"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • Amikor minden hiábavaló„Gyanútlanul és akaratlanul, csalimadárként magamra húztam kettőt a konvoj négy kísérőhajója közül...Megint olyan makacsul üldöztek, hogy a legkevésbé én magam hittem volna, hogy le tudjuk őket...
  • Festung BudapestHosszú kihagyás után ismét egy irodalmi újdonságot ajánlunk az olvasóközönség figyelmébe. A mai napon kerül ki a nyomdából a bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin A Budapest Erőd. A magyar főváros...
  • KatPol Kávéház XLVI. - Grafit a tetőnKedves hallgatók! A korábban tett ígéretünknek és a meghirdetett szavazás eredményének megfelelően a Csernobil az a sorozat, mellyel az aktuális adásban foglalkozunk. Az adás letölthető innen, a...
  • A megaláztatás évszázada XII.Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez...
  • KatPol Kávéház XLV. - Lánctalpas találkozóKedves hallgatók! Hagyományainkhoz híven podcastunk 45. adásában ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal a Militracks idei rendezvényéről ill. az overlooni hadimúzeumról: Listen to "KatPol...

Facebook

Címkék

1.vh (5) 2.vh (84) afganisztán (52) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (36) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (78) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (38) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (49) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (55) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (13) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (67) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

200 év a Szentföldön: keresztes hadjáratok, lovagrendek - 3. rész

2011.12.26. 14:30 KatPol Blog

A békés karácsonyi ünneplést Atrox keresztesekről szóló vendégsorozatának 3. részével kívánjuk teljessé és meghitté tenni. Következzen hát a II. keresztes hadjárat.

 

A második keresztes háború

„Vágjatok neki, ó lovagok, bizton és rendíthetetlen lélekkel üldözzétek Krisztus keresztjének ellenségeit. Bizonyosak lehettek, hogy sem a halál, sem az élet nem választhat el titeket az Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban van. Ha bármilyen veszély fenyeget, mondjátok egymás között újra: életünkben, halálunkban az Úréi vagyunk. Mekkora dicsőséggel térnek meg a győztesek a csatából! Mily boldogok, akik mártírként maradnak a csatatéren! Örvendezz, ó, bátor vitéz, ha életben maradsz, és győzöl az Úrban, de még inkább örvendezz és mondj dicséretet, ha meghalsz, és csatlakozol az Úrhoz. Az élet ugyan termékeny, és a győzelem dicsőséges, a szent halált mégis joggal helyezik előbbre. Ugyanis ha boldogok, akik az Úrban halnak meg, nem még inkább boldogok-e azok, akik az Úrért adják életüket?”

Clairvaux-i Szent Bernát

Imád ad-Dín Zengi, a nagyszerű hadvezér és uralkodó 1127-ben megszerzi az uralmat Moszul városa felett. A hithű muszlim engesztelhetetlen gyűlöletet érez minden frank iránt, s miután keleten megszilárdítja helyzetét, azzal, hogy egyesíti a mezopotámiai szeldzsuk fejedelemségeket, majd uralma alá hajtja a szíriai emírségeket, szent harcot indít a keresztények, azon belül is azok legkeletibb állama, az Edesszai Grófság ellen. A muzulmánok úgy hatolnak be a birodalom szívébe, mint kés a vajba. A fővárost, Edesszát ugyan elszánt védelmezik a keresztesek, azonban Zengi katonáinak nem tudnak sokáig ellenállni, így a város véres harcok után elesik. Jól tükrözi a helyi kaotikus viszonyokat, hogy a szomszédos Antiochia megtagadja a segítséget, Jeruzsálem pedig túl messze van, hogy időben érkezzen bármiféle segítség. A vereség mélyen megrázza mind a keleti, mind az európai keresztényeket, és a segélykérő szóra újra megmozdulnak Európa fejedelmei, lovagjai. [Érdekességként Edessza elestének napja pont december 24. volt. - szerk]

III. Jenő pápa Edessza elestének hírére azonnal egy új keresztes hadjárat meghirdetését határozza el. Világi szócsövének a hihetetlenül karizmatikus, nagyszerű szónokot, Bernátot kéri fel. Bernátot 1146 húsvétján a burgundiai Vézelay-ban találjuk, ahol VII. Lajos és legerősebb vazallusai hallgatják végig a nagyszerű szónoklatot, majd tömegesen tesznek fogadalmat a kereszt felvételére a királlyal az élükön. Bernát innen először északra vonul, és Flandriában szólítja fegyverbe a lovagokat ékes szónoklataival, Angliába pedig, ahová személyesen nem tud eljutni, olyan dicsérő, hadba hívó levelet küld, amelynek sokan nem tudnak ellenállni: „A Föld remeg, megrendül, mert az Egek Ura kezdi elveszíteni földjét, ahol kinyilatkoztatta magát, és ahol az emberek között élt harminc éven át. […] Királyságotok messze földön híres arról, hogy fiatal és életerős férfiakban gazdag. A világ tele van dicséretükkel, bátorságuk híre zeng mindenki ajkáról…”

Bernát ezek után német földre utazik, és 1146 karácsonyán Speyerben a birodalmi gyűlés előtt megtartja egyik leghíresebb szónoklatát. Bernát beszéde után III. Konrád német-római császár több fejedelemmel együtt azonnal felveszi a keresztet. Közöttük van egy bizonyos Barbarossa Frigyes nevű sváb herceg is, a későbbi nagy hatalmú császár. Az elkövetkező pár hétben több tízezren csatlakoznak a felhíváshoz a császárság területén. Szent Bernát megtette kötelességét, úgy tűnik, minden esély megvan arra, hogy a keresztesek újabb hulláma visszavesse az arcátlan muzulmánokat, és kiűzze őket az Úr szent földjéről.

Két dolgot azonban figyelmen kívül hagyott Szent Bernát. Egyfelől, bár a kor két legnagyobb uralkodója tett hitet az ügy mellett, és mindkettejüket mély vallásos meggyőződés vezette, a csatatéren, hadvezérként jelentéktelen érdemeket tudtak csak felmutatni. Hol voltak ők az első háború egymással ugyan folyton torzsalkodó, ugyanakkor nagyhatalmú, határozott, célratörő lovagvezéreihez képest a csatatéren? Sehol. A másik, hogy a keresztes sereg nem volt egységes, franciák és németek külön utakon, egymással nem törődve képzelték el megvalósítani saját terveiket. De mindez nem érdekelte Bernátot, ő úgy gondolta, hogy az Úr velük van, így a siker nem lehet kétséges. Hamarosan kiderül, hogy mekkorát tévedett.


Először a németek indulnak útnak 1147 júniusában a gyülekezési helyül kitűzött magyar határról. A Magyar Királyság területén és a balkánon kisebb nehézségek árán végigmenetelnek, azonban görög földön több csetepatéba bocsátkoznak a helyi lakossággal. Manuel császár ezért azonnal megszervezi a hadak behajózását, hogy a keresztesek minél korábban folytathassák útjukat kelet felé. A sereg rendezetlenül, csigatempóban vonul Anatólián keresztül célja felé, azonban Niceától keletre súlyos vereséget szenved a legelső felbukkanó ellenféltől. A könnyűlovas szeldzsukok messziről, nyilaik segítségével mérnek csapást a szervezetlen, százezer fős menetre. A keresztesek, védtelen zarándokok hullái halmokban emelkednek az összecsapás helyszínén. A határozatlan Konrád képtelen rendet, fegyelmet tartani, pedig a vasba öltözött német lovagok képesek lehetnének földbe tiporni, de legalábbis szétszórni, megfutamítani ellenfeleiket, ha határozott, erőskezű hadúr vezetné csatába őket. Ehelyett a császár visszavonulást rendel el, amely teljessé teszi a vereséget. Niceában lényegében felbomlik a német kontingens, a keresztesek nagy része visszatér hazájába, és csak maroknyian maradnak császáruk mellett, hogy bevárják a franciákat, és hozzájuk csatlakozva újra nekivágjanak az útnak, hogy eleget tegyenek fogadalmuknak, és megpróbálják teljesíteni küldetésüket.

A francia seregek nem sokkal a németek után érkeznek a térségbe, és más úton próbálják elérni úti céljukat. Azonban ők sem kerülhetik el az összecsapást, és Attalia [mai nevén Antalya - szerk] közelében súlyos veszteségeket szenvednek el a rájuk törő muzulmán ellenség csapásai alatt. Azonban itt már megmutatkozik a Templomos rend tapasztalt lovagjainak segítsége, akik értékes tanácsokkal, útmutatásokkal látják el nyugati hittestvéreiket, a veszteségek minimalizálása érdekében. Ők jól ismerik a muzulmánok harci taktikáit, cseleit, és tudják, mi módon lehet ellenük védekezni, a felállított kelepcéket pedig hogyan lehetséges elkerülni. A nyugatról érkezett lovagok mind nagyobb elismeréssel adóznak fegyelmezettségüknek, bátorságuknak, harci teljesítményüknek.

Itt kell megjegyezni, hogy egy nyugati lovag gyakorlatilag rögtön ráront ellenfelére, mihelyst megpillantja, és ekkor semmilyen parancsra nem hallgat. Amíg lova ki nem dől alóla, keresi az összecsapás lehetőségét. A keleti lovagrendek tagjai azonban a legnagyobb nyugalomban, pajzsaik védelmében, egyetlen zokszó nélkül tűrik, hogy a szeldzsukok egymás utáni hullámokban lőjék ki feléjük nyílvesszőiket, és egy sincs közöttük, aki parancs elhangzása nélkül kitörne a sorból. Ez az elképesztő fegyelmezettség teljességgel megdöbbenti a nyugatról érkezett lovagokat, és az első időkben még gyávasággal is vádolják a keleti rendek tagjait, azzal gúnyolva őket, hogy félnek szembeszállni a muzulmánokkal. Ez az érzés azonban néhány hét és számtalan, feleslegesen eltékozolt lovagi élet után – miközben a Johanniták és a Templomosok egyetlen embert sem vesztenek – mérhetetlen tiszteletté alakul. Az összecsapás után végül úgy dönt a király, hogy a biztonságosabbnak vélt tengeri utat választják, és görög hajókon teszik meg a hátralévő utat a Szentföldig.

A keresztes seregek vezetői végül 1148. június 24-én „csúcstalálkozót” tartanak Akkó városában, ahol meghatározzák a hadjárat célját, és a következő lépéseket. A tanácskozáson a két királyon kívül részt vesz I. (Rőtszakállú) Frigyes, II. Henrik osztrák herceg, a Templomos és a Johannita nagymester, valamint számos szentföldi keresztény hatalmasság. Mivel időközben Imád ad-Dín Zengi fia, Nureddin az apjánál is félelmetesebb hírnevű muszlim hadvezér földig romboltatta Edesszát, ezért a sereg új célpontot szemel ki: a semleges, gazdag, Nureddin hatalmától tartó Damaszkusz városát. Az ostromló seregek kezdetben sikereket érnek el, azonban később ellátási nehézségek, vízhiány, valamint több vezetési hibának köszönhetően és az újra felbukkanó egyet nem értés, széthúzás következtében végül kénytelenek felhagyni az ostrommal. Ez meg is pecsételi a keresztesek sorsát. III. Konrád a sikertelen ostrom után visszatér Európába, míg VII. Lajos egy évvel később követi kíséretével együtt.

A második keresztes háború eseményei, és kudarca rávilágít, hogy az immár több emberöltő óta keleten élő keresztények és nyugati hittársaik között mekkora hitéletbeli szakadék nyílt. A keleti keresztények elsajátították a vallási türelem, együtt mellett élés, elfogadás képességét a békés hétköznapokban. Erre rá voltak kényszerítve, mert közöttük, mellettük, és az uralmuk alatt számtalan muzulmán és zsidó vallású ember élt. Az Európából érkezett keresztesek azonban nem tudtak és nem is akartak különbséget tenni muzulmán és muzulmán között. Számukra minden muszlim az Úr ellensége, akit minden lehetséges módszerrel üldözni kell. A keleti keresztényeket elpuhultnak, sőt már-már árulónak tartották, amiért a muszlimokkal cimborálnak. Ez vezetett ahhoz, hogy végül a Jeruzsálemi Királysággal ekkor baráti viszonyt ápoló Damaszkusz ellen vonultak, ahol csúfos vereséget szenvedtek. Mindezeken felül a keleti keresztények még most sem képesek félretenni nézeteltéréseiket, az intrikák, politikai cselszövések, áskálódások továbbra is a mindennapok részét képezik, amelynek talán oka lehet az is, hogy mindhárom állam erős férfivezető vezető nélkül, asszonykézen van ebben az időben (a középkori, hűbéres rendszerben szinte elképzelhetetlen, hogy egy nő parancsnokoljon nagyurak, harcos férfiak felett). A keresztény államok gyengesége utat nyit a lendületben lévő muzulmánok számára, akik úgy látják, eljött a visszavágás ideje.

A második keresztes hadjárat kudarca utat nyit Nureddin számára, aki feltüzelt harcosaival sorra aratja győzelmeit a keleti keresztények fölött. Hadai 1149. június 29-én az inabi csatában tönkreverik az Antiochiai Hercegség hadait, ahol Rajmund, Antiochia fejedelme is a csatatéren marad. A győzedelmes muszlim vezér hatalmas területeket hasít ki a fejedelemségből, lényegében ráteszi a kezét egész Szíriára. A vereség következményeként az Edesszai Grófság végleg megszűnik létezni, míg az Antiochiai Hercegség jelentéktelen állammá zsugorodik. Nureddin azonban nem elégszik meg ennyivel, hamarosan a kezébe kerül Damaszkusz, és ezzel megvalósítja a keresztények rémálmát: Jeruzsálem közvetlen fenyegetését.

A helyzetet végül III. Balduin, Jeruzsálem új királya menti meg, aki anyja kezéből a hatalmat kiragadva először nyolc hónapig tartó ostrom után elfoglalja Askalont, az egyiptomiak utolsó szíriai erősségét, majd nyílt ütközetben veri meg a legyőzhetetlen hírében álló Nureddint. A végleg meggyengült egyiptomiak Askalon elvesztése után békét kérnek, míg Nureddin a verség után kénytelen visszahúzódni és rendezni seregének sorait. Mindez egy időre lélegzethez juttatja a keresztényeket, kiknek hatalmát szinte már csak a Jeruzsálemi Királyság jelképezi keleten.

Ekkor azonban, Nureddin halálát(1174) követően új, minden eddiginél veszedelmesebb, nagyhatalmú muzulmán vezér tűnik fel a színen, hogy betöltse a hatalmi űrt, és végigjátssza a neki szánt történelmi szerepet: Szaláh Ad-Dín, vagy ahogy a keresztények nevezik, Szaladin.

A Templomos Rend felépítése, felemelkedése

A rend székhelye – csakúgy, mint a királyé – először természetesen Jeruzsálemben található, majd annak eleste után Akkóba kerül. A rend legfőbb vezetője a nagymester, aki haláláig birtokolja a tisztséget. A nagymestert a rendi gyűlés, a káptalan választja meg, melyen csak a teljes jogú lovagok vehetnek részt. A gyűlésen bármelyikük felszólalhat, mindenki szava ugyanannyit nyom a latban, szavazás esetén mindenki egyenlő. A nagymester helyettese a sénéchal, aki távollétében ugyanolyan hatalommal bír, mint a nagymester maga, annak halála esetén neki van a legnagyobb esélye átvenni annak helyét. Ő a rendi pecsét és a hadizászló őre is egyben. Fontos tisztség még a maréchal. Ő felel a rend lovaiért, melyeket a közös istállóban, rendkívül körültekintően gondoznak a lovászok. A lovag nem képzelhető el kitűnően idomított, jól tartott, egészséges ló nélkül, mely könnyedén megbirkózik a páncélos lovag tömegével. A kincstárnok felügyeli a rend pénzügyeit, a drapier pedig a lovagok ruházatáért felel.

A rend tagjai három csoportba lehet sorolni. Elsőként ott vannak a teljes jogú lovagtestvérek. Ők alkotják a lovagrend gerincét, könnyedén viselik nehéz páncéljukat, jól bánnak a közelharci fegyverekkel. Mindnek három lova és egy fegyverhordozója van. Páncélzatuk vagy béke esetén ruházatuk felett vörös kereszttel díszített fehér köpenyt viselnek, melyet senki más nem hordhat büntetlenül a keresztények körében. A rend második csoportjába tartoznak a fegyverhordozók. Ők számban jóval többen vannak, és ha elég időt eltöltenek ebben a helyzetben, akkor idővel lovagokká válhatnak. Legfőbb feladatuk a lovagok kiszolgálása és harc esetén azok támogatása. A harmadik nagy csoportba tartoznak a papok. Feladatuk az imádkozás, állatok és a mezőgazdasági munkák ellátása, illetve a lovagok lelkének gondozása. Csak a nagymester és a pápa rendelkezhet felettük.

Ezeken felül a rendház területén lakik még számtalan mesterember, akik a kiszolgáló személyzetet adják. Ők lehetnek fegyverkovácsok, lovászok, patkolókovácsok, páncélkészítők, kőművesek, szobrászok. Rajtuk kívül még találhatunk a rendházban olyan lovagokat, akik csak bizonyos, előre meghatározott ideig szolgálnak a rendben, illetve turkopolokat.

Hatalma tetőpontján a rendnek hatalmas birtokok állnak rendelkezésére mind a Szentföldön, mind Európában. Végül területeiket tíz tartományra osztják, mindegyik élén egy helyi, tartományi parancsnokkal, hogy képesek legyenek kezelni a hatalmas területeket. A tartományok az alábbiak: Jeruzsálem (itt a nagymester a tartományi parancsnok is egyben), Tripolisz, Antiochia, Poitiers, Francia Királyság, Magyar Királyság, Angol Királyság, Aragóniai Királyság, Apulia, Portugál Királyság. Megalakulása után hihetetlen módon gyarapodik a rend mind anyagiakban, mind emberekben, és látszólag ez töretlen marad. Szerencsés helyzetben vannak, mert csak a pápának tartoznak számadással és birtokaik függetlenek a helyi uraktól, így azok nem sújthatják őket adókkal. Mindezeken felül – szegénységi fogadalmuk ellenére – ironikus módon kitűnő pénzemberekké is válnak. Bár maguk a lovagok továbbra sem túl gazdagok, nincs nagy személyes vagyonuk, maga a rend minden képzeletet felülmúlóan gazdagodik. A templomosok lesznek talán az első igazi bankárok. Nagyurak, hercegek, sőt királyok tartoznak a rendnek, akik szívesen kölcsönöznek bármilyen keresztény hatalmasságnak.

Ráadásul – a megfelelő költségek levonása után – rajtuk keresztül lehet pénzt eljuttatni Európa egyik végéből a másikba. Az akkori Európában igen veszélyes dolog keresztülutazni a kontinenst hatalmas vagyonokkal. Egyrészt a városokon kívül siralmas a közbiztonság, az út maga pedig hónapokig, vagy akár évekig is eltarthat. Azonban, ha rend házában, például Portugáliában valaki letétbe helyez egy bizonyos pénzösszeget, azt pár hét múlva Magyarországon vagy akár Antiochiában a rend egy másik házából már fel is lehet venni. Ugyanis ennyi ideig tart a kontinenst átszelnie egy a rend szolgálatában álló könnyűlovasnak. A lovasnál természetesen semmilyen érték nem található, mindössze egy mindenki számára értéktelen iromány, amely a pénz letétbe helyezését igazolja. No meg persze ki lenne oly botor, hogy kezet emel a rend egyik tagjára a keresztények között? A templomosok lényegében azt a funkciót kezdik betölteni, mint manapság a modern bankok. És ugyan az uzsorakamat tiltott minden keresztény számára, de konkurencia hiányában az üzlet így is elképesztő haszonnal jár.

A lovag élete a rendházakban egyébként roppant egyhangúan telik. Békeidőben, illetve az európai birtokokon ugyanúgy élnek, mint egyszerű szerzetes társaik. A lovag reggel négykor ébred a hajnali zsolozsmára, majd ellátja lovait. A prima, tercia és sexta imaórái megelőzik a reggelit, melyet tökéletes csendben tölt el társaival, miközben egy bibliai olvasmányt hallgat. Délután következik a nona, a vacsorát követően pedig a vesperás. A kompletórium után nyugovóra tér, és a másnapi ébredésig szigorú silentiumot tart. Ezek csak a kötelező napirendi pontok, de ezek között is rengeteg szabály, tiltás van érvényben, melyek irányítják a lovag életét. Egyetlen olyan cselekedet, melyet a kötelező imák közt szabadon – a nagymester parancsára – végezhet, és amely talán egy kis felüdülést jelent számára: a fegyveres gyakorlatozás. Látható tehát, hogy egy jó templomos lovag a hagyományos erényeken túl egy hitbuzgó szerzetes tulajdonságait is birtokolja, másképp képtelen lenne megfelelni a szigorú előírásoknak.

Folyt. köv.

29 komment


| More

Címkék: franciák vendégposzt keresztesek

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr873496723

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ace22 2011.12.26. 18:02:24

> A lovag nem képzelhető el kitűnően idomított, jól
> tartott, egészséges ló nélkül

Érdekesség: minden európai nyelvben a lovag a "ló" szóval van kapcsolatban (kivéve a különc angol knight-ot).

Kullancs1983 2011.12.26. 19:38:02

@ace22: Na meg a szláv nyelveket.

Lenne egy kérdésem. A fegyvernök alatt a klasszikus lovagi fegyvernököt érted (gyakorlatilag lovagjelölt) vagy a csatlósokat?
Egyébként a templomosok nagyon ügyesen ki tudták használni a kötelező fegyveres gyakorlatokat. Mikor összevitatkoztam valami püspökkel, úgy gyakoroltak rá nyomást, hogy ahányszor misézett, kivezényelték gyakorolni az íjászaikat, a templom melletti lőtérre. A mise alatt aztán szinte csak a csattogás meg a káromkodás volt hallható, dehát a lovagrendnek kötelező volt a gyakorlatozás...

Bélabáttya (törölt) 2011.12.27. 07:12:25

@Kullancs1983: A fegyvernök valójában csatlós (talán sergent?). gyakorlatilag esélytelen a templomos lovagi sorba kerülni, se származása, se vagyona nincs hozzá.
Ha és esetleg valamiért legálisan kikerülhetett a rendből, emellett baromi nagy májzlija is volt, akkor talán valami helyi főrangtól kaphatott hűbérbirtokot, lovagi rangot. Nagyjából a lottóötöshöz hasonló esélyekkel.

Bélabáttya (törölt) 2011.12.27. 07:25:59

@Kullancs1983: Ezek nem káromkodtak. A nagy többségük tényleg mélyen hívő, meglehetősen fanatikus darab volt, mai ésszel szinte elképzelhetetlen módon komolyan véve választott hivatását.
A Walter Scottól ismert rablólovag kategóriája is létezett persze, de csak valami fogadalomból, bűnbocsánatért, a hosszabb-rövidebb időre beálló lovagoknál volt valami esély rá. Ők se kerülhettek be egyszerűen a rendbe, komoly „hátszél”, illetve fedezet kellett hozzá.
A többiek általában szép nyugisan meghaltak valami csetepatéban, nagyobb ütközetben, vagy nagynéha fogságban. Nekik még udvariasságból se nagyon ajánlották fel az áttérés lehetőségét, általában azonnal agyonverték őket. Nem voltak valahogy túl népszerűek a helyiek között...
Rendesen el is szálltak persze maguktól. Amikor az egyik nagymesterük fogságba esett (neki lehetett...), és feldobták neki, ugyan mondja már meg a váltságdíja összegét. Nem bírt kinyögni épkézláb összeget, annyira értékesnek tartotta magát...

Kullancs1983 2011.12.27. 08:54:40

@Bélabáttya: Nem a lovagok káromkodtak, hanem a csatlósaik. Azoknak lehetett... A szabályaik közül nekem a vadászatot érintő tetszett a leginkább: csakis oroszlánra, csakis gyalog, csakis egy szál karddal. (Mondjukrá nem tudom páncélt viseltek-e közben.) Sok mai vadásznak is ajánlanám..:D

Untermensch4 2011.12.27. 10:16:17

a (templomosok) magyarországi birtokaival/jelenlétével mi lett?

Kullancs1983 2011.12.27. 10:45:40

@Untermensch4: Magyarországon senki sem zavarta őket, de miután betiltották a rendet nem avattak új lovagokat. A meglévők kihalása után pedig a johanniták örökölték meg a birtokaikat.

SchA · http://katpol.blog.hu 2011.12.27. 10:54:36

@Kullancs1983: @Bélabáttya:

Káromkodás.
Nem emlékszek, hogy hol olvastam, ezért nem 100%, de a 100 éves háborúban a franciák "godon"-nak hívták az angol katonákat, annyira sűrűn használták a "God damn!" kifejezést.

Kicsit később volt, mint a keresztes hadjáratok, de sztem ott is hihető.

Bélabáttya (törölt) 2011.12.27. 16:45:51

@SchA: Egészen elképesztő szabályokat hoztak annak idején a szentföldi zarándoklatra tartók számára, főleg a hajóutakra. A káromkodás még egy dolog, de a szerencsejáték, a kurvázás, a rablás és a gyilkolászás is említésre érdemes illetlenségnek számított a hajóúton. Ha ott szóvá tették, gyaníthatóan máshol is divatos lehetett az ilyesmi, pláne annak tükrében, hogy a zarándokút úgyis teljes bűnbocsánatot adott.
Na, azoknál, legyenek katonák, lovagok, egyszerű zarándokok, vagy épp kereskedők megesett minden, ami megeshetett...

De ne keverjük a sima, mezei zarándokot a zsoldos, vagy sorkatonaságot a bigott, fanatikus templomosokkal, johannitákkal.

Biztos megvoltak nekik is a maguk kisebb-nagyobb stiklijei, de az ilyesmit hamar elrendezhették egymás között, Nem volt egy túlzottan liberális szemléletű társulat...
Nyilvánosság előtt szinte kizárt (leszámítva szűkkörű, vezetői vitáikat, de abból megintcsak nem sok derült ki a nagyközönség felé)
Nem is nagyon mászkálhattak a nagyvilágban, normál esetben csak őrjáraton, vagy hadban látták őket a népek, elképedve a rend gazdagságán, az egyenruhán, a fegyelmen és a létszámukon.

Bélabáttya (törölt) 2011.12.27. 16:47:53

@Untermensch4: Megkapták a johanniták, királyi birtokok lettek, lenyúlta őket pár főúr, város, egyházi szervezet, aki tudta.
Ment a levesbe, mint huszonéve a pártvagyon...

Bélabáttya (törölt) 2011.12.27. 16:52:23

@Kullancs1983: Hát, voltak ábrándos, életképtelen ötleteik is rendesen...
Oroszlán már akkor se nagyon szaladgált arra, viszont a hiénavadászat nagy divat volt. Valamelyik ottani király bele is halt, amikor leesett a lóról hiénakergetés közben.

ace22 2011.12.27. 17:20:22

@Bélabáttya: Rémlik, mintha templomos lovag csak nemes hölgy és lovag törvényes házasságából származó fiúgyerek lehetett volna. Sergent meg aki be akart állni, és jó markos ember volt.

Válságdíj: templomos lovagok nem fizettek válságot. Ezért (is) nem kímélték őket, pl. Hattin-nál.

Kullancs1983 2011.12.27. 18:10:34

@Bélabáttya: A zarándokok meg a lovagok az egy dolog, a lovagrend szolgálatában álló közrendű fegyveresek meg egy másik. Ráadásul ha egy város püspökével rúgják össze a port, és az a szószékről szidja őket, azt nehéz titokban tartani...

rognork 2011.12.27. 18:11:00

És ezek latinul vartyogták az átkot a mohamedánokra, vagy anyanyelvükön?

Mellesleg a mai Mo. területén van valami megnézhető maradéka a templomosok tevékenységének?

Bélabáttya (törölt) 2011.12.27. 20:48:55

@ace22: Dehogynem. Ez csak olyan legenda, mint a nem tárgyalunk terroristákkal.
Csak ott se mindenkiért köhögték ki azt a kis lét, és még köztük is akadt olyan, aki simán áttért muszlimnak. Csak kevesen...

A helyiek viszont nagyon jól látták meg, hogy biz ők az egyik legkomolyabb ellenfeleik (ha a csúcsvezetésük időnként eszement marhákból is állt), ők voltak a leggyűlöltebbek, ők képviselték leginkább azt, ami ellen harcoltak, és egyben a legnagyobb trófeának is ők számítottak. Irtották is őket mindenhol, ahol csak tudták, így Hattinnál is.

Bélabáttya (törölt) 2011.12.27. 20:56:36

@rognork: Beszéltek egy rakat nyelven. A hivatalos, állami nyelv a többnyelvű keresztesek között a latin volt. Ezen miséztek, ezen írtak, illetve dumáltak egymás között a mindenféle nációjú főurak.
A helyiekkel a már emlegettet lingua franca bírt lenni, valami francia alapú, mediterrán keverék nyelv. Egymás közt meg ki-ki a maga nyelvén csevegett.
De elterjedt volt a görög, az örmény, a velencei-genovai az ösolasz(? - biztos volt valami rendes neve) köznyelv, meg sokan, főleg az ott születettek, nevelkedők tudtak valamennyire arabul is.
Egy átlag „kulturlény” simán dumált arra négy-öt nyelven. Ahogy tulképp manapság is...

Bélabáttya (törölt) 2011.12.27. 21:06:57

@Kullancs1983: Nem tudom. Gyanítom, valami konkrét esetet emlegetsz, nekem nem rémlik ilyesmi.
Csak feltételezem, hogy az adott püspök nem lehetett túl népszerű, illetve nem voltak jelen a lovagok, akik mellett azért meglehetős kuss volt mindenkinek.

Elég sok keresztény frakció, csoport bulizott ott akkoriban is, rendesen osztva egymást, próbálva mindenféle verzióban lealázni, hódoltatni a másikat, ritkán több, általában kevesebb sikerrel.

Pápa ide vagy oda, az örmény, a kopt és az antiocheai kereszténység régebbi, nagy tiszteletnek örvendő változat volt. Még vastagon jelen volt a környéken a bizánci rítus, illetve pár egyéb irányzat is, és akkor még meg sem említettük a különböző pápai püspökök kavarásait, vagy épp a csak a pápának hűséggel tartozó templomosokat, meg állandó riválisukat a johannitákat.

Rendes, folyamatos szarkeverés ment ott akkoriban, az a csoda, hogy addig bírták, ameddig.
Bár, az arabok se voltak voltak sokkal jobbak, egységesebbek. Simán megesett, hogy két arab emírség vitájában mindkét oldalon keresztes lovagok vettek részt segédcsapatként, illetve ugyanígy muszlimok a keresztes oldalon. Majd a következő szezonban cseréltek...

Kullancs1983 2011.12.27. 21:59:11

@Bélabáttya: Igen ez egy konkrét eset volt (ha jól emlékszek a püspök a rend saját papjaira is ki akarta terjeszteni a fennhatóságát) de ezt nem merem biztosra mondani. Úgy tizenpár éve olvastam egy könyvben amit egy magyar(?) szerzetes írt a keresztes háborúkról. A templomosok csúcsvezetéséről csak annyit, hogy a rend ott tudta magát a legkevésbé függetleníteni az aktuálpolitikától, így ott a származás és a kapcsolatrendszer fontosabb fontosabb volt olykor mint a képességek.

Bélabáttya (törölt) 2011.12.27. 22:08:16

@Kullancs1983: Ugyan... Mikor és hol nem ez volt a legfontosabb szempont? Valahogy ez azóta sem változott...

Kullancs1983 2011.12.27. 22:28:07

@Bélabáttya: Na igen, de a rend alsóbb rétegeiben (lovagok és középvezetők) nem a származás számított. A felsővezetésben viszont nem ritkán volt döntő tényező, hogy ki kinek a kije.

Bélabáttya (törölt) 2011.12.28. 03:48:48

@Kullancs1983: Ami nem is volt feltétlenül baj, ha az vezető a származása mellett még nem is volt teljesen hülye, netán véletlenül még szorult belé valami vezetői hajlam, tehetség, ilyesmi is.
Ugyanis egyszerűen nem állt volna vele szóba senki, abszolut hiteltelen senkinek számított volna, ha nincs meg a megfelelő származása, rokonsága.
Csak sajna az magában kevés, kell hozzá némi gógyi, meg falatnyi profizmus is. Na, ez már ritkán jött össze...

Bandibacsi34 2011.12.29. 10:16:16

Azert erdemes lenne megemliteni, hogy Szaladdin hogyan szerzi meg Egyiptomot, mert az joval Nuuraddin halala elott volt. Aztan egyesitette Sziriat es Egyiptommal.

Bandibacsi34 2011.12.29. 10:24:58

Azert akkoriban a nyelvek szokincse a latinon es a gorogon kivul nem volt tul nagy(bar egy.atlagamerikai is 1400 szot hasznal ma 80%-ban a 700.000 -bol.
Chatilliont se hagyjuk ki, aki kesobb nagymester lett, de ekkoriban fosztogatta a mekkai muszlim zaramdokokat, Szaladin emiatt is nagyon orrolt ra. A Balduinok utan meg egy idiota lett a kiraly, ami vegzetesnek bizonyult.

Bandibacsi34 2011.12.29. 10:32:39

Az oroszlanokat az asszir korban i.e. 600 irtottak ki Mezopotamiaban, az izraelieknel meg gorogoknel meg elobb.
A varakrol is lehetne egy jo poszt.
Van egy tortenet, hogy templomos "jobbagyok" kereszteny hitre akartak terni, es kuldottseget menesztettek a jeruzsalemi kiralyhoz, de a templomosok nem akartak penzt vesziteni(adomentesseget kaptak volna), igy levagtak oket.
A masik: ujonnan jott lovagok csataztak egyet, majd felhevulve egy kikotoben pihentek meg. Itt mindenkit levagtak, akinek szakalla volt. Lehetett az keleti kereszteny vagy muszlim, zsido.

sutianap 2011.12.29. 11:03:29

@rognork:
Boisce, Béla, Dubica, Esztergom, Gecske, Glogonca, Gora, Keresztény, Nekcse, Okriszentlőrinc, Szentmárton, Vrána, Zablata, Zengg

+Léka - Burgerland
+Maigret-Island - erre céloz az alábbi
www.intratext.com/IXT/HUN0085/_PD.HTM

Kullancs1983 2011.12.29. 14:29:27

@Bandibacsi34: Ha Chatillon alatt arra gondolsz, akire gondolok, ő sohasem volt templomos. Jóban volt velük (nagyon is) de ő egy teljesen világi főúr volt. A mindenkit levagdosó keresztes lovagokat is kénytelen leszek kétségbe vonni, ugyanis akkoriban szinte mindenkinek szakálla volt, sőt azt hiszem a teutonoknál direkt előírás is volt.

Egyébként megint vannak templomosok, az egyik mexikói kartell fegyvereseit ugyanis Caballerios Templarios-nak hívják. Mivé lesz ez a világ...

NAR 2011.12.29. 16:42:54

Érdekes ezt a Szent Bernát idézet, ezek után elég nehéz nem azt gondolni, hogy a kereszténység tulajdonképpen a halál vallása...

Salvaje 2012.01.13. 16:06:38

Ezúton ajánlom az olvasók figyelmébe a témába készített rádióadásaimat, egyfajta "ideológiai" kiegészítéssel :)

szentkoronaradio.com/letoltes/2011_03_27_by

és

szentkoronaradio.com/letoltes/2011_03_21_by