"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • KatPol Kávéház XLVI. - Grafit a tetőnKedves hallgatók! A korábban tett ígéretünknek és a meghirdetett szavazás eredményének megfelelően a Csernobil az a sorozat, mellyel az aktuális adásban foglalkozunk. Az adás letölthető innen, a...
  • A megaláztatás évszázada XII.Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez...
  • KatPol Kávéház XLV. - Lánctalpas találkozóKedves hallgatók! Hagyományainkhoz híven podcastunk 45. adásában ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal a Militracks idei rendezvényéről ill. az overlooni hadimúzeumról: Listen to "KatPol...
  • A megaláztatás évszázada XI.Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez...
  • A megaláztatás évszázada X.Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és a Trónok harca c. sorozatról szóló adások miatti hosszabb kihagyás után folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó...

Facebook

Címkék

1.vh (5) 2.vh (82) afganisztán (52) ajanlo (49) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (24) hadsereg a politikában (36) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (78) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (37) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (47) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (55) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (12) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (66) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

[KNN] A béke hírnökei?

2011.05.05. 15:00 Rammjaeger83

A megboldogult Richard Nixon mondta egyszer, hogy a “béketeremtő” a legnagyszerűbb cím, amit a történetírás egy politikusnak adományozhat. Egy kis jóindulattal feltételezhetjük, hogy részben ilyen ambíciók késztették két regionális nemzetközi szervezet képviselőit arra, hogy a közelükben kialakult válsággócokban megpróbálják tárgyalóasztalhoz ültetni a szembenálló feleket - hogy aztán lógó orral térjenek haza.

Az egyik ilyen csoportot az Afrikai Unió (AU) tagjai alkotják, akiket aggodalommal töltött el az egyik jelentős finanszírozójuk és az ellene küzdő felkelők között kialakult patthelyzet. A jelek szerint úgy ítélték meg, nincs okuk feltételezni, hogy a szituáció Líbiában magától jobbra fordul, ezért előálltak egy béketervvel, amit április elején öt afrikai államfő vitt el Tripoliba. Ez első lépésben fegyverszünetet és a NATO-bombázások felfüggesztését írja elő, majd kétoldalú tárgyalások kezdődnének a felkelők és a kormány között, az utóbbi pedig hozzájárulna a politikai reformokhoz, és azonnal engedélyezné a humanitárius segély eljuttatását a harcokban szétdúlt területekre. A javaslatot Kadhafi ezredes elfogadta, a felkelők azonban visszautasították arra hivatkozva, hogy az nem kötelezi a diktátort arra, hogy csapatait visszavonja, a hatalomról lemondjon, elhagyja az országot és leugorjon egy toronyház tetejéről (az utóbbit csak gondolatban tették hozzá, legalábbis ezt gyanítom).

Nem sokkal később és néhány országgal odébb, Jemenben hasonló mértékű kompromisszumkészséget lehetett tapasztalni, ugyanis az arab forradalmi hullám Líbia és Szíria után itt eredményezte a legnagyobb politikai felfordulást (január óta legalább 140 fő halt meg az összecsapásokban). Itt valószínűleg nem jelentek volna meg az önjelölt békéltetők, ha a regionális stabilitás nem volna szívügye a Bahreinben is aktív válságkezelést folytató Öböl-menti Együttműködési Tanácsnak (GCC), amellyel Jemen évek óta csatlakozási tárgyalásokat folytat. (Ezek egyelőre nem sok eredményt hoztak, de a tervek szerint Jemen 2016-ra elnyerheti a tagságot - noha nem a Perzsa-öböl partján van, és sem politikai, sem gazdasági berendezkedésében nem hasonlít az olajmonarchiákra. Persze az érdekszövetség gondolata felülírhatja az efféle aggályokat.)

A GCC Rijádban összeült külügyminiszterei nem sok reményt fűzhetnek a jemeni status quo fennmaradásához, mivel lemondásra szólították fel Ali Abdullah Szaleh elnököt. Az általuk összeállított béketerv szerint az ellenzékkel történő megegyezést követő egy hónapon belül az alelnök kerülne az államfői székbe, és ugyanígy meg kellene válnia posztjától Szaleh legidősebb fiának (A Jemeni Köztársasági Gárda parancsnoka) és két unokaöccsének (az Elnöki Gárda ill. a belügyminisztérium félkatonai erőinek vezetői). Ennek fejében Szaleh elkerülné a felelősségre vonást, és elhagyhatná az országot. Ezután ideiglenes nemzeti egységkormány alakulna az ellenzék vezetőjével az élen, amely két hónapra rá megrendezné a választásokat.

Egy ilyen átmenetet nemcsak az USA és az EU támogatnak, de Oroszország és Kína is, ennek ellenére a békéltetés szándéka - legalábbis egyelőre - itt sem hozott eredményt. Az ellenzék elutasította a béketervet, és Szaleh azonnali lemondását követeli, az elnök pedig eleinte támogatta azt, de azután visszatáncolt és közölte, hogy egyelőre nem kívánja folytatni az egyeztetést a GCC képviselőjével.

Ami engem illet, szerencsétlen fejleménynek tartom azt, ha idegen kormányok bármilyen, számukra logikusnak tűnő megfontolásból beleütik az orrukat egy másik ország polgárháborújába akár azzal, hogy támogatást nyújtanak valamelyik félnek, vagy azzal, hogy fegyverszünetet kényszerítenek ki, “befagyasztva” ezzel a konfliktust ahelyett, hogy megoldanák azt, időt adva ezzel a harcoló feleknek soraik rendezésére és újrafegyverkezésre. (Edward Luttwak 1999-es elemzése szerint ez utóbbi magatartás különösen a hidegháború vége óta jellemző a nagyhatalmakra.) A következmény mindkét esetben rendszerint ugyanaz: a harcok szükségtelen mértékben elhúzódnak és összetetté válnak ahelyett, hogy a maguk természetes ütemében elvezetnének a tartós végkifejlethez. Ráadásul a beavatkozó hatalmak ritkán találják meg a számításukat. Könnyen belefolynak egy konfliktusba, amelyről lényegében fogalmuk sincs, de abból kihátrálni már jóval nehezebb jelentős (presztízs)veszteség nélkül, és a végeredmény sok esetben meg sem felel az elvárásaiknak. Nem csoda, hogy a közvélemény gyakran sanda pillantásokat vet a messzi tájakra béketeremtésre induló buzgómócsing diplomatákra.

Ennek ellenére úgy látszik, hogy a szóban forgó két esetben az érintettek hosszú távon jobban jártak volna a béketervek elfogadásával. A GCC ill. az AU nincsenek abban a helyzetben, hogy saját elképzeléseiket rájuk erőltessék, és aligha áll szándékukban bármelyikük oldalán beavatkozni. A katonai szempontból igen nudli líbiai felkelők kizárásos alapon azzal a nem túl megalapozott feltételezéssel utasították el az AU ajánlatát, hogy a NATO hajlandó lesz egyre nagyobb szerepet vállalni a konfliktusban. Pedig annak elfogadása még akkor is hasznukra vált volna, ha Kadhafi hosszú távon be sem tartja azt, elvégre a jelenlegi helyzetben elsősorban nekik van szükségük legalább lélegzetvételnyi időre soraik rendezéséhez, nem neki.

Ami Szaleh elnököt illeti, döntésében az ellenzék makacssága mellett egyes vélemények szerint más, szintén prózai okok motiválhatták: felbátorodott az ellenzékkel dacoló Kadhafi példáján, és egyébként sem bízik a közismerten gátlástalan szaúdiak biztonsági garanciáiban; ilyeneket szívesebben kapna az amerikaiaktól, hiszen nem akarják a rezsim bukását, és hatalma elsősorban tőlük függ. Elnökségének 32 éve alatt jelentős politikai tehetségről tett tanúbizonyságot - a jemeni viszonyok között már önmagában bámulatos eredmény, hogy még nem lett merénylet áldozata -, de a közelmúltban alighanem végleg elvetette a sulykot azzal, hogy a legidősebb fiát akarja megtenni utódjának, kiváltva ezzel az ország jelentős érdekcsoportjainak ellenállását. Elpártolt tőle még a politikai és katonai elit több prominens tagja is, pl. eddigi jobbkeze, Ali Moszen al-Ahmar tábornok. Ilyen közel még sosem került a bukáshoz, és a GCC ajánlata az ellenzék számára is lehetőséget kínál arra, hogy tőle és családjától vértelen úton megszabaduljanak. Aligha jó ötlet tovább élezni az amúgy is súlyos ellentéteket a világ egyik legjobban felfegyverzett társadalmában, amelynek még tartós béke esetén is igen rosszak a kilátásai.

A béketervek elfogadása megítélésem szerint Líbiában és Jemenben is elvezethetne olyan politikai rendezéshez, amely a jelenlegi válsághelyzet egyetlen hosszú távú megoldását jelentené, ez pedig a szétválás, vagy legalábbis decentralizáció. Mindkét esetben olyan országról van ugyanis szó, amelyre nagy mértékben jellemző a törzsi struktúrák fennmaradása, ennek ellenére a mesterségesen létrehozott államiság keretei közé szorultak. A jelenlegi Líbiát az olasz gyarmatosítók 1934-ben rajzolták körbe a térképen vonalzóval, nem tekinthet tehát vissza különösebb hagyományokra, amelyek kialakíthatták volna lakóiban az összetartozás tudatát. Ehhez képest az ország két fő egykori közigazgatási területe, Tripolitánia és Kirenaika jelentős történelmi múlttal rendelkeznek. A Kadhafi elleni felkelés lényegében Kirenaika területére korlátozódik, mivel itt élnek a vele régóta dacoló törzsek, pl. a Zuwayya. Ennek ismeretében valószínűsíthető, hogy a harcok elhúzódása Líbia kettéosztásához fog vezetni.

Az egységes Jemenben, amely 1990 óta létezik, még ennél is nyilvánvalóbbak a törésvonalak: Észak-Jemen már ezer éve tényleges autonómiával bírt, míg Dél-Jemen a britek kreálmánya. Az egyesítés utáni feszültségek, amelyek az utóbbi években a déli szeparatizmus felerősödéséhez vezettek, nagyrészt abból származtak, hogy az északi politikai és katonai vezetés igyekezett minden pozíciót kisajátítani magának. Ez legalábbis felveti a kérdést, hogy van-e egyáltalán értelme hosszabb távon egyben tartani ezt az államalakulatot. 

16 komment


| More

Címkék: líbia jemen felkelés gcc knn

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr482849487

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

milliliteratura · http://milliliteratura.blog.hu/ 2011.05.05. 16:26:28

a szaudiak helyében csinálnék valami diktátor disneylandet, mubarak mellé begyűjteném kadhafit, asszadot meg szalehet plusz a családot. a turizmus lekörözné az olajágazatot izibe.

a gcc-jemen házasság inkább jemennek lenne kiút a semmiből, az öböl szarik rájuk, egyedül a szaudiaknak lényeg, hogy valami stabilitás-féle legyen ott lent. jemen semmit nem tud kínálni igazán.

Liquid_Night 2011.05.06. 08:13:15

Sajnos forrást nem tudok linkelni, de úgy olvastam, hogy az USA iraki szerepvállalásának eddigi költségeiből minden egyes iraki állampolgárnak nyugat-európai egzisztenciát lehetett volna teremteni.

Nyilván vannak kultúrantropológiai különbségek, de a Marshall-terv óta tudjuk, hogy a jólét békét teremt.

Mi lenne, ha ezeket a zsebdiktatúrákat úgy fejeznék le (az apparátussal együtt), hogy valamiképp elkezdenék a tömegnek csorgatni a jólétet? Gondolom Ahmed se feltétlen akarna követ dobálni meg AK replikát esztergálni, ha ehelyett várná otthon a kényelmes fotel meg a vízipipa...

molnibalage 2011.05.06. 10:38:51

Érdekes ellentét fogalmazódik meg a cikkben. Ne legyen beavatkozás, de nem jó a konfliktus konzerválódása sem.

Ezek jelenleg ellentmondanak egymásnak Líbiában.

Egyébként meg nem értem, hogy miért ekézed (?) a felkelőket, ha nem fogadják el azt, hogy tűnjön el az a bohóc a jó büdös francba. Ez olyan, mintha a rendszerváltás után nem tűnik el az előző rendszer sleppje. Azt látjuk, hogy itthon hova vezetett ez...

Monarch (törölt) 2011.05.06. 12:03:19

@molnibalage: Ha nincs beavatkozás, a konfliktus ritkán konzerválódik. Egyszerűen az egyik fél erősebb, és beavatkozás nélkül az erősebb fél előbb-utóbb győz. Pont. Nagyon ritka, hogy logisztikai okokból erre ténylegesen képtelen. Persze ilyen is lehet, pl. a másik törzs által lakott területre már nem tud hadjáratot vezetni, mert akkora sereget, ami helyben fölénybe kerül a magas szinten kalasnyikovizált helybeliekkel, már nem tud ellátni messze a saját törzsi területétől... De a legtöbb esetben külső támogatás nélkül még így is véget ér a polgárháború legalább valamilyen kompromisszummal.

Líbiában a régi elit eltűnése azt jelenti, hogy bizonyos törzsek helyett bizonyos más törzsek kerülnek hatalomra (Egyiptom vagy Tunézia tudtommal pont messze nem ennyire törzsi alapú társadalmak, de Líbia...), úgyhogy nem igazán tűnik sem járható útnak, sem pedig előrelépésnek. Kadhafi saját törzse elég kicsi, és a hatalmát pont erre építette, hogy a törzsek (legalábbis a fő bázisát képező nagyobb tripolitániai törzsek) között afféle kívülálló, semleges közvetítőként tudott fellépni.

bz249 2011.05.06. 12:57:52

@Monarch: "Egyiptom vagy Tunézia tudtommal pont messze nem ennyire törzsi alapú társadalmak, de Líbia..."

Eleve olyan, hogy Egyiptom meg Tunezia azok komoly tortenelmi hagyomannyal rendelkezo allamok voltak, a hataraik persze valtoztak, de azert volt olyan, hogy egyiptomi es tuneziai kultura. Masreszrol az evszazados brit es francia uralom is megtette a hatasat. Szoval egy egyiptomi vagy tuneziai kepes magat nemzeti alapon meghatarozni.

Namost ezzel szemben all Libia, amelyiket ugye eloszor az olaszok szerveztek egybe (1934-ben), de aztan ujra szetdobtak a britek es franciak kozott, majd 1951-ben ujraosszeraktak. Ezalatt a szuk 80 ev alatt meg nem alakult ki a libiai nemzettudat.

molnibalage 2011.05.06. 13:50:50

@bz249: A modern Egyiptom és összes Arab állam 1920-50 között jöttek létre és sok közük nincs ott a régi államhoz, Brit Koronagyarmat volt.

Nem értem, hogy Líbia mirét élvezne hátrányt -e téren.

SchA · http://katpol.blog.hu 2011.05.06. 14:24:13

@molnibalage:

Azt hittem, már más topikokban megbeszéltük, hogy létrejövés =/= függetlenedés.

Ne legyél olyan, mint azok a szélsőszlovákok, akik politikai megfontolásokból azt mondják, hogy Magyarország 1921-ben jött létre.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2011.05.06. 14:52:21

@Liquid_Night:

Az ötlet jó, már War Nerd is felvetette, ám demokratikus rendszerekben a törvényhozás nem sok eséllyel szavaz meg ilyesmire pénzt.

@Monarch:

"Ha nincs beavatkozás, a konfliktus ritkán konzerválódik."

Ahogy mondod. A jelenlegi líbiai patthelyzet a NATO-beavatkozás következménye.

@molnibalage:

A híradásokból az olvasható ki, hogy a felkelők katonai képességeit és magát a felkelés méretét erősen túlbecsülték a nyugatiak, amikor a beavatkozás mellett döntöttek. Ennek ellenére a felkelők olyan feltételeket szabnak a politikai rendezéshez, melyeket nem tudnak kikényszeríteni, a NATO pedig minden jel szerint nem akar kikényszeríteni. Puszta önérdekből is alighanem jobban jártak volna, ha elfogadják az AU ajánlatát, még a nyugat szemében is tetszeleghetnének a párbeszédre nyitott, mérsékelt arabok szerepében.

Ami a sleppet illeti, nagyon kétlem, hogy a felkelők majdani sleppje sokkal kompetensebb vagy erkölcsileg feddhetetlenebb lenne. Meet the new boss, same as the old boss. A beszámolók szerint Líbiában közel-keleti viszonylatban igen erősen a törzsi struktúrák, mivel Kadhafi nagyrészt ezekre építette a hatalmát. Ezen a téren nem lesz egyhamar jelentős változás. Ha pedig egy domináns törzs v. törzsszövetség megszerzi az államhatalmat, abból nem lesz különösebb fejlődés.

.

bz249 2011.05.06. 14:57:11

@molnibalage: Libia az a resze Afrikanak, amelyiket az olaszok foglaltak el es a Foldkozi-tenger partjan fekszik. Elotte meg kb. Karthago megalapitasatol fogva kulonbozo hatalmak hatarvideke volt.

Egyiptom meg Szaladin ota letezo entitas es ezidoben vegig minimum olyan fuggetlen, mint Magyarorszag. Vagy akkor Magyarorszag is 1990-ben jott letre egy rovid 1921-44 kozotti fuggetlensegi intermezzot leszamitva?

Liquid_Night 2011.05.06. 15:24:04

@Rammjaeger83: Meg nyilván nem mindegy, hogy a pénz az otthoni (hadi)iparba (meg ide-oda) megy-e, vagy az óceánon túlra...:)

peelou75 2011.05.06. 15:52:08

Ha tényleg az lesz a vége, hogy létrejön egy Kelet-Líbia, Bengázi központtal, az európai szempontból igazi nesze semmi fogd meg jól. Bár a gáz és olajlelőhelyek javarésze ide esne, ez nem hiszem hogy olyan nagy new-business lehetőségeket rejtene magában, mert ezek a kitermelőhelyek már eddig is nyugati multik kezében voltak. Szóval ennél a forgatókönyvnél nettó szívás lesz az egyenlege a kalandnak...

bz249 2011.05.07. 10:40:43

A tegnapelotti skot valasztasok utan elkepzelheto, hogy a brit beketargyalok kerulni fogjak a felosztas es elszakadas szavakat, amikor megprobalnak valami egyezmenyt letrehozni. :)

bz249 2011.05.09. 17:23:50

Amugy most, hogy a libiai haboru legfontosabb politikai celjat sikerult kipipalni (a 10 milliard dollaros indiai vadaszrepulobeszerzesi tenderen valamelyik szelvihar fog nyerni, vagy a Typhoon vagy a Rafale) tenyleg ideje lenne, hogy a brit-francia koalicio kitalalja, hogy mi is legyen a helyzet megoldasa.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2011.05.10. 12:51:52

@bz249:

Szerinted a brit és francia légierő líbiai szereplése befolyásolta az indiai döntést? Érdekes felvetés (no sarcasm).

bz249 2011.05.10. 13:08:37

@Rammjaeger83: hogy befolyasolta-e azt nem tudom, mindenesetre mindket tipusnak ez volt az elso eles bevetese (talan a Typhoon repult Afganisztanban is, de az meg annyira sem eles, mint Libia) es vegulis sikeresen szerepeltek.

Az indiai tobbfeladatu vadasz tender utolso koret aprilis vegen hirdettek ki. Szoval az indiai donteshozok figyelembe vehettek a libiai esemenyeket (egy lelott Rafale vagy Typhoon negativan befolyasolhatta volna az indusokat).