"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • KatPol Kávéház XXVI. - Üvegfalak közöttPodcastunkban a közeljövőben egy időre hanyagolni fogjuk a Trump-elnökség témáját, és a mai adásban inkább azokról a sajátos belpolitikai reakciókról beszélgettünk, melyeket az iszlamista terrorizmus...
  • Elhagyjuk a hadak útjátOlvasóink egy része bizonyára korábban már értesült arról, hogy az egyetlen magyar nyelvű, kifejezetten a hadtörténelemmel foglalkozó rádióműsor, a Hadak útján hét év után, a 150. adással a végéhez...
  • The Trumpening VI.A Trump-elnökség valós és lehetséges következményeivel foglalkozó sorozatunkban ígéretet tettünk arra, hogy az "álhírekkel" kapcsolatban később még felvesszük a beszélgetés fonalát. Ennek jegyében...
  • The Trumpening V.Mivel podcastunk előző adásában a Transz-csendes-óceáni Partnerség (TPP) projektjéről beszélgettünk, logikus kitérni ennek "európai" megfelelőjére, a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési...
  • The Trumpening IV.Podcastunk 23. adásában két közgazdász vendégszereplésével a Csendes-óceánon Átívelő Partnerség (Trans-Pacific Partnership) nevet viselő szabadkereskedelmi övezet, ill. ennek ötlete a téma, annak...

Facebook

Címkék

1.vh (3) 2.vh (77) afganisztán (52) ajanlo (49) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (52) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (7) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (25) etiópia (8) eu (10) évforduló (28) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (5) franciák (34) fülöp szigetek (2) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (23) hadsereg a politikában (24) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (33) hollandia (1) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (73) izland (1) izrael (107) japánok (20) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (58) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (50) lengyelek (8) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (37) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (5) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (16) ndk (4) németek (44) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (93) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (36) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (9) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (16) recenzió (9) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (30) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (60) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (40) terror (66) thaiföld (9) törökország (27) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (153) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (22) vitaposzt (7) wehrmacht (23) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

[Recenzió] Őszi ébredés

2016.10.04. 12:26 Rammjaeger83

"A visszaözönlő német csapatok láttán 1918 novembere jutott eszembe. Világosan láttam, hogy ezen a helyzeten csak egyféleképpen lehetünk úrrá: elszántan, de tiszta fejjel szembeszállunk a bajjal, és küzdünk, amíg úrrá nem leszünk rajta." - Michael Lippert SS-Standartenführer

"Erre a német győzelemre személyes büszkeséggel tekintek, mert ezt nem a reguláris egységek harcolták ki, hanem vasúti alkalmazottak, birodalmi munkaszolgálatosok és a Luftwaffe személyzete, akik sohasem kaptak gyalogsági kiképzést, és akik gyakorlatilag alkalmatlanok voltak arra, hogy házról házra harcoljanak." - Walter Harzer SS-Obersturmbannführer

A neves brit hadtörténész, John Keegan tette egyik korai művében azt a sommás kijelentést, hogy az ejtőernyős alakulatok tömeges bevetése, akárcsak a légi fedezet nélküli csatahajó-kötelékeké, olyan hadviselési elgondolás volt, amely igen gyorsan elavult az elhárítására alkotott eszközök műszaki fejlődésével. A szállító- és vitorlázógépek sebezhetősége, a földet érő katonák korlátozott képessége az egységes, harcképes alakulattá való gyors megszerveződésre olyan korlátot jelentett, melyet egyetlen hadviselő fél sem tudott áttörni. A normandiai partraszállás során az éjjeli időzítésben vélték meglelni a megoldást, ami azt eredményezte, hogy a 6 bevetett amerikai ezred közül 2 landolt a tervbe vett időben és zónában, de egyetlen zászlóalj kivételével ezek is túl nagy területen szóródtak szét az eredményes harchoz.

27470-az_arnhemi_csata_kershaw_robert-w_800x0.jpgUgyanebben a fejezetben Keegan azért némileg ellentmondásba keveredik, mivel rávilágít az elhibázott támadás nem szándékolt következményére - a mindenfelé észlelt deszantosok összezavarták az egyébként is meglepett ellenséget, amely így képtelen volt hatékony ellencsapást mérni. Mindenesetre ez sovány vigaszt jelentett az amerikai parancsnokság számára, ugyanis nem tűzött ki többé éjjeli időpontot légideszant tömeges bevetésére a háború hátralévő szakaszában. Továbbra is látott viszont fantáziát ilyen támadásokban páncéloserők és gyalogság támogatása mellett, kellően nagynak vélt számbeli fölényben. Így hajlandó volt asszisztálni ahhoz a nagyszabású kísérlethez, amely Veteményeskert (Market Garden) néven vonult be a történelembe. Ezt a témát dolgozza fel Robert Kershaw könyve, amely tavaly hosszú szünet után másodjára jelent meg magyar fordításban Az arnhemi csata címmel, az Akadémiai Kiadó Hadiakadémia c. sorozatának legutóbbi részeként (megrendelhető itt).

Eredetileg 8 évvel Keegan említett műve után került a brit könyvesboltokba, de a két monográfia jól kiegészíti egymást, mivel Kershaw ott vette fel a fonalat, ahol Keegan letette - a nyugati front 1944. augusztus végi - szeptember eleji eseményeinél, amikor a normandiai hídfőből való kitörés után az angolszász csapatok gyors ütemben törtek előre. Különbséget jelent viszont, hogy Kershaw munkája eredetileg nem a széles közönség olvasmányos tájékoztatására készült, hanem egy brit törzstiszti akadémia növendékei számára, oktatási segédanyag gyanánt az egykori arnhemi csatatéren tett tanulmányi kirándulásukhoz. Az 1980-as években többek között azt vizsgálta ugyanis a NATO, hogyan lehetne a nukleáris arzenáljától való függést csökkentve hagyományos fegyverzettel visszaverni az NSZK területén egy páncéloserők támogatásával zajló szovjet légideszant-támadást, és a Market Garden jelentette az egyetlen tanulmányozásra méltó történelmi előzményt. Hozzá lehet tenni, hogy ugyanilyen fontosságú tananyagnak számítottak a németek normandiai harcai korábban, az előretolt védelem NATO-koncepciójához, és enélkül Keegan kötete sem íródott volna meg. Persze objektíve semmi különös nincs abban, hogy háborús veteránok beszámolói iránt főleg egy újabb háború rémképe gerjeszti az érdeklődést.

A Market Garden efféle újravívása esetén az immár a Bundeswehr kötelékébe került német katonák lényegében változatlan szereppel szembesülnek, a náluk vendégeskedő brit csapatoknak viszont a korábbival ellentétes szerepben, védelemben kellett volna helytállni. Leendő törzstisztjeik számára ezért nem a brit, hanem a német veteránok tapasztalata volt érdekes. De a hadműveletről igen kevés német dokumentáció maradt fenn, sőt eleve nem is sok készült, mert idő hiányában nem vezettek gondos könyvelést a bevetett tartalékokról a harc kaotikus viszonyai között. Kershaw így elsősorban a még elő német veteránokkal (1987-ben) folytatott terjedelmes beszélgetésekre, memoárokra, szakcikkekre, levelekre és személyes naplókra hagyatkozott. Az interjúalanyok felkutatásához, az írott anyagok összegyűjtéséhez az Európai Ejtőernyős Szövetség, továbbá a 9. és 10. SS-páncéloshadosztályok bajtársi társaságai nyújtottak neki segítséget. A kötet eredeti alcíme (The German View of Market-Garden and the Battle of Arnhem) is világossá teszi, hogy a brit, amerikai és lengyel lépésekről csak annyit lehet olvasni a kötetben, amennyi a német lépések értelmezéséhez szükséges, és ahogy azokat a németek látták.

Az elbeszélt történelem nyilván könnyebben hozzáférhető és értelmezhető, mint a hivatalos dokumentumokban rögzített, de ajánlatos figyelembe venni, hogy az emberi emlékezet nem tévedhetetlen, és szelektív, előítéletes is lehet. Viszont Kershaw megalapozottnak tartotta a kapott információkat, mivel a kötet előszavában közölt elbeszélése szerint a roppant segítőkész veteránok igyekeztek minél realisztikusabb képet adni a történtekről, jó és rossz emlékekről egyaránt. Kiemelte a 10. SS-páncéloshadosztály egykori parancsnoka, Heinz Harmel példáját, aki térkép felett ülve, szivarral a kezében ismertette a harcok menetét páratlanul világos módon. A szerző úgy látta, a közlékenységet az a remény fűtötte, hogy egyetlen jövőbeli nemzedéknek sem kell majd ilyen borzalmakat átélnie - sajnos arra nem tér ki, hogy elemi erejű pacifizmust tapasztalt, vagy inkább azt az aggodalmat, hogy a NATO-hadseregek hasonló készületlenséggel néznek majd farkasszemet a vörös offenzívával.

88783fe69d9a70a3275da3051c5e0897.jpgMásrészt már senkinek nem lett volna lehetősége megszólaltatni azt a német parancsnokot, aki a legtöbbet mondhatta volna a csatáról. A védekező egységeket tömörítő B Hadseregcsoport élén Walter Model tábornagy állt, aki a fegyverletétel előtt nem sokkal öngyilkos lett a ruhr-vidéki katlanban, így elkerülve a Szovjetuniónak való kiadatást. Mivel személyes dokumentumait, feljegyzéseit gondosan elégette, és másokkal ellentétben természetesen módja sem volt békebeli memoárokban saját szemszögéből bemutatni, esetleg kiszínezni háborús karrierjét, többnyire mellőzött és feledésbe merült figurája maradt a Birodalom tábornoki karának. Nem lehetett őt beilleszteni a Wehrmachtról kialakított nyugatnémet képbe, hiszen a végsőkig hű maradt a nemzetiszocialista rendszerhez, és már-már kibírhatatlan jellemével sok ellenséget szerzett, így volt kollégáiban vajmi kevés hajlandóság mutatkozott pályafutásának hiteles, részrehajlás nélküli bemutatására. Kershaw megállapítása szerint könyvének megjelenésekor, 1990-ben még mindig adós volt ezzel a feladattal a német történetírás. (Azóta már változott valamit a helyzet, a Wikipedia szerint a tábornagy legalább három életrajza jelent meg.)

Pedig Model valóságos mestere volt a védekező hadvezetésnek, képességeit tagadhatatlanul bizonyította 1942-ben Rzsevnél, 1943-ban Orjolnál, 1944-ben Narvánál, és a Market Garden meghiúsítása is elsősorban az ő érdeme. Ami az alacsonyabb beosztású tiszteket illeti, Kershaw a 9. SS-páncéloshadosztály egyik tüzértisztje, Ludwig Spindler Obersturmbannführer tevékenységét taglalja legnagyobb részletességgel, aki teljesen eltérő képességű alakulatok védelmi harcát vezette sikeresen az Oosterbeek melletti landolási zónájukból kitörni próbáló brit ejtőernyősök ellen, végzetes kimenetelű, felőrlő településharcra kényszerítve őket. Ő az ardenneki csatában esett légitámadás áldozatául - egyébként Model is majdnem így végezte a Market Garden első pillanataiban.

A német válaszlépések átfogó elemzésével Kershaw úttörő szerepet vállalt. Az angolszász olvasóközönség addig csak a szövetségesek, vagyis főleg saját veteránjai nézőpontjából ismerhette meg a hadművelet történetét, és ennek megfelelően a kudarcot is egyoldalú módon a szövetséges tervezők és parancsnokok hibáinak tudta be. A könyv más tekintetben is újdonságnak számított, ugyanis az arnhemi csata témáját alapvetően mellékesnek vélték, hanyagolták a nyugatnémet hadtörténészek. A résztvevő német parancsnokokkal egyetértve úgy ítélték meg, a Market Garden kimenetele nem Arnhemnél, hanem az onnan délre kiszemelt másik leszállási zónánál, Nijmegenben és környékén dőlt el, hiszen ha a szövetségesek az elképzelt ütemterv szerint veszik birtokba a saját állásaik és az Alsó-Rajna közötti útvonalat, onnantól kezdve az arnhemi hídfő sorsa is eldől. Az emberi tényező szempontjából mégis Arnhem-Oosterbeek térsége volt a hadművelet legfontosabb csatatere, a legkiélezettebb, legvéresebb harcok színtere, így Kershaw meglátása szerint a történteket elsősorban az ott bevetett német katonák szemszögéből érdemes bemutatni az utókornak.

Amikor szakított az addigi narratívával és választ keresett arra, miért lepte meg teljesen az amerikai és brit parancsnokokat az ellentámadás ereje, és az hogy gáncsolhatta végül el a haditervüket, kiindulópontnak az izraeli hadtörténész, Martin van Creveld akkor már megjelent kutatását vette, melynek eredménye szerint a 2. világháborúban a német haderő harcértéke egyedülállóan magas volt, katonái egy főre vetítve nagyobb veszteséget okoztak, mint bármelyik vetélytársuk a szövetségesek oldalán. Ám a széles körben elterjesztett nézettel ellentétben ez nem zseniális parancsnokok vagy káprázatos fegyverek érdeme volt, hanem kevésbé látványos tényezőké. A feladatközpontú harcvezetési kultúrát és alkalmazkodóképes katonai infrastruktúrát működtető vezérkar, a pontosan és gyorsan dolgozó törzstisztek, az egyes ezredek kiképzői voltak a háború névtelen robotosai, akik a Birodalom hadigépezetét lehetetlennek tűnő körülmények között is mozgásban tartották, zúgolódás nélküli eltökéltséggel töltve a fellelhető emberanyagot a közmondásos darálóba.

arnhem1.jpg

Önmagában az is a haderejük igen magas regenerálódó képességét bizonyította, hogy egyáltalán képes volt szervezetten ellenszegülni az amerikai, brit és lengyel gyalogság elitjének. Hiszen az azt megelőző hónapokban két német hadseregcsoport forgácsolódott szét párhuzamosan Normandiában és Belorussziában. A Kershaw és Keegan által idézett leltár szerint 55 hadosztályuk semmisült meg, a halottak és fogságba esettek száma a félmilliót is meghaladta. Az ellenséges légi uralom nyomása alatt északkeleti irányba, Dél-Hollandia felé igyekeztek a megmaradt alakulatok. Ez volt a hazafelé vezető legrövidebb út, egyben sokuk újonnan kijelölt gyülekezési helye is. Néhány egységről a mai napig nem tudni, hol és hogyan vesztek oda Észak-Franciaország és Belgium vidékén a visszavonulás káoszában. A történelem fintoraként a szövetséges seregeket pont azokban a napokban kényszerítette pihenőre a szállítókapacitásának határába ütköző hadtápszolgálatuk, amikor szabad volt az út Németország északnyugati határa felé. Az előttük húzódó 120 km-es frontszakaszt egyetlen "erődhadosztály" védte, főleg frontszolgálat alól felmentett, idős bakák, akiket csak erődítmények védelmére tartottak alkalmasnak, ahogy besorolásuk is mutatta.

ss_police.jpgAz egyenlőtlen többfrontos háború ilyen vészterhes helyzetében valószínűleg bármely más állam hadserege és politikai rendszere összeroskadt volna, vagy legalábbis rövid számvetés után megadja magát. A harctéri parancsnokok azonban a közutálatnak örvendő tábori csendőrség "láncos kutyáit" és a tempós működésre optimalizált intézményrendszert mozgósítva hamar rendet vittek az összevisszaságba. A földrajzi adottságokból erényt kovácsolva fogadó- és irányítóközpontokat létesítettek a belga-holland határ közelében húzódó Albert-csatorna és a Waal hídjainál, ahol az alakulatuktól elszakadt, folyamatosan érkező katonák tömegeit ellenőrizték és menetzászlóaljakba szervezték, hogy azok az illetékes parancsnokság alá rendelve további harcok tartalékaként szolgáljanak. A tartalékok mozgósítása során pedig meglepően rövid reakcióidőket produkáltak. Már a csata első napján kb. 15 zászlóaljnyi erő harcolt a szövetséges támadókkal, felrúgva azok hadműveleti elgondolásait, két nappal később már 46. A gyors reagálás árát persze a maguk módján a németek is megfizették, úgy, ahogy arra Harzer is utalt a fentebb idézett dicsekvésével. A gyalogságként bevetett csapatok kb. tizedének volt tapasztalata a gyalogsági harcban, a többieknek egy jelentős hányada pedig éppenséggel a harci tapasztalat minden formáját nélkülözte. Mégis kétszer akkora élőerő-veszteséget okoztak a csata tíz napja alatt, mint amennyit elszenvedtek, a védekezés és területvesztés általános viszonyai között ugyan, mindazonáltal öregbítve a hatékony német hadszervezet hírnevét.    

rick-atkinson-guns-at-last-light-operation-market-garden.jpg

Olyan aspektusa volt ez a hadműveletnek, amely a NATO akkori helyzetében a haderőszervezés terén is ihletet jelentett. A leértékelődő státuszú katonai hivatás, a visszaeső népszaporulat, az elöregedő jóléti társadalmak korában azzal kellett számolni a NATO-tagállamokban, elsősorban az NSZK-ban, hogy jól kiképzett reguláris erők csak csökkenő létszámban állnak majd rendelkezésre a honvédelem klasszikus feladatára, így egyre inkább milícia jellegű territoriális egységekre kellene hagyatkozni a Varsói Szerződés fenyegetésével szemben. Közismert okokból ez az elgondolás, már ha kormánypolitika szintjén komolyan létezett egyáltalán, később hamar elfelejtődött, de ott és akkor Kershaw indítékai között szerepelt a kötethez való anyaggyűjtéshez. Bizonyosan elmondható tehát, hogy ő és korabeli olvasói sem pusztán a múltba révedésre vágytak. Főleg nyilván a praktikusan hasznosítható következtetések iránti igény volt az oka annak, hogy vizsgálódása nemcsak németközpontú, hanem harcászatközpontú is, a Market Garden politikai, hadászati, haditechnikai vetületei ehhez képest teljesen háttérbe szorulnak.

A 27 fejezetből 20 tárgyalja a harci cselekményeket, egyébként kielégítő részletességgel. Másrészt Kershaw sajátos módszertant követ, mivel az elbeszélés nem szigorúan kronológiai, de nem is földrajzi alapon történik, ehelyett egyes fejezeteken belül is csapong az egyes harcterek bemutatása között, és ilyenkor csak 30-40 oldal után veszi fel ugyanazt a fonalat. Sajnos az is tény, hogy térképek, név- és tárgymutató, hadrendi táblázatok sem segítik az olvasót az eligazodásban. Ám ezt ellensúlyozza az irodalmi szárazságot nélkülöző, olvasmányos stílus, és a megszólaltatott veteránok változatos összetétele, már ami a hadművelet idején betöltött beosztásukat és a bevetésük helyszíneit illeti. Az olvasó így számos nézőpontból nyerhet bepillantást az infernóba, amely minden érintett számára váratlan mértékben dúlta fel a többnyire békés holland síkság takaros, rendezett városkáit és falvait.

27 komment


| More

Címkék: nato recenzió wehrmacht 2.vh SS

A bejegyzés trackback címe:

http://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr5511760371

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2016.10.04. 17:06:21

A koncepció sikeréhez mondjuk szükség lett volna Hollandia NSZK keleti határára történő szállítására is. A rengeteg folyó, híd és csatorna valamint a kora-újkor óta erősen városiasodott* környék kedvez a védekező harcmodornak.

*.: Braduel szerint az 1500-as évek végén már a holland népesség 50%-a lakott városnak mondható településen.
Fernand Braduel (1985): Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus a XV-XVIII. század. Gondolat, Bp, 490-491. o.

Etniez 2016.10.04. 19:37:47

Lol, pont ma fejeztem be ezt a könyvet, erre itt van a blogon :D

luftwaffe44 2016.10.04. 23:09:35

Kedvet kaptam ehhez a könyhöz :)

Kis megjegyzés:

Walter Harzer nem SS-Obersturmbannführer (=alezredes), hanem SS-Oberführer volt a harcok idején.

Ez kb. dandártábornoknak felelne meg ma, akkoriban pedig (ez a Wehrmachtban nem létező rang) az ezredes (Standartenführer/Oberst és Brigadeführer/Generalmajor) közzé esett.

Szalay Miklós 2016.10.05. 13:44:23

Itt egy alapos kis összefoglaló a háborúról, arról, hogy a politikai konfliktusok kapcsán hogyan manipulálják a népet, és hogy mit lehet tenni egy békésebb világért:

egyvilag.hu/temak.shtml#temaid077

(A legfelső sor a kép tetején, "Politikai konfliktusok". Az írás doc és pdf formátumban tölthető le. Ez egyébként egy nagyobb mű egy darabja, mely megpróbálja módszeresen, de azért érthetően elmagyarázni, hogyan működik a világ.)

tudi 2016.10.05. 16:50:55

Nem mondom, hogy megveszem, mert a Konteó két kötetével is így voltam, azóta sem vettem meg. Mondjuk ezért érdekes ez a leírása a csatának, az ellenség szemszögéből. És érthető a NATO érdeklődése is, nem sok olyan hadsereg volt, ami ilyen hátrányos körülmények ellenére ilyen sokáig kitartott.

backbencher 2016.10.05. 23:33:14

Érdekes volt a fenti cikk, de a cikkben irt 2 fo gondolatmenet azert nemi kiegeszitesre szorul.

1. Arnhemi csata ujszeru ertekelese.
Cornelius Ryan 1974-es A Bridge Too Far (magyarul Messze volt a hid, 1977) konyvebol mar a nyugati atlagemberek jo resze tudta, hogy az USA, UK es szov. csapatok strategiai celja az volt 1944 augusztus vegen, hogy vhol atvihessek a haborut nemet kiindulasi teruletre, es meg az oszi esok elott atkeljenek vhol a Rajnan. Erre ket lehetoseg kinalkozott, de utanpotlas (fegyver, hadianyag, szallitasi kapacitas) csak az egyikre volt elegendo:
(a) DNY felol a francia-nemet hatarnal Elzasz-Lotharingian at a Rajnahoz. Itt azonban Patton csak a francia Maginot-vonalig jutott, (Metzet csak 1944.11.18-an vette be) - ezert ezt elvetettek, vagy
(b) ENY felol a belga-holland hataron es Hollandian at a Rajnahoz (Montgomery). Ezt fogadtak el Market-Garden hdm-kent.

Szomoru mellekvaganya lett a Market-Garden hdm-nek, hogy eredetileg azzal idoben parhuzamosan (de nemet Sigfried vonal eszaki nemet resze ellen oldaltamadaskent) a belga-nemet hataron, Huertgennel inditottak tamadast 1944.09.19-en, de ezt a nemetek 1945.02.10-ig feltartoztattak.

Ezen nem segit az sem, hogy maga a konyvcim magyar forditasa felrevezetore sikerult (It never snows in September).
Raadasul Robert Kershaw - aki egyebkent jol lathatoan John Keegan "utodjakent" akar katonai szaktekintelykent hirnevet szerezni - 2014-ben meg egy konyvet irt az Arnhemi harcokrol:
A Street in Arnhem. The Agony of Occupation and Liberation).
Persze - John Keegan-nel ellentetben - o aktiv csapattiszti szolgalatot teljesitett tobb fegyvernemnel is.

Az Arnhemi csata azert erzekeny pont a briteknek, mert a Market-Gardenen belul a 3 fo muveleti celpontbol ez volt az a terulet, aminek elfoglalasa teljesen brit vagy brit iranyitasu csapatokkal (1. brit ee. hds., lengyel dandar) tortent, mig a masik ketto USA egysegekkel (Eindhoven US 101. ee. hds., Nijmegen US 82. ee. hds.).
Es pont nekik szenvedtek vereseget, ami raadasul 1944.06.06. ota 1945.05.08-ig a nemetekkel szemben az elso (es szerencsere az utolso) nyugati szov. taktikai vereseg volt.

Amugy Montgomery hires-hirhedt "a hdm. 90%-os siker" kijelentesere mondta meg 1944. oktobereben Bernat holland herceg, Julianna holland tronorokos ferje valaszul: "Hollandia sajnos nem tudja meg egyszer megengedni maganak egy ilyen Montgomery-fele gyozelem luxusat".

2. Arnhemi csata, ill. Market-Garden hdm. mint a NATO szamara hasznosithato tapasztalatok forrasa
Nem a Market-Garden hdm. "nemet oldala" volt az egyetlen, amibol az USA es UK a NATO-VSZ szembenallas ideje alatt "ihletet meritett". Felhasznaltak a nemetek Koenigsbergnel es K-Poroszo-ban vivott vedekezo harcaibol fennmaradt tapasztalatokat is.

A konkret reszletes NATO, ill. VSZ (orosz) tervek NY-Eu megvedesere/ megtamadasara viszont mindmaig mindket oldalon szig titkosnak minosulnek, ezert csak az 1990-ig ilyen-olyan hirszerzoi forrasokbol kiszivargott infokbol lehet spekulativ modon sejtetni, hogy mi lett volna ha.

MZoli 2016.10.06. 07:08:05

Az elso kiadasa nagyon jo volt, gazdag kepanyaggal, de ami sokkal fontosabb, gazdag terkep es melleklet anyaggal. Ezt a konyvet regota kerestem, mivel a sajat elso kiadasosat kolcson adtam, es ott maradt, de amikor megtalaltam a 2. kiadast a konyvesboltban, vissza is tettem a polcra miutan belelapoztam. Nem tudom miert kell Magyarorszagon igy kiherelni a konyveket, es a lenyeget kivagni beloluk. Ha jol emlekszem olyan 150 oldal koruli anyagot kukazhattak belole a 2. kiadasra.

Elterve a Magyar nyelvu forditasoktol, maga a konyv tenyleg fantasztikus. Cornelius Ryan utan feludules volt olvasni ezt.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2016.10.06. 08:56:07

@MZoli:

> Nem tudom miert kell Magyarorszagon igy kiherelni a konyveket, es a lenyeget kivagni beloluk.

A képanyag beszerzése speciel eléggé macerás dolog tud lenni jogilag, mint hallottam.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2016.10.06. 08:59:24

@backbencher:

> Nem a Market-Garden hdm. "nemet oldala" volt az egyetlen, amibol az USA es UK a NATO-VSZ szembenallas ideje alatt "ihletet meritett".

Az "egyetlen tanulmányozásra méltó történelmi előzmény" jelző a szovjet légideszant veszélyére vonatkozott, nem úgy általában a szovjet támadásra. Utóbbi esetben nyilván a königsbergi tapasztalat sem volt mellékes.

> (a) DNY felol a francia-nemet hatarnal Elzasz-Lotharingian at a Rajnahoz.

Hmm...hát, ez kb. a leghosszabb választható útvonal; Németországban minden elképzelhető stratégiai célpont az ország északi felében van. Nem beszélve arról, hogy akkor át kell törni egy erődített védelmi vonalon.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2016.10.06. 09:07:00

@luftwaffe44:

www.feldgrau.com/KnightsCrossHolders2.php?ID=2149

A kötetben, meg a "Die Ritterkreuzträger 1939–1945" c. katalógusban is így szerepel.

bz249 2016.10.06. 09:54:24

@Rammjaeger83: "Németországban minden elképzelhető stratégiai célpont az ország északi felében van."

Hat Stuttgart-Augsburg-München ertelmes strategiai celpontot, ha nem is a Ruhr-videkkel egyezo kaliberuek.

"Nem beszélve arról, hogy akkor át kell törni egy erődített védelmi vonalon. "

Plusz ugye a logisztika a Vogezek es a Fekete-erdo kivalo kozlekedesi lehetosegein alapulnak. Nem is tudom, hogy Karlsruhe kivetelevel (ekkor az A5 autopalya eszak fele vagy az A8 autopalya kelet fele, plusz az ugyanilyen iranyba futo vasutak) lenne-e ertelmes hidfo.

Etniez 2016.10.06. 12:48:00

@MZoli: Nekem az ütött be, hogy a 310.-ik oldalon ezt olvastam:
" Reggel Königstiger (királytigris) nehéz harckocsik..."

Egy átlagembertől elfogadom ezt, de egy Hadiakadémiás kiadványban.. Nincs királytigris, bengáli tigris van.
Másutt jól írják, itt valamiért elírták.

David Bowman 2016.10.07. 13:22:16

Van egy áldoku film a V Sz támadásáról. Ott az oroszok tengeri deszanttal indítanak É - Németországban.

backbencher 2016.10.08. 11:08:38

@Rammjaeger83: 2016.10.06. 08:59:24

Valaszaim a fenti kommentben irt megallapitasokra.

1. Az "egyetlen tanulmányozásra méltó történelmi előzmény" jelző a szovjet légideszant veszélyére vonatkozott, nem úgy általában a szovjet támadásra. Utóbbi esetben nyilván a königsbergi tapasztalat sem volt mellékes.

1.1 Rendben, csak ez a fenti cikkben eredetileg nem egyertelmuen tunt ki.

1.2 Mar csak azert sem, mert az ejtoernyos (ee.) / legideszant (ld.) egyegek alkalmazasa mind a mai napig mind US, UK, F, RU, CHN, stb. reszrol alapvetoen a II. vh-ban szerzett nemet, orosz es szovetseges tapasztalatokon alapul. Ehhez ugyan hozzajottek meg a koreai (ee.), vietnami (ld.), arab-izraeli (3.) (ee.), afganisztani (ee.), falklandi (ld.), 1. es 2. iraki haborukban (ee. es ld.) szerzett tapasztalatok, de az ee. ld. csapatok 2 fo bevetesi modja maig nem valtozott.
Ezek az alabbiak:
(a) egy konkret celpont (terulet, epulet, ember) elfogasara / megszerzesere, es onnan valo gyors kivonasra, sajat teruletre valo visszateresre; ilyen tipusu akcio tervezett idotartama max. 6-24h.
vagy
(b) egy konkret celpont (terulet, epuletcsoport, ellenseges kat. vezetesi, komm., iranyito kozpont) elfoglalasara / kiiktatasara, es a kozben elorenyomulo sajat v. szov. csapatokhoz csatlakozasra; ilyen tipusu akcio tervezett idotartama max. 6-48h, ES a sajat csapatok arcvonalatol max. 25-75 km-en (ertsd: szarazfoldi foerok 24-36h-n beluli elorenyomulasi idejehez es sebessegehez igazodva).

Amugy orosz legideszant II. vh-ban csak 1945.08.09-09.01. kozott volt, Japan ellen (Mandzsuria, Szahalin, Kuril szk.).

1.3 Egy esetleges Ny-Eu elleni orosz+VSZ tamadas eseten dontoen inkabb az 1.2 (b) szerinti valtozatban alkalmaztak volna.
Mivel az ee. erok az oroszoknal is elit fegyvernemnek szamitottak/szamitanak, ezert kevesse valoszinu hogy felmorzsolodni hagytak volna oket azzal, hogy 50-75 km-nel messzebb vetik be oket a foeroktol.

Epp ez volt a nagy tanulsaga a Market-Garden hdm-nek (t.i., max. 50-75 km tavolsag a foeroktol, es gyors ujracsatlakozas a foerokhoz 24-48h-n belul), es ezt azota is mindenhol szem elott tartjak.

2. "Hmm...hát, ez kb. a leghosszabb választható útvonal; Németországban minden elképzelhető stratégiai célpont az ország északi felében van. Nem beszélve arról, hogy akkor át kell törni egy erődített védelmi vonalon."

Elnezest kerek, mert az eredeti fenti 2016.10.05. 23:33: 14-es kommentem 1. pontj elso bekezdeseben nem fejtettem ki pontosan, hogy mi volt a kulonbseg a SHAEF ele 1944.08.21-09.10. kozott eloterjesztett Montgomery un. "Spearhead piercer" ("keskeny terv"), es Eisenhower un. "Broad offensive" ("szeles terv") kozott.

Azzal mindketten tisztaban voltak, hogy nem lehet megsporolni a harcot nemet teruleten, ezert akartak atvinni meg az 1944 oszi esozesek elott a teljes ny-i szov. frontvonalat nemet kiindulasi teruletre, konkretan a Rajnahoz.

Montgomerynel a focsapast Belgiumon es Hollandia DK-i csucsken at a Rajnahoz (kb. Arnhem es Essen/ Dortmund kozott) vezettek volna a Meuse/ Maas menten. A Meuse / Maas-tol Ny-ra a britek, K-re US erok.
Eisenhowernel a focsapast viszont a Maas-tol K-re, Belgium K-i reszen, Luxembourgon es a Saarland Ny-i reszen at a Rajnahoz (kb. Koeln es Mainz kozott) vezettek volna US erok. Itt a briteknek a US erok balszarnyanak biztositasa lett volna a fo feladata azzal egyutt hogy Belgiumot kellett volna elfoglalniuk es megtisztitaniuk elsosorban, Arnham csak plusz "szorgalmi feladatkent" szerepelt nekik.

Mindket terv nagyon ambiciozus volt annyiban, hogy a sajat lehetosegek (ertsd: gyors elorenyomulas, magas harcertek, alacsony vesztesegek) tulbecsulesen, es az ellenseg helyzetenek alabecslesen (ertsd: alacsony harci moral, visszavonulas feltetelezese makacs ellenallas helyett nem nemet teruleteken, tulbecsult nemet vesztesegek, rovidebb (25-50km) nemet utanpotlasi vonalak) alapult.

Ezt tamasztjak ala a The Times Atlasz II. vh. kotet 158. oldalon szereplo terkepvazlatok is.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2016.10.08. 11:44:12

@backbencher: A szovjet légideszantot tudtommal bevetették néhányszor a németek ellen is (Vjazma, buhrini hídfő a Dnyeperen).

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2016.10.08. 13:59:14

@backbencher: Másrészt a Kuril-szigeteken tudtommal nem vetették be őket. Ilyen kis célpontokra deszantot pontosan ledobni akkoriban szerintem nem is nagyon lehetett.

Bővebben írtam róla itt:

lemil.blog.hu/2015/09/02/a_megkesett_bosszu_ii

backbencher 2016.10.08. 21:10:43

@Rammjaeger83: 2016.10.08. 11:44:12 es 13:59:14

Elnezest, a fenti kommentben hivatkozott 2015.09.02-i cikket nem ismertem eddig. Most hogy elolvastam, korrigalok, valoban nem volt orosz legideszant (ld.) a 1945.08.09-09.01. kozott a Kuril szk-nel, csak Mandzsuriaban es Szahalinon.

Viszont az 1941-1944 kozotti orosz ejtoernyos (ee.) akciok nem minosulnek az altalam a fenti 2016.10.08. 11:08:38-as kommentemben irt 1.2 (a) vagy (b) szerinti "klasszikus" ld. muveletnek.

Egyreszt azert, mert az 1941-1944 kozott bevetett orosz ee. egysegek nem onallo hdm-i erokent (mint pl. a Market-Garden-nel) es nem is a foerok eloretolt egysegeikent (ld. Pathfinders a Husky vagy az Overlord hdm-n belul) kerultek bevetesre. Hanem az orosz foerokon belul idonkent (foleg 1941-1942 folyaman) mutatkozo arcvonalbeli vesztesegek aktualis "kipotlasara" (pl. Vjazma, Rzsev, Dnyeper hidfo), es arcvonalban, a "sima" gyalogos es pc. erokkel egyutt valo bevetesere.
Hasonloan a nemet ee. egysegek 1943-1945 kozott SZU-ban es Jugoszlaviaban k-i fronton valo un. "Feldbattalion"-okba szervezesehez es partizanok elleni bevetesehez.

Masreszt azert, mert orosz ee. akciok 1941-1944 kozott ezenkivul csak a SZU nemetek altal megszallt teruletein mukodo partizanok utanpotlasara, eroik kiegeszitesere tortentek, hasonloan a britek altal 1941-1944 kozott Franciao-ban, Gorogo-ban es Jugoszlaviaban alkalmazott ee. akciokhoz.
Ettol azonban meg sem a brit, sem az orosz ee. akciok nem minosulnek kulon hdm-nek.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2016.10.09. 09:39:23

@backbencher: Hát jó, ha csak klasszikus műveleteket veszünk figyelembe, akkor szovjet légideszantot tényleg nem vetettek be a németek ellen.

Ami a Kurilokat illeti, nem vagyok 100 százalékig biztos, hogy ott sem voltak jelen, de erre utaló adatra nem emlékszem.

MZoli 2016.10.11. 07:54:02

@Rammjaeger83: A vjazmai ne lett volna klasszikus? Tiszta Market Garden volt, csak szovjet eloadasban. Nemet fo ellenallasi vonal mogott ledobott jelentos ejtoernyos ero elfoglalja a fontos kozlekedesi csomopontot, majd bevarja a gyorsan elorenyomulo szarazfoldi csapatokat. Ez Vjazmanal eppenseggel 2 lovas hadtest volt ha jol emlekszem, majd a lassabban kozeledo lovesz csapatok.

Visszaterve korabbi temara a kiherelt Magyar forditasokrol. Koszi a valaszt, nyilvan elfogadom, csak eppen ennek a konyvnek az eseteben az elso kiadas nagyon jol sikerult, terkep es fenykep anyaggal, jo minosegben. A masodik kiadast miert kellett az elsohoz kepest igy megvagni? Arra mar a megszerzett jogok nem vonatkoztak?

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2016.10.11. 08:48:50

@MZoli:

Az előző kiadást másik kiadó követte el, ez lehet a magyarázat.

Etniez 2016.12.06. 11:22:49

Elment a blog a levesbe, vagy mi van?

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2016.12.08. 10:08:55

@Etniez: A dolgok jelenlegi állása szerint tavaszig csak további könyvkritikák lesznek.

Semillyenzsóti keresztény análmániás pacsirtavadás 2016.12.21. 23:35:41

Kimaradt a konyvbol hogy a hadmuveletet Cristian Lindemann (KingKong) dobta fel a Gestapo szakemberinek hathatos eszervei hatasara es ezert volt epp ott ujjaszervezes alatt a Frundsberg SS hadosztaly. Kuka a konyv.

Bicepsz Elek77 2016.12.29. 12:36:59

"leértékelődő státuszú katonai hivatás, a visszaeső népszaporulat, az elöregedő jóléti társadalmak korában azzal kellett számolni a NATO-tagállamokban, elsősorban az NSZK-ban, hogy jól kiképzett reguláris erők csak csökkenő létszámban állnak majd rendelkezésre a honvédelem klasszikus feladatára, így egyre inkább milícia jellegű territoriális egységekre kellene hagyatkozni a Varsói
Szerződés ellen....

Hat akkoriban mar a SzU-ban is lenezett volt a katonai palya.
A nok egykeztek, Brezsnyev idejere az altisztek zome kozep-azsiai(sok muszlim) meg kaukazusi.