"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • Amikor minden hiábavaló„Gyanútlanul és akaratlanul, csalimadárként magamra húztam kettőt a konvoj négy kísérőhajója közül...Megint olyan makacsul üldöztek, hogy a legkevésbé én magam hittem volna, hogy le tudjuk őket...
  • Festung BudapestHosszú kihagyás után ismét egy irodalmi újdonságot ajánlunk az olvasóközönség figyelmébe. A mai napon kerül ki a nyomdából a bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin A Budapest Erőd. A magyar főváros...
  • KatPol Kávéház XLVI. - Grafit a tetőnKedves hallgatók! A korábban tett ígéretünknek és a meghirdetett szavazás eredményének megfelelően a Csernobil az a sorozat, mellyel az aktuális adásban foglalkozunk. Az adás letölthető innen, a...
  • A megaláztatás évszázada XII.Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez...
  • KatPol Kávéház XLV. - Lánctalpas találkozóKedves hallgatók! Hagyományainkhoz híven podcastunk 45. adásában ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal a Militracks idei rendezvényéről ill. az overlooni hadimúzeumról: Listen to "KatPol...

Facebook

Címkék

1.vh (5) 2.vh (84) afganisztán (52) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (36) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (78) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (38) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (49) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (55) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (13) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (67) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

200 év a Szentföldön: keresztes hadjáratok, lovagrendek - 2. rész

2011.12.08. 08:00 KatPol Blog

Atrox keresztes háborúkról szóló vendégsorozatának második részében elesik Jeruzsálem és megalakulnak az első lovagrendek.

Jeruzsálem

Az immár megfogyatkozott keresztes sereg déli irányba veszi útját, és mintegy öt hónapos menetelés után, 1099. június 7-én tábort ver Jeruzsálem falai alatt. Útjuk a városig minden különösebb esemény nélkül lezajlik, a közeli uralkodók, Damaszkusz, Aleppo, Moszul hatalmasságai csak messziről, mintegy semleges szemlélőként figyelik az eseményeket. Ez is az egyik oka annak, hogy a keresztények ilyen távol hazájuktól, mindössze pár tízezer hadra fogható emberrel ekkora sikereket érhetnek el. Az iszlám világ ekkor még nem egységes, nem feltétlenül tekintik közös ellenségnek a keresztényeket, az uralkodók, hatalmasságok sokszor egymás kárán remélnek nagyobb hatalomra szert tenni, szövetségek jönnek létre, majd halnak el. A legtöbben úgy gondolják, hogy a keresztények nem tölthetnek el hosszú időt ily távol hazájuktól, és amikor távoznak, akkor az lehet a környék ura, aki a legkevesebb kárt szenvedi el a velük való csatározások során. Ekkor még nem sejtik, hogy mekkorát tévednek, és hezitálásuk, tétlenségük, viszálykodásaik eredményeképpen a keresztények 200 évig lesznek a környék urai. Ráadásul az elmúlt évben az egyiptomi Fátimidák még egyszer összeszedték erejüket, és Jeruzsálem immár újra az ő kezükben van. És a Fátimidák nem túl kedveltek a környékbeli arab uralkodók körében, így azoknak eszükbe se jut segítségükre lenni. Mindez a keresztényeknek kedvez, akik talán nincsenek is tudtában szerencséjüknek.

Jeruzsálem egyiptomi védői a keresztény lakosokat még az ostrom megkezdése előtt a város falain kívülre száműzik, bent csak a zsidók és a muzulmánok maradhatnak. A város ciszternáit, kútjait színültig töltik, a környék összes élelmiszerét begyűjtik. Ugyanakkor a város körül elterülő kutakat betemetik, illetve megmérgezik, és a falakra – okulva az Antiochiában történt árulásból – a legmegbízhatóbb katonákat állítják. Mindeközben Iftikhar ad-Daula, a város védője futárokat meneszt Egyiptomba, ahonnan katonai segítséget remél. Mindez azt jelenti, hogy a megfogyatkozott keresztes seregnek nincs lehetősége egy hosszú, hónapokig, netalán évekig húzódó ostrom sikeres megvívásához, az idő a város muzulmán védőinek kedvez. Mindezzel a keresztes sereg vezetői is tisztában vannak, és miután körülzárják a várost, gondosan előkészítik az ostrom lefolytatását. Jaffa kikötőjében szövetséges, itáliai hajók kötnek ki, melyek átmenetileg ellátják őket élelemmel és felszereléssel, így a következő hónapot ostromtornyok építésével töltik, miközben mindössze kisebb támadásokat vezetnek a város ellen, hogy ne hagyjanak nyugtot annak védőinek.

A fő támadást végül július 13-án, éjszaka kezdik meg több ostromtorony támogatásával, és a keresztesek fanatikus rohamainak ezúttal nem tudnak a város védői ellenállni. Július 14-én először két flamand lovag, Litold és Gilbert de Tournai hatol az erődbe. Mögöttük veszett farkasként, vérre szomjazva, a közelgő győzelemtől megmámorosodva nyomulnak előre a lotharingiaiak legvitézebb lovagjai, őket pedig Tankréd és rettenthetetlen normann harcosai követik. Itt és most nincs olyan erő, amely a siker reményében szállhatna szembe a páncélos áradattal. Miután az első keresztes lovagok behatolnak a városba, a védők között kitör a pánik, és a lovagok hamarosan megnyitják belülről a városkapukat, ami megpecsételi Jeruzsálem és védőinek sorsát.

A keresztesek a sok viszontagság, nélkülözés, összecsapás után végre elérik céljukat, és a sikertől megmámorosodva szinte az utolsó emberig lemészárolják Jeruzsálem lakosságát. Az elképesztő öldöklésben nem tesznek különbséget asszony, férfi és gyermek, illetve muszlim és zsidó között. A megrészegült keresztény harcosok térdig gázolnak a lemészárolt lakosok vérében és kiontott belében, miközben könnyekkel az arcukon, jámboran dicsőítik az Urat, aki hozzásegítette őket eme „nagyszerű” győzelemhez. Pár nappal később a város egy kihalt, hullákkal és megcsonkított tetemekkel elborított, bűzlő szellemvárossá változik. De mindeközben a hódítók ajkáról buzgón zeng a hálaadó imádság az Úr felé, és július 17-én a legelőkelőbb urak, vezérek részvételével miseáldozatot mutatnak be a győztesek a Szent Sír templomban.

Hamarosan megérkezik a muszlim felmentő sereg, azonban már késő, a város immár szilárdan a keresztények kezén van. A diadalittas mámorban úszó lovagok nyílt csatába bocsátkoznak ellenfeleikkel, és Aszkalonnál tönkre verik a demoralizált arab sereget. Ezzel a város végleg gazdát cserél, az egész környék a keresztesek ellenőrzése alá kerül. Az aszkaloni vereséget Egyiptom több évtizedig képtelen kiheverni, így egyelőre a keresztesek hódításait nem fenyegeti közvetlen veszély. Jeruzsálem elestével megalakul két újabb keresztény állam a Szentföldön. A Jeruzsálemi Királyság, melynek első uralkodója Bouillon Gottfried lesz, aki visszautasítja a koronát, és helyette megelégszik a „Szent Sír Védelmezője” címmel. Utódai már nem lesznek ilyen mértéktartóak, és hamarosan felveszik a királyi címet. Mindeközben Rajmund, Toulose grófja, akinek eddig semmilyen zsákmány nem jutott, megszállja az Antiochia és Jeruzsálem között elterülő földeket, és ott Tripoli fővárossal, megalapítja a Tripoliszi Grófságot. Jeruzsálem megszállásával, és a hatalmas elfoglalt területekkel végül az első keresztes háború eléri célját, a muszlimok történelmi vereséget szenvednek, miközben Európa számos nagyvárosában zúgnak a harangok a győzelem tiszteletére, és a templomokban egymást érik a hálaadó misék.

Furcsa módon a sikeres hadjárat egyik legnagyobb vesztese – természetesen a meghódított muszlimokon kívül – a Bizánci Birodalom. Bár a nyugati keresztesek Konstantinápoly hívására érkeznek a Szentföldre, Bizánc teljesen elveszíti a befolyását, hatalmát felettük, ennek eredményeképpen lényegében teljesen kimarad a zsákmány szétosztásából. Elvesztett területeiből csak Niceát és környékét szerezi vissza, az összes többi visszahódított terület a nyugati hatalmasságoknak jut, akik – jogosan – úgy érzik, megdolgoztak a jutalomért, és eszük ágában sincs mindezt tálcán átnyújtani Bizáncnak. Mindezek a fejlemények újfent rávilágítanak arra, hogy az egykor oly hatalmas, befolyásos birodalom elvesztette korábbi tekintélyét, és hanyatlása elkerülhetetlenül bukásához vezet.

Hétköznapok a Szentföldön

Meg kell jegyeznünk, hogy a keresztes hadjárat közvetlen okaként a Szentföld felszabadítását és a muszlimok elleni hadviselést szokás megjelölni, azonban tudnunk kell, hogy valójában ez csak egy – az akkori keresztény lakosság számára a legelfogadhatóbb, és a lelkiismeretet leginkább megnyugtató – ok volt a sok közül. A másodlagos okok között, melyek végül képesek voltak ilyen néptömegeket megmozgatni, meg kell említenünk Európa túlnépesedését, a föld nélküli, elszegényedett lovagok földszerzési vágyát, a nincstelenek reményét a meggazdagodásra, a társadalmi feszültségek levezetését, elégedetlenkedők, lázongók indulatainak elterelését, azzal, hogy új, gyűlölhető, kiirtandó ellenségképet mutattak nekik, valamint a keleti, nyugaton ritkaságba menő árú cikkek kereskedelmében rejlő lehetőségeket. Ennek ismeretében láthatjuk, hogy a mindvégig erőteljes hangoztatott vallási okok mellett a társadalmi és a gazdasági okok is jelentős szerepet játszottak az események alakulásában.

Jeruzsálem elfoglalása után egy rövid békeidőszak következik be. Az új, nyugati típusú államokban megszilárdul a hűbéri rendszeren alapuló társadalmi rend az európai államok mintájára. A keresztények megelégszenek hódításaikkal, igazából erejük sem lenne új hadjáratokba kezdeni, mivel sokan a keresztesek közül a sikeres hadjárat után visszatérnek szülőföldjükre. Ráadásul vezetőik már elérték egyéni céljaikat, majd mindegyik keletre érkező nagyúr egy újonnan megalapított állam élén aratja le erőfeszítése babérjait, és élvezi a kelet nyújtotta luxust. A muszlim világ pedig egyelőre képtelen kiheverni a sokkot, amit a messzi földről érkezett, tetőtől-talpig vasba öltözött hitetlenekkel vívott összecsapások során elszenvedett. Egyelőre nincs olyan világi vagy vallási vezető soraikban, aki képes lenne a muszlimokat újra harcra tüzelni, ráadásul területeik elvesztésével lehetőségeik, tartalékaik is jelentősen lecsökkennek. Mindezeken felül Antiochiában, Edesszában, Szíria nagy részén, és Mezopotámia egyes területein örömmel üdvözli a keresztény és örmény őslakosság a hódítókat, így a muszlimok arra sem számíthatnak, hogy az elfoglalt területeken majd belső elégedetlenségek, lázongások gyengítik meg a keresztények hatalmát.

Ezekben az időkben fellendül a kereskedelem, az itáliai városállamok – elsősorban Pisa, Velence, Genova – hatalmas hasznot húznak abból, hogy immár ők uralják a Földközi-tenger keleti medencéjét. Hajók százai tartják a kapcsolatot Európa és a Szentföld között. A hajók színültig töltve szállítják az utánpótlást a keleti keresztények számára, hogy aztán a kelet mesés kincseivel és luxuscikkeivel megrakodva térjenek haza a busás haszon reményében. A kereskedelem ráadásul nem kizárólag terményekre korlátozódik. A három kultúra és három vallás keveredése folyamán megindul a kulturális, valamint a tudományos közeledés, az egymás mellett élés elkerülhetetlenül asszimilációhoz, egymás nézeteinek befogadásához, a másik fél ismereteinek elterjedéséhez vezet. Ráadásul a Szentföldön – félig-meddig kényszerből – megvalósul az Európában egyébként elképzelhetetlen vallási tolerancia. Ez a békésnek mondható, egyensúlyi állapot majd 50 évig megmarad, amikor is 1144. karácsonyán Imád ad-Dín Zengi moszuli vezér török seregei beveszik Edesszát. A város elvesztése lesz végül a közvetlen kiváltó oka a második keresztes hadjárat meghirdetésének.

A Templomos Rend megalakulása

Az első keresztes hadjárat sikerének hírére Európából újra özönleni kezdenek a zarándokok, kik úgy vélik, immár biztonságban, minden gond nélkül kereshetik fel kelet szent helyeit. És miután a szaracénok, beduinok váratlanul lecsapnak rájuk, és tetemetlen csontjaik fehérlenek végestelen-végig Palesztina homokjában, csak akkor döbbennek rá, hogy mekkorát tévedtek. Mert a Földközi-tenger keleti partvidékén, illetve a keresztesek által uralt városokban, várak környékén ugyan megszilárdul a közbiztonság, azonban a fegyvertelen, vagy kis csoportban utazókra kíméletlenül lecsapnak a muszlimok. Mivel a keresztes urak állandó emberhiánnyal küzdenek, így a lakatlan területeken képtelenek szavatolni a biztonságot, és ez a helyzet valamiféle megoldásért kiállt.

Ekkor érkezik a Szentföldre Hugues de Payns, aki urát, Champagne grófját kíséri el több más lovaggal együtt zarándokútján. Huguest teljesen megbabonázza a Szentföld, és miután később újra visszatér, már egy határozott terv bontakozik ki fejében, melynek megvalósításán buzgón fáradozik. Végül társával, Godefroy de Saint-Omerrel kihallgatást kérnek a királytól, Balduin de Bourgtól, és neki, valamint a pátriárkának, Warmund de Picquignynek tárják fel tervüket egy szerzetesrendi regulát követő lovagi közösség alapításáról, melynek tagjai a zarándokok védelmét tekintenék elsődleges feladatuknak. A közösség életszabályzatát terveik szerint a jeruzsálemi Szent Sír templom kanonokjai által is követett ágostoni regula lenne. Az előterjesztést mind a király, mind a pátriárka jóváhagyja, így 1119 karácsony napján Hugues de Payns nyolc társával egyetemben leteszi a tisztasági (szüzességi), szegénységi és engedelmességi fogadalmat a Szent Sír templomban. Ilyen egyszerűen kezdődik a világ leghatalmasabb lovagrendjének története.
A lovagok eleinte „Jézus Krisztus szegény katonáinak” nevezik magukat, azonban hamarosan a Salamon Templomának Lovagjai, majd egyszerűen a Templomosok néven nevezik őket, miután a Templom-hegyen rendezik be szállásukat. A rend első nagymesterének Hugues de Payns-t választják meg, aki már eddig is rengeteget tett azért, hogy a Rend egyáltalán megszülethessen. Legfőbb feladatuk „védelmezni a zarándokokat az útonállóktól és erőszaktevőktől, valamint a rendi papság szabályai szerint megtartani a szegénységi, tisztasági és engedelmességi fogadalmat”. Hírük rohamosan terjed, hamarosan több nagyúr, fejedelem adományoz nekik különböző birtokokat szerte Európában, illetve folyósít számukra rendszeres járadékot. Ezzel párhuzamosan mind több nagyúr, világi hatalmasság csatlakozik a rendhez. Többek között 1120-ban Fulko, Anjou grófja, mint pártoló tag, vagy 1125-ben a már említett Champagne grófja – Hugues régebbi ura – teljes jogú tagként.

1127-ben Balduin király diplomáciai megbízatással Európába küldi Huguest. Az utazást teljes siker koronázza, rávilágítva arra a tényre, hogy a nagymester nem csak a kardhoz, de a szavakhoz is ért. Először sikerül rábeszélnie Fulkot, Anjou urát, hogy vegye el feleségül a fiú utód nélküli Balduin leányát, Melisendét, így biztosítva a jeruzsálemi trónutódlást. Útja rendkívül hasznos a rend megismertetése, elfogadtatása és megerősödése szempontjából. Több lovag csatlakozik a rendhez, ráadásul jelentős bírtok adományokban részesül. Mindezeknél fontosabb azonban az a tény, hogy az egyház keblére öleli az új rendet. Ebben hatalmas segítségére van, hogy 1129-ben, a Troyes-i zsinaton, ahol kérelmezi a rend elismerését, az egyik legfőbb – ha ugyan nem a legjelentősebb – személyiség Clairvaux-i Szent Bernát, akihez a lovagot régi barátság fűzi.

Clairvaux-i Szent Bernát. Világi nagyurak, püspökök, bíborosok támasza. A Szentatya jobb keze, legbefolyásosabb tanácsadója. Fanatizmussal és rendíthetetlen hittel párosuló műveltsége kiemeli kortársai közül. Életét egyetlen dolog vezérli: a feltétlen hit. Karizmatikus személyisége beragyogja mindazokat, akik a közelében tartózkodnak, és a keresztény hitet vallják. Vallási vitákban szava, véleménye megkerülhetetlen. Tekintélye, rendíthetetlen hite és odaadó buzgalma a kereszténység ügyéért mindenki számára megkérdőjelezhetetlen. Európa nyugati felén mindenhol ismerik és elismerik, a keresztény egyháztörténet egyik legfontosabb alakja. Személyiségének erejét jól tükrözi, hogy 1146. december 27-én olyan meggyőzően, magával ragadóan szónokol a speyeri birodalmi gyűlés előtt, hogy III. Konrád német-római császár fél térdre ereszkedve tesz fogadalmat a kereszt felvételére. Több hatalmasság és természetesen összes vazallusa azonnal követi a császárt. De ez még odébb van.

Szent Bernát 1115-ben alapítja meg néhány szerzetestársával a Clairvaux-i, ciszterci apátságot, ahol őt választják meg apátnak. Bernát rendkívül energikus vezető, a kolostor puritánságáról, szigorú reguláiról válik híressé. Az apát szemében a legkisebb luxus vagy világi hívság is halálos bűnnek számít, több alkalommal ostorozza szóban vagy írásban más kolostorok vezetőit, ha úgy látja, hogy az adott kolostorban az alázatosság háttérbe szorul, és az ott folyó munka nem kedves az Úrnak. Szemében csak a jámborság, és a hitben való elmélyülés számít erénynek. Mindez természetesen rengeteg munkával és tanulással párosul, hogy a barátok lefoglalják magukat, és életük minden egyes percét hasznosan töltsék el. Az apátság hamarosan Európa kulturális központjává növi ki magát, hírneve egyre messzebb terjed, özönlenek falai közé a világtól elvonulni vágyó nemesi származású fiatalemberek, hogy az Úrnak szenteljék életüket, és Szent Bernát közelében lehessenek. Soraik közül a későbbiek folyamán rengeteg püspök, bíboros, sőt, pápa kerül ki.

A zsinaton az egyházi méltóságok áldásukat adják a rend megalakulására, és kidolgozzák, majd véglegesítik a rend igen szigorú szabályzatát, egy hetvenhárom pontból álló dokumentumban. A ciszterci hatás első olvasásra is egyértelmű, a szolgálat a lovagtól teljes önmegtartóztatást kíván. Amikor éppen nem lovagi kötelességének tesz eleget – azaz nem a hitetlenek ellen vonul hadba – akkor a rend tagjának szigorú szerzetesi életet kell élnie, mikor is minden percét, életének minden mozzanatát előre megírt szabályok, előírások kötik. Alább néhány előírás, szabály olvasható, hogy jobban átérezzük, mennyire aprólékos, az élet minden területére kiterjedő a szabályzat:
„megparancsoljuk neki [a lovagnak]… hogy matutinumkor tizenhárom, minden más imaórában hét, vesperáskor viszont kilenc Miatyánkot mondjon el.”
„A nők társasága felettébb veszélyes dolog, mivel a nőkkel való érintkezésük miatt az ősi ellenség sokakat kivetett a Paradicsomba vezető egyenes ösvényről.”

A templomosok nem borotválkozhatnak, mindig szakállt kell viselniük, nem divatozhatnak, arannyal vagy ezüsttel ékesített kantár tilos a számukra, csakúgy, mint a vászonból vagy gyapjúból készült ételtartó zsák: „egyetlen testvér sem viselhet sohasem szőrméket vagy szőrmebundát, megtiltjuk a csőrös cipő és a cipőfűző viselését… mivel ezek a förtelmes dolgok nyilvánvalóan és közismerten a pogányokhoz tartoznak.”
Péntekenként böjtölniük kell, egyébként a refectoriumban néma csendben kell étkezniük, hetente háromszor fogyaszthatnak húst: „tudnivaló, hogy a gyakori húsevés a test terhes romlásához vezet.”
A testvéreknek kerülniük kell a léha társalgást, a nyomós ok nélküli fecsegést: „a felesleges beszédet és a haszontalan nevetést”, „hiszen írva van: a túl sok beszéd nem bűn nélkül való.”
„a mester… engedélye nélkül… lovag ne merészeljen a városba menni, csak éjjel a [Szent] Sírhoz, és azokra az imahelyekre, amelyek a Szent város falain belül találhatók.”
„parancs nélkül egyetlen lovag, fegyverhordozó vagy szolga se menjen egyetlen másik társa szálláshelyére se látogatóba, se beszélgetni.”
Még az olyan egyszerű cselekedetekre is komoly előírások vonatkoznak, hogy például milyen vastagon kell szelni a sajtot étkezésnél, és ehhez milyen kést szabad használni.

Látható, hogy a szabályzat majd minden helyzetben és időpontban meghatározza, hogy egy testvérnek mit kell tennie, és hogyan viselkedjen. A regulának egyébként körülbelül harminc cikkelye Szent Benedek kolostori szabályzatán alapul. A rend megalapulását és szabályzatát végül II. Honorius pápa is jóváhagyja. És ez a jóváhagyás megadja a lökést a rend felemelkedéséhez. Mert egy olyan – a pápán kívül mindenkitől – független katonai szervezetet hoz létre, melynek egész Európában odaadó pénzes támogatói támadnak, és a rendnek adományozott földbirtokok szép lassan hatalmasra duzzadnak az egész kontinensen. Ironikus módon majd 200 évvel később ez a függetlenségük, „érinthetetlenségük”, és adózatlan, felhalmozott vagyonuk, illetve hatalmas földbirtokaik okozzák majd bukásukat. Miután a pápa is áldását adja a rendre, és az Szent Bernát támogatását is elnyeri, a nyugati világ legvitézebb lovagjai igyekeznek felvételt nyerni a harcoló testvérek közé. Anglia, Franciaország, Itália harcosaival bővülnek sorai, miközben ugyanezen országokban – és több más keresztény királyságban, így többek között Portugáliában, Magyarországon, Aragóniában – mind több földterületet adományoznak a hatalmasságok, uralkodók a rend számára, ezzel is növelve annak bevételeit, mely elengedhetetlen a harcok folytatásához.

Időben hamarabb alapítják meg, azonban csak a templomosok sikerei után alakul lovagrenddé a Johannita Lovagrend. Első nevüket egy kereskedő által még 1077-ben Jeruzsálemben alapított Szent János korházról kapják. Jeruzsálem keresztény kézre kerülése után több lovag csatlakozik a korházhoz betegápolóként (a betegek ápolásáról kapják másik nevüket, az Ispotályos lovagokét), melynek ekkor Gerard a vezetője. Végül utódja, Dupuis Rajmund 1118-ban alapítja meg hivatalosan is a rendet, a szerzetesrendek mintájára. A három fogadalomhoz ekkor csatolják a negyediket: küzdelem a hitetlenek ellen. Mindezek mellett végig megtartják gyógyító tevékenységüket is. Viseletük a fehér kereszttel díszített fekete köpeny. A hivatalos megalapítás után soraik közé csak nemesi származásúakat vesznek fel. Hasonlóan a templomosokhoz, nekik is rengeteg támogatójuk akad szerte Európában, és majd minden keresztény országban jelentős birtokokhoz jutnak.

Jóval később, 1197-ben Akkóban alakul meg a Német Lovagrend (Teuton Lovagrend, Mária Lovagjai), melynek főleg német ajkú tagjai szintén a betegek ápolását és a hitetlenek elleni küzdelmet tekintik fő feladatuknak. A Szentföldön a tevékenységük kevésbé jelentős, mint a másik két renddé, létszámban, valamint erősségek, birtokok, és helyőrségek számában is alul maradnak velük szemben. Azonban később jóval jelentőségteljesebb szerepet játszanak, mikor a Szentföld elvesztése után több évszázadon keresztül viselnek hadat Európa keleti felén különböző szláv, ortodox (eretnek) és pogány népek ellen, mint például a litvánok, lengyelek, tatárok, oroszok, vendek. Megkülönböztetésként a rend tagja fekete kereszttel ékesített fehér köpenyt viselnek.

 

 

 

 

 

 

 

 

Folyt. köv.

71 komment


| More

Címkék: franciák vendégposzt keresztesek

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr513446340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zanphagras 2011.12.08. 10:55:56

Kiváló poszt, különösen a lovagrendekről szóló összefoglalók!

DE. Van nekem egy szívfájdalmam, hogy örökké mindenütt ezt a szutykossámészárolt Jeruzsálem dolgot kell olvasni.

Az igazság az, hogy nem tudjuk, hogy az elfoglalt Jeruzsálemben milyen mértékű volt a mészárlás.
Nagyon sokan, főleg muszlim történészek egyre inkább azt hangoztatják, hogy minimális, vagy egyáltalán semmi mészárlás nem volt! Arra alapoznak, hogy csak és kizárólag a keresztes források beszélnek tömegmészárlásról - a muszlim, zsidó és helyi krónikák és beszámolók meg sem említik. Pedig ők a sértett fél, és mégsem beszélnek erről?...
A korabeli Európa ugyanis zsákmány és leölt ellenség szerint tartotta sikeresnek vagy sikertelennek még a nyertes háborút is. Lehet, hogy azért írták meg a keresztes krónikások a mészárlást (ami nem is volt), hogy otthon, Európában azt gondolják az emberek, hogy megéri kimenni, mert jó sok mészárlás (=buli és pénz) várható?...

Bélabáttya (törölt) 2011.12.09. 04:12:18

Hogy miért nem mentek tovább lendületből Egyiptomba!?
Mindenki jobban járt volna...

Monarch (törölt) 2011.12.09. 10:08:28

@Bélabáttya: Sőt ha már volt lendületük, továbbmehettek volna egészen a Fokföldig, kiirthatták volna a bantukat, és akkor szegény afrikánereknek kilencszáz évvel később nem lenne olyan rossz helyzetük.

Bélabáttya (törölt) 2011.12.09. 11:25:40

@Monarch: Hát, az talán enyhe túlzás lett volna...

De „katpolilag” érdemes lett volna Egyiptomot megfogniuk, amit egyébként párszor próbáltak is, elég szerény sikerrel.

Gyakorlatilag körbe voltak véve. A hátuk mögött a tenger, keletre, délre, nyugatra ellenség, Bizánccal nem tudtak mit kezdeni, rendesen össze is vesztek párszor.

Neki is futottak a kérdésnek, de eleinte közbejött valami (meghaló király, belviszály, ilyesmi), később már csak töketlenkedtek, bekavart Velence, vagy épp nem bírtak vele.

Pedig gyakorlatilag ezen múlt a fennmaradásuk.

Monarch (törölt) 2011.12.09. 11:32:52

@Bélabáttya: Egyiptom szerintem rohadt messze volt, félsivatagos területen kellett volna nagy távolságot megtenni másfajta éghajlathoz szokott sereggel, amelyik már eleve egy nagyon hosszú hadjáraton volt túl, és fáradt volt. Az én íróasztal melletti spekulációm szerint nem lehetett volna ezt akkor és ott megnyerni.

De persze lehet, hogy valaki, aki alaposabban ismeri a keresztes háborúk hadtörténelmét, majd rámcáfol. :)

Shikaka 2011.12.09. 12:39:12

@Bélabáttya:
A Wiki 30ezres keresztény seregről beszél. Elég nehezen lehetett volna Jeruzsálemből átdobni mondjuk 20ezer embert (hogy valaki maradjon is) a Nílus deltába, gyalog, a sivatagon keresztül.

Hajón elvileg lehetséges, de a résztvevő nemesek valszeg már a Jeruzsálemi útra való összeg miatt csődközelben lehettek, úgyhogy nem hiszem hogy Velencét ki tudták volna fizetni.

sutianap 2011.12.09. 13:05:47

Tehát gyakorlatilag még Edesszát sem voltak képesek tartani, gyakorlatilag csak hat évig, és a bársonybakerülés is inkább csak vezércsel volt, mint katonai akció. Az hogy a várat mikor foglalják el Moszul részéről csak idő kérdése volt, Edessza sorsa a harranbattle-ban megpecsételődött, s valószínűleg Antiochiáé is.
Persze lehetett volna menni Egyiptomba, de a közelebbi muszlim célpontokkal sem sikerült mit kezdeni Aleppo, Moszul, Damaszkusz - de gondolom úgyis haladunk a történetben.

Ami kérdésem lenne, hogy Szíriában az általánosan elterjedt vélekedés szerint a Zengik magyarok voltak - tudunk erről megerősítést vagy cáfolatot?
Másik kérdés - assasinok lesznek? by COIN of middleage

Bandibacsi34 2011.12.09. 15:37:00

@Bélabáttya: Mar irtam az elozo posztban, hogy I. Balduin probalkozott 300 lovaggal, de sz.rra vertek. Csak a slendrian.araboknak koszonheti, hogy sikerult elbujnia egy rozsalugasban majd lelepett haza, Jeruzsalembe. Kesobb is probalkoztak a franciak de nem jott be. Amugy pont I. Balduin mondta a halalos agyan, hogy "Allamunk addig marad fenn, mig Sziria es Egyiptom nem egyesul".

SchA · http://katpol.blog.hu 2011.12.09. 15:42:56

@Bélabáttya:

Nem oda készültek, nem volt elég rá emberük és éppen örvendeztek a megszerzett zsákmánynak.

@Zanphagras:
"a muszlim, zsidó és helyi krónikák és beszámolók meg sem említik"

Ez nem igaz. Amin Maalouf könyve (A keresztes hadjáratok arab szemmel) idéz arab forrásokat a jeruzsálemi mészárlásról, meg amúgy a keresztesek egyéb vidám tetteiről.

A fennmaradt korabeli arab leírások egész egyszerűen csak nem ecsetelik a részleteket olyan szinten, mint a keresztesek beszámolói. Cirka 100 évvel később Ibn al-Jawzi és Ibn al-Athir is 70.000-re teszi a lemészárolt muszlimok számát.

auer · http://koronus.blogspot.com/ 2011.12.09. 16:42:19

Többször van a szövegben h sok adományt (pénz földbirtok) kapnak a Templomosok. Ez akkor viselkedése volt h ilyen mértékű támogatásban részesültek?
Főleg a földre gondolok ami akkoriban nagy érték volt és a templomosoknak európán belül "annyira" nem is volt rá szükségük.

Bélabáttya (törölt) 2011.12.09. 16:56:39

Hát, ha Jeruzsálemig el tudtak sétálni, akkor Egyiptom már nem lett volna olyan nagy ugrás.
Tudták, hogy kéne, képben is voltak vele, de mindegyik góré a maga pecsenyéjét sütögetve nem akart részt venni egy újabb buliban. Hát, benézték.

Az a 200 lovag a valóságban 2000-3000 fő fölötti harcoló sereget jelentett (1 lovag, plusz 8-10 csatlós, néha több, plusz az ilyen-olyan segédcsapatok, íjászok, társaik).

Jól kezelve, átgondolva a stratégiát, akár elég is lehetett volna. Persze jobb a több, és egyszerűen hiányzott a helyben hagyható megszálló erő is.

Bandibacsi34 2011.12.09. 17:12:00

Akkoriban meg nem voltak "lovagok" csak nehezfegyveres lovas harcosok. Kb. 300 lovag +/- 4000 egyeb fegyveres keves kb. 2-3 millio emberre

Bandibacsi34 2011.12.09. 17:43:53

Palesztina/Izrael/Szentfold kb. ugy aranylik Egyiptomhoz kb. mint Csehorszag Nemetorszaghoz. A fuggetlenseget csak-csak meg tudja vedeni, de elfoglalni es megszallni nem nagyon

Monarch (törölt) 2011.12.09. 19:13:46

@SchA: Azért fura, mert elvileg a Közel-Keleten az írásbeliség elterjedtebb volt, legalábbis így tudtuk. Másrészt meg a száz évvel későbbi források hitelessége mondjuk minimum kérdéses, főleg annak fényében, hogy Amin Maaluf is elismeri, hogy elég gyorsan vallási tolerancia alakult ki a keresztes államokban. Hetvenezer ember megölése nem lehetetlen abban a korban sem (a mongolok és Timur csináltak ilyeneket), de azért a jóval kisebb keresztes seregek népirtási képességét én már technikailag is kérdésesebbnek találom.

A másik dolog amúgy, hogy akkoriban a hadviselés az gyakran ilyen volt. Nem mindig, főleg azonos vallású hadviselők és főleg önkéntes kapituláció - és nem sikeres ostrom - után lehettek az ellenséggel elnézőbbek, de azért a napokig tartó szabadrablás akkoriban inkább a szabály volt, mint a kivétel. A szabadrablás meg a város lakosságának jelentős részének a halálát jelentette.

Atrox 2011.12.09. 19:30:48

@auer: amíg a lovagrend pár tucat lovagból áll, addig erre valóban nincs szükség. Azonban, ha a lovagrendre, mint önálló entitánsra gondolsz, amely aránylag gyors növekedésnek indul (sokan állnak be soraik közé aránylag rövid idő alatt), akkor kell neki az utánpótlási bázis, hogy pótolja veszteségeket, illetve minden szükséges eszközzel ellássa a keleti harcoló testvéreket. Pont úgy, mint egy hadviselő országnak, csak itt nem egy összefüggő földterületet kell elképzelni, hanem rengeteg kisebb elszórt földet.

auer · http://koronus.blogspot.com/ 2011.12.09. 20:15:17

@Atrox: Így érthetőbb kösz. Tehát egyfajta "hátországként" üzemeltek ezek a területek.

sutianap 2011.12.09. 20:24:19

@Monarch: a száz évvel későbbi arab források még mindig hitelesebbek, mint bizonyos bizánci vagy egyéb európai munkák. Amelyek a következőképpen rekonstruálhatóak - Eco: Baudolinó.

Monarch (törölt) 2011.12.09. 20:48:14

@sutianap: Regényeket nem szabad összekeverni tudományos munkákkal. Eco amúgy is egyfajta ideológia híve, ami szerint a világ kultúrái egyenrangúak, kivéve az európai kultúra az sokkal értéktelenebb és agresszívabb a többinél. (Vagy valami ilyesmi.)

sutianap 2011.12.09. 22:38:32

@Monarch: Eco tudományos munkát végez, csak közben ezt megpróbálja közérthetővé tenni. S éppen elég sokat foglalkozik a középkori krónikákkal - s két példaértékű alkotást tett le asztalra: a Rózsa neve - a kereszthivatkozásos áldokumentarizmus legzseniálisabb terméke, a Baudolino pedig a középkori útleirások iszonytató handabanda halandzsájának komplett másolata. Sima fuldai munka is lehetne mindkettő. A lényeg,ami a lényeg, amig a történelemtudomány nem küzd meg az irásos emlékek szubjektiv szűrőivel, addig azon időszakok vizsgálatánál, ahol nagyrészben támaszkodik ilyen anygokra nem marad csak történettudomány. Nu, szóval a hamis bizánci és egyéb európia munkák még mindig sokkal nagyobb számúak, mint az eddig nem hamis, ámbár ellenben sokkal szárazabb arab munkák.

Monarch (törölt) 2011.12.09. 22:52:57

@sutianap: Én nem vitatom, hogy tudományos munkát végez, de amennyire én tudom, az általad hivatkozott munkák nem tudományos munkák, hanem regények. Pl. Kertész Imre személyesen is volt Auschwitzban, de ebből nem következik, hogy a regénye dokumentum, és szó szerint úgy történt meg vele.

Namost Eco munkájának én olvastam kritikáját, és pont ez volt a lényege, hogy Eco a középkori Európát mint valami elmaradott backwater-t mutatja be, ami ugyan mostanában leftist mainstream, de távolról sem igaz. Európa a XII. században már sok tekintetben fejlettebb volt, mint a Közel-Kelet (Amin Maaluf is elismeri, hogy az európaiak egyből valódi államokat hoztak létre, melyeket a király halála cseppet sem rengetett meg, míg a közel-keletiek még mindig jó esetben csak arra voltak képesek, hogy a birodalomalapító aztán halála előtt felossza a birodalmát a fiai és egyéb rokonai között, rossz esetben a halála után azonnal polgárháború tört ki), és Eco ezt hajlamos teljesen figyelmen kívül hagyni. Más szóval a "minden kultúra egyenrangú, és nem lehet más kultúrákat a mienkhez hasonlítani, de az európai kultúra az ipari forradalomig mindigis fejletlenebb volt másoknál" iskola oszlopos képviselője.

sutianap 2011.12.09. 23:58:09

@Monarch: ilyent nem tudok cáfolni sem alátámasztani. Eco középkorral foglakozott behatóan, egyháztörténettel, irodalommal, esztétikával. A lényeg nem a fejlettség vagy nem fejlettség, hanem az hogy igen szisztematikus hamisitás, megsemmisités folyt a középkor ezen szakaszában az irásbeliség és dokumentumgyártás egyedüli európai letéteményesi közt. Mindezekből kifolyólag, a témábavágva is erőssen megfigyelendő a templomosoknak tett adományok, vagy állitólagos adománylevelek, hozzátéve az adómentességet illetve ezen dokumentumok esetleges ipariméretű manipulálása. A fejlettségre visszatérve ugyan mennyire is voltak fejlettebbek akár a német vagy itáliai fejedelemségek a torzsalkodásban? Nos amit Eco-tól el tudok képzelni az az, hogy abban az értelemben hisz a sötétközépkorban, hogy jobban látja a fekete kezet amely manipulálta az egész újlatin irásbeliséget, smelynek egyetlen célja a pápai és egyházi főhatalom bizonyitása, megszilárditása, igazolása..........

sutianap 2011.12.10. 00:08:15

hogy azért egyenlő legyen: tehát az arabokról is azért nem tudunk semmi részleteset Mohammad előttiekről, mert nyomták egy nagy tabularázát 622ben, vagy kicsivel utána. Szevasz, volt - nincs.

--Stirlitz-- 2011.12.10. 00:11:35

@Monarch:

Eco nyelvfilozófiával, szemiotikával, az értelmezés problematikájával, középkorral, stb. foglalkozott és tudományos munkát végzett. Elméleti háttér a tágabb értelemben vett posztmodern (ami pedig egyáltalán nem "ideológia"), történetírói iskolák közül pedig a francia Annales hatott rá leginkább és az ő módszereiket alkalmazta.

"Regényeinek" legalább van annyi mondanivalója egy középkorral foglalkozó történész számára, mint egy "tudományos" munkának, számos középkortörténészre nagy hatással volt, hogy egy közeli példát mondjak, ott van Klaniczay Gábor, aki nemzetközi szinten is kiváló középkortörténész, és az egyik elméleti támpontjának Eco-t nevezi meg.

Egy Rózsa neve vagy egy Foucault-inga kapcsán pedig Kertészezni meg Auschwitzozni elég erős dolog, ha nem haragszol.

"Más szóval a "minden kultúra egyenrangú, és nem lehet más kultúrákat a mienkhez hasonlítani, de az európai kultúra az ipari forradalomig mindigis fejletlenebb volt másoknál" iskola oszlopos képviselője."

Ez egy tévedés, ilyen iskola egyrészt nem létezik, mert a posztmodernhez köthető iskolák pont nem túl pozitívan értékelik az ipari forradalom utáni Európát, másrészt Eco egyáltalán nem sorolható bele a posztmodernnek abba a kezdeti - néhol már nem gyenge túlzásokba eső és elsősorban irodalomelméleti - ágába, amely végletekig relativizálja a kultúrákat és a történelmet. Ld. Eco: Interpretáció és történelem.

Bandibacsi34 2011.12.10. 00:22:10

Lassan ott tartunk, mint a Kitalalt Kozepkor nemet szerzoje. Elegge meredek kimondani, hogy tortenelmet is hamisitottak. Egy-egy tortenetiro pl. altalaban a sajat kiralyanak dolgozott, nem az EGYHAZ-nak pl. Anonymus is. Nala is kimardt 300 ev Attila es Almos fejedelem kozott. De regeszeti, radiokarbonalis stb. adatokkal meg lehet allapitani , hogy mi letezett es mi nem. Persze a tortenetirokat tobbnyire fizette valaki. Egy-egy forras megerositheti vagy cafolhatja is egymast.

Bandibacsi34 2011.12.10. 00:31:50

Egy kapcsolodo dolog. Altalaban elsimerem az angolszasz es a nemet torteneszeket. De a franciakkal, olaszokkal es egyebekkel eros kritikaval kell banni. Egyszer olvastam egy elismert francia torteneszno munkajat Romania torteneterol. Magyarul is megjelent. Na az a konyv mindenrol szolt, csak Havasalfold, Moldva stb meg roman tortenelem nem volt benne 1886-ig, hanem csak csapongott. 1886-tol mar volt(tenyleg csak akkortol letezik Romania, de azert pl. Havasalfold jo regota volt (1300-aa evek).

Bélabáttya (törölt) 2011.12.10. 00:54:59

@Bandibacsi34: Hát, azért talán ne találjuk már ki a középkort. Egyész jól elvolt az még a radicarbon előtt is.

Az emlegetett remek európai kulturális élet meg, hát izé, na.
Bizáncban igen, ott felírtak mindent, levelezgettek egymással, naplót írtak, elvoltak. Itt-ott nyomokban még valamennyire volt némi élet, de a Bizánc nélküli Európában - óvatos becslések szerint - talán összesen ha volt 2000 írástudó, pártízezer verekedni tudó nemesember, meg talán hasonló számú iparos, kereskedő. Nagyjából az összes többi rendkívül kulturált európai polgár valami földbe túrt lukban csodálkozott, hogy sáros lesz nyaka esőben, és teliholdkor kiment egy kicsit üvölteni.

Nagyjából ugyanekkor csak Urgencsben vagy Szamarkandban (de akár Bagdadban is) több nő írt-olvasott, mint Európában összesen...

Azok a remek európai államok szinte kivétel nélkül valamiféle polgár- vagy egymás közti háborúval intézte a trónutódlást, ritka eset volt, amikor simán átment egyenes ági leszármazás, ezt kissé talán benézte az emlegetett arab.

Bélabáttya (törölt) 2011.12.10. 01:00:19

@Bandibacsi34: De arra az összesen cirka negyvenezres seregre, amit két-három részletben ki tudott állítani Egyiptom, már elég lehetett...

De bízzuk talán rájuk a dolgot. Ők - addigra - képben voltak a környékbeli viszonyokkal, és elégnek tartották...

Az első időkben nagyjából 8-10:1 arányban számoltak. Gyakorlati tapasztalatok alapján...

Bélabáttya (törölt) 2011.12.10. 01:05:29

„hetente háromszor fogyaszthatnak húst”
Különesen aranyos ez a gondolat annak fényében, hogy meg voltak győződve a hús mérgező hatásában. Szerintük egyszerűen annyira megterhelte a szervezetet, hogy bele is lehetett halni, így a legjobb, ha nem is próbálkozik a húsevéssel. Mármint a paraszt...

A nemesek természetesen egész jól bírták a húsevéssel járó kockázatokat. Az ő gyomruk bírta...

Bandibacsi34 2011.12.10. 02:03:17

@Bélabáttya: tobbszorszor is probalkoztak Egyiptomban. A legsikeresebbek 1162 korul voltak, mikor mar Kairot ostromoltak. A sziriai Nuuraddin ekkor kuldte segitsegul Szaladdint(erre minannyian rabasztak;-) egy erosebb sereggel.

Bandibacsi34 2011.12.10. 02:06:09

A kora kozepkorban meg tobb hust ettek, mint novenyt. A nepsuruseg elegge alacsony volt talan Italiat meg a Rajna videket kiveve.

Bélabáttya (törölt) 2011.12.10. 02:12:43

@Bandibacsi34: Jah, még száz év se kellett ahhoz, hogy rájöjjenek arra, amit az elején is tudtak. Csak akkor már kicsit későn.

Bélabáttya (törölt) 2011.12.10. 02:16:08

@Bandibacsi34: Pedig mondták a nemesek, hogy mérgező.
Hiába no, ezek a buta parasztok sose hittek senkinek...

fityor (törölt) 2011.12.10. 08:02:01

"A három kultúra és három vallás keveredése folyamán megindul a kulturális, valamint a tudományos közeledés, az egymás mellett élés elkerülhetetlenül asszimilációhoz, egymás nézeteinek befogadásához, a másik fél ismereteinek elterjedéséhez vezet. Ráadásul a Szentföldön – félig-meddig kényszerből – megvalósul az Európában egyébként elképzelhetetlen vallási tolerancia."
Korábban nem élt együtt a három vallás arrafelé? Vagy a muszlimok voltak kevésbé toleránsak, mint a keresztények?
Nem csúsztatás ez egy picit? De.

Atrox 2011.12.10. 08:49:02

@duffman27: korábban is együtt éltek arrafelé, elvoltak maguk között. A keresztény volt a kevésbé toleráns, szerintem ez egyértelmű. Csak ez új dolog az európai "elit" számára, mert ezt eddig Európában nem nagyon tapasztalták. És mivel létrejön a kapocs a közel-kelet és Európa között, ezek a dolgok lassan átszivárognak Európába is. Mi ebben a csúsztatás?

Monarch (törölt) 2011.12.10. 12:01:26

@--Stirlitz--: Csak hogy tisztázzuk: szerinted úgy nagyjából se igaz (vagy lehet igaz) Kertész regénye? Pont arra hoztam példának, hogy Kertész nemhogy kikutatta, mi volt ott (bár egyébként azt is tette, elég komolyan utánaolvasott a témának, nem véletlen tökölt vagy tíz évig egy kétszáz oldalas regénnyel), hanem konkrétan személyesen is ott volt, kvázi önéletrajzi ihletésű a regénye. És ettől még nem tudományos forrás, tulajdonképpen kevésbé hiteles, mint egy személyes visszaemlékező, mert irodalmi célzattal berakhatott oda, ami nem is ott és nem is úgy történt, ha egyáltalán. Egy regény nem másodlagos, hanem mondjuk negyedleges forrás, azaz semmit nem ér.

Ha nagyon nem tetszik Kertész példája, akkor hozhatom Tolsztojt, aki a Háború és békéhez komoly kutatásokat végzett, a realizmus jegyében képes volt a regény párbeszédeinek és a benne szereplő levelezésnek talán harmadát vagy felét franciául megírni, stb. Na de ettől még az sem történelmi forrásmunka, nagyon nem. (A francia nyelvhasználat fokozatos eltünedezése a francia háború alatt is olyan fura szitu, mert persze a fene se tudja, mennyire gyorsan ment ez végbe: ha úgy is volt, ahogy a regényben szerepel, akkor is más forrás kéne ennek alátámasztásához, Tolsztojra sose hivatkoznék.)

Eco-ról úgy tudom, rendkívül művelt és intelligens ember, van vagy húszezer kötetes könyvtára (bár gondolom fizikai képtelenség, hogy azt mindet el is olvasta, de hát nem azért vesz az ember könyvet, hogy elolvassa, hanem hogy legyen lehetősége elolvasni), semmi okom ezt kétségbe vonni. De egyfelől a regénye az nem forrásmunka, másfelől meg attól, hogy nagyon művelt és alaposan kutatta a középkort, még nem jelenti, hogy mindenben igaza lenne.

Monarch (törölt) 2011.12.10. 12:07:50

@sutianap: Nem a torzsalkodásban mutatkozik meg Európa fejlettsége, hanem például abban, hogy rendes öröklési rendet tudtak beállítani, csak akkor tört ki polgárháború (és akkor se mindig!), ha a király utód nélkül halt meg (bár a monogámia miatt ez gyakrabban esett meg, mint az ázsiai fejedelmeknél). A hatalmi ágak megosztása a másik kérdés, Európában a király inkább volt primus inter pares az arisztokrácián belül, míg a Közel-Keleten az emír sokszor inkább uralkodott teljhatalmúként, és ha mégsem, az inkább az emír inkompetenciájának és gyengeségének a jele volt, semmint valódi hatalommegosztásé. Az európaiak ismerték azt a koncepciót, hogy bizonyos kérdésekben dönthet a király, más kérdésekben másokkal tanácskoznia kell, megint más kérdésekbe meg egyáltalán nincs beleszólása. A közel-keletieknél vagy mindenben az uralkodóé volt a végső szó, vagy pedig mindenbe belekotnyeleskedhetett valaki más.

Monarch (törölt) 2011.12.10. 12:13:28

@Bélabáttya: Ez a kétezer írástudó nekem nagyon durva alábecslésnek tűnik. (Bár persze kérdés, melyik korszakra vonatkozik, mert a VIII. és a XII. század között óriási különbségek mutatkoznak.) Angliában (bár tényleg az egyik legfejlettebb állam volt már akkor is) például már a XII-XIII. században rengeteg írásos emlék van olyan dolgokról, mint a parasztok tyúkperei. Azt hiszem Greg Clark írja, hogy úgy tűnik, lényegében a XIII. században már az angol falvakban minden pert írásban vezettek. Azaz minden faluban kellett lennie minimum egy írástudónak.

bz249 2011.12.10. 13:06:01

@Monarch: Anglia ebben az idoben meg inkabb koszlott periferia, nem veletlen, hogy Oroszlanszivu Richard javareszt a francia birtokain hadakozott. Bar ezek elvesztese utan valoban elindult az angol teruletek felfejlesztese.

Egyebkent az erett feudalizmus Nyugat-Europaja mar tenyleg az akkori vilag egyik legfejlettebb tersege. Elmaradott suttyo nepek ugyanis nem tudnak tobb tizezer ember befogadasara alkalmas csarnokokat es szaz metert meghalado tornyokat rutinszeruen felhuzni.

Monarch (törölt) 2011.12.10. 13:09:03

@bz249: Franciaországhoz vagy Olaszországhoz meg a Németalföldhöz képest talán valóban periféria, de Svédországhoz, Lengyelországhoz, Magyarországhoz képest meg nem az. (Szumírmagorok kíméljenek.) Kábé Németország fejlettségi szintjén volt.

Egyébként ha Anglia a XII. században valóban koszlott periféria volt, akkor még durvább Greg Clarck eredménye. (Az angol középkor és kora újkor, főleg a gazdaságtörténet szakértője amúgy, bár én a világgazdaság történetével foglalkozó munkáját olvastam, A Farewell To Alms, abban is hivatkozik ezekre.)

Monarch (törölt) 2011.12.10. 13:12:55

@bz249: Úgy értettem más szóval, hogy Anglia nyugat-európai fejlettségi szinten volt, és nem valami elmaradott ország.

Egyébként az előbb Franciaországot megemlítettem, szerintem Franciaország se volt gazdagabb Angliánál, csak sokkal nagyobb, és sűrűbben lakott is. (A népsűrűség nem csak a fejlettségtől, hanem éghajlattól és hasonlóktól is függött akkoriban. Anglia nem volt annyira alkalmas a korabeli mezőgazdaságra, mint Franciaország, ezért ritkábban lakott is volt.) Európa legfejlettebb vidéke a Németalföldtől a Rajnán át az Alpok megszakításával Észak-Itáliáig terjedő régió volt.

bz249 2011.12.10. 13:41:18

@Monarch: alapvetoen persze a nepsurusegrol szolt a dolog.

Viszont a XII. szazadi Franciaorszag fejlettebb volt, mint a XII. szazadi Anglia elobbi mar a gotika kozepen tart az epiteszetben (es a kapcsolodo ismeretekben) Oxbridge viszont ketsegkivul jelentos kulturalis kozpont az angolok eseteben. A falusi kulturarol viszont nem tudok nyilatkozni, hogy ott mikent all a francia-angol meccs arrol lovesem sincs.

Monarch (törölt) 2011.12.10. 13:50:29

@bz249: A népsűrűség elég rossz jelzője a fejlettségnek, mivel a természeti tényezők drasztikusan módosíthatták. Pl. a kínaiak fejlettségének a jelének szokás tekinteni (ha jól rémlik Jacques Gernet is hivatkozott erre), hogy magasabb volt a népsűrűségük Európánál. A probléma, hogy a rizs bizonyos tulajdonságai miatt sokkal alkalmasabb a magas termésátlagok elérésére, ugyanis a csökkenő határhozam adott termőföldmennyiség mellett sokkal később jelentkezik. (Nem nagyon értek hozzá, de nagyon munkaigényes növény, ezért adott munkáskezek hozzáadása arányosan, sőt azt hiszem eleinte az arányosnál még jobban is növelni tudta a termésátlagot, azaz mondjuk 2X ember legalább kétszer annyit termelhetett, mint X ember, és csak valahol az európai népsűrűség kétszeresénél vagy még magasabb szinten jelentkezett a csökkenő határhozam. Szemben a búzával, ami sok tekintetben az egyik legrosszabb kultúrnövény, ráadásul az angoloknál az se termett meg annyira jól, sokszor más növényekre szorultak, ami persze hosszú távon nem volt feltétlen hátrány, de az adott körülmények között mégis alacsonyabb népsűrűséget eredményezett.)

Ami azt illeti, az ipari forradalom előtt még az egy főre jutó kibocsátás se jó mutatója a fejlettségnek, mert ezen az alapon a vadászó-gyűjtögetők és talán a nomádok rendelkeztek a legmagasabb jövedelemmel, csak éppen nagyon alacsony népsűrűség mellett, és a végén jól be is bukták az úgymond per kopf szegényebb földművesekkel szemben.

Nekem van egy olyan gyanúm, hogy a magasabb népsűrűség simán magyarázza a francia építészeti fölényt, mivel egy épület felépítéséhez a vonzáskörzetében kell adott számú mesterember és segédmunkás, vagy adóbevétel, ez nyilván nem volt biztosítható Angliában.

bz249 2011.12.10. 14:45:15

@Monarch: "Nekem van egy olyan gyanúm, hogy a magasabb népsűrűség simán magyarázza a francia építészeti fölényt, mivel egy épület felépítéséhez a vonzáskörzetében kell adott számú mesterember és segédmunkás, vagy adóbevétel, ez nyilván nem volt biztosítható Angliában."

Vegulis itt is van a nepsuruseg jelentosege. Adott specializacios fokhoz adott nepesseg szukseges, mert ha az adott terulet 0.2 harangonto mestert tud eltartani, akkor nem lesz a templomban harang.

Persze az, hogy nagy a nepsuruseg onmagaban nem garantalja, hogy a terulet fejlett lesz, mert annak meg van egy csomo mas komponense. Es akkor ugye a specializaciorol meg nem is beszeltunk, mert 0.5 kardkovacsbol 0.2 harangontobol es 0.4 gyertyakeszitobol megis ki lehet hozni, hogy kard, pancel es gyertya az nincs, harang meg van.

Monarch (törölt) 2011.12.10. 16:07:21

@bz249: Én inkább úgy közelíteném meg a dolgot, hogy 100 lakosból akkoriban mondjuk 80 minimum a földet túrja, a maradék lehet valami más - Angliában és Franciaországban is. Ahol sűrűn laknak, ott mondjuk a maradék 20-ból 5-en építkezéseken dolgoznak, és elég sok ilyen középületet húznak fel, ahol ritkán laknak, ott nincs értelmük (örökké üresen állnának), emiatt aztán az ötből hárman mással foglalkoznak (olyan tevékenységekkel, amiknek van értelmük kisebb népsűrűség mellett is), és marad kettő építkezésekre. A fejlettség azonban nem lesz ettől kisebb, csak másmilyenebb.

Mindenesetre az angolok a népsűrűségbeli hátrányukat aztán az újkorra be is hozták.

sutianap 2011.12.10. 17:08:29

grat. - a kiafejelettebb versenyhez, tényleg sokkal de sokkal kifinomultabb uralkodási-örökösödési modellekhez - mindjárt magamalá pisilek örömömbe. No és ahhoz is ahogy a népsűrűség katedrálisokat húz fel, igen mer a robotról még nem hallottak, főleg nem pénzől ami az épités alapaja. Eco meg tényleg szegény szerencsétlen a feljettség gátja. Szégyellem magam..............

Bandibacsi34 2011.12.10. 17:33:20

Angliat a normann hoditok tettek igazan fejlette es gazdagga. Szinte mindent franciak epitettek utana sokaig. Addig csak periferia volt. Es igazabol kb. VIII. Henrikig az is maradt.

Bandibacsi34 2011.12.10. 17:37:21

@Monarch: Innen jottek a szabad komuvesek. Ok allandoan vandoroltak, mint kesobb a vandorcirkuszok meg vandorciganyok.

Monarch (törölt) 2011.12.11. 10:11:41

@Bandibacsi34: A normannok nagyon kevesen voltak, például a genetikai hatásuk lényegében kimutathatatlan, és csak egy arisztokratikus vezetőréteget képviseltek, semmi mást. Anglia lehet, hogy periféria volt, de akkor egész Európának nagyon fejlettnek kellett lenni, mivel ahogy írtam, Angliáról konkrétan tudjuk, hogy nagyon fejlett volt az írásbeliség az érett középkorban.

Bélabáttya (törölt) 2011.12.11. 14:22:50

@Atrox: Hát, a vallási tolerancia valahogy nem ért át Európába akkoriban.

Az a kis kulturálódás amit emlegetünk, pont az első keresztesháborúk után, részben annak hatására is alakulgat ki. Amikor az első-harmadik generációs, hódító normann főurakat (lsd Hódító Vilmos, vagy veje társulata Jeruzsálemben) már felváltja a letelepült főúr.

Nekik már nincs mit hódítani, királyaik egymás közti háborúiban jeleskedhetnek, másod-, harmadszülötteik meg mehetnek papnak, katonának valami májzlisabb góréhoz, esetleg zsoldosnak valahova (pl. keletre, mondjuk akár Magyarországra is) vagy épp keresztes lovagnak. Más sanszuk nem nagyon marad a felemelkedésre, vagyon- és birtokszerzésre.

Alig két-három generáció, de mégis mecsoda különbség a részegen vonyító viking és a trubadúr között...
Vagy a normann lakótorony, és a korai gótika próbálkozásai között...
Netán keszekusza rúnák, és a jól megszerkesztett bírósági-, birtok-, vagy épp inkvizíciós iratok között.

De inkább figyeljük tovább a mesét, és ne keverjük bele többszáz év dolgait a poszt eddigi egy-másfél generációjába.

ace22 2011.12.11. 16:12:51

Most olvasok egy francia műről az első keresztes háborúkról, aminek a franciákra jellemző kedves szerénységgel "Gesta Dei per Francos", azaz "Isten cselekedetei a franciák által" a címe...

Bandibacsi34 2011.12.11. 17:44:26

@Monarch: letszamaban kevesen, de hatasukban igencsak dominansan ott voltak. Szinte minden pap Franciaorszagbol jott akkoriba. Mivel szinte csak ferfiak voltak, persze, hogy fel..ak.az angolszasz noket, tehat az utodaik mar angolszasz-normann keverekek voltak(persze Angliaban voltak meg kelta,romai, dan leszarmazottak is). Nem csoda, hogy Franciaorszagbol valasztottak kiralyt a normann haz kihalasakor. Hodito Vilmos elott egy skandinav tipusu laza szovetseg volt Anglia, utana valt eroszakkal "civilizaltta".

Herbert_West 2011.12.13. 16:53:43

Abszolút off: A mostani UH1 ügy kapcsán: van valami tisztességes magyar hadirepülős blog, ahol ilyen és hasonló témákat boncolgatnak?

Flankerr 2011.12.13. 18:35:55

@Herbert_West: legiero.blog.hu/2011/09/20/kiut_ikerhuey_a_honvedsegnek
Az egész blogot érdemes olvasni, igényes és szakmai. a hozzászólások 90%-a is.

Monarch (törölt) 2011.12.14. 18:16:38

@Bandibacsi34: Hát én úgy tudom, hogy papok voltak bőven a normann hódítás előtt is, és nem világos, miért jöttek volna ezek Franciaországból a hódítás után. Főleg mert a francia nyelvű papok nem is beszéltek volna angolul. Szerintem inkább a püspökök között lehetett sok a normann, ahogy általában az arisztokráciában is. De annyira nem vagyok expert, ha van forrásod, meghajolhatok előtte.

Kullancs1983 2011.12.15. 00:02:34

@Atrox: Megütötte a szemem valami... Én eddig úgy tudtam, hogy a johanniták vörös alapon hordták a fehér keresztet (lásd a hivatalos utód, a Máltai Szeretetszolgálat címerét) a fekete alapon fehér kereszt pedig a lazarénusok viselete volt.

Petrus Augustinus · http://monarchista.blogspot.com 2011.12.15. 02:51:15

"[...]a keresztények ilyen távol hazájuktól, mindössze pár tízezer hadra fogható emberrel ekkora sikereket érhetnek el." - a keresztények hazája az egész világ. :)

"[...]Európa keleti felén különböző szláv, ortodox (eretnek) és pogány népek ellen" - a protestánsok az eretnekek (hitigazságok közül válogatók), az ortodoxok skizmatikusak (elszakadtak). Az aposztaták a hitehagyottak, a pogánysághoz visszatértek.

Monarch (törölt) 2011.12.15. 16:59:25

@Petrus Augustinus: A szedevakantistákat és a hasonlókat (pl. a nemrég kibékült X. Szent Piusz Társaságot) minek tekintik? Ezek többnyire nem ismerik el a második vatikáni zsinatot, azaz hitbéli vitáik vannak (bár tudtommal nem dogmatikai kérdésekben), de amúgy én inkább skizmatikusnak gondolnám őket.

Petrus Augustinus · http://monarchista.blogspot.com 2011.12.15. 17:13:01

@Monarch: A szedevakantista az szedevakantista, nem skizmatikus és nem eretnek. Azt vallja, hogy üres a pápai trón. A piuszosok vegyes társaság; papok szintjén sok a szedevakantista, a négy püspök viszont teljesen katolikus, nem nevezném másnak őket. Tradicionalista katolikusok. Pláne, hogy a megegyezés ilyen közel van, azért még nem történt meg.

Bélabáttya (törölt) 2011.12.18. 06:35:47

@Monarch: Igen, az érett középkorban, tulképp a normann hódítás után. Addig meg...
Addig meg pár ír szerzetes próbálkozott úgyahogy elevickélni a mindenféle helyi piktek, gaelek, szászok, miegyebek, illetve a dán és egyéb viking hódítók között, akiket aztán egy kalap alatt, hipp-hopp alig százegynehány év alatt gatyába ráztak unokatesóik a normannok.

Bélabáttya (törölt) 2011.12.18. 06:54:03

@Monarch: Létszámukban sem annyira kevesen.
Hódító Vilmos eleve mintegy 7-8000-es sereggel érkezett. Az első győzelem (Hastings) után már folyamatosan áramlottak hozzá a mindenféle hadinépek, kezdve a másod-harmadszülött nemesektől az utolsó, rekedt trubadúrig.
Uralkodása végére már nagyjából százezres nagyságrendű néptömeggel lehet számolni.
Ami azért nem múlik el nyomtalanul, különösen, ha figyelembe vesszük a helyi, közel sem homogén etnikai megoszlást, amit - ki tudja miért - mostanság angolnak szokás emlegetni.

Azért nem árt tudni, hogy Hastingsnál Hódító Vilmos egy nagyjából ugyanolyan, csak egy-két nemzedékkel korábbról származó viking társulatot vert meg, és nem szegény „angolokat” hajtotta uralma alá.

Bélabáttya (törölt) 2011.12.18. 07:09:01

@Monarch: Pont nem érdekelte őket az akkor még nem létező angol nyelve. Mentek a földért, a hatalomért, a megélhetésért. Ha másért nem, akkor egy kis saját templomocskáért, egyházkerületért. Ami jutott a prédából...

Az egyházi nyelv vastagon a latin volt, illetve az un. Triglosszia elv szerint a héber, a görög és a latin nyelv volt alkalmas az isteni ige hirdetésére...
Csak keletebbre (grúz, örmény, szír), illetve főleg Cirill mester alakította ki az egyházi szlávot (és írását), majd később ennek politikai hatására valamenyi Bizánzot követő ortodox társulat saját nyelven kezdett csevegni a templomban. Cirillt híján meg is égették miatta, de ki tudta magyarázni, úgyhogy inkább szentté avatták. Piktről, gaelről, dánról, norvégről meg ilyenekről szó sem volt, annyira nem, hogy valamikor az 1960-as(!) évektől kezdve lehet egyáltalán a helyi nyelvet is használni a katolikus misén. Addig coki. Ha nem értetted, úgy jártál...

Bélabáttya (törölt) 2011.12.18. 07:20:19

@Kullancs1983: Úgy tudom, ugyanaz a társulat volt a lazarénus és a johannita. Az un. ispotályos lovagok, akik arra vállalkoztak, hogy egyfajta „szervezett” betegellátást hozzanak létre, ápolva, pátyolgatva a beteg, sebesült, nincstelen zarándokokat.
Mivel az ágytálcserés meló azért annyira nem volt szimpi a - zömében - normann nemesuraknak, rájöttek, hogy ezeket lábadozásuk közben meg is kell védeni a galád pogánytól. Na, az már jobban tetszett nekik...
A többit meg csak elmondja róluk a további sok része a posztnak.

Bélabáttya (törölt) 2011.12.18. 07:30:32

@Monarch: Egy kicsit még a nyelvükről.
Akkoriban az elsődleges nemzetközi nyelv a latin volt. Azon dumált az össze pap, a „jobb” nevelést kapó, vagy épp vallásosabb nemesi réteg, de az volt a tudományok, a bíróságok, a kancellária nyelve is egyben. Tulképp egész Európa a latint használta úgy, mint manapság az angolt.
Jóval később, cirka az az erzerhatszázas évekre állt be melléa magukra valamt is adó kultúrnépek nyelveként a francia, illetve mifelénk a német is.

A többi nyelv nem rúgott labdába...

Kullancs1983 2011.12.18. 10:02:24

@Bélabáttya: Én úgy tudom, hogy a lazarénusok amolyan félfüggetlen rend voltak, kapcsolatban álltak mindhárom naggyal, de sosem voltak túl sokan, és nem is avatkoztak bele a politikába. Az ispotályosoknál meg külön volt a harcoló és a betegápoló szárny, mindenki ahhoz csatlakozott amelyikhez akart, csak a vezetés volt közös, de azon a szinten meg már aligha kellett ágytálat cserélgetni...

bz249 2011.12.18. 11:21:12

@Bélabáttya: azert volt itt meg egy lingua franca nevu mediterran kozvetitonyelv, amelyet reszben eppen a keresztes haboruk hozott letre (kellett egy olyan kommunikacios eszkoz amivel az olasz, a francia es az arab megerti egymast).

Bélabáttya (törölt) 2011.12.18. 13:00:43

@Kullancs1983: Lehet. Gondolom a poszt folytatásából majd csak kiderül.

Bandibacsi34 2011.12.20. 18:42:53

Mar johetne a kovetkezo poszt. Meg Eszak-Korearol is a "Szeretett Vezer" emlekere. Pl. Atomprogram, pancelvonat, ehezo katonak, disszidalo katonak stb.

SchA · http://katpol.blog.hu 2011.12.20. 19:01:57

@Bandibacsi34:

Ez olyan mint a csodafegyverek 44-ben:
Nyugalom, jönni fognak. Lassacskán jönni fognak.

Monarch (törölt) 2011.12.22. 20:07:29

@Bélabáttya: Azért az fura, hogy rengeteg írott óangol nyelvemlék van. Persze messze nem annyi, mint Middle English, de azért mégiscsak elég sok. Az viszont tény, hogy a normann hódítás után ezek jórészt eltűnnek, hogy majd Chaucer-rel jöjjenek vissza, akkor már persze nem Old English, hanem Middle English formában.

Úgyhogy az igaz, hogy az írásbeliség a normann hódítás után franciára váltott, de az messze nem igaz, hogy a normann hódítók valamiféle írástudatlan társadalmat találtak volna. Az angolszászok bőven írástudók voltak.

A normann genetikai hatást Bryan Sykes megpróbálta elkülöníteni a viking és angolszász hatástól (nem teljesen reménytelen vállalkozás, mert a normannok norvég eredetűek voltak, a vikingek és angolszászok meg ugye a mai Dánia és az attól délebbi német területekről származtak), és gyakorlatilag nullának tekinti. Persze újabb genetikai kutatások ezen még finomíthatnak. Az biztos, hogy a normann eredetű főnemesség jórészt kihalt, és sose voltak többen a népesség talán 1-2%-ánál.

Angol nyelv meg persze létezett már jócskán a XI. században is, és nem volt mindegy, hogy a pap tud-e a helyiekkel kommunikálni. Nem csak misézésből állt már akkor sem a pap feladata.