"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • Amikor minden hiábavaló„Gyanútlanul és akaratlanul, csalimadárként magamra húztam kettőt a konvoj négy kísérőhajója közül...Megint olyan makacsul üldöztek, hogy a legkevésbé én magam hittem volna, hogy le tudjuk őket...
  • Festung BudapestHosszú kihagyás után ismét egy irodalmi újdonságot ajánlunk az olvasóközönség figyelmébe. A mai napon kerül ki a nyomdából a bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin A Budapest Erőd. A magyar főváros...
  • KatPol Kávéház XLVI. - Grafit a tetőnKedves hallgatók! A korábban tett ígéretünknek és a meghirdetett szavazás eredményének megfelelően a Csernobil az a sorozat, mellyel az aktuális adásban foglalkozunk. Az adás letölthető innen, a...
  • A megaláztatás évszázada XII.Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez...
  • KatPol Kávéház XLV. - Lánctalpas találkozóKedves hallgatók! Hagyományainkhoz híven podcastunk 45. adásában ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal a Militracks idei rendezvényéről ill. az overlooni hadimúzeumról: Listen to "KatPol...

Facebook

Címkék

1.vh (5) 2.vh (84) afganisztán (52) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (36) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (78) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (38) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (49) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (55) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (13) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (67) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

COIN repülőgépek III. - a repülő erőd

2010.10.19. 15:00 Rammjaeger83

Sorozatunk előző részében már szót ejtettünk a COIN-gépek dél-amerikai alkalmazásáról, hosszú szünet után a szálat ismét felvéve a mai és a következő részben pedig mélyebbre ássuk magunkat a földrész múltjában az onnan származó ilyesfajta típusok bemutatásával.

Az iparilag nem valami fejlett Latin-Amerikában az argentinok foglalkoztak először repülőgépek előállításával. 1927-ben itt alakult meg a Katonai Repülőgépgyár (Fábrica Militar de Aviones = FMA). A vállalat eddigi legsikeresebb, leghíresebb terméke, az IA-58 Pucará volt az egyetlen argentin gyártmányú harci repülőgép, amelyet be is vetettek, méghozzá két földrész négy fegyveres konfliktusában.

Története a ‘60-as évekre nyúlik vissza, amikor a kubai forradalom győzelmét követően Latin-Amerikában elszaporodtak a baloldali gerillamozgalmak, ugyanakkor az államközi háborúk kockázata továbbra is jelen volt. Ezért az argentin katonai vezetés - részben az Algériában és Vietnamban a COIN terén szerzett francia ill. amerikai tapasztalatok alapján - 1968-ban egy olyan olcsó, gazdaságosan fenntartható harci repülőgépet rendelt az FMA-tól, amely alkalmas a COIN-ra és közvetlen légi támogatásra, felderítésre, kiképzésre és a lassabb ellenséges gépek elfogására is.

A hosszadalmas fejlesztési projekt végeredménye az elvárásoknak megfelelően egy kétmotoros, turbólégcsavaros gép lett, amelyet mindkét pilótaülésből lehetett irányítani, még bombákkal felszerelve is kiváló manőverező képességgel rendelkezett, és képes volt rövid távon - 420, a törzs alá szerelt három startrakéta alkalmazása esetén 80 méteren - végrehajtott felszállásra.

Úgy tervezték, hogy tábori repülőtereken, mostoha körülmények között is lehessen üzemeltetni, karbantartani. Csak a feltétlenül szükséges repülőelektronikával volt felszerelve, és csak a réselt féklapjait és a futóműveit mozgatta hidraulika. Némileg furcsán hat tehát, hogy ezt az alsó szárnyas, keskeny keresztmetszetű, karcsú, alapjában véve fogyóeszköznek szánt gépet az Andok csúcsain épített indián kőerődítmények után keresztelték el.

Az első prototípus (AX-01) Garrett TPE331/U-303 hajtóművekkel repült 1969-ben, amelyeket hamarosan francia gyártmányú Turbomeca Astazou XVI-G turbómotorokra cseréltek - ez bölcs döntésnek bizonyult, mivel 1977 májusában az USA törvényhozása fegyverembargót rendelt el Argentína ellen az emberi jogok meglehetősen siralmas ottani helyzete miatt. A Pucará más téren is az európai mérnökök keze munkáját dícsérte, mivel Martin-Baker Mk. 6AP06A katapultülésekkel, a pilótafülke alatt két db db 20 mm-es Hispano-Suiza HS.804 típusú gépágyúval (270 lőszer/cső) és a fülke két oldalán elhelyezett, elsősorban az ellenséges gyalogság ellen rendszeresített két-két belga 7,62 mm-es FN M2-30 géppuskával (900 lőszer/cső) volt felszerelve. (A lőszer és a fegyverzet többi része hazai gyártmány volt.)

Pucarák alakzatban a pampák felett. A konstrukción én felfedezni vélek német hatást, ami az argentin repülőgépipar múltjának ismeretében nem lenne meglepő. Az biztos, hogy a Luftwaffe nagyon örült volna egy ilyen gépnek 1944-ben.

Tűzerejének zömét természetesen nem ezek adták, hanem a három külső felfüggesztési ponton tetszőleges kombinációkban hordozható max. 1500 kg fegyverzet. Bevett függesztési variáció volt a 12 x 125 kg repeszbomba, 12 x 100 kg napalmbomba, 3 x 500 kg rombolóbomba, 6 db bombakonténer 40 db résztöltettel, 7 db LAU-61 indítóberendezés egyenként 19 db 70 mm-es Mk. 4 Mighty Mouse irányítatlan levegő-föld rakétával. De a gépet fel lehetett szerelni hazai fejlesztésű CBAS-1 Albatros rakétákkal, iker 7,62 mm-es vagy szimpla 12,7 mm-es géppuskakonténerekkel, Vinten felderítőkonténerrel, tesztelési céllal pedig az Mk. 13 torpedóval és az Mk. 12 mélyvízi aknával. Mindezek helyett azonban vihetett három ledobható póttartályban összesen 1418 l üzemanyagot, jelentősen megnövelve a gép (teljes fegyverzettel) 350 km-es hatósugarát.

Illusztrációk a Pucará sokoldalúságára:

A gép egyik prototípusa az Mk. 13 torpedóval felszerelve, amelyet az amerikai haditengerészet használt először a 2. világháborúban. Az argentin mérnökök a Pucará relatíve nagy sebességének megfelelően átalakították, de a tesztelést - ahogy az Mk. 12 mélyvízi akna esetében is - a falklandi háború végén befejezték, mielőtt az sikert hozhatott volna.

Ez a Pucará 1-1 felderítőkonténert hordoz, a törzse alatt pedig az olasz Galileo Mirach 100 alapján kifejlesztett MQ-2 Bigua látható. Engedtessék meg, hogy repülő haditechnikai eszköznek nevezzem, mert erről a soha nem rendszeresített fegyverről az égvilágon semmilyen megbízható információt nem találtam.

Pucará iker FN géppuskakonténerrel...

...és tesztelési céllal Martin Pescador MP-1000 hajó elleni rakétával felszerelve. 

Összességében tehát mint többfunkciós harcászati gépet lehet talán a legpontosabban kategorizálni. Ennek megfelelően változatos jellegű konfliktusokban bukkant fel a történelem során.

A definíciókról

Hajdu Péter, akinek a Haditechnika folyóirat 2007./2-4. számaiban Az IA-58 Pucará repülőgép harci alkalmazása címmel megjelent cikksorozatára nagy mértékben hagyatkoztam, "könnyű harcászati csatarepülőgépnek" nevezi. Ez véleményem szerint több okból is problematikus. Egyrészt a csatarepülőgép legjobb tudomásom szerint a szovjet-orosz katonai terminológia és doktrína részét képező, a feladatköréből adódóan kizárólag harcászati repülőgép-kategória, ezért dél-amerikai típusokra használni legalábbis félreértésekre adhat okot. Másrészt a Pucarát nemcsak földi csapásmérésre tervezték. A COIN-gép és csatarepülőgép közötti markáns fogalmi különbségekről sorozatunk egy későbbi részében lesz szó.

Az alapváltozat (IA-58A) 1974 novemberében repült először, és alig fejezték be az első hadrendbe állított példányok berepülését, máris bevetették azokat a Függetlenség-hadműveletben, amelyet az ideiglenes államfő, Italo Luder rendelt el a kommunista Népi Forradalmi Hadsereg (ERP) Tucumán tartomány hegyeiben elrejtőzött gerilláinak kifüstölésére. Az 5. hegyidandár támadását a légierő 1975 novemberétől támogatta erőteljesebben, pl. A-4B Skyhawk vadászbombázók mértek csapásokat a gerillabázisokra. A műveletben összesen 4 db Pucará vett részt, elsősorban felderítést, esetenként pedig bomba- és rakétatámadásokat végeztek, hogy végre élesben is tesztelni lehessen a fegyverzetet. 1976 közepére az életben maradt gerillák disszidáltak vagy a városokba menekültek, amelyeket viszont már szorgosan tisztogattak a "nemzetietlen elemektől" a hadsereg halálosztagai.

Az ország vezetői ezekben az években nemcsak a határokon belül keresték az ellenséget. A 3. légidandár Pucarákkal felszerelt 3. és 4. könnyűbombázó századát 1978 decemberében Argentína déli és nyugati légitámaszpontjaira telepítették át, mivel a tűzföldi Beagle-csatorna három stratégiai fontosságú, chilei fennhatóság alatti szigetére az argentinok is igényt tartottak, és az elhúzódó határvita kis híján nyílt összecsapásba torkollott. A két USA-barát latin-amerikai katonai diktatúra közötti háború kétségtelenül érdekes színfoltja lett volna a 20. századi hadtörténelemnek, de szerencsére a Vatikán diplomáciai közvetítésének köszönhetően jó katolikusokhoz méltóan sikerült békésen rendezniük a nézeteltéréseket, így 1980 januárjában a Pucará-századokat is visszarendelték córdobai bázisukra. (Egyébként az FMA ottani gyárában készültek a gépeik is, havonta kettő.)

Egy Pucará 1100 literes póttartállyal Tűzföld egén

A patagóniai bevetés során értékes tapasztalatokat szereztek arról, hogyan kell nagyobb kötelékeket szeles, viharos időjárási körülmények között átcsoportosítani és üzemeltetni. Nagy hasznát vették ennek parancsnokaik utolsó külpolitikai kalandja, a falklandi háború során, ahol a Pucará végre nemzetközi hírnévre tett szert, bár nem egészen úgy, ahogy azt a külföldi megrendelésekre áhítozó gyártó szerette volna.

Mivel a konvencionális háborúknak nincs köze sorozatunk témájához, a Pucarák falklandi szereplésének részletes ismertetésétől most eltekintek. Különösebb hadtudományi ismeretek nélkül is belátható, hogy hogy aki 1982-ben Nagy-Britannia elleni államközi háborúban tömegesen bevet egy ilyen paraméterekkel rendelkező harci repülőgépet, az vagy teljesen közömbös a várható veszteségek iránt, vagy nagyon ostoba (vagy mindkettő). Az argentin hadvezetés döntésére ugyanakkor részben indoklást adhatott két körülmény: arzenáljában a Pucará volt az egyetlen típus, amit a szegényes katonai infrastruktúrával rendelkező Falkland/Malvinas-szigetekre nagy számban át lehetett csoportosítani, másrészt ekkorra Nagy-Britannia haditengerészete az ország világhatalmi státuszának tovatűntével már csak árnyéka volt egykori önmagának, és ez a konfliktus  már a roppant távolság miatt is nagy próbatétel elé állította.

Az ide küldött flottaegység csekély vadászlégierejének legfontosabb feladata a saját hadihajók védelme volt az argentin bombázóktól, ami csak korlátozott számú bevetést tett lehetővé a partraszálló csapatok légitámogatására és oltalmazására. A britek ezért nagyon is tisztában voltak vele, mekkora fenyegetést jelenthetnek a Pucarák, így kezdettől fogva bombázták azok bázisait, sőt az egyik ellen a 22. SAS-ezred D századát is kommandós rajtaütésre küldték.

A szigetekre átküldött 24 db Pucará összesen 103 bevetést repült a háború alatt, ezek zöme felderítő repülés volt. Egy sem tért vissza az anyaországba. Hármat bevetés közben ért végzetes találat: brit katonák egyet kézifegyverekkel, egy másikat légelhárító rakétával lőttek le  - ez volt a FIM-92 Stinger első harci alkalmazása  -, egy pedig rendhagyó módon légiharcban lett egy Sea Harrier gépágyúsorozatának áldozata. (A gyors manőverezésre képes Pucarák nem kínáltak könnyű célpontot.) 10 db a földön semmisült vagy rongálódott meg, 11 pedig - zömében üzemanyag és/vagy pótalkatrész híján, 4 viszont röpképes állapotban - a britek hadizsákmányát gazdagította. Ezekből hatot különböző hadimúzeumokban állítottak ki, így állítva emléket az argentin tábornokok külpolitikai zsenialitásának. Sovány vigasznak számított, hogy egy Pucará-pilóta érte el a háború egyetlen argentin légigyőzelmét - egy Westland Scout helikopter ellen.

"A mi Malvinasunk dicsőséges védelmezője" - történelemhű ismertető egy argentin Pucará-modell dobozán   

Festmények a Pucará falklandi szerepléséről

A csúfos falklandi vereség természetesen negatívan befolyásolta az IA-58A nemzetközi megítélését (is). Ez részben magyarázatot ad arra, hogy a több földrészen folytatott intenzív marketingkampány ellenére a típus nem hozta meg a várt üzleti sikert az FMA számára - noha a konkurenciához képest kiváló paraméterekkel rendelkezett. 1980-ban a szintén baloldali gerillák által szorongatott baráti Uruguay 6 darabot vásárolt. Messzire jutottak a tárgyalások Mauritániával is, ahol a hadseregnek modernebb eszközökre volt szüksége a Polisario elleni harcra, de a 6 gépre szóló rendelést leadó kormányt 1978 júliusában katonai puccs döntötte meg, az új vezetés pedig kivonult Nyugat-Szahara területéről és már nem érdeklődött az üzlet iránt. Az ügy elévült, a sivatagi álcázófestéssel és mauritániai felségjellel ellátott gépeket végül az argentin légierő vette át.   

Egyiptom, Irak, a Közép-Afrikai Köztársaság, Marokkó és Venezuela is komolyan fontolóra vette a beszerzést, Dél-Afrika pedig érdeklődött iránta, de végül Venezuela az EMB-312 Tucano, Marokkó az OV-10 Bronco mellett döntött, a többi esetben pedig vagy a megrendelők léptek vissza, vagy az argentin kormány vétózta meg a tranzakciót.

A Pucará exportjának elmaradása a '80-as években megítélésem szerint három tényezőre vezethető vissza:

1. Az argentin hadsereg 50 darabot rendelt a falklandi veszteségek pótlására, ami egy időre lekötötte az FMA gyártókapacitását.

2. A hidegháború utolsó fellángolásának éveiben az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Franciaország és Kína két kézzel szórták a különféle fegyvereket harmadik világbeli kliensállamaik közé, ezzel telítve a világpiacot; különösen a szovjet harci helikopterek számítottak komoly "konkurenciának" minden COIN-géppel szemben.

3. Két turbólégcsavaros motorja miatt a Pucará drágábbnak számított, mint a hasonló feladatkörre készült más típusok, márpedig az ilyeneket rendszerint csóró, belső konfliktusoktól marcangolt országok vásárolják.

Az exportbevételek kiesése leszűkítette a típus modernizációjának lehetőségeit is. Az FMA két verziót kínált a már legyártott gépek átalakítására:

IA-58B Pucará Bravo - a Hispano-Suiza gépágyúk lecserélése 2 db 30 mm-es DEFA-553 gépágyúra; modernebb repülőelektronika. 1979-ben repült először. (Megjegyzés: egy COIN-gép kétfajta légi célponttal találkozhat: szállító repülőgép, vagy ugyanilyen célú helikopter. 30 mm-es gépágyúk ilyen esetben többet érnek - hogy a földi csapásmérésről ne is beszéljünk -, különösen akkor, ha a pilóta nem tud jól célozni.)

IA-58C Pucará Charlie - A falklandi tapasztalatok alapján helikopterek és kisebb hajók ellen 1985-re kifejlesztett együléses verzió. Az alapfegyverzetet kiegészítették 2 db DEFA-553 gépágyúval, új repülőelektronikát, navigációs ill. tűzvezető rendszert kapott, és fel lehetett szerelni Matra Magic 2 levegő-levegő ill. Martin Pescador MP-1000 hajó elleni rakétákkal.    

 

 

Egyik projekt sem lépett túl a prototípus tesztelésén, mivel a nehéz gazdasági helyzetben lévő politikai vezetés sem rendelt belőlük, így 1986-ban az alapváltozat sorozatgyártását is leállították. Az utolsó gépeket 1990-ben vette át a légierő.

A sors iróniája, hogy a Pucarát ekkor küldték először harcba idegen zászló alatt. 1989 végén az argentin kormány katonai segély gyanánt három gépet küldött az évtizedek óta polgárháborúban fetrengő Kolumbiának, ahol az USA-barát államhatalom ellen nemcsak a hírhedt drogkartellek intéztek komoly kihívást, de a velük gyakran érdekszövetségre lépő baloldali felkelők is. A FAC (a kolumbiai légierő) elsődleges feladata ennek megfelelően a drogkereskedelem elleni harc volt: a hajó- és repülőgépforgalom ellenőrzése, az Andokban lévő koka- és mákültetvények, droglaboratóriumok elpusztítása. Mivel az erre bevetett gépeknek és helikoptereknek megfelelő légi oltalmazásra volt szüksége, a '80-as évek végén a légierő egy új COIN-repülőegységet szervezett, amelyben a Pucarák fontos szerepet játszottak. A hegyek között kis magasságban, éjjellátó szemüvegben repülő pilótáik kísérték a kokacserjéket éjjel gyomírtó szerekkel permetező repülőgépeket, nappal pedig felkutatták a gerillák és kartellek hegyi bázisait, laboratóriumait és titkos reptereit. Az ezek felszámolására indított műveletek során tűztámogatást adtak a helikoptereken szállított kommandósoknak, az ellenséges infrastruktúrát pedig foszforos rakétákkal, bombákkal pusztították. Egyetlen Pucará sem veszett oda, de az intenzív használat megtette hatását a gépek műszaki állapotára, és 1999 szeptemberében mindet tartalékba helyezték.

A kolumbiai pilóták még csak ismerkedtek a típussal, amikor onnan több ezer km-re az események (argentin szempontból) szerencsés összejátszása végre meghozta az újabb üzleti sikert az FMA számára. Srí Lanka hadserege - amely azóta sikeresen kioktatta a világot a COIN-ról - egyre kíméletlenebb harcot vívott a történelem egyik legfelkészültebb gerillamozgalmával, a Tamil Tigrisekkel (LTTE). 1990-ben az indiai békefenntartók távozásával megváltozott a status quo,  és ahogy közeledett a konfliktus újabb szakasza, a politikai vezetés úgy döntött, hogy az ország légiereje (SLAF) modernizációra szorul. A meglévő könnyű helikopterekkel és SF.260TP típusú gépekkel nem lehetett megfelelő légitámogatást nyújtani a szárazföldi erőknek, de a nyugati demokráciák a szigetország meglehetősen "laza" emberi jogi politikája és balos politikai berendezkedése következtében vonakodtak annak bármilyen katonai segítséget nyújtani. (Pl. ekkoriban az Egyesült Államok sem volt hajlandó exportálni nekik az A-10 Thunderbolt II típusból.) Srí Lanka kormánya ezért más fegyverexportőrök után nézett, mint pl. Kína, Ukrajna, Izrael - és Argentína. A COIN-gépek közül ugyanis a Tucanot és a Pucarát vették fontolóra, végül a magasabb vételár (2,8 millió USD) dacára az utóbbi mellett döntöttek, és 1993 elején négy darabot vásároltak. A Pucará lett a SLAF legnagyobb teherbírású bombázógépe.

A kemény harcok közepette a körülmények itt még nehezebbek voltak, mint Kolumbiában. A pilóták rövid idő alatt is sok tapasztalatot szerezhettek, és a képzetlen műszaki személyzet is nagy nyomás alatt állt. A helyi történetírás kifejezésével élve 1995 áprilisában vette kezdetét a harmadik elámi háború, amikor a kormányerők hosszú szünet után ismét támadásba lendültek. Az offenzíva elsődleges célja a sziget északi csücskén lévő, a felkelők által elszigetelt (ezért főleg légi úton ellátott) támaszpont, Palay felmentése és megerősítése volt, hogy innen kiindulva megtisztítsák az ellenállás egyik gócpontját, Jaffna városát és annak környékét, majd a támadást kifejlesszék déli-délkeleti irányban.

A SLAF színeiben

A Pucarák és a többi harci gép feladata az előnyomuló csapatoknak nyújtott tűztámogatás, a felderítés ill. az ellenséges csapatösszevonások támadása volt. Sok bevetést repültek, gyakran vegyes kötelékekben. 1996 elejére súlyos harcok után sikerült visszafoglalni a Jaffna-félszigetet, de a sziget belseje felé indított további támadásokat az LTTE visszaverte. Sok év után a típus ismét felkeltette a nyugati média érdeklődését, de az FMA számára megint csak kényelmetlen okokból. 1995 júliusában a SLAF Pucará-pilótái - a hivatalos álláspont szerint véletlenül - kazettás bombákkal támadtak a harcok elől egy templomba menekült civileket Navaly mellett, 65 ember halálát okozva, két hónappal később onnan nem messze pedig egy iskolát vettek célba. A későbbiekben a Pucarákkal főleg az ellenséges gyorsnaszádokat rakétázták ill. az LTTE által fegyvercsempészetre használt teherhajókról partra tett eszközöket pusztították. A Tigrisek SA-7 légelhárító rakétákkal kettőt lelőttek, egy pedig lezuhant. Ezeket a veszteségeket az argentinok részben pótolták, de a megmaradt gépeket a műszaki problémák és alkatrészhiány 1998 végére a földre kényszerítették.

Közben az USA feloldotta az Argentína elleni fegyverembargót, az FMA-t pedig privatizálták - a Lockheed Martin bérelte 25 évre (de tavaly visszakerült állami tulajdonba) -, ami új lehetőségeket teremtett a Pucará modernizációja számára. A Lockheed Martin közreműködésével készült el az IA-58D Delta, amelyet GPS-szel, új rádióberendezéssel és repülőelektronikával láttak el, képes volt az elektronikus ellentevékenységre, ill. Sidewinder rakéták és GPS-vezérlésű bombák hordozására. Az argentin légierőnél még hadrendben lévő kb. 30 Pucarán már elvégezték ezt az átalakítást, de 2012-ben ezek kivonása is megkezdődik. Kérdéses, hogy exportjukra később sor kerül-e majd. Összességében elmondható, hogy a Pucará a haditechnikai paletta egyik érdekes színfoltja volt egy olyan korban, amikor a legnagyobb hadiipari cégek a harmadik világháborúra felkészülő stratégiai koncepciókat szolgáltak ki.

Sorozatunk következő részében a típus legfőbb piaci riválisáról, a brazil Tucanoról lesz szó.

24 komment · 1 trackback


| More

Címkék: argentína kolumbia mauritánia coin légierő sri lanka

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr892380356

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: COIN repülőgépek IV. - A halál brazil madara 2013.10.31. 08:10:58

by Proletair & SchA Egy legenda születése A katonai pilóták kiképzése drága dolog. A második világháború után a katonai repülőgépek fejlődése elképesztő méretű volt, és a leendő pilótákra egyre nagyobb feladat hárult. Az egyre modernebb, egyre gy...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kullancs1983 2010.10.19. 17:03:32

VÉGRE!! :D

Érdekes lett volna egyszerre olvasni a latino mezőnyről, de nem követelőzök...
És egy kérdés: Az utolső képen, a SLAF gépén azok a sárgás-vöröses foltok valami díszítés részei vagy ennyire rozsdásodott a madárka?

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2010.10.19. 18:17:46

@Kullancs1983:

"Érdekes lett volna egyszerre olvasni a latino mezőnyről"

Kisregények egyben történő leközlésétől azért eltekintenénk:).

"És egy kérdés: Az utolső képen, a SLAF gépén azok a sárgás-vöröses foltok valami díszítés részei vagy ennyire rozsdásodott a madárka?"

Az bizony rozsda, mert új korában valahogy így nézett ki:

www.clavework-graphics.co.uk/aircraft/fma_ia58/IA58A_Sri_Lanka_1.png

Kullancs1983 2010.10.19. 18:31:15

@Rammjaeger83: Eszembe se jutott elégedetlenkedni, sőt! (Na jó, talán egy kicsit azért mégis.) Kurvára örülök hogy folytatódott a sorozat, ahogy megláttam hogy itt van máris rávetettem magam mint gyöngytyúk a meleg takonyra..:D

proletair · http://lemil.blog.hu 2010.10.20. 14:41:09

@Rammjaeger83:
Kiváló összefoglaló volt, igazi jó kiegészítése az általam is olvasott Haditechnika cikksorozatnak.
Az azért érdekes, hogy a gép csak három függesztési ponttal rendelkezik, szerintem ez kevés. A másik a nyurga futómű, ami ha jól emlékszem, okozott pár balesetet, pont a kiépítetlen reptereken. Szerintem az sem szerencsés, hogy a pilótáknak létra kell a beszálláshoz.
Csatarepülőnek gyengécske, egyszerű COIN gépnek meg túl drága és bonyolult.

Gildor Inglorion · http://gildorblog.blogspot.com 2010.10.20. 15:13:12

nekem, amatőrként baromira tetszik a gép :) egyszerű lehet, mint a faék, szerintem a "képzetlen műszaki személyzet" kifejezés nagyon visszafogott... csavarhúzó, csavarkulcs, colstok és hegesztőszetten kívül nem használhattak sokminden mást a javításra...

molnibalage 2010.10.20. 18:38:27

"Az biztos, hogy a Luftwaffe nagyon örült volna egy ilyen gépnek 1944-ben."

Ez a megjegyzést nem vágom. 1944-ben nem könnyű csapásmérőre volt szüksége az LW-nek, hanem töménytelen vadászgépre jólképzett pilótákkal.

Egyébként talán a blog.hu leghosszabb cliffhangerét láthattuk a téma folytatásával. :)

Kullancs1983 2010.10.20. 21:25:22

@molnibalage: Ott volt a Me-262 (vagy mi), de elfogóvadász helyett gyorsbombázó lett, mert az volt az ukáz. Ha ez megvan akkor talán vadászhatott volna..:D
Különben is, épp neked magyarázzam? Épp én?

bz249 2010.10.20. 22:23:15

@Kullancs1983: azert ezzel a Pucaraval szemben a FW-190g nem biztos, hogy olyan nagyon alulmaradna. Az megbirt 1,8 tonna bombat es ket 20mm-es algyut egy pottyet gyorsabb is volt (bar kisebb hatotavolsaggal, nade nem is a Pampak felett kellett akciozni vele).

Az egyetlen elonye az argentin madarnak a turboprop, ami szojaolajon is elmegy (ez lehet bejott volna a Luftwaffenak), de egy ilyen ize azert nem feltetlen lett volna a pilotak alma Europaban, mert lassu es gyenge.

Kullancs1983 2010.10.20. 23:17:00

@bz249: Na ja, de a pampák egyszerű fiaiból is lehetett hozzájuk belevaló pilótákat toborozni, és a nem túl germán jellegű dél-amerikai ipar is egész pöpecül elboldogult a gyártásával. Lehet hogy akkor és ott ez többet számított volna.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2010.10.20. 23:19:51

@proletair:

"Az azért érdekes, hogy a gép csak három függesztési ponttal rendelkezik, szerintem ez kevés."

Ennél nem esik nagyobb súllyal latba a teljes bombateher?

"Csatarepülőnek gyengécske, egyszerű COIN gépnek meg túl drága és bonyolult."

Hát igen, azt hiszem ebben lehet megragadni a típus fő hiányosságát.

"Ez a megjegyzést nem vágom. 1944-ben nem könnyű csapásmérőre volt szüksége az LW-nek, hanem töménytelen vadászgépre jólképzett pilótákkal."

Azzal a bombázókötelékeket meg lehet tizedelni - mondjuk szvsz erre a kifejlesztett föld-levegő rakéták inkább alkalmasak és költséghatékonyabbak lettek volna -, de a Birodalomra minden irányból rátörő szárazföldi seregeket nem. A Luftwaffe több modern bombázóelfogó típussal is rendelkez(he)ett 1944-ben (Ta-152, Me-262, FW-190D stb.), modern földi csapásmérő géppel viszont nem nagyon - márpedig erre nagyobb szüksége lett volna, mint akkoriban bármely más légierőnek. Erre akartam utalni - meg arra, hogy a Pucará egy kis túlzással élve végsebesség és fegyverzet terén lényegében az 1944/45-ös időszak csúcstechnikáját képviselte.

Kullancs1983 2010.10.20. 23:44:01

Tényleg, 1944-45, égy modernizált Sturmovik, vagy az utódja, az Il-10 mennyire várlhatna be mint COIN-repülő? A hatótáv meg a terhelés nem nagy valami, de talán lehetne javítani rajtuk, viszont annyi páncéllal nem naguon kell aggódnia a gerillák légvédelmi fegyverei miatt (a rakétát kivéve). Hátha az oroszok is belépnek a piacra, ha már annyian ott vannak...

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2010.10.21. 00:19:47

@Kullancs1983:

Az Il-10 ugyebár csatarepülőgép (a különbségekről, mint írtam, egy későbbi részben lesz bővebben szó), a komoly páncélozása egy COIN-gép esetében nem igazán indokolt, hogy a fedélzeti lövészt ne is említsem.

Egyébként az Il-2-t használták COIN-ra 1946/47-ben Lengyelországban és Nyugat-Ukrajnában az ukrán nacionalista felkelők ellen.

proletair · http://lemil.blog.hu 2010.10.21. 10:57:57

@Rammjaeger83:
A bombateher mellett szerintem fontos a variálhatóság is, ezt három felfüggesztési ponton nem lehet túlzásba vinni. Az A-37 Dragonfly is 8 ponttal rendelkezett, úgy is nézett ki megpakolva mint egy ószeres.

A németeknek volt kifejezetten földi támadó gépük, a Henschel 129. Bár ez sem nevezhető COIN gépnek, és elég sok gyerekbetegséggel küszködött.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2010.10.21. 11:07:31

@proletair:

"elég sok gyerekbetegséggel küszködött"

Hát éppen ez az. A Ju-87 leváltását a németek nem oldották meg időben.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2010.10.21. 11:15:05

@Kullancs1983:

Még valami: az Il-10 éppenséggel a nehéz páncélozása miatt rendelkezett korlátozott bombateherrel és - amennyire én tudom - kis hatósugárral. COIN-gép esetén mindkettő nagy hátrány.

proletair · http://lemil.blog.hu 2010.10.21. 11:43:39

@Rammjaeger83:
Vajon a Focke-Wulf 189-est nevezhetjük COIN gépnek? Könnyű, felfegyverezhető, de csatarepülőnek semmiképp nem lehet nevezni. (Készült belőle kifejezetten csatagép proto is, de hát ugye ez már nem épülhetett meg)

proletair · http://lemil.blog.hu 2010.10.21. 12:07:18

@Rammjaeger83:
Akkor azt a (remélhetőleg nem elhamarkodott) kijelentést bátorkodom tenni, miszerint a legjobb COIN gépek a kiképző-gyakorló gépekből kerültek ki.
Trojan, Texan, Tweet (Dragonfly) Tucano (mennyi T betűs :))

Kullancs1983 2010.10.21. 12:42:05

@Rammjaeger83: Igen, ezért is gondoltam modernizálásra. Elég az alját jól lepáncélozni meg egy kicsit az oldalát, a hátsó lövész helyére mehet az elektronika, stb (mint a Szu-25 valamelyik verziójánál), a motor talán már nem enne annyit mint akkor (pl. az én kocsim vs. exmunkahely: 1.6-8l, 1.8-6l). Igaz ugyan hogy az oroszoknak ott a sok helikopter, dehát az ilyen sokat, olcsón, egyszerűen, de azért masszívat, az eléggé az ő műfajuk. Meg a kínaiaké, a masszívat kivéve.

Kullancs1983 2010.10.21. 12:54:56

@Rammjaeger83: Értem, de ezért gondoltam hogy valahogy modernizálva. Az ilyen olcsón, sokat, egyszerűt, de azért masszívat az mindig is az oroszok szakterülete volt. Meg a kínaiaké, a masszívat kivéve. És ha már Dél-Korea, meg Törökország is gyárt hasonlókat, talán bennük is fölmerül a gondolat. Bár nekik mondjuk ott van a kismillió helikopterük...

@proletair: Az első rész szerint a francik már Algériában is ezt mondták..:D

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2010.10.21. 13:52:22

@Kullancs1983:

Szerintem az Il-10 ilyen célú modernizációjának kb. a '60-as évekig lett volna értelme, utána már végleg elavultnak számított (megjegyzem, hogy plusz páncélzatra nem lett volna szüksége). Csakhogy a szovjet tömb országainak nem volt szüksége COIN-gépre, semleges/nyugatbarát államoknak meg hülyék lettek volna eladni ilyesmit, elvégre jó eséllyel kommunista gerillák ellen használták volna azokat.

Kullancs1983 2010.10.22. 00:14:11

@Rammjaeger83: Értem. A páncélzatnál nem a meglévőre gondoltam rátenni, hanem abból levenni, de végülis mindegy. Mondjukrá Afganisztánban meg talán Csecsenföldön talán jól jött volna nekik is valami hasonló, de végülis a Mi-24-ekből tényleg ezerszámra volt nekik...

ambasa 2010.11.01. 09:55:46

Először is gratulálok a cikkhez, sok számomra új dolgot tudtam meg belőle!

Másodszor arra a rozsdára azért ne vegyél mérget, mert az ilyen repülőgépek 99%-anak a borítása valamilyen alumínium ötvözet (nem hiszem hogy ennek vaslemez lenne), annak "rozsdája" (helyesen korrózió) nem vörösesbarna elszíneződés, hanem fehér por formájában jelenik meg. Persze akkor joggal merül fel a kérdés, hogy akkor mi, vannak tippjeim de még egyikkel sem sikerült meggyőznöm magam.

Visszatérve a Luftwaffe és a második világháború témakörére ha már felmerült, ebből a szempontból talán érdekes a Geschwader Bongart története, mint a COIN talán egyik első kezdetleges megjelenése, bár ha úgy vesszük a 20-30-as években a gyarmati felkelések elfojtására hasonló feladatkörben vetettek be repülőgépeket (Afganisztán, Rif-kabilok).
www.thescale.info/news/publish/luftwaffe-Anti-Partisan.shtml

TG

Tonohaver 2012.01.28. 18:18:22

Én csak most olvastam végig a három részt, de ezúton gratulálok!
Élvezetes stílusú, tartalmában gazdag írásnak találtam.

Köcce'