"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • Amikor minden hiábavaló„Gyanútlanul és akaratlanul, csalimadárként magamra húztam kettőt a konvoj négy kísérőhajója közül...Megint olyan makacsul üldöztek, hogy a legkevésbé én magam hittem volna, hogy le tudjuk őket...
  • Festung BudapestHosszú kihagyás után ismét egy irodalmi újdonságot ajánlunk az olvasóközönség figyelmébe. A mai napon kerül ki a nyomdából a bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin A Budapest Erőd. A magyar főváros...
  • KatPol Kávéház XLVI. - Grafit a tetőnKedves hallgatók! A korábban tett ígéretünknek és a meghirdetett szavazás eredményének megfelelően a Csernobil az a sorozat, mellyel az aktuális adásban foglalkozunk. Az adás letölthető innen, a...
  • A megaláztatás évszázada XII.Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez...
  • KatPol Kávéház XLV. - Lánctalpas találkozóKedves hallgatók! Hagyományainkhoz híven podcastunk 45. adásában ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal a Militracks idei rendezvényéről ill. az overlooni hadimúzeumról: Listen to "KatPol...

Facebook

Címkék

1.vh (5) 2.vh (84) afganisztán (52) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (36) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (78) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (38) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (49) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (55) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (13) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (67) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

Ki a kicsit nem becsüli... Új-Zéland Hadtörténeti Múzeuma

2010.10.24. 08:00 CSM

Minden állam szeret a sikereivel büszkélkedni, illetve válságosabb időszakairól megemlékezni. Ez Új-Zélanddal sincs másként. Bár e tőlünk igen távol eső kis ország már csak elhelyezkedésénél fogva sem igen kerülhetett volna bele a történelem fősodrába, a Brit Birodalom révén a huszadik század jelentősebb háborús eseményeibe mégis sikerült belefolynia. Új-zélandi barangolásunk idején az aucklandi Hadtörténeti Múzeum  kiállításából szemezgettünk.

A múzeum

Az aucklandi Hadtörténeti Múzeum tulajdonképpen egy egyszerű faházban jött létre 1852-ben. A szerény kezdetek (és még szerényebb hadtörténeti múlt) után, valamint az országot érintő hadi események gyakoribbá válásával a múzeumot többször átköltöztették, majd 1929-ben az első világháborús áldozatok emlékének is szentelt, új, neoklasszicista épületbe helyezték át, ahol más, történeti és természettudományi gyűjtemények is helyet kaptak.


Maori háborúk, második búr háború - a kezdetek

Az új-zélandi hadtörténelem feljegyzett eseményeit a 19. század elejétől számítják, amikor a britek - először fegyvereik révén, később hódítókként - tartósan megjelentek a szigeteken. A 19. század elején az északi szigeten a maori törzsek között zajló háborúkban az európai kereskedők jóvoltából egyre több tűzfegyvert használtak (ún. muskéta-háborúk 1806-45). Az egymás közötti háborúba belefáradt maorik és a gyarmatosító britek között 1840-ben megkötött Waitangi Szerződéstől számított két évtizedet a gyakorlatban is végbemenő brit hódítás (érdekesség, hogy az új-zélandi brit egységek szokásos skarlátvörös zubbonyaik helyett sötétkék uniformist viseltek az 1860-as években) és a fehér telepesek számának gyors növekedése (melynek következtében az 1880-as évekre az őslakosok kisebbségbe kerültek) jellemezte. A tárlat éppen emiatt nem is igazán tud mit kezdeni a kérdéses időszakkal. Bár a kollektív történeti lelkiismeret-furdalás (Ausztráliához hasonlóan) az 1970-es évek óta egyértelműen a kisemmizett őslakosság mellett teszi le a voksot (1987-ben az addig jó száz évig betiltott maori nyelv ismét a hivatalos nyelvek közé került), értelemszerűen mégsem lehet ugyanakkor teljesen elutasítani az ország briteknek köszönhető vitathatatlan angolszász jellegét. A kiállítás a  20. század kezdetéig azonban gyakorlatilag az őslakosok szemszögéből követi az eseményeket.

A huszadik századba lépve fordulat következik a tárlat összképét illetően. A kiállítás immáron a Brit Birodalom szolgálatában (és uniformisában) külföldre vezényelt új zélandi (a többségi brit bevándorlókból álló) egységek tevékenységét mutatja be, elsőként a  dél-afrikai második búr háborús részvételt (1899-1902). Az általános társadalmi támogatásra lelő első külföldi új-zélandi szerepvállalásában 6500 lovas lövész (önkéntes) vett részt, miközben a hátországban a nők is kivették a részüket a csapatok számára való pénzgyűjtésben és kampányban (Khaki Corps). A dél-afrikai kiküldetést Új Zéland alig több mint kétszáz fős emberveszteséggel úszta meg. A sikeresnek mondható búr háborús részvétel megnövelte a "kiwik" (ahogy az új-zélandi katonákat az ország szimbólumállata alapján nevezni kezdték) önbizalmát.

Az első világháború - ANZAC, dicsőség és katasztrófa

Az első világháború 1914-es kitörése után  - földrajzi távolsága és csekély, alig egymilliós lakossága ellenére - Új-Zéland rögtön felajánlotta segítségét Londonnak.  A tárlat szerint 1914-18 között százezer új-zélandi katona, tengerész, pilóta és nővér (köztük 3000 őslakos is) szolgált az Új Zélandi Expedíciós Erőkban (NZEF) illetve brit vagy ausztrál egységekben.

A "kiwik" háborús részvétele egy könnyű sikerrel indult, melyet kvázi az új-zélandi hadtörténelem egyik legnagyobb sikereként aposztrofálnak: az Új-Zélandi Szamoa-Erők 1400 katonája partra szállt Német Szamoán és 1914. augusztus 29-én ellenállás nélkül elfoglalta azt. A tárlat büszke kiírása szerint ez volt az első német terület, melyet a háború során elfoglalt az antant (valójában Német Togót pár nappal korábban szállták meg a britek és a franciák).

Az ausztrál és új-zélandi erőket 1914 kora telétől Egyiptomba vezényelték, hogy ott teleljenek át és egy rövid kiképzés után továbbítsák őket a nyugati és a közel-keleti frontra. A britek 6 ausztrál gyalogsági hadosztályból és öt könnyű lovasdandárból, valamint 1-1 új-zélandi gyalogsági és lovas lövészdandárból létrehozták az Ausztrál-Új-Zélandi Hadtestet (ANZAC), melyet elsőként 1915 tavaszán, Gallipolinál vetettek be az Oszmán Birodalom ellen. A kilenc hónapos, britek vezette akció totális kudarccal végződött: a múzeum adatai szerint a hadjáratban részt vevő 8556 új zélandi katonából 2721 elesett, 4752 megsebesült - ezáltal az új-zélandiak legnagyobb történelmi tragédiájukként tartják számon. Ausztráliában hasonló mély sebet ejtett Gallipoli, ezért 1916 óta a gallipoli partraszállás napja, április 25. mindkét országban nemzeti emléknap (ANZAC-Day). Mindennek ellenére éppen Gallipolinak - pár tárgyi emléket leszámítva - meglehetősen kevés helyet szenteltek a tárlaton.

Az új-zélandi erők (Új-Zélandi Hadosztály) részt vettek a nyugati front harcaiban is, úgy mint a Somme (1916), vagy Passchendaele (1917) melletti összecsapásokban (itt októberben egyetlen nap alatt 850 főt vesztettek, így ez volt a "kiwik" legnagyobb egyszeri embervesztesége hadtörténetükben), vagy az 1918 tavaszi német offenzíva visszaverésében.

Az ausztrál-új-zélandi erők 1917-18 folyamán tevékeny részt vállaltak a britek palesztinai-szíriai offenzívájában. Ehhez a hadjárathoz kötődik viszont az az esemény, melyet nem mulasztanak el megemlíteni a tárlaton, és mely az ANZAC erők becsületén komoly foltot ejtett és a kollektív megbánás része: egy tiszt lovának elrablása miatt egy beduin törzs elleni büntetőexpedíción 40 embert mészároltak le az ausztrál-új zélandi katonák.

Új-Zéland az első világháborúban nem hozott létre külön légierőt (bár pár száz új-zélandi brit repülőkön szolgált), haditengerészeti tevékenysége pedig elhanyagolható volt, mindazonáltal az Új-Zélandi Expedíciós Erők derekasan kivették részüket a harcból a tőlük szó szerint fél világnyi távolságra lévő frontokon: 18 000 fős emberveszteségükkel és 41 000 főnyi sebesülttel a legnagyobb, 59%-os emberveszteségi arányt produkálták a harcoló felek közül. Az első világháború egyúttal Új-Zéland történetének legvéresebb háborújának is számít.

A második világháború

Az 1920-as és 30-as években Új-Zélandon is úrrá lett a pacifizmus. Bár 1923-ban létrehozták az önálló új zélandi légierőt, a harmincas évek végéig szinte alig érintették a fejlesztések. A haditengerészet pedig egészen 1941-ig a Brit Királyi Haditengerészet részeként működött. A britek Új-Zéland biztonságában játszott szerepe miatt azonban az új-zélandi kormány a háborúba való haladéktalan belépés mellett döntött 1939. szeptember 3-án.

Az 1,6 milliós Új-Zéland ismét jelentős háborús vállalást tett. 1939-45 között összesen 140 000 új zélandi vett részt a háborúban, kétharmaduk a Második Új-Zélandi Expedíciós Erőkben, (2NZEF) egyharmaduk új zélandi és brit haditengerészeti és légierős egységekben.

Az első új-zélandi akció az 1939. december 13-i river plate-i 82 percig tartó tengeri ütközet (lövöldözés) volt, ahol az Achilles nevű hadihajó személyében az (ugyan hivatalosan csak 1941-ben elkülönített) új-zélandi flotta átesett a tűzkeresztségen.

Az új-zélandiak 135 fővel képviseltették magukat az 1940-es angliai csatában és ez évben küldték expedíciós erőiket Egyiptomba (eredetileg a nyugati frontra, de Franciaország gyors összeomlása után végül Kairóban maradtak), ahol 1940. szeptemberében az olaszok támadást intéztek a britek ellen. A 16 000 fős 2NZEF 1941 második felében, az Afrikakorps előretörésével került az események sűrűjébe. 1942-ben Montgomery 8. hadseregének részeként mind a két el-alameini csatában súlyos veszteségeket szenvedtek, majd részt vettek a szövetségesek 1943-as nyugati előretörésében a német megadásig. Ez évben a 2NZEF egyharmadát hazaküldték, ám brit kérésre a 10 000 főnyi új zélandi haderő a Közel-keleten és Észak-Afrikában maradt.

Az új-zélandi haderő a krétai ütközetben is jelentős szerepet vállalt. A szigeten összegyűlt kb. 40 000 főnyi szövetséges (brit, ausztrál, új-zélandi, görög) haderőből 7000 fő a 2NZEF katonája volt, és nem mellesleg a parancsnoki posztot Bernard Freyberg vezérőrnagy, a 2NZEF parancsnoka töltötte be. A krétai csata mind német, mind szövetséges oldalon jelentős veszteségeket okozott, az új-zélandiak közül 650-en estek el, 1000-en megsebesültek és 2000-en kerültek német hadifogságba.

Az 1941-től kibontakozó csendes-óceáni háború Új-Zélandhoz is közel hozta a hadszínteret. 1942-ben a szingapúri vereség, majd Darwin japánok általi bombázása kézzelfogható közelségbe hozta a háborút. 1942. nyarán az USA bázisokat létesített Új-Zélandon, ez pedig a "kiwik" új hadszíntéren való részvételével ért fel. A 3. hadosztályt előbb Új-Kaledóniára, majd a Salamon-szigeteki guadalcanali harcokba küldték az új zélandi haditengerészeti erőkkel együtt.

A wellingtoni kormány 1943-ban a mediterráneumban tartózkodó második hadosztály itáliai bevetése mellett döntött. A "kiwik" kitüntették magukat Monte Cassinónál, ám a veszteségek miatt átmenetileg vissza kellett vonulniuk és az erősség bevételében már nem tudtak részt venni. A 2NZEF később Rimini-Firenze irányában a Gót vonal felszámolásában vett részt, végül 1945 áprilisában Padovát és Velencét felszabadítva egészen Triesztig nyomult előre (ahol a felszabadítás dicsőségében osztozni volt kénytelen Tito partizánjaival).

A háború végén Új-Zéland embervesztesége 12 000 főre rúgott, amellyel a Nemzetközösségben az egymillió főre jutó emberveszteséget tekintve ismét első helyen végzett.

Hidegháború: ANZUS, Korea, Malájföld, Borneó, Vietnam

A második világháború után nyilvánvalóvá vált, hogy a Csendes-óceán térségében az Egyesült Államok veszi át a britek helyét. A wellingtoni kormány támogatta az USA kommunizmus feltartóztatását célzó politikáját. Új-Zéland az ENSZ 51 alapító tagállamának egyike lett, és az ENSZ-tagság folyományaként 1950-ben csatlakozott a koreai ENSZ-haderőhöz is. Wellington (Ausztráliával egyetemben) 1951-ben aláírta az ANZUS szerződést is, mely az USA-val való biztonsági együttműködésről szólt, és újabb egyértelmű jelképe volt annak, hogy az USA vette át a britek helyét a Pacifikus térségben. A Dulles-féle paktum-politika jegyében Dien Bien Phu után létrehozott délkelet-ázsiai nyugatbarát szövetséghez, az 1954. szeptemberében aláírt Manilai Paktumhoz és a belőle kinövő SEATO-hoz Új Zéland is csatlakozott. A kormány nem szakította meg brit kapcsolatait sem: Új-Zéland és Ausztrália 1949-ben együttműködésről állapodtak meg a britekkel Malájföld kapcsán (ANZAM), hisz a délkelet-ázsiai brit pozícióknak mind Canberrában, mind Wellingtonban továbbra is jelentőséget tulajdonítottak saját biztonságuk szempontjából.

Új-Zéland 1949-től csekély haditengerészeti és légierővel vett részt a Malájföldi Szükségállapot (1948-1960) brit hadműveleteiben is. A malájföldi tapasztalatok a kormányt a hadsereg professzionalizáslására és modernizálására ösztönözték.

A koreai háborúban (1950-53) Új-Zéland csatlakozott az USA-vezette ENSZ-haderőhöz. A "kiwik" koreai háborús szerepvállalása - és vesztesége -  nem volt jelentős,  (4500 fő a 28. Brit Nemzetközösségi Dandár, majd az 1. Brit Nemzetközösségi Hadosztály keretében, illetve 45 fős veszteség) részvételével mindazonáltal aktívan elkötelezte magát az USA mellett. Másik fontos momentuma a háborús szerepvállalásnak az, hogy az USA-ban megnövekvő gyapjúigény soha nem látott jelentős megrendelésekhez és pénzhez juttatta az új zélandi birkatenyésztőket.

A Malajzia függetlenné válása után 1963-ra feszültté váló maláj-indonéziai viszony újabb új-zélandi szerepvállalást eredményezett Délkelet-Ázsiában. A Sukarno-vezette indonéziai kormány országa függetlenségét és területi integritását féltve elvitatta Észak-Borneó Malajziához (és vele együtt a nyugati szövetségi körhöz) való csatlakozását és gerillaháborús taktikával próbálta meg aláaknázni a maláj fennhatóság kiterjesztését (Konfrontasi). A még mindig a térségben tartózkodó britek ausztrál és új-zélandi segítséget kértek. Utóbbiak  csak némi ellenkezés után, kisebb légierős egységek a maláj-félszigeti Johor államba küldése mellett döntöttek. A Johort érő indonéziai légideszantos támadás visszaverése volt a "kiwik" egyetlen (sikeres) harci részvétele.

Új-Zéland részt vett a vietnámi háborúban is. Noha Wellington kevés katonával (1964-72 között összesen 3500, de egyidejűleg alig több mint 500 fővel) járult hozzá az USA erőfeszítéseihez, mégis megerősítette a második világháború utáni trendet: ez volt az első háború, melyben a "kiwik" a britek nélkül vettek részt, ismét kinyilvánítva azt, hogy Új-Zéland immáron az USA-ra támaszkodik jobban biztonsági kérdésekben. Vietnam egyébként Új-Zéland leghosszabb háborúja volt, egyben a legellentmondásosabb is: a korábbi szerepvállalásokkal ellentétben nem kísérte társadalmi támogatás, sőt a 60-as évek nyugati trendjéhez hasonulva itt is számos pacifista tüntetés követelte a békét. A "kiwik" egyébként alig negyvenfős emberveszteséggel fejezték be a háborút.

Új Zéland és az ENSZ-békefenntartás

A wellingtoni kormány a hatvanas évek óta a hadsereg professzionalizásálát állította előtérbe, valamint nagy jelentőséget tulajdonított a békefenntartó missziókban való részvételnek. A "kiwik" a világ számos pontján megfordultak mint békefenntartók vagy megfigyelők, többek között: Kasmír (1956-72), Rhodesia (1979-80), Sínai-félsziget (1982-86), Bosznia (1992-2007), Szomália (1992-94), Haiti (1994-95) Kelet-Timor (1999-2003), Salamon-szigetek (2000-), Irak (2003-), Libanon (2006), Tonga (2006-).

Zárszó

Új-Zéland láthatóan megbecsüli rövid, ámbár meglehetős mozgalmas hadtörténetét, mely arányaiban más országokéhoz hasonlóan bővelkedik sikerekben, kudarcokban. Bár a brit hódítást leszámítva, földrajzi elhelyezkedésüknél fogva, a szigetek nem szembesültek a háborúk közvetlen hatásaival, azok mégis mély nyomot hagytak a lakosság emlékezetében. Mindezt a hadtörténetüket a legjelentéktelenebb megfigyelői misszióval bezárólag minden eseményt felölelő kiállítással, méltóképpen tárják a nyilvánosság elé.


 

19. század eleji maori fegyverek és európai  tűzfegyverek a muskéta-háborúk idejéből

18. század végi és 1850-es évekbeli brit tisztizubbony, valamint 19. század eleji kovás puskák


Új Zélandi lovas lövész őrnagy a második búr háború idejéből - öltözete a  gyarmati brit erőknél  1896-ban rendszeresített khaki színű egyenruha, fegyvere  pedig egy Lee-Enfield .303-as puska 
 
Német Szamoa elfoglalásakor (1914. augusztus 29.) zsákmányolt német birodalmi zászló, illetve James Blackwood Neely százados, az Aucklandi 3. ezred másodparancsnokának egyenruhája. 
 


Tárgyi emlékek a gallipoli harcokból. 



A közel-keleti fronton harcoló ANZAC lovas hadosztályának egyenruhája, a lovas lövészek jellegzetes, 1899 óta használatos kalapjával (slouch hat - ami nem azonos a 'citromfacsaró' kalappal, mely az új zélandi hadsereg másik jellegzetes fejfedője 1916 óta).


Új-zélandi katonák a krétai harcokban. Viseletük a Nemzetközösség erőinél általánosan használatos brit 1937-es (P-37) mintájú egyenruha (Battle Dress).


Masatoshi Yamaguchi japán hadnagy egyenruhája, aki Kínában és Délkelet-Ázsiában szolgált (és hagyatékából került a ruha a gyűjteménybe - unokája már új-zélandi iskolában tanult). Az megadáskor az egyenruháról leszedték a rendfokozati jelzéseket.  


Második világháborús relikviák, melyek egyik legérdekesebb darabja a Jugoszláv Királyság trieszti Konzulátusának a város felszabadításakor zsákmányolt táblája (érdekes, hogy 1941 után is kinn hagyták az épületen)


A malájföldi szükségállapot idejéből származó relikviák 


Új-zélandi ENSZ-békefenntartó az 1990-es évekből

7 komment


| More

Címkék: japánok usa ensz németek indonézia új zéland dél afrika britek vietnam egyenruhák 2.vh

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr212046785

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fredda Krueger 2010.10.24. 12:11:02

Nagyon jó és érdekes cikk,remélhetőleg lesznek még ilyen kis múzeumok bemutatva.

Petrus Augustinus · http://monarchista.blogspot.com 2010.10.24. 21:12:31

Csak azt nemtom, h hogyan járjátok be így a világot? Szíria, Kambodzsa & Új-Zéland? Kemény...

McBright 2010.10.26. 09:02:46

Nagyon jó cikk. Bárcsak annyi dolgom lenne a világban, hogy ilyen helyekre járjak.

Egyébként Freyberg volt a krétai szövetséges csapatok főparancsnoka. Ennek köszönhető, hogy a német ejtőernyősök a háború további részében mindig nagy figyelmet fordítottak és különleges elbánásban részesítették az új-zélandi csapatok katonáit.

pappito · http://pappito.com 2011.01.11. 01:08:30

ha megengedtek egy kis pontosítást illetve kiegészítést:

a maori nyelv sosem volt betiltva az országban, sőt elnyomva sem, bár egy-egy elszigetelt esetben kikaptak a használatáért, főleg sikolában. Betiltásról nem volt szó, bár a betelepülő brit adminisztráció és lakosság nem is bátorította a maorikat a nyelveik használatában. A fellendülés időszakában (II.vh után) a maorik komoy része költözött vidékről a városokba, hogy ott vállaljon munkát, ehhez viszont elengedhetetlen volt az angol használata, és a városba költöző őslakók gyerekei is a városi iskolákba kezdtek járni, ahol nem volt maori nyelvoktatás. (és hát, khm, ciki is volt maoriul beszélni, a maorik inkább angolul beszéltek, hogy ne nézzék őket kőkorszaki dzsungellakóknak)

A maori nyelv, mint minden nyelv, amit nem (vagy egyre csökkenő mértékben) használnak, tényleg a kihalás szélére került, a hetvenes évek elejére a maorik alig 10%-a tudott maoriul és ők sem használták igazán a mindennapokban. A hetvenes évek közepén jött a nagy maori nyelv reneszánsz, amikor rájöttek, hogy a nyelv egy része már el is veszett, és megkezdődött a számos maori dialektus átformálása egy közös nyelvvé, amely számos angol jövevényszót tartalmazott (az angol is vett át szavakat a maori nyelvből) és új szavakat is kitaláltak ill. kiterjesztették a régiek értelmét, hogy alkalmazkodjanak a megváltozott körülményekhez. (lásd pl. waka, ami a harci kenut jelentette, mára minden járművet wakának hívnak, bringától a repülőig) A nyelv megmentésére irányuló erőfeszítések (és ez komoly pakeha segítséget jelent ám, még, ha ezt nem is divatos ma emlegetni) egészen sikeresek lettek, elkezdték iskolában tanítani a nyelvet, megjelentek a rádió és tvműsorok, később külön maori adók, újságok, mára szerencsére az ország három hivatalos nyelve közül az egyik a maori (te reo, a mási kettő az angol és a jelnyelv) már az oviban elkezdik tanulni a kölkök.

A maori nyelv feltámasztása egyébként komoly őslakos identitási pont, harminc év alatt a szétszórt törzsek helyett komoly maori szervezettség van, a politikában ott a maori párt (most éppen a koalíciós kormányban) és a maorik rájöttek,hogy igen sokmindent ki lehet hisztizni a kormánytól azzal, hogy ők a kisemmizett őslakosok (ami javarészt egyébként igaz is) és a '99-2008-ig tartó Labour párti kormányzás alatt rengeteg kedvezményt, könnyítést, segélyt és támogatást kaptak, nem csak kulturális értelemben, a kormány szinte minden kérésre bólintott. Ez kissé megváltozott a Labour kormány bukásával.

Ma kb. 160ezer maoriul értő/beszélő van az országban, de ezek nagyrésze sem használja a maorit, mint hétköznapi kommunikációs csatornát, leginkább passzív kétnyelvűség van, vagyis összevissza keverik a maorit az angollal. Az már szerencsére elmúlt, hogy ciki maoriul beszélni, különösebb odafigyelés nélkül is el lehet kapni maori társalgást az utcán és az élő angolban is számos maori szó vagy kifejezés került át (tapu/taboo, kia ora, haere mai) növény ás állatnevek, számos településnek maori neve van, a hivatalos ceremóniák szinte mindig maori nyelven is zajlanak.

Ja, és még valami, kimaradt a hadtörténetből, hogy azért nem csak a britek kódorogtak errefelé, hanem a franciák is (komoly bálnavadász és birodalomépítős érdekeltségek) szóval még egy fegyveres banda volt a képben. (írtam is erről a blogomban régebben)

Sok sikert,

p

pappito · http://pappito.com 2011.01.11. 01:13:03

a légierőről is voltam bátor, az legalább katonásdi:

www.pappito.com/masina/a-skyhawkok-vegnapja/

CSM 2011.01.11. 01:38:55

@pappito: Kösz a kiegészítést. A cikk a múzeumi kiállítás alapján készült, bár az 1830-as évek végén valóban létesült a déli szigeten egy pár tucat fős francia kolónia, a Waitangi szerződéssel viszont tárgytalanná vált a tartós francia gyarmatosítás. Komoly katonai jelenlétről szó sincs, és a múzeum sem emlékszik meg róluk. A maori nyelv már a 19. század végétől nem volt engedélyezve az iskolákban (pl. Native Schools Act 1867-ben): muir.massey.ac.nz/bitstream/10179/1357/1/02whole.pdf

pappito · http://pappito.com 2011.01.11. 02:05:15

a francia elképzelés a két sziget felosztása volt (déli sziget francia, északi brit) amit felületesen ki is fejtettem itt: www.pappito.com/kirandulas/kirandulas-chch-iii-akaroa/

linket köszönöm, elolvasom!