"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • Amikor minden hiábavaló„Gyanútlanul és akaratlanul, csalimadárként magamra húztam kettőt a konvoj négy kísérőhajója közül...Megint olyan makacsul üldöztek, hogy a legkevésbé én magam hittem volna, hogy le tudjuk őket...
  • Festung BudapestHosszú kihagyás után ismét egy irodalmi újdonságot ajánlunk az olvasóközönség figyelmébe. A mai napon kerül ki a nyomdából a bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin A Budapest Erőd. A magyar főváros...
  • KatPol Kávéház XLVI. - Grafit a tetőnKedves hallgatók! A korábban tett ígéretünknek és a meghirdetett szavazás eredményének megfelelően a Csernobil az a sorozat, mellyel az aktuális adásban foglalkozunk. Az adás letölthető innen, a...
  • A megaláztatás évszázada XII.Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez...
  • KatPol Kávéház XLV. - Lánctalpas találkozóKedves hallgatók! Hagyományainkhoz híven podcastunk 45. adásában ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal a Militracks idei rendezvényéről ill. az overlooni hadimúzeumról: Listen to "KatPol...

Facebook

Címkék

1.vh (5) 2.vh (84) afganisztán (52) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (36) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (78) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (38) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (49) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (55) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (13) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (67) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

Interjú N. Rózsa Erzsébettel

2009.04.28. 10:20 KatPol Blog

Irán mostanság igazi slágertéma mind nálunk, mind szinte bárhol, amerre az ember tekintete téved. Ennek ellenére meglepő módon nagyon kevesen veszik csak a fáradságot, hogy a témában a közismert sztereotípiákon túl is tájékozódjanak. Az utóbbi hónapok érdekesebbnél érdekesebb fejleményeinek fényében, s különösen az ez év júniusára kitűzött iráni elnökválasztás lassú de biztos közeledtével egyre inkább szükségét éreztük hát néhány kérdés tisztázásának.

Éppen ezért legújabb interjúnkban N. Rózsa Erzsébettel, a Külügyi Intézet tudományos főmunkatársával, Irán-, Közel-Kelet- és nonproliferációs szakértővel beszélgettünk iráni kül- és belpolitikáról, atomfegyverekről és még sok más érdekes dologról.

 

[KatPol]: Júniusban elnökválasztások lesznek Iránban. Az ország gyakran kelti fel a közvélemény érdeklődését, de a belső viszonyairól, politikai rendszeréről már kevés szó esik a médiában. Mit érdemes ezekről tudni? 
 
[N. Rózsa Erzsébet]: Elsősorban azt kell elmondani, hogy jellegzetesen síita iszlám köztársaságról beszélünk – vagyis az állam berendezkedése azon a síita tézisen alapul, miszerint a hívőnek szüksége van egy csalhatatlan, tévedhetetlen, a vallásban jártas, jól képzett vezetőre, aki az ő számára az isteni tanokat a mindennapokra interpretálja. Ez minden síitára igaz, és a vallási életükben abban nyilvánul meg, hogy ők maguk választhatják meg, ki az a vallási vezető, akinek az értelmezéseit elfogadják. De ha nem tetszik, átmehetnek egy másikhoz. A mardzsa-e taklíd (a vallás értelmezésére jogosult személy) haszna ebből, hogy minél több híve van, annál több zakátot fizetnek be az ő alapítványába, így ő többet jótékonykodhat, nagyobb lesz a hatalma.
 
Ez a síita koncepció húzódik meg az Iráni Iszlám Köztársaság politikai berendezkedése alatt, ennek alapján dolgozta ki Khomeini ajatollah 1968-ban az iszlám kormányzás elméletét, a velájat-e fakíh-ot, a vallástudós irányítását. Az iszlám köztársaság alkotmánya szerint a legfőbb hatalom Istené, viszont a népakarat választásokon keresztül érvényesül. Így alakul ki egyfajta kettős rendszer, amely formálisan rendelkezik mindazzal, amivel egy európai típusú köztársaság, de mellette van egy nagyon erős ideológiai szféra, mely befolyásolja, irányítja ezt a formális demokráciát. Bizonyos szempontból a volt népköztársaságunkra emlékeztet.
 
Az iráni államberendezkedés középpontjában tehát ez a bizonyos vallástudós áll, aki annak idején Khomeini ajatollah volt, halála óta pedig Ali Khamenei tölti be ezt a posztot. Az ő feladata egyrészt azon őrködni, hogy minden a síita iszlám szellemében történjen, másrészt ebben a szellemben ő határozza meg az ország politikáinak fő irányait. Legyen az külpolitika, belpolitika, vagy például egy gazdaságpolitika fő irányvonala. Tehát részletekkel nem foglalkozik, de a fő irányvonalat ő határozza meg. A végrehajtás elsősorban a miniszterek és a köztársasági elnök feladata, aki a hatáskörét tekintve sokkal inkább tekinthető miniszterelnöknek. Mellettük a parlament képviseli a törvényhozó hatalmat.
 
A köztársaság iszlám jellegéből következik az Őrök Tanácsának intézménye, amelynek egyik feladata, hogy a parlament által elfogadott minden törvényt hivatalból felülvizsgál, hogy megfelel-e az iszlám alkotmány szellemének. És végül az igazságszolgáltatás is egy különválasztott hatalmi ág.
  
 
[KatPol]: Mit lehet tudni a jelenlegi elnökjelöltekről? Értesüléseink szerint Ahmadinezsád bejelentette, hogy ismét megméretteti magát. Egykori interjúalanyunk, Thomas P. M. Barnett úgy véli, hogy valószínűleg Teherán reformista főpolgármestere, Mohamed Gálibáf lesz a befutó. És hallottunk két további esélyesről is, akik Mir-Hosszein Muszávi és Mehdi Karrúbi.
 
[N. R. E.]
: Ennél sokkal több jelölt lesz. A köztársasági elnököt a nép közvetlenül választja négyévente. Idén június 12-re van kitűzve az első forduló. A kétfordulós választás intézményét a legutóbbi választásokon vezették be. Az első fordulóban van X db jelölt. Ha egyik sem nyer 50% + 1 szavazatot – márpedig ez a lehetőség a valószínűbb –, akkor az első kettő jut tovább a második fordulóba.
 
Hogy Mohamed Gálibáf konzervatív vagy mérsékelt, azt nehéz lenne eldönteni, sokan inkább az előbbi kategóriába sorolják. Elég jó pozíciói vannak, azt mondják nagyon jó polgármester, és ha figyelembe vesszük, hogy a több mint 70 milliós lakosságból 15 millió él Teheránban, akkor az ő ismertsége a társadalom egy jó részében adott. Azt se felejtsük el, hogy maga Ahmadinezsád is a teheráni polgármesteri székből lett elnök. Ez azonban önmagában nyilván kevés a győzelemhez.

Nagyon sokáig bizonytalan volt, hogy az Ahmadinezsád előtt elnökként két ciklust hivatalban töltő Mohamed Khatami indul-e ismét. Őt tartották a mérsékelt reformerők szimbólumának, annak ellenére is, hogy bár ’97-ben – elsősorban a nők és a fiatalok szavazataival - óriási fölénnyel nyerte a választásokat, és később még egy periódust is, mégsem tudta programját végrehajtani, hiszen Iránban az elnök a mozgástere korlátozott. Igaz volt ez minden iráni elnökre, így Ahmadinezsádra is. A mérsékelt tábor nagyon sokáig győzködte Khatamit, hogy induljon a választásokon. Khatami nagyon vonakodott, azt mondta, hogy ő két cikluson keresztül próbált reformokat bevezetni ám ezt állandóan megakadályozta a parlament, az Őrök Tanácsa és más erőközpontok. Végül bejelentette, hogy indul, majd rövid időn belül visszakozott, mondván Mir-Hosszein Muszávi jó eséllyel indulhat, ezért nem célszerű megosztani a mérsékelt oldalt.

Muszávi miniszterelnök volt, egy átmeneti időszakban, mikor a köztársasági elnök mellett e tisztség is létezett. Mikor ezt megszüntették, feladatköreinek jó része átkerült a köztársasági elnökhöz, akitől viszont a legfőbb vezetőhöz kerültek jogkörök. Muszávi tehát ismert ember, akinek van államigazgatási tapasztalata és reformernek számít.

Mehdi Karrúbi egy elég idős ember, aki az előző elnökválasztásokon is indult, s harmadik helyezett lett. Korábban a parlament elnöke volt, a reformerek közé sorolják, és az előző választásokon ő volt az egyetlen, aki Ahmadinezsád mellett szociális programot fogalmazott meg. Ő idén is indul, ezek szerint még nem érte el a hetven évben meghatározott küszöböt, amely miatt Rafszandzsáni nem indulhat újra.
 
Ami Ahmadinezsádot illeti, említést érdemel még, hogy Khamenei ajatollah valami olyasmit mondott, hogy nem az ő jelölését támogatja, hanem azt, hogy minél többen menjenek el szavazni. Sokan mondják, hogy Ahmadinezsád annak idején azért tudott nyerni, majd hivatalban maradni, mert Khamenei ajatollah időről-időre megtámogatta. Mostanában ebben a kapcsolatban feltételeznek repedéseket.


[KatPol]: Egyesek úgy ítélik meg, hogy Gálibáf vagy egy hasonló mérsékelt vezető normalizálni tudná az amerikai-iráni kapcsolatokat, míg Ahmadinezsád újraválasztása esetén erre nincs reális esély. 
 
[N. R. E.]
: Ez csak találgatás, mindenki esetlegesen fogalmazza meg. Engem azokra a vitákra emlékeztet, hogy Izraelben melyik politikai erő tudna békét kötni a palesztinokkal? Azt láttuk, hogy a Kadima nem tudott, de sokan abban bíznak, hogy Netanyahu és a keményvonalasok majd „megtehetik”, mert nekik el fogja mindenki hinni, hogy van esély a békére. Ezek olyan találgatások, melyekbe én nem mennék bele. Gálibáf valóban az esélyesek között van, de ez sokmindentől függ.
 
30 éves kor felett mindenki lehet jelölt: az ember csak bemegy a jelölőirodába, és közli, hogy jelöli magát. Az 1997-es választásokon állítólag egy utcaseprő is így tett, de hamar kiszűrték, sőt akkor a nőket is kiszűrték. Az Őrök Tanácsának feladata ugyanis az országgyűlési és elnökválasztások jelöltjeinek szűrése is. A 2005-ös választásokon 9 jelölt volt, ennyi most is biztosan lesz, sőt, akár 14-15 is lehet.  


[KatPol]: Mennyi a szavazati jog korhatára? 
 
[N. R. E.]
: Régen 15 év volt, azután felemelték 16-ra. Igen nagy a fiatalok aránya, de ott sem megy el mindenki szavazni.


[KatPol]: És várhatóan mennyire lesz kiélezett a verseny?

[N. R. E.]
: Ezt egyelőre nagyon nehéz megmondani, annál is inkább, mert hivatalosan a kampány egy hónappal a választások előtt kezdődik. Az iszlám forradalom óta a 2005-ös elnökválasztás volt Iránban az első, amikor nyugati típusú kampányt folytattak plakátokkal, gyűlésekkel. Most pedig méginkább elmondhatjuk, már most sokkal jobban eldurvult a kampány, már január-februárban megjelent pl. egy olyan könyv, melyben Khatamit azzal vádolják, hogy a nyugat ügynöke. Ahmadinezsádról is jelentek meg mindenféle hírek, tehát lejáratókampány is folyik, már most, holott hivatalosan csak májusban kezdődhet.

 
[KatPol]: Ezek szerint nincs komoly cenzúra sem? 
 
[N. R. E.]
: Iránban minden van és minden nincs. Ez a végletek országa. Cenzúra, de mihez képest? Bizonyos erőknek érdekében áll Khatami degradálása, és úgy tűnik, ezt keresztül is tudják vinni. Általánosságban elmondható, hogy a konzervatív köröknek többet szabad, mint másoknak, de Ahmadinezsádot is támadják. Ahmadinezsád az első iráni elnök, akit hivatali ideje alatt nyilvános sajtóorgánumokban támadnak. Sőt olyanokban is, amelyeket a rendszer engedélyez. Olyan újságokban is megtámadták, melyek közvetlenül Khamenei ajatollahhal vannak kapcsolatban, amelyeken keresztül ő is meg szokott nyilvánulni. Például annak idején is visszafogta, visszahúzta Ahmadinezsádot, miután azokat a már ismert Izrael-ellenes kirohanásokat tette. 
  
 
[KatPol]: Milyen a közhangulat a rendszerrel kapcsolatban? 
 
[N. R. E.]
: A rendszert azt mindenki szidja. Ha önök most elmennének Iránba, és elkezdenének beszélgetni, a második, de legkésőbb a harmadik mondatban már röpködnének a rendszerellenes megjegyzések. Ennek ellenére, bár mindig elhangzik, hogy „Ó, azok a papok így meg úgy”, de a rendszer kereteit senki nem kérdőjelezi meg.

Ez egy furcsa helyzet. Állandóan panaszkodnak az elöljárókra, a hivatalnokokra, de magát a rendszert nem kérdőjelezik meg, és ez bizonyos értelemben fordítva is működik. 1906-ban az alkotmányos forradalommal az iráni rendszerbe bekerült két európai intézmény: az alkotmány és a parlament, és azóta bármi történt, ezek létjogosultságát senki nem kérdőjelezte meg, az iszlám köztársaság sem. Nagyon sok országnak alkotmánya sincs. Szaúd-Arábiának sincs, Izraelnek sincs. A rendszer keretei tehát egyelőre egyáltalán nem inognak, akár tetszik, akár nem.  


[KatPol]: Tehát a lakosság nem az állam berendezkedésével elégedetlen, hanem „csak” a jelenlegi vezetőkkel? 
 
[N. R. E.]
: Még csak azt sem mondanám, hogy kifejezetten személyre szóló kritikákat fogalmaznának meg. Inkább úgy megy ez, mint régen nálunk. „Ó, azok a komcsik”, ott meg: „ó, azok a papok”. Magyarul nehezen érzékeltethető, mert vannak a mollák, a vallási elöljárók, és vannak az ahundok, a tudatlan vidéki kispapok, akik csak kisilabizálják a Korán betűjét, esetleg fejből is tudnak belőle valamit; a közbeszédben inkább ezt használják és nem konkrét személyek neveit. Úgyhogy nem lesz rendszerváltás Iránban még egy jó darabig.


[KatPol]: Pedig elhangzottak olyan vélemények, hogy Gálibáf lesz úgymond az „iráni Gorbacsov”, és hamarosan megkezdődik az erjedés, a rendszer megreformálása. 
 
[N. R. E.]
: Az erjedés már régóta tart, de ha úgy tetszik, az iszlám forradalom újabb és újabb szakaszait éljük. Tény és való, hogy nagyon sokan várnak valami elmozdulásra, de nem látni, hogyan mehetne ez végbe. Olvastam olyan verziót is, hogy Khamenei lesz az utolsó legfőbb vezető, az alkotmányban ugyanis elméletileg benne van az a lehetőség, hogy ne egyszemélyi legfőbb vezető legyen, hanem egy tanács vegye át a szerepét. Ez már az MSZMP KB-hoz lenne hasonlatos, ezután pedig bármi történhet. De tekintettel az Őrök Tanácsának hatalmára, egyelőre ilyen változásra nem látok esélyt. Ez egy kis, 12 fős, az ókonzervatívnál egy kicsit konzervatívabb társaság, akik nagyon komolyan őrködnek a síita iszlám szellem felett.


[KatPol]: Térjünk át az iráni külpolitikára. Milyen mértékben formálják azt ideológiai megfontolások, és várható-e változás ezen a téren a választások függvényében? 
 
[N. R. E.]
: Szerintem ebben nem nagyon kell, hogy változás legyen. A helyzet furcsasága az, hogy a retorika nagyon erős, de valójában az iráni vezetés borzasztóan racionális társaság és a külpolitikai döntéseiket nem az ideológia alapján hozzák. Természetesen amikor Khomeini 1979 után meghirdette a forradalom exportját, akkor ez teljesen ideológiai alapú döntésnek tűnt, de alighanem már akkor is a kemény realitások játszották a főszerepet.
 
Irán egy olyan ország, melynek igazából közeli szövetségese egy sincs. Szíriát szokták megemlíteni, de Szíriával nem lenne Irán kisegítve. Jó dolog, hogy el lehet mondani, hogy van egy ország, ami egy véleményen van velünk. De az utóbbi időben az amerikai külpolitika is azzal van elfoglalva, hogy Szíriát hogyan lehetne Iránról leválasztani, és szerintem ez sikerülni is fog nekik.
 
Az iráni iszlám forradalom is két reális célt tűzött ki: egyrészt megpróbált szövetségeseket keresni, másrészt megpróbálta a saját vezető pozícióját megerősíteni az ideológia segítségével. Meg lehet említeni ismertebb példákat, pl. a tálib rendszer megdöntését. Az őskonzervatív szunnita tálib rendszer Irán egyik ősellensége volt, ami ellen kis híján háborút is vívott. A tálibok megdöntése során Irán gyakorlatilag velünk volt szövetségben, ugyanazokat az erőket támogatta – az Északi Szövetséget, a hazarákat –, mint a Nyugat. A másik példa az iraki háború. El szokták mondani, hogy Irán szoros kapcsolatban van az iraki síitákkal. Igen, velük is. Irán minden iraki csoporttal kapcsolatban van. Nemrég Rafszandzsáni egyhetes iraki tanulmányúton járt, melynek során minden iraki csoporttal tárgyalt.
 
Az irániak ideológiája tehát elfed egy igen pragmatikus hozzáállást. Erre több belpolitikai példa is akad. A 2004-es választások után konzervatív többségű parlament jött létre, egy évvel később pedig a még konzervatívabb Ahmadinezsádot választottak elnökké. Nos, a parlament nem tiltakozott az általa a miniszteri posztokra kinevezett "jó elvtársak" ellen, amíg a szociális jólétről, az iszlám erények védelméről meg a kultúráról volt szó. De mikor az olajipari miniszter kinevezéséről volt szó, a parlament visszautasította a "jó elvtársat" és csak a negyedik jelöltet fogadta el. Azt mondták, Irán olajból él, monokultúrás ország, ezért az olajipari miniszter szakember legyen. 
   
 
[KatPol]: Egyes vélemények szerint a Hezbollah és a Hamász támogatása mögött is ugyanilyen pragmatikus megfontolások vannak. Az ellenük indított izraeli megtorlás kiprovokálásával Irán közös ellenségképet állít az arab országok elé, akik így egy oldalra kerülnek vele. Másrészt ez hatékonyan elvonja a figyelmet arról, hogy az Öböl-menti országokra – elsősorban azokra, ahol jelentős síita kisebbség él – inkább éppen Irán jelent fenyegetést a regionális ambícióiból fakadóan. 
 
[N. R. E.]
: Az arab országok és Irán között sosem volt igazán felhőtlen, jó viszony, semmilyen megfontolásból nem fognak ténylegesen egy oldalon állni vele. Az tény és való, hogy Irán tagadja Izrael létjogosultságát, és felvállalta a palesztinok támogatását, amikor az arab államok magukra hagyták és kihátráltak az arab-izraeli konfliktusból. Ezt elsősorban a regionális hatalmi pozíciójának megerősítéséért teszi, ideológiai megfontolások itt végképp kevés szerepet játszanak, elvégre a Hamász szunnita szervezet.
 
De ez is időnként felemás eredményekkel jár. A gázai háború alatt Khamenei ajatollah egyik beszédében olyasmit mondott, hogy „aki meghal Gázáért, vagy aki ma harcol Gázáért, az mind a Paradicsomba jut”, amit rengetegen felszólításnak értelmeztek. Ezután elég zavaró dolog történt, mert a teheráni repülőtéren diákok több ezres csoportjai gyűltek össze azt követelve, hogy vigyék őket Gázába harcolni. Khamenei kénytelen volt visszakozni, és felszólítania a tömeget a hazatérésre. Gázába egyébként sem tudtak volna bejutni. A Youtube-on láttam egy videót (a hírről bővebben itt), amin Khamenei egy küldöttje 45 percen át győzködte a diákokat, hogy menjenek haza, mert nem tudják őket elvinni harcolni.
 
De egészen másról van szó valójában. Kivették Afganisztánt és Irakot, melyek kiegyensúlyozták, kvázi féken tartották Iránt, és egymást. Irán előtt megnyílt a tér, hogy regionális hatalmiságát bizonyítsa és kiterjessze. És ezt mindenhol meg is teszi, ahol hatalmi űrt lát, mint pl. Palesztinában, oda benyomul. Az egy másik kérdés, hogy ez egyébként egybeesik azzal a hivatalos iráni politikával, hogy nem ismerik el Izraelt. Azért megjegyzem, hogy a Közel-Keleten Izrael után Iránban él a legnagyobb zsidó közösség – már nem akkora, mint régen, de így is 25 ezer fős. Néhány évvel ezelőtt volt egy koncepciós per, de ezt leszámítva az iráni zsidóság teljes nyugalomban él. Azt beszélik, hogy Siráz főutcáján az összes nagy bolt iráni zsidók tulajdonában van.  


[KatPol]: Annak mekkora esélye van, hogy Irán és Szaúd-Arábia különböző iraki fegyveres csoportok támogatásával kezdjen rivalizálásba az ország feletti befolyásért? 
 
[N. R. E.]
: Erről a lehetőségről én is írtam két évvel ezelőtt, akkor ennek látványosabb nyomai voltak. Ilyen összecsapásokra szerintem több okból nem fog sor kerülni. Egyrészt Szaúd-Arábia nagyon óvatos lenne az iraki síiták támogatásával. Az iraki kormányzatban ma nagy többségben síiták ülnek, Irak lakosságának 60-65 százaléka síita. A szaúdiak nagyon óvatosan fognak hozzájuk közeledni, mert akkor a saját síita kisebbségük is rögtön jogokat követelne. Igazság szerint már így is megteszik azon az alapon, hogy ha az iraki síitáknak lehet, akkor nekik miért nem?
 
Rajtuk kívül kihez tud Szaúd-Arábia közeledni? A szunnitákhoz. De ők csak a lakosság ötödét adják. Annak idején felmerült a lehetőség, hogy fegyvereket szállítanának a szunnitáknak, amennyiben Irakon belül vallásháború tör ki. De ebben a pillanatban úgy tűnik, mintha ez a veszély elhárult volna, vagy legalábbis jelentősen csökkent. Akkor pedig Szaúd-Arábiának már nem kell beavatkoznia, hogy megvédje a szunnitákat az iraki síitáktól.
 
Másrészt az iraki síiták sem egységesek, ráadásul ők az irániakkal ellentétben arabok. És az iráni befolyás egyre kevésbé nyilvánul meg a fegyveres szervezetek támogatásában. Az egykori SCIRI, mai nevén ISCI, melynek vezetői 20 éven át Iránban éltek, integrálódott az iraki rendszerbe, gyakorlatilag ebből a milíciából lett a központi kormányzat fegyveres erejének egy része. Muktada al-Szadr támogatottsága pedig valamiért jelentősen lecsökkent. Nem is hallani róla mostanában. Elvonult Iránba, hogy az apja egyik tanítványánál tanuljon tovább, és egyszer megszerezze az ajatollahi címet – de ahhoz először más közbeeső címeket is meg kell szerezni. Így aztán fegyveresei szétszóródtak, egy részük belépett a fegyveres erőkhöz, mások egyszerűen nem harcolnak tovább.
 
Bizonyára önök is hallották, hogy Irakban jelentős elmozdulás történt az elmúlt egy évben, főleg azért, mert az irakiak megunták a külföldi al-Káidás terroristák jelenlétét és kiebrudalták őket. Így nem maradt senki, aki direkt szítsa a vallási ellentéteket, tehát pacifikálódik a helyzet.


[KatPol]: Ezzel kapcsolatban az MIT nemrég megjelentetett egy érdekes elemzést, amiből inkább az derült ki, hogy a belharcok miatt az iraki városokban vallásilag homogén kerületek jöttek létre, vagyis az említett vallásháború már tulajdonképpen le is zajlott. Ennek is betudható a mai békésebb állapot, nemcsak a „surge” hatásainak meg az al-Káida kiebrudalásának.  
 
[N. R. E.]
: Ilyen homogenizálódás valóban lezajlott, Bagdadban például amerikai támogatással építettek falat síita és szunnita területek között, hogy ne gyilkolják tovább egymást. A Surge pedig csak azért lehetett sikeres, mert a szunnita törzsfőknek elegük lett az al-Káida tevékenységéből. Az amerikaiak átgondolták és felfegyverezték őket, így a saját területeiken elkezdtek maguk rendet teremteni. Ők voltak a „szahva” (= ébredés), az Awakening Councils. És tulajdonképpen ennek sokkal fontosabb szerepe volt, mint annak, hogy odaküldtek még 30 ezer katonát. Amikor ez elkezdődött több olyan elemzés is megjelent, amelyek figyelmeztettek: ebből még óriási baj lesz. A síita milíciákat ugyanis integrálták a központi biztonsági erőkbe, a szunnita törzsi milíciák pedig összecsaphatnak velük. Eddig úgy tűnik, hogy nem történt ez meg, vélhetően nem is fog, hanem inkább le fog nyugodni a helyzet.


[KatPol]: Azért fog lenyugodni a helyzet, mert szunniták és síiták elkülönülve fognak élni a saját területükön? 
 
[N. R. E.]
: Nem ilyen egyszerű a helyzet. Erre nincs reális lehetőség, mivel mindig is nagyon sok volt a vegyes család, sőt a vegyes törzs is. Ez egy pragmatikus és praktikus megoldás. Amikor szunnita uralom volt, a törzs szunnita szárnya járt jól, síita uralom idején pedig a síita szárny.


[KatPol]: És mi lesz akkor, ha a szunnita milíciák nem kapják majd tovább az amerikai pénzt, támogatást? 
 
[N. R. E.]
: Biztos veszélyes dolog, hogy Irak egyáltalán nincs lefegyverezve. Szaddám Huszein rendszere fennállásának utolsó szakaszában rengeteg fegyvert osztott ki a nép között. De kevés szó esik arról, hogy az irakiak több éve folytatnak egy ún. megbékélési programot. Van egy iraki barátom, aki ebben dolgozik magas szinten, decemberben azt mondta, már alkalmas rá a helyzet, hogy én is elmenjek Irakba. Azt válaszoltam, hogy inkább még várok egy kicsit, de jó irányba mennek a dolgok.


[KatPol]: Az amerikaiak Afganisztánban, az afgán-pakisztáni határvidéken az iraki Awakening Councils mintájára szerveznek helyi pastu milíciákat Community Guard néven. Egyes elemzők szerint a helyzet stabilizálásához emellett mindenképpen szükséges lesz a helyi regionális hatalmakat (India, Kína, Oroszo., Irán) bevonni a rendezésbe. 
 
[N. R. E.]
: Nyilvánvaló, hogy nem lehet a szomszédok bevonása nélkül megoldani, de ez mindig kérdéses, hogy mennyire kell bevonni őket. A Community Guard egy alapvetően jó elképzelés, az egyetlen működő megoldás felé visz, hogy a helyiek oldják meg maguk a rendfenntartást. De attól tartok, ennek megint az lesz a vége, hogy maradnak a hadurak, és egymás ellen fognak háborúzni. Kérdéses, hogy őket rá lehet-e venni valamilyen megegyezésre. Azt el tudom képzelni, hogy kis területeken helyi rendőri erők működjenek, de azért ne felejtsük el, hogy Afganisztán az nem Irak. Egészen más társaság más mentalitással és szokásokkal, terepviszonyokkal, törzsi törvénykezéssel. Óva intenék attól a megközelítéstől, hogy „ezek is, azok is muszlim törzsek”.


[KatPol]: Irán kapcsán gyakran szó esik a gázexportról meg a Nabucco-vezetékről. Nemrég az ország olajipari minisztere egy alternatív javaslatot tett le az asztalra külön EU-iráni gázüzletről, egy új vezetékről, amely Iránból Irakon és Szírián át a Földközi-tenger partjáig, onnan pedig a tenger alatt Görögországig is Olaszországig húzódna. 
 
[N. R. E.]
: A Nabucco ugyanez lenne, csak Törökországon keresztül, ami még egyszerűbb, hiszen csak egy országon kell átvezetni. Minél kevesebb szereplő van egy ilyen projektben, annál könnyebb biztosítani a stabilitást. Európa egyértelműen azért építi a Nabuccót, hogy amint lehet, Irántól is vásároljanak. Irán meg persze, hogy eladna Európának is, de hát ha feltételeket szab és magas lóról tárgyal, akkor nem fog olajat meg gázt kapni. Van aki megveszi, nincs problémájuk az irániaknak e téren.


[KatPol]: Van-e bármi olyan érdekellentét, ami eleve kizárja, hogy Iránt regionális hatalomként bevonva, vele együttműködve lehessen a térség problémáira megoldást keresni.
 
[N. R. E.]
: Itt soktényezős játék zajlik, melynek egy része az atomügy, egy része az, hogy Iránra szükség van és ezt fölfedezték és elfogadták végre. Irak ügyében több nemzetközi konferenciára, sőt közvetlen iráni-amerikai tárgyalásokra is sor került, ha nem is a legmagasabb szinten.

Rengeteg a gyanakvás és bizonytalanság. Három ügyben nagyon jó lenne megegyezni és az érdekközösség is megvan, másik három ügyben viszont pont érdekellentét van. Nagyon bonyolult helyzet, ami nem biztos, hogy így leegyszerűsíthető. Európa nem véletlenül próbál évek óta Iránnal megegyezésre jutni, de azt is látni kell, hogy Irán nem Európával akar megegyezni, hanem az Egyesült Államokkal. Európa nem fenyegeti Iránt, az Egyesült Államok ellenben egészen a közelmúltig nagyon komoly formában fenyegette Iránt.

Amit az újévi Obama-beszédre válaszul Khamenei ajatollah mondott, abban azért van igazság. Hogy a stílus megváltozott, nem jelenti azt, hogy bármi más is megváltozott volna. Mielőtt Obama elmondta újévi beszédét, egy héttel korábban aláírta a szankciók meghosszabbítását. Az irániak azt mondják: örülünk, hogy ilyen szépen beszélsz hozzánk, de a szankciókat meghosszabbítottad, az iráni pénzek továbbra is ott vannak befagyasztva az amerikai bankokban, akkor mi változott? Semmi nem változott. A stílus az változóban van, erre mondják az irániak, hogy örülünk neki, de kivárjuk, hogy mi történik.


[KatPol]: Az Amerika, Izrael és Irán között fennálló konfrontációnak valóban az atomprogram az oka, vagy inkább a regionális hatalmi viszonyok?
 
[N. R. E.]
: Az atomprogram egy nagyon fajsúlyos elemévé vált, de hát az Egyesült Államok már az atomprogram eltitkolt részeinek nyilvánosságra kerülését megelőzően is folyamatosan azzal vádolta Iránt, hogy atomfegyvereket akar szerezni, csak akkor még azt mondták, hogy ezért épül a búsehri erőmű. Ma már ezt nem hányják Irán szemére, mindenki azt mondja, hogy miért ne legyen erőműve, hiszen szabad. Hanem egyes dolgokat miért titkolt el, miért akar plutóniumos reaktort építeni, miért épített nehézvízgyárat, miért van rakétaprogramja, stb., stb.?

Tehát nem az atomprogram az oka, hanem hogy a két ország viszonya nagyon megromlott ’79 februárban illetve novemberben. Februárban az irániak szakították meg a kapcsolatot Amerikával, az amerikaiak ekkor még a helyzet rendeződésére számítottak, de a novemberi követségi túszdráma után erről letettek. Persze kevésbé látványos kapcsolatok azért megmaradtak. Tavaly nyáron megjelent a The Guardianben egy hír, hogy ’79 óta minden szankció és embargó ellenére az amerikai-iráni kereskedelem harmadik szereplőkön keresztül meghetvenszereződött.


[KatPol]: A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség rendszeresen elkészített jelentésében igazából nem is a kifejezetten nukleáris célú létesítményekkel kapcsolatban szoktak kritikát megfogalmazni, hanem az atomfegyver építéséhez kapcsolódó más jelentésköteles technológiák kutatásairól való beszámolás hiánya kapcsán.
 
[N. R. E.]
: Az a helyzet, hogy az Atomenergia Ügynökség minden jelentése úgy kezdődik, hogy mindazokról az anyagokról, berendezésekről, technológiákról, melyek ellenőrzés alatt vannak és be vannak jelentve, kimondható, hogy nem szolgálnak katonai célt.

A probléma, hogy vannak részletek, melyeket nem tudunk. Például, hogy voltak-e Iránnak olyan jellegű kutatásai, hogy megfelelő hasadóanyag birtokában hogyan barkácsoljanak fegyvert, voltak-e ilyen tervek és meddig jutottak velük? A másik kérdés az olyan kettős felasználású tevékenységek köre, melyeknek lehet szerepük egy nukleáris fegyver esetében, de nem feltétlen kell, hogy legyen. És itt a rakétaprogram a leglátványosabb és legnyilvánvalóbb. A probléma csak annyi, hogy nincs olyan szerződés, amely megtiltaná a rakéták használatát, kifejlesztését.


[KatPol]: Nyilván ez az ügy – hogy Észak-Koreát ne is említsük – árt az egész nonproliferációs rendszer megítélésének. Ki lehet még valahogy jönni ebből a szerencsétlen helyzetből?

[N. R. E.]
: Ki kell jönni belőle, és azt hiszem ez meg is fog történni. 2007 elején megindult egy komoly párbeszéd Henry Kissinger, William Perry és még két volt amerikai külügyminiszter cikkével az atomfegyver-mentes világról. Erre válaszolt Gorbacsov, aztán szépen sorban négy brit külügyminiszter, négy német külügyminiszter, és így tovább. Tehát pont azok az emberek, akik ezek felett a fegyverek felett az ellenőrzést gyakorolták, akik az ezzel kapcsolatos nemzetközi szerződéseket elfogadták. A világban a téma közbeszéd lett, és úgy tűnik, az Obama-kormányzat is beáll a leszerelés mögé.

Ugyanakkor az indiai-amerikai megállapodás hatalmas csapást jelentett. George W. Bush az utolsó pillanatban átvitte, lenyomták még az Atomenergia Ügynökség és az NSG torkán is. Ez pedig az egész nonproliferációs rendszer alapját dönti fel, mely arra épül, hogy a tagállamok feladják a fegyveropciót, hagyják magukat ellenőrizni és cserébe szabadon hozzáférhetnek a békés célú technológiákhoz. Ezzel szemben India nem adta fel a fegyveropciót, csak részben hagyja magát ellenőrizni és mégis megkapja. Mindenki mással szemben ez hatalmas igazságtalanság.

Ennek ellenére Mohamed el-Baradei, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség leköszönő főigazgatója azt nyilatkozta, hogy ez mégiscsak egy előnyös fejlemény, hisz tarthatatlanná vált, hogy ilyen jelentős nukleáris iparral rendelkező országokat mindeddig nem sikerült közelebb hozni az Atomsorompó-egyezményhez. India 14 nukleáris létesítményéből most 8 ellenőrzés alá kerül, az eddigi kettővel vagy hárommal szemben. Azonban lehet, hogy India vonatkozásában ez igaz, de az egész rendszerrel, és különösen az olyan kis szereplőkkel szemben, mint mi, vagy Dzsibuti, ez tarthatatlan.


[KatPol]: Ami a proliferációt illeti: a már említett amerikai szakértő, T. P. M. Barnett véleménye szerint már nem lehet megakadályozni azt, hogy Irán atomfegyverhez jusson, és ha ez bekövetkezik, Szaúd-Arábia ill. Törökország is (közös?) erőfeszítést tesz majd az atomarzenál kiépítésére. Azaz végső soron négy atomhatalom lesz a Közel-Keleten, és közöttük ki fog alakulni a stratégiai egyensúly. Mennyire megalapozott ez?

[N. R. E.]
: Azt mindenki biztosra veszi, hogy ha Irán atomfegyverre tesz szert, akkor a törökök – és ezt ők is mondják – meg a szaúdiak is elkezdenek atomfegyvert fejleszteni. De ehhez először nukleáris ipart kell teremteni. Szaúd-Arábiának jelenleg semmije sincs.

Ráadásul borzasztó energiákat kell majd fektetniük abba, hogy eltitkolják. Hiszen mindketten tagjai az Atomsorompó-egyezménynek, ezért nyíltan nem csinálhatják.

Másrészt úgy gondolom – és ezt számos külföldi elemző is így látja – Iránban ma sincs eldöntve, hogy kell-e minden áron atomfegyver. Tudjuk, hogy komoly viták zajlanak az iráni rendszeren belül, mert vannak csoportok, akik azt mondják, hogy minden áron kell, vannak akik szerint ennek érdekében nem szabad a nemzetközi közösséggel ennyire kenyértörésre vinni a dolgot, és vannak akik azt mondják, hogy minek Iránnak atomfegyver. Ez a vita zárt ajtók mögött zajlik, nem látjuk át, de tudjuk, hogy legalább ez a három verzió az asztalon van.

Iránnak regionális hatalmiságához elég a civil célú nukleáris képesség, ha viszont az egész térség szert tesz ilyen képességekre, az átlökheti Iránt egy küszöbön. De a müncheni biztonságpolitikai konferencián Ali Laridzsáni által tartott beszéd, vagy akár az iráni mentalitás alapján az is elképzelhető volna, hogy amint Izrael nem állítja de nem is tagadja, hogy rendelkezik atomfegyverrel, Irán most azt lebegteti, hogy bár programja békés célú, de azért nem biztos, hogy a külvilág átlát mindent.


[KatPol]: Talán Edward Luttwak fejtette ki évekkel ezelőtt egy interjúban, hogy az iráni nukleáris létesítményekre már régen le kellett volna csapni, attól függetlenül, hogy valóban katonai célt szolgálnak-e, pusztán pedagógiai célzattal, hogy új atomhatalmak még csak meg se próbáljanak felemelkedni. Fizikai erővel pontot lehet egyáltalán tenni a történet végére?

[N. R. E.]
: Az a helyzet, hogy van hat vagy hét olyan nagy létesítmény, melyekre mindig szokás hivatkozni: Teherán, Búsehr, Arak, Iszfahán, Natanz, Szagand. És van egy másik térkép, amin 30-40 különböző nukleáris létesítmény szerepel.

Technikailag nyilvánvalóan kivitelezhető 40 célpont megtámadása, de azért legyünk őszinték, erre az irániak is felkészülnének. Tehát ez nem reális, ez nem Ozirak, ahol egyetlen létesítményt kellett kilőni.


[KatPol]: A hazai közvélemény rendszerint az iráni fenyegetést szokta hangsúlyozni. Hogyan jelenik meg a nyugat fellépése az iráni közvélemény szemében?

[N. R. E.]
: 2007 nyarán jártam legutóbb Iránban, föl-alá buszoztunk, pl. egyszer egy utat kerestünk, ami a térképen rajta volt és mint utólag kiderült, az araki létesítmény külső határa mentén. És nem történt semmi, a kiskatonák integettek a toronyból. Nem készült az ország háborúra, és nem is voltak készítve, pedig 2007. olyan év volt, amikor erről nagyon sokat beszéltünk. Ha Iránt megtámadják, akkor az irániak harcolni fognak, mert a hazájukat meg akarják védeni, mert nacionalisták, és nem a rendszer védelmében.


[KatPol]: Ali Laridzsáni - aki az iráni atomprogrammal kapcsolatos egyeztetéseken hosszú ideig az ország főtárgyalója is volt - az iráni parlament elnökeként bejelentette, hogy a nukleáris ügyek tárgyalását ezentúl a parlament felügyeli. Milyen hatással lehet ez a tárgyalások alakulására? Laridzsáni fokozatosan visszatér korábbi szerepébe?

[N. R. E.]
: A Laridzsáni-hírt én is láttam és gondolkodtam rajta. Én is arra a következtetésre jutottam, hogy Laridzsáni felértékelődőben van. Mióta nem hallottunk Szaíd Dzsalíliről, akit kineveztek főtárgyalónak, nem? Laridzsáni viszont itt van, és ha igazak voltak a pletykák, hogy az előző elnökválasztáson ő lett volna Khamenei titkos favoritja, hát akkor van min gondolkozni. Nekem úgy tűnik, az irániak is elmozdulásra készülnek, nagyobb szerepet kapnak azok, akiknek a Nyugattal kapcsolataik voltak, vannak. Rafszandzsáni, Laridzsáni? Meglátjuk. 

9 komment


| More

Címkék: atom irak irán al kaida afganisztán szaúdiak

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr391087911

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tilikov (törölt) 2009.04.28. 16:27:43

Informatív és érdekes interjú, elismerésem. Szerintem Iránnak egy japán típusú atomképesség kifejlesztése lenne a legkedvezőbb. Egy amolyan nincsen bombánk, de bármikor tudunk csinálni felállás. Ez kevésbé ingerlő, de hatásos.

Nem mintha Irán eddig ingerlően fejlesztette volna a nukleáris erejét, kínosan ügyeltek rá, hogy csakis energiatermelésre kell nekik az atomprogram. Távol áll tőlük, hogy fenyegetőzzenek a zatommal, mint Korea, lásd:
www.kcna.co.jp/index-e.htm

Amíg ilyeneket nem lépnek, szerintem senki sem állíttatja le velük a programot.

Tilikov (törölt) 2009.04.28. 16:36:04

Hoppá, rossz a link. Április 25.-én volt egy olyan bejelentés a kcna-n, hogy feldolgozzák a régi fűtőelemeket bombaképes anyaggá. Itt máshonnan ugyanaz:
www.azsia.net/modules.php?op=modload&name=News&file=article&sid=16220

És ezt persze csak az Iránnal való összeviszonyításra, hogy mennyire józanabb az ő hozzáállásuk.

szomszédsrác 2009.04.30. 07:01:46

Az ilyen postok miatt nézem meg minden nap ébredés után a blogot :) Kiv vagyok a neokon értelmiség mit szól egyébként a gonosz tengelyének eme racionális viselkedéséhez btw

Tilikov (törölt) 2009.04.30. 09:48:24

@szomszédsrác: Szerintem a neokon értelmiség sem képzeli az irániakat agymosott iszlám-zombi terror-robotoknak. Ez csak a politikájuk része.

Sőt, még az izraeliek is tudják, hogy nem elmebetegekkel van dolguk. Lásd Ehud Barak nyilatkozatait:
“The Iranians don’t play backgammon, they play chess and in fact they invented the game,“
“They are proceeding with far greater sophistication and are far more methodical,“
www.iran-daily.com/1388/3386/html/national.htm

Neocon 2009.05.02. 11:53:42

Jo ez az interju, bar nehol egy kicsit elfogult a holgy. Gondolom ez nem veletlen, nehez ugy egy nep szakertojenek lenni, hogy ne keruljon hozzajuk kozel az ember.

molnibalage 2009.05.04. 10:44:19

Nekem a hölgy tartott pár órát a BME-n a Nukleáris leszerelés című tárgy keretében még 2002 tavaszán. :)

molnibalage 2009.05.04. 10:59:56

Borhi Lászlóval esetleg egy interjú valamikor?

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2009.05.17. 20:01:46

Update:

http://online.wsj.com/article/SB124164855601493195.html