folytatjuk.

A fasizmus elleni lengyel küzdelem elmaradhatatlan háziállatai - a kutya...

... és a medve

Források:

- Eredeti dokumentumok:

Lengyelország Nemzeti Biztonsági Stratégiája, 2007

Lengyelország Nemzeti Védelmi Stratégiája, 2009

"A Lengyel fegyveres erők 2030-ban" - A Lengyel Védelmi Minisztérium keretdokumentuma

- Tanulmányok és cikkek:

A lengyel védelempolitika dilemmáiról a VSZ összeomlásának küszöbén (RAND, 1990)

A Lengyel Néphadsereg átalakulása és viszonya a VSZ megszűnéséhez (RAND, 1990)

Az USA és Lengyelország partnerségéről a rakétavédelmi program fényében (SVKI, 2007)

"A lengyel-orosz kapcsolatokról Szmolenszk után" (SVKI, 2010)

A lengyel biztonságpolitika sikertelen európai orientációs fordulatáról (CER, 2012)

Amerikai tanulmány a lengyel F-16-os beszerzésről (GCM Center, 2007)

- Intézetek:

Lengyel Külügyi Intézet

Lengyel Nemzetbiztonsági Hivatal (ez Varsó esetében az elnök mögött álló, biztonság- és védelempolitikai kérdésekért felelős szervet jelenti)

49 komment · 5 trackback


| More

Címkék: nato lengyelek varsói szerződés

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr755018987

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Fegyverben a szomszédság VI. - A balkáni bástya 2014.01.09. 12:40:53

Grodin & Rammjaeger83 A Varsói Szerződés és a NATO kötelékét egyaránt megtapasztalt közép-európai államok haderőit és védelempolitikáját bemutató sorozatunkban a 2014-es év méltó üdvözlése gyanánt ma Bulgáriát vesszük górcső alá, amely a szó ...

Trackback: Fegyverben a szomszédság II. - Nem állnak csehül 2013.10.19. 10:02:01

Cseh Köztársaság Északi szomszédunk, Szlovákia honvédelmének és haderejének rövid vizsgálata után vessünk egy pillantást prágai sógoraikra, a Cseh Köztársaság haderejére. Bár hazánkkal nem szomszédos, katonaföldrajzi, gazdasági szempontból egyaránt je...

Trackback: Fegyverben a szomszédság III. - Dákia védelmezői 2013.10.19. 09:28:18

Találós kérdés: hány országnak van ma Kelet-Európában titkosszolgálati múltú kormányfője? A FÁK államain és a hazai politikai vonatkozásokon túl, természetesen. Eggyel biztosan kevesebbnek. Keleti szomszédunkban két és fél hónapig bírta a kül...

Trackback: Fegyverben a szomszédság – haderőkörkép Közép-Európából 2013.10.19. 09:26:08

Manapság nagy divatja van az online közösségben a Magyar Honvédség képességeiről szóló negatív megnyilatkozásoknak. Nincs elég katonánk (tankunk, repülőnk, ágyúnk, Panzerfaustunk, pénzünk, tartalékosunk, koronaőrünk), ezen kívül a kutya sem fog minket ...

Trackback: Fegyverben a szomszédság V. - A varsói koktél 2013.03.30. 13:19:32

Miután előző cikkünkben áttekintettük Lengyelország elhelyezkedéséből és stratégiai helyzetéből adódó biztonsági dilemmáit, most lássuk, mit tud felvonultatni a német és orosz nagyhatalmak közé szorult Varsó katonai téren, és egyáltalán hol és hogyan v...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

auer · http://koronus.blogspot.com/ 2013.01.18. 11:00:13

Érdekes cikk kösz.
A térképet megnézve a köztük és Oroszo. közt levő Fehéroroszország mintha ott sem lenne az ő hozzáállásuk szerint.

Siri Keeton · http://thedarkenlightenment.blog.hu/ 2013.01.18. 11:38:51

Ami nekem nagyon új volt, hogy milyen kis erőkkel voltak megszállva a VSZ idején. Valamint az egyik forrásban volt, hogy tábori papi szolgálat működött a hadseregben a VSZ idején is.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2013.01.18. 12:51:42

Rögtön a történelmi felvezetőhöz szeretném tisztelettel hozzátenni, hogy ne feledkezzünk meg szlovák szomszédainkról, akik német szövetségeseikkel megtámadták Lengyelországot. Köszönöm!

Flankerr 2013.01.18. 13:27:41

@Siri Keeton: A lengyelek (katolikus) vallásossága nagyon komly mértékű, még a szocializmus idején se mertek annyira hozzányúlni (gyilkosságok, beszervezések, zaklatás azért volt bőven) a vallási infrastruktúrához, mint máshol. A szovjetek is tudták, mennyire gyűlölik őket. Ezért volt tábori pap szolgálat.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.18. 17:57:08

@Zig Zag:

Lengyelország pedig egy évvel korábban Csehszlovákia feldarabolásában vett részt lelkesen a németek oldalán. Persze nem tagadom, hogy magyar szemszögből könnyen okozhat egyfajta perverz kielégülést az efféle történelmi szennyes felhánytorgatása, csak ennek a vége az, hogy senki nem jön ki túl jól belőle.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2013.01.18. 18:50:56

@Rammjaeger83: Sir, ezt a vitát már megvívtuk egyszer. Nem a perverz kielégülésről lenne itt szó. Tényszerűen mindenki csak abba a szarba dugja az orrát, amit maga csinált. Szlovákia például ebbe. Mi meg abba, amit mi csináltunk. Nem látom be miért okoz fennakadást bárkinek, ha precízen megemlítjük azt - ha már a Szovjetunió szerepéről is megemlékezünk -, hogy az agresszorok közt nem csak a Harmadik Birodalmat találjuk egyedül, hanem szlovák csatlósukat is. Ők ugyanis ott voltak az agresszorok oldalán háború kirobbantásakor (ha elfogadjuk, hogy Lengyelország megtámadása volt a MVH kitörésének pillanata), és ennek ellenére szeretik magukat a) áldozatnak, b) győztes hatalomnak tekinteni.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2013.01.18. 19:10:07

Egyébként pedig gratulálok az elemzéshez!

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.18. 19:39:04

@Zig Zag:

Most hirtelen nem vágom, melyik vitáról van szó, de végső soron lényegtelen. Amit az utolsó mondatban írsz, az szerintem sokkal inkább vonatkozik a csehekre. Ezt leszámítva egyetértek, csak nem gondolom úgy, hogy ennek az obskurus szlovák húzásnak sok köze lenne a poszt témájához.

Grodin 2013.01.18. 20:44:19

@auer:

Fehéroroszországra leginkább úgy tekintenek, mint Moszkva anyácska nyugati nyúlványára. Ki is mondták Varsóban többször, hogy érdemleges, az ukrán "nyitáshoz" hasonló keleti politikát csak akkor folytatnának Minszkkel, ha megszűnne a Lukasenka-rezsim. Önmagában pedig azért annyira nem nagy játékos Belarusz, hogy Moszkva beavatkozását kizárva nélkül különösebb félnivalójuk legyen a lengyeleknek. Az már más kérdés, hogy létezik-e vagy sem lengyel titkosszolgálat által pénzelt titkos minszki mozgalom, ezzel nem foglalkoztam.

@Zig Zag:

Igen, de Szlovákia is csak kvázi utolsónak harapott a koncból, amikor lehetőség nyílt rá. Éppúgy, mint a környéken kvázi az összes kisállam, amikor éppen balhé volt és lehetőség nyílt egy kis szalámizásra - kivétel nélkül.
Ugyanakkor az önmagában elég valószínűtlen, hogy a szlovák csapatok csak úgy átzúduljanak Zakopánéba visszafoglalni az ősi földet. Ennek megfelelően a kifejezett szlovákfóbia sem jellemző a lengyelekre - biztonsági értelemben legalábbis semmiképp.

Siri Keeton · http://thedarkenlightenment.blog.hu/ 2013.01.18. 21:07:41

@Flankerr: Tudtam, hogy sokkal erősebb volt a vallásosság náluk, mint mondjuk nálunk, de a tábori lelkészi szolgálatról mégse tudtam.

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2013.01.18. 21:19:54

" Cserébe a szövetségesi szolidaritás jegyében megkapták a varsói felkelés leverését, majd Jaltát és végül a szovjet blokkot. "

Itt ennél a gondolatnál azért elidőzni kéne egy percre.
1 Tudtak volna a nyugati szövetségesek tenni bármit is az ellen hogy ne a Szovjetunió érdekszférája legyen majd a IIVH győzelem után Lengyelország? Nem.

2. Varsói felkelés leverése, szintén ugyanez, tudtak volna adni valami hatásos segítséget a nyugati szövetségesek? Nem, sőt úgy tudom hogy a szovjetek elutasították egy esetleges területükről indított légi utánpótlás dobálásnak tervét. Valamint a varsói felkelés megítélése tudtommal lengyel körökben is néha kétes. Emlékeznek rá hogy hősi egy tett volt, tragédia, de az is szóba kerül hogy eleve kiadni a parancsot hiba volt, a felkelés elindítására. Hogy túlzottan optimistán ítélték meg a hadi helyzetet, a közeledő szovjetekkel úgy számoltak hogy épp odaérnek mire stabilan már lengyel kézben lesz Varsó, hasonlóan mint Párizs, francia ellenállás/US ARMY módra. Tévedtek, és odaveszett a varsó fiatal értelmiség nagy része+ a város.

Szóval ezt a kettőt szerintem nem kellene a nyugatiak nyakába varrni.

Grodin 2013.01.18. 21:24:30

@Sigismundus:

Nem, reálisan nézve valóban nem tudtak volna a szövetségesek túl sokat tenni egyik esetben sem. Ez kétségtelen tény.

A probléma ott van / volt, hogy ez a lengyeleknek nem igazán esett le a mai napig.

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2013.01.18. 21:27:20

@Sigismundus: Erre az utóbbira nekem a kortárs szemtanú Andzrej Vajda egyik könyve a forrás, melyben úgy fogalmaz hogy Bor-Komorovski könnyezve adta ki a parancsot, mert ő esélytelennek ítélte, de akkora volt az ellenállás vezetői, és a lengyel társadalom részéről az elvárás, hogy nem tudott ellene tenni.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.18. 22:09:50

@Sigismundus:

Végső soron a téma szempontjából nem az a kérdés, hogy mit tudtak volna megtenni és mit nem, hanem hogy mit akartak megtenni és mit nem.

brasi 2013.01.18. 22:13:05

@Sigismundus:
2. ponthoz
A tudomásom szerint a szovjetek megvárták, míg a németek leverik a felkelést, hogy kásőbb azt mondhassák, hogy ők szabadították fel Varsót.
Az angolok és az amerikaiak próbálták támogatni a felkelést, néhány gépet küldtek utánpótlással, de azok többnyire célt tévesztettek.
(Nem tudom mennyire ildomos itt a Regiment újságot emlegetni, de a 2012/3 számban van erről egy cikk)

Siri Keeton · http://thedarkenlightenment.blog.hu/ 2013.01.18. 22:25:31

@Rammjaeger83: Az is kérdés, hogy mit tudtak volna megtenni. Mivel pont azért nem tudtak semmit tenni (1939-ben), mert messze voltak, illetve (1945-ben), mert egy világháborút semmi kedvük nem volt megvívni csupán Lengyelország érdekében.

Namost, a lengyel politika most is távoli szövetségesre (USA) támaszkodik, aki nincs közelebb, mint az angolok és britek 1939-ben, másrészt most sem biztos, hogy világháborút akar majd vívni Lengyelország érdekében.

Tehát akár a képességgel, akár az akarattal volt probléma, az most is meglehet. Nem jó túl távoli szövetségesre támaszkodni...

Siri Keeton · http://thedarkenlightenment.blog.hu/ 2013.01.18. 22:37:36

@brasi: Vannak ennek ellentmondó vélemények is.

David Glantz kimutatja, hogy a szovjet páncélos ékek akkor már legfeljebb néhány üzemképes harckocsival rendelkeztek (nem emlékszem már, ebben a hadjáratban, vagy a tavasziban fordult-e elő az a tankhadsereg, amelyik mindössze négy üzemképes harckocsival rendelkezett, de a szovjet offenzívákra eléggé jellemző volt, hogy a végére elfogytak a tankhadseregek), a lényeg, hogy egyszerűen képtelenek lettek volna továbbmenni.

Guderian emlékirataiban szintén a megerősödött német ellenállással és a szovjet veszteségekkel magyarázza a szovjet megállást (persze neki érdeke is fűződhetett ehhez, mivel így magát fényezi - másrészt a szovjetek feketítéséhez is fűződött érdeke).

Richard Overy és Chris Bellamy pedig azt vetik fel, hogy a szovjetek korábban sehol nem álltak meg így egy elfoglalásra váró város előtt, ahol a lengyelek felkeltek (azt hiszem, Lembergben és még jópár kis keleti városban csinálták), hanem szépen bementek, örömmel üdvözölték bajtársakként a lengyel felkelőket, akiknek a parancsnokait gyorsan meg is hívták tárgyalásra a főhadiszállásukra, megegyezni a közigazgatás részleteiről, aztán a tárgyalásról a lengyel parancsnokok sose jöttek ki. Ezzel egyidőben a szovjet erők meglepetésszerűen (néhol kemény lövöldözés árán) lefegyverezték a lengyel felkelőket, szűrőtáborba rakták őket (kiszűrni a javíthatatlanul reakciós, klerikális stb. erőket közülük), és végül felajánlották nekik, hogy csatlakozhatnak az Armija Ludowához. Aki nemet mondott (a többségük), az ment a gulágra. Overy és Bellamy szerint semmi ok feltételezni, hogy a szovjetek Varsónál mást akartak volna ekkor. Miért álltak volna meg csak ezért? Párizsról is mindenki tudja, hogy lényegében az amerikaiak szabadították fel, függetlenül azoktól a szánalmas felkelőktől (akiket a németek lazán levertek volna), meg a francia hadosztálytól. Varsóról ugyanígy mindenki tudná, hogy lényegében azok az oroszok voltak.

Másrészt a légi utánpótlást két okból is ellenezték, egyfelől nyilván látták, hogy az ellenállók az ellenségeik, akiknek az erősödését nem akarták, de amellett azt is látták, hogy a fegyverek úgyis a németek kezébe jutnak (a felkelők sose szereztek repülőtereket, így csak ejtőernyővel lehetett ledobni a fegyvereket nekik, ami kb. húsz kilométeres körben bárhova eshetett), ahogy ez ténylegesen történt is, amikor végül hetekkel később mégiscsak engedélyezték a légi utánpótlást szovjet reptereken át.

bz249 2013.01.19. 07:57:42

@Siri Keeton: "Az is kérdés, hogy mit tudtak volna megtenni. Mivel pont azért nem tudtak semmit tenni (1939-ben), mert messze voltak, illetve (1945-ben"

1939-ben azert az tobb minden van, a lengyel mozgositas ugyan (reszben) brit-francia szovetsegesek tanacsa miatt kesett (ne provokaljuk a nemeteket), de mindenesetre a lengyel hadsereg kb. egy hetnyi harc utan megszunt tenyezonek lenni. Ez meg egy eleg varatlan korulmeny volt, ugyanis eredendoen mindenki arra keszult, hogy az elso egy-ket honapban a lengyelek egyedul lesznek. A helyzet ilyen alakulasa miatt meg a nyugatiak ugy dontottek, hogy talan megse probaljak meg attorni a Siegfried-vonalat (ami miatt lovagiatlansaggal lehet vadolni oket, de nem hiszem, hogy a lengyeleknek olyan sokat segitett volna, ha partizezer francia kiverzik egy ertelmetlen hadmuveletben).

Bicepsz Elek77 2013.01.19. 08:20:02

Erdekes cikk, de azert ne legyunk naivak. Az orosz-lengyel ellentet mar III. Ivan ota megvolt. A lengyelek tobbszor is elfoglaltak Moszkvat akkoriban, kihasznalva az anarchiat majd Nagy Peterrel fordult a kocka. Ukrajnabol fokozatosan ki lettek szoritva (mellesleg ha negneznenk egy 15 szazadi terkepet, azon a Lengyel-Litvan Unional a lengyel terulet csak kb. 20%-a lett volna a litvannak).
Egy nemet szerzo irt egy tanulmanyt meg a 19. szazadban, ahol Franciaorszagot es Angliat "teridegen nagyhatalom"-kent definialta Lengyelorszag eseteben. Ez helyes megallapitas es ma is ervenyes. Mellesleg mind a Szovjetunio, mind az USA-Nyugat Eu. a kelet-europai orszagokat mint utkozo zonat hasznalta/ja. Haboru eseten hadd pusztuljanak ok az elso vonalban.
Amugy a Szovjetunio igen frusztralt volt a lengyelek miatt 1918. utan. Sztalin szemelyes kudarcanak tekintette, hogy Lengyelorszag osi orosz teruleteket szerzett (egyebkent Pilsudski mondta azt, hogy "En is a szocializmus vonatan haladtam, de kiszalltam a fuggetlenseg megallonal"), igy oromnel vette Hitler ajanlatat 1939.-ben. Nelkule meg UK es Franciaorszag csak nezhette mi tortenik. Az oroszok ejtettek 20 000 foglyot kb. 50% katonatiszt es 50% csendor, biro, ugyesz, hivatalnok. Berija(aki a "kisebbsegiek szarnyahoz"tartozott onbevallasa szerint") fia szerint Zsdanov(a "nagyorosz szarny" vezere) verte az asztalt, hogy mindet ki kell vegezni biztonsagpolitikai okokbol(persze ez szigoru allamtitok maradt). Igy sikerult lefejezni a lehetseges kesobbi lengyel felkeles vezerkarat. Kesobb krealtak egy szovjet-hu(bb) vezerkart Rokoszovszkij vezetesevel(akit a Gulagrol hoztak vissza). Gyorsan lezajlottak a tisztogatasok miutan a nemetektol elfoglaltak Lengyelorszagot (egyebkent a varsoi felkelest belorusz SS katonak vertek le).
Vegul Sztalin kijelolte a Curzon vonalat hatarnak es Lengyelorszagot nemet teruletekkel karpotoltak (kb. 16-20 millio nemetet telepitettek at egesz Kelet-Europabol), es ide telepitettek keletrol a lengyeleket.
Lukasenko rendszeresen vadolja a lengyeleket teruleti kovetelesekkel.
Ukrajnaban Juscsenkot tamogattak, aki erosen USA parti volt, de az oroszok "kozbeleptek".
+++Az F16-os gepek mar 2002-ben sem voltak modernek. Rank is akartak sozni, de vegul Grippeneket vettunk.

bz249 2013.01.19. 09:18:01

@Bicepsz Elek77: a lengyeleknek (legalabbis a wiki szerint) F-16 C/D Block 52+ valtozatuk van, ami azert a maga kategoriajaban versenykepes darab es messze nem az a roncs amit nekunk akartak eladni (ami nagyjabol az alaptipus volt a kesoi 70-es vagy a korai 80-as evek technikajaval).

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.19. 09:53:46

@bz249:

A "modern" egyébként is egy gumicsont kifejezés, kontextus nélkül nem értelmezhető. Ha valaki arra a képességre vágyik, hogy a világ bármely pontján, bárkivel, bármikor szembe tudjon szállni a levegőben nulla veszteséggel, annak természetesen az F-16 semmilyen változata nem lesz elég modern. Akinek arra kell harci gép, hogy szükség esetén könnyűfegyverzetű felkelőket kapjon szét az országon belül, annak az F-16 korai változata is túl modern. Lengyelország a két véglet között kb. félúton lehet, gyaníthatóan tehát az F-16 pont megfelel nekik.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.19. 10:02:20

@Siri Keeton:

Ahogy itt más is utalt rá, széles a paletta a két véglet között ("a lengyelekre sz*runk" <-> "a lengyel érdekekért életünket és vérünket"). A nyugati szövetségesek tehettek volna többet is a lengyelekért, csak éppen nem akartak.

Bicepsz Elek77 2013.01.19. 10:43:29

Egyebkent miert nem Mali-Szahara-Algeria blogbejegyzes jott?

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.19. 11:52:51

@Bicepsz Elek77:

Amit az események politikai hátteréről a jelenlegi helyzetben el akartunk mondani, már elmondtuk a korábbi posztokban. Annak meg nincs értelme, hogy százakárhányadik médiumként elismételjük, hogy a (nem létező) megbízható, első kézből származó beszámolók szerint mi történt.

David Bowman 2013.01.19. 16:38:42

@Sigismundus: Nem tévedtek. Az oroszok éppen odaértek - volna, de direkt megálltak.

David Bowman 2013.01.19. 16:40:34

A lengyelek baján csak 200 hazai atombomba segítene.

Measurer 2013.01.19. 21:40:36

@Bicepsz Elek77: 1944-45-höz: az földalatti nemzeti hadsereg, az Armija Krajowa tagjai közül 60 e embert bebörtönöztek, 50 e embert Szovjetunióba hurcoltak. Az AM és utódjának végleges felszámolása 1952-ig tartott.

Measurer 2013.01.19. 23:20:57

@auer: és hát ott a Balti tenger is, partvédelmi feladatok, a viziutak, tengeri kijárat biztosítása stb.
Most pl. korszerűsítési reformmal egybekötve hajóromboló rakétát beszerzése következhet:
missilethreat.com/poland-likely-to-purchase-second-naval-strike-missile-system/

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.20. 05:47:51

@David Bowman:

A szovjeteket megállították, és kb. szeptember közepe előtt semmilyen körülmények között nem tudtak volna a varsói felkelők segítségére sietni.

fmso.leavenworth.army.mil/documents/failures.htm (kb. oldal négyötödénél ki van fejtve röviden)

"A lengyelek baján csak 200 hazai atombomba segítene."

Nem segítene rajtuk az sem, amíg az őket potenciálisan fenyegető hatalmak is mind rendelkeznek nukleáris arzenállal.

Bélabáttya (törölt) 2013.01.20. 08:07:28

@Bicepsz Elek77: „Lukasenko rendszeresen vadolja a lengyeleket teruleti kovetelesekkel.”
Hát, ha Lukasenkó nézegeti az utóbbi pár évtized-évszázad térképeit, meg hozzájut ország nemzetiségi statisztikáuhoz (ami azért sanszos), akkor valóban indokoltnak tarthat ilyesmit.
---
Varsóban mintha pár orosz, illetve vörös lengyel is harcolt volna az utolsó napokban, és mintha a folyó túlsó partján békésen nézelődtek volna az oroszok. De ez is csak egy visszaemlékezésként írt könyvből rémlik, aminek a címére sem emlékszem, nemhogy a szerzőjére...

Measurer 2013.01.20. 08:57:05

@Rammjaeger83: Reális az amerikai-lengyel emü helyett az önálló rakétavédelmi rendszer fr-német (NATO) segítséggel történő kifejlesztése?
www.acus.org/natosource/poland-wants-build-missile-defense-system-france-germany

Grodin 2013.01.20. 11:04:27

@Measurer:

A "NATO segítség" minden valószínűség szerint magában foglalná az USA által biztosított technológiát is. Ha ugyanis a pl. a franciák képesek lennének ennek kiépítésére önállóan is, akkor ők pont otthon kezdenék, és nem Varsóban.

Szóval a francia-német reláció emlegetésével a lengyelek max. nagyobb mozgástérre tehetnek szert külpolitikailag, de a vas ettől a még a tengerentúlról jönne.

Azért is, mert egy teljesen önállóan kiépített európai rakétavédelemtől az USA talán még gyorsabban dobna hátast, mint az oroszok.

David Bowman 2013.01.20. 11:31:54

@Rammjaeger83: megállították... Ja.
Atomfegyverrel rendelkező országok nem támadják meg egymást.

David Bowman 2013.01.20. 11:35:11

@Measurer: Így van. Aki másra vár, az mexívja. Történelmi távlatban meg nekem úgy tünik nem költenek túl sokat a hadseregükre. Persze amikor sokat költöttek, akkor se jött be.

Flankerr 2013.01.20. 11:37:22

@Measurer: Nem, nem reális. És nem csak az USA/RUS tiltakozás, nyomásgyakorlás miatt.
Sok mindenre képes technológiailag az európai katonai ipar, de erre nem. Semmi tapasztalat sincs, előzménye se, se radar, se rakéta technikában.
A harmadik ok pedig a pénz, a fenti szituációból euró milliárdokkal lehetne csak kitörni. Lásd a linket: "The minister estimated the planned Polish missile defense system at $3-6 billion. " Akkor gondoljunk bele, mennyi lenne a franciáknak, németeknek. Ennyit nem fognak beletolni..
Ráadásul a linket (és annak linkjét) elolvasva számomra az derül ki, hogy a német-francia szavak csak a lengyelek reményeiben kerültek a nyilatkozatba, semmi konkrétum nincs még. És szerintem nem is lesz.

Measurer 2013.01.20. 12:16:31

@Grodin: @David Bowman: @Flankerr:
Az oroszok tavaly nyár óta a megelőző csapást emlegetik. Ezt komolyan gondolja vki?
Marad az SM-3(Lengyelo.)- Iszkander (Kalinyingrád) verseny, de lengyel radar nélkül?
Mindenesetre a kalinyingrádi Voronyezs-DM radar 2011 óta telepítve van.
www.russiadefence.net/t2179-poland-starts-missile-arms-race-with-russia

Grodin 2013.01.20. 18:36:47

@Measurer:
Szerintem még az oroszok sem gondolják komolyan. Ez csak amolyan hidegháborús romantika. Ettől függetlenül az erőpolitika és Kalinyingrád jelentősége miatt az oroszok részéről logikus radart építeni oda NATO rakétavédelmi programmal együtt, vagy anélkül is.

A szövetséges radart én úgy emlékszem eredetileg a cseheknél tervezték telepíteni, a lengyeleknél rakéták lettek volna, ahogyan az új tervben is.

Kullancs1983 2013.01.22. 17:11:45

Egy kérdés a cikk végéhez kapcsolódóan: van bármi értelme annak, hogy az aktuális nagyhatalomhoz való húzás helyett például regionális dominanciára, az új tagok összefogására és képviseletére törekedjenek, amíg a szomszédaik olyanok amilyenek?

Siri Keeton · http://thedarkenlightenment.blog.hu/ 2013.01.22. 19:00:54

@Rammjaeger83: Én csak azt mondtam, hogy vagy nem tudtak, vagy nem akartak mit csinálni, a nemtudás oka a távolság és az atomháborús veszély volt (ami most is megvan), a nemakarás okai meg sokfélék lehettek, de szintén fennállhatnak. Így a lengyeleknek nem nagyon érdemes valószínűleg most sem a távoli szövetségesre építeniük.

Grodin 2013.01.22. 22:46:48

@Kullancs1983:
Most rosszmájúan mondhatnánk azt, hogy regionális dominancia esetén legalább van merre futni, ha jönnek a nagyobb szomszédok. (ld 39.-es kárpátaljai "határnyitás")
Viszont minél szorosabb az őket körülvevő kisebb partnerekkel a kapcsolatuk, annál "szélesebb" a nagyoktól, elsősorban Oroszországtól elválasztó pufferzóna is.
Persze ez német viszonylatban földrajzilag nem működik, de arra meg ott van a szövetségesi "garancia".

Kullancs1983 2013.01.23. 08:05:07

@Grodin: Hát, a baltikumiakkal próbáltak barátkozni, Fehéroroszországban semmi esélyük, Ukrajna nagyobb mint ők, a V4 többi tagállama meg tudjuk milyen. Valahogy megértem, ha inkább az USA barátságát keresik, pedig sem az EU-ban, sem a NATO-ban nem lenne rossz egy erősebb V4, vagy hasonló együttműködés.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2013.01.24. 08:49:32

@Grodin: @Rammjaeger83: Kedves Kollégák! Nem akarom ezt tovább ragozni, de biztonságpolitikai elemzőként tényszerűen meg kell állapítani, hogy Szlovákia agresszorként lépett fel, amikor 1939. szeptember 1-én megtámadta Lengyelországot. Ez a kétség kívül kitűnő poszt szempontjából valóban mellékvágánynak tűnik, azonban az igényesség azt kívánja, ha ekézzük a német agresszort lengyel barátaink megtámadása miatt, akkor azt a másik bizonyos agresszor országot is megemlítjük. Teljesen mindegy, hogy mekkora súlya volt a szlovák szövetségesi hozzátétnek, a később ENSZ alapelvként megjelenő agresszió tilalma minden agresszort egyaránt bűnösnek tekint. (v.ö. a Barbarossa terv kapcsán nem csak a német agresszorról szoktak megemlékezni.)

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.27. 11:37:58

@Zig Zag:

Ha biztonságpolitikai szakértőt játszunk, akkor viszont azt is tényszerűen meg kell állapítani, hogy a) Szlovákia egyedül soha semmit nem tett volna egyik szomszédja ellen sem, nemhogy Lengyelország ellen b) a németek és lengyelek szempontjából is édesmindegy volt, hogy a tökmag Szlovákia részt vesz-e egyáltalán az 1939. szeptemberi hadjáratban, és ha igen, melyik oldalon c) felesleges azon rugózni, hogy Szlovákia nagyobb szajha-e, mint a többi kelet-európai kisállam.

Egyébként a független Szlovákia 1939-ben aláírt valami nemzetközi egyezményt, ami kimondta a támadóháború bűnös mivoltát? Erről lemaradtam.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2013.01.28. 23:31:50

@Rammjaeger83:
Először is nincs szükségem eljátszani a biztpol szakértő szerepét, ha már egyszer történetesen az vagyok. Másod sorban csak megjegyeztem, hogy szerintem e ponton nem egészen pontos a sztori, amit a posztban megírtál. Fogalmam sincs, miért gond ez?
Egyébként szerintem
a) Pont ez az, hogy egyedül nem is tettek.
b) A helyzeten ez mit sem változtat. Ha agresszortárs, akkor illik nem elfelejteni, mert különben úgy járunk, minta a Tankönyvkiadó Vállalat 1982-ben.
c) Szlovákia szajhasága felett ott kell "rugózni" ahogy te mondod, ahol ez passzol a történethez. Itt konkrétan erről van szó, hiszen Lengyelországot értékeled, amit konkrétan megtámadtak.
Nem maradtál le semmiről. A független Szlovákia tudtommal se írt alá semmiféle egyezményt, ami az agresszió tilalmát tiltotta volna. A "később ENSZ alapelv" pont erre utal, hogy ugyan akkor még nem volt ez az alapelv kőbe vésve a Népszövetségben, bár már akkor se szerették az agresszív "tökmagokat". Pont ezért is voltak a NSZ-el olyan elégedetlenek, mert nem volt képes tenni semmit se az agresszorokkal szemben.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.29. 08:31:09

@Zig Zag:

A posztot nem én írtam, és ahogy elnézem, nem a történet tényszerűségét vitatod, hanem azt kifogásolod, hogy nem említtetik benne egy - alighanem méltán feledésbe merült - lényegtelen történelmi epizód, aminek nincs köze sem a poszt, sem a sorozat témájához. Mellesleg a Népszövetségnek sem, ha már megemlíttetett az is.

Az "agresszor" fogalma jogilag nem létezett 1945 előtt. A nemzetközi jog elismerte, hogy minden szuverén államnak joga van hadat üzenni és viselni. Szlovákiáról pedig, ahogy említed, Németországgal ellentétben még azt sem lehet elmondani, hogy a támadóháborút elítélő nemzetközi egyezményhez csatlakozott volna 1939 előtt. Most akkor miről is beszélünk?

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2013.01.29. 13:12:00

@Rammjaeger83: A történet tényszerűségét vitatom, amikor az egyik agresszor államról megemlékezik a poszt és a másikról pedig nem. Szerencsére nem merült feledésbe, hogy Szlovákia ott volt az agresszorok oldalán - bár kétségtelen, hogy a kommunista történetírás próbálkozott ennek elfeledtetésével. A posztnak pedig igenis van ehhez köze, hiszen Lengyelország hadtörténetével, katonai stratégiájával foglalkozik. Ebbe pedig beletartozik az ominózus 1939. szept. 1. Alkalomadtán megkérdezheted lengyel barátainkat, hogy ők hogyan gondolkodnak erről: ki támadta meg őket?

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.29. 18:35:36

@Zig Zag:

Ismereteim a kommunista történetírásról korlátozottak, de az elfeledtetés szándéka nekem nem tűnik valószínűnek annak ismeretében, hogy a szovjet és szovjetcsatlós irodalom a független Szlovákiát is galád fasiszta államnak állította be.

A tárgyalt országok hadtörténete egyébként csak max. érintőleges téma, lásd a bevezető cikket:

katpol.blog.hu/2011/08/31/fegyverben_a_szomszedsag_haderokorkep_kozep_europabol_1

Liquid_Night 2013.03.06. 19:06:09

Önérzet szempontjából azért a 21.ik századi lengyel fiatalnak is jót tehet, hogy volt már A-osztályú számítógépes játék, ahol a lengyel különleges erők szerepeltek mint választható kaszt az SAS, Spetznaz, GSG-9 és hasonlók mellett...hazánk katonai imázsának tükrében ez némileg savanyú:)