"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • Amikor minden hiábavaló„Gyanútlanul és akaratlanul, csalimadárként magamra húztam kettőt a konvoj négy kísérőhajója közül...Megint olyan makacsul üldöztek, hogy a legkevésbé én magam hittem volna, hogy le tudjuk őket...
  • Festung BudapestHosszú kihagyás után ismét egy irodalmi újdonságot ajánlunk az olvasóközönség figyelmébe. A mai napon kerül ki a nyomdából a bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin A Budapest Erőd. A magyar főváros...
  • KatPol Kávéház XLVI. - Grafit a tetőnKedves hallgatók! A korábban tett ígéretünknek és a meghirdetett szavazás eredményének megfelelően a Csernobil az a sorozat, mellyel az aktuális adásban foglalkozunk. Az adás letölthető innen, a...
  • A megaláztatás évszázada XII.Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez...
  • KatPol Kávéház XLV. - Lánctalpas találkozóKedves hallgatók! Hagyományainkhoz híven podcastunk 45. adásában ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal a Militracks idei rendezvényéről ill. az overlooni hadimúzeumról: Listen to "KatPol...

Facebook

Címkék

1.vh (5) 2.vh (84) afganisztán (52) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (36) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (78) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (38) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (49) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (55) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (13) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (67) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

Vendégposzt - három tévhit az 1979-es kínai-vietnami háborúról (1. rész)

2010.06.05. 07:00 KatPol Blog

Egyik rendszeres - nálunk és máshol Rynard néven kommentelő - olvasónk egy korábban tett ígéretéhez hűen nemrég rendelkezésünkre bocsátotta a 20. század egyik többé-kevésbé feledésbe merült (ill. Kína esetében feledésbe kényszerített) fegyveres konfliktusáról, a - rendhagyó módon két kommunista állam között lezajlott - kínai-vietnami, más elnevezés szerint harmadik indokínai háborúról készített írását, melyet előzetes engedélyével két részben fogunk megjelentetni. Ez egyben hiánypótló lépés is a részünkről, mivel eredetileg a harcok kezdetének 30. évfordulóján akartunk részletesen foglalkozni a témával. Köszönjük a cikket, Rynard! (Aki pedig dícséretes módon követni szeretné a példáját, az a jobb felső sarokban látható e-mail címen érheti el a szerkesztőséget.)


1979. február 17-én hajnalban komoly tüzérségi előkészítést követően a Kínai Népköztársaság csapatai megindultak a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. Az alig négy évvel korábban, részben kínai segítséggel egyesített országnak most korábbi támogatója ellen kellett magát megvédenie. A Peking által csupán „korlátozott” illetve „önvédelmi” jelzőkkel ellátott háború a két ország közötti kapcsolatokban a '70-es években bekövetkezett komoly romlás utolsó lépcsőfoka volt. „A háború nem más, mint a politika folytatása más eszközökkel” – mondta azt annak idején a híres porosz katonatiszt, Carl von Clausewitz, és úgy tűnik Pekingben megfogadták az észrevételt. A Vietnam elleni hadműveletek célja eltért a „klasszikus” doktrínáktól, melyek területszerzési vagy az ellenséges csapatok megsemmisítése céljából indítanak háborút. Kína célja „csupán” az volt, hogy a korlátozott háborúval meggyengítse az újonnan alakult szovjet-vietnami szövetséget, és elérje azt, hogy Hanoi kivonja csapatait a szomszédos Kambodzsából, mely akkor Peking hathatós támogatását élvezte.

A háború valóban korlátozott volt, már, ami az időtartamát illeti, hiszen március 5-én a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg megkezdte a visszavonulást Vietnam területéről, és március 16-ára az ellenségeskedések végleg befejeződtek. Az alig kéthetes küzdelmet követően mindkét fél győztesnek vallotta magát, és a háború kutatói is mind a mai napig megosztottak arról, vajon melyik fél diadalmaskodott. Sokan azt állítják, Peking katonai vereséget szenvedett, de stratégiailag erősebb pozíciókkal zárta a háborút, és maga Teng Hsziao-ping (fent) is azzal indokolta a márciusi csapatkivonást, hogy a Kínai Népköztársaság elérte stratégiai célját, így a „büntetés” sikerrel lezárult. Vele szemben én azon az állásponton vagyok, hogy a nem várt, igen erős vietnami ellenállás, a Kínai Népi Felszabadítási Hadsereg magas veszteségei, és elégtelen logisztikai ellátása vezetett a visszavonuláshoz, és a haditervek elemzése, illetve a bevetett csapatok száma alapján azt is ki merem jelenteni, hogy az előzetes kínai tervek sokkal ambiciózusabbak lehettek, mint egy határmenti háború, ám a vietnami ellenállás megakadályozta ezen ambíciók megvalósulását. Teng Hsziao-ping kijelentése tehát a katonai vereség elhallgatására és a konfliktusból történő emelt fővel való távozásra tett kísérlet volt, így véleményem szerint szó sem volt kínai győzelemről.

Kína és Vietnam viszonya a történelem tükrében 

Kína és Vietnam viszonya a történelem során igen sok változáson ment keresztül. Kr. e 111-ben a Han-dinasztia közel ezer évre kínai befolyás alá helyezte a délkelet-ázsiai területet. A függetlenség kivívását követően (938) továbbra is jelentős kínai befolyás maradt a területen, és a Középső Birodalom a történelem folyamán többször is megpróbálta visszaállítani egykori uralmát. Ezzel párhuzamosan egy erős vietnami nemzeti érzés is kialakult, részben a folyamatos Kína elleni küzdelem során, részben pedig a 10. századtól kezdődő terjeszkedésnek és az azzal járó felvirágozásnak köszönhetően.

A rivalizálást később fokozatos együttműködés váltotta föl, főleg a francia gyarmatosítási törekvésekkel szemben. Bár Kína belső problémái miatt a francia terjeszkedést nem tudta megakadályozni, a Népköztársaság 1949-es kikiáltása után rögtön megindult az anyagi és technikai segítség a franciák ellen harcoló Viet Minh számára. A vörös Kína joggal hihette, hogy amennyiben az ő segítségével alakul az ország további jövője, úgy később könnyen befolyása alá vonhatja a kis országot. A támogatás tovább folytatódott az 1954-es genfi egyezmény aláírását követően, így a Dél-Vietnamban harcoló északi felkelők kiképzésében és felszerelésében ismét tevékeny szerepet játszott a pekingi kormány. Az Egyesült Államok beavatkozását követően a Szovjetunió tanácsadói jelentek meg a térségben, közben pedig a kínai-szovjet viszony fokozatos romlásának hatására Maoék megkezdték a szovjetek elleni felkészülést, így egy hátukban tevékenykedő egységes Vietnam egyre kevésbé volt az érdekük. Ezzel szemben a Szovjetunió érezte, hogy Kína „megfékezésére” szüksége lesz egy erős szövetségesre az Indokínai-félszigeten, így a tanácsadók mellett fegyverekkel és pénzzel kezdte támogatni Észak-Vietnamot.

Kína kellemetlen helyzetbe került, hiszen továbbra is szerette volna kiterjeszteni befolyását délen, ám amennyiben Vietnam végül a szovjetek mellett köteleződik el, minden korábbi segítség egy jövőbeli ellenséget erősít. Így bár továbbra is folytatódott a segítségnyújtás, ez sosem érte el a szovjet szintet. Természetesen ez a rivalizálás leginkább Vietnamnak kedvezett, hiszen a háború borzalmas veszteségei ellenére az észak-Vietnami hadsereg folyamatosan erősödött, mind felszerelését, mind személyi állományát illetően. Ennek nem kis szerepe volt abban, hogy bár az 1973-as párizsi béketárgyalásokon formálisan békét kötöttek a harcoló felek, az Egyesült Államok kivonulását követően, a hathatós anyagi támogatás ellenére, két éven belül elesett Saigon, pedig a Dél-Vietnam elleni hadműveleteket a híres északi tábornok, Vo Nguyen Giap is csak közel öt év alatt vélte kivitelezhetőnek. Így tehát 1975-re megalakult az egységes Vietnam, erős, harcedzett hadsereggel, és egyre szorosabb szovjet kapcsolatokkal, tehát csupa olyan ismérvvel, melyet a kínaiak megpróbáltak elkerülni.

Romló viszonyok

Az egyesítést követően megindult az ország újjáépítés ill. az új ideológia kiterjesztése a déli területekre. Peking a háború végére már komolyan el volt foglalva a Kulturális Forradalom okozta belső zűrzavarral, így a helyén támadt hatalmi űrt a Szovjetunió készséggel töltötte be. Mikor a háború után Hanoi hozzálátott az első ötéves terv kidolgozásához, anyagi támogatás reményében meglátogatta a két kommunista nagy testvért. Peking vonakodva ajánlott fel évi mintegy 200 millió dollárt, Moszkva ezt az öt év alatt nyújtandó 3 milliárd dolláros ígéretével jelentősen felülmúlta. Még azt is felajánlotta, hogy a terv sikeres lezárultával egy esetleges KGST-csatlakozásról is szó lehet. Ez persze jelentősen feldühítette Pekinget, arról nem is beszélve, hogy Hanoi nemcsak külpolitikai téren kezdett egyre inkább szembemenni a kínai akarattal, hanem belpolitikai tevékenysége is felbosszantotta a „nagy testvért”.

Vietnamban ugyanis jelentős kínai kisebbség élt, mind az északi határ menti területeken, mind pedig a déli nagyvárosokban. Az egyesülést követően kemény harc indult a burzsoázia ellen, melynek jelentős részét a kínai kereskedők tették ki. Őket az amerikai érdekek kiszolgálásával és mesterséges árfelhajtással vádolták, így ravasz tervet eszeltek ki a kisebbség ellehetetlenítésére. Megkezdték az Anti-burzsoázia Mozgalom szervezését, melynek keretei között megindult a vállalatok államosítása, hol kártérítéssel, hol anélkül. Ezután rögtön következett az első valutareform, melynek során megszabták az egy fő által maximálisan átváltható régi pénz mennyiségét, így a frissen eladott vállalataik után rengeteg készpénzzel rendelkező vagyonosok (nagy részük kínai) legális kereteik kimerítése után kénytelenek voltak óriási veszteséggel a feketepiacon váltani, vagy fölösleges pénzüket egyszerűen elégetni. Természetesen külföldi devizát sem lehetett megtartani, ezt a rendőrség rendszeres razziákkal ellenőrizte. Hamarosan a kereskedelmi tevékenységekre olyan mértékű adót vetettek ki, amely teljesen ellehetetlenítette az ebből élők helyzetét, és mintegy kegyelemdöfésként hamarosan bejelentették a második valutareformot, melynek egyértelmű célja volt a korábban Északkal dacoló Dél megbüntetése. Azt történt ugyanis, hogy a régi északi piasztert 1:1 alapon váltották az újra, ám délen az arány 0,8:1 volt, tehát minden 5 darab régi piaszter 4 újat ért. Természetesen itt is megvolt az átváltás szigorú mennyiségi korlátja, így a feketepiac tovább erősödött, de például sokan még egy utolsó jó ebéd ellenében óriási összegeket fizettek ki a saigoni éttermekben, mivel saját kvótájukat már korábban átváltották. Ezen intézkedések hatására valóságos exodus indult meg Vietnamból, a diplomáciai testületek alig győzték kiadni a kiutazási vízumokat, amit persze Peking folyamatos tiltakozás ellenére sem tudott leállítani. 

Érdekes módon ez a gyakorlat rendkívül komoly felzúdulást keltett a Kínai Népköztársaságban, pedig nyílt titok volt, hogy a Peking által támogatott Vörös Khmerek is ugyanígy igyekeznek ellehetetleníteni a Kambodzsában élő vietnami kisebbség életkörülményeit. Sőt, Pol Pot rezsimje ennél is tovább ment: alig foglalták el az északiak Saigont, hamarosan megindultak a Vörös Khmerek határsértő akciói, melyek rendszerint az elfoglalt települések lemészárlásával jártak. Vietnam többször jelezte, hogy nem tűri a szuverenitásának ilyen durva megsértését, így csapatai mindig válaszoltak a kambodzsai támadásokra. Egy-egy ilyen behatolás mélysége akár 150 km-t is elérhetett, ehhez képest a későbbi kínai-vietnami háború csupán határvillongásnak tekinthető. Hanoi akkor szánta rá magát, hogy megdönti Pol Pot rezsimjét, mikor 1978-ban a kambodzsai reguláris csapatok mészárlást rendeztek a vietnami Ba Chuc-ban csupán két túlélőt hagyva. 1978. december 25-én Hanoi tíz hadosztállyal indított hadműveletet Phnom Pehn ellen, és harcedzett csapatai január 7-én bevették Kambodzsa fővárosát, véget vetve a Vörös Khmerek (rém)uralmának.

Vietnami egységek Kambodzsában:

Ez a rövid háború csak tovább ingerelte a Kínai Népköztársaságot, hiszen a szocialista blokkon belüli törésvonalak egyértelművé váltak a ’70-es évek végére. Kína bárkit támogatott, aki a megerősödő Vietnamot ellensúlyozhatná, legyen az akár a "demokratikus Kambodzsa", a Szovjetunió pedig Kína ellensúlyozására növelte jelenlétét Vietnamban, sőt 1978-ban huszonöt évre szóló kölcsönös barátsági és együttműködési szerződést is kötött Hanoival. A feszültségek tehát egyértelműen újabb háború felé mutattak Indokínában, így mindkét fél megkezdte a felkészülést. A Kínai Népköztársaság februári offenzívája a tervek szerint Kambodzsa elhagyására kényszeríti a vietnami csapatokat, sőt a Szovjetunió sakkban tartásával azt is bizonyítja Vietnamnak és az egész világnak, hogy Moszkva nem megbízható szövetséges, és a térség hegemón állama a Kínai Népköztársaság.

A háború 

A háború részletes leírásától most eltekintenék, ám fontos megjegyezni néhány érdekességet, mely segíthet a konfliktus értelmezésében. Kína a háború után több alakalommal úgy foglalta össze a konfliktust, mint a kínai határőrök támadását, amely gyorsan elérte céljait, így azok hamarosan vissza is vonultak. Ez természetesen nem igaz. Az Kínai Népi Felszabadító Hadsereg (továbbiakban: PLA) összevonása a hadműveleti területre már 1978 novemberében elkezdődött. Ez javarészt éjszaka zajlott, ám a jelentős csapatmozgásokat nem lehetett sokáig titokban tartani. A kínai közlekedésben fennakadások történtek, korábban külföldiek számára megnyitott városokat ismét lezártak, sőt több helyen kijárási tilalmat is bevezettek. Szükség is volt erre az óriási titoktartásra, hiszen a Kínában felállított 11 katonai körzetből 4 küldött csapatokat, és volt olyan egység, melynek 1200 km-t kellett utaznia, hogy elérje a felvonulási területet. Összesen 31 hadosztály vonult délre, 11 hadseregbe szerveződve. Ez mintegy 330 ezer embert jelentett, tehát a teljes Kínai haderő mintegy 10%-át. Kb. ekkora haderővel vett részt Kína a koreai háborúban, ahol ezen csapatok megjelenése igen komolyan átrajzolta a hadműveleti térképeket. Emellett érdemes még szólni a légierő (PLAAF) és a tengerészet (PLAN) mozgósításáról is, ezzel a két haderőnemmel együtt körülbelül 450 ezer katonáról beszélhetünk, akiket Peking a hadműveletekre vont össze. Ehhez a már amúgy is óriási számhoz jön még hozzá még a különböző félkatonai milíciák ereje is, ám róluk pontos számadatok nincsenek, és csekély harcértékük miatt valószínűleg csak kisegítő tevékenységet végeztek a hadműveletek során.

Képek a kínai-vietnami határvidékről:

 

Ezzel ellentétben a vietnami oldalon a helyi milíciák alkották a védelem magját. Bár az időszakban a nagyhatalmak után Vietnam rendelkezett a legnagyobb - körülbelül 600 ezres - hadsereggel, ennek majd’ harmada a kérdéses időszakban Kambodzsában állomásozott, jelentős részük Laoszban teljesített szolgálatot, és egy jelentékeny erő a déli területekért felelt. Hanoi környékén csupán öt reguláris hadosztály állomásozott, ám a határ mentén mintegy 150 ezer fős területvédelmi, illetve milicista erők várták a támadást. A területvédelmi hadosztályok jól felszerelt és kiképzett erők voltak, teljesítményük felülmúlta a PLA reguláris hadosztályaiét. A vietnamiak hozzákezdtek a helyi civilek kiképzéséhez is, illetve megkezdték a védelmi akadályok kiépítését. Összességében elmondható, hogy Kína legalább háromszoros túlerővel készült az offenzívára, úgy, ahogy azt minden nagy stratéga javasolja, így Teng Hsziao-ping szavai szerint „eljött az idő, hogy elfenekeljük a neveletlen gyermeket”.

A Dayton Daily News c. lapban megjelent karikatúra Teng Hsziao-ping külpolitikájáról és közvetlenül a háború kirobbantása előtt az Egyesült Államokba tett hivatalos útjáról:

 

Hogy mi volt az offenzíva hadműveleti célja, azt továbbra is homály fedi, hiszen az erről szóló hadműveleti terveket Peking titkosította. Azonban ha megfigyeljük a kínai csapatok elhelyezkedését, és a háború során erősen támadott területeket, igen megbízható következtetéseket lehet levonni Peking valódi céljait illetően. Először is a határvidéket két részre, egy keleti és egy nyugati szárnyra osztották. A keleti szárny Kuangtung és Kuanghszi tartományokból állt, élére Xu Shiyou tábornokot nevezték ki. Ebben a körzetben, parancsnoksága alatt 5 hadsereg és 2 hadosztály készült a támadásra. A nyugati szárny Jünnan tartományból indult támadásra, Yang Dezhi parancsnoksága alatt. Állományába tartozott 3 hadsereg és 4 hadosztály. A többi egység egyelőre tartalékban maradt. Az egyes szerzők által 1-es katonai körzetnek elnevezett keleti szárnyat, és 2-esnek elnevezett nyugatit a Cau folyó választotta el egymástól. A fő célpontok is könnyen kivehetők voltak: a nyugati szárnyon Lao Cai városa, mint tartományi főváros, a keleti szárnyon pedig Cao Bang és Lang Son, szintén két határmenti tartomány központja.

 

Nyilvánvaló, hogy a széles fronton indított támadás célja jelentős vietnami erők lekötése volt, és amennyiben erre Hanoi válaszul megkezdi a csapatkivonásokat Kambodzsából, úgy a „korlátozott” kínai beavatkozás sikeresnek is tekinthető, hisz lélegzetvételhez juttatja a dzsungelekben bujkáló Vörös Khmer gerilláit. Természetesen joggal merül fel a kérdés, hogy mikor szánja el magát ilyen lépésre a vietnami kormány. Hanoi fenyegetettsége biztosan ilyen tényező, így a keleti szárny fő erőinek Cao Bang-ot és Lang Son-t jelölték ki. Míg az előbbi 276 km-re található Hanoitól, addig az utóbbi csupán 154-re, ráadásul Lang Son fontos közlekedési csomópont, így elestével megnyílik az út a Vörös-folyó völgye felé, és az út végén már ott van Hanoi. A kínaiak jól ismerték ezt az útvonalat, hiszen a történelem folyamán már háromszor használták ezt az irányt Vietnam fenyegetésére. Nyilvánvaló volt, hogy a keleti szárny főbb városainak birtoklása komoly hatással lesz a háború kimenetelére.

A Lang Son körüli harcokról nem kívánok részletesen írni, ám annyit mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a város gyors elestével Peking könnyen bizonyíthatta volna a „neveletlen gyermeknek”, hogy ki az úr a régióban, ám hiába vonult föl 3 kínai hadsereg a várost védő egyetlen hadosztállyal szemben, az előrenyomulás keservesen lassú volt. A hadműveletek első hetében egyik hadseregnek sem sikerült 20 km-nél mélyebben benyomulnia Vietnam területére, és a várost is csak február 27-én érték el. Maga a város kemény harcok után, március 5-én esett el, ám ezen a napon a Kínai Külügyminisztérium bejelentette a csapatkivonások megkezdését a vietnami területekről. Hasonló volt a helyzet Cao Bang körzetében is, ahol 5 kínai hadsereg támadt 2 területvédelmi hadosztályra. Bár a vietnamiak fokozatosan vonultak vissza, minden barlangért, alagútért és településért keservesen megküzdöttek a kínaiakkal. Hanoi úgy gondolta, hogy a területvédelmi egységek és a milíciák kellőképpen legyengítik az előretörő kínai sereget, így mire azok hosszú utánpótlási vonalaikkal leérnek a síkságra, a vietnami reguláris erők (PAVN) könnyen legyűrik a fáradt PLA-t. Ezt a gondolatot az is bizonyítja, hogy Hanoi Lang Son kivételével sehová sem küldött tartalékban lévő csapatokat a harcoló alakulatok leváltására, hiszen úgy vélte, a végső összecsapás majd a síkságon fog lezajlani, amely a Vörös-folyó különféle mellékágaival szintén a védekező harcmodornak kedvez. Valószínűleg érezték ezt a kínaiak is, hiszen a 3 fentebb említett város elfoglalása után nem indult meg a hadművelet második fázisa, éppen ellenkezőleg, Peking győzelmét bejelentve megkezdte csapatai visszavonását.

A maga 27 napjával hatodik legrövidebbként számon tartott háború egyáltalán nem nevezhető jelentéktelen határincidensnek. Pusztán a veszteségek óriási mértéke is bizonyítja a küzdelem hevességét. A pontos számadatok továbbra is vita tárgyát képezik a két állam között, hiszen mindkét fél jelentősen eltúlozza az ellenfél veszteségeit, és alábecsüli sajátját, emellett a tény, hogy igen sok paramilitáris egység vett részt a harcokban, tovább nehezíti a pontos adatok megállapítását. A halálos áldozatok és a sebesültek mellett a technika is jelentős veszteségeket szenvedett, a kilőtt páncélosok nagy száma komoly összecsapásokra utal. Fontos még megjegyezni, hogy a kínai csapatok visszavonulásuk során a „felperzselt föld” stratégiáját követték, jelentékeny anyagi és infrastrukturális károkat okozva Vietnam északi területein.

Lang Son városában a kínai csapatok kivonulása után készült képek :

 

Az alábbi táblázat közel megbízható számadatokat közöl a mind kínai, mint vietnami oldalról:

 

(folyt. köv.)

 

24 komment


| More

Címkék: kína kambodzsa vietnam hidegháború vendégposzt

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr322049732

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

molnibalage 2010.06.05. 10:31:16

"A maga 27 napjával hatodik legrövidebbként számon tartott háború egyáltalán nem nevezhető jelentéktelen határincidensnek."

Mármint, az egész történelem során a legrövidebb feljegyzett háborúk sorában?

the little stormtrooper 2010.06.05. 10:48:47

a POW szám elég elgondolkoztató

folytatást! folytatást!

OFF:
a múltkor néztem valami ratyi tecsős kínai-szovjet háborús amatőr felvételt, és az egyik tüzérségi belövés után sárgás füst gomolygott a felszín felett :S
ON
esetleg van információd arról, hogy ez az esemény megfelelt a nemzetközi hadijog elvárásainak?

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2010.06.05. 11:22:11

@molnibalage:

Gondolom igen, de majd remélem, a szerző is válaszol.

@the little stormtrooper:

Folytatás 1-2 héten belül várható.

is 2010.06.05. 13:26:23

kösz, sokat tanultam

thedragon 2010.06.05. 13:28:13

jo a cikk, varom a folytatast.

greycup 2010.06.05. 13:48:44

Amikor pár éve ott jártam, több motorost is láttam amerikai zászlós szerelésben (ez Hanoi-ban volt). Néztem értetlen arccal a kinti haveromra, nincs -e gyűlölet... aztán elmagyarázta hogy már nincs, igazából a kínaiakat utálják. :))

halbikvera 2010.06.05. 13:49:13

Kuangtung (Guangdong) tartomány nem Kanton. Kanton a tartomány székhelyének európai neve, amúgy Guangcsou (Guangzhou). A Huanszi valószínűleg Kuanghszi tartomány akarna lenni (Kuanghszi-Csuang Nemzetiségi Autonóm Terület - Guangxi Zhuang Zizhiqu).
A kínai személynevek szintúgy problémásak.
Máskülönben jó cikk.

halbikvera 2010.06.05. 13:50:20

javítva (1 betűt elírtam.:D)

Kuangtung (Guangdong) tartomány nem Kanton. Kanton a tartomány székhelyének európai neve, amúgy Kuangcsou (Guangzhou). A Huanszi valószínűleg Kuanghszi tartomány akarna lenni (Kuanghszi-Csuang Nemzetiségi Autonóm Terület - Guangxi Zhuang Zizhiqu).
A kínai személynevek szintúgy problémásak.
Máskülönben jó cikk.

Walter_Dornberger 2010.06.05. 14:09:58

Nagyon jó cikk , várom a folytatást!

Érdekelne továbbá a szociban kevésbé hirdetett orosz-kínai határincidensek az amur folyónál. Ismereteim szerint ott többször is összecsaptak, és ez is egy eléggé elhallgatott háború volt idehaza.

Walter_Dornberger 2010.06.05. 14:16:52

Jó cikk , várnám a folytatást!

Esetleg a Szovjet - kínai határincidensekről és háborúról is jó lenne egy poszt (1969 -91) mert ezt a szociban nagyon halkan kezelték.
Köszi!

Walter_Dornberger 2010.06.05. 14:26:56

Bocsánat a duplázásért , először nem jelent meg a hozzászólás, azért írtam be újra!

dave_t_i 2010.06.05. 14:39:20

Nem tudom, hogy a folytatásba volt-e szánva, de szerintem lényeges: a kínai hadsereg a kultúrális forradalom 'vívmányait' még épphogy kezdte kiheverni, ezért volt harcértéke alacsonyabb. A kifejezetten technikai részei pedig még gyakorlatilag karcképtelenek voltak (nem véletlen a magas páncélos veszteség), ill. nem véletlenül nem veszítettek egyetlen repülőt sem: mert egy sem szállt fel. (forrás nélkül: valahol olvastam, hogy abban az időben minden második felszálló kínai vadászgépet elvesztettek a karbantartás hiánya és a képzetlen pilóták miatt).

molnibalage 2010.06.05. 15:27:02

@dave_t_i: Pont itt. A sárkányos cikksorozat légierős részében már említették ezt a háborút.

franta 2010.06.05. 19:02:04

Hiánypótló - nem cikk, hanem - tanulmány, köszi érte.
OFF: arra emlékszem, hogy ezen háború idején tán harmadikos gimis voltam, és egy haverom tüntetésre ment a kínai nagykövetség elé tiltakozni az agresszió miatt. Ti. 68-as áthallásai voltak, mármint megtámadták megint a (nagybetűvel) Vietnámot. (Csak most az USA híján maradt a gonosz Kína) :))))
ON: Várom a folytatást.

Radio Free Aberrania · http://radiofa.blog.hu/ 2010.06.05. 20:54:51

@the little stormtrooper: gondolom mielőtt pow lett volna valaki, egy lövéssel átsorolták a kia kategóriába. (esetleg próbálkoztak, mint pol pot, hogy egy lőszer hány emberen képes áthatolni) kevesebb macera meg adminisztráció.

Rynard 2010.06.06. 12:01:37

Örülök, hogy tetszik a cikk, két hét múlva jön a folytatás.

@molnibalage: Én azt mondanám, hogy a "modern" (XIX. századtól fölfelé) háborúk sorában, a hatodik. Természetesen a lejegyzettek közül.

@halbikvera: Köszönjük a pontosítást!

@Walter_Dornberger: Összecsapások leginkább az Usszuri folyó mentén zajlottak, '69-ben Kína meg is támadta a Szovjet határőröket itt a Damanszkij szigeten. A harcot végül a Szovjet reguláris egységek érkezése döntötte el. Utána is folytatódtak a kisebb beszivárgások a folyó egyik-másik partján, kisebb összecsapásokkal, de (elvileg) a halálos áldozatok száma egyik oldalon sem érte el a 100-at sem. Igazából a dolog pikantérája, hogy az SZU komolyan gondolkodott egy megelőző atomcsapáson Kínával szemben, de ez ugye kirobbantotta volna a III. vh-t, amit az USA sem nézett volna jó szemmel.

@dave_t_i: A folytatásban lesz erről is szó :)

@Radio Free Aberrania: A témával foglalkozó összes szerző rámutat a hadműveletek kegyetlenségére. Emellett a milíciák nagy száma miatt nehéz volt megállapítani, hogy pontosan ki az ellenség, így gondolom nem akartak sokat bajlódni a foglyokkal.

NAR 2010.06.06. 20:37:53

@gitáros: Azóta eggyel hátrébb csúszott az orosz-grúz háború miatt.

mackensen 2010.06.08. 13:31:10

Gratulálok az íráshoz. Várom a folytatást. Akit érdekel a téma annak ajánlom a következő könyvet:

avaxhome.ws/ebooks/history_military/A_History_of_the_Modern_Chinese_Army.html

Bluesmen · http://bluesmen-worldmusic.blogspot.com/ 2010.06.09. 02:05:45

Gratulálok, nagyon jó írás! Egy személyes emlékem is van a témában. Ebben az időszakban voltam katona (4730). Éppen moziban voltunk, amikor a filmet félbeszakítva a vászon előtt megjelent egy hadnagy, és közölte, hogy minden jelenlévő katona azonnal menjen vissza a laktanyába (mint kiderült az egész várost bejárták, minden nyilvános helyen ugyanez volt). Teljes készültség, senki nem tudta miért... Másnap reggel tudtuk meg a kínai támadást. Mai napig nem igazán értem, hogy ezért miért volt itt nálunk ilyen majré. Csak nem világháborútól tartottak az elvtársak?

xszolixxx 2010.06.13. 15:52:32

Voltam párszor Cao Bangban és a fenti képen látható vizesésnél is. Bambusz tutajokkal hordják be a turistákat a vizesés alá mindkét oldalról. :-) A közepe a Vietnami Kínai határ. Döbbenetesen szép vidék.

Nem csodálkozom, hogy esélyük sem volt a kínaiaknak. Amilyen hegyes-völgyes az a vidék. Tele barlangokkal. Meg a vityik sem egy gyenge társaság. Kis hülyegyerekeknek tünnek elsőre, de barom szívósak.

eMM2 2010.06.16. 11:06:25

@Bluesmen:
Éberség elvtársak éberség..)
Én még emléxem a Magyar Ifjuság c. újság címlapon hozta a háborút, egy vietnámi csóka csücsült nagy szomorúan viskója romjai közt amit leromboltak a csúnya kínaiak.