"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • Amikor minden hiábavaló„Gyanútlanul és akaratlanul, csalimadárként magamra húztam kettőt a konvoj négy kísérőhajója közül...Megint olyan makacsul üldöztek, hogy a legkevésbé én magam hittem volna, hogy le tudjuk őket...
  • Festung BudapestHosszú kihagyás után ismét egy irodalmi újdonságot ajánlunk az olvasóközönség figyelmébe. A mai napon kerül ki a nyomdából a bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin A Budapest Erőd. A magyar főváros...
  • KatPol Kávéház XLVI. - Grafit a tetőnKedves hallgatók! A korábban tett ígéretünknek és a meghirdetett szavazás eredményének megfelelően a Csernobil az a sorozat, mellyel az aktuális adásban foglalkozunk. Az adás letölthető innen, a...
  • A megaláztatás évszázada XII.Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez...
  • KatPol Kávéház XLV. - Lánctalpas találkozóKedves hallgatók! Hagyományainkhoz híven podcastunk 45. adásában ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal a Militracks idei rendezvényéről ill. az overlooni hadimúzeumról: Listen to "KatPol...

Facebook

Címkék

1.vh (5) 2.vh (84) afganisztán (52) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (53) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (6) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (36) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (22) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (78) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (51) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (38) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (49) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (55) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (13) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (67) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

Gerillaháborúk VI.

2008.05.02. 14:45 SchA

COIN a Fülöp-szigeteken: Többet ésszel, mint erővel

A szokástól eltérően a Gerillaháborúk cikksorozat ezúttal nem Rammjaeger kollega tolla/klaviatúrája által fog újabb résszel gazdagodni, de ettől függetlenül remélem megüti az eddigi írások színvonalát. Történetünk a Fülöp-szigeteken játszódik, ahol a Huk kommunista felkelők próbálták megdönteni a kormányt röviddel a Második Világháború után, és egy ponton már úgy tűnt, hogy sikerrel is járnak. Számításaikat azonban két igen tehetséges ember, Ramon Magsaysay és Edward G. Lansdale keresztülhúzta, és a gerillamozgalmat néhány év alatt jelentéktelenné zsugorították.

 

A Huk szó a Hukbalahap kifejezés rövidítése, ami érdekes módon szintén egy rövidítés, mégpedig a "Hukbong Bayan Laban sa mga Hapon" elnevezésé, ami kb. annyit tesz, hogy "Japánellenes  Néphadsereg". Az  egykori csendes-óceáni hadszíntér számos pontján, lásd Vietnam, Malajzia és a szóban forgó Fülöp-szigetek, megtörtént, hogy a korábban a japán megszállással szemben létrejött ellenállási mozgalmak egyik-másik csoportja nem szándékozott abbahagyni a harcot a világháború végével, mert előbb még győzelemre akarta vinni a marxizmus-leninizmus forradalmi eszméit. Ez természetesen nem tetszett az Egyesült Államoknak, ahol Truman éppen hogy csak megfogalmazta a feltartóztatás doktrínáját. Amerika egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott számottevő katonai erőt küldeni a manilai kormány megsegítésére, de pénzt és tanácsadókat szívesen adott, és ez később hatákonyabbnak bizonyult, mint ha Vietnamhoz hasonlóan avatkozott volna be a harcokba.

A világháború után frissen - hivatalosan 1946. július 4-én - függetlenedett Fülöp-szigetek korántsem volt az a kimondott földi paradicsom. A háború letarolta az országot, és hiába volt az államforma köztársaság, attól még joggal érdemelte volna ki a "banán-" előtagot. A korrupció és a hivatali visszaélések óriási méreteket öltöttek - például egy amerikai tiszt vizsgálata szerint egy alkalommal csak úgy eltűnt 6000(!) dzsip -, a társadalmi szakadék úgyszintén hatalmas volt, a népesség nagy része nyomorgott, miközben a pár tízezres elit kezében voltak a földek, a hadsereg és a politikai irányítás. Hozzávéve az ország földrajzi jellegét - eléggé fragmantált szigetvilág, sűrű erdőkkel borított hagyláncok - nem csoda, hogy baloldali felkelések törtek ki mindenhol.  A Hukbalahap is egy ilyen mozgalom volt, akik Luzon szigetén szereztek meg maguknak egy magterületet 1946-ra, és két évvel később már gyakorlatilag ellenőrzésük alatt tartották a sziget teljes déli felét, beleértve a főváros, Manila környékét is. Mivel kizárólag Luzonon és a környező kisebb szigeteken tevékenykedtek, nem okozott nekik logisztikai gondokat az ország fragmentált jellege. Létszámuk becslések szerint 12-15.000 fő körül mozgott, továbbá körülbelül 100.000 civil támogatójuk volt. Ez első látásra nem tűnhet olyan soknak, de a Fülöp-szigetek hadseregének a '40 években nem volt 40.000-nél több bevethető katonája. A Huk gerillák sosem kaptak számottevő külföldi támogatást (valami minimálisat Kínától és annyi), a fegyverzetüket a világháború után ott hagyott japán és amerikai készletekből, illetve korrupt tisztek megvesztegetésével szerezték. A propagandájuk viszont kitűnő volt, az egyszerű, populáris jelszavak, mint "Földet a földnélkülieknek" meg "Ballots not Bullets" (golyók helyett szavazólapokat)  sok elszegényedett parasztot csábítottak a mozgalomba és megszerezték a vidéki lakosság szimpátiáját.  

A Huk sikerek másik kulcsa a kormány hozzáállása volt: nem igazán törődtek a felkelőkkel, amíg nyugodtan szétlophatták magukat, a hadseregenek meg szabad kezet adtak, ami itt nem volt egy nagy ötlet, mert inkább csak visszaéltek vele. A vezérkar - ahogy azt Amerikában tanulta - hozzálátott a nagy átkaroló műveletekhez, tüzérségi előkészítéssel és légicsapásokkal (azért nem egy Kurszkot kell elképzelni, a légierő főként P-51 Mustangokat és L-5-ket használt). Gerillaháborúkban ez azonban nem hatékony módszer és leginkább csak a dzsungel növényzete látta kárát. Próbálkozott a hadsereg tisztogató akciókkal, áttelepítésekkel, free-fire zónákkal is, amivel duplán is maga ellen haragította a vidéki lakosságot - egyrészről pár évvel korábban a japán megszállók csináltak hasonlókat, másrészről az egyszerű katonák se túlfizetve nem voltak, sem morál szempontjából nem álltak a csúcson és az ilyen akciókat sűrűn használták szabadrablásra és a parasztok gyilkolászására.

Mindezek következtében 1950-re a Huk felkelők már Luzon tekintélyes részét ellenőrizték és rendszeresen betörtek a fővárosba is, amikor jött két ember, akik fordítottak a helyzeten. Az egyik Ramon Magsaysay filippínó tábornok volt, akit Quirino elnök 1950. szeptemberében felkért a védelmi miniszteri posztra, amit ő csak azzal a feltétellel fogadott el, hogy szabad kezet kap. Magsaysay még a világháború alatt szintén gerillavezérként tevékenykedett, és korábbi tapasztalatait bőven tudta kamatoztatni. Ezen kívül eltökélt reformer is volt, aki nem csak a hadsereget, de magát az államot is helyre akarta pofozni. Pozícióra kerülése után kirúgta a korrupt és tehetségtelen vezérkari tiszteket, az íróasztalbajnokokat pedig kiküldte a frontra (már amennyire egy gerillaháborúban van front), ahol naponta random ellenőrizte a parancsnokokat. Amerikai forrásokból - az USA pénzt szívesen adott, addig se kértek tőle embert - megháromszorozta a katonák zsoldját, a járőröknek meg adott 1-1 kamerát, hogy a megölt gerillákat ne csak bemondásos alapon tartsák számon. Magát a járőrözést is átalakította, az addig óraműpontossságú, állandó útvonalak helyett, véletlenszerű időben és helyeken bukkantak fel a könnyűfegyverzetű alakulatok gerillák után kutatva.

Magsaysay személyes tanácsadója,  Edward G. Lansdale ezredes volt a háború másik kiemelkedő alakja. Őt katonai tanácsadóként küldték a Fülöp-szigetekre, és a helyi állapotok, valamint a Pentagon érdektelensége miatt ő is elég szabadon tevékenykedhetett. Az ő alapvető meglátása volt, hogy politikai alapot kell adni a kormány harcának is, mert a politikai szint a COIN-ban fontosabb, mint a katonai. Elveit röviden az "Outrevolutionize the revolutionaries" - azaz "túlforradalmizálni a forradalmárokat" kifejezéssel foglalta össze. Landsdale gyakorlatilag lekoppintotta a Huk propagandát a hadsereg részére: létrehozta a Civil Affairs Office-t, ahol gyakorlatilag politikai tiszteket képeztek ki, hogy a hadsereg és a nép közötti kapcsolatokat a helyes mederbe tereljék. Minden szakaszhoz beosztottak egy ilyen tisztet, akik utasították a katonákat, hogy segítsenek a parasztnak a földeken, biztosítsanak orvosi ellátást, haverkodjanak, járjanak el a helyi ünnepségekre - ugyanis ha a nép fogadja ezeket a gesztusokat, akkor megvonja a passzív támogatást a gerilláktól, és akár információkat is szolgáltathat a hadseregnek. Itt vált előnnyé, hogy a Fülöp-szigeteken nem harcoltak amerikai katonák: az idegenekkel szemben nehezen alakul ki ilyen bizalom, és a nép inkább segíti a honfitársait függetlenül az eszméktől, mint a külföldieket, akiket betolakodóknak tekint. A kormány a vidéki lakosság megnyerése érdekében szokásosan ifnrastruktúra-fejlesztésbe és pénzosztásba kezdett, de itt masszív propaganda-kampányt is építettek az egészre. A falvakat állami tisztviselők járták be hangosbeszélőkkel felszerelt kocsikon és magyarázták a parasztoknak, hogy új idők jönnek. Országszerte rádióállomásokat építettek, hogy a kormány üzenete mindig eljusson mindenhova, és a levegőből szórólapokkal terítették be a dzsungelt.

A PSYOPS másik oldalát, az ún. piszkos trükköket is előszeretettel alkalmazták. A Fülöp-szigetek lakossága döntően katolikus, ezt kitűnően használták fel a kommunistaellenes érzelemek kiváltására, hiszen az utóbbikak ateisták. (És még mondja valaki, hogy rossz dolog belekeverni a vallást a háborúba.) Magsaysay kiderítette, hogy kik azok a korrupt tisztek, akik fegyvert adnak el a gerilláknak - és beszervezte őket, hogy "megbuherált" cuccot adjanak el, vagy jön a kivégzőosztag. Az utóbbit persze kevesen választották, és egyre gyakrabban fordult elő, hogy a lelkes Huk harcos kezében a kibiztosítás pillanatában robbant fel a gránát.

Újra elővették az egyetlen módszert, ami már 1950. előtt is sikereket tudott felmutatni, az ún. "Force-X"-et. Maga az ötlet egy Napoleon Valeriano nevezetű filippínó ezredestől származik, aki még 1948-ban gondolt egyet, és néhány tucat emberével gerillának álcázta magát, hátha ki tud valamit deríteni az igazi felkelőkről. Néhány zseniális húzásnak köszönhetően (látszat-tűzpárbaj rendőrökkel, ami után sebesülteket hozatott magának a dzsungel közepére egy közeli tábori kórházból) a helyi Huk parancsok baráti alakulatnak nézte őket, és egyenesen meginvitálta a táborába. A Force-X emberei pár napig ismerkedtek a Hukokkal, hogy minél több nevet, infót tudjanak meg, majd egy szép reggelen előhúzták a fegyvereiket és lekaszáltak 82 gerillát + foglyul ejtették a Huk parancsnokokat. Egyszer-kétszer még eljátszották a fenti forgatókönyvet és a különböző gerillaegységek közötti bizalom a mélypontra zuhant.

Egy másik alkalommal a felkelők megöltek pár rendőrt egy falu közelében. A hadsereg kiterelte a falu teljes lakosságát a közeli folyó partjára, és végignézette velük, amint a túlparton 20 csuklyás, megkötözött gerillát kivégeznek. Ez önmagában is kitűnő PSYOPS húzás volna, de a "kivégzett" foglyok valójában szintén katonák voltak, és  miután a falusiakat hazazavarták, "feléledtek" és lemosták magukról az állati vért. Így kell fenyíteni az engedetlen lakosságot, anélkül, hogy megsértenék a genfi egyezményt. De véleményem szerint a legjobb akciójuk a következő volt: egy hegyen igen jól beásták magukat a gerillák, és a hadsereg több heti harc után sem tudta őket kipaterolni. PSYOPS tisztek gondoltak egyet, és elterjesztették a környéken, hogy egy vámpír (valami helyi verziója ott is van) él a hegyen, majd elkaptak egy gerillát, megölték, a nyakán szúrtak két sebet és fellógatták egy fára egy napig. Amikor a holttest teljesen kivérzett, ledobták egy olyan út mentén, ahol a gerillák szoktak őrjáratozni. Pár nap múlva nem maradt egyetlen Huk sem az egész környéken. 

1951-re a felkelők helyzete megingott a kormány új stratégiája nyomán, és amint gondjaik akadtak az utánpótlással, egy rakat ügynököt építettek be közéjük, akik kiadták a gerillák és civil segítőik neveit, valamint a poén kedvéért bemártottak más gerillákat, mint "informátorokat". Az árulók utáni hajsza keretében a belső perekben - hát igen, a kommunizmus egyik elbűvölő vonása - jó pár Hukot itéltek halálra. Nem mintha megengedhették volna a pazarlást, a fegyverbeszolgáltatás + amnesztia programoknak köszönhetően a kiábrándult gerillák tömegesen dezertáltak, 1953-ra már alig pár ezren maradtak. Szintén ebben az évben választásokat tartottak, ahol Magsaysay - aki ekkor már összerúgta a port az elnökkel - maga is indult. Lansdale ezredes némi Huk propagandaanyagot hamisítot az alkalomra, ami a választások bojkottjára szólított fel, viszont behívja a világsajtót megfigyelőnek. Az eredmény: Magsaysay óriási fölénnyel nyer (nem csoda, a koma irányítása alatt volt az állami propaganda), szintén óriási a részvételi arány, de a kommunisták sehol nincsenek. Elegáns húzás, nesztek "Ballots not Bullets", most sírjatok. Hónapokon belül a Huk ellenállás összeomlott, 1954/55-re  már csak egy maroknyian maradtak, és nem jelentettek többé komoly fenyegetést. A nép körében egykor oly népszerű, "haladó szellemiségű" mozgalom legyőzetett.

Érdekességképpen Lansdale később Vietnamban is szolgált, de ott már nem tudott sikereket felmutatni, noha ez nem az ő hibája volt. Vietnamban már a teljes amerikai hadigépezet dolgozott,  és így neki nem volt sok beleszólása a dolgokba. Próbálta keresztülvinni az "unorthodox" nézeteit, de a Pentagon fejesei egy udvarias mosollyal félretolták, mondván nyugodjon meg, tudják ők, hogy mit és hogyan kell csinálni. "Szép dolog a PSYOPS, majd kicsit szórólapozunk a szőnyegbombázás mellett, hogy örüljél, habár a nyomdalobby eddig nem keresett meg minket, a fegyverlobby viszont keményen fizet". Biztosan nehezebb dolga lett volna, a Vietkong méretei és a masszív északi és szovjet támogatás miatt, de esélye sem volt kivitelezni az elképzeléseit. Mint tudjuk, a történelem nem Lansdale főnökeit igazolta.

Az eset tanulságai a jelenkornak: COIN esetében a politikai szint és a PSYOPS gyakran fontosabbak, mint a katonai műveletek. Mégis, az afganisztáni vagy az iraki háborúkban nincsenek speciálisan erre a célra képzett "PR-tisztek". Egy amerikai katonát Irakban sosem fogadnának el a helyiek barátként, és ő sosem segítene az arab parasztoknak földet túrni - ha idegen katonákkal kell dolgozni, akkor jobb a régi brit modell, mint sem a "hearts and minds" erőltetése nem megfelelő erőkkel és módszerekkel. Egy kínai szerző írta, hogy az amerikaiak úgy háborúznak, ahogyan a filmjeiket csinálják: rendkívül látványos, de nincs mögötte fantázia, logika, csak valami homályos és primitív elképzelés. A Huk lázadás leverése pont azt mutatja, hogy egy népszerű gerillamozgalom is legyőzhető, ha a forrásokat a megfelelő helyre fordítják, ha rugalmasan és kreatív módon harcolnak ellenük, és nem pedig a nagykönyvből (és a nagypolitika szája íze szerint), kizárólag a technikai fölényre támaszkodva.

8 komment


| More

Címkék: usa fülöp szigetek propaganda coin

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr40447401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LizardX 2008.05.05. 14:02:27

"Egy kínai szerző írta, hogy az amerikaiak úgy háborúznak, ahogyan a filmjeiket csinálják: rendkívül látványos, de nincs mögötte fantázia, logika, csak valami homályos és primitív elképzelés."

Ez zseniális duma, tudnál adni egy forrást hozzá? Előre is köszi!

SchA · http://katpol.blog.hu 2008.05.05. 14:10:49

Ezt egy különösen jó könyvben írják - Unrestricted Warfare, Qiao Liang and Wang Xiangsui,
Beijing: PLA Literature and Arts Publishing House, February 1999 - Ajánlom mindenkinek olvasásra, akit érdekel a fegyveres konfliktusok jövője.

Ha angol fordításban megfelel - nem hiszem, hogy magyarul is meglenne - akkor megkérdezem 5.g kollegát, hogy fel-e lehet pakolni letöltésre. (Pdf formátumban 380kb)

UrsaMaior 2008.05.08. 10:19:57

Bocsi hogy kijavítlak (egyébként nagyon jó a cikk) de bizony nagyon is harcoltak amcsi katonák ott.

Sőt! A japánok ellen MAcArthur vezéynletével (1941 dec-42 árilis aszem) illetve a világ történet egyik legnyagyobb tengeri ütközete -a Leyte öbölbeli is- a partra szállás miatt alaklt ki, majd néháby hónap alatt az amcsik felszabadították a szigetelet a japán megszállás alól.

UrsaMaior 2008.05.08. 10:21:09

Még egy dolog. Talán az egyetlen ország volt Olaszország mellett a Füöp szgk ahol kifejezetten ÖRÜLTEK nekik.

SchA · http://katpol.blog.hu 2008.05.08. 10:40:56

A további kommentek tisztázása végett:

1. A KatPol szerkesztősége, mint nagy háborús fan, a Második Világháború eseményeivel tisztában van.
WW2 triviát nem kérnénk.

2. A cikk "története" a WW2 után, 1946-1953. között játszódik. Ha erre értetted, hogy harcoltak a Fülöp-szigeteken amerikai egységek, kérnék vmi forrást, mert én erre utaló információt nem találtam. Az hogy korábban voltak ott nagy amcsi-japán összecsapások, szép és jó, de nem tartozik ide.

3. Legközelebb inkább a Tigrisről (Pz VI) írok....

UrsaMaior 2008.05.09. 08:49:22

Bocsánat ha kioktatónak tűntem, nem állt szándékomban, de ez a mondat nagyon félreérthető:
"Itt vált előnnyé, hogy a Fülöp-szigeteken nem harcoltak amerikai katonák: az idegenekkel szemben nehezen alakul ki ilyen bizalom.."

Erre reagálva írtam azt, hogy a Fülöp szigeteken az amerikaiak sokáig nagy és általános tiszteletnek örvendtek, ergo amennyiben beavatkoznak sem jött volna létre az általad leírt hatás (ld. a brit hadsereg Ománban, vagy Malajziában).

Sajnos ez a terület eddig elkerülte a figyelmemet, de ez a tiszt rugalmasságában és ahelyi visznyok megértésében hasonlít T.H Lawrence-hez.

SchA · http://katpol.blog.hu 2008.05.09. 09:27:23

Mindegy, nincs harag. :)

Arábiai Lawrence tevékenysége pedig valóban érdekes téma, lehet hogy egyszer később arról is írunk.