A magyar médiában csak a legolvasottabb híroldalakon jelent meg, de Németországban már jó ideje sajtótéma a Bundesmarine háromárbócos kiképzőhajójának esete. A felzúdulás előzménye, hogy a Gorch Fock fedélzetén még 2010. novemberében az árcbócról lezuhanva halálos balesetet szenvedett egy tengerészkadét-hölgy. Ezt követően a hírek szerint a legénységet alkotó kadétok „zendülésre tettek kísérletet”. A január folyamán napvilágra került hírek szerint az események fényében a kadétokat hazarendelték, a kapitányt a német védelmi miniszter felfüggesztette pozíciójából, a hajó pedig egy dél-amerikai kikötőben várta a német védelmi minisztérium vizsgálóbizottságának érkezését. Miután a bizottság megkezdte a vizsgálódást, a hajót néhány napja végül visszarendelték Németországba.

A hírt természetesen felkapta a német politikai elit és a bulvármédia is.  Az eset jó felvezetőként szolgál ahhoz, hogy némi teret szentelhessünk - a klasszikusnak számító világháborús témák mellett - a kortárs német hadigépezettel kapcsolatos kérdéseknek is, különös tekintettel a Bundeswehr és a honvédelem általában sajátos helyzetére a német társadalmon belül.

Külön növelte a bulvármédia étvágyát az a tény, hogy nemcsak a mostani, de a legutóbbi balesetben, 2008-ban szerencsétlenül járt kadét is a kiképzendő állomány női tagjai közé tartozott. - A Bundeswehrben egyébként minden fegyvernemben és minden kategóriába 2001 óta nemek közti egyenlőség érvényesül, azaz fizikai alkalmasság esetén nők is betölthetnek bármilyen posztot. - A téma „nők a haderőben” illetve „mi keresnivalójuk van egy vitorláson?” című kérdései iránt érdeklődőknek ajánlott kommentek és hozzászólások például itt.

A BILD, a Spiegel, vagy éppen a fővárosi Berliner Zeitung hasábjain december-január folyamán egymást érték a „megbízható forrásokból származó” információk a hajón zajló alkoholizmusról, a kadét hölgyekkel szembeni szexuális zaklatásról, a novemberi balesetet követő napokban szervezett jelmezes „buliról”, a keretlegénység és a kadétok közti feszült viszonyról, és így tovább.

A kapitány felmentését követően is folytatódó cikkhadjáratban szó esett még a tisztikar (2004-es) vízisí-bemutatójáról, illetve online-felhívásokban kérték az olvasóközönséget „bármilyen, további szaftos információ megosztására”. Ezen kívül megjelentek az olyan jól csengő jelzők is, mint „Németország legnagyobb úszó bordélyháza”, illetve a hajó nevéből képzett, amúgy magától értetődő szójátékok.

Maga a Gorch Fock amúgy 1958 óta áll a Bundesmarine szolgálatában, kiképző-vitorlásként. A más országokban is alkalmazott kiképzési gyakorlat lényege az, hogy a tisztjelölt kadétok tanulmányaik elején elsőnek a hajózás hagyományos alapjaival ismerkedjenek meg, a mechanikus eszközökkel történő navigációtól kezdve a vitorlabontásig és a padlósúrolásig. A hajó tehát, mely minden évben  kiképző küldetést hajt végre (elsősorban az Atlanti-óceánon), a további időben pedig múzeumként szolgál, szimbolikus jelentőséggel bír a német haditengerészet számára, ha úgy tetszik, PR-ikon.  

Magának a hajónak a fedélzetén amúgy 1958 óta 12 halálos kimenetelű baleset történt, a 2000-es években három.

A haditengerészet hivatalos forrásai, illetve a védelmi minisztérium viszonylag későn reagált a témára. A hivatalos vizsgálat során, illetve a kadétok visszahívása és a kapitány felmentése kapcsán nagyobb hangsúlyt fektettek arra a kérdésre, hogy valóban történt-e a balesetet követően zendülés a kadétok körében?

A rendelkezésre álló információk szerint a balesetet követően a kadétok közül többen megtagadták az árbócon való szolgálatteljesítést, melyet a kapitány zendülésként értékelt. A „parancsmegtagadás” máshol talán egyértelműbb fogalmát nagyban árnyalja a Bundeswehrben bevezetett vezetési kultúra és ennek alkalmazása a hajón.

Egyfelől az Innere Führung jegyében a parancskiadást követően a beosztottnak joga van mérlegelni az adott parancs következményeit, és ez alapján lehetősége van annak nem teljesítésére. Ez most egyelőre erős leegyszerűsítés, aki bővebb jogi szakszövegeket szeretne olvasni a témában, annak az itteni szócikket tudjuk ajánlani, de elképzelhető, hogy a jövőben bővebben is feldolgozzuk a témát.

Emellett, a beszámolók alapján „mászni ugyan nem kötelező, de ugyebár senki nem akar alulmaradni a többiekkel szemben, így mászik” – Azaz kérdéses, hogy egyáltalán parancsba volt-e adva a fenti tevékenység, vagy egyszerűen az „egészséges közösségi szellem” kedvéért minden kadét megcsinált mindenféle (nem) kötelező tevékenységet.

Az eset politikai vonatkozásai adottak. A német ellenzék természetesen zu Guttenberg védelmi miniszter lemondását követeli. Ennél érdekesebb azonban a miniszter személye és a bulvármédia közti vélt, vagy valós összefonódás. Guttenberg jelenleg – az esetek ellenére is – Németország legnépszerűbb politikusa, sokan Merkel kancellár lehetséges utódját látják benne. Ráadásul más esetekben gyakran szerepel pozitív fényben is a bulvármédiában. Többen felvetették, hogy direkt kapcsolat volt a BILD bulvárlap által lehozott „információk” és Guttenberg döntése között a kapitány felmentéséről. (Bővebben itt és itt) A Guttenberggel szembeni kedvenc vád a parasztáldozat-taktika alkalmazása, miszerint a hasonló botrányokat egy-egy, a katonai stáb köréből kikerülő „felelős” felmentésével oldja meg. Hasonló esetre hivatkoznak a korábbi Kunduz-incidens kapcsán is.

Engedjünk meg itt egy költői kérdést: mégis kit kellene felmenteni, ha nem a felelős elöljárót?

Maga a hadsereg – nem meglepő módon – meglehetősen szűk szavú kommentárt fűzött az esethez, elsősorban a bulvármédiában megjelent mocskolódás cáfolata céljából. Megszólalt a haditengerészetért felelős elöljáró tiszt is. (Németországban nincs klasszikus értelemben vett vezérkar, illetve legfelső katonai szint, az ilyen feladatokat a civil védelmi minisztérium végzi) Egészen mostanáig csak nagyon kevés olyan cikkel lehetett találkozni, ahol megkísérelték megvédeni a „mundér maradék becsületét” – mint például az itteni interjúsorozatban, illetve a napokban a legénység részéről közzétett nyílt levélben, melyben az érintettek cáfolnak minden, a bulvárlapok által felhozott vádat.

A vita során felmerült, hogy egyáltalán szüksége van-e a német haditengerészetnek kiképző vitorlásra a mai modern körülmények közepette. Ez a gyakorlat azonban nem Németországban egyedüli. Más, zömmel kisebb haditengerészettel bíró államok és szervezetek is üzemeltetnek ilyen hajókat.

Ezek közül nem egy a Gorch Fock-al azonos felépítésű, legtöbbjük éppen a Harmadik Birodalom zászlaja alatt rótta a tengereket a '30-as évek óta, hogy a világháború hadizsákmányként más hatalmak haditengerészeténél folytassa, vagy fejezze be pályafutását. Erről persze a bulvárlapok diplomatikusan hallgatnak.

Így például a mai hajóval teljesen megegyező névadó előd (Gorch Fock I) 1933-tól a Kriegsmarine kötelékében teljesített azonos feladatokat, majd a háború végén szovjet hadizsákmányként „товарищ”-ként néven szolgálta a Vörös Flotta kiképzési céljait egészen a Szovjetunió felbomlásáig. Ezután az ukrán haditengerészet kötelékében sikerült néhány év alatt lerohasztani, és 1999 óta ismét német kézben, immár múzeumhajóként tekinthető meg.

Egy másik testvérhajó az 1936-ban vízrebocsátott Horst Wessel, amely a háború vége óta a mai napig az USA parti őrségének kiképzőhajója, természetesen átnevezve. 

Ezen kívül hasonló osztályú hajóval rendelkezik a portugál (amerikai, majd brazil tulajdonból átvéve), illetve a román haditengerészet is. Utóbbi kivétel, hiszen értelemszerűen nem hadizsákmányként került a Fekete-tengerre, hanem még 1938-ban vásárolták vadonatújan, és azóta ott is maradt.

Csemegeként pedig megtekinthető a hajó saját weboldala, különös tekintettel a vendégkönyvben hemzsegő kommentekre és a legénység összetartását hangsúlyozó címlapfotóra. Ein Kommandant, eine Besatzung, ein Schiff!