"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • Amikor minden hiábavaló„Gyanútlanul és akaratlanul, csalimadárként magamra húztam kettőt a konvoj négy kísérőhajója közül...Megint olyan makacsul üldöztek, hogy a legkevésbé én magam hittem volna, hogy le tudjuk őket...
  • Festung BudapestHosszú kihagyás után ismét egy irodalmi újdonságot ajánlunk az olvasóközönség figyelmébe. A mai napon kerül ki a nyomdából a bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin A Budapest Erőd. A magyar főváros...
  • KatPol Kávéház XLVI. - Grafit a tetőnKedves hallgatók! A korábban tett ígéretünknek és a meghirdetett szavazás eredményének megfelelően a Csernobil az a sorozat, mellyel az aktuális adásban foglalkozunk. Az adás letölthető innen, a...
  • A megaláztatás évszázada XII.Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez...
  • KatPol Kávéház XLV. - Lánctalpas találkozóKedves hallgatók! Hagyományainkhoz híven podcastunk 45. adásában ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal a Militracks idei rendezvényéről ill. az overlooni hadimúzeumról: Listen to "KatPol...

Facebook

Címkék

1.vh (5) 2.vh (84) afganisztán (52) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (36) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (78) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (38) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (49) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (55) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (13) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (67) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

Az uralkodó és alávetett népek rendje I.

2010.06.11. 10:00 Rammjaeger83

A nagy felhajtás közepette talán említeni is felesleges, hogy a mai napon kezdetét veszi a labdarúgó VB, és nyilván az is kevesek figyelmét kerülte el, hogy ezúttal példátlan módon a fekete kontinensen kerül megrendezésre. A házigazda állam az utóbbi években elsősorban toronymagas bűnözési rátájával, az ott dúló AIDS-járvánnyal és általában véve lakóinak deviáns viselkedésével került a címlapokra - ennek megfelelően véleményem szerint borítékolhatóak a kirabolt külföldi drukkerekről és a rendőrségi túlkapásokról szóló híradások.

A Dél-afrikai Köztársaság jelene és jövője tehát több okból sem tűnik valami fényesnek, de aligha lenne méltányos, ha csupán úgy gondolnánk rá, mint egy afrikai csődtömegre a sok közül. A múltja ugyanis biztonságpolitikai szempontból nemcsak érdekes, de minden bizonnyal tanulságos is. És mivel a 2008-as nyári olimpiai játékok apropóján cikksorozatot szenteltünk a népi Kína fegyveres erőinek és a jövőbeni szuperhatalmi státuszával kapcsolatos találgatásoknak, úgy döntöttünk, a labdarúgó VB alkalmából hasonló módon emlékezünk meg a fehér uralom és a kolonializmus utolsó afrikai bástyájának felemelkedéséről és bukásáról.

Új sorozatunk első részében Dél-Afrika hírhedt egykori faji politikájának kialakulásával foglalkozunk, később pedig terítékre kerül majd az ország által Namíbiában és Angolában vívott határháború története, hadiipara, katonai magáncégeinek kalandjai és (rendhagyó módon teljesen felszámolt) egykori tömegpusztítófegyver-programja is.

A kezdetek

Hallotta már a kedves olvasó az USA-ból származó liberális koncepciót, mely szerint a sokszínűség tesz erőssé egy nemzetet ("Diversity is strength")? Hát ez Dél-Afrika esetében vajmi kevéssé érvényesült - más kérdés, hogy stratégiai elhelyezkedésű, ráadásul ásványkincsekben gazdag vidékek egyébként is ritkán válnak a harmónia és béke szigeteivé.

Történetünk főszereplői a holland (ill. kisebb mértékben német, francia és egyéb nyugat-európai) területekről érkező telepesek, az afrikánerek - ill. egy jobban elterjedt, a paraszti mivoltukra utaló elnevezés szerint: búrok -, akik azután érkeztek Fokföldre, hogy ott 1652-ben támaszpontot létesített a Holland Kelet-indiai Társaság. Az attól bérbe vett földeken gazdálkodtak a környéken élő bantuk rabszolgamunkájának igénybevételével. 1806-ban a brit gyarmatosítók kaparintották meg Fokföldet, ahol aztán szokásuk szerint megkezdték gazdasági dominanciájuk kiterjesztését, és igyekeztek egymás ellen kijátszani a terület lakóit, miközben sorra foglalták el a szomszédos törzsek területeit. Fokozatosan kiszorították birtokaikról az afrikáner gazdákat, akiket az is súlyosan érintett, hogy 1833-ban a legtöbb brit gyarmaton eltörölték a rabszolgaságot, mivel csak kevés kártérítést kaptak az így elveszített munkásaik után (akik ezután tömegesen a városokba áramlottak és ott lenyomták az átlagbéreket, a brit vállalkozók nagy örömére). 

Az afrikánerek ráébredtek, hogy a birodalom alattvalóiként a későbbiekben sem számíthatnak semmi jóra, ezért drasztikus lépésre szánták el magukat: tömegesen keletre, Natal felé ill. északra, az Oranje és Vaal folyókon túlra vándoroltak; 1838-ben megalapították a Natal Köztársaságot (ezt a britek öt évvel később bekebelezték), később pedig Oranje Szabadállamot (1854) és Transvaalt (1856). Abban reménykedtek, hogy új hazájukban a britek majd békén hagyják őket. Ez az elképzelés természetesen alaptalanul feltételezte azok jóindulatát, de a két "renitens" köztársaság sorsát alighanem eleve megpecsételték a területükön az elkövetkező évtizedekben feltárt jelentős arany- és gyémántlelőhelyek.

Végső soron ugyanis az ezek feletti fennhatóság megszerzésére tett sorozatos brit lépések vezettek el a második búr háborúhoz (1899-1902), melynek végére a britek a "birodalmi rendfenntartás" gyakorlatát követve megszállták (és koronagyarmattá nyilvánították) a két államot, azok területét felperzselték, katonai erődítmények és védelmi vonalak rendszerével hálózták be, lakosainak jelentős részét - 114 ezer afrikáner és 101 ezer fekete civilt - pedig koncentrációs táborokba zárták, hogy azok ne tudjanak támogatást nyújtani a felkelőknek. Miután ily módon sikerült megtörni a keményfejű búrok ellenállását, el kellett gondolkodni azon, hogyan lehetne a nagy áldozatok árán kivívott katonai győzelmet az előnyös politikai rendezés céljára kihasználni.

Az arany és kukorica szövetsége

A londoni kormány jól tudta, hogy Oranje és Transvaal újbóli felvirágoztatása saját jól felfogott érdeke, ez pedig nem volt elképzelhető a Dél-Afrika fehér lakosságának kétharmadát kitevő afrikánerekkel kötött kompromisszum nélkül, ami lényegében egyet jelentett a politikai és gazdasági hatalom megosztásával. Alfred Milner, Dél-Afrika brit főbiztosa még a háború elején felvázolta elképzelését a Fokföldtől a Zambézi folyóig terjedő egységes gyarmatról, melynek gazdasági fejlődését a jogfosztott feketék kizsákmányolása biztosítja, míg az afrikánerek jogilag egyenlőek ugyan a britekkel, de az Egyesült Királyságból érkező telepesek majd szépen asszimilálják őket.  A várt bevándorlás végülis elmaradt, mivel az arany és gyémánt világpiaci árának csökkenése miatt Dél-Afrikát az 1900-as években gazdasági recesszió sújtotta, de ez természetesen szintén az afrikáner vezetésnek kedvezett.

A terület jövőjét alapvetően a bányaipart uraló brit tőkések és az afrikáner nagybirtokosok határozták meg. Gazdasági érdekeiket pedig a legkönnyebben úgy hozhatták összhangba, ha a sötét machinációkra való hajlamaikat nem egymáson, hanem a Dél-Afrika lakosságának kb. 68 százalékát (4 millió fő) kitevő feketéken élik ki. A fehér felsőbbrendűség gondolata tehát kézenfekvő közös nevezőt jelentett számukra, ami végső soron nem jelentett mást, mint annak hallgatólagos (vagy kevésbé hallgatólagos) elismerését, hogy a feketék olcsó munkaerejére kívántak hagyatkozni - akiket már csak azért is a teljes alávetettség állapotában kellett megtartani, mert a demokratikus jogok rájuk történő kiterjesztése nemcsak a két említett érdekcsoport, de a brit kolonialisták dominanciájának végét is jelentette volna. Ahogy azt Lord Kitchener tábornok még 1901 márciusában kijelentette:

Ami a Transvaalban és Oranje Szabadállamban élő kafferek választójogát illeti, Őfelsége kormánya nem szándékozik megadni nekik ezt a jogot, mielőtt ezek a gyarmatok megkapják saját képviselői kormányukat; s ha később megadja is, ez a választójog olyan korlátozott lesz, hogy feltétlenül biztosítja a fehér faj törvényes uralmát.

(A "kaffer" az arab muzulmánoktól átvett kifejezés, amelyet a britek, a hollandok és az afrikánerek általában véve Fekete-Afrika őslakosaira használtak.)

A bantu népességgel szembeni efféle bánásmódnak pedig (közvetve) meg kellett oldania az afrikáner szegényparasztság problémáit is. A gazdaságaikat ugyebár felégették a brit csapatok, a családjaikat pedig koncentrációs táborokba hurcolták - mindezért csak alacsony összegű kártérítést kaptak a koronától a háború után -, sokan pedig tönkrementek a recesszió idején, és tömegesen kerestek munkát a városokban, a (bánya)ipari központokban. Mivel a feketék választójogáról szó sem lehetett, az újonnan létrejövő politikai rendszernek elsősorban az ő támogatásukra kellett támaszkodnia - ezt pedig csak úgy lehetett elérni, ha "odaengedik őket a húsosfazékhoz". Konkrétan megfogalmazva: meg kellett teremteni számukra a társadalmi mobilitás lehetőségeit törvényesen biztosított földbirtokok és jól fizető (a piacinál magasabb béreket kínáló) munkahelyek formájában. Ez pedig a dél-afrikai brit gazdasági elit számára csak abban az esetben volt elfogadható, ha a piacinál alacsonyabb bérekért tetszés szerint dolgoztatható négerek tömegei felett rendelkezhet.

Már közvetlenül a búr háború után létezett tehát a koncepció, mely szerint a földművelésből élő feketék teljes kisemmizésével biztosítani lehet nemcsak a terület gazdasági fejlődését, de politikai stabilitását is. Kezdtek létrejönni a majdani Apartheid-rendszer alapjai.             

A brit és afrikáner elit közötti kiegyezést - egy korabeli kifejezés szerint az "arany és kukorica szövetségét" - a brit parlament azzal segítette elő, hogy 1909-ben Fokföld, Natal, Oranje és Transvaal egyesítésével (South Africa Act) létrehozta a Dél-Afrikai Uniót, méghozzá domíniumi státusszal, amely így önkormányzattal rendelkező egységes gyarmattá vált. (A birodalomban addig csak Ausztrália, Új-Zéland, Kanada és Újfundland részesült ilyen előnyös elbánásban; érdekes módon ezek is mind fehér dominanciájú területek voltak.) Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy London elengedte a dél-afrikai politikai elit kezét: államfőjük továbbra is a brit uralkodó maradt (aki fenntartotta a jogot, hogy főkormányzót nevezzen ki az unió élére), de önállóan alakíthatták ki a fent vázolt együttműködés kereteit. (A domíniumok törvényhozását majd hivatalosan az 1931-es Westminsteri Statútum függetlenítette, ennek értelmében Dél-Afrika is a Brit Nemzetközösség de facto független tagállama lett.)

White Power!

Az unió (természetesen kizárólag fehér tagokból álló) törvényhozása - a nemkívánatos demográfiai folyamatok elkerülése érdekében - 1911-ben megtiltotta a nem európaiak bevándorlását, a bányaiparban pedig csak fehérek felvételét engedélyezte a szakképzettséget megkövetelő magasabb pozíciókba (Mines and Works Act). A feketék csak az Unió területének 13 százalékán - a legértéktelenebb, édesvízforrásokkal, fejlett úthálózattal és kikötőkkel nem rendelkező területeken - birtokolhattak vagy bérelhettek földet (Native Lands Act). (A fehér birtokosoknak ennek megfelelően tilos volt fekete földbérlőket tartani.) Mivel ott nem tudtak volna mindannyian megélni, sokan kénytelenek voltak elmenni a bányákba idénymunkásnak. Mondanom sem kell, hogy a törvénynek - amellett, hogy jó minőségű termőföldeket biztosított az afrikáner gazdáknak alacsony áron - pontosan ez volt a célja. (A bányaipari vállalatok egyébként a szomszédos Becsuánaföldről, Dél-Rodéziából és Mozambikból is szép számmal toboroztak munkaerőt.) A fehéreknek fenntartott állások körét a vasútnál és az állami hivatalokban is létrehozták, a feketéknek pedig 1924-ben betiltották a szakszervezeti tagságot (Industrial Conciliation Act), 1936-ban pedig a szavazati jogot is (Native Trust and Land Act).

A háború egykori búr tábornokai, Louis Botha és James Hertzog (jobbra) miniszterelnökségük alatt a támogatóik zömét kitevő szegény sorsú afrikánerek érdekében folytattak protekcionista gazdaságpolitikát és terjesztették ki a faji szegregációt, akik között a brit gazdasági dominanciával szembeni elégedetlenség és az 1929-es világválság hatásai miatt  egyre jobban elterjedt a britellenes nacionalizmus. Sokukat felháborította, amikor a második világháború kitörése után a törvényhozás a semleges külpolitikát favorizáló Hertzog helyére a brit érdekek kritikátlan kiszolgálásával vádolt Jan Smuts tábornokot nevezte ki miniszterelnöknek, aki azonnal hadat üzent Németországnak. Válaszul Hertzog és hívei kiváltak a kormányon lévő Egyesült Dél-Afrikai Nemzeti Pártból, és Daniel Malan keményvonalas nacionalistáival szövetségben megalapították az Újraegyesült Nemzeti Pártot (HNP).

A második világháború éveiben a sorozás miatti munkaerőhiány és a hadigazdálkodás bevezetése nyilvánvalóvá tette a szegregációs politika egyik nem szándékolt hátrányos következményét: a fehérek egyszerűen nem voltak elegen ahhoz, hogy az összes nekik fenntartott munkakört betöltsék. De facto megszűnt a munkaerőpiaci faji megkülönböztetés, a frontokról visszatérő fehér katonák ill. az afrikáner civilek vegyes érzelmekkel figyeltek fel a városokban dolgozó (relatíve) jómódú feketékre. (1939 és 1952 között megduplázódott a városi fekete lakosság az országban.) 1948 elején egy hideg fejjel gondolkodó kormányzati vizsgálóbizottság arra a következtetésre jutott, hogy el kell fogadni az elkerülhetetlent: javaslatot tett a feketékre vonatkozó belső útlevélrendszer liberalizálására. Így létrejöhetne a fekete városi középosztály, amely az ott működő vállalatok számára egyszerre kínál felvevőpiacot és képzett munkaerőt, és mindez elősegítené a társadalmi békét is. De a változások miatt fellángoló afrikáner nacionalizmus a pár hónappal későbbi választásokon kormányra juttatta a totális faji szegregációt hirdető HNP-t, amely az elkövetkező évtizedekben meghatározta Dél-Afrika történelmét.

Ezzel megkezdődött a sajátos társadalmi körülmények, gazdasági érdekek és sorozatos politikai alkuk következtében évtizedek alatt kialakult elkülönülés - vagyis afrikánsz nyelven az apartheid - szisztematikus intézményesítése.  

Az "elkülönülő fejlődés" útján

A választások során a Nemzeti Párt már az Apartheid programjával kampányolt, amely meghirdette a faji szegregáció elmélyítését és minden színesbőrűre történő kiterjesztését. Ennek jegyében megkezdték a teljes népesség faji kategorizálását, és 1950-től minden állampolgár személyi igazolványában szerepelt a faji hovatartozás. Négy kategóriát állítottak fel: fehér, színes/félvér, indiai és fekete.

(Brit-Indiából a 19. század második felétől érkeztek Dél-Afrikába kereskedők, ill. Natal cukornádültetvényeire szerződéses munkások, azaz kulik. Az országban élő indiai kisebbség 1911-re már 152 ezer főt számlált, és teljes lakosság kb. 2,5 százalékát tette ki.)

Az osztályozást állami hivatalnokok végezték, a genetikai szempontok különösebb figyelembe vétele nélkül. Néha testvérek kerültek különböző kategóriákba. A 19-20. század fordulóján a bányaiparba érkezett kínai vendégmunkások, ill. a Jáva szigetéről származó fokföldi malájok leszármazottai "színesnek" minősíttettek annak ellenére, hogy a fajkeveredés végképp nem volt rájuk jellemző, míg a japán, dél-koreai és tajvani bevándorlók/vendégek a gyümölcsöző gazdasági kapcsolatok jegyében megkapták a "tiszteletbeli fehér" elnevezést.

[A faji identitás "eldöntésének" egy meglehetősen tudománytalan, de mulatságos módszere volt az ún. ceruzateszt: a sötét bőrű delikvens hajába egy ceruzát dugtak, majd megkérték, hogy hajoljon előre. Ha a ceruza kiesett a hajából, kevert vérűnek minősült, ha nem, akkor feketének...]

Szavazati joggal csak a fehérek rendelkeztek; ennek indoklására 1956-ban Johannes Strijdom miniszterelnök a parlament előtt lényegében megismételte Lord Kitchener korábbi érvelését:

Vagy a fehér ember uralkodik, vagy a fekete ember veszi át a hatalmat. Az európaiak csak a hatalom megtartásával őrizhetik meg felsőbbségüket, a hatalmat pedig csak úgy tudják megtartani, ha megtagadják a nem európaiaktól a szavazati jogot.

A fajok közötti házasságot és szexuális kapcsolatot betiltották, a szegregáció pedig hamarosan kiterjedt az oktatási rendszerre, a tömegközlekedésre és a munkahelyekre, emellett az iparban és a kereskedelemben is megjelentek a fehéreknek fenntartott pozíciók. A kormány központosította a fekete oktatási rendszert, és a fekete területeken működő iskolák költségvetését a helyi adóbevételek függvényében állapította meg - a feketék jóval alacsonyabb életszínvonalának ismeretében az eredmény várható volt. A feketékre vonatkozó belső útlevélrendszert megszigorították,  ennek értelmében a fehér negyedekben csak az ott legálisan foglalkoztatott fekete férfiak tartózkodhattak, és estére nekik is vissza kellett térniük a számukra fenntartott elővárosokba ("townships"). A bányákban és ipari központokban idénymunkát végző társaikat hatalmas munkásszállókon  zsúfolták össze, ahol a családtagok havonta, jobb esetben hetente látogathatták őket. Az útlevéltörvények megsértéséért börtönbüntetés/kényszermunka járt. A politikai vezetés már csak azért is igyekezett minél jobban korlátozni a fekete lakosság migrációját, hogy elkerülje a harmadik világbeli országokra hagyományosan jellemző gyors, kaotikus urbanizációt.

(Meg kell jegyezni, hogy ezeknek a rendelkezéseknek szintén megvoltak a történelmi előzményei. Fokföldön már a holland fennhatóság idején, 1685-ben megtiltották az európaiak és a feketék közötti házasságot, a rabszolgáknak pedig 1709-től kötelező volt a belső útlevél használata. Transvaal-ban ugyanez vonatkozott minden feketére, akiktől a szavazati ill. a földtulajdonhoz való jogot is megtagadták.)

A Johannesburg közelében lévő Soweto, azaz "dényugati elővárosok" (South Western Townships) látképe. Itt nem voltak utcanevek, csak számozott zónák.

 

A feketék teljes fizikai elkülönítésének folyamata ezzel nem ért véget - annak utolsó fázisa az "elkülönülő fejlődés" koncepciójának értelmi szerzője, az Apartheid rendszerét annak végleges formájába öntő Dr. Henrik Verwoerd kormányzása alatt kezdődött meg 1959-ben a hírhedt bantusztánok, hivatalos nevükön az "anyaországi területek" létrehozásával (az előbbi pejoratív elnevezés a Dél-Afrikában szemben kritikus sajtóban terjedt el.) A kormány szerint ez a feketék fokozatos és rendezett függetlenítését volt hívatott elősegíteni; az intézkedés valódi célja inkább az volt, hogy megfosszák a feketék politikai szervezeteit - elsősorban az Afrikai Nemzeti Kongresszust (ANC) - a legitimitásuktól, és a lakosság kb. 75 százalékát kitevő feketék zömét - köztük a 6 milliós városi fekete lakosság kétharmadát - az ország területének azon 13 százalékán zsúfolják össze, amelyet az 1913-ban elfogadott, már fentebb említett törvény lényegében kijelölt számukra. Ez arra enged következtetni, hogy a totális fizikai elkülönítés koncepciója kezdettől fogva létezett.  

Az Apartheid rendszerét kiépítő afrikáner kormányfők: Daniel Malan (1948-54), Johannes Strijdom (1954-8) és Dr. Henrik Verwoerd (1958-66)

 

A kormány az "oszd meg és uralkodj" jól bevált elvét követve a Dél-Afrikában élő kilenc fekete etnikai kisebbséget egy-egy "anyaországba" akarta elkülöníteni. (A koszákkal kivételt tettek: két bantusztánt- Ciskei, Transkei - is létrehoztak a számukra abból az egyszerű megfontolásból, hogy a fontos közlekedési útvonalnak számító Kei folyót érdemes volt megtartani a dél-afrikai állam teljes ellenőrzése alatt.)

A korabeli hivatalos álláspont szerint az egyre szélesebb önkormányzatot, végső soron pedig a függetlenséget fokozatosan elnyerő "nemzeti otthonokban" a feketék majd újra felfedezhetik törzsi identitásukat, és az Apartheid tanának megfelelően a fehérektől "elkülönülve fejlődhetnek", még szavazati joguk is lesz. (Természetesen ezen a téren is volt kitől tanulni. Annak idején a britek úgy fosztották meg a helyi törzsfőket a hatalomtól, hogy falufőnököket neveztek ki, és minimális költségvetéssel rendelkező, csak tanácsadói jogkörrel bíró helyi tanácsokat szerveztek.) Az alábbi térképre pillantva azonban könnyen levonhatjuk a következtetést, hogy aligha válhattak volna az önálló nemzetállamiság mintapéldáivá. Mint arra már utaltunk, ezek értéktelen, szegényes infrastruktúrával rendelkező, erőforrások nélküli, elmaradott régiók. A dél-afrikai vezetőkben tehát valószínűleg nem tengett túl a jószándék, amikor a határaikat meghúzták: több bantusztán nem volt más, mint számos - Bophuthatswana esetében 19, KwaZulu esetében 48 - enklávé életképtelen halmaza.                  

 

Mindez kiegészült az Apartheid két másik kulcsfontosságú programjával. A hatóságok számos fekete elővárost felszámoltak, és lakosaikat a bantusztánokban alapított településekre költöztették, melyek környékén a kormány gazdasági fejlesztési zónákat jelölt ki, ahol adókedvezményekkel támogatta az iparfejlesztést - lényegében a feketékhez akarták elvinni a munkahelyeket, nem pedig fordítva. Ez egy országos regionális fejlesztési program részét képezte, és összhangban volt az importhelyettesítő iparosítás politikájával, amelyet a Dél-afrikai Köztársaság sok más fejlődő országhoz hasonlóan a '70-es évekig folytatott. 1960-ban a fekete népesség 39%-a, 1985-re már 59%-a (24 millió fő) élt bantusztánokban, az azokon kívüli vidéki területeken élő fekete népesség aránya pedig 13%-ra csökkent. A migráció persze nem mindig volt önkéntes alapú - az Apartheid-rendszer fennállása alatt összesen 3 millió feketét telepített át. A fekete lakosságra manapság jellemző deviáns viselkedés hagyományos életmódjuk teljes szétzilálásában, a kietlen, túlzsúfolt bantusztánok és munkásszállók körülményeiben gyökerezett. 

A bantusztánok GDP-jének zömét viszont a várakozásokkal ellentétben nem a mezőgazdaság és az ipar, hanem dél-afrikai állami hitelek és beruházások ill. az (1970-re már 2 millió főt számláló) idénymunkások hazautalásai tették ki. 1980-ban lakosságuk 81%-a élt a hivatalosan megállapított létminimum alatt, míg Dél-Afrikában ez az arány "csak" 50% volt. A '80-as években az állami támogatás elapadt, sok bantusztán adósságcsapdába került és csődöt jelentett. 1976 és 1981 között négy bantusztánt hivatalosan függetlennek nyilvánítottak ugyan, de továbbra is minden tekintetben rá voltak utalva Dél-Afrikára, pl. önálló valutával és jegybankkal sem rendelkeztek. Ennek ellenére az Apartheid kiépítése ezzel be is fejeződött. 

Néhány gondolat az Apartheidről

Az Apartheid-rendszer a kezdetektől fogva számtalan vitára adott okot, nyilván főleg azért, mert könnyű célpontot kínált a "rasszista neokolonializmus" elleni harc szószólóinak. Védelmezői rendszerint azzal érveltek, hogy a feketék (az Egyesült Államokat leszámítva) sehol a világon nem éltek olyan jól, mint Dél-Afrikában, ahol számos szociális szolgáltatásban részesültek (pl. Sowetoban működött/működik a világ legnagyobb kórháza). Azt hiszem, ez a tény inkább minősíti Fekete-Afrika többi országát, elvégre az Apartheid alapító atyáit éppenséggel nem a fekete alattvalóik iránti atyai szeretet és gondoskodás motiválta. Politikai hatalmukra a feketék demográfiai túlsúlya jelentette a legnagyobb veszélyt, számukra tudatosan mindenféle szociális szolgáltatást biztosítani tehát tulajdonképpen kontraproduktív lett volna. Másrészt a dél-afrikai feketék (lássuk be, nem alaptalanul) saját életszínvonalukat nem a zimbabweivel vagy angolaival, hanem fehér "honfitársaikéval" hasonlították össze - és ezen a téren mér eléggé egyértelmű volt a kontraszt. Dél-Afrikában a jövedelmi különbségek világviszonylatban is igen nagyok voltak, ahol még a '70-es évek elején is átlagosan 16-szor annyit költöttek egy fehér diák taníttatására, mint egy feketéére, és pl. a csecsemőhalandóság (ami a szociális helyzet eléggé megbízható fokmérője) több mint tízszer akkora volt a feketék, mint a fehérek körében - magasabb, mint néhány szerencsésebb sorsú afrikai országban (Algéria, Botswana). A feketék reáljövedelme 1910 és 1972 között stagnált. Sokatmondó adat az is, hogy a Dél-afrikai Köztársaság adta az egész kontinens villamosenergia-termelésének 60%-át, de fekete lakóinak kb. 20%-a jutott áramhoz.

Gyakran hallani/olvasni olyan véleményeket is, melyek szerint a dél-afrikai elit hallatlan faji gőgjében vezette be a totális szegregációt, hogy afféle rasszista utópiát teremtsen meg, amilyet pl. a német nácik is célul tűztek ki. Aki ilyesmit mond, az megítélésem szerint nem látja a fától az erdőt.

Először is, ha a cikkből esetleg nem derült volna ki teljesen világosan: az Apartheid lényegét tekintve nem volt más, mint egy kiterjedt és ambíciózus szociális program a szegény afrikáner rétegek számára. Az ő életszínvonalukat mesterségesen magasan tartani - végeredményben ennyi volt a célja, se több, se kevesebb. Ez magyarázatot ad a faji osztályozás sajátosságaira és arra is, hogy a politikai vezetés az Apartheidet az annak ellentmondó közgazdaságtani megfontolások dacára is fenntartotta. A vidéki iparfejlesztés politikája magas pluszköltségekkel járt, ahogy a szegregáció fenntartásához szükséges kiterjedt állami bürokrácia és rendőrségi állomány is jelentős anyagi terheket rótt a végső soron középkategóriás fejlődő országnak minősülő Dél-Afrikára - ugyanakkor az alacsonyan képzett afrikánereknek biztos munkahelyet teremtett. Ugyanez elmondható a már említett szociális hálóról is, mivel a költségvetésének zöme - ahogy más országokban is - az azt fenntartó bürokráciára ment el. Az afrikáner gazdáknak pedig fix felvásárlási árakkal és pénzügyi támogatással kedveskedett az állam.

A gazdasági elitnek pedig természetesen nem állt érdekében az, hogy sok pozícióba csak fehéreket vehetett fel magas fizetésért. Sok szakértő véleménye szerint a '70-es évek elejétől az Apartheid nem gerjesztette, hanem fékezte az ország gazdasági növekedését, amely addig sem haladta meg a hozzá hasonló fejlődő országokét. A politikai vezetés minden erőfeszítése ellenére Dél-Afrika még 1986-ban is kevésbé volt iparosodott, mint pl. Brazília vagy Mexikó. Mégis a valósnál fejlettebbnek és gazdagabbnak tűnt, mivel a kormány lényegében a bantusztánokba és a fekete elővárosokba "koncentrálta" a szegénységet, amely így nem volt annyira látványos, mint másutt.

Meg kell viszont említeni azt is, hogy az Apartheid lényegében teljesítette a feladatát: az afrikánerek körében a '80-as évekre nagyrészt sikerült felszámolni a nyomort. Az átlagbérük 1946-ban a brit származású lakosokénak felét sem érte el, 1970-re viszont már a 70%-át. 1975-re már 65%-uk fehérgalléros pozíciót töltött be. Létrejött az afrikáner üzleti réteg és jómódú középosztály. 

Másrészt megállapítható, hogy a sokszor elátkozott faji szegregáció nem terjedt ki egy igen fontos területre. A dél-afrikai fehérek a feketék jelenlététől akarták elszeparálni magukat - a szolgálataiktól nem. Korabeli cinikus vélemények szerint kb. úgy akarták használni a fekete munkaerőt, mint kertvárosi ember a fűnyírót: előveszi, megcsinálja vele a piszkos munkát, aztán visszateszi oda, ahol nincs szem előtt és senkit nem zavar. Ez volt a bantusztánok egyik fő funkciója. A "kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon" logikáját követő fehér elit társadalmilag szegregálni, gazdaságilag viszont integrálni akarta a színesbőrűeket, mindezt egy etnikai kisebbség erőszakra és megfélemlítésre épülő politikai hegemóniájának fenntartása mellett. Józan ésszel belátható, hogy ezt a három dolgot csak bajosan lehet összeegyeztetni - és azt sem nehéz kikövetkeztetni, hogy ennek nem lett, mert nem is lehetett jó vége.

(A következő részben az Apartheiddel szembeni ellenállásról és a Dél-afrikai Köztársaság ezzel nagyrészt összefüggő külpolitikai problémáiról lesz szó.)

[UPDATE: Eredeti elképzeléseinkkel ellentétben a sorozatot a 2. rész után nem folytatjuk.]

72 komment · 3 trackback


| More

Címkék: dél afrika britek

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr611868378

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Az uralkodó és alávetett népek rendje II. 2013.05.29. 20:23:48

(Az első rész itt olvasható.) Terjed a "fekete veszedelem" A Dél-Afrika fekete lakosságának szisztematikus marginalizálásával szembeni ellenállás vezető ereje az 1912-ben alapított Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) volt, amely kezdetben tiltakozó akc...

Trackback: Dél-Afrikáról 2010.07.04. 21:22:42

Kissé rendhagyó témát választottunk mára, okkal. „Historia est magistra vitæ” (Cicero). Dél-Afrika valódi történetét mindannyiunknak ismernie kell, hogy nota bene, láthassuk mit művelhet egy gyönyörű országgal egy sátáni eszme, amely mint egy vírus E...

Trackback: Labdarúgó világbajnokság (aka Foci VB) 2010.06.11. 12:19:11

A labdarúgás a földgolyóbis legnépszerűbb játéka, amit annak köszönhet, hogy csak bogyó kell hozzá - amiről jól tudjuk miképp készül -, meg egy placc, ahol rúgni lehet. Erre utal az elnevezése is, bár amerikaiul soccernek hívják, am...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Radio Free Aberrania · http://radiofa.blog.hu/ 2010.06.11. 10:22:07

borítékolhatók? már meg is történt az első _focisták_ kifosztása is :)

Faustb 2010.06.11. 11:26:25

Köszi a cikket, nagyon érdekel SA, várom a folytatást!

kinney 2010.06.11. 11:35:20

"...Sokukat felháborította, amikor a második világháború kitörése után a törvényhozás a semleges külpolitikát favorizáló Hertzog helyére a brit érdekek kritikátlan kiszolgálásával vádolt Jan Smuts tábornokot nevezte ki miniszterelnöknek..."

pedig jan smuts sokat tett az egységes dél-afrikáért, tudtommal ő volt az, aki - búr származása ellenére, angol kapcsolatai révén - kijárta az angol kormánynál, hogy a 2. búr háború után a vesztes búr tartományokat egyenlőnek ismerjék el az angolok, és így megalakulhasson az dél-afrikai unió (ahogy a cikkben is szerepelt), valamint tábornokként ő foglalta el az I. vh idején dél-nyugat afrikát (későbbi namíbia) is, amely 1990-ig dél-afrika irányítása alatt állt. és eredetileg az ő nevéhez fűződik az apartheid elnevezés is, csak 48-ra már kezdett "felpuhulni" és lazítani akarta a feketék szegregációját. ez már sok vlt malanéknak.

és csak érdekességként: jan smuts volt a II.vh alatt churchill helyettese, és ha churchillel bármi baj történt volna, akkor hivatalosan smuts lett volna a brit miniszterelnök - búrként! állítólag ilyen kaliberű ember volt.

Sátán meg a Jocó 2010.06.11. 12:01:52

@Faustb: az altermedia.info, natallnews.com, informationclearinghouse.info, newsnet14.com bőséges háttéranyaggal szolgálnak, ha keresgélsz rajtuk.

Magyarul némi összefoglaló, hogy hová is vezetett az Apartheid felszámolása:

Mi történik Dél-Afrikában? I-IV.
szentkoronaradio.com/node/19823
szentkoronaradio.com/node/19826
szentkoronaradio.com/node/19829
szentkoronaradio.com/node/19830

bandeirante 2010.06.11. 12:28:42

>A fajok közötti házasságot és szexuális kapcsolatot >betiltották

Azért azt is tegyük hozzá, hogy az ilyesmi az USA néhány déli államában is tilos volt egészen a harmincas évek végéig, vagy annál is tovább.

szferi 2010.06.11. 12:41:25

a cikk tetszett, de volt egy hiba: a vizsgált időszak szempontjából ugyan irreleváns, de a bantuk NEM őslakosok dél-afrikában, a koisszanokat szorították ki kb. 1500 éve.

ookamiza 2010.06.11. 12:42:35

Nem a bantuk voltak az őslakosok, hanem a busmanok. Tudtommal a bantu népvándorlás (Nyugat-Afrikából) csak a hollandok utám ért el Fokföldre.

szferi 2010.06.11. 12:47:44

@ookamiza: igen, a legdélebbi területeket még később érték el.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2010.06.11. 12:51:31

@szferi:

A bantu bevándorlás történetéig azért nem akartam visszamenni az időben. De az észrevétel jogos, javítottam.

@bandeirante:

Ez is igaz, csak nem tartozik szorosan a témához.

bryan 2010.06.11. 12:56:39

@bandeirante: És?
@poszt: Nagy jóság, köszi. Remélem a következő részben lesz gandhizás is:
en.wikipedia.org/wiki/Mohandas_Karamchand_Gandhi_in_South_Africa

HK417 · http://dokkmunkas.blog.hu/ 2010.06.11. 12:58:52

Próbáltam belinkelni,pár ott élö magyarajku ember tapasztalatait,ami a médiában biztos nem jelenik meg,de nem sikerült(én vagyok a béna)
Mint ahogy arrol sem olvastam,a magyarországi médiában,hogy Kanada menedékjogot adott egy onnan menekülö fehérnek,mert bizonyitani tudta,hogy etnikai alapon üldözik,az életére törnek.
www.scribd.com/doc/29733009/Whats-Really-Going-on-in-South-Africa
Na ezt sikerült--ez se rossz,kb pont mutatja mi a pálya.

transistor 2010.06.11. 13:00:58

A "nemzetiradikális" vérpistik hozzászólásaira kíváncsi vagyok.

Gondolom mindenki hasonló véleménnyel bír, mint ahogy "Sátán meg a Jocó" ami pedig az, hogy a feketéknek rosszabb a saját rendszerükben élni, mint a fehérek elnyomottaiként, ezért fel kell szabadítani a világ fekete/színesbőrű polgárait szörnyű szenvedéseik alól.

Mielőtt szétszedtek a kommentjeitekben: NEM vagyok liberális. Azt ami itt folyt minden épeszű ember elítéli.

transistor 2010.06.11. 13:02:05

Amúgy a cikk nagyon jó, várom a folytatást!

(könyvjelző már megvan)

m1 tigris (törölt) 2010.06.11. 13:02:35

Az apartheid alatt a DAK afrika legerősebb, ipari-gazdasági,katonai, technikai állama lett. Jobban éltek ott a feketék mint máshol ,ezért is vándoroltak a szomszédos országokból a négerek a Dél-afrikai köztársaságba. A fehérek meg világszínvonalon éltek.
Egyszóval az apartheid alatt fejlődött az ország.
Most is fejlődik. Visszafelé.

Sátán meg a Jocó 2010.06.11. 13:05:17

@transistor: hm, hát idézz már tőlem olyat, amit szerinted mondtam.

Tény, hogy amit a mainstream média "felszabadulás"-ként értékel, az nem más, mint Afrika legsötétebb pokolba és nyomorba való taszítása. Várjuk a megoldási javaslatokat.

Csak az a gyanúm, hogy nem fog menni külső erők nélkül - például Haiti, a világ első néger állama kétszáz év óta(!) szabadon sáfárkodhatott sorsával.
Az eredmény önmagáért beszél.

Sátán meg a Jocó 2010.06.11. 13:08:52

@m1 tigris: +1 dolog: régebben Zimbabwe, mint "Afrika éléstára" szerepelt a köztudatban.

A fehér farmerek lemászárlásának kezdete óta ilyeneket olvashatunk:
"A CARE 1992 óta tevékenykedik Zimbabwe-ben, és jelenleg a ENSZ étkeztetési programjával együttműködve havonta 900.000 embernek oszt élelmet."

Egyéb kérdés?

kinney 2010.06.11. 13:10:46

a dél-afrikai fehérek (búrok vagy angolok egyformán) úgy tartják, hogy ők nem igáztak le / írtottak ki senkit, mert mire odaértek (XVII. sz.), addigra már a különböző bantu törzsek annyira kiírtották egymást, hogy ők már csak üres területeket találtak.
ez adja nekik a mai napig a morális alapot arra, hogy ne gyarmatosítóknak, hanem őslakosoknak tekintsék magukat.
a fene tudja, hogy ez ténylegesen mennyire igaz.

érdemes mindkét oldal nézőpontját megismerni, pl. az ottani fehérek nézeteit és mellé elolvasni mandela önéletrajzát mondjuk. eléggé elgondolkodtató.

szs. · http://martinluther.blog.hu 2010.06.11. 13:14:43

Szóval először kicsinálták a búrokat, utána meg mindenféle kedvezményt adtak nekik, hogy barátok legyenek? Az első lépcső kihagyásával mennyit vesztettek volna a britek?

szferi 2010.06.11. 13:16:19

@Sátán meg a Jocó: az is tény, hogy egy gondolkodásmódot, politikai kultúrát, vagy a technikai fejlődéssel párhuzamban kialakult világnézetet nem lehet úgy bevezetni, mint a vizet meg az áramot. hagyták volna meg őket egyszerű, hagyományos földművelő parasztoknak, nem lenne most semmi bajuk (leszámítva persze a háborúkat, népirtásokat, járványokat, dehát ez előfordul jobb helyeken is, nem?)

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2010.06.11. 13:16:59

@kinney:

"ez adja nekik a mai napig a morális alapot arra, hogy ne gyarmatosítóknak, hanem őslakosoknak tekintsék magukat."

Hát igen, a "morális alap" efféle logikája szerint a busmanoknak van joga az országhoz, mert ők voltak ott legelőször.

@szs.:

"Az első lépcső kihagyásával mennyit vesztettek volna a britek?"

Elsősorban a sok gyémánt- és aranybánya feletti közvetlen ellenőrzést.

bandeirante 2010.06.11. 13:25:07

@bryan: És?
Ezzel azt akartam mondani, hogy Dél-Afrikában ezek a tilalmak a korszellembe illeszkedtek. Az akkori időkben a világ legtöbb országában vagy tiltották, vagy legalábbis erősen rosszalták a faji keveredést. Az egy ilyen világ volt. Mai szemmel már különös, de akkoriban ez számított természetesnek.

bandeirante 2010.06.11. 13:27:14

@Rammjaeger83: Annyiban a témához tartozik, hogy a tájékozatlanabb olvasók azt hihetik, hogy ez valami d-afrikai specialitás volt. Nem az volt.

Azzal is vitatkoznék,hogy a feketék bűnözésének oka a gyökértelenség, a társadalmi viszonyok szétzilálódása. Ugyanis azt láthatjuk, hogy ahol a törzsi viszonyok, a hagyományos társadalom jobban megmaradtak, ott sem kisebb a bűnözés meg az erőszak, legfeljebb törzsi keretek közt zajlik (mondjam most példának Ruandát? Esetleg Kongót?).

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2010.06.11. 13:36:41

@bandeirante:

"Annyiban a témához tartozik, hogy a tájékozatlanabb olvasók azt hihetik, hogy ez valami d-afrikai specialitás volt. Nem az volt."

Igaz. De nem akartam nagyon szájbarágó stílust felvenni.

"Ugyanis azt láthatjuk, hogy ahol a törzsi viszonyok, a hagyományos társadalom jobban megmaradtak, ott sem kisebb a bűnözés meg az erőszak, legfeljebb törzsi keretek közt zajlik (mondjam most példának Ruandát? Esetleg Kongót?)."

Kongó nem valami jó példa, a hagyományos életforma az utóbbi 20 évben ott ezerszer jobban szétzilálódott, mint Dél-Afrikában, mert a szomszédos országok meg mindenféle gazdasági érdekcsoportok marakodtak/marakodnak az ország ásványkincsein. Ami most ott történik, az nem valamiféle természetes afrikai törzsi állapot.

Ruanda az átlagnál fejlettebb fekete-afrikai ország, ahol tudtommal már nem sok szerepet játszik a törzsi identitás. Hogy ott mekkora a bűnözési ráta, azt őszintén szólva nem tudom. Az teljesen más tészta, hogy volt népirtás.

flea 2010.06.11. 13:38:07

pici kérdés: a második részt mikorra várhatjuk?

bandeirante 2010.06.11. 13:39:56

@szferi: Egyszerű, hagyományos földművelő parasztok? A zulukkal igencsak véres csatákat vívtak az angolok, és tudomásom szerint D-Afrika lakosságának jelentős részét ők adják.

Az az igazság, hogy a négerek kultúrája teljesen más. Pl. a korrupció az afrikai feketék között soha nem volt bűn, ellenkezőleg, a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy az lett a törzsfőnök, aki a legtöbb kecskét ajándékozta a döntést meghozó véneknek. Lehetne még sorolni a különbségeket.
És igen, a fehér ember feldúlta ezt a kultúrát, ami olyan volt amilyen, de egyfajta életmódot azért biztosított. És most nincs helyette semmi, mert új kultúra nem nagyon lett a régi helyett. És most már nem is próbálkoznak vele.

Pl. D-Afrikában mindig is volt rituális bűnözés. Szörnyűséges dolgok, csecsemők megerőszakolása, kisgyerekek legyilkolása, hogy kiszárított, porrá tört maradványaikból "varázsitalt" készítsenek... Régen a fehérek rendőrsége legalább úgy-ahogy üldözte az ilyesmit, volt egy külön ezzel foglalkozó ügyosztály. De ma már a rendőrségnek, se ideje, se kedve nincs ezekkel a dolgokkal foglalkozni. Felteszem, hogy ez is a hagyományos néger törzsi kultúra része, de nem biztos, hogy olyasvalami, amit hagyományőrzés címén meg kéne őrizni.

bandeirante 2010.06.11. 13:42:19

@Rammjaeger83: Hát, a hutu-tutszi történetben elég komoly szerepet kaptak a törzsi ellentétek. De rád bízom, szabadon mondjál példát olyan afrikai országra, ahol a kultúra, a hagyományok fennmaradása élhető állapotokat teremtett vagy őrzött meg.

És méltányolom, hogy nem akarsz szájbarágó lenni, igazad is van, csak sajnos gyanítom, hogy néha egy kevés szájbarágás nem lenne haszontalan (de ha nem így van, akkor sürgősen elnézést kérek azoktól, akiknek lebecsültem volna a tájékozottságát).

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2010.06.11. 13:45:48

@flea:

Két hét.

@bandeirante:

Nem minden fekete-afrikai ország totális csődtömeg. Botswana és Malawi sem azok. Más kérdés, hogy az átlag négernek valószínűleg más elképzelése van az "élhető állapotokról", mint nekünk.

bandeirante 2010.06.11. 13:47:23

@kinney: Nem hiszem, hogy érdemes feszegetni a "ki volt előbb?" kérdést. Ott sem és máshol sem. Mert akkor előhozhatjuk Erdélyt, a Felvidéket, Izraelt, Észak- és Dél-Amerikát, de még akár Japánt is. Ma már mindegy. Az viszont valószínűnek látszik, hogy D-Afrikából a fehér lakosság belátható időn belül teljesen el fog tűnni, és akkor az egész kérdést a történelem és nem a politika tárgya lesz.

bandeirante 2010.06.11. 13:53:23

@Rammjaeger83:
Hát, a kérdés az, hová tesszük a mércét. Becsuánaföldön pl. a lakosság több mint egyharmada AIDS fertőzött, Malawiról pedig a Wiki ezt írja:

>Malawi gazdaságilag rendkívül elmaradott ország.

Az egy főre jutó GDP-vel a világon a 164. helyen állnak.

Persze fekete-afrikai mércével nem ők állnak a legrosszabbul, ez is igaz.
Ugyanakkor felvethető, hogy ezek az országok sem azért állnak viszonylag jól, mert megőrizték a hagyományos kultúrájukat, hanem inkább azért, mert valamicskét megőriztek a gyarmatosítás alatti pozitív dolgokból.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2010.06.11. 14:05:24

@bandeirante:

Lehet, hogy a feketék boldogabban éldegéltek a hagyományos kultúrájukban, mint abban a számukra teljesen idegen struktúrában, azok között az országhatárok között, amiket a gyarmatosítók rájuk hagytak.

bryan 2010.06.11. 14:06:25

@bandeirante:
Jelenleg ez van Ruandában:
www.nytimes.com/2010/05/01/world/africa/01rwanda.html
Ruanda nagyon jó úton van Afrika első igazi modern diktatúrájának megalkotása felé. Fehérek sem csinálhatnák jobban.
Az USA-ban valóban simán volt olyan állam, ahol durva szegregáció működött, de Dél-Afrikához képest sehol sem voltak. Nem is volt olyan állam (az USA-n belül), ahol ilyen mértékben el lettek volna tolódva az etnikai arányok a feketék felé, nem is volt szükség ennyire durva intézkedésekre.

bandeirante 2010.06.11. 14:12:46

@Rammjaeger83: Lehet, de azért mérget ne vegyünk rá.
Én úgy látom, hogy azok a szövegek, hogy Afrikában (Indiában, Bangladesben, Bolíviában, Laoszban, stb.) igaz, hogy szegények az emberek, de azért ők ott jól elvannak, mégis boldogok, stb. a gazdag világ lelkiismeretének az elaltatását szolgálja. Én úgy gondolom - és valamennyire jártam is ilyen országokban - hogy ez az idilli világ soha nem volt meg, vagy ha volt is, már elmúlt. Ma már mindenki fogyasztói társadalmat akar. A legszegényebb vidékeken is van TV, vannak nyugati cuccok, szóval ma már mindenki "meg van fertőzve." Mindenki a jólétre, a vagyonra, a gyarapodásra vágyik, hűtőszekrényt, mobiltelefont, autót vagy legalább motort szeretne, el akar menni a McDonalds-ba. Nem hiszek az úgynevezett boldog természeti népekben. Ez egy mítosz, ami mellesleg már 100 éve se nagyon volt igaz (Lásd Lévi-Strauss: A szomorú trópusok).

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2010.06.11. 14:16:05

@bandeirante:

"Ma már mindenki fogyasztói társadalmat akar. A legszegényebb vidékeken is van TV, vannak nyugati cuccok, szóval ma már mindenki "meg van fertőzve.""

Ezzel nem vitatkozom. A szart nem lehet visszalapátolni a lóba. Ami elmúlt, elmúlt. Más kérdés, hogy a fogyasztói társadalom hosszú távon mennyire lesz életképes.

bandeirante 2010.06.11. 14:16:37

@bryan: Tehát az van Ruandában, ahogy a cikk írja, hogy az embereket mindenféle bírósági eljárás nélkül börtöntáborokba küldik. Ettől biztosan nagyobb lesz a rend, de kétlem, hogy ezzel fogják a modern állam alapjait lefektetni. Ráadásul az ilyen módszerek a világon mindenhol, de Afrikában különösen annak a veszélyét hordozzák, hogy "igazságszolgáltatás" címén egyéni vagy törzsi önkényeskedés alakul ki.

Azzal együtt persze sokkal jobbak a viszonyok Ruandában, mint régen voltak, de még sokat kell behozniuk ahhoz, hogy megint Afrika Svájca legyenek, ahogyan 50 éve emlegették őket.

bandeirante 2010.06.11. 14:31:58

@Rammjaeger83: Szerintem semennyire, ha engem kérdezel.

kinney 2010.06.11. 14:35:24

@bandeirante:
igen, de mégiscsak emiatt él ott még mindig jelentős számú fehér kisebbség, t.i. nincs olyan anyaországuk, ahova elköltözhetnének, ellentétben a hagyományos gyarmatosítokkal.
ugyanis, meglepő (és némileg szemét) módon pl. hollandia sem fogadja be a búr származású fehér dél-afrikaiakat...

bandeirante 2010.06.11. 14:52:48

@kinney: Anyaországuk nincsen, de a gyakorlatban nagy számban települneki át az USA-ba, Ausztráliába, Kanadába, a zsidók Izraelbe (aztán esetleg izraeliként az USA-ba). Szerintem a jövő a következő: felgyorsul a fehérek kivándorlása addig a pontig, amíg nemkívánatos személyek lesznek az országba. Onnantól kezdve vagy polgárháború lesz, vagy tömegmészárlás, vagy esetleg valahogyan megszervezik a tömeges kitelepítésüket. Európa társadalma öregszik, ott is és Európában is nagy szükség van / lesz képzett, nem muzulmán, alapvetően mégiscsak európai kultúrájú munkásokra. Elismerem, hogy nem valami jól hangzik a jóslatom, de sajnos ez a realitás. Mindez persze igénybe vehet még 20-25 évet, már ha van annyi még hátra ennek a világnak... (és ezt sem szívesen mondom, gyerekeim vannak).

bandeirante 2010.06.11. 14:53:44

@bandeirante: Mármint azt akartam mondani, hogy Európában és Amerikában is nagy szükség lesz ilyen bevándorlókra, csak hülyeségből kétszer írtam Európát.

WinG 2010.06.11. 15:43:44

Alapvetően jó cikk, de azért kimaradt pár fontos dolog, ami árnyalhatná a képet, viszont most lusta vagyok hosszabb kommentet írni, mer minnyá kezdődik a meccs. Inkább csak egy rövid észrevételt tennék - terminológiai szempontból.

Az afrikáner nem egyenlő a búrral. A búrok azok a holland származású - többnyire - parasztok voltak, akik két nagyobb hullámban, a 17. században (trekboers) és a 19. század elején (voortrekkers) kivándoroltak a brit fennhatóság alatt álló Fokvárosból az Oranje (Orange) folyó környékére. A városban maradt hollandok ("Cape Dutch") és a búrok között jelentős eltérés mutatkozott mind a kultúrában, mind a függetlenség iránti vágyban, ezért történhetett meg az, hogy az angol-búr háborúban az angolok oldalán számos fokföldi holland is részt vett.

Később, a 20. században született meg a gyűjtőnév, az afrikáner (részben az afrikaans, a közös nyelvből adódóan, részben pedig azért, mert így akarta "egységesíteni" őket a politikai elit). Az afrikáner tehát nem szinonimája a búrnak, ha igazán pontosak akarunk lenni.

Pár szó meg eshetne azért a mai, eléggé fehérellenes politikáról is (lehetne idézni Jacob Zumától vagy Julius Malemától), csak hogy ne essünk az egyoldalúság csapdájában.

bandeirante 2010.06.11. 16:28:31

Azt is megkérdőjelezném, hogy az apartheid egyetlen célja a fehér középréteg gazdasági támogatása volt. Biztosan cél volt az is. De alighanem az is lényeges volt, hogy a néger lakosságot egyszerűen nem lehetett teljes tömegben és teljes egyenjogúsággal beleilleszteni abba az eredendően európai jellegű gazdasági és társadalmi struktúrába, ami az országot (annak fehér részét) jellemezte. Amit utólag az is mutat, hogy az egyenjogúsítás után a struktúra egyszerűen széttört, D-Afrikában és az egykori Rhodesiában is.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2010.06.11. 17:33:25

@WinG:

Az Apartheid felszámolásáról és Dél-Afrika hanyatlásáról majd egy másik blogbejegyzésben lesz szó.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2010.06.11. 17:50:30

@bandeirante:

"De alighanem az is lényeges volt, hogy a néger lakosságot egyszerűen nem lehetett teljes tömegben és teljes egyenjogúsággal beleilleszteni abba az eredendően európai jellegű gazdasági és társadalmi struktúrába..."

Nem lehetett. De miért kellett volna? Elvárta ezt bárki is?

Ha az afrikáner elit "elmegy a falig", és 100%-os szegregációt vezet be, ami a gazdasági életre is kiterjed, jó eséllyel meg lehetett volna spórolni a hanyatlást, az egész 1994 utáni cirkuszt, mert nem alkalom sem lett volna az etnikai konfliktusra.

(Ezt a lehetőséget nem fogalmazzák meg sokan - de a dél-afrikai fehérek miért nem saját maguknak hoztak létre egy "nemzeti otthont" a feketék helyett? Ezzel vegytiszta formában megvalósult volna az Apartheid. Csak akkor a piszkos munkát is saját maguknak vagy külföldi vendégmunkásoknak kellett volna elvégezni.)

bandeirante 2010.06.11. 20:12:53

@Rammjaeger83: Igen, azt hiszem, a külvilág elvárta volna. Hiszen erről szólt az apartheid elítélése.

Másrészt nem hiszem, hogy lett volna realitása annak, hogy a fehérek létrehozzanak maguknak egy külön hazát (szerintem a homeland fordítása leginkább haza lenne. Az angol nyelvből ez a szó hiányzik, de magyarul lehet mondani). Nem igazán lehetett volna a városokat kiüríteni. Nem szép dolog ezt nyíltan kimondani, de Észak-Amerikában oldották meg a kérdést végérvényesen, amennyiben az indiánokat egész egyszerűen kiirtották, a munkásutánpótlást meg négerekkel és bevándorlókkal oldották meg.

WinG 2010.06.11. 20:21:49

@Rammjaeger83: Pont ezt a témát akartam javasolni. A helyzet valójában az, hogy a hajdani búrok függetlenség iránti vágya hatalmas volt. Saját államot akartak, saját "vegytiszta" államot britek meg feketék nélkül, ezt a célt szolgálta volna Oranje Szabadállam, a Transvaali Köztársaság és Natal is. Ugyanezt a saját vegytiszta államot akarták elérni szerintem az apartheiddal is.

Szeparatista törekvések léteznek ma is. Már az 1990-es "kiegyezéskor" is felmerült egy Volkstaat, azaz saját nemzetállam létrehozásának gondolata az afrikanerek körében, erről wikin sokat lehet olvasni. A tervezett terület Northern Cape egy része volna, de dél-afrikai ismerőseim szerint ezzel csak az a baj, hogy ZAR-nak ennek a része az egyik legsivárabb vidéke az országnak.

A másik probléma egy saját állam létrehozásának, hogy az afrikánerek nem egy tömbben élnek, hanem szétszórva az egész állam területén. Magyarán egy újabb "Great Trek"-re volna szükség, egy újabb népvándorlásra, de ez a 21. században szinte elképzelhetetlen. Az afrikanerek, főleg a búrok ráadásul - némi joggal - úgy gondolják, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság az ő hazájuk, melyet végsősoron ők alapítottak, és nem szívesen mennének sehova.

Persze vannak próbálkozások. Orania városkája például pontosan egy ilyen 100% Afrikaner-only közösség a Köztársaság szívében, emellett vannak agresszívebb csoportok is (Boeremag, AWB - utóbbinak a vezetőjét nemrég ölte meg a vezetőjét néhány fekete egy "szokásos" farmergyilkosság során, még az index is foglalkozott vele).

Az afrikaner-búr nemzettudat ráadásul sokat gyengült az apartheid alatt, még az olyan - szélsőségesnek egyáltalán nem nevezhető - énekesekre is ráhúzták a fajgyűlölő, meg pro-apartheid jelzőt, mint Bok Van Blerk, csak mert kihozott egy dalt az angol-búr háborúról: www.youtube.com/watch?v=vtKKJSfYraU

(Ha esetleg valamiben tudok segíteni a cikk második részéhez, nyugodtan dobj egy üzenetet.)

WinG 2010.06.11. 20:23:42

Ja igen, az énekesről írtam egy szócikket wikire, ha esetleg érdekel: hu.wikipedia.org/wiki/Bok_van_Blerk

Sosó 2010.06.12. 09:32:45

Üdv.

A színes/félvér és az indiai kaszt közül melyik volt magasabb rendű?

bandeirante 2010.06.12. 10:53:31

Minden baromságot összehordtam, éppen csak azt felejtettem el leírni, hogy ez egy kiváló cikk, gratulálok hozzá, és várom a folytatást!

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2010.06.12. 12:37:57

@bandeirante:

"Igen, azt hiszem, a külvilág elvárta volna. Hiszen erről szólt az apartheid elítélése."

Szerintem alapvetően arról szólt, hogy a feketéket szegregálták, megfosztották a politikai jogaiktól és brutálisan bántak azokkal, akik ez ellen tenni akartak. Egyik sem történik meg, ha a fehér elit a kezdetektől, 1910-től fogva egy saját haza kialakításán dolgozott volna, mert végeredményben de facto két külön országban életek volna fehérek és feketék. Azt meg ilyen alapon szankcionálták volna?

@Sosó:

Faji hierarchia tudtommal nem volt felállítva, de az indiaiakra sok olyan korlátozás nem vonatkozott, mint a feketékre, szóval azt mondanám, hogy őket "felsőbbrendűnek" tekintették, ha ugyan pontos a jelző.

WinG 2010.06.12. 13:17:48

@Rammjaeger83: "...1910-től fogva egy saját haza kialakításán dolgozott volna, mert végeredményben de facto két külön országban életek volna fehérek és feketék."

Ahogy írtam az előző hozzászólásban, már az 1830-as évektől kezdve ez volt a céljuk a búroknak, ezért vonultak kelet felé, hogy saját köztársaságot alapítsanak. Ekkoriban még nem volt afrikaner "elit". Voltak persze vezetőik (Pretorius, Potgieter stb) a voortrekkereknek, de az egészet inkább úgy kell elképzelni, mint egy rakás szekéren vonuló parasztot, nem valami modern társadalmat elittel meg szegényebbekkel.

Az afrikai törzsek legyőzésének és a magas termelékenységi rátának (ahogy az a cikkben látható képen is jól látható) a Transvaali Köztársaságban és Oranje Vrijstaatban is a demográfiai helyzet fokozatosan a búroknak kedvezett. Ezek az államok jelentették a saját "afrikaner" (ekkor még búr) hazát, amire te gondolsz. A helyzet a gyémántlelőhelyek 1871-es felfedezésével változott meg, amikor a búr államokba tömegesen kezdtek bevándorolni az uitlanderek (külföldiek), és végsősoron a gyémánt vezetett a második búr háború kirobbanásához is. A háború után néhány évvel a britek által létrehozott, az eredeti búr köztársaságokhoz képest hatalmas területű Dél-afrikai Unió etnikailag már nyilván nem búr többésű állam volt, ám ez a nem okozott gondot, hiszen továbbra is a fehérek kezében volt a hatalom; főleg 1931 után, amikor az ország függetlenedett a brit koronától, és kvázi az afrikanerek kezébe került, és ott is maradt 1990-ig.

Ha nagyon le akarnánk egyszerűsíteni a problémát, akkor kis túlzással mondhatnánk azt, hogy valamilyen úton-módon, de a búrok-afrikanerek kétszáz éven keresztül függetlenek voltak - melyet rengeteg vér árán harcoltak ki és tartottak fenn -, saját maguk irányíthatták a sorsukat többségben és kisebbségben is (saját köztársaságokban, majd később az apartheid-politika segítségével), és ez az állapot 1994-gyel megszűnt. Most már az afrikanerek sorsát az ANC dönti el Johannesburgból, és ez érthető módon sokuknak nem tetszik.

NAR 2010.06.12. 14:17:08

@Rammjaeger83: ez lehetett a kulcs, hogy a piszkos munkára azért kellett valaki. Egyébként tök jó cikk.

bandeirante 2010.06.12. 16:32:47

@Rammjaeger83: Jó, eltérő idősíkokról beszélünk. A 19. században a világ legtermészetesebb dolgának számított, hogy a fehér ember elmegy valami távoli földre, ott megtelepszik, és a bennszülöttek dolgoznak neki. Ebben az időben föl se merültek, azok a dolgok, amik száz évvel később. Az USA-ban azért irtották ki az indiánokat, mert azokat nem lehetett dolgoztatni, szemben Dél-Amerikával, ahol megoldható volt a dolog - bár azért a néger rabszolgákra általában ott is rászorultak. A fordítottja Haitin történt, ahol viszont a győztes négerek irtották ki a fehéreket.

Szóval ezek huszadik századi szempontok, a 19. században nem merültek fel, az persze igaz másrészt, hogy a búroknak nem volt hová visszamenni a gyarmatosítás végeztével.

Sosó 2010.06.13. 12:20:13

@Rammjaeger83:

Kösz a választ, de biztos rosszul fogalmaztam a kérdést. Azt tudom, hogy a hierarhia csúcsán a fehérek voltak, alján a feketék. Középen a színesek/félvérek és az indiaiak.
A két közbülső kaszt egyenrangú volt-e vagy valamelyikre kevesebb korlátozás vonatkozott?

WinG 2010.06.13. 13:45:32

@Sosó: Nagyjából egy szinten voltak kezelve. Szavazati joggal ugyan egyik sem rendelkezett, de többnyire jobb iskoláztatási lehetőségekkel bírtak, mint a feketék. Amúgy mindkét csoporttal egyszerre kezdődtek meg a tárgyalások a 70-es évek végén a szavazati jog esetleges megadásáról (amiből végül nem lett semmi.)

Érdekes amúgy, amennyire én tudom, manapság az indiaiakat ("hindukat") a feketék nem nagyon szeretik valamiért.

Sosó 2010.06.13. 15:25:01

@WinG: Köszönöm a választ.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2010.06.13. 20:57:22

@WinG:

"Amúgy mindkét csoporttal egyszerre kezdődtek meg a tárgyalások a 70-es évek végén a szavazati jog esetleges megadásáról (amiből végül nem lett semmi."

Tudtommal az 1983-as alkotmányreform megadta nekik azt.

bandeirante 2010.06.14. 07:15:53

@WinG: Gondolom, leginkább azért, mert nem feketék. Egyébként a néger-indiai ellentét nem szorítkozik D-Afrikára, pl. Ugandából is annakidején 24 óra deportálták a nem kis részt kitevő indiai lakosságot.

Jester 2010.06.18. 09:07:42

Kiváló írás, köszönöm!

Lehet, hogy ez beteg, de SA kapcsán harcolok magammal: "hatékonyság & ésszerűség" vs "etika"
Kegyetlen amit a feketékkel műveltek, és ha úgy vesszük gyomorforgató, de másfelől racionális, érthető.. Irónikus módon Dél-afrika megmutatta, hogy nem minden fekete és fehér.

vrátja (törölt) 2010.06.19. 20:04:17

Jó írás, köszönet!

Három észrevétel:

1. "Hallotta már a kedves olvasó az USA-ból származó liberális koncepciót, mely szerint a sokszínűség tesz erőssé egy nemzetet ("Diversity is strength")?"

Az éca nem az USA-ból származik és nem is igazán liberális. Mert például már egy István nevű illető - foglalkozására nézve magyar király - is leírattatta az Intelmeiben:
"...Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő."

2. A "race" kifejezés fordításával érdemes vigyázni; ugye a világon élő összes ember egyetlen, ugyanazon fajba tartozik, ezért magyarul ez a szó helyesen "rassz".

3. "Kegyetlen amit a feketékkel műveltek, és ha úgy vesszük gyomorforgató, de másfelől racionális, érthető.."
Az, hogy valami racionális és érthető, semmit sem jelent azon túl, hogy racionális és érthető.
Az etnikai tisztogatás, a kínzás, a karóba húzás stb., stb. is igen sokszor racionális és érthető (azaz értelmezhető), de ettől még etikátlan, embertelen és elfogadhatatlan.

SchA · http://katpol.blog.hu 2010.06.19. 21:20:22

@vrátja:

Szent István példáját a sokszínűségről azért illik kontextusban kezelni, és nem valamiféle multikultinak tekinteni - pl. a sokféleség ott gyorsan és szomorúan véget ért, ha valakinek nem tetszett a kereszténység.

"Az, hogy valami racionális és érthető, semmit sem jelent azon túl, hogy racionális és érthető."

Well, thank you Captain Obvious!

vrátja (törölt) 2010.06.20. 00:58:53

Kedves SchA,

attól tartok, támadásként érzékeltél valamit, amit én nem szántam annak. Kár.

Teljesen egyetértek veled: István király példáját illik kontextusában kezelni. Érdemes úgy olvasni, hogy az ember tudja, egy X. századi, Európába épp csak beilleszkedni kezdő (és egyébként nem csupán kulturális, de etnológia értelemben is "multikulti") nép értelmes, bár természetesen kora és ismeretei által meghatározott uralkodójának a végakaratát olvassa az ember. Aki még így is rájött - nagy államférfiként -, hogy mi az ábra.
Én az egészet csak azért cibáltam elő, mert az egyébként kitűnő cikk felütése (szerintem tévesen) azt sugallta, hogy a (pl.) István király által is vallott vélemény az USA-ból származó liberális koncepció. Nem az.

A racionalitásra vonatkozó megjegyzésem pedig a relativizmus csapdájára akart volna figyelmeztetni (miszerint attól, mert valami racionális, még nem biztos, hogy elfogadható). Tudom, hogy ezzel - szerencsére - nagyon sokan tisztában vannak.
...De szerinted _mindenki_?

Monarch (törölt) 2010.06.24. 20:22:06

Ha jol ertem, 1945 utan eleg nagy elkuras volt, hogy nem probaltak meg integralni az akkor mar letezo fekete kozeposztalyt. Ha lett volna kiterjedt kollaborans fekete reteg, az sokat dobott volna a helyzetukon. (A masik dolog meg tenyleg a sajat allam letrehozasaval probalkozas lett volna.)

bz249 2010.06.24. 23:30:53

@Monarch: Amennyire megértettem a cikket a fő probléma a dél-afrikai rendszerrel az volt, hogy egy tök tipikus fejlődő ország voltak, amelyiktől kb. annyira telt volna, mint ahol most vannak. A kormány viszont a fehéreknek (mivel ez volt a támogatói bázisa) nyugati szintű életszínvonalat kívánt biztosítani, ami csak akkor működhetett, ha a feketék szinte összes jövedelmét átcsatornázták hozzájuk. Egy ennél nagyobb (feketéket is tartalmazó) kedvezményezett réteget egyszerűen nem bírt volna el a gazdaság.

Vagy jöhetett volna a B terv, hogy a fehérek is húzzák meg magukat és örüljenek, hogy stabil kelet-európai szintet tudnak nekik garantálni. Ez valszeg még hamarabb megbukott volna.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2010.06.25. 09:15:11

@Monarch:

Valahogy úgy. Egy társadalmi rend általában addig stabil, amíg az összes etnikai csoport elitje számára lehetséges a gazdasági-politikai felemelkedés. Dél-Afrikában ez nem volt meg.

@bz249:

Igen, azt hiszem jól foglaltad össze.

Folytatás egyébként csak jövő héten várható. Bocs!

Monarch (törölt) 2010.06.25. 09:41:13

@bz249: Csakhogy a gazdasági növekedés szintje sem mindegy évtizedes távlatokban. A cikkből az is kiderült, hogy a gazdasági növekedés elég alacsonyra sikerült, és a bojkottok a hetvenes évektől tovább rontották a helyzetet.

Végső soron lehet, hogy egy átmeneti jóléti veszteséggel 1950 körül el lehetett volna érni azt, hogy legkésőbb a hatvanas évektől már a fehérek szinte egésze és a feketék elitje is nyugati életszínvonalon éljen. Hosszú távon nyilván jobban jártak volna, csak persze rövid távon megbukott a fehér választásokon ez az irányzat.

bz249 2010.06.25. 10:00:31

@Monarch: Erdekes kerdes, hogy mit lehetett volna kihozni Del-Afrikabol, plusz mennyivel jart volna jobban egy vilaggazdasagba jobban integralodott orszag. Valoszinuleg egy olyan Del-Afrika meg inkabb banyaszati iranyba ment volna el, mert a helyi ipar szinte biztosan versenykeptelen lett volna a kulfoldivel szemben.

Amugy persze, ha a tehetseges feketeknek is megadtak volna a felemelkedes lehetoseget, akkor valoszinuleg a konnyebb ellenallas (az egyuttmukodes a feher elittel) iranyaba mozdultak volna el. Kar, hogy a mai technologiaval nem lehet ilyen szimulaciokat vegigvinni. Nagyon erdekes lenne. ;)

Monarch (törölt) 2010.06.25. 19:13:03

@bz249: A penz atcsatornazasa a fekaktol a feherekhez szerintem kicsit tulegyszerusites. Ugyan a fekak mar kisebb jovedelemtol adot fizettek, viszont az adokulcsuk joval alacsonyabb volt. Tehat a fekete elittol az integracioert cserebe meg tobb adot is be lehetett volna szedni.

A gazdasag meg amugy is ritkan olyan zerusosszegu jatek, ahol csak ugy lehet valakinek adni, ha valaki mastol elveszunk... :)

baliquez 2010.07.04. 23:52:38

"A dél-afrikai fehérek a feketék jelenlététől akarták elszeparálni magukat - a szolgálataiktól nem."

Úgy vélem hogy egy népnek onnantól van joga irigykedni és követelni ha egyedül is képes eljutni a dárdától a kalasnyikovig. A szintjüknek és a képességeiknek megfelelő elbánásban részesültek az apartheid alatt.

A kierőszakolt önrendelkezésükkel nem tudnak mit kezdeni, mert egy infantilis, önszerveződésre képtelen civilizációt képviselnek. Olyan mint amikor egy gyerek addig ordít hogy ő akarja vezetni az autót míg az apja megengedi neki, aztán egyből kiderül hogy le sem ér a lába a gázpedálig, és alacsony ahhoz hogy kilásson a szélvédőn. Akkor meg azért ordít.

Tök paradox az egész helyzet, nagyjából mint amikor múltkor Civ4-ben a békés lovagkorban kaffogó India hisztérikusan követelte a Manhattan-project dokumentációját. Gyakorlati bemutatót kaptak belőle.

pinotnoir_777 · http://murtzi.blog.hu/ 2010.07.05. 13:28:33

Arról olvasni, hogy 94 óta kb 800-900 ezer fehér menekült el Dél-Afrikából. Kb mennyi maradt még?
Lehet tudni hogy arányaiban melyek a fő célországok?
Úgy hallottam egy ismerősömtől, hogy a debreceni menekülttáborban is vannak ilyenek, erről hallott valaki?
Szerintem sok magyar falu jól járna(megmenekülne) ilyen betelepülő búr parasztcsaládokkal.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2010.07.05. 13:59:29

@pinotnoir_777:

"Arról olvasni, hogy 94 óta kb 800-900 ezer fehér menekült el Dél-Afrikából. Kb mennyi maradt még?"

Kb. 5 millió, a lakosság kevesebb mint 10%-a.

"Lehet tudni hogy arányaiban melyek a fő célországok?"

A teljes dél-afrikai kivándorlás fő célországai (nem túl meglepő módon) az Egyesült, Királyság, Ausztrália, USA, Kanada, Új-Zéland.

"Szerintem sok magyar falu jól járna(megmenekülne) ilyen betelepülő búr parasztcsaládokkal."

Hát nyelvi problémák azért akadnának...

@baliquez:

Világos, de ennek mi köze az idézett mondathoz?