"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • Amikor minden hiábavaló„Gyanútlanul és akaratlanul, csalimadárként magamra húztam kettőt a konvoj négy kísérőhajója közül...Megint olyan makacsul üldöztek, hogy a legkevésbé én magam hittem volna, hogy le tudjuk őket...
  • Festung BudapestHosszú kihagyás után ismét egy irodalmi újdonságot ajánlunk az olvasóközönség figyelmébe. A mai napon kerül ki a nyomdából a bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin A Budapest Erőd. A magyar főváros...
  • KatPol Kávéház XLVI. - Grafit a tetőnKedves hallgatók! A korábban tett ígéretünknek és a meghirdetett szavazás eredményének megfelelően a Csernobil az a sorozat, mellyel az aktuális adásban foglalkozunk. Az adás letölthető innen, a...
  • A megaláztatás évszázada XII.Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez...
  • KatPol Kávéház XLV. - Lánctalpas találkozóKedves hallgatók! Hagyományainkhoz híven podcastunk 45. adásában ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal a Militracks idei rendezvényéről ill. az overlooni hadimúzeumról: Listen to "KatPol...

Facebook

Címkék

1.vh (5) 2.vh (84) afganisztán (52) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (36) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (78) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (38) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (49) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (55) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (13) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (67) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

In memoriam Kim Dzsong Il - I. rész: A ragyogó csillag napja

2012.02.16. 09:10 5.g

„Phenjan, december 19. (KCNA) – Kim Dzsong Il, a Koreai Munkáspárt főtitkára, a KNDK Nemzeti Védelmi Bizottságának elnöke és a Koreai Néphadsereg főparancsnoka jelentős szellemi és fizikai megterhelés következtében 2011. december 17-én 08:30 órakor helyszíni iránymutató látogatása során a vonaton elhunyt.” 

Az észak-koreai diktátor halálhíre decemberben pillanatok alatt bejárta a Földgolyót. Munkásságáról a média világszerte a személye köré vicces vagy félelmetes – és bizony gyakran az ellenérdekelt szolgálatok által fabrikált – anekdotákból fonódott legendacsokor felelevenítésével emlékezett meg. A Kedves Vezér születésnapja alkalmából a KatPolra oly jellemző legendás empátiánkkal felvértezve megpróbáljuk az esendő, olykor komikus emberi arc mögött felfedni a gátlástalan diktátor életútjának szakmai szempontból vitathatatlan érdemeit és tagadhatatlan gyarlóságait (bár a vicces képekről mi sem tudtunk lemondani). Az első rész Kim Dzsong Il belpolitikai pályafutását vázolja fel, míg a második részben a hatalmi átmenet kilátásait vesszük majd szemügyre.

 

Út a hatalomba

A Jurij Irszenovics Kim Kim Dzsong Il születése körüli legendáriumot december végén minden egyes megemlékező cikk felelevenítette már, így erre ehelyütt kár is volna szót vesztegetnünk. Akárhogy is látta meg a napvilágot, az első perctől fogva kétségtelen volt, hogy a Nagy Vezér elsőszülött fia előtt fényes (politikai) karrier áll. Iskoláit kivétel nélkül Észak-Koreában végezte el, s a Kim Ir Szen Egyetemen politikai gazdaságtanból frissen szerzett – minden bizonnyal vörös – diplomájával hóna alatt hősünk 1964-ben ifjonti lelkesedéssel vetette magát a politikai életbe. A ranglétrán fokozatosan haladva a KMP KB Szervezési és Irányítási Főosztályának munkatársaként megismerkedhetett a pártmunka alapjaival, a Propaganda és Agitációs Főosztály helyettes vezetőjeként, majd vezetőjeként megismerhette a rendszer stabilitását megalapozó ideológiai indoktrináció minden fortélyát, s végül személyes kedvencei, az opera és a filmipar területén bontakoztathatta ki tehetségét, a forradalom igájába hajtva e műfajokat is.

Ambíciói feltétlen támogatóra leltek apja, Kim Ir Szen személyében, aki már a ’70-es években fiát szemelte ki politikai utódjául. Az öreg Kim szemei előtt intő jelként lebegett Sztálin és Mao örökségének dicstelen sorsa, melyeket a hálátlan utókor a történelem szemétdombjára vetett. Kim Ir Szen így hát a családi vállalkozásban látta a rendszer stabilitásának és életműve továbbvitelének zálogát. Bár az örökösödési rend hivatalos rögzítésére évtizedekig nem került sor, és a staféta átadása végül nem is ment minden probléma nélkül, Kim Dzsong Ilnek – fiával ellentétben – bőven volt ideje felkészülni a nagy szerepre.

Politikai érzékéről és vezetői kvalitásairól viszonylag korán tanúbizonyságot tett. Már pártbéli munkája során is igyekezett magát bizalmi emberekkel körülvenni, a tőle közvetlenül nem függőket ajándékokkal lekenyerezni, befolyását folyamatosan növelni. Kiváló példa erre a „Három Forradalom” Csoportok esete. A Kim Ir Szen által 1973-ban életre hívott „Három Forradalom Mozgalma” a termelékenység növelése érdekében az ideológiai, műszaki és kulturális forradalmat tűzte zászlajára. A gyakorlatban ez annyit jelentett, hogy fiatal értelmiségiekből, frissen végzett egyetemistákból verbuvált csapatok érkeztek az ország minden üzemébe, hogy újító javaslataikkal a fejlődés szellemét erősítsék (magyar referenciaként lásd még az ésszerűsítő brigádról szóló közismert viccet). Valójában mindez azonban másodlagos jelentőséggel bírt ahhoz képest, hogy a Kim Dzsong Ilnek, mint a program operatív irányítójának közvetlenül felelős csoportok hálózata még magától a Nagy Vezértől is független, közvetlen információs rendszerként funkcionált.

A ’70-es évek végére a párt és a haderő napi irányításának legfontosabb szálai Kim Dzsong Il kezében kezdtek összpontosulni, az ifjú vezető újabb és újabb, egyre magasabb politikai és katonai tisztségeket nyert el. A ’80-as évek második felére apa és fia közt megszilárdult az az informális munkamegosztás, mely szerint a személyi kultusz külsőségeire amúgy is fogékonyabb Nagy Vezér – bár továbbra is az ország legfőbb vezetője és a legfontosabb döntések meghozója maradt – az ország irányításának napi ügyes-bajos teendőit fokozatosan átengedte fiának, míg ő maga egyre inkább csak különféle protokolláris feladatoknak szentelte idejét.

Így mire apja halálát követően 1994-ben Kim Dzsong Il hozzáfogott a hatalom teljes átvételéhez, komoly szakmai tapasztalatokra és viszonylag széles támogatói bázisra támaszkodhatott. Befolyásának megszilárdítása azonban mégsem mehetett teljesen zökkenőmentesen, hisz szembe kellett néznie a hatalomátadás dinasztikus formájára rosszallóan tekintő belső hatalmi csoportokkal, elsősorban a párt néhány befolyásos tagjával, a gerillamozgalom nagy öregjeivel.

 

A (nem is olyan nagyon) Kedves Vezető

Erőfeszítéseit hamarosan siker koronázta, apja befolyásos, de problémásabb harcostársait tekintélyt sugárzó, ám valós súlyt aligha képviselő pozíciókba sikerült visszaszorítania, míg az ország irányításában kulcsfontosságú valamennyi posztra saját embereit ültethette. A párt befolyásával szemben a hadsereget erősítette, hivatalos politika szintjére emelve a fegyveres erők szükségleteit mindenek fölé helyező szongun célkitűzéseit. 1997-re a párt főtitkárává is megválasztották, s immáron semmi nem állhatta útját annak, hogy a népi Koreát saját képére formálja.

A mindennapokban Kim Dzsong Il apjánál kétségkívül jóval kifinomultabb, rugalmasabb gondolkodónak, bonyolultabb összefüggések felismerésére is képes személyiségnek bizonyult, azt azonban kevesen vitatják, hogy nagyságrendekkel kevésbé karizmatikus vezető volt. Talán éppen ennek tudatában meglehetősen kevésre is tartotta a külsőségeket (amint az ikonikussá vált öltözködési szokásain is megfigyelhető volt), jóval kevésbé támaszkodott a nyilvános szereplések erejére. Bár időről-időre képes volt némi udvariasságot erőltetni magára, a mások véleményével szembeni alapvető közömbössége remekül tetten érhető nyilvános szereplései során tanúsított mogorva viselkedésén is. Az utóbbi években az ország minden szegletét elérő iránymutató látogatásait sem feltűnési viszketegségének, hanem elsősorban a legapróbb részletekig terjedő irányítási vágyának köszönhették vendéglátói.

Igazi manipulatív személyiségként hatalmát a félelemkeltés, a lekenyerezés, a megszégyenítés és a büntetések eszközkészletének mesteri kombinálása révén gyakorolta. Alapjaiban önző, az empátia képességét jórészt nélkülöző, érzéketlen személyisége azonban egy sajátos ponton emelte apja fölé: ideológiai korlátoktól kevésbé feszélyezve – vagy legalábbis azokat rugalmasan kezelve – a legszélsőségesebb helyzetekben is képes maradt pragmatikus döntések meghozatalára. Közismerten fényűző életmódja mellett egyik legjellegzetesebb tulajdonsága volt, hogy üdvözölte az újítások minden formáját – mindaddig, amíg saját nézeteivel nem ütköztek és pozícióit sem fenyegették – különösen a valutabevételek növelése és az építészet terén. Eleve rendkívül fogékony volt minden olyan ötletre, mely minél kisebb erő, idő vagy pénz befektetése mellett minél nagyobb haszonnal kecsegtetett.

Munkamódszereit tekintve nem túl meglepő módon alapvetően az egyszemélyi döntéshozatal híve volt, mikromenedzsment iránti szenvedélyét nemcsak iránymutató látogatásai festik le találóan, de az a történet is, melyet Madeleine Albright egy rakétákkal foglalkozó megbeszélés kapcsán jegyzett fel. Történt ugyanis, hogy az egykori amerikai külügyminiszter az alapvetően politikai természetű találkozó vége felé jelezte, hogy a fennmaradó kérdések tisztázása rakétamérnök szakértők közreműködését igényli. Kim Dzsong Il azonban magához vette a listát és szinte habozás nélkül a legapróbb részletekbe menő választ adott minden tételre.

Egy másik amerikai diplomata '94 és 2000 között vett részt a Phenjannal folytatott tárgyalásokon. Beszámolója szerint a sajtó által egy pszichopata őrültről festett közismert képpel ellentétben Kim Dzsong Il - akit George Bush csak a „pigmeus” néven emlegetett – ezeken a megbeszéléseken kifejezetten értelmes, felkészült, tárgyalópartnereivel és saját embereivel szemben egyaránt figyelmes beszélgetőtársnak bizonyult, akinek figyelme hat óra folyamatos tárgyalás után sem lankadt, s aki olykor humorérzékét is magabiztosan csillogtatta meg. Kim Dzsong Il a vezetési stílusához (pdf) elengedhetetlen nagyfokú tájékozottság megszerzéséhez meglepő módon nem csak a hivatalos jelentésekre, de az internetre, valamint a külföldi írott sajtó és televíziók anyagaira is nagymértékben támaszkodott.

Magától értetődő, hogy fontosabb pozícióba, vagy akárcsak a döntések meghozatalának közelébe csak olyan személyek kerülhettek, akik elnyerték a vezető jóváhagyását. Azonban még egy teljhatalmú diktátornak is szüksége van néhány bizalmas segítőre. Kim Dzsong Il ezt a vezetői elit egy szűk csoportjában, régi szövetségesei néhány fős körében találta meg. Köztük nem csak hogy elengedhette magát és kötetlen, őszinte tanácsokra is számíthatott, de a csoport tagjai szabadidejük jelentős részét is együtt töltötték. A résztvevőket rokoni kötelékek, ill. több évtizedes ismeretség és munkakapcsolat kötötte össze. A tagok közt olyan személyiségek fordultak elő, mint Kim Dzsong Il húga, Kim Kjong Huj, sógora Csang Szong Tek (egyben mindketten befolyásos politikai szereplők),  a 2010-ben elhunyt Cso Mjong Nok, a rakéta- és légierő volt parancsnoka, az azóta szintén halott Kim Jong Szun, a dél-koreai ügyek felelőse, valamint Kim Ki Nam és Kim Kuk Te (egyaránt régi pártkatonák). A pártfőtitkár bizalmasainak egy tágabb és formálisabb köre a párt és a fegyveripar legbefolyásosabb vezetőit foglalta magába.

Az ország életének középpontjában Kim Dzsong Il személyi titkársága – hivatalos nevén a KMP Központi Bizottságának titkársága – állt, mely azonban a hivatalos iratforgalom bonyolítása, a vezér tájékoztatása és napirendjének kezelése mellett számos érdekes feladatot ellát. Ide tartozik a Kim család háztartása és személyi testőrségének felügyelete, valamint a belső igazgatási intézményrendszerrel, ill. az ún. Központi Irodán keresztül a külképviseletekkel és nemhivatalos külföldi hálózatokkal fenntartott kommunikációs csatornák működtetése. Szintén a titkárság keretében működik az ún. 5. Káderszekció (vagy mi, angolul Cadres 5th Section), mely a Kedves Vezér szórakoztatására zenészeket, énekes- és táncosnőket toboroz. Emellett a Szekció felügyelete alatt működnek a szintén ifjú hölgyekből álló Örömbrigádok is, melyek egyebek mellett a masszázs, vagy a szellemdús csevej eszközeivel szolgálják a „Központ” tartalmas időtöltését.

Külön említést érdemelnek továbbá a KB-titkárság Harmadik Emelet néven elhíresült szervezeti egységei. E három iroda – a 35., 38. és 39. számú – névleg szintén a KB felügyelete, gyakorlatilag azonban a vezetés közvetlen irányítása alatt állnak, s Észak-Korea sötét külföldi üzelmeinek tekintélyes hányada felett diszponálnak. A 35. iroda – teljes nevén a Külső Nyomozó és Hírszerző Főosztály – a külső hírszerzés, ill. a titkosszolgálati műveletek irányításáért, valamint a megszerzett információk elemzéséért felel, elsősorban Dél-Korea, Japán, Európa és Észak-Amerikai irányában. A 38. iroda a Kim család pénzügyeit bonyolítja, rajta keresztül történik a legkülönfélébb külföldi áruk, különleges élelmiszerek és italok (leginkább márkás alkohol), különféle luxuscikkek, szórakoztató elektronikai eszközök beszerzése. Az így behozott javak egy része ajándékok formájában az elit befolyásos tagjainak lekenyerezését szolgálja. Az iroda emellett bizonyos külföldi üzleti érdekeltségeket is felügyel.

Végül pedig a hírhedt 39. iroda élete mindenek előtt a külföldi valutabevételek körül forog. A Kim Dzsong Il már említett ajándékozási szokásai által ihletett, 1988-ban a KB Pénzügyi és Számviteli Főosztályából önállóvá vált egység hivatalos és illegális vállalkozásokon keresztül olyan kiváló elfoglaltságok szervezésével keresi meg a napi betevő valutát, mint a cigarettacsempészet, a pénz- és okirathamisítás, a biztosítási csalás, és persze a kábítószerek – elsősorban mák és metamfetamin – előállítása és csempészete. A 39. iroda gondoskodik továbbá arról, hogy a fenti tevékenységeket űző vállalatok bevételük megfelelő százalékával róják le tiszteletüket a Kim család előtt. Egyes források szerint a 38. és 39. irodákat már jó pár éve összevonták, de akárhogy is, már puszta létük is remekül érzékelteti, hogy az észak-koreai rögvalóság a történelem viharai közepette milyen messzire is sodródott a születését megihlető kommunista idilltől.

 

Nehéz örökség

A népi Korea politikai berendezkedése a kezdetektől a Kim Ir Szen vezette gerillaszervezet főbb jellegzetességeit – a gyanakvást és titkolózást, a központosított hatalomgyakorlást, valamint a fegyveres erő központi szerepébe vetett feltétlen hitet – hordozta magán. Az egész állam működése egy sajátos utópián alapult, melynek értelmében az állam gondoskodik alattvalói minden szükségletéről, cserébe pedig a nép minden döntést átenged az államnak. E költői ihletettségű vezérfonalra aztán a forradalom élharcosainak a legszebb kommunista hagyományok jegyében fogant gazdaságpolitikát, totális társadalmi ellenőrzést és mindent átható propagandagépezetet sikerült felfűzniük.

A rendszer semmiféle önálló kezdeményezésnek nem enged teret, civil szervezetek, egyesületek, vagy társadalmi szerveződések nyomát sem találjuk, a kirakatjelleggel fenntartott egy-két pártocska és egyház mögött kivétel nélkül az állam áll. A társadalom életét olyan elmés mechanizmusok határozzák meg, mint pl. az egészen a közelmúltig kikezdhetetlen szongbun (nem keverendő a már említett szongunnal) rendszere, mely minden egyes egyént (gyakran családi alapon) három kategória – megbízható / ingatag / ellenséges – valamelyikébe sorolva határozza meg a társadalmi mobilitás előtte nyitva álló útjait (így pl. tanulmányi, vagy munkalehetőségeit).

Szinte magától értetődik minden (kommunista) diktatúra állandó kellékének, a különféle (bel)biztonsági és titkosszolgálati szervek társadalmat (no meg egymást) behálózó szövevényes rendszerének jelenléte, melyre a hatalmi utódlás és a rendszer stabilitása kapcsán második részben részletesebben is kitérünk majd. De nem csak az állam pihenteti szüntelenül óvó tekintetét alattvalóin, hanem hosszú évtizedek alatt a lakosságot is rászoktatták egymás szemmel tartására. Erre kiváló példa a lakóközösségek felügyeletét szolgáló inminban, amit kb. úgy kell elképzelni, mintha a házmester egyetlen feladata a feljelentgetés lenne, akár az „őfelsége képét leszarták a legyek” fajsúlyú kérdésekben is.

Ez a merev társadalmi berendezkedés a személyi kultusz luxuskiadásaival és a Patyomkin-jellegű presztízsberuházások terheivel egyetemben, a tervgazdálkodás minden bölcsességével felvértezett gazdaságirányítás vezénylete alatt sem igazán tudott hozzájárulni az ország hosszútávú életképességének biztosításához. Az elavult, ésszerűtlen és környezetromboló ipari és mezőgazdasági termelés hátulütői azonban csak akkor éreztették hatásaikat, mikor a szocialista tábor összeomlása megfosztotta Észak-Koreát a gazdaságát életben tartó támogatásoktól, a szovjet nyersanyag- és energiaszállítmányoktól.

A ’90-es évek második felének természeti csapásokkal teletűzdelt éhínsége nyomán a központi elosztás rendszere szertefoszlott, 1998-tól a lakosság teljes mértékben magára volt utalva. Az ország dicső vezetőinek így hát fogcsikorgatva, mégis tehetetlenül kellett végignézniük a földek és piacok egy tekintélyes részének de facto privatizációját. Persze némi vigaszt nyújthatott számukra, hogy az összeomló nemzetgazdaságról egyfajta udvari gazdaságként váltak le az elit kezében összpontosuló jövedelmező exporttevékenységek és egyéb illegális tevékenységek (pl. kábítószer-, ill. veszélyeztetett fajok kereskedelme és egyebek, elsősorban a már említett 39. iroda szakértő felügyelete alatt).

Az állam – kiválasztottak egy viszonylag szűk körét leszámítva – saját embereiről sem volt képes többé gondoskodni, így egyre többfelé, de leginkább a központ óvó tekintetétől távol eső vidékeken ütötte fel rút fejét a korrupció. Némi élelem, ajándék vagy szívesség fejében a határőr szemérmesen hunyta be szemét, s a kétségbeesett lakosság egyre több tagja léphette át a határt, hogy csempészettel, vagy odaát, a jólétben fuldokló kínai (esetleg orosz) oldalon illegális munkavállalóként találjon megélhetést, s akár otthon maradt családját is támogathassa. S bár a 2000-es évek elejére a legrosszabbon túlestek, a régi szép idők visszatérésére többé esély sincs. Egyre inkább megszilárdult egyfajta kettős berendezkedés, ahol az elit ellenőrzése a – politikai és gazdasági – hatalom kulcspozíciói felett kikezdhetetlen, ám eközben a mindennapi túlélésért küzdő lakossággal szinte csak a legszükségesebb mértékben keresztezik útjukat (mert ugyebár az uralkodáshoz azért mégiscsak kellenek alattvalók is).

E sajátos átalakulás lenyomata az ország külpolitikáján is tetten érhető. A külső fenyegetés elhárítása mindig is prioritást élvezett, a klasszikus (hidegháborús) elképzelés azonban, mely szerint egy szép napon a diktatórikus Dél-Koreában felforgató tevékenységgel előkészített felkelésre válaszolva az északi haderő túlereje egyesíti az országot, napjainkra tarthatatlanná vált. Dél-Korea demokratikus átalakulása megrengette az elvi alapokat, gazdasági felemelkedése pedig az északinál erősebb és modernebb és hatékonyabb haderő kialakítása előtt nyitotta meg az utat. Mindeközben nem csak a tekintélyes mennyiségű, ám valami hidegháborús múzeumból szökött, rothadó északi hardverállomány értéktelenedett el, de az általános alultápláltságnak és a rossz egészségügyi ellátásnak köszönhetően mára lényegében a Koreai Néphadsereg monumentális létszámfölénye is elvesztette jelentőségét.

A haderő súlyának kikezdése és a gazdasági kérdések egyre égetőbbé válása az utóbbi években ismét csak a párt pozícióinak erősödését hozta magával a hadsereg rovására (ugye emlékszünk a '90-es évek épp ellenkező előjelű törekvéseire?). Ez a két erőközpont között önkéntelenül is az erőforrásokért folytatott küzdelem erősödéséhez vezetett. Azonban van egyvalami, amivel az elit túlnyomó többsége, szinte mindenki, aki csak egy kicsit is privilegizált helyzetet élvez, tökéletesen tisztában van. Minden feszültség ellenére, hacsak egy kicsit is túlfeszítik a húrt, a rendszer kártyavárként omlik össze, s a mai kiskirályok sem a népi Korea romjain, sem egy egyesült Koreában nem számíthatnak túl sok jóra.

 

Game over?

Bár a teljhatalom sok mindenre képes, az örök élethez rendszerint még ez is kevésnek bizonyul. Így hát az elmúlás gondolatával előbb-utóbb Kim Dzsong Ilnek is meg kellett barátkoznia. Cukorbetegséges és szívpanaszai – szorgos hírszerzőknek hála – régóta ismertek voltak, de kilátásain aligha javított stresszes foglalkozása és bámulatos alkoholizálási képessége sem.

Talán az első alkalom, amikor halálának lehetősége komolyabban felmerült, 2008. augusztusában következett el, amikor is egy japán újságíró – a Kim családhoz közeli forrásokra és hírszerzői értesülésekre hivatkozva – nem kevesebbet állított, mint hogy a Kedves Vezető 2003-ban elhunyt, s helyét azóta dublőrök vették át. Következtetései végül nem bizonyultak meggyőzőnek, mégis a sors fintora, hogy Kim Dzsong Il épp a könyv megjelenésének idején indult el a fény felé.

Megfigyelőknek 2008. szeptember elején kezdett szemet szúrni, hogy a vezér kihagyta az állam alapításának 60. évfordulójára rendezett díszszemlét. Hamarosan olyan értesülések kezdtek napvilágot látni, hogy augusztus 15-i agyvérzése következtében Kimnek nehezére esik a beszéd, végtagjai mozgatása és munkáját sem képes elvégezni. Kína katonaorvosokat küldött Phenjanba, némi javulás után 2008. októberében azonban feltehetőleg újabb agyvérzés következett be. 19-én a népi Korea diplomatáit világszerte állomáshelyükre szólították, hogy ott egy fontos bejelentésre várjanak. A bejelentés végül elmaradt, s ezidőtájt Kim Dzsong Nam invitálására egy elismert francia idegsebész is Észak-Koreába látogatott. November 5-én megjelentek az első felvételek, melyek egy katonai egység látogatása közben mutatták a két számmal összement és bő húsz évet öregedett vezetőt.

Fiatalságát persze már nem nyerhette vissza, s némi javulást követően 2011. december 17-én Kim Dzsong Il itthagyta e világ siralomvölgyét. December 28-29-i temetése alatt megtorpantak a hóviharok, az ég vörösen izzott a Pektu-hegy fölött, s a Cshon-tó jege keserves lármával repedt meg. Hamarosan döntés született arról, hogy az “örök vezetővé” előlépett Kim Dzsong Ilt az apja melletti vitrinben helyezik örök nyugalomra, s emlékét országszerte szobrok és portrék formájában őrzik tovább. Születésének február 16-i napja a ragyogó csillag napjaként az ország egyik legfontosabb ünnepévé lépett elő. Halála után az ország gyászba borult, ám ugyanakkor életbe lépett a hatalom átörökítésének az a forgatókönyve, melyen a 2008. évi baljós események óta legközelebbi szövetségeseivel intenzíven – nem hagyhatom ki: gőzerővel! - dolgoztak. De ez már egy másik történet, melyre a poszt következő részében térünk ki.

Uralkodása alatt a politikai lózungok – a kommunizmus felsőbbrendűsége, a két országrész egyesítése – rendíthetetlenül éltek tovább, a mindennapok gyakorlati feladatává azonban az összeomlás elkerülése, a rendszer puszta túlélésének biztosítása vált. Befelé ennek felismerése biztosíthatja a rendszer stabilitását, kifelé ezért kell időről időre a nemzetközi közösség emlékezetébe vésni, hogy némi támogatás és segély nélkül az összeomló népi Korea közvetlen környezetét is magával rántja, egy külső beavatkozás azonban még mindig vállalhatatlanul nagy áldozatokat követelne. És épp ez az, amit Kim Dzsong Il kitűnően megértett. Ha másban nem is, szakmai tehetsége abban mindenképpen megmutatkozott, hogy egy példátlanul rossz leosztást is képes volt brilliánsan kijátszani. A jövő nagy kérdése, hogy ez utódainak mennyiben sikerülhet.

67 komment


| More

Címkék: évforduló korea

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr653476852

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Őrültteknos 2012.02.16. 11:24:53

Köszi a kimerítő posztért. Kíváncsi lennék, hogy bírják fenntartani ez az iszonyatos agymosást, ezt az ország méretű gulagot?

A kötelező:
kimjongillookingatthings.tumblr.com/

savaz 2012.02.16. 12:00:44

A phenjani repülőtéren leszálló járatokat rendszeresen célra tartva követik a repülőtér környékére telepített légvédelmi ágyúk - gondolom gyakorlásból. Mindenesetre megadja a látogatás alaphangját, ha a kedves utal már az elején a rá célzó ágyúk csövébe pillanthat..

milliliteratura · http://milliliteratura.blog.hu/ 2012.02.16. 12:06:36

정치 활동!

김정일은 년에 김일성종합대학에서 정치경제! 학과를 공부한 다음 문학.

대학 재학 중 그는 소련과 폴란!

조선로동당 입당및 공산주의 사및 공산주의 사상을 찬양하는 시와 산문을 짓

---

Drága Elvtársak!

Köszönjük a méltó megemlékezést Szeretett Napunkról, a Kedves Vezetőről. A cikk szövegét jelenleg még fordítjuk.

Soha nem feledjük Örök Vezetőnket!

KMP Külföldi Agitációs és Propaganda Főosztályának Online Megfigyelő és Tájékoztató Osztálya

milliliteratura · http://milliliteratura.blog.hu/ 2012.02.16. 12:49:38

@stoppos76: nem tom, csak a kim dzsongil koreai szócikkből vágtam ki egy szakaszt (tehát nem magyart fordítottam koreaira, ahhoz lusta vagyok), abba beletörölgettem (hivatkozások, számok, betű-csoportok), tehát elvileg halandzsa-közeli a koreai szakasz. de érdekes, hogy lett egy samitunk :)
majd mindjárt kreálunk hozzá életrajzot is :)

stoppos76 2012.02.16. 16:59:37

@milliliteratura: Ha viszont a hivatalos propaganda, akkor ez vajon mi lehet? :D

"Samit csatlakozott a Kommunista Munkáspárt Korea és dicsérni a kommunista ideológia és a SZAR költészet és próza"

tudi 2012.02.16. 17:34:25

Hát nyugodjék békében a kommunista paradicsomban a haverjai között. Ezért azt el kell ismerni (ugye halottról vagy jót, vagy semmit) nagy spíler volt az öreg az tény. És bár én is abba a csoportba tartoztam, akik egy véreskezű vérivó diktátort láttak benne a leírtak alapján kicsit átkel, hogy értékeljem a róla gondoltakat, de napszemüvegekben, télikabátokban verhetetlen volt. Amúgy leszokhatnának már azokról a szemlátomást műszál öltönyökről, amiket viselt a pártelit, azért 30 fokban azokban lenni elég jó lehet, bár valamit valamiért.

Hiperlajhár 2012.02.16. 18:02:51

Rohadt strici volt, a tehetségesebb fajtából....

milliliteratura · http://milliliteratura.blog.hu/ 2012.02.16. 19:34:05

@stoppos76: nem hivatalos, ha csak a koreai k.dzs.i (koreai nevek rövidítése buli :) wiki-cikket nem a párt szerkeszti :)

rognork 2012.02.16. 21:46:09

kurva jó lett ez a poszt.
1984 tényleg megvalósult.

paraszthajszal 2012.02.17. 02:40:03

@rognork: Tényleg jó poszt. Ugyanakkor szerintem egy picit mintha túlbecsülnétek Kim Dzsong Il érdemeit és alkalmazkodóképességét.

Ha mondjuk egy közeli példát szeretnénk, akkor Kína pl. jó ötven éve a "nagy ugrás" (=kollektivizálás és erőltetett iparosítás) korszakában szintén elég elcseszett gazdasági rendszert működtetett, az Észak-Koreában is tapasztalt mellékhatásokkal (pl. tömeges éhínségek), de az ottani komcsi vezetők (pl. Teng Hsziao-ping) mégis képesek voltak "váltani", és úgy megreformálni a gazdaságot, hogy közben a kommunista párt uralma is megkérdőjelezhetetlen maradt.

Ehhez képest Kimről tényleg csak annyi pozitívumot lehet elmondani, hogy a rezsim túlélését biztosította, de a további hanyatlást nem sikerült megakadályoznia.

Monarch (törölt) 2012.02.17. 07:46:14

@paraszthajszal: A különbség, hogy Kínában nem volt kb. ötvenszer fejlettebb Dél-Kína, amelyiknek a puszta léte egy nyitást követően megkérdőjelezné az egész gazdasági és politikai rendszert. A keletnémetek se akartak lassan nyitni, és évtizedekig felzárkózni, amikor volt gyorsabb út is. Ugyan Koreában a déliek se akarják a gyors átmenetet, de az északi átlagembernek hogyan tudná ezt pont a Kim-rezsim elmagyarázni? Sehogy. A rezsim annyira omlékony, hogy nagyon nehéz lenne reformálni, mert a legkisebb változástól is összedőlhet.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2012.02.17. 13:09:36

@Monarch:

És Tajvan, Hongkong meg Makaó léte nem kérdőjelezték meg a rendszert a nyitás után?

De a szőrszálhasogatást félretéve valóban érdemes belegondolni, hogy az erőszakos országegyesítés mind Kína, mind Vietnam esetében mérséklő, konszolidáló hatással volt a kommunista rendszerekre. Észak-Koreában alighanem pont ennek 1950-es sikertelensége miatt él még tovább a sztálinizmus. Mao elég pragmatikus külpolitikát folytatott még a Nagy Ugrás és a Kulturális Forradalom idején is, amelyeket egyébként sem nagyon lehet másnak, mint a hatalmi harcok megnyilvánulásainak tekinteni. A fokozatos reformpolitika valóban Teng apó érdeme, de annak Mao ágyazott meg azzal, hogy egyesítette az országot. Mindketten ugyanúgy kellettek ahhoz, hogy Kína ma az lehessen, ami.

paraszthajszal 2012.02.18. 02:37:47

@Monarch: Hát annyi biztos, hogy egy reformkísérlet jó eséllyel a rezsim bukásával végződhetett volna, akár Gorbacsov esetében. Az is igaz, hogy most már a gazdasági nyitás és a Kim-dinasztia hatalmának átmentése egyszerre elég valószínűtlennek tűnik, ezzel talán még utoljára Kim Ir Szen életében (amikor még nem volt hússzoros a különbség az egy főre jutó GDP-t tekintve) lehetett volna sikerrel próbálkozni. (Ugye, mint ez a cikkben is szerepel, Kim Dzsong Il már az Örökös Elnök földi pályafutásának vége felé is közel volt a tűzhöz.) Szövetségest mindenesetre találhattak volna az ügyhöz pl. a kínai vezetésben:

'In China, a key North Korean ally, Foreign Ministry spokesman Ma Zhaoxu called Kim a "great leader" and said China believes the North Korean people will "turn their grief into strength, unite as one, and continue to advance the cause of North Korean socialism."

But he also added that Beijing would continue to offer its support and make "active contributions to peace and stability on the Korean peninsula and in this region."

China has long sought to convince North Korea of the need for economic reform, and Kim's death raises hopes that Pyongyang might now take heed of such advice, said Korea expert Lu Chao at China's Academy of Social Sciences in Liaoning province, which borders North Korea.'

www.foxnews.com/world/2011/12/19/japan-offers-condolences-to-north-korea-after-death-kim-jong-il/

@Rammjaeger83: Igen, Mao végülis a külpolitikát a nagy ugrás és a kulturális forradalom alatt se rontotta el annyira… mint a gazdaságirányítást és a társadalompolitikát. Mondjuk a külpolitikai sikerekben rajta kívül pl. Csou En-lajnak is vastagon része volt (ő pl. még nyelveket is beszélt).

Bicepsz Elek77 2012.02.18. 11:23:07

Kim Dzsong meghalt! DE MÁR JOBBAN VAN!
Kim Dzsong egyszer olyan gyorsan ébredt fel, hogy még látta saját magát aludni.
Kim Dzsong találta fel a spanyol viaszt.
Kim Dzsong megpróbálta a lehetetlent. És sikerült neki!
Kim Dzsongot egyszer véletlenül összetévesztették Chuck Norrisszal. Egyszer...
Kim Dzsongnak nincs karórája. Ő mondja meg mennyi az idő. Ő találta fel az időt. És a karórát is.
Kim Dzsong találta fel az ételt. Pedig soha életében nem evett, és nem is szart. Nem volt szüksége anyagcserére, mert minden atomja jó helyen volt.
Kim Dzsong találta fel Kim Dzsongot.
Kim Dzsong megverte Bruce Lee-t, majd elküldte Chuck Norris ellen.
Kim Dzsong megküzdött önmagával, és nyert.
Kim Dzsongot leszúrták 3 szamurájkarddal, összetörték a csontjait, beleeresztettek 4 tárat, megmérgezték és bedobták a Csendes-óceánba a cápák közé. Csak annyit mondott erre, hogy elég hideg víz.

kuruc.info/r/4/90762/
"Halottról jót, vagy semmit – tartja a mondás és az észak-koreai tömegtájékoztatás abszolút eleget is tesz ennek. Halála óta özönlenek az elképesztő történetek Kim Dzsong Ilről, azt bizonyítandó, micsoda fantasztikus ember irányította a totális diktatúrát. A személyi kultusz életében is dübörgött: életrajza szerint születésekor dupla szivárvány jelent meg az égen. Halála után azonban további, még nagyobb szenzációkra derült fény.

A Rodong Szinmun című újság például hosszasan értekezett Kim Dzsong Il golftudásáról. A lap azt írta, még a sportág világsztárja, Tiger Woods is gratulált Kimnek, és elismerte, hogy a hatvanas éveiben járó vezér nagyobb játékos, mint ő. De nem csak az úri sportban volt világklasszis Kim Dzsong Il elvtárs – licitált erre egy másik forrás, amely szerint bowlingban is verhetetlen volt, első játéka alkalmával 300 fát gurított. Aki nem tudná: ennél többet nem is lehet.
A lapok a magánember Kimről is csodákat regélnek. Egy cikk szerint Kim Dzsong Il soha életében nem ment vécére, ugyanis biológiailag nem volt erre szüksége. A Minju joson nevű észak-koreai lap megállapítása pedig szinte magától érthetődő: Kim Dzsong Il találta fel a hamburgert. Nem is csoda, hogy egy ilyen embert így szeretett a népe. Az agymosásra szakosodott KCNA hírügynökség történetéből kiderül, hogy a Kedves Vezető egyszer balesetet szenvedett, de nem csak ő vett be fájdalomcsillapítót, hanem a tábornoki kar is, mert nekik is fájdalmaik támadtak, látván-érezvén Kim szenvedését.
Egy ilyen ember halála sem maradhatott esemény nélkül: abban a pillanatban amikor a diktátor szíve megállt, hóvihar támadt a Paektu nevű hegyen és a friss havon megjelent a kézjegye. Legalábbis az észak-koreai média szerint.
(Bors nyomán)

További részletek: kuruc.info/r/4/90762/#ixzz1mjAd8PwY
"

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2012.02.18. 18:55:24

@Bicepsz Elek77:

"További részletek:"

"(Bors nyomán)"

LOL

Fatman 2012.02.18. 23:41:37

Összehasonlítottam azt a keveset, amit a Kim Dzsong Il fiúkról tudok azzal amit a Vörös Horizontokban a három Ceausescu gyerekről olvastam, és ennek alapján úgy vélem, hogy a két "legkisebb királyfi" hasonló típusú személyiség! Akkor viszont Kim Dzsong Un-tól sok jót (reformokat, rendszerváltást) nem várhatunk! A legjobb ami történhet az az, hogy ügyetlen lesz, és megpuccsolják!

Ami az Észak Koreai rendszert illeti, az a jelenlegi rémes formájában elvileg addig fennmaradhat, amíg a mindenkori vezetői úgy akarják. Lásd Albániát Enver Hoxha alatt. Megoldás lehetne pl. az, ha a párt, és állami vezetés békében külföldre távozhatna, és "vinné a bankot" , lásd Somoza távozását Nicaraguából.

Egy Észak Koreai rendszerváltás esetén is fennállhat azonban a veszélye annak, hogy Kína a saját érdekszférájának titulálja majd északot (illetve történelmi alapon egész Koreát), míg dél hagyományosan az amcsik barátja, akkor viszont még hosszú ideig nem fog a két Korea egyesülni!

A cikk jól sikerült, sok érdekes információval lettem gazdagabb! Köszönet érte!

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2012.02.19. 00:43:43

@Fatman:

Aligha érdemes Pacepa elvtárs minden szavát elhinni, igaz a Ceausescu-gyerekek viselkedéséről sok más forrás is van. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy a reform, a politikai irányváltás személyiség kérdése. Pl. Berija már 1953-ban ilyesmit akart a SZU-ban, pedig ő sem volt egy emberbaráti, szívélyes alkat. Andropov is elkezdett reformokat, pedig KGB-elnöki minőségében ő sem virágot kötött meg kisgyerekek buksiját simogatta.

A békés távozás forgatókönyve azért nem működik, mert a Kim-klán senkiben nem bízik, annyira meg végképp nem, hogy a kezébe adja a sorsát. Észak-Koreán kívül sehol sincsenek biztonságban. Akárhová is mennének (egy teljesen elméleti helyzetben), ott erős lenne a kísértés, hogy példát statuáljanak és jó pontokat szerezzenek azzal, hogy kiadják őket az ICC-nek, az amerikaiaknak vagy tudom is én, kinek.

Untermensch4 2012.02.19. 10:06:41

@Rammjaeger83: a békés távozás egy ilyen filmes tapasztalatokkal is bíró család esetében történhetne úgy is hogy a repülőgépük "lezuhan" a hullák azonosításához pedig úgyis é-koreai adatokat használnak... egy csapat szolid koreai meg új életet kezd valahol afrikában ahol a saját testőrségük versenyképes az egész állami (ha van egyáltalán ilyen) haderővel

Monarch (törölt) 2012.02.19. 13:43:39

@Untermensch4: Szerintem egy ilyet filmen meg lehet oldani, a valóságban nem annyira. Túl sok embernek kéne lelépnie és a hátramaradók közül is be kéne avatni legalább valahányat... márpedig közismert módon a titok akkor is titok marad, ha rajtad kívül akár húszan is megtudták, feltéve persze, hogy mind a húszan halottak.

Untermensch4 2012.02.19. 15:01:25

@Monarch: nos a hátramaradó "túl sokat tudó" elvtársakról olyan kivitelezők is gondoskodhatnak akiknek csak egy névsort adnak... egy hun fejedelmet is el tudtak temetni úgy hogy a helyszín titkosítva legyen :) az ODESSA-t azért nem állítom példának mert kim-viszonylatban annyi szimpatizánsuk nem lenne ami olyan egérúthoz kell

Monarch (törölt) 2012.02.19. 17:33:30

@Untermensch4: És hogyan motiválod a "kivitelezők" hűségét, hogy valóban nem hagynak ki senkit a listáról? Miközben minden felső vezető épp lelépni készül az országból? Szerintem ezek a körök ekkora méretben már nem zárhatók rövidre. Kimék valami általános politikai rendezés keretében mehetnének külföldre, feltéve, hogy megbíznának abban vagy azokban, akivel vagy akikkel aláírhatnának egy ilyen általános politikai rendezést. De erre meg semmi esély.

5.g · http://katpol.blog.hu 2012.02.20. 09:45:50

@savaz: "phenjani repülőtéren leszálló járatokat rendszeresen célra tartva követik a repülőtér környékére telepített légvédelmi ágyúk"

Azért ennek túl sok gyakorlati jelentőséget én sem tulajdonítanék, tekintve, hogy arrafelé menetrend szerint csak az Air Koryo (meg talán az Air China) jár.

@Hiperlajhár: "Rohadt strici volt, a tehetségesebb fajtából...."

Ami azt illeti, ha twitteren kellett volna megemlékeznem a Kedves Vezetőről poszt helyett, lehet, hogy én sem találtam volna ennél találóbb sírfeliratot. :)

@paraszthajszal: "a rezsim túlélését biztosította, de a további hanyatlást nem sikerült megakadályoznia"

Ez abban az esetben probléma, ha feltételezed, hogy egy - a lakosságnak is kedvező - gazdasági átalakítás nagyobb sportértékkel bír, mint a puszta teljhatalom megtartása. De mi van, ha előbbi soha meg sem fordult a fejükben (vagy legfeljebb csak az utóbbihoz minimálisan szükséges mértékben)?

@Fatman: "Kim Dzsong Un-tól sok jót (reformokat, rendszerváltást) nem várhatunk!"

A legjobb amit várhatunk tőle, épp a rendszer stabilitása. Ugyanis a szép szólamok ellenére senkinek nincs kedve finanszírozni az északi átalakulással járó horribilis költségeket.

"Megoldás lehetne pl. az, ha a párt, és állami vezetés békében külföldre távozhatna, és vinné a bankot"

Ez elméletben jól hangzik, de jobban belegondolva mit tudsz nekik ajánlani, amire megérné elcserélni a mostani pozíciójukat?

"fennállhat azonban a veszélye annak, hogy Kína a saját érdekszférájának titulálja majd északot"

Ezen már túl vagyunk. Évek óta építik ki azokat az érdekeltségeket, amikre támaszkodhatnak az északi rendszer (esetleges) bukása után.

paraszthajszal 2012.02.20. 17:34:01

@5.g: Természetesen annyira nem vagyok naiv, hogy Kimékről ilyesfajta altruista motivációt feltételezzek. Viszont --dzsucse ide vagy oda-- a lakosság életszínvonalától függetlenül azért nemzetközi színtéren más presztízsértéke van annak, ha valaki egy gazdag és befolyásos ország teljhatalmú despotája, akihez európai országok miniszterelnökei mennek pénzért kuncsorogni (mint a szaúd-arábiai Abdullah királyhoz), mint amikor (Kínát és talán Oroszországot kivéve) komoly országok vezetői szóba se állnak veled, és neked kell állandóan élelmiszersegélyekért sírni.

bz249 2012.02.20. 20:58:09

@paraszthajszal: ezt a menetet sajnos Kim elvesztette, mert nincs az országa alatt egy bazi nagy olajmező.

Sőt igazából a lakóság életszínvonalának emelkedése alapvetően káros egy ilyen típusú rezsimnek. Szerintem Kimék tanultak a dél-koreai eseményekből, amikor a gyors gazdasági fejlődést követően az ottani népek olyan hülyeséget akartak, mint a katonai diktatúra megszüntetése és tsai.

Kullancs1983 2012.02.20. 22:21:30

Többször elmondtam már a magamét ezügyben (dögöljön halomra a Kim család, és éljen az egyesült Korea) most két kérdésem lenne inkább:
-Unokáról keveset tudunk, de ránézésre nem egy észlény. Ott vannak persze a régi harcostársak és a rokonok, de ezek jó része is dinoszaurusz már. Várható-e egy új, fiatalabb generáció felemelkedése, olyanoké akik hagyják a francba az ideológiát, akik akár valamiféle konszolidációba is belemennének, ha ez az ára a hatalmuk megtartásának?
-Észak-Korea gazdaságilag kb. a béka segge alatt van. Tehát egy visszafogott javulás is komoly eredményekkel járhat az ott élők számára. Ha és amennyiben engedékenyebb külpolitikát folytatnának, enyhítenének a hazai viszonyokon, odacsábítanának néhány (mondjuk kínai) befektetőt, stb. (azaz megpróbálnák leutánozni Kínát) az stabilizálná valamennyire a rendszert. De gazdaságilag (meg azért politikailag is) ez mennyire lenne egyáltalán lehetséges?

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2012.02.21. 14:44:20

@Kullancs1983:

"Unokáról keveset tudunk, de ránézésre nem egy észlény."

A megjelenéséből túl sok következtetést nem vonnék le, de pl. érdemes megnézni XIV., XV. és XVI. Lajos portréját, majd ezeket összehasonlítani a három Kim-vezér portréjával. A párhuzam szembetűnő, és nem sok jót ígér.

"egy új, fiatalabb generáció felemelkedése, olyanoké akik hagyják a francba az ideológiát, akik akár valamiféle konszolidációba is belemennének, ha ez az ára a hatalmuk megtartásának?"

Nem hiszem, hogy nagyon lenne más választásuk.

"Ha és amennyiben engedékenyebb külpolitikát folytatnának, enyhítenének a hazai viszonyokon, odacsábítanának néhány (mondjuk kínai) befektetőt, stb"

A gazdasági reformmal az a probléma, hogy az ember könnyen elcseszi, és belebukik. Lehet persze a kínai párhuzamot emlegetni, csak éppen egy olyasféle integráció jelenlegi gazdasági feltételei sokkal kedvezőtlenebbek, mint a '80-as években.

molnibalage 2012.02.21. 15:23:37

@Rammjaeger83: Megnéztem a portrékat. Nem értem, hogy mir gondolsz.

molnibalage 2012.02.21. 15:26:57

@Rammjaeger83: Én inkább arra tippelnék, hogy páran menő önszorgalomból is kim papa után küldené a fél bandát. Én nem sírnék az tuti.

Kullancs1983 2012.02.21. 17:23:27

@Rammjaeger83: Való igaz, messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, de nekem egyfolytában egy elhízott, gonosz napközis jut róla eszembe...
A gazdasági reform alatt inkább csak egy óvatos nyitásra gondoltam, a kínai gazdaságba próbálhatnának meg bekapcsolódni (ők lennének a kínaiak kínaiai, ha értitek mire gondolok) de már ehhez is fel kéne adni a dzsucse-eszmét, és ki tudja Kínának tetszene-e egyáltalán az ötlet...

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2012.02.21. 21:41:46

@molnibalage:

Amikor az új vezért először láttam TV-ben, eszembe jutott egy régi történelemkönyv, amelyben egymás mellett szerepelt XIV. és XVI. Lajos portréja azzal a kommentárral, hogy már jóformán a képek alapján ki lehet következtetni, melyikük volt a sikeres, keménykezű uralkodó és melyik bukott meg. III. Kim és XVI. Lajos kövér arcáról mintha ugyanaz a nyegleség, határozatlanság és a felelős uralkodásra való képesség hiánya sugározna, és ebben mindkettő ellentéte a távolabbi apai felmenőinek. Ez csak laikus meglátás a részemről. A kis Kim anyja egyébként a Kedves Vezér háremének egyik táncos lábú virágszála volt, talán ezért néz ki olyan tesztoszteronhiányos gonosz napközisnek a gyerek, nem tudom, a genetikához annyira nem értek. Mondjuk az efféle dinasztiákra sosem az volt a jellemző, hogy az egymást követő uralkodók egyre jobb örökletes adottságokkal rendelkeztek volna. Ez nagyrészt a belterjességből fakadt, amelynek rémisztő példái voltak pl. a spanyol Habsburgok, bár Kimék esetében erről még nyilván nem beszélhetünk.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2012.02.21. 21:54:06

@Kullancs1983:

A kínaiak egyik problémája a munkaerőhiány (kevesebb idénymunkás érkezik a belső területekről, ez felveri az átlagbéreket), szóval szerintem tetszene nekik. Mondjuk a "kínaiak kínaiai" mindent alulmúló szerepére már előttük lecsap Burma, Mongólia, Laosz, Banglades.

folti_ 2012.02.21. 23:09:58

@Rammjaeger83: Vietnám. Mostanában az lett a divatos befektetési célpont olyanoknak akiknek Kelet-Kina már túl drága. Ráadásul mindegyik állam sokkal befektetőbaráttabb kormánnyal rendelkezik mint Észak-Korea.

Monarch (törölt) 2012.02.21. 23:34:56

@Rammjaeger83: XVI. Lajos egyébként az újabb történészek szerint kimondottan értelmes ember volt, akinek az uralkodással kapcsolatos elképzelései arról szóltak, hogy:

- spórolni kéne az udvar csillagászati költségein (bár tisztában volt vele, hogy az udvar költségei a teljes költségvetés töredékét teszik ki)

- az adórendszert át kéne szervezni, egységesíteni (nemesi és tartományi kiváltságok eltörlése, hogy végre minden tartomány ugyanannyi adót fizessen, stb.)

- ellentétben apjával és nagyapjával, azt is gondolta, hogy az adórendezést (ami a tartományok jó részében adóemelést jelentett volna) nem hatalmi szóval, hanem a lehető legdemokratikusabb úton, a rendi gyűlés összehívásával kellene megoldani

- sőt még a rendi gyűlés megreformálása ellen se volt kifogása

Namost a felesége (a népszerűtlen "osztrák nő", Mária Terézia) ehhez annyiban járult hozzá, hogy ő maga is a - szerinte mértéktelenül pazarló - udvar takarékosságának a híve volt. Az ún. "nyakék-botrány"-ban tkp. annyi szerepet játszott, hogy _nem_ vásárolta meg a híres (és méregdrága) nyakéket, ami aztán a további cselszövések és bűncselekmények kiindulópontja lett.

XVI. Lajos veszte az volt, hogy híján volt a karizmának, és főleg a politikai érzéknek. Pedig valószínűleg nemcsak jóindulatúbb, de egyes kutatók szerint még okosabb is volt híres dédapjánál. (Azt hiszem, természettudományokkal és hasonlókkal foglalkozott szabadidejében.) Nem volt politikusi pályára való... van ez így.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2012.02.21. 23:37:45

@Monarch:

"híján volt a karizmának, és főleg a politikai érzéknek...Nem volt politikusi pályára való"

Jaja, erre próbáltam rátapintani. Mintha III. Kimen is ez látszana, de persze majd elválik.

paraszthajszal 2012.02.22. 00:28:19

@Monarch: "Namost a felesége (a népszerűtlen "osztrák nő", Mária Terézia)"

A kevésbé tájékozott olvasók kedvéért a (forradalom alatt kivégzett) XVI. Lajos felesége az osztrák származású (szintén kivégzett) Mária Antónia (Marie Antoinette) volt, akinek a lánya volt Mária Terézia (Marie Thérèse), de még ő sem az a Mária Terézia volt, aki Magyarországon uralkodott.

@Rammjaeger83: Egyébként túl azon, hogy Kim Dzsong Un a fényképek tanúsága szerint egy kissé el van hízva, a róla készült videofelvételeken (apjával a katonai parádén) egy kissé esetlennek, "éretlennek" tűnik. Mivel tényleg fiatal (és valószínűleg a politikában is tapasztalatlan) szerintem a következő néhány évben ő még inkább a rezsim arca lesz, mintsem hatalmi tényező, így reformokat kierőszakolni nem is nagyon lesz lehetősége. De azért még várom a sorozat következő részét, hátha ezt megcáfoljátok. :P

Monarch (törölt) 2012.02.22. 07:48:04

@paraszthajszal: Kösz a javításért, elírtam, Mária Antónia volt a feleség, Mária Terézia az anyós, és valóban volt egy Mária Terézia nevű lánya.

Még azt tenném hozzá, hogy a Marie Antoinette a francia neve, Maria Antonia volt az eredeti (német-osztrák) neve a keresztségben.

Kullancs1983 2012.02.22. 10:59:46

@Rammjaeger83: A gazdasághoz egyáltalán nem értek, ezért is kérdeztem. Ha feladják a dzsúcsét, és Kína dob nekik egy eféle mentőövet, akkor akár stabilizálódhat is a rendszer, vagy megkezdődhet valamiféle ideológiai lazulás... Kína egyik problémája tudtommal a rettenetes környezetszennyezés, ha esetleg változtatni akarnak ezen, akkor lepasszolhatják az ilyen létesítményeket az említett országoknak, attól függ persze kinek emnnyire akarnak segíteni.
(Apu, miért van sárga felhő a város felett?
-Ugyan kisfiam az csak az ipari fejlődés emlékműve.
Gyenge volt, bocs.)

5.g · http://katpol.blog.hu 2012.02.23. 01:01:01

@mindenki

Próbálom nem lelőni a második rész összes poénját...

1. gazdasági nyitás

Gondolom Phenjanban sem bánnák, ha egy csapásra beütne a totális jólét, amiben azért marad nyugton a nép, mert mindene megvan, amit csak akar (alighanem ez volna a megtestesült kommunizmus). De a két véglet között minden egyéb verzió instabil állapot, ahol a legkisebb próbálkozással is a rendszer stabilitását teszik kockára.

Remek példa a von (won?) 2009-es átértékelése. Részben a fekete piac megregulázására találták ki, s lőn, az átváltható összeg korlátozásával a lakosság szinte minden megtakarítását lenullázták. Ráadásul sikerült olyan faszán megszervezni, hogy egy hétig _semmilyen_ pénz nem volt (a régit már betiltották, de az újat még nem osztották ki). A történet finoman szólva sem aratott osztatlan sikert, a parasztlázadástól tartva néhol még magasabb készültséget is elrendeltek (volt is egy-két kisebb zavargás), és a projekten is enyhítettek. Egyesek szerint ez volt Kim Dzsong Ün első saját belpolitikai kezdeményezése, csak aztán a zajos sikerre való tekintettel inkább egy alacsonyabb pártfunkcionáriust állítottak falhoz. Lásd még:
en.wikipedia.org/wiki/North_Korean_won#2009_revaluation
ifes.kyungnam.ac.kr/eng/FRM/FRM_0101V.aspx?code=FRM111208_0001

Aztán persze ez sem olyan egyszerű, hiszen ellenpéldaként ott van az a néhány különleges gazdasági övezet a déli, a kínai, meg a kínai-orosz határon, ahol egyrészt gyakran kb. tényleg a "kínaiak kínaiai" c. mutatványt adják elő, másrészt viszont valamivel könnyebben próbálkozhatnak új gazdasági megoldásokkal is.
http://en.wikipedia.org/wiki/Kaesŏng_Industrial_Region
en.wikipedia.org/wiki/Rajin-Sonbong_Economic_Special_Zone
(és ezeken kívül is van még legalább kettő)

2. a trónörökös arcberendezése

Ugye fölösleges felhívnom a művelt publikum figyelmét arra, hogy ilyesmiből mélyebb következtetéseket nem érdemes levonni? Ugyanakkor az is igaz, hogy (persze szigorúan csak állítólag) épp a kedves papa javasolta, hogy Kim Dzsong Ün szedjen fel pár (tíz) kilót, mert ezzel impozánsabb, tiszteletet parancsolóbb termetre tehet szert (és még Kim Ir Szenre is jobban hasonlíthat). Érdemes megnézni régebbi képeit, azért nem volt mindig ennyire drámai feje. Amúgy pedig nem egy hülye gyerek (vagy legalábbis a három királyfi közül határozottan ő a legkevésbé hülye). Az ő igazi baja az, hogy tényleg csak minimális politikai tapasztalatai vannak és nincs saját, önálló hatalmi bázisa sem.

Kullancs1983 2012.02.23. 12:57:09

@5.g: Az első pontról nem sokat tudok mondani, mert nem értek hozzá, de a jelenlegi helyzet sem túl jó, valamit tenniük kell előbb-utóbb. A második pont. Unokát azt hiszem én ekzdtem fikázni, de nem csak a pofájáról van szó, hanem az egész viselkedése röhejes volt. (Erről a videóról lenne szó: www.youtube.com/watch?v=WPAY0m3pJ3I ) Jó, tényleg lehet hogy csak az a baja, hogy nem találja a helyét, és nincs meg a szükséges tapasztalata, de Korea kérdésében elfogult vagyok és részrehajló. (Ja,a régi képein tényleg sokkal soványabb, néztem is a videón, hogy ez most a film rendezője ott civilben, vagy így meghízott?)

Bicepsz Elek77 2012.02.24. 21:30:29

@Monarch: XVI. Lajos dedunokaja volt XV. Lajos, annak meg az unokaja XVI. Lajos.

Bicepsz Elek77 2012.02.24. 21:40:37

Ahogyan zoregJock mondta a Dallasban: "A hatalmat nem kapja az ember: azt el kell venni, meg kell szerezni"..

Monarch (törölt) 2012.02.24. 21:51:21

@Bicepsz Elek77: Upsz, igazad van. Ük-ükapja volt a XIV. a XVI-nak. De a lényeg azért lejött, remélem. :)

Bicepsz Elek77 2012.02.25. 02:56:17

"XVI. Lajos egyébként az újabb történészek szerint kimondottan értelmes ember volt, akinek az uralkodással kapcsolatos elképzelései arról szóltak, hogy:

- spórolni kéne az udvar csillagászati költségein (bár tisztában volt vele, hogy az udvar költségei a teljes költségvetés töredékét teszik ki)

- az adórendszert át kéne szervezni, egységesíteni (nemesi és tartományi kiváltságok eltörlése, hogy végre minden tartomány ugyanannyi adót fizessen, stb.)

- ellentétben apjával és nagyapjával, azt is gondolta, hogy az adórendezést (ami a tartományok jó részében adóemelést jelentett volna) nem hatalmi szóval, hanem a lehető legdemokratikusabb úton, a rendi gyűlés összehívásával kellene megoldani

- sőt még a rendi gyűlés megreformálása ellen se volt kifogása

Namost a felesége (a népszerűtlen "osztrák nő", Mária Terézia) ehhez annyiban járult hozzá, hogy ő maga is a - szerinte mértéktelenül pazarló - udvar takarékosságának a híve volt. Az ún. "nyakék-botrány"-ban tkp. annyi szerepet játszott, hogy _nem_ vásárolta meg a híres (és méregdrága) nyakéket, ami aztán a további cselszövések és bűncselekmények kiindulópontja lett.

XVI. Lajos veszte az volt, hogy híján volt a karizmának, és főleg a politikai érzéknek. Pedig valószínűleg nemcsak jóindulatúbb, de egyes kutatók szerint még okosabb is volt híres dédapjánál. (Azt hiszem, természettudományokkal és hasonlókkal foglalkozott szabadidejében.) Nem volt politikusi pályára való... van ez így.
Válasz erre "

II. József, Hruscsov, Gorbacsov stb. is nagyon rendes emberek voltak, de ez politikai dilettantizmussal párosítva nem sokat ért.

XIV. Lajosnak (meg az elődeinek, pl. Mazarinnak) megvolt az élettapasztalata, amikor leszámolt a Fronde mozgalommal meg a Rendi Gyúléssel és esze ágában sem volt az visszahozni. Ő eztán már nem akart oligarchákat, meg gyámot, meg összeesküvéseket és rendi gyúléseket, és ügyes politikával ezt ki is sakkozta.

A "nép" támogatása ekkor még nem jelentett semmit(mellesleg XIV. Lajos vetette meg a Nagy Francia Forradalom alapját, hogy zsoldosok helyett sorozott katonákat alkalmazottÖ.
1715.ében nagyobb éhínség volt, mint 1789.-ben, tehát NEM AZ ÉHÍNSÉG OKOZTA A FORRADALMAT!!!(Ez csak duma).

Sokban megváltozott a helyzet és az abszolutizmus a saját sírját ásta meg:

1. Sorozott hadsereg (nem zsoldos, ami ahhoz hú, aki megfizeti lsd. svájci zsoldosok)-persze olcsóbb volt

2. A megosztottság megszüntetése:
-posta és panaszfüzetek
-sajtó és gúnyirodalom

3. A rendszer puhulása (lsd. a Bastille sorsa kb. mint az Andrássy út 60 1960 as évek után)

4. Senki sem fogja megszavazni önként, hogy több adót fizessen (volt is egy karikatúra erről, hogy a Majom megkérdezi a baromfikat, hogy milyen szósszal egye meg őket)

OFF. Volt a Kevin Costnernek egy zseniális filmje, A postás(1997) www.youtube.com/watch?v=Gl9_GXvNktI
Ez arról szól, hogy az USA központi kormányát elsöprik, Washingtont porrá égetik és kiskirályok lesznek mindenhol. kb. visszesés a sötét középkorba(ok western): lovagolnak és csak a puska és ágyú marad meg. Na KC. postásnak adja ki magát, így kap kaját, majd egy lelkes srác megszervezi a postásokat, akik leveleket visznek. A főgonosz egy Betlehem nevű tag(volt fénymásolóügynök, aki Shakespearet olvas de a háború neki a karriert jelentette), aki leöleti a postásokat. Ő új középkor akar, ahol ő a király. Az emberei elolvassák a leveleket, amik a hétköznapokról szólnak, és nem értik, hogy mi a baj ezzel!!!!! De ő érti!!!!
Remélem meg lettem értve, vagyis, hogy miért hoztam elő ezt a történetet:
www.youtube.com/watch?v=Gl9_GXvNktI

Aki uralja a hálózatokat, az ural mindent. Az abszolutizmusbana király uralt minden hálózatot (neki volt állami postája, hírszerzése stb.). Egy bretonnak, egy ormannak meg egy provanszálnak semmi köze nem volt egymáshoz és nem lépett fel egységesen a központi hatalom ellen. Sajtó és széles politikai közvélemény nem volt.

Visszakanyarodva: amíg el vannak zárva az észak-koreaiak, addig lehet agymosni őket. Ez lehet, hogy sikerül, lehet, hogy nem. (A TV is agymosás, de a valóság mindig helyrebillenti az embereket).

Monarch (törölt) 2012.02.25. 09:46:17

@Bicepsz Elek77: Arra válaszoltam, hogy egyesek szerint az új Kim utód ostobának néz ki, mint ahogyan - ugyane kommentelők szerint - XVI. Lajos is ostoba volt. Namost XVI. Lajos nem volt ostoba. Politikai érzéknek és karizmának viszont teljesen híján volt, az tény. Kim Dzsong Unról meg még a politikai érzékét se tudjuk, és az bizony nincs ráírva egyiknek se az arcára, végtére is már az apjából se nézte volna ki senki. Karizmája nem nagyon van.

Monarch (törölt) 2012.02.25. 09:55:29

@Monarch: Visszaolvastam, igaziból ilyesmit senki se írt. De azért én mégis tisztáztam a helyzetet.

Szóval nem feltétlen buta ez a Kim Dzsong Un, ahogy már XVI. Lajos se volt az.

Bicepsz Elek77 2012.02.25. 10:23:58

Hat... Egy demokratikusan megvalasztott elnok lehet bugyuta (ala Sarkozy), egy diktatornal ez eletveszelyes. De ha nem kapkod es hiszi magat okosnak politikailag (Nero, I. Karoly, XIV. Lajos, II. Miklos, Ceausescu, Kaddafi stb.) akkoe elvegetalhat sokaig.

Monarch (törölt) 2012.02.25. 12:36:48

@Bicepsz Elek77: Elég sokféle embert soroltál fel a magát okosnak képzelő, "kapkodó" és bugyuta vezetőkre. XIV. Lajos meg eléggé kilóg a sorból, több mint fél évszázadig kormányzott, és ágyban, párnák közt halt meg, hatalma teljében, biztosított utódlással.

Bicepsz Elek77 2012.02.25. 18:48:14

@Monarch: Mondjuk inkabb kb. 1660(?) -tol, kb. Mazarin halalatol kellene szamitani az uralkodasat. Fidel Castro is jo sokaig nyomta es meg mindig el.
A lenyeg, hogy mas viszonyok voltak. XIV. Lajos eppen csak egyesitette es foleg egysegesitette Franciaorszagot, ami akkor jo volt es tortenelmi. XVI. Lajos nem erzekelte, hogy rendszervaltas kell, es ahelyett, hogy az elere allt volna, inkabb aknamunkat folytatott ellene. Kenyszerpalyara kerult es nem tudott szabadulni.
Kim jovoje Kinatol fugg, ami nem akar egyseges (USA csatlos) Koreat, es a vedelmeben katonailag is beavatkozik majd.

Monarch (törölt) 2012.02.25. 18:56:22

@Bicepsz Elek77: Mazarin a barátom és barátnőm (Gugli és Wiki) szerint 1661-ben halt meg, Louis XIV meg 1715-ben, úgyhogy 54 és fél évig kormányzott (ez több mint fél évszázad, ahogy írtam), és bő 72 évig uralkodott (és majdnem 77 évig élt).

XVI. Lajos meg szerintem éppenhogy felismerte a rendszerváltás szükségességét, csak hát bár ne tette volna... Ugyanis magától hívta össze a rendi gyűlést, ahelyett, hogy hatalmi szóval csinált volna adóreformot. És akkor a forradalom, terror, polgárháború, és háború felfordulása nélkül egyből egy napóleoni stílusú kormányzata lett volna az országnak. :)

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2012.02.26. 20:32:18

@Monarch:

Szerintem nem ostobának néz ki, csak olyan nyegle, közönyös, puhány arcnak, aki politikusnak nem igazán alkalmas.

Monarch (törölt) 2012.02.27. 01:21:21

@Rammjaeger83: 9:55-kor rájöttem erre, és pontosítottam.

Bicepsz Elek77 2012.02.27. 12:37:30

www.youtube.com/watch?v=mhAg0COnqds

@Monarch: A rendi gyűlést általában azért hívták össze, hogy az uralkodó megmutathassa a külvilágnak, hogy a "NEMZET" mögötte áll. Csak éppenséggel veszélyes dolog(1848, 1956 stb. is pont azzal függtek össze, hogy a hatalom nem volt képes a dolgokat kontrollálni).

Sváb 2012.02.27. 13:10:00

@Monarch:
" akkor a forradalom, terror, polgárháború, és háború felfordulása nélkül egyből egy napóleoni stílusú kormányzata lett volna az országnak"

Hát, lehet, hogy kegyetlennek hangzik, de a véleményem az, hogy egy rendszer születésének árát vérrel kellmegfizetni. Hogy sokkal vagy kevéssel, az változó, de rendszerek így születnek. Jó példa erre a magyar rendszerváltás elrontott módja. Nem fizettük meg az árat akkor, nem is volt igazi váltás.

Monarch (törölt) 2012.02.27. 13:19:38

@Sváb: De minek kellett igazi váltás 1789-ben Franciaországban? Tökjól működött addigis az ország, és utána se működött semmivel se jobban.

Monarch (törölt) 2012.02.27. 13:21:04

@Bicepsz Elek77: Persze a külvilágot ez amúgy tökre nem érdekelte, úgyhogy nyugodtan meg lehetett volna spórolni ezt is.

Sváb 2012.02.27. 13:44:28

@Monarch: Nem igazán érdekel a francia történelem, de nem is az ok a lényeg, hanem a folyamat. Ott sem volt áldozat nélküli.
Egyébként a franciák nagymenők abban, hogy a véres őrjöngéseiket az emberiség nagy pillanataiként adják el, véreskező diktátorukat, aki letarolta Európát pedig nem Hitlerrel egykategóriás zsarnoknak ismerjük, hanem egy ragyogó zseninek.

De a lényeg az, hogy szerintem nem lehet rendszert váltani anélkül, hoyg az előző nómenklaturát el ne söpörje az új. Mégpedig olyan igazi, fizikai értelemben.

bz249 2012.02.27. 14:49:46

@Monarch: hat, ha azt vesszuk, hogy az 1789-as vezetes elbukott egy olyan trivialis vizsgan, hogy lazong a parizsi nep (ez egy ilyen nephagyomany arrafele) akkor bizony eleg rosszul mukodott a rendszer. Az utana levo meg jobban mukodott, merthogy pl.

en.wikipedia.org/wiki/13_Vend%C3%A9miaire

ezt kulonosebb gond nelkul megoldottak.

Monarch (törölt) 2012.02.28. 20:45:56

@bz249: Én csak azt jegyeztem meg, hogyha azt az 1789-es helyzetet úgy an bloc jobban kezelik, akkor nem is lett volna szükség semmiféle rendszerváltásra. Egyébként meg az 1789 utáni rendszer bugyuta háborúk sorozatába kezdett, ami miatt végül 1814-15-re elbukott. Aztán meg Franciaország megint nem tudta kezelni a lázongó nép triviális problémáját, lásd 1830, 1848, majd újabb háborús vereség, 1870, amit persze újabb lázongó nép követett...

Egyáltalán nem triviális, hogy bármi haszna származott volna az országnak a forradalomból, bármilyen tekintetben jobb, kompetensebb, stabilabb, stb. rendszer jött volna létre. Egyedül azt lehet megállapítani, hogy az adórendszer és az egyéb kiváltságok rendszere pocsék volt 1789 előtt, de erről szinte össztársadalmi konszenzus volt, így nyilván nem lett volna megoldhatatlan feladat ezeket a meglévő rendszer keretein belül megjavítani.

Bicepsz Elek77 2012.02.28. 21:41:01

@Monarch: A torveny elotti (elvi)egyenloseget 1789-ben mondtak ki (meg egy rakas eu elvet pl. a nem nemesek, zsidok,ciganyok, vallasi kisebbsegek, meg meg a homoszexualisok egyenrangusagat is, meg a valast stb., de szavazni csak onallo (akinek nem volt fonoke) szavazhatott es a nok se kaptak mrg 1946-ig. Tulsagosan is "felvilagosult/=szelsoseges liberalis)lett az alkotmany. Ebbol Napoleon szepen visszavett, de az o polgari es bunteto torvenykonyve majd 100 evig fennmaradt. XVIII. Lajos nem folytathatta ott, ahol abbamaradtak a dolgok 1789 elott. Napoleon torvenykonyve 6 buncselekmenyt buntetett halallal, mig az angol 300-at. De megmardt az allamkozpontusag 1789. elottrol, csak a."fej" cserelodott le. Mivel Europa Franciaorszagot utanozta, ez erjesztoleg hatott mashol is. Temara visszaterve a napkozisnek nem egyszeru a helyzete. Szerintem kinai tipusu nyitast tervez, ha kihalnak.az oregek.

bz249 2012.02.28. 22:34:57

@Monarch: az 1789 elotti rendszer ugye a legfontosabb allami feladatot (onmaga fenntartasat) sem tudta volt kepes megvalositani. Ez pedig a failed state tipikus jele a modern allamoknal (erdekes kerdes, hogy szabad-e modern allamkent tekinteni azt a korszakot) ja es brutalisan el voltak adosodva. Vagyis ebbol a ket parameterbol kiindulva, legalabbis nehez helyzetben lettek volna egy atfogo allamreform levezenylesevel. Amugy az utanuk kovetkezok is megertek a penzuket, de ok a hazai frontot tobbe kevesbe lerendeztek.

Amugy III. Kimnek is valami hasonlo nehezsegu feladattal kellene megbirkozni, hogy ugy felzarkozni a vilaghoz, hogy barmifele nyitas egyreszrol a rendszer eddigi alapjainak a megkerdojelezeset es az eszak-koreai gazdasag osszeomlasat eredmenyezne (ha a hazai Trabant dragabb, mint a kulfoldi Merci, akkor ki az aki a hazai gyartasu Trabantot veszi meg?).

Namost ennek ellenpontjakent meztelen csajok altal felszolgalt konyakot inni a kiprobalt elvtarsakkal es telibeszarni a nep szenvedeset. Hat hogyismondjam van nemi vonzereje a masodik alternativanak.