"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • Amikor minden hiábavaló„Gyanútlanul és akaratlanul, csalimadárként magamra húztam kettőt a konvoj négy kísérőhajója közül...Megint olyan makacsul üldöztek, hogy a legkevésbé én magam hittem volna, hogy le tudjuk őket...
  • Festung BudapestHosszú kihagyás után ismét egy irodalmi újdonságot ajánlunk az olvasóközönség figyelmébe. A mai napon kerül ki a nyomdából a bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin A Budapest Erőd. A magyar főváros...
  • KatPol Kávéház XLVI. - Grafit a tetőnKedves hallgatók! A korábban tett ígéretünknek és a meghirdetett szavazás eredményének megfelelően a Csernobil az a sorozat, mellyel az aktuális adásban foglalkozunk. Az adás letölthető innen, a...
  • A megaláztatás évszázada XII.Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez...
  • KatPol Kávéház XLV. - Lánctalpas találkozóKedves hallgatók! Hagyományainkhoz híven podcastunk 45. adásában ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal a Militracks idei rendezvényéről ill. az overlooni hadimúzeumról: Listen to "KatPol...

Facebook

Címkék

1.vh (5) 2.vh (84) afganisztán (52) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (36) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (78) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (38) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (49) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (55) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (13) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (67) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

Libanon 1982 - I. rész

2012.08.28. 07:00 SchA

"A múltban mi, libanoniak azt gondoltuk, hogy a mi erősségünk a gyengeségünk. (...) Azt gondoltuk, hogy mivel nem rendelkezünk katonai erővel, senki nem akar majd megtámadni minket, senki nem fog annyira félni tőlünk, hogy harcolni akarjon velünk. Ennek az lett az eredménye, hogy ma az ország egyharmada romokban hever, kétharmada pedig idegen seregek megszállása alá került."

Bashir Gemayel, 1982. szeptember 14.


30 éve avatkozott be Izrael a Békét Galileának hadművelettel a tomboló libanoni polgárháborúba, nem sejtve, hogy további 18 évig az országban fognak ragadni erői, és hogy a PFSZ üldözése közben olyan változásokat idéz elő, melyek teljesen átformálják az erőviszonyokat Libanonban, és megteremtik az első arab sereget, mely képes lesz katonai vereséget mérni az IDF-re. 1982 június hatodikán megindult az izraeli invázió. De mi vezetett idáig?

1) Út a káoszhoz: Palesztin dominancia és polgárháború

Libanon soha nem volt nemzetállam, sokkal inkább a különböző muszlim és keresztény felekezetek mozaikja. Az 1943-as Nemzeti Egyezség, mely íratlanul ugyan, de szabályozta a hatalommegosztást a keresztények és muszlimok között, nem annyira a nemzeti összetartozás gondolatára, mint inkább a két vallás egymással szembeni bizalmatlanságára épített. Hosszútávon a demográfiai változások miatt amúgy is drasztikus változások következtek volna be, de a palesztinok beáramlása felgyorsította a folyamatot.

Ők 3 nagy hullámban érkeztek az országba: elsőként a '48-49-es arab vereség és ezzel együtt a Nakba következtében elindult óriási menekülthullámból több, mint 100.000 palesztin került Libanonba. A 6 napos háború, és Ciszjordánia izraeli bekebelezése után  - a természetes népszaporulattal együtt - ez a szám már közel 250.000-re nőtt. Az 1970-71-es harmadik nagy hullámot ezúttal nem Izrael, hanem Jordánia indította el, amikor a "Fekete Szeptember"-nek nevezett eseménysor keretében Husszein király leszámolt a különböző fegyveres palesztin frakciókkal, melyek a trónját veszélyeztették - no meg Jordánia puszta stabilitását. A harmadik hullám volt a legfontosabb, mert ezúttal nem csak egyszerű civilek, hanem 23.000 felfegyverzett milicista és politikai vezetőik érkeztek Libanonba, élükön Jasszer Arafattal, akinek a gondolataiban Libanon érdekei bizony alacsony prioritást élveztek.

Libanon nem véletlen választás volt. 1968. óta Bejrútban volt a PFSZ központja, 1969. november 3-án pedig Nasszer nyomására Libanon kénytelen volt  aláírni a Kairói Egyezséget a PFSZ-szel. (Az arab vezetők általában végtelenül szolidárisak a palesztin üggyel, amíg nem nekik, hanem valaki másnak kell a tűzbe tennie a kezét.) A Kairói Egyezségnek köszönhetően a PFSZ kb. állam lett az államban. Például:

  • a palesztin menekülttáborok feletti irányítás átkerült a PFSZ-hez
  • a libanoni lakóhelyű palesztinok szabadon csatlakozhatnak az Izrael elleni fegyveres harchoz, a PFSZ toborzó tevékenységet folytathat közöttük
  • palesztin fegyveresek szabadon mozoghatnak Libanonból ki és be, mind az izraeli, mind az egyéb határokon, illetve a kikötőkön, reptereken keresztül a meghatározott pontokon és körülmények között
  • a libanoni hadsereg közös parancsnokságot hoz létre a palesztinokkal, a hadsereg erőforrásaival segíti az Izrael elleni kommandós tevékenységet

Az egyezség szövege hivatalosan soha nem került nyilvánosságra, csupán kiszivárogtatásokból lehet tudni a hozzávetőleges tartalmát. A későbbi események alapján azonban okkal feltételezhető, hogy a kiszivárogtatott szöveg elég közel áll a valós egyezményhez.

1973. májusában harcok törtek ki a libanoni hadsereg és a PFSZ között, amikor a hadsereg megpróbálta megállítani a PFSZ terjedő befolyását és lefegyverzési akcióba kezdett 3 menekülttábornál. Az akció a gyenge felszereltség és a nemzetközi arab nyomás miatt kudarcba fulladt, és 1973. május 17-én kénytelenek voltak aláírni a Melkarti Jegyzőkönyvet, mely a Kairói Egyezséget egészítette ki, és lényegében a libanoni állammal egyenlő félnek elismerve a PFSZ-t, kivette a palesztin milíciákat a libanoni törvénykezés alól, nagyobb szabadságot adva nekik, mint a libanoni állampolgároknak. A libanoniak jó része ekkor döbbent rá, hogy érdemes lenne saját milíciákat szervezni, mégpedig sürgősen.

Két évvel később, 1975. április 13-án az Ain al Rummaneh incidenssel kezdetét veszi libanoni polgárháború, melynek részleteibe - önmagában is megérne a téma pár cikket - most nem mennék bele. A polgárháború 2 éven belül 100.000-t meghaladó halálos áldozatot szed, és a különböző muszlim, keresztény, marxista, palesztin, etc. (a jelzők amúgy gyakran átfedik egymást) milíciák folyton változó szövetségeinek véres harca felkelti a két szomszéd, Szíria és Izrael figyelmét. Izrael a kezdetektől támogatta pénzzel és fegyverekkel a maronitákat, remélve, hogy ha egy vele jó viszonyt ápoló, keresztény rezsim kerül hatalomra Bejrútban, az véget vet az északról jövő palesztin fenyegetésnek. Ez a gondolat később fontos motiváció lesz a '82-es inváziónál.

Szíriát elsősorban két dolog vezérelte: az 1973-as yom kippuri háborúban elszenvedett vereség után Hafez al-Asszad bizonyítani akarta mind az USA, mind saját szovjet szövetségese felé, hogy országa igenis regionális hatalmi tényező, amit figyelembe kell venni. Másrészről Szíria geopolitikai érdekei mindig is egy gyenge, Damaszkusz által befolyásolható Libanont kívántak (de csak mert Libanon "reintegrálása" Szíriába nem lehetett reális koncepció). A polgárháború már túl sok volt a gyengeségből, és azzal fenyegetett, hogy a jó nemzetközi hátszéllel rendelkező PFSZ és szövetségesei átveszik az uralmat Libanon felett, és egy Szíria által irányíthatatlan, "bajkeverő" államot hoznak létre. Szír csapatok 1976-ban lépték át a libanoni határt, hogy  - ironikus módon - a maroniták mellett avatkozzanak be a harcokba, megmentve őket a biztos vereségtől. És ha már bent voltak, bent is maradtak a Bekaa-völgyben, és a Bejrút-Damaszkusz autópálya körüli stratégiai pontokon.

flag_of_the_south_lebanon_army.pngIzrael 1978. május 14-én debütált a konfliktusban a Litani Hadművelettel. Habár kisebb kommandós akciókra és légicsapásokra már volt példa, ez volt az első eset, amikor az IDF ereje teljében Libanon ellen vonult. Az  offenzíva közvetlen előzménye a PFSZ egyik legbrutálisabb, Libanonból kiinduló terrortámadása volt, mely három nappal előtte 38 izraeli halálát okozta. Az akció csupán egy hétig tart, az IDF bunkereket és fegyverraktárakat semmisít meg Dél-Libanonban, de mivel a PFSZ egyszerűen visszavonja az erőit a térségből, nem sok eredményt ér el. A hadművelet maradandó következménye, hogy stabilan meg tudja vetni a határtérségben a lábát az Izraellel kollaboráló Dél-Libanoni Hadsereg (SLA) Saad Haddad vezetésével (habár az úr csak 1979. áprilisában fordul nyíltan szembe Libanonnal), és hogy ENSZ békefenntartók (UNIFIL) települnek a határra.

1981-re Libanon területének hozzávetőlegesen 2/3-a a szíriai hadsereg ellenőrzése alá kerül, és a szír katonák immár egykori szövetségeseik, a maroniták ellen harcolnak. Április 28-án a szírek által ostromolt stratégiai fontosságú Zahle városában éppen harci helikopterek támadják a keresztény milíciák állásait, amikor izraeli vadászgépek tűnnek fel az égen és lelőnek két szír Mi-8-ast. Korábban is volt már példa összecsapásokra szír és izraeli gépek között Libanon fölött -  például 1979. június 27-én egy 4 F-15-ből és 2 Kfirből álló kötelék szabályosan "lemészárolt" 5 szír MiG-21-est - de azzal, hogy az IAF harcban álló szír egységeket támogató gépekre támadt, Izrael átlépett egy határt Hafez al-Aszad szemében. Az incidenst követően SA-6-os légvédelmi ütegek telepítését rendeli el a Bekaa-völgyben, előkészítve a szír hadsereg egyik legendás lebőgését...

De ne szaladjunk előre. 1982. júniusában az amerikai közvetítéssel létrejött tűzszüneti megállapodásnak köszönhetően már közel egy éve - a korabeli Libanoni mércével - nyugalom honolt az izraeli-libanoni határon, de IDF vezérkara és Ariel Sharon akkori védelmi miniszter azon töri a fejét, hogy hogyan számolhatná fel az Arafat és a PFSZ jelentette északi fenyegetést egyszer és mindenkorra. Mivel a '78-as akció megmutatta, hogy a korlátozott, elsősorban a légierőre támaszkodó hadműveletek nem hoznak sikert, valami sokkal komolyabbra van szükségük. Ehhez pedig kell egy ürügy, amit Reagannek fel lehet mutatni, ha már belerondítanak a nagy nehezen összegründolt tűzszünetbe. S lőn, június 3-án az Abu Nidal terrorszervezet merényletet hajt végre Shlomo Argov, Izrael londoni nagykövete ellen, melyben a nagykövet életveszélyesen megsérül ugyan, de életben marad. A kabinetülésen, ahol Begin és kormánya döntött a támadásról, a hírszerzés szólt, hogy a PFSZ és az Abu Nidal halálos ellenségek, de Rafael Eitan vezérkari főnök közbevágott, mondván: "Abu Nidal, Abu Smidal - ezek mind egyformák."

A szemben álló felek

IDF

Az izraeli stratégiai tervezésben 1982-ben a meghatározó vonalat a létfenyegetettség gondolata (ekkor már nem túl reálisan), valamint a katonai eszközök preferálása a gazdasági és diplomáciával szemben adta. A katonai felfogásban ez preemptív, villámháborús jellegű akciók preferálásában mutatkozott meg, amibe némi '67-es nosztalgia vegyült. Libanon lerohanását is ennek a szellemében készítették elő. 

Az izraeli inváziós haderő 6 és fél hadosztályból, nagyjából 78.000 főből állt. A fegyverzetükön tételesen végigmenni felesleges hardverporn lenne, még a szír hadsereg sem közelítette meg sem létszámban, sem technológiai szinten az izraeli nehézfegyvereket. A levegőt az IAF gépei uralták, Sidewinderekkel felszerelt F-16-osok és F-15A-k néztek szembe MiG-21 és MiG-23 típusú szovjet vadászgépekkel , a szárazföldön a Magach 6 (átalakított M60 Patton) és az ebben a konfliktusban debütáló Merkava harckocsik egyedi eseteket leszámítva nem találkoztak érdemi vetélytárssal (az újonnan beszerzett szír T-72-knek csak korlátozott szerep jutott a háborúban). De amint azt a hardver-fanok gyakran elfelejtik, a háború nem egy autóskártya-játék, ahol automatikusan nyernek a jobb paraméterek. Izrael ugyan már 1978 előtt is tapasztalt volt az irreguláris konfliktusok terén - de ez nem jelentette azt, hogy tudta is volna, hogy miként lehet győzelemmel befejezni őket. Ennek ellenére a "Békét Galileának" hadműveletet konvencionális akcióként tervezték meg, tekintet nélkül a megszállási zóna okozta nehézségekre. Szétverik a PFSZ-t, kikergetik Arafatot és bandáját Bejrútból, mázel tov, de a "hogyan tovább" már nem reális katonai tervezés volt, hanem optimista ábrándozás egy maronita hadúr, Bashir Gemayel vezette baráti arab államról, meg arról, hogy ha nincs a szélsőséges palesztin kisebbség, majd behódol a többség, és a palesztin kérdés lezárva. A konfliktus menete is ennek megfelelően alakult.

PFSZ

1982-ben kb. 15.000 fegyveresével a PFSZ nem pusztán terrorszervezet volt - jó eséllyel pályázhatott volna a legerősebb libanoni milícia címre is. Tulajdonképpen nem is egy szervezet, hanem közel tucatnyi különböző, kisebb, nagyobb frakció szövetsége volt, mint a Palesztina Felszabadításának Népi Frontja - Főparancsnokság (PFLP-GC,) a Palesztin Felszabadítási Front (PLF), a Palesztin Felszabadítási Hadsereg (PLA), a Júdea Népe Front (JNF), és persze a legfontosabb, az Arafat vezette Fatah. Körülbelül 80 harckocsival rendelkeztek, igaz ezekből kb. 60 elavult T-34/85 volt és csak a maradék T-54/55. Egy másik rontó tényező, hogy a palesztin fegyveresek sosem voltak képesek megfelelően elsajátítani a páncélos hadviselés alapjait, ezért a tankokat főleg beásott tüzérségként használták.

pal hk.jpg

Pedig harckocsik kezelését mi is oktattuk nekik /a forrás szerint Abdullah Mahomed(?) Hamza igazolványa, akit T-34-esre képeztek ki/

A PFSZ ezen kívül komoly nehéztüzérséggel, 130 és 155 milliméteres szovjet ágyúkkal és 122 milliméteres BM-21 rakétavetőkkel rendelkezett, de voltak páncéltörő ágyúik, közel 200 páncéltörő rakétájuk  - többségében AT-3 Sagger, de akadt pár Milan is - és persze számtalan az elmaradhatatlan RPG-7-ből. A problémát az jelentette, hogy Arafattal finoman szólva elszaladt a ló a kényelmes libanoni évek alatt - a PFSZ túlnőtte a terrorszervezet-szerepet, de még messze volt attól, hogy reguláris seregként megállja a helyét. A keleti blokkból, elsősorban a SU-ból és az NDK-ból érkező tanácsadók hiába próbálták rávenni, hogy magasan képzett kommandós/gerilla egységekre lesz szüksége, ha Izraellel akar szembeszállni, neki a felduzzasztott (parádé)hadsereg és a státuszszimbólumként funkcionáló nehézfegyverek kellettek. A PFSZ haderejének 3 fő célja volt:

  • egy izraeli támadás esetén lelassítani az IDF-et, míg az offenzíva ki nem fullad
  • egy esetleges szíria-izraeli háború esetén fenyegetni Izrael északi szárnyát
  • fenntartani a fölényt a többi libanoni milíciával szemben

Arafat felrúgta a gerillaháború Mao-ce Tung által lefektetett alapszabályait, mert úgy gondolta, hogy a szakaszos átalakulás helyett ő egybegyúrhatja a második, a felőrlő gerillaháborús és a harmadik, nyílt reguláris háborús fejlődési lépcsőket. A következmény, mint 1982-ben kiderült, hogy a PFSZ az első két céljára nem volt alkalmas, emiatt a harmadik célkitűzést is elbukta.

Maroniták/Kataeb/Lebanese Forces

A maroniták a Libanon legnépesebb keresztény felekezete, nevüket a egy 5. században élt szíriai szerzetesről, Szent Marounról kapták. Megalakulása óta meghatározó szerepet töltöttek be Libanonban - hiszen végső soron nekik alapították meg az országot a franciák. 1975-ben, a polgárháború kitörésekor három klán uralta a politikai életet a maronitáknál: a Frangiyeh, a Chamoun és a Gemayel, mindegyikük a maga kis milíciájával és pártjával. A Frangiyeh-család irányította a Marada Mozgalmat és milíciáját, a Chamoun-família a Nemzeti Liberális Pártot és annak Tigris Milíciáját, a Gemayel-klán pedig a Kataeb Pártot, melynek nevét viszonylag pontosan adja vissza fordításban a falangista szó. (és nem pedig a "könyv népe", mint ahogy egy izraeli szerző írta egy forrásomban...)

bashir gemayel.jpg

Olyan aranyos, biztos nem akar lemészárolni senkit. /Bashir Gemayel/

A Kataeb Pártot még 1936-ban alapította Pierre Gemayel, akire mély benyomást tettek a spanyol és olasz fasiszták, a rend, a fegyelem, és a mind a mai napig használatos karlendítés. A párt fegyveres milíciájának élén az alapító két fia, Bashir és Amine állt, melyek közül az előbbi volt a tehetségesebb és ambiciózusabb.  1980-ra leszámolt a két rivális család vezetésével, és kész helyet elé állította az izraelieket - ha a maronitákat akarják segíteni a palesztinok ellen, őt kell támogatniuk. 1982. januárjában Ariel Sharon titokban Juniyeh-ben találkozott Bashir Gemayellel, és egyeztettek a falangisták szerepéről egy esetleges izraeli támadás esetén.  Bashir feladata lett volna Bejrút felszabadítása  a keresztény milíciákat tömörítő, falangista vezetésű Lebanese Forces (LF) ernyőszervezet 15.000 fegyveresével. Az LF rendelkezett némi nehézfegyverzettel, T-54 és Sherman harckocsikkal és francia 155 milliméteres ágyúkkal, melyeket vagy a széthullott libanoni hadsereg romjaiból szereztek meg, vagy az izraeliektől kaptak. Védekező harcokban már bizonyítottak a PFSZ és a szírek ellen, de az offenzívában kétséges volt, hogy mennyire tudja hasznukat venni Izrael.

Szírek

Az offenzíva megindulásakor Szíriának körülbelül 30.000 katonája tartózkodott Libanonban, ebből a legfontosabb ütőerőt az I. páncélos hadosztály képezte. A szír erők zöme a Bekaa-völgyben állomásozott, de jelentős számú szír katona volt Bejrútban és környékén is. A szír páncéloserők gerincét a T-62 szovjet harckocsik adták kiegészülve kb. 250 T-72-vel, habár az utóbbiakat csak korlátozottan vetették be a harcokba.  A levegőben a MiG-21-ek és MiG-23-ak vitték a légiharcok nagy részét - habár Szíriának voltak MiG-25-ösei, csak igen kevés repült harci bevetést belőlük 1982-ben, mert a honi légtér védelmére voltak visszatartva. A szírek egyetlen légi ütőkártyája a Aérospatiale SA.342 Gazelle harci helikopterek és huzalvezérelt páncéltörő rakétáik voltak, melyeket alig 5 éve rendszeresítettek - az első harci helikopterként Szíriában. Voltak ugyan Mi-25-jeik (Mi-24 Hind lebutított exportverzió), de azokat annyira ócskának találták, hogy a háborúban nem is repültek harci bevetést. A szír hadsereg - nem egyedül az arab világban - szovjet mintára szerveződött, szovjet fegyverekkel harcolt, csak éppen a szovjet katonai doktrínát nem sikerült átvennie a mobilitás terén és a veszteségek bevállalásánál. Ekkor már 6 éve harcoltak a polgárháborúban, és habár nem akartak nyílt konfrontációt Izraellel, a keservesen megszerzett pozícióikat sem akarták feladni, arról nem is beszélve, hogy Libanon ekkor Szíria "homokozójának" számított, és nem engedhették, hogy Tel Aviv beleszóljon a machinációikba. És persze nem elhanyagolható tényező, hogy készültek egyfajta revansra 1973-ért, amikor a Golán visszaszerzésére tett kísérletük csúfosan leszerepelt.

Békét Galileának - háborút Libanonnak

Az izraeli terv a következő volt: a hadművelet első célja a határ menti PFSZ állások felszámolása, valamint - hogy a '78-as kudarc ne ismétlődjön meg - a PFSZ visszavonulási útjainak elvágása és lényegében Dél-Libanon bekerítése volt. Emiatt több irányból, egyszerre indult meg a támadás. Ha az első fázis sikerrel járt, a falangistákkal kiegészülve az IDF előretör Bejrútig, miközben a Bejrút-Damaszkusz autópálya kettévágásával biztosítja, hogy a szír erők ne avatkozzanak be a konfliktusba a Bekaa-völgyön túl. Végül szétzúzzák a PFSZ főhadiszállást Bejrútban és hatalomra segítik Gemayelt, és Mission Accomplished.

invasion map.jpgJúnius 6-án, délelőtt 11 órakor 3 irányban indult meg az izraeli támadás: az első támadó ék a tengerparton tört előre Türosz (Sour) és Szidón (Saida) irányába a haditengerészet támogatásával, esetenként partraszállásokkal megsegítve. Velük párhuzamosan a második ék Nabatiyeh és a stratégiai fontosságú Beaufort vár irányába indult, majd északnak fordul, és a Libanon-hegység lábánál haladva eléri a Bejrút-Damaszkusz autópályát. A harmadik ék a Bekaa déli részén fekvő, úgynevezett "Fatahland" /az olvasók gondolom kitalálták, hogy honnan kapta a nevét a vidék/  ellen vonult, a célja a terület megtisztítása a PFSZ egységektől és a szír csapatok vonalának elérése volt. A Blitzkrieg-doktrínának megfelelően a PFSZ uralta városokat, menekülttáborokat, komolyabb ellenállási gócokat többnyire megkerülték, hogy minél előbb körülzárják a PFSZ fegyvereseit. AZ IDF-fel szemben három PFSZ-dandár állt, egyenként 2000-2500 fővel: a Yarmuk a partvidéken, a Kastel délen a határnál és a Karameh a Hermon hegységnél. További harcosok ezrei állomásoztak a nagyobb városokban, a legtöbb, kb. 6000 Bejrútban.

Az első napok koordinált izraeli akciói sikeresek, a PFSZ egységek néhol keményen ellenállnak, de a vezérkar menekül - a 3 dandár, valamint 14 zászlóaljból 13 parancsnoka egyszerűen megpattant a harctérről. A palesztinoknál az összehangoltság hiánya a legsúlyosabb korlátozó tényező, az egyes körzetek nem képesek hatékonyan kommunikálni egymással, pláne feltartóztatni az IDF-et, így bekerítik őket és vagy az utolsó töltényig harcolnak, vagy parancsnokaikat követve a menekülést választják. Libanoni ellenállás nincs, a Haddad vezette SLA és a falangisták Izrael oldalán harcolnak. Számos helyen felszabadítóként üdvözlik a bevonuló izraelieket, nem csak a keresztények, de a síiták és a drúzok is, virágokat dobálnak az elhaladó IDF járművekre és rizst szórnak rájuk. Nem véletlenül, palesztin milíciák évek óta fosztogattak, erőszakoltak és gyilkoltak az egyszerű nép körében Dél-Libanonban.

regen es most2.jpg

A történelem ismétli önmagát, avagy ideológiai okokból szarba se venni a helyieket, akik az általad megszállt területeken felszabadítóként ünnepelnek téged, rendkívül ostoba dolog. 


Június 7-re az izraeliek körülzárják Türoszt és elérik Szidón külvárosát. Ugyanezen a napon kerül sor az első összeütközésre az IDF és a szírek között - Jezzine-nél az élen haladó izraeli egységek rövid tüzérségi párbajt vívnak a PFSZ-t támogató szíriai tüzérséggel és harckocsikkal. Az izraeliek megpróbálják átkeríteni  a szíreket, mire az utóbbiak visszavonulnak. Szíria és Izrael is kerülni akarta a nyílt konfliktust, de a fontosabb csomópontok ellenőrzésének kérdése elkerülhetetlenül maga után vonta az összecsapást. Két nappal később a tengerparti ék Damournál tart,  míg a vele párhuzamosan haladó ék egyre közelebb ér a Bejrút-Damaszkusz autópályához. 15 kilométerre onnan délre, egészen pontosan Ain Zhaltánál fut bele az izraeli hadsereg az első pofonba a háború során. Éjjel 11-kor egy vádi oldalában húzódó úton halad az izraeli hadoszlop, amikor az oszlopot vezető harckocsi szír T-62-eket vesz észre a vádi túloldalán. Tűzharc bontakozik ki, de ekkor a domboldalról  is záporozni kezdenek rájuk az RPG-k és páncéltörő ágyúk lövedékei  és az izraeli szakasz rádöbben, hogy egy jól előkészített csapdába szaladt bele. A csata másnapra virradóan elhúzódik, és mindkét fél erősítést vezényel a csatatérre. Az izraeliek helikopterekkel ejtőernyős deszantot dobnak a szírek oldalába, akik TOW-rakétákkal szerelt terepjárókkal vannak ellátva. A szírek páncéltörő rakétákkal felszerelt Gazelle helikoptereket küldenek harcba, melyek különösen hatékonynak bizonyulnak, az effektív lőtávolságuk ugyanis nagyobb, mint az izraeli géppuskáké. Az izraeliek összesen 6 db M60 harckocsit és számos APC-t veszítenek, de végül sikerül áttörniük a szíreken észak felé.

Az Ain Zhalta felett érzett öröm nem tart sokáig a szíreknek: az incidenst ürügyén Sharon támadást indít a Bekaaba telepített szír SA-6-ok ellen. Az IAF egy lehengerlő sikereket ért el technológiai fölényének és egy ügyes trükknek köszönhetően: első lépésként Scout és Mastiff típusú UAV-ket küldtek a Bekaa fölé. A szírek bekapcsolták az tűzvezérlő radarjaikat, melyet azután a tényleges IAF támadó kötelék, összesen 96 gép, bemért, blokkolt, majd egyenként megsemmisítette az ütegeket. A szír légierő próbálta menteni a menthetőt, de az eredmény a "bekaa-völgyi pulykalövészet" néven elhíresült légicsata lett. Két nap alatt a Bekaa-völgyben lévő 19 szír (2 SA-2, 2 SA-3, 15 SA-6) rakétaütegből 17 megsemmisült, a szír légierő 82 (86) repülőgépet vesztett el, és mindössze 2 (4) izraeli gépet tudott lelőni. (Ez utóbbiak mindegyike F4-E Phantom volt. 100%-osan pontos számok nincsenek, az izraeliek pedig tagadták, hogy akár csak egy gépet is vesztettek volna.)

IAF F-15.jpg

Overkill /IAF F-15A/

Közben június 10-én Sultan Yakoubnál újabb szír csapdába rohan bele az IDF. A Bekaa déli részén, a szír határhoz közel a 362. páncélos zászlóalj alkonyatkor a szó szoros értelmében belesétált az 58. szír gépesített gyalogsági dandárba. A szírek bekerítik és egész éjjel támadják az izraelieket, még MiG-21-eseket is odaküldenek földi támadásra. Az izraeliek csak másnap reggel tudnak kitörni, a veszteségük 30 halott és 8 M48 harckocsi. A siker azonban csupán elszigetelt jelenségnek volt. Június 11-ére a szír páncélosok veszteségei bőven 100 tank fölött jártak, a szír egységek minden fronton hátráltak, ezért Szíria tűzszünetet kötött Izraellel. Érdemi PFSZ ellenállás továbbra sem volt, csak a bekerített településeken tudtak palesztin fegyveresek hosszabb-rövidebb utcai harcokba bocsátkozni az izraeliekkel, és habár veszteségeket okoztak, az izraeli hadműveletet lényegében nem befolyásolták. Bejrút már az izraeli tüzérség támadása alatt állt, de a város a levegőből és a tengerről is kapta az áldást.

destroying beirut.jpgBejrútban az ostrom kezdetekor mintegy 14.000 PFSZ harcos és szír katona tartózkodott, utóbbiak a szír 85. dandár maradéka, akiknek Hafez al-Aszad megtiltotta, hogy elhagyják a várost, habár Izrael biztosította volna a szabad elvonulást (érdemlegesen nem vettek részt a harcokban). A város keleti felét az Izraellel szövetséges falangisták tartották ellenőrzés alatt, délről pedig az IDF nyomult közelebb és közelebb Arafat főhadiszállásához. A szírekkel kötött tűzszünet időközben megszakad, és június 22-én az IDF ismét megkísérli átvenni az irányítást a Bejrút-Damaszkusz autópálya nyugati része felett. 4 napnyi elkeseredett harc után ezúttal sikerrel járnak, Bejrúttól a 22 kilométerre, a Libanon-hegység lábánál fekvő Sofarig övék lesz az út, ezzel teljesen elvágják a libanoni fővárosban rekedt szír csapatokat. Hamarosan egész Nyugat-Bejrút ostrom alá kerül.

Izrael a veszteségektől tartva nem akart "Sztálingrádot" rendezni, ezért bele sem kezdett Nyugat-Bejrút házról házra történő megtisztításába, ehelyett tüzérséggel és légicsapásokkal próbálta kifüstölni az PFSZ-t, amire aknavetők és orvlövészek voltak a válasz a palesztinok részéről. A civil lakosságra keményen rájárt a rúd, a kb. 500.000 lakosból csak 100.000 hagyta el az izraeliek felhívására a városrészt, az IDF elvágta a városrész víz-, gáz-, és  áramellátását, és élelmiszerből is csak alig jutott be egy kevés. A folyamatos bombázás, ágyúzás épületek százait döntötte romba, és hogy teljes legyen a kép a PFSZ időnként kivégzett egy-egy bejrúti lakost, aki menekülni próbált (vagy egyéb bajuk akadt vele). A libanoni polgárháború nem szűkölködött szürreális jelenetekben, és Nyugat-Bejrút ostroma sem volt kivétel. Bejrúttól bő 10 kilométerre északra, Juniyeh-ben tömve voltak a strandok, folyt az éjszakai élet a mulatókban mint ha nem is lenne háború, a világ minden tájáról érkező riporterek pedig Ciprusról áthajózva innen, esetleg Bejrút északi külvárosáig elmerészkedve tudósítottak a háború "borzalmairól", miközben éjjelente koktélokat szürcsölgetve nézhették az éttermek teraszáról a bejrúti "tűzijátékot". Pedig a média itt fontos szerephez jutott - amíg apróbb fennakadásokkal folyt az izraeli blitzkrieg, a nyugati közvélemény alapvetően pozitívan állt az izraeli ügyhöz. Bejrút ostroma megváltoztatta ezt a képet, az elhúzódó háború és a civil áldozatok egyre magasabb száma miatt belföldről és külföldről is egyaránt növekvő nyomás helyeződött Beginre és kormányára. (Július 15-én például Washington felfüggesztette a fürtös bombák szállítását Izrael számára, még ha ez inkább csak szimbolikus lépés is volt.)

merkava_in_beirut.jpg

Kiégett Merkava I. Bejrútban. Kiváló harckocsi volt, de korántsem sebezhetetlen. /forrás: www.acig.org/

Miután a PFSZ-szel folytatott tárgyalások nem vezettek eredményre, augusztus elsején az IDF támadásba lendült és elfoglalta a bejrúti repteret. A támadási hullám, melyből a Gemayel vezette falangisták is kivették a részüket, augusztus 4-ig tartott, és egyre szűkebbre zárta a gyűrűt a PFSZ főhadiszállása, valamint a Sabra és Shatila palesztin menekülttáborok körül. Eközben az amerikai diplomácia, mely folyamatosan a konfliktus tárgyalásos megoldásán fáradozott, egy új ötletet dobott be: Philip Habib, Reagan elnök megbízott főtárgyalója egy részletes tervet mutatott be Beginnek, melynek lényege, hogy egy többnemzeti haderő (Multinational Force, MNF) - melynek a gerincét amerikai csapatok adnák - felügyelete mellett garantálnák a szabad elvonulást a PFSZ-nek. Az izraeliek kifogásokat emeltek a terv ellen, és augusztus 11-12-én minden eddiginél hevesebb tüzérségi és légitámadást intéztek Nyugat-Bejrút ellen, ám Arafat térdre kényszerítése helyett az eredmény csak több száz civil halott és 400 sebesült volt. Reagan nyomására augusztus 12-én végül Izrael belement a tűszünetbe. Augusztus 21-én megérkeznek az MNF első egységei -  amerikai tengerészgyalogosok, francia idegenlégiósok és olasz katonák, akikhez később brit katonák csatlakoznak. A teljes kivonulás 12 napig tart, a szír katonák hazatérnek, a PFSZ egységei pedig a tengeren át távoznak Tunéziába, illetve Arafat és élcsapata az észak-libanoni Tripoliba. A kivonuló palesztin fegyveresek a megmaradt lőszerkészletüket a levegő eregetve természetesen hősként ünnepelték magukat.

A háború egyenlege számokban: Izrael 368 halottat és 2383 sebesültet veszített (1982. október 28-ig bezárólag), a PFSZ-től zsákmányolt fegyverek pedig elképesztő mennyiséget tesznek ki: 4.170 tonna lőszer, 764 jármű, 26.900 könnyű fegyver, 424 nehézfegyver. A PFSZ közel 1500 halottat vesztett, és további 8000 fegyveresük esett fogságba. A szírek veszteségeiről igen eltérő adatokat találtam - a minimálisan 370 elesett katonától egészen 1200 halottig terjednek a számok, ebből az utóbbi a valószínűbb.  A libanoni civil áldozatok száma a becslések szerint meghaladta a 17.000-t, nagy részük Bejrútban és környékén vesztette életét.

Augusztus 23-án Bashir Gemayelt Libanon elnökévé választják - biztosan szabályosan, de azért belátható, hogy az ellenjelöltek hiánya megkönnyítette a helyzetét...  Gemayel korántsem osztatlan baráti érzésekkel tekint izraeli szövetségeseire, hiszen látta már, ahogy egy őt megsegítő inváziós hadsereg végül ellene fordul. Szeptember 8-án találkozójukon Sharon azt követelte tőle, hogy hivatalos beiktatását követően írjon alá egy békeszerződést Izraellel, egyszersmind ismerje el a zsidó államot, de erről Gemayel hallani sem akart. Viszont le akar számolni a riválisaival, elsősorban a drúzokkal (PSP - Walid Jumblat) és a síitákkal (Amal - Nabih Berri), akik addig kimaradtak a harcokból, és a PFSZ ellenségeinek számítottak. A palesztinokból pedig egyáltalán nem kér Libanonban:

1982. szeptember 14-én, délután 4 óra 10 perckor, miközben a párt központjában beszédet mond a szokásos keddi gyűlésen, egy 200 kilós távirányítású bomba végez Bashir Gemayel-lel és 26 társával. Az izraeliek ott állnak egy félig megszállt országgal, baráti vezető nélkül.

Folyt. köv.

Források:

Samuel M. Katz, Lee E. Russel - Armies in Lebanon 1982-1984

Daniel I. Helmer - Flipside of the COIN: Israel's Lebanese Incursion Between 1982 - 2000

John Laffin - The war of desperation - Lebanon 1982-85

Shlomo Aloni - Arab-Israeli air wars 1947-1982

David Nicolle, Tom Cooper - Arab MiG-19 and MiG-21 units in combat

H. Thomas Davis - 40 Km Into Lebanon: Israel's 1982 Invasion

George Emile Irani - Pulling Lebanon together (tanulmány)

U.S. and Russian Policymaking With Respect to the Use of Force - 6. fejezet,John H. Kelly Lebanon: 1982-1984

Az ABC News összegyűjtött híradásai a Ya Libnan TV jóvoltából

Egyéb internetes források

45 komment


| More

Címkék: izrael palesztina libanon szíria

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr114561038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fredda Krueger 2012.08.28. 09:31:57

Nagyon jó és érdekes cikk.
Várom a folytatást...

sutianap 2012.08.28. 10:07:32

nem akarnók lőn belekotyogni, de nem helyesebb a maronit megnevezés, Szent Maron után? - bár tudom nem szeretitek a popot, azért talán túlzás bevezetni új elnevezéseket ( múvlájkdzsegger :D )

Flankerr 2012.08.28. 16:12:17

A szokásos kiváló cikk..:)

SchA · http://katpol.blog.hu 2012.08.28. 19:54:10

Danke, bár látom a kommentek nem tobzódnak.

@sutianap:
Arab szavaknál az angol átírást szoktam követni, ha nincs a szónak magyar alakja.

Maronita = meronita, itt valóban az előbbi változat a meghonosodott magyar verzió, de szerintem nem számít sokat a kiejtéshez képest.

Szent Maron - ez annyira talán nincs meghonosodva a magyar nyelvben, és a wiki alapján arabul hosszú magánhangzókkal ejtik - Szent Márun/Szent Márún, ezért bátorkodtam volt az angol átírást használni.

nakara 2012.08.28. 22:07:36

Hiánypótló post, és nagyon jó!
Gratulálok

FairyFeller 2012.08.29. 00:31:28

"látom a kommentek nem tobzódnak"

Szevasztooook! :D Azaz: szervusztok! :)

Kicsit ezen segíthetek, bár a szokásaimon változtatván jelentősen rövidebben.

Volna egy konkrét kérdésem a következő utalással kapcsolatban: "megteremtik az első arab sereget, mely képes lesz katonai vereséget mérni az IDF-re"

Itt a Hezbollah-ra és a 2006-os, ún. "34 napos izraeli-libanoni" -vagy pedig muszlim-zsidó- háború tapasztalataira kell gondolni?

paraszthajszal 2012.08.29. 01:21:48

"Augusztus 23-án Bashir Gemayelt Libanon elnökévé választják - biztosan szabályosan, de azért belátható, hogy az ellenjelöltek hiánya megkönnyítette a helyzetét..."

Bár a poszt elején volt szó a "Nemzeti Egyezségről", azért itt érdemes azt is kiemelni, hogy ennek értelmében az ország mindenkori elnöke egyébként is keresztény kell(ett), hogy legyen (miközben a miniszterelnök muszlim). Jó persze, e status quo fenntartásához nyilván jól jöttek az elnöknek az izraeli tankok is…

SchA · http://katpol.blog.hu 2012.08.29. 06:39:51

@FairyFeller:

"Itt a Hezbollah-ra és a 2006-os, ún. "34 napos izraeli-libanoni" -vagy pedig muszlim-zsidó- háború tapasztalataira kell gondolni? "

Az előbbire.

@paraszthajszal:
Attól még más keresztény vezető is jelöltethette volna magát elnöknek (mármint elméletben, az adott helyzetben persze ennek nem volt realitása)

FairyFeller 2012.08.29. 12:36:36

@SchA:

Emlékszem, régebben utaltál arra (ha jól emlékszem), hogy a háborúk nagy részben irracionális döntések következményei. A felek általában nem képesek kordában tartani a háborúk hatásait, következményeit, nem képesek felelősséget vállalni érte, minden esetre a racionalitást felül írja valami más, a kapzsiság, vagy éppen a morál, a vallás, a fundamentalizmus.
A Közel-keleten a vallás (amely nem hívők számára sokszor irracionalitást jelent) fontosabb tényező, mint a nihilista ("istentelen"...?) nyugati világban, ahol már rég óta másodlagos fundamentum.

Mégis talán mindenkinek fontolóra kellene vennie, hogy hová vezetnek döntéseik következményei. Hová vezet a Nyugat (egy részének) nihilizmusa, vagy éppen a Kelet (egy részének) vallási fundamentalizmusa.

Az egyik oldalon kihaló kultúra, (vallási és etnikai) önfeladás, a rövid távú haszon céljai, míg a másik oldalon harc más értékekért, háborúk.

Mi a véleményetek erről a szimulációról? (minden esetre érdekes)

www.youtube.com/watch?v=MCzuIK3jBU4

fairi 2012.08.29. 16:01:00

@FairyFeller:

Szted Svédországban vagy Csehországban talán a világ két legateistább államában kihaló kultúra és terjedő nihilizmus lenne?
A nihilista nem istentelent jelent, fogalmi zavarod van.Ráadásul sértő is!
Sok nem vallásos, ateista nyugaton a világi humanizmus valamelyik formáját követi, mégha nem tudatosan vagy teljese.
www.szabadgondolkodo.hu/ateizmushonlap/edwordsh.html

vallási fundamentalista teljesen biztos az igazából, és könnyen irányítható ha dolgokat megfelelően körítjük, könnyen válhat Jézus katonájával vagy Allah katonájává.
Se rövidtávú, se hosszútávú hasznot nem látok egy kirobbant vallási konfliktusba. talán a vezetőknek lesz, de a talpas katonáknak csak a vérontás fog jutni és lerombolt környék.

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2012.08.29. 17:27:18

Jó a cikk.

A maronitáknál érdekes, hogy saját mitológiájuk szerint ők mindigis katolikusok voltak, mindigis a római pápa főhatalma alatt álltak. Valójában ez erősen kétséges, s inkább az a valószínűbb, hogy a katolikus keresztes hadjáratok idején csatlakoztak a katolicizmushoz és eredetileg ortodoxok voltak.

Magyarul egyébként mindenképpen mAronita, csak ezen a néven ismertek, a magyar név a latinból jön, ahol szintén A betű van.

SchA · http://katpol.blog.hu 2012.08.29. 17:29:29

@FairyFeller:

"Emlékszem, régebben utaltál arra (ha jól emlékszem), hogy a háborúk nagy részben irracionális döntések következményei."

Nem, én ilyet soha sem írtam.

"Mi a véleményetek erről a szimulációról?"

Az, hogy spekulatív stratégiai maszturbáció, (esetleg a vmi új FPS gerillamarketingje) Világháború szövetségi blokkok nélkül, strat játékba illő háborús mozzanatok, látszik h egy amatőr műve.

A vallásfilozófiát meg javaslom egy teológiai blog kommentjei között megvitatni, itt offtopicnak számít.

tudi 2012.08.29. 19:10:37

Várom a folytatást ez jó volt gratulálok. Ezek szerint ez is egy olyan háború volt, amibe könnyű volt belemenni, de nagyon nehéz kikeveredni belőle.

Keresztény szellemiségű luxuskurva 2012.08.30. 12:38:23

Csináltak róla filmet is, nálunk Libanoni keringő címen ment, most már tudom, eredetiben miért Waltz with Bashir:

www.youtube.com/watch?v=_J9uoLMhMhs

sutianap 2012.08.30. 13:10:43

@Gondolkodni Próbáló Birca: no, no, no, no
sokkal korábbiak a keleti monofizita gyülekezetek, előbb voltak mint RK, vagy egyidőben rajtoltak. Katolikus, mint egyetemleges, belülről nézve minden az. Hatnyolcvanban kívül találták magukat, de ezernégyszáznegyvenötben megegyeztek velük. Így mint az antiochiai rítus részesei, hivatalosan is talpig római katolikusok. S innentől az Antiókiai Szent Kézigránát maga a megtestesült valóság szimbóluma :D .

folti_ 2012.08.30. 13:27:40

@tudi: Hát igen, próbálj meg "rendet rakni" egy vallási, etnikai és hatalmi törésvonalak mentén darabokra szakadt területen, ahol a különböző csoportok érdekszövetségei akár óránként változnak és rajtad kívül még legalább egy másik hatalom is kavar.

A cikkhez gratula amúgy, jól sikerült.

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2012.08.30. 13:29:51

@sutianap:

Na most, erre hosszabban kell válaszolnom.

MINDEN apostoli keresztény irányzat "korábbi", hiszen mindegyik magát tartja az ősegyháznak, s a többieket meg szakadároknak magához képest: a katolikus is, a keleti (asszír) "nesztoriánus" is, a khalkedóni ortodox is, s a nem-khalkedóni ortodox "monofizita" is.

A rítust keverni a felekezettel nagy hiba. BÁRMILYEN rítus lehet bármilyen felekezetnél. Azaz önmagában az antiochiai rítus nem jelent felekezetet. Jelenleg is több felekezet alkalmazza az antiochiai rítust, csak a khalkedóni ortodoxok nem használják (de ők is használhatnák!).

A maroniták sosem voltak "monofiziták", hiszen a khalkedóni szakadás idején a khalkedóni pártot támogatták a nem-khalkedóni párttal szemben.

A saját állításuk szerint mindig a római pápa főhatalma alatt álltak, ez anakronizmus és biztosan nem igaz, hiszen az antiochiai pátriárka SOSEM állt a római pápa alatt, mivel egyenrangúak voltak.

Az igaz persze, hogy a VII: században a római pápa támogatásával lett az első önálló maronita antiochiai pátriárka (Maron), de az, hogy alárendeltje lett volna, erősen kétséges.

Szóval az a legvalószínűbb, hogy a keresztes háborúk idején kerültek a római pápa alá, de ezt akkor "visszadátumozták" a VII. századra.

FairyFeller 2012.08.30. 14:06:31

@fairi:

"...a világ két legateistább államában kihaló kultúra és terjedő nihilizmus lenne? A nihilista nem istentelent jelent...Sok...ateista nyugaton a világi humanizmus valamelyik formáját követi...

SchA kérésére akkor nem erőltetem ezt a vallási vonalat. Csupán felvetettem, hogy a legtöbb (!) "nyugati" (felfogású) ember elfordult Istentől és az egyéb nem -kizárólag- anyagi, mondjuk úgy a végletes égi értékektől (avagy: szinte már szélsőségesnek számít az, aki komolyan gondolja a keresztény miséken az imákat, pl. mikor azt mondja: "testvéreim"). A legtöbb nyugati ember sem nem Isten hívő, de ha mégis az, akkor sem él valláshoz méltó életet, erkölcsi, morális szempontból. Persze vannak ateista humanisták is. Nem tudom, pl. (a felelőtlen, érdektelen, már-már bűnös közönyű nihilisták) a felelősen gondolkodó Nobel-díjas író, a német Günter Grass közéjük tartozik e...gondolom igen. Ilyenek is vannak, ám nem biztos, hogy többségben.

Eljöhet még az az idő, amikor a kereszténységtől és a vallástól, Istentől elfordult embereknek dönteniük kell, melyik oldalra állnak, a muszlimokéra, vagy a zsidókéra. Ezek ugyebár vallásos népek. A keresztény tanítás szerint viszont: "Nem szolgálhatsz egyszerre a mammunnak és az Istennek".

Ahogy én látom, a legtöbb -nyugati- ember istene mára a pénz lett...és aranyszabály: akinél az "arany", az írja a szabályokat", vagy nem...?

Nem mellesleg a muszlimoknak is meg van maga (fekete) "aranya". Talán ez a legérdekesebb a térségben és a mammun attól tart, hogy a muszlimok kirántják alóluk a talajt, a spekulatív pénzügyi, tőzsderendszerük az olajellátás kiiktatásával, akár csak egy évre is, (a muszlimok legnagyobb fegyvere az ún. "olajfegyver" lehetne) elemi csapást szenved.
A muszlim (tengely, vagy ahogy SchA írja: blokk) hatalom tovább kibírná pénz nélkül, vélekedésem szerint

"...vallási fundamentalista...biztos az igazából, és könnyen irányítható...könnyen válhat katoná..vá...hasznot nem látok egy kirobbant vallási konfliktusba. talán a vezetőknek...de a talpas katonáknak csak a vérontás fog jutni és lerombolt környék."

Így van. Ebben van a legnagyobb erejük. Sokan közülük fanatikus (rajongó) hívők. A keresztények közül nem ennyire lelkesek a legtöbben. Na persze itt inkább egy nagy kontrasztról beszélhetünk. A döglődő európai keresztény közösség (véleményem...) és a vakbuzgó iszlám fasizmus (összetartás - minden esetre nagyobb, mint a keresztény) egymástól eltávolodott két véglet. Lehet, hogy a zsidók eredményesebbek...?

A muszlimokat inkább érdeklik a végletes égi, ún. isteni értékek, az értékrend, amitől az európaiak (~nyugatiak) már igen eltávolodtak. A Nyugat racionálisabb.
A zsidók viszont egyszerre racionálisak és irracionálisak, véleményem szerint. Ők cionálisak. Lehet, hogy az idők őket igazolják...? Érdekes, teológiai és reálpolitikai felvetés... egy másik blogon. ;)

@SchA:

Valószínűleg én emlékeztem rosszul. De ha módom lesz rá, majd megkeresem. Még annak idején az összeesküvésekről szóló elmélkedésünkben világosítottál fel arról arról a tévhitről, mely szerint a világot talán nem egy "new-yorki szivarfüstös szállodaszobából irányítják az oligarchák"... :)
Dióhéjban.

"A...[háborús szimuláció] spekulatív stratégiai maszturbáció, (esetleg a vmi új FPS gerillamarketingje) Világháború szövetségi blokkok nélkül, strat játékba illő háborús mozzanatok, látszik h egy amatőr műve."

Az előző világháborúk javarészt európai hadszíntereken tomboltak. Vannak a neten más hasonló szimulációk, amelyeknek még annyi közünk sincs a valósághoz, mint a fentebb taglaltnak. Kialakulhat a Közel-keleten egy minden eddiginél nagyobb regionális háború, amelybe -atomfegyver bevetése esetén- más országok is bekapcsolódhatnának, és ez már a III. világháborút is előidézhetné - ahogy a fenti szimuláció leírja. Azért sok érdekesség van benne. Pl. hogy Irán előbb támadna, nem várná meg azt az 1-2 hetet, ameddig az amerikai erők felfejlődnének az erősítésekkel a Perzsa-öbölben.

Na persze, valóban fantazmagória, de azért vannak benne érdekes momentumok.

Tényleg SchA: mi a véleményed arról (vagy más szakértőknek), amit alig egy másfél hete egy szír nagykövet mondott (talán Jordánia szír nagykövete), hogy Szíria csupán 20 ballisztikus rakétával szét tudná lőni Izrael nukleáris és vegyi létesítményeit, tengeri kikötőit...?

Humbug?

fairi 2012.08.30. 14:38:34

@FairyFeller:

te csak a felszínt látod, nem kezdek tételes cáfolásba linkekkel így rövidre fogom. Világ felé muszlimok erkölcsöt és istenhitet mutatnak, de a mélyen a társadalmukba egy.-két helyen olyan mértékű sodomia zajlik hogy csak ha megkapargatjuk a dolgot hátborzongató. és ezt az emberellenes, merev erkölcsük okozza. keress erre rá:bacha bazi.
Iszlám fanatikusok elvannak saját magukkal, siita-szunita ellentét, szalafista-szufista komfliktus, arab-perzsa.

2014 ahogy kimennek Afganisztánból nyugati csapatok egymással fognak egy jó nagy game-t lerendezni. kezd úgy tűnni nyugat helyett inkább egymással foglalkoznak. Azt játsszák hogy ki az igazabb hívő.Európa is csinálta ezt 4-500 éve.
zsidók statisztikák szerint meglepően ateisták, inkább hagyományőrzés és nacionalizmus jellemző rájuk, mint mély igaz vallásosság.

Najó ez nem erre a blogra tartozik, ha megadsz egy linket ott folytathatjuk.

sutianap 2012.08.30. 15:14:08

@Gondolkodni Próbáló Birca:
- 680 konstantinápoly, zsinat, harmadik forduló - kiesnek a monofiziták - aztán egykis vérengzés - menekülés. Felfedezik Szent Marónt és finomra hangolnak.
- 869 konstantinápoly elődöntő - pátriárka székhely rangsoroló, negyedik hely = Anthiókia.
- 1054 kelet-nyugati egyházszakadás - megóvják az elődöntőt, ki az első, ki a második. De az ortodox terület nem terjed ki az arab területekre!
- 1439-45 bázel ferrara firenze- iii zsinat, tűzoltás, hogyan mentsük meg Bizáncot, aki jön mindenki RK, elfogadva a pápát, a filioqe-tant, a purgatóriumot, az oltáriszentség részeként az ostyát és a kovászos kenyeret - cserébe megtarthatja ki-ki a szertartásrendjét, azaz a RÍTUST! s a papok ugyan olyan rangban vannak, mint az RK lelkészek

Magyar nevin: keleti katolikus, vagy unitus egyházak a katolikus egyház nem-latin rítusú részegyházai. Nem hiába RK-zok, meg rítusozok. Liturgia szerint - antiókiai rítus (jakobita) nyugati szír - rítus szerinti feloszásban pedig - maronita/szír kat./malankár.

paraszthajszal 2012.08.30. 15:56:14

@FairyFeller: "Na persze, valóban fantazmagória, de azért vannak benne érdekes momentumok."

Igen, az pl. tényleg "érdekes", hogy vajon miért gondolják azt, hogy Iránnak (iraki-szíriai síita támogatással vagy anélkül) akárcsak elméleti győzelmi esélye is lenne az USA és Nagy-Britannia által támogatott GCC+Izrael ellen egy támadó háborúban. De sajnos ez itt erősen off-topik…

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2012.08.30. 16:06:13

@sutianap:

A "monofiziták" már az V. század közepén "kiesnek", a khalkedóni zsinaton, 451-ben, bár igaz, hogy még majdnem egy századig nincs két antiochiai pátriárka. Az utolsó közös antiókiai pátriárka az 512-ben megválasztott Szeverusz, akit 518-ban I. Jusztinusz császár (nem keverendő I. Jusztiniánusz császárral, aki az utóda volt) leváltatott, majd új pátriárkát választatott Pál pátriárka személyében. A nem-khalkedóni irányzat az új választást nem ismerte el, Szeveruszt tartotta továbbra is, egészen 538-ban bekövetkezett haláláig a legitím pátriárkának, majd 6 évvel később új pátriárkát választott. Tehát ez időponttól kezdődően van – mind a mai napig – két antiókiai pátriárka van, egy szír és egy görög.

Ehhez képest egy teljesen új vonal a maronita pátrárka, aki szintén antiochiai pátriárkának tekinti magát. Ő tehát a hármas számú pátriárkai vonal.

Ezek mellé Róma 1098-ban létrehoz egy negyedik antiochiai pátriárchai vonalat, az antiókiai latin patriarkátust. Ez azonban a keresztesek kiűzése után néclegessé vált, a XIII. századtól az antiochiai latin pátriárkai címet valamely vatikáni bíboros kapja. Egészen 1964-ig marad fenn, amikor is a
hivatalosan is megszünteti az antiókiai latin pátriárkai címet.

Mindezzel párhuzamosan a Vatikán nem elégedett meg a maronita pátriárkával, hanem igyekezett a keleti egyházakból részeket elszakítani, Az első siker 1724-ben történt: ekkor a khalkedóni ortodox Antiókiai Egyház püspökei VI. Cirill személyében új pátriárkát választottak. Az új pátriárka Róma-barát ember hírében állt, amit Konstantinápolyban nem tudtak értékelni. Bár a konstantinápolyi pátriárkának jogilag nem volt hatalma az antiókiai pátriárka felett, igyekezett minden befolyását bevetni az új antiókiai pátriárkaválasztás érvénytelenítése érdekében. A “befolyásbevetés” sikeresnek bizonyult, az antiókiai püspökök egy része új választást hirdetett, s Szilveszter pátriárka személyében új, immár “igaz ortodox” pátriárkát választottak. Cirill és hívei a helyzetbe úgyszintén nem nyugodtak bele, s végül 1729-ben elfogadták a római pápa segítségét, így unióra lépve Rómával.

Így 1724-től immár még egy antiókiai pátriárka jelent meg, immár három katolikus antiókiai pátriárka volt a még kettő keleti mellé.

Miután a Vatikán sikerrel járt a khalkedóni ortodox antiókiaiak megosztásában, úgy gondolta, hogy érdemes megpróbálni ugyanazt a másik egyházban is, a nem-khalkedóni ortodox antiókiaiak egyházában. A sikeres jezsuita missziók hatására, sikerült egy kis részt kiszakítani a nem-khalkedóniai ortodox antiókiai egyházból, létrehozva így a Szír Katolikus Egyházat. Immár lett egy hatodik antiókiai pátriárka, s a negyedik katolikus köztük.

Szóval ezért van jelenleg 5 darab antiochiai pátriárka:
- a maronita katolikus,
- a khalkedóni ortodox,
- a nem-khalkedóni ortodox,
- s az 1724-es ex khalkedóni ortodox új katolikus (melkita).
- s az 1783-es ex nem-khalkedóni ortodox új katolikus (melkita).

Érdekes, hogy az 7 közül ma már egyiknek sincs a tényleges székhelye Antiochban, 4 Damaszkusban, Szíriában van, 1 pedig - a maronita - Bkerkében, Libanonban.

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2012.08.30. 16:09:18

@sutianap:

"De az ortodox terület nem terjed ki az arab területekre!"

Ez nem teljesen igaz. Mert az arab területek többsége valóban elsősorban "monofizita", azért a khalkedóni ortodoxia is jelentős. Tulajdonképpen Irak és Libanon az egyetlenek, ahol a keresztények többsége katolikus (unitus katolikus). Mindenhol máshol, Egyiptomban, Szíriában, stb. a katolikusok a legkisebb felekezet a többiekhez képest.

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2012.08.30. 16:11:36

@sutianap:

"cserébe megtarthatja ki-ki a szertartásrendjét, azaz a RÍTUST"

Persze, de ennek sok hitbéli jelentősége nincs. Mert a latin rítus sem tesz senkit katolikussá, hiszen vannak ma is - ki számban - latin rítusú ortodox templomok. Így hiába antiochiai vagy bizánci rítusú egy templom, attól még az lehet katolikus.

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2012.08.30. 16:15:49

@Gondolkodni Próbáló Birca:

"s az 1783-es ex nem-khalkedóni ortodox új katolikus (melkita)"

HELYETT:

"s az 1783-es ex nem-khalkedóni ortodox új katolikus (szír katolikus)"

tudi 2012.08.30. 17:42:24

@folti_: Ez igaz, de a posztot elolvasva azért Izrael sem igazán akart kimaradni a jóból, azért ennél a "biltzkriegnél" kicsit értelmesebben is gondolkozhattak volna. bár lehet a hadvezetés vágyott egy kis csetepatéra.

SchA · http://katpol.blog.hu 2012.08.30. 19:16:48

So.

Ezt a maronita-dolgot, lezártam, cseréltem mindenhol az "e"-t "a"-ra.

@FairyFeller:
"egy másfél hete egy szír nagykövet mondott (talán Jordánia szír nagykövete), hogy Szíria csupán 20 ballisztikus rakétával szét tudná lőni Izrael nukleáris és vegyi létesítményeit, tengeri kikötőit...?"

Forrás? Mert ránézésre azt mondanám, hogy ezt csak te álmodtad/álmodod.

@fairi:
bacha bazi - jaja, de azt a pastuk művelik, azok meg nem mintamuszlimok. Mondjuk beteg egy nép, passzol ehhez a jó szokásukhoz az a mondásuk, h "Még a saját anyádtól is undorodnod kell."

@tudi:
A blitzkrieg része még viszonylag jó volt a dolgoknak, onnan viszont, hogy a háború eltolódott a konvencionális iránytól, jött a szopóág, mert ahhoz a derék IDF nem értett. De erről bőven lesz szó a második részben.

sutianap 2012.08.30. 20:10:38

ölnézést de idézek:
antiochiai szertartás: Jeruzsálemben és Antiochiában kialakult szentmise, zsolozsma és szentségkiszolgáltató formák. - Kezdetben e szertart-t követték az antiochiai patriarkátushoz tartozó melkita görögök is, akik megmaradtak a kalkedoni hitvallásban, de a 10. sz. u. fokozatosan átvették a →bizánci szertartást. Az ~t néhány lat. hatásra történt változástól eltekintve a →maroniták őrzik. Kezdetben szírül és gör-ül végezték, ma csak szírül, arab elemekkel keverve. A szír változat terjedt el Szíriában, Libanonban, Perzsiában, a nesztoriánus misszion-ok révén a malabár partokon és Távol-K-en. Az ~ néhány részét Indiában a →malankárok anyanyelvükön végzik. Az ~ból keletkezett: a →malankár szertartás, a →szír katolikus szertartás, az →indiai szír szertartás, a →maronita liturgia. Miseformái a →Szent Jakab apostol liturgiája és az →antiochiai szír liturgiák. P.I.

K-i Egyh. 1938:204. (Szmandray J.: A K-i egyh. miséinek tört. fejlődése) - Radó I:126. - AP 1980:1474.

maroniták: Szt Maron remetéről nevezett szír keresztények. - Az Orontész folyó torkolatának közelében élő szírek az 5. sz: monostort építettek az Áldott Maron remete sírja fölött. A szerz-ek a kat. hit iránti hűségükről és →monofizitizmus-ellenességükről voltak ismertek. Amikor a 8. sz. elején az antiochiai pátr. az arab fenyegetés miatt áttelepült Konstantinápolyba, a szerz-ek pátr-t választottak és fölszenteltették. Ekkor született meg a ~ közössége. - Az arabok elől Libanon erdős hegyeibe menekültek. Itt autonómiában éltek több századon át. Ellenségeik egy ideig azzal rágalmazták őket, hogy →monotheléták. 1216: a maronita pátr-t III. Ince p. (ur. 1198-1216) elismerte, s ezzel létrejött az egység Rómával (ha korábban valóban monotheléták lettek volna). A pátr. címzetes pp-ök segítségével kormányzott. A 17. sz: Cipruson és Aleppóban alapítottak ppségeket. - 1963: a Maronita Kat. Egyh. 9 ppségében a Sztszékkel egységben lévő maroniták száma 533 ezer. Libanon teljes lakossága 1,5 millió (50% muszlim). A nemzeti nyelv arab, a lit. nyelve arab és szír. - 1997: Libanon 4.160.000 lakosának 21 %-a maronita. **

Lacko 1961:28. - Oriente Cattolico 1962:146. - Liesel 1963:116.

nu, innen indultam ki, hogy legrövidebb út az egyenes - tehát valóban monofiziták voltak, mindig is, (ahogy a keleti eredeti egyház), aztán meg kellet velük egyezni az ortodoxok meg a muszlimok ellenében, dehát nem egyezhetnek meg eretnekekkel, ezért nem monofiziták. Stimm? Szóval többször többhelyen lettek kiátkozva, meg kiüldözve, eretnek bélyeggel - Árius, Nesztor sötöbbi, aztán addig ment a csesztetés míg egy bizonyos Mohamed nevű köszönte szépen megalkotta a saját monofizita egyházát... Teccik tudni?

folti_ 2012.08.30. 22:35:58

@tudi: Ahogy @SchA: is írta, ez a tipikus esete volt a katonai és a politkai vezetőség felkészületlenségével párosuló eltúlzott önbizalmának(mert eddig ugye 4-ből 4 arab háborút hoztak). Mint sokan előtte és utána is, az volt az össz. haditerv, hogy villámgyorsan bevonulnak, elcsépelik a PSZF-et és annak szövetségeseit, majd hatalomra juttatják valamelyik megbízhatóbb szövetségesüket, aztán hazalovagolnak a lenyugvó nap fényében. Ez az illúzió nagyjából Gemayel haláláig tartott, az utána következő eseményekre egyszerűen nem voltak felkészülve...

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2012.08.31. 07:16:42

@folti_:

Igen ám, de az erőszakos rendszerváltoztatás Izrael egyetlen korábbi háborújának sem volt célja, ha nem tévedek. Vagyis amibe 1982-ben belefogtak, az nekik 100%-ban újdonság volt.

folti_ 2012.08.31. 07:55:03

@Rammjaeger83: Az igaz, de nem ez volt az első, sem az utolsó eset, hogy a korábbi sikereikből származó túlzott önbizalmuk (és a vele járó csőlátás, illetve az IDF-re jellemző enyhe amatőrizmus) vitte őket bajba. Ha jól értelmezem, egyszerűen nem készültek arra, hogy mi van akkor, ha a királycsinálás meghiúsúl.

fairi 2012.08.31. 12:45:06

@SchA:
Nem csak Afganisztánban láthattak érdekes dolgot a Nyugati erők, hanem Irakban is.
www.spike.com/video-clips/3xqhkv/donkey-sex-caught-by-kiowa-warrior-in-iraq

tudi 2012.08.31. 17:34:10

@SchA: @folti_: Bár a bevonulás sikeréhez azért kellett az is, hogy a PLO komoly haderősdit játszott, holott messze nem volt az, ha Hezbollah szinten gondolkodtak volna az sem ment volna olyan simán, vagy ment volna, de magasabb veszteséggel. A PLO által felvonultatott erő gondolom a többi libanoni milíciához képest jelentős erő volt, de azért konvencionális háborút nem állt ki a környék legjobban felszerelt, kiképzett haderejével szemben.
azért az a 4-ből 4 nem teljes, mert 73-t csak szerencsével hozták.

FairyFeller 2012.08.31. 19:08:28

@SchA:

"Forrás? Mert ránézésre azt mondanám, hogy ezt csak te álmodtad..."

translate.google.hu/translate?sl=ar&tl=hu&js=n&prev=_t&hl=hu&ie=UTF-8&layout=2&eotf=1&u=http%3A%2F%2Fwww.ammonnews.net%2Farticle.aspx%3Farticleno%3D129784

eredeti forrás: [ www.ammonnews.net/article.aspx?articleno=129784 ]

Nem fenyegetésnek szánom, de a többi hozzám intézett reakcióra is válaszolni fogok (pl. fairi részére), bármily hihetetlen, most nincs időm... :)

folti_ 2012.09.01. 09:20:09

@tudi: Fogalmazzunk úgy, hogy az araboknak testületileg nem ment a 20. században a konvencionális hadviselés, még a nagyságrendekkel jobban felszerelt és kiképzett állami hadseregek esetében sem. Pár helyen ez már megváltozott, vagy változóban van, de az akkori PSZF esetében a lelkesedésük messze túlhaladta a képességeiket. Gondolom a Hezbollah esetében a 2006-os háborúra gondolsz, mert 1982-ben ők még csak egy milicia voltak a sok libanoni közül. A 2006 -os tejesítményükhöz viszont kellett az a 20+ év fejlődés és képzés aminek köszönhetően a katonai egységeik bizonyítani tudták, hogy nem szabad őket félválról venni. Legalábbis amíg ők a védekező fél.

SchA · http://katpol.blog.hu 2012.09.01. 10:15:14

@fairi:

Ezt ismertem.Viszont ez egyedi eset, nem széles körben elterjedt népszokás, mint a kisfiúk a pastuknál, szodómiára Európában is legalább annyi példa van, mint az araboknál.

@folti_:
" mert 1982-ben ők még csak egy milicia voltak a sok libanoni közül."

Egész pontosan 1982-ben még nem is (biztos, hogy) léteztek. De nem lövöm le a poénokat, majd a második részben bővebben.

@FairyFeller:
Na, így már mindjárt más. Erre azt mondanám, hogy a nagykövet úr álmodozott egy jó nagyot.

Eltalálni esetleg eltalálnák. Izraelnek van némi rakétavédelmi rendszere - Arrow-2, Patriot PAC-3, ami finoman szólva is megszűrné azt a 20 rakétát, amik SCUD-ok, illetve SCUD-derivatívák, vagyis nem sebészi pontosságú eszközök.

Arra jók, hogy tömegével, százával lőjék ki őket városokra, nem arra, hogy kisebb strat. pontokat zúzzanak le vele. A nk. által említett vegyi üzemek és olajtelepek már könnyebb célpont, de akkor is 20 rakéta/célpont a minimum. (Btw - és ha sikerülne kárt tenni Dimonában, akkor mi van? Az izraeli nukleáris arzenál nem ott van felstócolva, a sugárszennyezés elsősorban arab-lakta területeket érintene, "alapanyag-gyártás" a robbanófejekhez meg már nem folyik az erőműben.)

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2012.09.01. 15:22:07

@sutianap:

"tehát valóban monofiziták voltak"

Épp a te forrásod írja, hogy nem voltak azok.

fairi 2012.09.02. 14:32:26

@SchA:
Igazad van, de nem tudjuk mennyire egyedi eset, azt se hányszor láttak ilyet az ottani nyugati katonák. Tipikus amit senki sem reklámoz, és senki nem mert a témáról filmet készíteni. Arab országok szeretnek az erkölcsről beszélni, addig Európában egy ilyen nem illegális.

SchA · http://katpol.blog.hu 2012.09.02. 17:38:54

@fairi:

"Arab országok szeretnek az erkölcsről beszélni"

Arab országok? Megvan, mi az új tantárgy neve, amit most vezetnek be a magyar iskolákban?

"addig Európában egy ilyen nem illegális"

Sajnos.

Kullancs1983 2012.09.03. 18:45:20

Na, kurvára örülök a cikknek, a libanoni polgárháború ugyanis egy nagyon összetett és nagyon tanulságos háború volt, aminek a lekövetéséhez az én angoltudásom (sajnos) kevés. :D
Érdekes azért (és csak zárójelben jegyzem meg) hogy a Kataebé volt az első libanoni milícia amit még valamikor a '60-as évek elején alapítottak. Bizonyám, a mai Libanon részben a szélsőkeresztény szélsőjobbnak, és az ő militarista eszméiknek köszönhetően létezik még. (Ja, ha jól emlékszek Gemayelt amúgy egy keresztény gyilkolta meg, de ő baloldali volt: a Szír Szocialista-Nemzeti Párt tagja..:D Vagy keverem valamivel?) Gemayel hatalomszerzése is érdekes, az egyik főembere (jelenleg is fontos politikai szereplő) látogatása során valahogy kiirtották a rivális keresztény klán egyik családját... Akik ezután természetesen a síita-palesztin-szíriai-stb. oldal mellett folytatták. (Mert ez egy ilyen háború volt.) Azért vicces volt, mikor Gemayel lekoppintotta a zsidókat, akiknek végülis az országát kösöznhette... Az arab szolidaritás vezette, vagy simán csak útálta az egyfolytában beavatkozó szomszédokat?

SchA · http://katpol.blog.hu 2012.09.04. 19:06:19

@Kullancs1983:

Ó, ez a polgárháború történetének csak egy apró töredéke.

Bashir Gemayel haláláról meg az azt követő dolgokról majd a következő részben esik szó, ne spoilerezzünk kérem :)

"első libanoni milícia amit még valamikor a '60-as évek elején alapítottak"

Az már az újjászervezett verzió. A Kataeb '36-os alapítása óta félkatonai szervezet volt.

"az egyik főembere (jelenleg is fontos politikai szereplő) látogatása során valahogy kiirtották a rivális keresztény klán egyik családját... "

Akire sztem gondolsz, az Samir Geagea, akivel végeztek, az pedig Tony Frangieh + neje, lánya, és testőreik. Látogatásnak éppen nem nevezném, ahogy fegyveresek százaival lerohanták a Frangieh-villát.

"Akik ezután"

Már azelőtt is. Csak az eset után sok erejük nem maradt.

"Az arab szolidaritás vezette, vagy simán csak útálta az egyfolytában beavatkozó szomszédokat?"

A libanoni keresztényekben zéró pánarab szolidaritás volt a polgárháború alatt. Bashir valószínűleg két okból sem akarta elkötelezni magát Izrael mellett:
- az erőviszonyok folyamatosan változtak a polgárháború alatt és semmi sem garantálta, hogy az 1982. szeptemberi állapot végleges lesz.
- független Libanont akart, nem ilyen vagy olyan ország kegyéből létező csatlósállamot

Lásd Saad Haddad példáját, aki az SLA-val csontig benyalt Izraelnek, és mire vitte.

Kullancs1983 2012.09.04. 22:29:27

@SchA: Bocsánat, nem is reméltem hogy a második részben még erről is szó esik. :D
Azért írtam látogatást, mert (megintcsak, ahogy én tudom) tárgyalni érkeztek volna, hogy őket is bevonják a Lebanese Forces-ba, csak. A másik aki benne volt később szintén érdekes pályát futott be. (És ha már Samir Geagea, a Lebanese Forces vagy a Kateb tartozik a F... (elfelejtettem hogy tiltott) pártcsaládjába? Még a jómúltkor olvastam, de nem emlékszek... Bocs a belpolért.) A Kataebnek tényleg előbb volt milíciája, 1961-ben csak átalakították, épp ma olvastam újra. Feledékeny vagyok, a korral jár. :)
A pánarab szolidaritást nem (teljesen) értettem szó szerint, jóban voltak több Izraellel többé-kevésbé ellenséges, de nyugatbarát állammal, akik olykor-olykor megtámogatták őket, és esetleg miattuk. De pl. titkos favoritom, a Cédrusok Őrei (vagy Őrzői?) szerint a libanoniak nem is arabok, úgyhogy. :)

BewareOfTheBoogeyMan 2015.12.05. 23:26:00

17.000 Civil halt meg sajnos
bezzeg csak pár ezer katona akik csinálták a fesztivált
elég elszomorító hogy azok akik megérdemelnék a halált (mert gyilkosok) simán leléphetnek
a civilek akikre hozzák a bajt azok ott halnak meg