"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • Amikor minden hiábavaló„Gyanútlanul és akaratlanul, csalimadárként magamra húztam kettőt a konvoj négy kísérőhajója közül...Megint olyan makacsul üldöztek, hogy a legkevésbé én magam hittem volna, hogy le tudjuk őket...
  • Festung BudapestHosszú kihagyás után ismét egy irodalmi újdonságot ajánlunk az olvasóközönség figyelmébe. A mai napon kerül ki a nyomdából a bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin A Budapest Erőd. A magyar főváros...
  • KatPol Kávéház XLVI. - Grafit a tetőnKedves hallgatók! A korábban tett ígéretünknek és a meghirdetett szavazás eredményének megfelelően a Csernobil az a sorozat, mellyel az aktuális adásban foglalkozunk. Az adás letölthető innen, a...
  • A megaláztatás évszázada XII.Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez...
  • KatPol Kávéház XLV. - Lánctalpas találkozóKedves hallgatók! Hagyományainkhoz híven podcastunk 45. adásában ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal a Militracks idei rendezvényéről ill. az overlooni hadimúzeumról: Listen to "KatPol...

Facebook

Címkék

1.vh (5) 2.vh (84) afganisztán (52) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (36) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (78) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (38) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (49) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (55) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (13) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (67) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

MiG-ek hányattatásai

2011.01.13. 17:10 Rammjaeger83

A fegyveres konfliktusok előre nem látható, drámai módon befolyásolják az egyéni sorsokat - ezt mindenki tudja, hiszen ellenkező esetben pl. a veteránok visszaemlékezései sem lettek volna soha népszerűek. Érdemes viszont arról is megemlékezni, hogy nemcsak a háborúk résztvevőinek, elszenvedőinek, hanem az azokban bevetett fegyverek történetei is gyakran bővelkednek kalandokban és a váratlan fordulatokban. Ez részben a körmönfont machinációkat alkalmazó nagyhatalmaknak köszönhető, amelyek hajlamosak bőkezű katonai támogatással kedveskedni kisebb aktuális szövetségeseiknek, várakozásaik szerint így billentve a maguk javára a regionális erőegyensúlyt, figyelmen kívül hagyva viszont a lehetséges hosszú távú negatív következményeket.

Soft power hiányában a Szovjetunió előszeretettel folyamodott ehhez a módszerhez; hadiiparának közismerten strapabíró, kevés karbantartást igénylő termékei kifejezetten megfeleltek erre a célra. Közéjük tartoztak a moszkvai 155. számú kísérleti és tervező iroda méltán népszerű vadászgépei, melyek mai történetünk főszereplői. A továbbiakban olyan kirívó esetekről lesz szó, amikor a messzi tájakon egyáltalán nem sikerült betölteniük a gyártójuk által eredetileg nekik szánt szerepet.  

Kambodzsa egykor Délkelet-Ázsia félelmetes hírű katonai nagyhatalmának számított, a  hidegháború első évtizedeire azonban egykori dicsősége rég tovatűnt. Az országot 40 éven át irányító Norodom Szihanuk herceg - mint később kiderült: helyesen - meg volt győződve róla, hogy a térségben hosszú távon a kínai befolyás lesz meghatározó, és ennek megfelelően Dél-Vietnam sem tudja majd feltartóztatni a kommunista veszélyt. Ugyanakkor az Egyesült Államokkal is kerülte a konfliktust, és hazáját igyekezett távol tartani a vietnami háborútól.

Jó szándékai ellenére tevékenységét nyugodtan minősíthetjük a semlegességi politika állatorvosi lovának. Szihanuk ugyanis tipikus példája volt annak a politikusnak, aki addig keveri a fekáliát, amíg végül be nem rántja a kanál. Mivel idegesítette az amerikaiak egyre növekvő dél-vietnami jelenléte, és azt sem akarta, hogy bármilyen ürüggyel beleszóljanak a belpolitikájába, 1963-tól nem tartott igényt katonai támogatásukra, kiutasította tanácsadóikat, és inkább a keleti tömbhöz közeledett, pl. eltűrte a Vietkong jelenlétét a keleti országrészben. A kezüket bizonyára elégedetten dörzsölő szovjet pártvezetők ezt fegyverszállításokkal honorálták - pl. 1967-ig 12 db használt MiG-17F vadászgéppel. A rivális kínaiak sem akartak lemaradni, ezért 1968 elején 6 darabot küldtek Kambodzsának ugyanebből a típusból, melyet licensz alapján gyártottak és F-5 néven exportáltak.

Az 1964 elején érkezett első 4 gép világosszürke festéssel volt ellátva: 

A khmer sólymok egy archív filmfelvételen:

A második szállítmánnyal érkezett gépeket már fantáziadúsabb festéssel látták el. Ezen még nincs rajta a királyi felségjel:

Az 1721. lajstromszámú gép:

Egy MiG17F és egy MiG-15UTI kiképzőgép: 

Csakhogy a harmadik világbeli fegyveres erők egyik nehezen leküzdhető hiányossága az, hogy nem képesek nagyobb mennyiségű fegyverzet gyors hadrendbe állítására és szervizelésére. Szihanuk ráadásul a francia mintára felállított, nem egészen 35 ezer fős hadseregét szándékosan meghagyta a teljes elhanyagoltság állapotában, mivel tartott az elégedetlen tisztikar esetleges puccskísérletétől. A teljes tétlensége miatt csak Királyi Repülőklubnak csúfolt Khmer Királyi Légierő (AVRK) élére háziorvosát, Ngo Hou-t nevezte ki vezérőrnagyi rendfokozatban. A beszerzést is ötletszerűen, a pillanatnyi külpolitikai viszonyoknak megfelelően intézte, így 1963-ban az AVRK összesen 15 típussal rendelkezett (a helikoptereket is beleértve). Ez még egy fejlettebb országnak is összetett logisztikai problémákat okozott volna, így a 83 gép többsége pótalkatrészek és megfelelő karbantartás hiányában bevetésre képtelenül vesztegelt az ország egyetlen légitámaszpontján (Pochentong).

Szihanuk közben tovább folytatta hintapolitikáját. 1967 végén engedélyezte, hogy a róla elnevezett kikötőt Észak-Vietnam felhasználja a Vietkong hadtápolására (ekkoriban ez az útvonal nagyobb jelentőséggel bírt, mint a hírhedt Ho Si Minh-ösvény), de eltűrte a kelet-Kambodzsában egyre pofátlanabb módon tevékenykedő kommunista gerillák elleni amerikai bombatámadásokat is. Ezzel elsősorban nem a két érintett országot haragította magára - elvégre egyiknek sem jelentett érdemi fenyegetést -, hanem saját konzervatív tisztjeit, akik 1970 márciusában Lon Nol altábornagy-miniszterelnök vezetésével sikeresen megdöntötték hatalmát, miközben ő Moszkvában tárgyalt újabb fegyverszállítmányokról.

Dél-Vietnam azonnal kinyilvánította támogatását az új vezetés iránt. Hivatalosan a Nixon-kormány is üdvözölte a puccsot, de vegyes érzelmekkel fogadta azt. Lon Nol lezárta Sihanoukville kikötőjét a kommunista szállítmányok előtt, és harcot hirdetett a Vietkong és a Vörös Khmer ellen. Az amerikaiak tudták, hogy mindez a háború nemkívánatos kiterjedésével fenyeget, és Lon Nol külső segítség nélkül gyorsan megbukik - Szihanuk visszatérése azonban túl nagy kockázatot jelentett volna. Gyorsan katonai felszerelést, tanácsadókat és kiképzőket küldtek tehát neki; a baráti Dél-Vietnam, Thaiföld, Tajvan és Indonézia is követte a példát. 

Phnom Penh-ben az amerikai katonai attasé parancsot kapott, hogy mérje fel az AVRK állapotát. Az eredmény összhangban állt az aggodalmakkal: a 98 gépből 21 (köztük 13 db MiG-17F) volt üzemképes, és a 100 bevethető pilóta fele rendelkezett a szükséges ismeretekkel. Az amerikaiak hamarosan több használt gépet adtak nekik, de mivel a SZU természetesen felfüggesztett minden további katonai támogatást, a korábban tőle kapott típusok esetében improvizálni kellett.

A kambodzsai szerelők amerikai közreműködéssel a MiG-17F-ek gépágyúit 12,7 mm-es Browning M2 géppuskákra cserélték, és mivel a szovjet FAB-100 és FAB-250 bombákból nem maradt raktáron, a póttartályok rögzítőpontjait eltávolították, és a gépeket az év novemberére alkalmassá tették az 500 fontos Mk 82 bombák hordozására. Ezek vezérsíkjai a felszállás során veszélyesen közel kerültek a felszállópályához, így a pilótáknak különösen vigyázniuk kellett. Az összes működőképes gépet egy vadászbombázó-századba szervezték, és az átkeresztelt Khmer Nemzeti Légierő (AVNK) a puccsot követő egy héten több bevetést repült (az ország immár felét uraló Vietkong és Vörös Khmer ellen), mint az azt megelőző 16 évben összesen(!).                          

Az 1970-es hatalomátvétel után bevezetett új, némileg az amerikaira hasonlító felségjel:

Az 1721. lajstromszámú MiG-17F a dél-vietnami Tan Son Nhut légitámaszponton. A háttérben a déliek Northrop F-5 vadászbombázói. A kambodzsai MiG-ek 1970-ben gyakran állomásoztak dél-vietnami támaszpontokon, az ott szolgáló tájékozatlanabb amerikai személyzet valószínűleg nem kis meglepetésére:

Egy kambodzsai MiG egy amerikai F-4 Phantom mellett. Még hogy a szovjet törpe hatalmas...:

 

Március végén a délkeleti határvidéken dél-vietnami erők is csatlakoztak a Vietkong elleni harchoz, és támogatásukra a dél-vietnami légierő (VNAF) több egységét átcsoportosították Kambodzsába. Az erőfeszítések ellenére a felkészületlen kambodzsai csapatok támadásai kudarcba fulladtak, ezért május-június folyamán az amerikai és dél-vietnami hadsereg több mint 100 ezer katonával összesen 13 nagyobb műveletet indított a kambodzsai Vietkong-támaszpontok felszámolására, melyek során gazdag hadizsákmányt ejtettek.

Nixon az offenzíva időtartamát 60 napban, mélységét pedig 35 km-ben korlátozta - részben azért, hogy elkerülje a nagyobb belpolitikai cirkuszt, másrészt Dél-Vietnamban éppen kihátrálni szándékozott egy háborúból, így nyilván nem akart belefolyni a határ túloldalán egy másikba. A kambodzsai hadművelet ideiglenesen enyhítette a Dél-Vietnamra nehezedő nyomást és elősegítette az amerikai csapatkivonás folytatását, tehát tulajdonképpen sikeresnek tekinthető - viszont olyan folyamatoknak is lökést adott, melyek hosszú polgárháborúba taszították Kambodzsát.

A hadműveletet kísérő légitámadásoknak csak töredékét hajtotta végre az AVNK, szovjet eredetű gépei esetében az alkatrészhiány egyébként is állandó problémát jelentett. A sors fintora, hogy a legsúlyosabb csapást a földön szenvedte el: 1971. január 21-én éjjel egy kb. 100 fős, géppuskákkal és rakétavetőkkel felszerelt vietnami kommandó  rajtaütött a Pochentong légitámaszponton. 39 kambodzsai katona meghalt, 170 megsebesült, és megsemmisült a géppark zöme, így az összes MiG-17F is. (Az 1024. lajstromszámú gépet az amerikai légierő még a puccsot követően tesztelés céljából a pleikui légitámaszpontra vitte, de ott 1970. április 24-én a Vietkong aknavetőkkel szétlőtte.)

Az amerikaiak részben pótolták a veszteségeket, és Lon Nol kormánya még négy éven át folytatta az egyre reménytelenebb harcot a Vörös Khmer és azok észak-vietnami támogatói ellen. Kambodzsa legközelebb 1975-ben rendelkezett sugárhajtású vadászgépekkel, amikor Kína (többek között) 16 db F-6C-vel (lent) látta el Pol Pot vérben gázoló agrárkollektivista parasztköztársaságát. Nem egészen négy évvel később ezek közül néhány a történelem egy újabb sajátos fordulata következtében a vietnamiak zsákmánya lett.   

 

Délkelet-Ázsiában az '50-es években nemcsak Szihanuk vagy az észak-vietnamiak próbálták minél jobban kihasználni szovjet kapcsolataikat. Így tett Indonézia elnöke, Sukarno is, aki igényt tartott a még mindig holland fennhatóság alatti Nyugat-Új-Guinea zsíros földjére, és természetesen ezt alá is akarta támasztani valamivel. Hruscsov a jelek szerint kész volt segítő kezet nyújtani, mivel annyi katonai támogatásban részesítette, hogy 1960-ra az indonéz volt az egyik legjobban felszerelt hadsereg a déli féltekén. 1959-ben Lengyelország - nyilván szovjet nyomásra - például 55 db Lim-5 és 5 db Lim-5P vadászgépet szállított Indonéziának (ezek a MiG-17F és MiG17PF licenszben gyártott változatai voltak), a SZU pedig MiG-19-eket és 20 db MiG-21-et is küldött.

A hollandoknak végülis nem kellett ezek rombolóerejét megtapasztalniuk, mivel önként kivonultak a területről. Nem tudom, hogy a későbbiekben a Kremlnek voltak-e ambiciózus tervei az "el nem kötelezett" Indonéziával, de azokat biztosan keresztülhúzta a Suharto vezette 1965-ös katonai hatalomátvétel - melynek során (micsoda fordulat!) a légierő vadászgépeit is bevetették - és az azt követő, mértékadó becslések szerint több százezer áldozatot követelő kommunistaellenes tisztogató kampány. Mivel Suharto Amerika-barát külpolitikát folytatott, a SZU megvont minden további katonai támogatást. Erre válaszul a '70-es években az indonéz légierő (AURI) átnyergelt a nyugati típusokra, a szovjet gyártmányú gépeit pedig pótalkatrészek és karbantartás hiányában kiselejtezte. Sokból azóta múzeumi tárgy és köztéri dekoráció lett, így állítva emléket a hruscsovi vezetés külpolitikai zsenialitásának:

 

Moszkva efféle harmadik világbeli befektetései azonban nemcsak egy gyökeres belpolitikai fordulat miatt eshettek kútba. 1963-tól az egykor ígéretes helynek tűnő Szomáliát is jelentős katonai támogatásban részesítették, melynek fejében a szovjet haditengerészet használhatta Berbera kikötőjet. A szomáli légierőt pl.  többek között 54 db MiG-17-el és 40 db MiG-21MF-el látták el, de 1977-re a nem megfelelő karbantartás miatt csak 10 db MiG-17 és 30 db MiG-21 volt üzemképes. Ebben az évben az ország vezetője, Sziad Barre vezérőrnagy - alighanem az amerikaiak és a velük szövetséges arab olajmonarchiák bíztatására - félreérthetetlen jelét adta annak, hogy a továbbiakban nem kíván asszisztálni egy kelet-afrikai szovjetbarát tömb létrehozására szőtt elképzelésekhez. Erre a Kreml az addig Szomáliának folyósított katonai támogatást lényegében átcsatornázta a szocialista Etiópiának.

Ezután többnyire pakisztáni zsoldosok repülték a szomáli MiG-eket, és amelyek nem vesztek oda az ogadeni háborúban, azokat a légierő pótalkatrészek hiján végül kidobta a szemétbe.

(További képek itt.)

"Könnyen jött, könnyen ment" - gondolhatták. Főleg Kína pótolta a veszteségeiket, de néhány évvel később maga az egységes Szomália is a történelem szemétdombjára került, egykori légierejének egy MiG-17-ese pedig azóta a szakadár Szomáliföld függetlenségi harcának állít emléket a senki által el nem ismert ország fővárosában:     

 

Voltak olyan országok, amelyek az ilyen furmányos haditechnikával még jóval kedvezőbb viszonyok között sem tudtak mit kezdeni. Afrika egyik első "szocialista orientációjú" egypártrendszere, Kongó-Brazzaville (akkori nevén Kongói Népköztársaság - nem összekeverendő nagy keleti szomszédjával) területét Kuba sokáig bázisként és afféle logisztikai központként használta angolai aknamunkája és intervenciója támogatására. A kubai légierő (DAAFAR) ebből a célból  MiG-17-eket is állomásoztatott a Pointe-Noire melletti légitámaszponton, majd a '70-es évek végén kb. 20 darabot hátrahagyott a "testvéri" országnak.

Egy, a SZU-tól korábban kapott MiG-15UTI kiképzőgép és egy MiG-17 a népi Kongó kapás-kalapácsos felségjelével:

 

A szovjet légierő tisztjei között nem véletlenül keringtek legendák a hozzájuk kiképzésre küldött arab és különösen fekete-afrikai pilóták teljes hozzá nem értéséről: a kongói MiG-ek zöme balesetek során odaveszett. A megmaradt gépeket átadták az enyészetnek, miután veszteségeik pótlására a SZU 1990-ben 16 db MiG-21bis-t és néhány MiG-21UM-t szállított: 

 

Persze ez semmit sem változtatott a pilóták és a szerelők színvonalán, így 1997-re kettő kivételével már az összes MiG-21 lezuhant, vagy üzemképtelenül vesztegelt egy hangárban.

(Általában az ilyen jellegű haditechnikai beszerzések során a vásárló 4:1-5:1 vagy ennél is magasabb arányban rendel vadászgépeket és kiképzőgépeket. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az olyan országok esetében, mint Kongó-Brazzaville, inkább az 1:1 arány lenne indokolt...)

Olyan sajátos esetekről is tud a történetírás, amikor egy légierő egyszerűen a rossz időzítés miatt nem tudja használni a gépeit. Megfelelő hadiipari infrastruktúra hiányában Irak rendszeresen külföldre küldte fegyvereit felújításra és a fontosabb javítások elvégzésére. A '80-as években összesen 25 db MiG-21SzMT-t és 9 db MiG-23-at küldtek ilyen céllal Jugoszláviába. Az utóbbi típust kifejezetten kedvelték: 1974-77 között a különböző változataiból összesen 110 darabot vásároltak.

Mint ismeretes, 1990. augusztus 2-án Szaddam Husszein lerohanta Kuvaitot. Ez már csak azért sem volt okos húzás, mert az iraki légierő gépeinek jelentős része ekkor külföldön volt felújításon, pl. a Zágráb melletti ZMAJ és a Belgrád melleti MOMA repülőgép-karbantartási központokban összesen 8 db MiG-21 és 11 db MiG-23, melyek 1989-ben érkeztek. Az Irak ellen bevezetett ENSZ-embargó értelmében ezeket lefoglalták, és természetesen ugyanígy tett minden érintett ország, pl. a németek is:

 

A történet ekkor újabb fordulatot vett. A belgrádi kormány a délszláv háború első napjaiban a zágrábi létesítményben lévő gépeket (is) elszállította, nehogy a horvátok kezére kerüljenek. Három MiG-21-en el is végezték a szükséges munkálatokat - de csak azért, hogy az eredeti iraki álcázófestéssel, de jugoszláv felségjellel ellátva bevessék azokat a harcokban. A többi gép azóta is szétszerelve és ládákba pakolva hever a raktárban egy MiG-23ML kivételével, amelyet kiállítottak a belgrádi repülőmúzeumban:

 

A Szaddam-rezsim természetesen nem volt abban a helyzetben, hogy az arcátlan húzások ellen tiltakozzon. Teltek-múltak az évek, majd 2009 augusztusában tárgyalásokra érkezett Belgrádba az iraki honvédelmi minisztérium küldöttsége egy 100 millió dolláros, főleg kézifegyverek és lőszer importjáról szóló fegyverüzlet ügyében. Szóba kerültek a MiG-ek is, mivel a szerb kormány korábban már közölte, hogy azokra nem tart igényt. Mivel ígéretet tett arra, hogy mostmár tényleg mindet felújítja, az irakiak szeretnék hazaszállíttatni és újra hadrendbe állítani azokat (állításuk szerint a javítást már Szaddam kifizette). Egyébként ugyanez a szándékuk kettő Olaszországban és szintén kettő Egyiptomban ragadt hadihajóval, Franciaországban és Oroszországban lévő harci gépekkel és más fegyverekkel is. Katonai szempontból kérdéses, hogy van-e értelme visszaszerezni ezt a sok régi cuccot. Cinikus vélemények szerint csak a nemzeti büszkeségüket akarják fényezni ezekkel a követelésekkel. Mindenesetre a tárgyalások után a belgrádi múzeumban lévő MiG-23ML-t ismeretlen helyre szállították:

 

Az már gyakoribb eset, hogy egy ország vezetői későn kapnak észbe: több fegyverre lenne szükség. Zárásképpen Lássunk erre egy vicces példát.

Mobutu Sese Seko magánbirodalma (hivatalos nevén Zaire) 1996-ban a felkelők támadásai következtében kezdett darabjaira hullani, mivel a kormányerők zsold hiányában szétszéledtek. Az elnök a franciáktól kért segítséget, akik egy titkos művelet keretében Ukrajnától harci helikoptereket, Szerbiától pedig könnyűbombázókat, egy kiképzőgépet és négy db MiG-21PFM típusú vadászgépet vásároltak neki, mindezek repülésére pedig szerb zsoldosokat szerződtettek. A MiG-ek a többi hardverrel együtt szokás szerint ládákban érkeztek meg az "őserdei Versailles", Gbadolite repterére, ahol orosz és ukrán szakemberek hozzá is láttak az összeszerelésükhöz.

A munkát azonban sosem tudták befejezni, mivel 1997 májusában az ideérkező Mobutu a pereputtyával együtt repülőgépen elhagyta az országot, mielőtt a gyorsan közeledő felkelők fogságba ejthették volna. A félkész vadászgépek azóta is ott rohadnak:

 

 

Felhasznált irodalom:

Kenneth Bowra - Kenneth Conboy: The War In Cambodia 1970-75. Osprey Publishing Ltd., 1989.

Yefim Gordon: Mikoyan-Gurevich MiG-17 - The Soviet Union's Jet Fighter of the Fifties. Midland Publishing, 2002.

Don Linn - Don Spering: MiG-21 Fishbed in Action. Squadron/Signal Publications, 1993.

Hans-Heiri Stapfer: MiG-17 Fresco in Action. Squadron/Signal Publications, 1992.

William S. Turley: The Second Indochina War. Rowman & Littlefield Publishers, Inc., 2009.

23 komment · 2 trackback


| More

Címkék: irak szerbia szomália kambodzsa indonézia szovjetunió kongó vietnam légierő hidegháború

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr672575302

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Richard Quandt - CÉLKERESZTBEN 2011.01.16. 11:58:38

imdb.comJanuár 8-án Gabrielle Giffordot, az Amerikai Kongresszus tagját egy arizonai áruház előtt fejbe lőtte a 22 éves Jared Lee Loughner. 9 milliméteres Glock pisztolya különlegesen nagy tölténytárába harminc lövedék fér. Összesen 19 embert talált el...

Trackback: Richard Quandt - CÉLKERESZTBEN 2011.01.16. 11:58:31

imdb.comJanuár 8-án Gabrielle Giffordot, az Amerikai Kongresszus tagját egy arizonai áruház előtt fejbe lőtte a 22 éves Jared Lee Loughner. 9 milliméteres Glock pisztolya különlegesen nagy tölténytárába harminc lövedék fér. Összesen 19 embert talált el...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NAR 2011.01.13. 21:36:20

Nagyon tetszett az összefoglaló.

xstranger 2011.01.14. 01:17:47

Ez az utolso elotti kep nagyon kemeny. Szerjozsaek tenyleg kivonulnak oda es ladakbol osszerakjak a technikat a dzsindzsasban?

Amugy mi ertelme van egy akkora orbitalis orszagba mint Kongo ilyen 5-10 gepeket venni? Tobbet ernek vele ha vesznek az arabol toltenyeket meg Kalasnyikovot. Esetleg egy csomo machettet.

Kullancs1983 2011.01.14. 03:42:38

@xstranger: Nagy ország, nagy távolságok... Amúgy Mobutunál tán nem is a pénz hiányzott annyira, hanem aki harcolna érte. Vett inkább pár repcsit meg hozzá zsoldos pilótákat, hátha a minőség semlegesíti a mennyiséget. Ennyivel ugyan nem ment volna sokra, a későbbi tervei meg nem derültek ki ugyebár, mert elhajtották a francba..:D

Én ugyan földhözragadtabb vagyok (szárazföldi tehnikával is lejátszódott ilyesmi pár helyen, nem mintha követelőznék..;) de azért érdekes volt erről is olvasgatni. Afrika meg egyszerűen megunhatatlan..:D

Clear-water 2011.01.14. 09:13:59

Nagyon érdekes és főleg igényes összefoglaló. Micsoda külpolitikai kavarások történtek arrafelé...

Az az F4 + Mig 17 kép nagyon ott van. Nem is gondoltam, hogy ekkora különbség volt a gépek nagyságában.

Üdv

Fredda Krueger 2011.01.14. 12:33:27

Nagyon érdekes és nagyon jó cikk.
A képanyag egyenesen szenzációs,főleg a Szomáliai.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2011.01.14. 14:52:44

@xstranger:

Kullancs1983 válaszához annyit tennék hozzá, hogy az ilyen jellegű 3. világbeli háborúkban kevés nehézfegyvert használtak, így 5 db Mi-24, 4 db J-21 Jastreb és 4 db MiG-21 már igen jelentős potenciált képviselt volna, amennyiben mindet összeszerelik. A még afrikai viszonylatban is szegényes infrastruktúra valóban sok problémát okozott, ezért pl. a 3 összeszerelt Mi-24 is hamar üzemképtelenné vált a pótalkatrészek és karbantartás hiánya miatt.

Egy érdekes adalék a cikkben linkelt elemzésből:

"Sometimes in 1997 one of the Serbian mercenaries, a former colonel called Turcinovic, was killed while flying a foolish ultra-low-level pass over Gbadolite and clipping a lamp post with his wing. The wreckage of his aircraft fell directly into a column of Mobutu's guards on a parade, killing around 30 of them. Turcinovic apparently fell victim to a massive liquor problem all the Serbian mercenaries in Zaïre have had: their pilots are known to have flown drunk on a number of occasions, and he still had a hangover from the night before..."

s188567700.online.de/CMS/index.php?option=com_content&task=view&id=246&Itemid=47

A gratulációkat pedig mindenkinek köszönöm!

tudi 2011.01.14. 18:18:18

Jó kis összefoglaló lett. Most kicsit rossz májú leszek, de ezeknek az afrikaiaknak még ezen faék egyszerűségű gépezetek is bonyolultak, akkor harcoljanak lándzsával, meg pajzzsal, bár a kalasnyikov az elműködik náluk elég jó hatásfokkal.

Kullancs1983 2011.01.14. 23:07:30

@tudi: Azzal IS harcolnak. Kinek mi jut..:D

McBright 2011.01.15. 13:30:17

A helikoptereinket már mi sem tudjuk itthon nagyjavítani, helló Afrika.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2011.01.15. 19:24:54

@McBright:

Valaha az arab országok tudtommal hozzánk is küldtek felújításra fegyvereket. Változnak az idők...

ambasa 2011.01.16. 14:03:34

Szerintem a MiG-21SzMT nem került exportra, így iraknak sem lehetett, mivel ez a speciális nagytartályos, atombomba hordozó változat volt.

TG

AstarothZ · http://www.jollyroger.atw.hu/ 2011.01.16. 14:26:57

Nagyon érdekes és szórakoztató írás! A szemétdombra került szomáli MiG-ek láttán az jutott az eszembe, hogy bizony sajnos nálunk sem sokkal rózsásabb a helyzet (pedig háború sem volt!), az viszont meglepett, hogy az Indonéziában kiállított példányok milyen szép állapotban vannak. A ’91-ben külföldön „ragadt” iraki technikai eszközök listájáról kicsit hiányolom az akkor éppen a PG-ben nagyjavításon lévő, és azóta is nálunk vendégeskedő két Mi-8T-t (6205 és 6215). Bár lehet hogy őket már tavaly kivonták a szolgálatból(?). Mindenesetre valószínűleg az Iraknak adományozott T-72-k egy részével ellentételeztük a dolgot (?).

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2011.01.16. 23:06:31

@ambasa:

Az infot itt találtam, lehet, hogy egyszerűen csak MiG-21bis-el keverte a szerző:

i7.photobucket.com/albums/y276/radeks/MiG-21/AFMMiG21.jpg

ambasa 2011.01.17. 16:58:02

@AstarothZ:

Talán azért hiányolod, mert azok a helikopterek nem "ragadtak itt", hanem a Mikromatika, bizonyos szállításokért kapta cserébe. A PG-ben akkor nem voltak nagyjavításon, csupán az új tulajdonos ott tárolta őket, mivel az időszakos konzerválásokat ott végeztette el. Amúgy a nevezett 2 gépen kívül volt még vagy nyolc. Nem kellene a hülyeséget terjeszteni.

@Rammjaeger83:

Utána néztem, akiket kérdeztem, nem nagyon tartják valószínűnek SzMT exportra kerülését, Yefim Gordon 700 oldalas 21-es könyvében iraknál ne szerepel a típus, ellenben megemlíti, hogy 1990-ben Batajnicán bis-ek ragadtak,

Elméletileg az SzMT jellegzetessége a nagy gerinctartály és a hosszabb orrgyűrűből adódó 3 cm-rel kisebb belépő keresztmetszet.

A tévedés, valószínűleg innen indult el, de jól látható a gerinc áramvonalazó különbsége a a többi géphez képest:
www.airwar.ru/enc/fighter/mig21smt.html
Itt van néhány SzMT fotó:
iaro.3dmax.hu/images/2011/01/17/mig-21szmt.jpg
iaro.3dmax.hu/images/2011/01/17/mig-21szmt_3.jpg

TG

AstarothZ · http://www.jollyroger.atw.hu/ 2011.01.17. 20:02:46

@ambasa:

A nekem szóló utolsó mondatodat ide címezd:

www.kerozingozos.hu/2010/06/03/gondolatok-az-arvizi-helyzethez/

"A két ex-iraki gép, többedmagával nagyjavításon volt nálunk a megboldogult PG-ben (később Dunai Repülőgépgyár Rt.) még 1991-ben. Irak Kuvait ellen folytatott megszállása, tartós nemzetközi blokádot vont maga után, így az itt ragadt gépek átkerültek a MH állományába. A gépek gyártási ideje:1980. Ezek a gépek az ezredforduló után ismét átestek egy nagyjavításon, de a legjobb esetben is mindkét gépnek még az idén végleg lejár/lejárt a naptári üzemideje, így a Mi-8-as is eltűnik a magyar égboltról, illetve az aktív gépek listája tovább rövidül."

Mindenesetre ha neked más infód vagy véleményed van, azt akár normális stílusban is közölheted, amíg én is így teszem! /Úgy talán még meg is köszönöm.../

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2011.01.17. 20:08:46

@AstarothZ:

Azzal egyetértek, hogy kulturált stílusban kell diskurálni, de mennyire megbízható forrás a kerozingozos.hu?

ambasa 2011.01.17. 20:21:07

@AstarothZ:
OFF

Először is elnézésedet kérem, ha megsértettelek de mint ex-PG-snek aki ezt a hülyeséget már aznap már másodszor olvasta talán kicsit jogosan ment fel a pumpám, mivel olyan nem túl szép dologra célozgattál, hogy a kár Hazám, akár a volt vállalatom esetleg nem törvényes körülmények között használta azokat a gépeket (gondolom ez viszont kulturált dolog). Egyébként nem gondolom, hogy sértő lett volna a hozzászólásom, nem minősítettem a személyedet, nem használtam semmilyen trágárnak nevezhető szót (gondolom a hülyeség a 2011-en nem számít annak), úgyhogy nem igazán értem mi a bajod a stílussal. A véleményemet meg továbbra is fenntartom.

TG

ambasa 2011.01.17. 20:30:32

@Rammjaeger83:

Amennyiben úgy gondolod, hogy a hozzászólásom stílusa átlépte az itt megengedett és elfogadott szinted, akkor kérlek töröld azt a hozzászólásomat!

TG

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2011.01.17. 22:06:48

@ambasa:

Ebben a formájában ez csak ízlés, nem moderálás dolga. Egy zsidók/nácik/komcsik témájú cikkben nem szúrt vona szemet, de itt két iraki helikopterről van szó, és az ember azt hinné, hogy erről anélkül is lehet diskurálni, hogy valakinél kiverné a biztosítékot. Jóindulatúan fel lehet tételezni, hogy a kollégának nem a PG fikázása volt a célja.

ambasa 2011.01.17. 22:56:18

@Rammjaeger83:

Értem, ez esetben ízléstelensége okán töröld!

TG

ambasa 2011.01.17. 23:29:04

Akkor a tények kedvéért.

1991-ben a PG-be javítva a 330 osz magyar, 659,660, 661, 633, 635 osz lengyel és a 730 osz román Mi-8-as gép volt. Iraki nem.

Az iraki gépek javítása 6215, 6206, 6200, 6207 1997-ben, a 2656, 6204, 1998-ban a 6212. 6220, 6223 1999-ben, a 2639 pedig 2001-ben lett nagyjavítva.

További tévedés, hogy nem volt 6205 osz gépünk, a 6206, 6207, 6212, 6215, 6220, 6223 tényleg 1980-as, de a 6200, 6204 1979-es, a 2656 1974-es, 2639 pedig 1972-es gyártású gép volt.

Mindebből látszik, hogy cikk, amúgy helyesen nem foglalkozhatott a MH iraki eredetű Mi-8-as helikoptereivel.

TG

ambasa 2011.01.17. 23:54:22

@ambasa:

Tévedtem,nem néztem meg az előző oldalszámukkal. Ezek a gépek 1988 érkeztek be és 1989 decemberéig valamennyit be is repülték a nagyjavítás után, ez után 1992-ig tárolásra kerültek majd átvette azokat MH. Az irak elleni szankciók 1990 augusztus 2-án léptek hatályba, vagyis Iraknak 7 hónapja lett volna, hogy elszállítsa a gépeket, ha a történet igaz lenne.

TG

AstarothZ · http://www.jollyroger.atw.hu/ 2011.01.18. 11:27:19

@ambasa:

Afelől biztosíthatlak, hogy sem hazánkat, sem az ex-vállalatodat nem állt szándékomban becsmérelni, ez meg sem fordult a fejemben. Mindenesetre úgy emlékszem, hogy a kerozingozos.hu-n kívül máshol is találkoztam már az idézett verzióval, sajnos már nem emlékszem rá hogy hol, de keresem... Mivel én nem voltam személyesen részese a történetnek, ezért az információkat internetes forrásokból és nyomtatott sajtóból szerzem, amiknek megbízhatóságát néha nehéz megállapítani – főleg az előbbi esetében. A megjegyzésed egyébként nem volt sértő, csak kicsit lekezelő, arrogáns, részemről spongyát rá… Végső soron örülök, hogy felhívtad a figyelmet a dologra, így már más megvilágításba került a történet.