"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • Amikor minden hiábavaló„Gyanútlanul és akaratlanul, csalimadárként magamra húztam kettőt a konvoj négy kísérőhajója közül...Megint olyan makacsul üldöztek, hogy a legkevésbé én magam hittem volna, hogy le tudjuk őket...
  • Festung BudapestHosszú kihagyás után ismét egy irodalmi újdonságot ajánlunk az olvasóközönség figyelmébe. A mai napon kerül ki a nyomdából a bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin A Budapest Erőd. A magyar főváros...
  • KatPol Kávéház XLVI. - Grafit a tetőnKedves hallgatók! A korábban tett ígéretünknek és a meghirdetett szavazás eredményének megfelelően a Csernobil az a sorozat, mellyel az aktuális adásban foglalkozunk. Az adás letölthető innen, a...
  • A megaláztatás évszázada XII.Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez...
  • KatPol Kávéház XLV. - Lánctalpas találkozóKedves hallgatók! Hagyományainkhoz híven podcastunk 45. adásában ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal a Militracks idei rendezvényéről ill. az overlooni hadimúzeumról: Listen to "KatPol...

Facebook

Címkék

1.vh (5) 2.vh (84) afganisztán (52) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (36) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (78) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (38) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (49) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (55) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (13) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (67) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

Bakugrás a fekete lyukba IV.

2013.01.06. 09:00 Rammjaeger83

A béketábor ogadeni győzelme után a SzU és Kuba természetesen igyekeztek elterelni a figyelmet a háború megelőzésére tett diplomáciai húzásaik csúfos kudarcáról azzal, hogy a történtekért minden felelősséget a Szomáliát magukhoz édesgető arab olajmonarchiákra és azok nyugati cinkosaira toltak, ám ez a borítékolható hozzáállás sem akadályozta meg, hogy külpolitikailag még jobban el ne szigetelődjenek az afrikai eseményekbe való otromba beavatkozásuk következtében.

Azt persze könnyen indokolni lehetett a nemzetközi jog alapján, hiszen a segítség egy katonai agressziót elszenvedett szuverén államnak érkezett, abban pedig deklaráltan egyetértettek az afrikai országok (is), hogy megengedhetetlen a gyarmati időkben meghúzott államhatárok erőszakos módosítása. Ám még a SzU iránt jóindulattal viseltető harmadik világbeli vezetők is tisztában voltak vele, hogy Barre vezérőrnagy és Mengisztu alezredes egyformán elvtelen, gátlástalan, törtető opportunisták, így ha egy külső hatalom előbb az egyik, aztán egy hirtelen váltással a másik hóna alá nyúl, az semmiképp nem a következetes politizálás vagy a bölcsesség jele.

Bakugrás helyett baklövés

A Carter-kormány pedig természetesen jó ürügyet kapott arra, hogy lényegesen kisebb lelkesedéssel folytassa a szovjetekkel a nyögvenyelős kétoldalú együttműködést, főleg a hadászati atomfegyverek korlátozását (SALT) célzó tárgyalásokat, melyek az Egyesült Államokban egyébként sem voltak valami népszerűek. Persze a SALT-nak annyi köze volt a szovjet teherszállító légiflotta képességeihez és céljához, Etiópiához vagy akár egész Afrikához, mint tehénnek a harangöntéshez, de ilyen apróságokon senki nem akadt fenn, mivel a SzU ellen tetszőleges "érvekkel" folytatott hangulatkeltéshez termékeny és alaposan trágyázott táptalaj állt rendelkezésre.

poster-1973k.jpgA szovjet légihíd puszta mérete is megdöbbentett sok nyugati embert, akik sosem gondolták volna, hogy a "rakétákkal rendelkező Felső-Volta" vodkamámorban fetrengő, toprongyos lakói meg tudnak szervezni egy ennyire összetett és grandiózus műveletet. A szovjet légiszállító kapacitás jelentős kibővítését, amely azt lehetővé tette, a NATO-országokban valamiféle fondorlatos támadó szándék bizonyítékának tekintették - különösen azok a megmondóemberek és egyéb médiamunkások, akik szüntelenül az erélyesebb külpolitikáért és magasabb hadikiadásokért verték az asztalt. A felkorbácsolt félelmek is valószínűleg szerepet játszottak abban, hogy Washington nyomására a NATO 1978-ban a katonai kiadások folyamatos emeléséről határozott. Az ogadeni háború is szította tehát a fegyverkezési versenyt, amely a SzU számára egyre kedvezőtlenebb feltételek mellett folytatódott a technológiai lemaradás miatt.

Amilyen aprólékosan megtervezett és csont nélkül végrehajtott művelet volt tehát katonai szempontból a SzU taskenti és georgijevszki támaszpontjait a népi Etiópiával összekötő légihíd, olyan felemásra sikeredtek a politikai eredményei még rövid távon is - és ez csak egy a párhuzamok közül, melyeket a nem sokkal később bekövetkezett afganisztáni invázió jóval ismertebb történetével vonni lehet. Mellesleg ha a beavatkozó államokat nézzük, jellemző módon még csak nem is a SzU fizette a legnagyobb politikai árat a háborúért, hanem az annak gyors lezárásáért arányosan a legtöbbet áldozó kis Kuba, elvégre papírforma szerint az el nem kötelezettek mozgalmát erősítette, így bizony kapott hideget is, meleget is, amiért a nemzeti szocialista Kondor-légió modern nemzetközi szocialista megfelelőjét küldte harcba a szovjet érdekek szolgai védelmezésére.

A korabeli politikai viszonyok között persze mindez egyáltalán nem volt meglepő. Az már nem ennyire egyértelmű, hogy a szovjet pártvezérek csak adták a hülyét, amikor a negatív politikai reakciók miatt háborogtak, vagy tényleg nem számoltak azzal, hogy esetleg ezekkel majd szembe kell nézniük. Kissé komikus ebbe belegondolni, de nem sok jel utal az előbbire, viszont annál több az utóbbira - bizony furcsa módokon torzulhat el az egyszerű ember elméje, ha már nagyon elkényelmesedett a hatalom csúcsán. De azért legyünk méltányosak: legalább ennyire komikusak az indítékok, melyeket az említett nyugati szakértők éles szemei felfedezni véltek a szovjet külpolitikai döntések mögött.

A legtöbb ilyen okos ember amerikai, kisebb részt brit származású volt - azaz hagyományosan tengeri nagyhatalmak lakója. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy Moszkva harmadik világbeli machinációit kivétel nélkül egy ördögi ravaszságú, jól átgondolt geopolitikai stratégia lépéseinek tekintették: a szovjetek fenyegetni akarják a Szuezi-csatornán áthaladó hajóforgalmat, haditengerészeti bázisokra vágynak az Atlanti-óceán déli partvidékén, katonai támaszpontok gyűrűjét akarják fonni a Perzsa-öböl köré, hogy aztán blokáddal zsarolhassák a dekadens Nyugatot, meg efféle sületlenségek. Ennek legkirívóbb példája az afganisztáni invázió volt, melyet követően a nyugati katonai szakértők izgatottan méricskélték, milyen gyorsan érhetik el a szovjet bombázók új luxuskivitelű afganisztáni támaszpontjaikról a szaúdi olajkutakat meg a Hormuzi-szorost.

tumblr_m1k68zqreJ1rsqvpwo1_500.jpgA prózai valóság persze csak jóval később derült ki: stratégiai megfontolások vajmi kevés szerepet játszottak, sőt a katonai felsővezetés zöme ellenezte az egész akciót, de rájuk persze akkor sem hallgatott senki. A töketlenkedés, a helyi "szövetségesek" megbízhatatlansága, a belpolitikai viszonyokra vonatkozó ismeretek hiánya, a lehetséges presztízs- és pozícióvesztés miatti paranoia - ami az előbbiekhez hasonlóan a hibás (vagy kiszínezett) titkosszolgálati értesülésekből táplálkozott - együttes erővel taszították a kremli aggok házát abba a rettenetes kimenetelű kalandba.

Etiópia esetében hasonló volt a helyzet, sőt a két beavatkozás fő motívumai szinte teljes mértékben azonosak: mire a szovjet vezetők igazán felfogták, milyen ingatag is a helyi szekértolóik hatalmi pozíciója, az egyoldalúan katonai megoldást tekintették az egyetlen járható útnak; és amikor ráébredtek, hogy sok időt elpazaroltak a különböző opciók latolgatásával és az érdemi intézkedések halogatásával, egy gyors és döntő huszárvágással akartak úrrá lenni a helyzeten egy olyan országban, amiről igazság szerint keveset tudtak.

Vicc a Kádár-érából

Két szovjet katona beszélget valahol Etiópiában:
- Tudod, Szergej, azért mégiscsak jobb volt nekünk otthon Székesfehérváron.

Persze ettől függetlenül a nyugati szemlélők Etiópia esetében is azonnal felfedezték a szovjetek nyilvánvaló geopolitikai törekvéseit. A térképre tekintve megállapították, hogy mivel az ország két haditengerészeti támaszponttal is rendelkezik (Asszab, Masszava), a Kreml azokat felhasználva kívánja vörös tengerré változtatni a Vörös-tengert. Az már természetesen nem sok figyelmet kapott a muszkák terjeszkedésén szörnyülködő nyugati sajtóban, hogy az eritreai kormányellenes felkelők sikerei következtében ezeknek a szegényes kivitelezésű bázisoknak a puszta védelmét sem lehetett megfelelően biztosítani, nemhogy az összeköttetésüket az ország belső területeivel, másrészt az onnan nem messze fekvő Dél-Jemen jóval komolyabb támaszpontjait a szovjet haditengerészet váltakozó feltételekkel ugyan, de már évek óta nyugodtan használhatta.

Persze mindettől függetlenül tény, hogy az afganisztáni bevonulást legalább a tekintélyes hosszúságú szárazföldi határral meg lehetett indokolni, elvégre egy ország sem szereti, ha a szomszédságában polgárháború tombol. De ugyan milyen magyarázatot lehet felhozni az üveghegyeken is túl fekvő Etiópia esetében?

Afrika bűvöletében

Az etiópiai-szomáliai háborúra vonatkozó, kevés számú nyilvánosságra hozott orosz levéltári dokumentum tanúsága szerint a rétestésztaként nyúló, fegyverszünetekkel "befagyasztott" arab-izraeli konfliktus elrettentő példája lebegett a szovjet pártvezérek szeme előtt, amikor elhatározták, hogy gyorsan és határozottan pontot tesznek az ogadeni mizéria végére. Attól tartottak, hogy ellenkező esetben az etióp hadsereg felkészületlenségét kihasználva Barre fegyverszünetet köt, miközben csapatai még Ogadenben állomásoznak, majd az ENSZ BT színe elé viszi az ügyet, békefenntartók küldését és nagyhatalmi szerepvállalást sürgetve (erre utaló lépéseket később valóban tett). Ezzel pedig jó alkalmat kínálna újdonsült nyugati mecénásainak, hogy a válságkezelés meg a békefolyamat ürügyén ismét megvessék a lábukat Afrika szarván.

Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a szovjetek elvből elzárkóztak a válsággóc tárgyalásos kezelése elől, elvégre a jóságos béketeremtő atya szerepét ők is nagyon szívesen eljátszották. Azonban ki lehetett következtetni, hogy egy etiópiai-szomáliai békefolyamatból őket jó eséllyel kihagynák - pl. azért, mert az arab-izraeli konfliktus esetében ugyanez történt. Ez Anvar Szadat egyiptomi elnök 1977. november 20-i izraeli látogatásával vált nyilvánvalóvá, és Barre pálfordulása mellett minden valószínűség szerint ez volt a döntő mozzanat, mondhatni a közmondásos utolsó csepp a pohárban, amely a szovjet vezetést a légihíd elrendelésére sarkallta.

De Etiópia nemcsak úgy kerülhetett volna vissza amerikai befolyás alá és fúrhatta volna ki ezzel a Szovjetuniót az esetleges béketárgyalásokról, hogy Szadat példáját követve Mengisztu merész külpolitikai irányváltást hajt végre, hanem abban az elméletinek egyáltalán nem nevezhető esetben is, ha külső segítség hiányában őt teszik felelőssé a rivális hatalmi csoportok és a feldühödött tömegek az elszenvedett vereségekért és kb. 300 ezer km2 anyaföld elvesztéséért. A Derg összetétele és vezetése addig már három alkalommal változott meg véres leszámolások révén - senki nem lepődött volna meg, ha egy negyedikre is sor kerül.

Ilyen külpolitikai megfontolások hiteles magyarázatot adnak a szovjet légiszállítás erőltetett ütemére, melyet Ogaden felszabadításának feladata pusztán katonai szempontból nem igazán indokolt. A szomáliai offenzíva már hetekkel az első teherszállító gép érkezése előtt elakadt, újabb sikerekre pedig esélye sem volt külföldi segítség nélkül. Csak idő kérdése volt, hogy a különösebb felhajtás nélkül azelőtt is érkező szovjet és kubai támogatás révén az etióp csapatok számbeli és minőségi fölénybe kerüljenek, ezzel eldöntve a háború kimenetelét. A hadianyagszállító légi armadával viszont a szovjetek ennél sokkal gyorsabban akartak eredményt produkálni, és ez sikerült is. Az addig állandóan katonai segítségért kilincselő Mengisztu megvédhette hatalmi pozícióját, Szomália pedig nem tett több kísérletet Ogaden lerohanására. Aki tehát hozzám hasonlóan örül annak, hogy az internetet nem mérgezik mindenfelé trollkodó etiópbarát és szomálibarát papagájkommandók, az szíveskedjen köszönetet mondani a hajdanvolt nagy Szovjetuniónak.

Mindez még nem ad választ a kérdésre, hogy a szovjetek voltaképpen miféle megfontolásból érdeklődtek Afrika szarva iránt, milyen előnyöket, sikereket reméltek ott. Erre választ csak a szovjet állami korabeli helyzete adhat. Az országot "ostromlott erőd"-pszichózisba kergető állampárt hagyományosan a külső és belső ellenséggel szembeni állandó harc kényszerű feladatával indokolta saját uralmát. Ez persze ilyen-olyan mértékben minden politikai rendszerre igaz, de az ő esetükben a demokratikus legitimáció teljes hiánya miatt fokozottan érvényesült. Ám a '70-es évekre a SzU lényegében normalizálta viszonyát a nyugati nagyhatalmakkal - azok még a szovjetcsatlós európai államok határait és politikai rendszereit is elismerték.

Ez persze számtalan előnnyel járt, főleg a gazdasági kapcsolatok terén, csakhogy a hagyományos külső ellenségkép így egyre kevésbé volt fenntartható. Közben az "önerős felhalmozás" sztálini módszerével elindított extenzív fejlődés tartalékai teljesen kimerültek, a birodalom gazdaságán a pangás uralkodott el, az 1968-as csehszlovákiai invázió pedig a reformokhoz fűződő utolsó illúziókat is szertefoszlatta. További sikereket tehát a párt jóformán csak a harmadik világban folytatott külpolitika, a "szocialista orientációjú" rendszerek "dicső" védelmezése terén tudott felmutatni. Aligha véletlen, hogy a nemzeti felszabadító mozgalmak támogatása a szovjet alkotmány célkitűzései közé is bekerült, az ogadeni háború idején pedig a szovjet propagandában kihangsúlyozódott a legfrissebb ellenségkép: a reakciós muszlim arab rezsimek, élükön Szaúd-Arábiával és mögöttük a nyugati imperializmus héjáival, mint a népek békéjét és szabadságát fenyegető új háborús gyújtogatók.         

Az elmebaj az, amikor eltérő eredményeket várva újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat. /Narcotics Anonymous/

Lényegében ez az elgondolás fejeződött ki a bakugrás koncepciójában is - csakhogy arról ekkoriban már egy hatosztályos pártapparatcsik is láthatta, hogy finoman fogalmazva súlyos nehézségekbe ütközik mindenütt. A korábban már említett egyiptomi katonai diktatúrát - és annak az orosz/szovjet hadművészet elsajátítására tett felemás és nem valami lelkes kísérleteit - pl. a SzU magyar fejjel elképzelhetetlen mennyiségű hadianyaggal, gazdasági segélyezéssel, sőt saját légvédelmi alakulataival támogatta, de mindez természetesen nem akadályozta meg Szadatot abban, hogy a zöldebb nyugati pázsit felé kacsingatva felmondja a barátsági szerződést, kidobassa a katonai tanácsadókat és még az Asszuáni-gát okozta természetpusztulást is a szovjetek nyakába varrja. Déli szomszédja, Szudán már korábban megszakította az együttműködést hasonló megfontolásokból; Indonéziában is jobboldali katonai puccs vetett véget a szovjetekkel való diszkrét haverkodásnak. Mulatságos módon a szovjetek még a Marokkói Királysággal is katonai együttműködést akartak folytatni, ugyanekkora sikerrel.

A magyarázat ott volt mindenkinek az orra előtt. Dekolonizáció ide vagy oda, a harmadik világ politikai rendszerei ezer gazdasági szállal kötődtek a nyugati kormányokhoz és pénzintézetekhez, és mivel az USA gazdasági potenciálja önmagában négy-ötszöröse volt a szovjetnek, a SzU akkor sem nagyon versenyezhetett volna ezzel a kapcsolatrendszerrel, ha Oroszhon végtelen rónaságain és erdeiben történetesen a legmagasabb színvonalú ipari civilizáció virágzik. (Nem virágzott.) A szovjet vezetők ezt vagy fel sem ismerték, vagy - ami valószínűbb - alárendelték a túlideologizált céloknak.

A harmadik világbeli politikai rendszerek valós belső viszonyainak semmibe vétele más formákban is megnyilvánult náluk. Rövidlátó módon a legkülönbözőbb országoknak nyújtottak gazdasági-katonai támogatást anélkül, hogy kiépítettek volna bármiféle hatalmi mechanizmust az átadott támogatás felhasználásának ellenőrzésére és irányítására - azt leszámítva, hogy mindig lehetett fenyegetőzni a segély leállításával -, az elenyésző befolyású helyi kommunista pártok titkosszolgálati segítése pedig inkább rontotta, mint javította a SzU helyi megítélését és mozgásterét. A szovjet külpolitika efféle hiányosságai majd Afganisztánban mutatkoztak meg igazán a maguk teljes mezítelenségében, de figyelmeztető jeleket már korábban látni lehetett. 

Összességében a szovjet pártvezetés önnön logikájának a foglya lett. A magának követelt globális vezető szerep következtében a megszerzett pozícióihoz a perspektívák hiánya dacára is ragaszkodott, az újabb harmadik világbeli játszmáktól a nyilvánvaló kudarcok sorozata sem tántorította el. Erre éppenséggel Etiópia szolgáltatott kiváló példát.

Két vezér

Az átlagember manapság már elszokott attól a gondolattól, hogy a háborús vereség egy ország teljes és maradandó pusztulásához is vezethet. Ám az ogadeni háború azokat a korokat idézte, amikor az ilyesmi rendszeresen bekövetkezett, mivel reális számítás szerint nem érhetett véget anélkül, hogy valamelyik fél államisága végzetes csapást szenvedjen el. Ha a szomáliai vezetés mérsékeltebb ambíciókat kitűzve katonai győzelmet arat, akkor Ogaden elvesztése és az ingatag addisz-abebai rezsim teljes megszégyenülése végső lökést ad az Etiópiát széttördelő folyamatoknak, és az ország ma alighanem akkor sem létezne már, ha a de facto valósággá vált Nagy-Szomáliát történetesen csapatvisszavonásra kényszerítik a nagyhatalmak.

Ehelyett Sziad Barre kalandor politikájával a felé megnyilvánuló kevés külföldi jóindulatot is eljátszotta, hadserege pedig a harcokban elvesztette állománya harmadát, nehézfegyverzete zömét és légiereje felét. A későbbiekben a Nyugat, Kína és az arab monarchiák felé nyújtotta markát, de szétvert hadait senki nem szervezte újjá teljes mértékben. Tekintélyét végérvényesen megtörte az ogadeni vereség, és mivel a szovjetek egyébként sem engedtek volna egy kígyót visszakúszni a mellükre, nem maradt más választása, mint kukába dobni a szocialista szólamokat és visszatérni a jó öreg módszerekhez, melyeket népe már a gyarmati korszakban megismerhetett. A potenciális fenyegetést jelentő hatalmi csoportok egymás elleni kijátszásával és egyre szélesebb körű terrorral igyekezett elodázni az elkerülhetetlent, de 1991-ben diktatúrája a szomáliai állammal együtt szállt a sírba, ő maga pedig kénytelen volt szégyenszemre külföldre menekülni. Végül 75 éves korában szívinfarktus végzett vele Nigériában.  

A nem kevésbé peches Etiópia ezzel szemben a Kreml csápjai között találta magát, ám ez a fejlemény a katonai helyzettől függetlenül is borítékolható volt. Mengisztu egy nyomorba és felfordulásba süllyedt, szétesőben lévő országot ideológiai indoklással akart egyben tartani, ha kell, a legszélsőségesebb hatalmi eszközökkel. Kétség nem fért hozzá, hogy a két "szuperhatalom" közül melyiket tekinti majd mentornak, követendő példának. Egyszemélyes uralmát bebetonozta az internacionalista segítség, a szovjetek pedig tudták, hogy újdonsült "testvérük" mögül vagy szégyenszemre, az ún. világközvélemény hangos röhejétől kísérve hátrálnak ki, vagy...sehogy. Az alezredes ezt ugyanúgy messzemenően kihasználta a saját céljaira, mint a háborúban fellángolt hazafias érzelmeket. A nemzet megmentőjének szerepében tetszelgett, noha a betolakodók visszaverésében vajmi kevés szerepet játszott. És mivel a lehetséges riválisait szép lassan mind egy szálig kiirtotta, lényegében azt csinált, amit akart.

profimedia-0088510109.jpgEzzel gyaníthatóan ő is tisztában volt, mert a szovjet politikai követelések nála rendszerint süket fülekre találtak - sokáig még arra sem vette a fáradságot, hogy a forma kedvéért legalább egy állampártot szervezzen -, alattvalóival pedig afrikai viszonylatban is kemény kézzel bánt. (Sokan egyébként tudni vélték róla, hogy valójában a nagy II. Menelik császár dédunokája - lehet tehát, hogy a politika iránti érzékét részben örökölte.) Az ogadeni győzelem után még 13 évig vezette, vagy inkább hajszolta országát éhínségeken, belháborúkon és terrorhullámokon - összesen kb. másfél-kétmillió holttesten - át, saját elmondása szerint a szocialista fejlődés útján. Mindenesetre a szovjetek az "ellensúlyképzés" terén sikerrel jártak - Szadattal ellentétben Mengisztu sosem dezertált a béketáborból. Ehelyett annak ballasztját gazdagította ugyanúgy, mint Angola vagy Mozambik, ahol a szovjet támogatással megszilárdított politikai rendszerek elhúzódó, semmiféle pozitív végjátékkal nem kecsegtető gerillaháborúkba bonyolódtak belső ellenségeikkel. Az etióp hadsereg Ogadenben úgy-ahogy rendet tudott csinálni, a rebellis Eritrea és Tigre lecsendesítése azonban már meghaladta a képességeit. Aztán a rendszer egyetlen valódi támaszát jelentő szovjet segélyezés, amely 1984-ig is több mint 4 milliárd dollárt tett ki, egy szép napon megszűnt. Ryszard Kapuscinski lengyel újságíró és kiváló Afrika-szakértő így számolt be a dicstelen végről:

Moszkva segítségével Mengisztu felállította Fekete-Afrika legerősebb hadseregét. 400 ezer katonából állt, voltak rakétái, vegyifegyverei...A parancsnokuk elmenekülésének hírére ez az állig felfegyverzett, hatalmas erő néhány óra alatt összeomlott...Mengisztu katonái hátrahagyták tankjaikat, rakétavetőiket, repülőgépeiket, páncélozott járműveiket és tüzérségi lövegeiket, és egyenként hazaindultak falvaikba és lakhelyeikre gyalog, öszvérháton vagy busszal. Ha valami véletlen folytán Etiópián autózunk keresztül, sok faluban és kisvárosban erős, egészséges fiatalembereket láthatunk az otthonuk küszöbén vagy szerény útszéli kocsmák székein üldögélni. Ők Mengisztu tábornok nagy hadseregének katonái, amelynek meg kellett volna hódítania Afrikát, de 1991 nyarán egyetlen nap alatt széthullott.

Néhány hónappal később az Etióp Népi Demokratikus Köztársaságot a világ első szocialista állama is követte a túlvilágra, Mengisztu pedig azóta is szabad emberként élvezi zimbabwei elvtársai vendégszeretetét. A nagy modernizációs-társadalomátformáló kísérlet ugyanúgy teljes csődöt mondott, mint a "demokratikus" Afganisztánban, igaz a történelmi örökség jóvoltából a területi szétesést ugyan nem, de államiságának pusztulását Etiópia azért elkerülte, és ma már az USA oldalán vesz részt az iszlamista terrorizmus elleni internacionalista küzdelemben.

wrecks.jpg

És hogy miként lehetne összefoglalni az események lényegét? Ahogy a Szovjetunió washingtoni nagykövete, Anatolij Dobrinyin velősen, de igazságosan megmondta: 20 év elteltével már arra sem emlékezett senki, hogy a közbeszédben akkor marha fontosnak beállított, nyomorult kis harmadik világbeli konfliktusokban melyik nagyhatalom mit és miért is csinált tulajdonképpen.

Felhasznált irodalom:

Babos László: Az 1977-1978-as etióp-szomáli háború (Haditechnika 2006/4.)

Tom Cooper - Gianfranco Lanini: Ogaden War, 1977-1978 (link)

Gary D. Payton: The Soviet-Ethiopian Liaison (link)

James F. Rochlin: Cuban Intervention in Angola and Ethiopia, 1975-1980: The Question of Soviet Influence on Cuba (link)

Gebru Tareke: The Ethiopia-Somalia War of 1977 Revisited

Kenneth G. Weiss: The Soviet Involvement in the Ogaden War (link)

a Töriblog összefoglalója

...meg ami a négy posztban linkelve van. Aki bővebben és magyar nyelven akar Szomáliáról tájékozódni, annak ezt az olvasmányt ajánlom.

52 komment


| More

Címkék: etiópia szomália szovjetunió hidegháború

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr884986238

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bz249 2013.01.06. 17:00:51

Azt hiszem vegre megertettem az oroszok motivaciojat. Csak olyan lehetosegeik maradtak, amitol rosszul jarnak es vegul a nagyobb, latvanyosabb, logisztikailag nehezebb opciot valasztottak kozuluk.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.06. 18:33:17

@bz249: Nos, akkor már nem hiába hoztam le a posztot.

tudi 2013.01.06. 19:20:05

Én mondjuk nem csodálkozom azon, hogy a SZU ide jutott, ha valaki akkoriban végignézett volna a KB-n, vagy máshol valószínűleg vodkával és lélegeztetőgéppel életben tartott funkcionáriusokat látott volna. Bár azért a másik oldalnak sem kellett a boltba menni a hülyeségért. Moszkva minden 3. világbeli bukdácsolását valami nagy és gonosz összeesküvésnek látni azért némi paranoiára utal.

paraszthajszal 2013.01.07. 01:29:12

@bz249: azért szerintem azt sem érdemes lebecsülni, hogy a béketábor nem afrikai tagjai felé is rossz üzenetet hordozott volna, ha Barre "árulását" következmények nélkül hagyták volna… (Más kérdés, hogy miért hagyták/nem tudták megakadályozni, hogy idáig fajuljanak a dolgok.)

Érdekes egyébként, hogy még az egyébként etnikai összetételét tekintve homogénebb Szomália sem tudta megőrizni területi egységét a kétpólusú világrend bukása után; de az európai hatalmak húsz év polgárháború és a szomáliai kalózok áldásos tevékenysége ellenére sem érzik úgy, hogy végre rendet kéne rakniuk Afrika szarván; a helyi szomszédok (Kenya, Etiópia) pedig próbálkoznak ugyan, de mintha a képességeiket meghaladná az ügy. Vajon az al-Sababot miért érzik kevésbé veszélyesnek, mint az afgán al-Káidát vagy az Ansar Dine-t? Túl messze van a nyugati érdekszférától? Túl meleg van arrafelé amcsi/európai katonáknak? :-)

bz249 2013.01.07. 08:03:12

@paraszthajszal: "hogy a béketábor nem afrikai tagjai felé is rossz üzenetet hordozott volna, ha Barre "árulását" következmények nélkül hagyták volna…"

ebben lehet valami, viszont Barre a vegen hatalomban maradt vagyis alapvetoen megiscsak kovetkezmenyek nelkuli maradt az arulasa

"és a szomáliai kalózok áldásos tevékenysége ellenére sem érzik úgy, hogy végre rendet kéne rakniuk Afrika szarván"

nem feltetlen ez az utolso felvonas... de a nemzetkozi flotta jelenlete lenyegeben megszuntette a kalozok jelentette fenyegetest. Szerintem helyes irany, hogyha a problema a kalozkodas, akkor ez ellen lepunk fel es nem kezdunk megszallassal kombinalt nemzetepitesbe a vilag egy csodalatosan erdektelen pontjan.

folti_ 2013.01.07. 09:30:25

@paraszthajszal: "Vajon az al-Sababot miért érzik kevésbé veszélyesnek, mint az afgán al-Káidát vagy az Ansar Dine-t? Túl messze van a nyugati érdekszférától? Túl meleg van arrafelé amcsi/európai katonáknak? :-)" - talán mert szomálián kivül nemsok vizet zavar, a környéken semmi kiaknázható nyersanyag nincs és a kalóz problémát is simán meg lehet oldani a megemelt járőrözéssel. Ja igen, USA egyszer már megpróbált rendet rakni, aminek eredménye egy csúfos megfutamodás és a Black Hawk Down film lett..,

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.07. 09:54:27

@Piere de La Croix:

Fischer Ferenc könyvében is vannak hasonló, komolynak vagy kevésbé komolynak szánt rajzok, különösen nyugatnémet újságokból. Pl. egy csillagos-sávos és egy sarló-kalapácsos kutya körbe-körbe futnak "Segítség, üldöznek!" felkiáltással, vagy a Perzsa-öblöt körbekerítő "sarló" szovjetcsatlós államokból.

@paraszthajszal:

Szomália nevéhez túl kellemetlen emlékek kötődnek.

2013.01.07. 12:45:34

@Rammjaeger83: Kedvenc dékánunk kurzusain sok hasonló képet mutatott. (De ezeket ne én keressem meg, az előzőekkel is több órát szenvedtem, míg ezt a nem jó minőségűt megtaláltam). A kutyásra emlékszek :)

Bélabáttya (törölt) 2013.01.08. 06:27:31

Csak úgy kérdem: És ha a Szu nem védi meg az etiópokat, létrejön a - tulképp logikus - Nagy-Szomália, akkor mára bedőlt volna nagyjából az összes, az egykori gyarmatosítók által vonalzóval húzott afrikai határ? És némi kellemetlen háborúsdi után viszonylag normálisan működő, nagyjából értelmesen összerakott országok jöhettek volna létre Afrikában?
Vagy azért ezt sem a civilizált Nyugat, sem pedig a „béketábor” nem hagyta volna?

deuscreator 2013.01.08. 13:17:57

Gratula. Halvány emlékeim voltak csak erről az epizódról, a tantárgy azt hiszem a "Helyi háborúk" fantáziadús nevet viselte.

Még egyszer: gratula az alapos és a blog stílusához méltó elemzéshez!

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.08. 13:41:58

@deuscreator:

Kösz! Nos igen, viccesek ezek az alig burkolt jelentéstartalmú kifejezések. Vannak az ilyen "helyi" háborúk (értsd: azok semmit se számítanak), és emellett természetesen vannak A háborúk, értsd: a "rendes" háborúk, melyek megérdemlik a figyelmet. Sok hadtörténet-fan esetében is felfedezni vélem ezt a hozzáállást: a háború az a 2. vh., ami annál kisebb, az max. "háborúsdi", vagy valami gagyi kis csetepaté, ahol még tisztességes tankcsaták sincsenek.

deuscreator 2013.01.08. 13:50:15

@Rammjaeger83: "ahol még tisztességes tankcsaták sincsenek." LOL!

Pedig minden pletyka, előrejelzés és jövendőmondó biztpol expert azt mondja, hogy ideje frissíteni az afrikai ismereteinket, térképeinket, franciául jól beszélő katonai hírszerző állományunkat. Így ezek a tapasztalatok pláne értékesek..

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.08. 14:11:51

@Bélabáttya:

A rizsa a szomáli nép nagy közös hazájáról és az elnyomott határon túli testvérek felszabadításáról csak az volt: rizsa, semmi több. Kb. mint máshol a kizsákmányolás és osztályok nélküli társadalom hivatalos célja. Nagy-Szomália megvalósításához Dzsibutit és Kenya egy részét is be kellett volna kebelezni, akkor pedig Barre egyszerre kerül szembe a britekkel, a franciákkal és az amerikaiakkal. Nem volt ugyan a létező legbölcsebb politikus, de akkor is roppant valószínűtlen, hogy ilyesmire vállalkozott volna. Másrészt olyan etióp területekre is bejelentette az igényét gazdasági-stratégiai megfontolásokból, melyekhez Szomáliának semmilyen értelmezés szerint nem volt joga – hacsak nem alkalmazzuk más népekre is a népszerű szerb vélekedést, mely szerint ahol akár egy szerb is él és egy szerb sír is domborul, az már Szerbia. A „tulajdonképpen logikus” végeredmény tehát a szovjet hozzáállástól függetlenül mindenképpen elmaradt volna.

De hogy a kukacoskodáson túllépjek: igen, abban az elméleti esetben, ha külső hatalmak egyszerűen hagyják lefolyni az afrikai összetűzéseket, nyilván sok régi határt újrarajzoltak volna. Hogy hagyták-e volna, azt az eddigi tapasztalatok alapján könnyű megválaszolni. De hogy ebből szebb és jobb államok keletkeztek-e volna, az már erősen kérdéses, mégpedig azért, mert az etnikailag-vallásilag-kulturálisan homogén államokat a béke és fejlődés ideális kereteinek beállító elmélet is elég gyenge lábakon áll. Ha ugyanis az ember komolyabban szemlélődik, rájön, hogy az állítólag „természetes” módon kialakult homogén államok nem kevésbé mesterségesek, mint sok afrikai állam, és a homogén államokra való törekvés eredménye rendszerint háborúk, népirtások és tisztogatások véget nem érő sora.

egy kis olvasnivaló, ha van szabadidőd:

smallwarsjournal.com/blog/the-most-dangerous-dumb-idea-that-will-not-die

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.08. 14:12:55

@deuscreator:

Heh! Nehéz lesz frissíteni azt, ami nincs.

paraszthajszal 2013.01.08. 22:00:48

@Bélabáttya: "És ha a Szu nem védi meg az etiópokat, létrejön a - tulképp logikus - Nagy-Szomália, akkor mára bedőlt volna nagyjából az összes, az egykori gyarmatosítók által vonalzóval húzott afrikai határ?"

Van, ami így is bedőlt (igaz, csak a SzU után), lásd Eritrea, Dél-Szudán; de az etnikai homogenitás pl. Kis-Szomáliában sem volt elég ahhoz, hogy béke, prosperitás és normális államműködés legyen. Ráadásnak az ugyan szomálik által lakott, de eltérő gyarmati múlttal rendelkező Szomáliföld is de-facto önálló ország lett és távlatilag se nagyon akar közösködni a maradék Szomáliával…

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.09. 11:11:35

@paraszthajszal:

Nos igen, Dél-Szudán jó példa arra, hogy Barre is többé-kevésbé megvalósíthatta volna az elképzeléseit, ha türelemmel van, és elhúzódó háborúban gondolkodik.

David Bowman 2013.01.10. 14:49:53

A vicc helyesen: Két KUBAI katona beszélget Etiópiában ...

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.10. 15:11:40

@David Bowman: Kubaiak nem állomásoztak Székesfehérváron.

David Bowman 2013.01.10. 15:11:54

Megvolt az oroszoknál a szükséges cucc, és szaktudás. Valamit kellett kezdeni vele. Ha túl sok a katonád, majd keresnek maguknak valami háborút.

David Bowman 2013.01.10. 15:13:02

@Rammjaeger83: Ez benne a vicc. A kubai katonák is szovjetek voltak.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.10. 16:29:00

@David Bowman: Az más. Persze abszolút elképzelhető, hogy ugyanaz a vicc több verzióban is terjedt.

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2013.01.10. 19:14:05

@Rammjaeger83:
Jó poszt, jó cikk.

"Aki tehát hozzám hasonlóan örül annak, hogy az internetet nem mérgezik mindenfelé trollkodó etiópbarát és szomálibarát papagájkommandók, az szíveskedjen köszönetet mondani a hajdanvolt nagy Szovjetuniónak." ez pedig priceless :) :) :)

A nyári Nicaraguás (vagy hasonló) poszt során már megemlékeztem arról, hogy szerintem (meg némi szakirodalom szerint) egy jól működő államhoz három dolog kell "csak":
a.) középosztály
b.) működő államaparátus
c.) a hatalmi ágak valós szétválasztása.
Ha egy ország képes csípőből hozni Montesquieu és Max Weber elvárásait, akkor az civilizált lesz. Amelyik meg nem, az nem. Az etnikai köldöknézéstől majd lerágom a lámabat - el kell menni Svájcba, meg kell nézni: kinyírták-e (akarták-e) ~800 év alatt a helyi németek a helyi franciákat? Na ugye.
A nemzetállalnál csak két fejleszakítóbb dolgot hordott össze az univerzum végtelen bölcsessége: a "természetes határokat" és a "nagy méretű állam a jó állam" kezdetű magvas gondolatokat.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.11. 00:19:15

@sirdavegd:

Kösz! A poszt El Salvadorról szólt, nem Nicaraguáról, de ez mellékes (csak hogy mások is lássák, mi volt a megemlékezés: katpol.blog.hu/2012/07/15/gerillahaboruk11/fullcommentlist/1#c17343486)

Persze itt figyelembe kell venni az eltérő gazdasági, sőt földrajzi adottságokat. Egy El Salvadort nyilván nem lehet ugyanúgy kormányozni, mint egy Szomáliát.

Meg aztán az sem mindegy, mit tekintünk "jól működő" államnak. Brazíliában pl. számottevő középosztály sosem létezett, valószínűleg nem is fog. Azt rájuk lehet kenni, hogy az általuk működtetett politikai-gazdasági berendezkedés mondjuk holland viszonylatban igen erőszakos és elnyomó, meg eléggé kasztosodott, de azt nem lehet mondani, hogy ne lenne stabil, a saját érdekei védelme terén igen leleményes.

A jól működő államra a magam részéről a legszellemesebb, legegyszerűbb definíciót egy tudósító, David Lamb tollából olvastam: egy állam akkor működik jól, ha mindenki, aki számít, (egyenletes mértékben) gazdagodik.

www.vdare.com/articles/diversity-is-strength-its-also-lebanonization

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.11. 09:13:33

További érdekes adalék Szomália történelméhez egy amerikai alezredes tollából, amiről nem sok szó esik:

"Here, the power of traditional tribal elders was broken by the erection of the superstructure of the modern nation-state over the country. When this government was overthrown in 1992, people still identified themselves by clan, but the traditional clan leaders had lost all influence. The result - any s***head kid with an AK-47 suddenly was the real power in town - and tended to use that power against other people from rival tribes."

isteve.blogspot.hu/2007/08/tribalism.html

Bicepsz Elek77 2013.01.12. 10:50:37

Most olvasom Pacepa konyvet a titkos KGB halalbrigadrol, ami parancsra tett el lab alol kulfoldi vezetoket. Ok kepezteki ki Ali Agcat II. Janos Pal ellen. Nem lennek meglepve, ha Szadatot is ok tettek volna el lab alol muszlim szelsosegesekkkel kez a kezben, hiszen azok buszken vallaltak ezt.
Mellesleg Andropov volt az igazi nagyfonok mar ekkoriban(a betegeskedo Brezsnyev helyett), es o aggresszivabb kulpolitikat tamogatott.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.12. 12:45:03

@Bicepsz Elek77:

1981-ben ez már kissé a "buzgón bezárom a kertkaput egy fél nappal azután, hogy a kutya kiszökött" kategóriába esett volna. Ami kárt egyáltalán tudott okozni Szadat nekik, azt addigra már rég megtette, minek kezdtek volna bele utólag egy ilyen összetett műveletbe? Egyébként meg Pacepa könyve hidegháborús propaganda, mely szerint ugyebár a Securitate összes magas beosztású tisztje minden lehetséges módon kompromittálta magát a rendszer mellett - egyedül őt kivéve, természetesen.

Olyan verziót viszont már olvastam, hogy az egyiptomi hadsereg felsővezetéséből sokan tudtak a merénylet tervéről, de nem tettek semmit, vagy egyenesen elősegítették azt (sok tiszt a golyózápor érkezése ELŐTT bukott hasra a tribünön).

Kullancs1983 2013.01.22. 21:18:32

Lehet hogy kapok a fejemre, de én néha nem bánnám ha az ogadeni háború, vagy a kolumbiai polgárháború kapcsán is meglenne ugyanaz a lelkesedés, mint az izraeli-palesztin kofalármánál..:D (Néha!!)
Egyébként Etiópia később is megjátszott valami ilyesmit, korábban az eritreai szakadárok még számíthattak némi nyugati támogatásra az etiópiai kommunista rezsim elleni harcukban, majd miután kitört a demokrácia, az etiópok egyszeriben jófiúk lettek, ők meg szélsőséges iszlamisták. Legalábbis valahogy így próbálták előadni.
És nem követelőzök, de az etióp-eritreai háborúról nem akartok írni egyszer? Nagy kincs manapság a rendes államközi háború, még ha csak helyi is..:)

@deuscreator: A múltkor egy magyar politikus már egyenesen repülők és helikopterek odaküldéséről beszélt a híradóban, szóval..:D

Flankerr 2013.01.22. 21:31:03

@Kullancs1983: "A múltkor egy magyar politikus már egyenesen repülők és helikopterek odaküldéséről beszélt a híradóban, szóval..:D"

Azóta is ezen röhög a "szakma"..:) aztán szomorkodik.. aztán örül, hogy nincs mit odaküldeni.. aztán ugyanezért "szomorkodik"..

Kullancs1983 2013.01.23. 07:42:33

@Flankerr: Nem csak a szakma, még a magamfajta amatőrök is. Jólvanna, külügyes, nem honvédelmi. Remélem azért a Parlament folyosóján nyakon vágta valaki, hogy ne beszéljen hülyeségeket. :D

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.23. 09:29:49

@Kullancs1983: Hát, egyszer talán írunk arról is, de inkább nem teszek konkrét ígéretet.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.23. 09:32:58

@Flankerr: Végülis küldhetnénk mindkettőből...egyet-egyet...csak szállítsa oda valaki ládákban.

Siri Keeton · http://thedarkenlightenment.blog.hu/ 2013.01.26. 20:23:04

@Rammjaeger83: A cikk, amire hivatkozol, szerintem erősen tendenciózus, és persze szerepel benne az ultimate argument: az etnikailag homogén állam kívánalma vezetett a h*l*kauszthoz.

Az tény, hogy az etnikai homogenitás nem vezet automatikusan sikerre (különösen, ha afrikai feketék adják azt a homogén népet - lásd Haiti), ahogy annak hiánya sem zárja automatikusan ki azt - de azért Belgium és Svájc elég speciális körülmények között jöttek létre és maradtak fenn. A cikkben említett két szuper-homogén állam (Izland és Japán) pedig két sikersztori, minden gazdasági válság meg akármi ellenére.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.27. 11:33:52

@Siri Keeton:

A "tendenciózus" kifejezéssel nem tudok mit kezdeni. Minek az irányába tendenciózus és hogyan?

Ha már említetted a bűvös szót, illene hozzátenni, hogy az nem szerepel a cikkben, és ami ennél fontosabb, az csak egy a sok említett történelmi példa közül. Az már csak hab a tortán, hogy a szerző nem viszi végig a saját logikáját, mert nem írja le azt a kellemetlen tényt, hogy az etnikai homogenitásra való törekvés az elkövetőkre nézve is szinte kivétel nélkül katasztrofális következményekkel járt.

Haiti pont egy rossz példa, mert a feketék és a gyarmatosítók közötti keveredés miatt esett szét a lakosság egymással marakodó, etnikai alapon definiált csoportokra. Izland és Japán esetében pedig ne feledkezz meg a nem kevésbé speciális körülményről, hogy tudniillik mindkettő lényegében elfoglalhatatlan szigetország.

Siri Keeton · http://thedarkenlightenment.blog.hu/ 2013.01.28. 21:07:56

@Rammjaeger83: Úgy csoportosítja a tényeket, hogy az eleve elgondolt elméletébe illeszkedjen, az azzal ellentétes tényekkel pedig nem is fogalalkozik.

A bűvös szó nem szerepel a cikkben, de amit a szó jelöl, az igen: "the fate of Jews in the hyper-ethnically based Nazi Germany is well known" semmi másra nem utalhat. Tudod, I-ten nevét sem kell leírni ahhoz, hogy tudjuk, Róla van szó.

Egyébként nem kell az etnikum-fetisizmus, a lakosságnak minél homogénebbnek kell lennie (minden tekintetben), hogy a társadalmi bizalom egyre erősebb legyen. Ha etnikailag inhomogén, de vallásilag homogén az ország, akkor még mindig lehet valamiféle félig-meddig teokratikus úton érzelmileg egyesíteni a lakosságot, de mondjuk az etnikum nem csak egy jellemzője az embernek, hanem hát a legfontosabb jellemzője, hiszen genetikailag is a saját etnikumunk tagjai a legközelebbi rokonaink. (Sokan ezzel nincsenek rendesen tisztában, ajánlom pl. Frank Salter On Genetic Interests c. művét, Cavalli-Sforza kutatásaira hivatkozva elég rendesen levezeti a dolgot.) Számos tanulmány foglalkozik azzal, hogy az etnikai homogenitás csökkenése csökkenti a társadalmi bizalmat (igaziból szerintem bármilyen homogenitás csökkenése csökkenti azt), egyszerűen minél hasonlóbb a többi ember hozzád képest, annál jobban bízol bennük, ez magától értetődő, nem is tudom, kinek jut eszébe ezt vitatni.

"a kellemetlen tényt, hogy az etnikai homogenitásra való törekvés az elkövetőkre nézve is szinte kivétel nélkül katasztrofális következményekkel járt"

Hát ha vesztettek, akkor kétségtelenül. Néhány kevésbé negatív példa:

- Csehország 1945 után, szerintem kimondottan jól jártak

- nemkülönben Lengyelország ugyanakkor

- Szlovákia se járt rosszul, így most jóval kisebb a magyar közösségük

- Románia se járt olyan rosszul, azért jópárszázezer magyar elmenekült, a terület homogénebb lett, sőt utána a németek és zsidók exportja se feltétlen volt annyira rossz, legalábbis most jóval kisebb létszámú az országban levő antidemokratikus és antiszemita tendenciák miatt aggódó, jó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező értelmiség...

- Észtország 1991 után: az orosz népesség részaránya valamelyest csökkenni kezdett, és a maradék se kapott szavazati jogot - ha meg az oroszok újra bekebelezik őket, akkor úgyis mindegy nekik

- Lettország 1991 után: náluk is csökkent az orosz (és általában a nem lett) népesség aránya

A két balti országnál érdemes megjegyezni, hogy a lakosság által a megszorító politika idején mutatott összetartás nem nagyon lett volna elképzelhető egy heterogén népességgel.

Siri Keeton · http://thedarkenlightenment.blog.hu/ 2013.01.28. 21:21:44

@Rammjaeger83:

Még néhány dolog.

Az etnikai homogenitást nehéz úgy megmérni, hogy egyszerűen megszámolod az etnikai csoportokat. Belgium például homogénebb Haitinél, mivel vallásilag és főleg genetikailag (rassz tekintetében) jóval egységesebb. Svájc heterogén, de a svájci szövetségi kormányzat a legutóbbi időkig nem nagyon szólt bele a kantonokban folyó életbe, még az adóknak is csak a kisebbik részét költik el kantonhatárokon kívül, sőt az adó jelentős része a helyi önkormányzatnál marad, aminek jelentős autonómiája van. A XVIII. század végi Franciaországban ugyebár polgárháború robbant ki többszázezres népirtással, de azért annyira nem volt heterogén, mint a cikk említi, hiszen a franciák csak úgy voltak kisebbségben, hogy a többi latin dialektus beszélőit (okcitánok, katalánok, riviérai olaszok) nem számolod oda. De azt elég egyszerű belátni, hogy ezek nem voltak különálló nemzetiségek a szó igazi értelmében (nem volt sokkal nagyobb különbség az okcitán és a francia között, mint mondjuk a mai svájcinémet dialektus és az irodalmi német között, nem volt önálló etnikai elitjük, önálló kultúrával, stb.)

"Haiti pont egy rossz példa, mert a feketék és a gyarmatosítók közötti keveredés miatt esett szét a lakosság egymással marakodó, etnikai alapon definiált csoportokra."

Márminthogy két darab egymással marakodó csoportra, a lakosság 80-85%-át kitevő feketékre és a lakosság maradékának a túlnyomó részét kitevő mulattokra. en.wikipedia.org/wiki/Demographics_of_Haiti

"Izland és Japán esetében pedig ne feledkezz meg a nem kevésbé speciális körülményről, hogy tudniillik mindkettő lényegében elfoglalhatatlan szigetország."

Norvégia, Svédország, Finnország, Dánia, Korea, Németország, stb. Nagyon könnyű etnikailag homogén élhető államokat találni, az ellentéte a nehezebb. Persze ha a bajorok és a pfalziak két külön etnikum, akkor könnyű, csak ez nem okos stratégia.

Siri Keeton · http://thedarkenlightenment.blog.hu/ 2013.01.28. 21:28:28

USA indiánokkal (az USA fehér népessége nagy többségében protestáns, kisebb részben katolikus észak-európai volt a XIX. sz. végéig, utána kiegészült zsidókkal és katolikus egyéb európaiakkal), ahol az 1924-es bevándorlás korlátozása is sikersztori volt. Az 1965-ös bevándorlási törvény meg nem, bár abból a szempontból siker, hogy a gonosz rasszista antiszemita stb. "fehér Amerika" megsemmisítése sikerrel halad.

bz249 2013.01.28. 22:25:09

@Siri Keeton: "Persze ha a bajorok és a pfalziak két külön etnikum, akkor könnyű, csak ez nem okos stratégia."

Nem ket kulon etnikum... de azert mondjuk 1620-ban ez annyira nem sok senkit erdekelt es egeszen vigan egymastak estek (tobbek kozott a bajorok es pfalziak is) aminek a vegen a nemet etnikum harmada-fele kiirtasra kerult. Akkor ugyanis az etnikumnal eppen fontosabb volt a vallas. Maskor meg valami politikai ize.

Amugy, ha ez az etnikum dolog ilyen kiemelten fontos lenne, akkor az asszimilacio, mint jelenseg nem mukodne.

Siri Keeton · http://thedarkenlightenment.blog.hu/ 2013.01.28. 23:26:47

@bz249: Testvérpárok is legyilkolták már egymást számtalanszor a történelemben, mégis könnyíti az együttműködést, ha két ember rokonságban áll egymással.

Mivel egyébként nem arról volt szó, hogy előfordulhat-e azonos etnikumon belül a (nagyon véres) konfliktus, hanem hogy javítja-e az élhetőség esélyét az etnikai homogenitás.

Siri Keeton · http://thedarkenlightenment.blog.hu/ 2013.01.28. 23:30:25

@bz249: Egyébként pont az előbb írtam, hogy a legjobb, ha minden tekintetben homogének, csak az etnikum ebben kiemelt szerepet játszik. (Általában jól korrelál a nyelvvel, a genetikával, a kultúrával, a vallással, stb., ezért az egyéb konfliktusok jelentős része mögött is fel lehet fedezni etnikai törésvonalakat.)

bz249 2013.01.29. 09:59:59

@Siri Keeton: a tortenelemben szamtalan pelda volt ra, hogy egy csoport identitast valtott, mondjuk ott van az amerikai nemzet, amelyik a bevandorlok eredeti kulturaja fole, azt helyettesitve epult ki. Vagy mondjuk az egyik alnemet dialektust hasznalo nep addig harcolt a spanyol megszallok ellen, hogy a vegere kitalaltak, hogy ok tulajdonkeppen hollandok. Vagy ha mar nemetek, a XX. szazad masodik feleben egyre eroteljesebben elvalt az osztrak es a nemet identitas es ma mar siman lehet onallo nepnek tekinteni az osztakokat.

Genetikailag az egesz kontinensunk egy katyvasz, nyelvileg meg van a german, a latin es a szlav nyelvu csoport es egy ilyen csoporton belul relative ertheto a tobbi nyelv is, ugyanakkor meg a luxemburginak is van eszak meg del-luxemburgi dialaktusa ami kozott boven nagyobb kulonbseg van, mint barmilyen mai magyar tajszolas kozott.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.30. 13:17:01

@Siri Keeton:

El kell különíteni két dolgot:

1. A népesség (bármilyen értelemben vett) egyszínűsége, mint a társadalmi bizalmat növelő tényező.
2. A népesség (bármilyen értelemben vett) egyszínűségére való törekvés, illetve annak idealizálása, mint az adott politikai rendszer megszilárdításának eszköze.

A többiről majd később.

Siri Keeton · http://thedarkenlightenment.blog.hu/ 2013.01.30. 14:14:07

@bz249: Nem állítottam, hogy a saját etnikumod tagjaiban kivétel nélkül megbízol. Azt állítottam és állítom még mindig, hogy az etnikai azonosság szükséges de nem elégséges feltétele a magas szintű társadalmi bizalomnak.

Mi is a társadalmi bizalom? Feltételezed, hogy pl. nem zárod be a kertkaput, senki nem fog bejönni attól még - hiszen te magad se tennél így másokkal. Feltételezed, hogy az ország vezetői a saját zsebük megtömése mellett azért alapvetően jót akarnak az országnak. Azaz minimum feltételezed, hogy hasonló motivációi és hasonló szimpátiái és lojalitásai vannak, mint neked.

Azonos etnikum esetén se működik mindig jól (feketék lakta országok és városnegyedek nagy többségében buta lenne az a fekete, aki nem zárná be a kertkaput, de akár a magyar és svéd társadalmi bizalom szintjét is összehasonlíthatjuk, ránk nézve sajnos kedvezőtlen eredménnyel), de különböző etnikumok esetében ennek a valószínűsége hatványozódik.

Amerika esete egyáltalán nem olyan gyakori, az angolszász eredetű bevándorlónemzetekkel, mint ausztrálokkal, kanadaiakkal, új-zélandiakkal esett meg ez az "összeolvadás", csakhogy:

- mindegyik nép magja egy angolszász nép volt (ma WASP-nak csúfolják ezeket Amerikában, noha magukat büszkén Anglo Saxonnak nevezték még a XX. század közepén is), az amerikai függetlenségi háború idején pl. Amerikában nem volt kérdés, hogy a nép angolszász

- ebbe olvadtak be a bevándorlók, _egyesével_, és mindig a következő generációban (első generációs bevándorló még soha nem volt igazi "amerikai", hanem megmaradt annak, ami eredetileg volt)

- amikor nagy tömegben érkeztek egységesen más (nem angolszász) etnikumú a bevándorlók, akkor ez a beolvadás dolog erősen akadozni kezdett (írekkel kezdetektől fogva, olaszok, zsidók, és kelet-európaiak az 1924-es törvény előtt)

- a beolvadó bevándorlók gyakorlatilag kivétel nélkül viszonylag hasonlóak voltak az angolszászokhoz úgy vallásilag, mint kulturálisan (kb. fehér európai keresztények)

- amióta ettől gyökeresen eltérő bevándorlók érkeznek tömegesen, azok beolvadása nem is valósul meg, sőt a mexikói stb. bevándorlók esetében inkább disszimiláció figyelhető meg (úgy másfél évtizede ezeket már nem "fehér"-nek, hanem "Hispanic"-nak tekintik)

Etnikai csoportok szétbomlása sokkal gyakoribb (egy csoportból lesz kettő), az osztrák példád is erre utal, bár... egy osztrák ha Németországba költözik, mennyi ideig tart neki németté asszimilálódni? Egy hétig?

bz249 2013.01.30. 16:05:30

@Siri Keeton: nyilvan jobb olyan kozossegben elni, ahol ugyanaz a nyelv, ugyanazok a kulturalis/vallasi alapok es ugy altalaban meg tudom tippelni, hogy a szomszed mit fog csinalni... mert o is ugyanazt csinalja, amit en. Vagy legalabbis a bal-, a jobboldali es a szembeszomszed is hasonloan viselkedik es nem kell uj mintakat tanulni minden esetre.

Viszont szerintem az etnikum nem annyira meghatarozo pl. konnyebben megtalalom a hangot a korban hozzam hasonlo nemet kollegakkal, mint mondjuk egy mar nyugdijas magyar szenbanyasszal (ha minden mas azonos akkor nyilvan a magyarral a legegyszerubb, az europaiakkal kozepes az afrikaiakkal/azsiakkal sokkal nehezebb boldogulni).

Masreszrol az etnikai/nemzeti identitas formalhato, megha nem is az adott ember eleteben, kelloen eros kenyszer vagy elony eseten egy-ket generacio alatt homogen(ebb)e lehet tenni egy tarsadalmat.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.01.30. 17:51:29

@Siri Keeton:

Többé-kevésbé egyet tudok érteni. Figyelembe kell venni olyan példákat, mint az általad említett Magyaro., ahol ugye az etnikai-vallási egyszínűség adott, aztán a társadalmi bizalom mégis olyan, amilyen. Ez fokozottan igaz Szomáliára, csak hogy megpróbáljak visszakanyarodni valamiben az említett témához. Vannak tehát esetek, amikor a homogenitás sem sokat segít. Pl. érdekes kérdés, hogy egy átlagos magyar vagy szomáli jobban megbízik-e egy honfitársában, mint mondjuk egy norvégban vagy japánban. Az amerikaiak okkal hozták létre a "low-trust culture" és "high-trust culture" kategóriákat.

Putnam munkásságát a témában gondolom ismerek, de egy cikket azért linkelek róla azoknak, akik nem:

www.theamericanconservative.com/articles/fragmented-future/

Ami a 2. pontot illeti:

"Csehország 1945 után, szerintem kimondottan jól jártak - nemkülönben Lengyelország ugyanakkor" - Ezek speciel nem a koncepció sikerességére példák, hanem a homogenitásra való német törekvés ("tömörítsük minden honfitársunkat egy nagy hazába") teljes sikertelenségére.

Másrészt megkérdezném, hogy a csehek tulajdonképpen minden értelemben jól jártak a szudétanémetek elűzésével, vagy a románok az erdélyi szászok "eladásával" az NSZK-ba, vagy a magyarság a svábok kitelepítésével? Az lehet, hogy nőtt a lakossági harmónia, meg könnyebben megreformálhatóbbá, irányíthatóbbá vált az ország, de elveszett számára rengeteg munkaerő, szellemi tőke, miegymás. Nem teljesen fekete-fehér a dolog. Ennyi erővel azt is mondhatnánk, hogy helyes Zimbabwe és Dél-Afrika földjéről elűzni a fehér gazdálkodókat. Biztos megnőtt a társadalmi bizalom és szolidaritás, csak nincs mit enni.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2014.05.11. 13:56:46

@Kullancs1983: Kösz! Ezek alighanem Nokra szigetén készültek, ahol a szovjet haditengerészet tartott fenn egy ellátó-javító létesítményt.

Titus Pullo Urbino 2014.07.22. 15:26:22

@Kullancs1983:

media.englishrussia.com/newpictures/Russian-Army-in-Ethiopia-in-1970s/0_100680_8a574825_XXXL_full.jpg

Ezen a képen mi történik? Gondolom nem katolikus mise volt a fedélzeten. Eskü lehet? Vagy micsoda?

Kullancs1983 2014.07.22. 16:19:46

@Titus Pullo Urbino: Igen, az eskütétel elég valószínű, bár én talán a temetést sem zárnám ki... Leírás sajnos nincs.

Titus Pullo Urbino 2014.07.23. 13:39:35

@Kullancs1983: igen, ezek lehetnek, a temetésre nem is gondoltam, de igazad van, az is lehetett. Köszönöm szépen.