"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • KatPol Kávéház XXXVIII. - A hidegháború vonatszerencsétlenségeA koreai háború kapcsán korábban tett ígéretünknek megfelelően podcastunkban a népi Kína másik nagy hidegháborús katonai beavatkozását is szemügyre vesszük. Mai adásunk általános témája a "második...
  • [Recenzió] A mélység lovagja"Én megtagadnám, hogy ezzel a ládával hajózzak!" - ennyire nyers következtetést vont le Otto Hersing, a német császári tengeralattjáró-flotta egyik kiválósága, miután 1915-ben megtekintette...
  • KatPol Kávéház XXXVII. - Zarándoklat a műanyag TigrishezHosszú kihagyás után podcastunkban ma ismét egyfajta útleírás következik, ezúttal több németországi múzeum meglátogatásáról. Az adás letölthető innen. A 2015-ös munsteri utunkról készített beszámoló...
  • KatPol Kávéház XXXVI. - Az igazi vörös októberVégre feküdhetsz a hátadon,mert tiéd a gödör mélyeés a föld súlya,ami nyom.El fogunk felejteni téged,barátom. míg otthon:újság az asztalona tévé bekapcsolva. /Jim Morrison - Az ismeretlen...
  • [Recenzió] Akiknek nem volt meg a 8 osztály"... nem az első világháború nagy elvesztésének az általános nagy indokait kerestem, hanem csupán ama lazaságokra, fegyelmezetlenségeket is előidéző esetekre kívántam rámutatni, amelyeknek elhárítása...

Facebook

Címkék

1.vh (4) 2.vh (80) afganisztán (52) ajanlo (49) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (52) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (28) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (5) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (24) hadsereg a politikában (24) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (35) hollandia (1) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (21) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (62) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (18) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (50) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (37) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (45) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (48) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (9) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (11) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (64) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (41) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (156) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (23) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

[Recenzió] Az első világháború

2014.07.25. 12:06 Grodin

Hányan ébredünk fel ezzel a gondolattal egy nyári napon: „Ma reggel még nem tudok szinte semmit az első világháborúról. De estére szeretném, hogy mindent tudjak róla.” Akit még a reggeli kávé után sem hagyna nyugodni ez a gondolat, annak John Keegan, a nemrég elhunyt brit illetőségű hadtörténész könyve az egyik legjobb és legolvasmányosabb választás.

Az Akadémiai Kiadó gondozásában a Hadiakadémia sorozat köteteként magyarul is megjelent, 1999-es mű nem az első, és szerencsére nem is az utolsó abban a sorozatban, amely (egyebek mellett) a méltán ismert hadtörténész monográfiáit tárja az olvasó elé. Természetesen egyetlen szerző sincs könnyű helyzetben, ha olyan témát kell A-tól Z-ig feldolgoznia, amit már jó néhányan feldolgoztak korábban – ráadásul mindezt a szakmai igényeknek és az egyszeri, a szükséges alapismeretekkel rendelkező olvasó ízlésének egyaránt megfelelő módon. Keegan összefoglalója azonban az erős mezőnyben is megállja a helyét, és bátran javasolható mindenkinek, aki a hadműveletek és a bennük részt vevő alakulatok mélyebb megismerése mellett szeretné megérteni azt is – tudományos szenvtelenséggel szólva -, hogyan illeszkedik az első világháború a XX. századi technológiai és társadalmi folyamatok egészébe.

Ezzel a tágabb kontextussal már az első fejezetben találkozhatunk. Keegan bevezetőjében aláhúzza, hogyan jelentette az első világháború az első lépések egyikét a második, még kiterjedtebb pusztítással járó világháború felé vezető úton. Kifejti azt is, hogyan állt szemben egymással a minden érintett európai államban jelen lévő katonai elit és azok az értelmiségiek és gazdasági szereplők, akik a technológiai fejlődés és a növekvő összefonódottság – ma úgy mondanánk, globalizáció – révén elképzelhetetlennek tartották az újabb fegyveres konfliktus kirobbanásának lehetőségét. Kitér arra is, hogy a hidegháborúval ellentétben a XX. sz. elején nem létezett olyan általánosan elfogadott nemzetközi vitarendező testület sem, amely a többoldalú diplomáciai megoldás lehetőségét kínálta volna. Sem szervezeti, sem technológiai szempontból.

Az utóbbi aspektus pedig legalább ilyen fontos Keegan szerint. A háború kirobbanását megelőző években elvben már rendelkezésre álltak azok a megoldások, amelyek a jövőben mind a tárgyalásos válságkezelés, mind a hatékony hadvezetés eszközeivé váltak (így például az olyan kommunikációs eszközök, mint a rádió). Ugyanakkor korlátozott elterjedésük egyszerre gátolta a nemzetközi egyeztetések sikerességét, ahogyan a harcok kirobbanása után immár a gyors hadműveleti döntések meghozatalát is.

A könyv második fejezetében megismerkedünk azokkal a nagyszabású logisztikai-felvonulási tervekkel, melyeket a háborút megelőzően minden egyes európai állam elkészített. A fejezet érzékletesen mutatja be azokat a hatalmas, elsősorban a hadseregek vasúti és közúti mozgatását megtervező dokumentumokat, melyek a résztvevő hatalmak mozgósítási és felvonulási rendjének sarokkövei voltak. Egyúttal nem feledkezik meg a személyes nézőpontról sem, szinte összenőtt egységként mutatva be Schlieffent és a nevével fémjelzett tervet. A szárazföldi tömeghadseregek mozgatása Keegan nézete szerint olyan mértékben determinálta a korabeli katonai tervezők gondolkozását, matematikai képletekké leegyszerűsítve a folyamatot, hogy az utána logikusan következő kérdés - nevezetesen mi is történik, ha a felvonuló csapatok egyszer csak találkoznak - nagyrészt nyitott maradt. 

A hátországból a frontra szállítás idejének lerövidítésére koncentráló tervek a szerző szerint egyszerre befolyásolták a szemben álló politikai blokkokat is. A hidegháború kölcsönös nukleáris fenyegetéséhez hasonlóan a katonai mozgósítás minden magasabb szintje arányos választ generált a másik tábor államaiban, elkerülendő, hogy katonáikat kvázi a laktanyákban érje az ellenség gyorsabban felvonuló hadereje. A politikai szándék hiányán túl Keegan meggyőződése szerint ez volt az egyik oka az 1914 nyári válság eszkalálódásának, mely a Monarchia és Szerbia közti vitából végül kölcsönös hadüzenetekhez és a háború kirobbanásához vezetett.

WWoneMap.JPGItt veszi fel a mű az események részletesebb, némiképpen felsorolás-jellegű sorrendi ismertetését, nyomon követve az 1914 nyári diplomáciai jegyzékváltásokat, a valós idejű kommunikáció hiánya okozta bizonytalanságot és az ellenfél mozgósításától való félelemből eredő reakciókat. Az események eszkalálódását olvasva az az érzésünk támadhat, hogy azokban a nyári napokban Európa megállíthatatlanul robogott a harcok kirobbanása felé, melyek megakadályozására – úgymond strukturális okokból – akkor sem lett volna lehetőség, ha erre az állami vezetők elkötelezik magukat.  

A könyv negyedik fejezetében aztán kezdetét veszi maga a háború, s innentől kezdve a könyv egészén végigvonul a különböző hadmozdulatok bemutatásában érzékelhető kettősség. Nevezetesen, ahol több írott forrás állt rendelkezésére az események feldolgozásához – itt leginkább a nyugati frontra, illetve általában az „angolszász” hatalmak műveleteire kell gondolni -, ott a hadműveletek ismertetése is jóval részletesebb, gyakran az egyes alakulatok szintjére lebontva követik az eseményeket. Ahol azonban Keegan kutatása során hiányos forrásokkal szembesült (legalábbis az által elérhető és olvasható források terén), ott az események leírása is általánosabb. Különösen igaz ez a keleti front hadműveleteire, a balkáni harcokra, illetve általában a Monarchia, Oroszország és Törökország összecsapásaira, amelyeket olykor Keegan sem tárgyal részletesebben, mint akár egy-egy alaposabb felsőoktatási történelemtankönyv.

A fentieket tükrözi az 1914-es kezdeti hadműveletek bemutatása Nyugat-Európában. A német csapatok Belgiumba betörését, majd a kezdeti összecsapásaikat a belga erődök, a francia csapatok és a britek expedíciós ereje alkotta védelemmel részletesen, a különböző hadseregek mozgásának irányát bemutatva vázolja fel Keegan. Hasonlóan érzékletesen írja le, hogyan mentek át védelembe a németek az év végén, miután a győzelem gyors kivívása és Párizs bevétele nem sikerült nekik - azaz hogyan alakult ki a nyugati frontot egészen a háború végéig jellemző lövészárok-hadviselés. A könyvben talán egyedül ebben a fejezetben tér ki Keegan a civilek elleni atrocitásokra (elsősorban a németek részéről a belga lakosság ellen a hadművelet kezdeti szakaszában), a maga módján hozzájárulva az „agresszor-kérdéskör” vitájához. A keleti fronton némiképp másfajta, kevésbé statikus hadviselés zajlott, melyet Keegan jóval rövidebben ír le.

Azonban a hadviselés mikéntjét részletesen érzékeltető beszámolók és alakulat-leírások hiánya mellett is rendelkezésre állnak olyan adatok, amelyekből az olvasó rádöbbenhet, miért jelentett az első világháború új fejezetet a hadtörténelemben. Ez pedig a veszteségek alakulása – az ezrek, tízezrek, százezrek csak úgy repkednek Keegan oldalain, a keleti fronton legalább annyira, mint Nyugat-Európában. Ezek a hatalmas számok állítanak emléket azoknak az új harceszközöknek, melyek lehetővé tették az élőerő egyre hatékonyabb és egyre fokozottabb pusztítását (ld. sorozatlövő fegyverek, tüzérség, harci gázok), miközben a valóban hatékony, taktikai előnyökre váltható alkalmazásukhoz egy sor kiegészítő felszerelés egyelőre hiányzott.

A további fejezetekben Keegan sorra veszi az 1915-ös év „átvezető” eseményeit, majd jelentősebb terjedelmet szentel 1916 mindent felőrlő mészárszékeinek, miközben továbbra is jelen van a források által determinált kettősség. Például a Gallipolinál vívott csatát, melyben a Brit Birodalom különböző tájairól odaszállított egységek vettek részt, nagy alapossággal mutatja be Keegan. Ugyanakkor a gyarmati háborúkra, a keleti hadszíntér eseményeire, vagy éppen a hamarosan megnyíló olasz hadszíntérre jóval vázlatosabban tér ki. A másik nehézséget az olvasás során a térképek használata jelenti: néha már hosszú oldalakon keresztül olvashatunk egy-egy hadsereg műveleteinek különböző irányairól az éppen tárgyalt hadművelet vagy csata során, és csak valahol a fejezet közepén botlunk bele egy többé-kevésbé részletes térképbe – máskor viszont egyszerűen csak hiányoznak az ábrák. Ugyanez igaz a történeti leírások közé illesztett személyes beszámolókra és idézetekre; néha találkozunk velük, néha egyáltalán nem.

canadian-soldiers-going-over-trench.jpg
 
A könyv nyolcadik fejezete tárgyalja a nyugati front sorsának további alakulását (pontosabban stagnálását) meghatározó három ütközetet, nevezetesen Jütlandot, Somme-t és Verdunt. A jütlandi tengeri csata leírása egyike azoknak a ritka szövegrészeknek, ahol Keegan elkanyarodik a szárazföldi hadseregek műveleteire korlátozódó látásmódtól, és némi betekintést nyújt a haditengerészeti fegyvernem dilemmáiba és hadviselési szokásaiba. A viszonylagos mellőzöttség oka Keegan azon nézete, mely szerint sem a haditengerészeti hadviselés (kivéve a központi hatalmak elleni blokádot és a kiteljesedő tengeralattjáró-háborút), sem a születőben lévő légi hadviselés nem gyakorolt kifejezett, tényleges hatást a harcok kimenetelére. Ezzel szemben a fontosabbnak vélt szárazföldi eszközök terén érzékelhető a részletesség, amellyel a tankok és a harci gázok alkalmazására tér ki, vagy ahogyan – egyébként nagyon helyesen – több alkalommal is kiemeli a megfelelően vezetett tüzérségi tűz jelentőségét az ellenséges állások elleni harcok során.    

Ugyanakkor a könyv egyik nagy erőssége, ahogyan nem igyekszik relativizálni, vagy akár elítélni a milliós veszteségeket szenvedő hadseregek vezetőit. A „véres kéz” minősítés helyett egyszerűen rámutat arra, hogy megfelelő kommunikációs eszközök hiányában, az üzenettovábbítás nehézségei mellett sokszor nemhogy a tábornokoknak, de a közvetlen csapatparancsnokoknak sem állt rendelkezésére megfelelő információ arról, hogyan alakul a csata. Így jobb híján tartották magukat az előre megtervezett „forgatókönyvhöz”, és addig erőltették a térnyerést az ellenség védelmi vonalaiban, amíg rendelkezésre álló csapataik rendre fel nem morzsolódtak. Ahogyan korábban a háború kirobbanása és alakulása, Keegan nézete szerint ez a tényező is elsősorban strukturális–technológiai hátterű, és kevésbé függött az egyes katonai vezetők személyiségétől.  

Az utolsó két fejezet érzékelteti a háború negyedik évétől beálló kilátástalanságot és apátiát a nagy vérveszteségeket elszenvedő - ugyanakkor számos hadszíntéren passzivitásra korlátozott - hadseregek, valamint az egyre nehezebb körülmények közé kényszerített, hiánygazdaságra átálló hadviselő felek (elsősorban a blokád alá került központi hatalmak és Oroszország) hátországa részéről. Egy rövidebb kitekintés erejéig szó esik az oroszországi forradalmi eseményekről is. Az utolsó fejezetből pedig megtudjuk, hogy a maga módján tényleg Amerika döntötte el a háborút, és ez nem csak afféle mendemonda. Azonban úgy tűnik, a tényleges katonai érdemeiknél még fontosabb volt a hadba lépésünk pszichológiai faktora, ami egyszerre milliós nagyságrendű erősítést jelentett az antant oldalán, amellyel szemben a jelentős emberveszteséget szenvedett Németország már nem tudott, pontosabban szólva talán nem is akart újabb erőket kiállítani.

Az ilyenkor kötelező „utolsó körökkel”, a hadseregek hazatérésének leírásával és a békekötés sommás ismertetésével zárul a könyv. A történeti áttekintést befejezve az olvasó átfogó képet kaphat az első világháborúról, és maga előtt láthatja egy új korszak, a totalitárius társadalmak felemelkedését, mely egyszersmind megágyazott a korábban évszázadokig fennálló globális európai hegemónia (tegyük hozzá, azóta is tartó) hanyatlásának is.

overview-of-german-trench-and-bunker.jpg
 
Keegan jól érzékelhetően nem csupán a halálos áldozatok milliós száma, de a fenti okok miatt is „európai tragédiának” nevezi az első világháborút. Egy olyan időszak utolsó konfliktusának, ahol a technológiai fejlődés adta új, de nem kiteljesedett lehetőségek és a régebbi korok néhol idealizált, a hátországtól távolabb vívott „gentleman-stílusú” hadviselése ötvöződött egymással. (Még ha ilyen „úriemberi” hadviselés sokak szerint valójában soha nem is létezett, a műben érezhető némi nosztalgia iránta.)

Említést érdemel még a forrásjegyzék, ahol Keegan nem csak szárazon listázza a felhasznált irodalmak listáját, de kategorizál és egyúttal hosszabb-rövidebb értékeléseket is fűz hozzájuk, segítve az olvasót abban, hogy további kutatás igénye estén mely művekhez forduljon.

Keegan összefoglaló műve elsősorban azoknak ajánlott, akik tágabb történelmi kontextusban szeretnék megérteni az első világháborút, és nem riadnak vissza attól sem, hogy az általános politika- és hadtörténeti összefoglalók közé ágyazott részletesebb leírásokat olvassanak.

34 komment


| More

Címkék: ausztria németek franciák recenzió britek 1.vh

A bejegyzés trackback címe:

http://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr256542249

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Minorkavidor 2014.07.25. 19:10:24

„Ahol azonban Keegan kutatása során hiányos forrásokkal szembesült (legalábbis az által elérhető és olvasható források terén), ott az események leírása is általánosabb. Különösen igaz ez a keleti front hadműveleteire, a balkáni harcokra, illetve általában a Monarchia, Oroszország és Törökország összecsapásaira, amelyeket olykor Keegan sem tárgyal részletesebben, mint akár egy-egy alaposabb felsőoktatási történelemtankönyv.”
Ezt már ezen a blogon is többször említettem, legutóbb a Hat hadsereg Normandiában c. könyv recenziójához írt kommentemben az ún. halovány folt szindróma. Nem az én találmányom innét származik:
epa.oszk.hu/00000/00018/00011/pdf/vita.pdf
Keegan eljárása szerintem is nehezen védhető:
1. a német világnyelv.
2. a Monarchia katonai diplomáciai stb. terveiről és azok teljesítéséről bőséges forrásanyag található Bécsben. Azaz nem hivatkozhat arra, hogy a hidegháború vagy más okok miatt nem jutott primer forrásokhoz (Oroszország), ráadásul Németország is érdekelt volt a keleti fronton is, ez igazán érthetetlenné teszi a forráshiányt. (Ugye a nyugati frontot illetően nem volt német forrás hiány) ) A németek egyébként minden fronton érdekeltek voltak! Maximum Törökországban lehet akadály a nyelv, abból a szempontból, hogy nem világnyelv, de ez pótolható, úgy, hogy helyi szaktörténészekhez fordul, ők ui. beszélnek és írnak angolul. De ez az ország NATO-tag volt már akkor is, politikai okai nem lehettek a kutatás hiányának, kivéve az örmény mészárlással kapcsolatos anyagokat. Olaszország esetén a helyzet úgy áll, hogy az olasz világnyelv, az ország a hidegháborúban a „jó” oldalon állt a kutathatóság szempontjából. A térségünkben élő kisnépek (szerb, román, magyar, bolgár stb.) esetén tény a nyelvi nehézség, valamint a kutatás nehézsége 1989 előtt (bár ez országonként változott: más volt Magyarországon, más Romániában, más volt a 80-as években, más volt 20-30 évvel előtte egy országon belül is). De a rendszerváltozás óta Oroszország kivételével megnyíltak az archívumok és a helyi történészek zöme is beszél és ír angolul.

Minorkavidor 2014.07.25. 19:11:10

Az, hogy Keegan milyen szamárságokat ír, mikor elhagyja a nyugati hadszínteret, íme néhány példa:
„A két ország, a két ellenfél az 1866-os háborúban, amely Németországnak adta a vezető szerepet Közép-Európában, 1882-re rendezte nézeteltérését, szerződésük azonban nem tartalmazott katonai cikkelyeket.” (91.o.)
Ezzel szemben a kettős szövetséget 1879. október 7-én írta alá Andrássy Gyula Ausztria-Magyarország külügyminisztere és Reuss a Német Császárság bécsi nagykövete. A szerződést titkosan kezelték, nem terjesztették a parlamentek elé, a két császár aláírásával – még ugyanabban a hónapban-lépett hatályba.
A szerződés I. cikkelye értelmében a felek kötelesek teljes haderejükkel egymást segíteni, amennyiben valamelyik szerződő fél háborúba keveredik Oroszországgal. A segítségnyújtási kötelezettség azonban csak akkor állt fenn, ha a támadó fél Oroszország volt.
A II. cikkely értelmében, ha valamely más hatalommal keveredik háborúba valamelyik szerződő fél, akkor a másik fél jóakaratú, semleges magatartást tanúsít. De ha ezt a támadó felet Oroszország aktív kooperáció vagy fenyegető katonai rendszabályok révén támogatná, akkor a szerződés I. cikkelye automatikusan hatályba lép. Közérthetőbben, egy német-francia háború esetén a Monarchiának akkor kell fellépni Németország oldalán, ha Oroszország Franciaország szövetségeseként fenyegetné Németországot.
A III. cikkely értelmében a szerződést 5 évre kötik, de ha a határidő lejártáig egyik fél sem kezdeményezi a felmondást, akkor automatikusan további 3 évre megújul.
A IV. cikkely a szerződés titokban tartását írja elő. Továbbá azt, hogy egy harmadik hatalommal csak a két fél egyetértésével és külön megállapodásának mértéke szerint lehet közölni.
Az V. cikkely a szerződés ratifikálásának módjáról intézkedett.
Ám Bismarck nem érte be a kettős szövetség létrejöttével. Azonban a hármas szövetség létrehozására az olaszok tették meg a kezdőlépést még 1880-ban. Olaszország hódító ambíciói a Balkánra és Észak-Afrikára terjedtek ki. Így egy Franciaország és Ausztria-Magyarország ellenes szövetség tervével keresték meg Berlint. Amíg a franciaellenes szövetkezés tervét örömmel, addig az Ausztria-Magyarország elleni szövetség tervét elutasítólag fogadták. Nyíltan megmondták, hogy a Berlinbe vezető út Bécsen keresztül vezet. Ez az irredenta álmok feladását jelentette. Azért, hogy jó alkupozícióba kerüljenek a tárgyalások elején jelentős igényekkel léptek fel. Azt kérték a Monarchiától, hogy a franciák elleni háború estén nyújtson segítséget, olasz területi garanciát (a pápai állam bekebelezését), valamint a balkáni előjogok elismerését kívánták. Ezt Bécsben természetesen kapásból elutasították. Végül Tunisz francia megszállása miatt a taljánok kényszerültek engedni.
A szerződést 1882 májusában írták alá. Ennek puszta ténye jelezte, hogy az olaszok lemondanak a Monarchiával szembeni területi követeléseikről cserébe a Monarchia nem támogatja a pápa területi követeléseit. Az olaszok lemondtak egyéb balkáni igényeikről is, valamint semlegességet tanúsítanak egy Oroszország és a Monarchia közötti háborúban is, cserébe a dualista állam az olaszok mellé áll egy estleges olasz-francia háborúban. A megállapodás mind Németországot, mind Olaszországot fegyveres segítségre kötelezte egy Franciaország elleni háborúban. A hármas szövetség négyes szövetséggé alakult1883-ban Románia csatlakozásával. A Monarchia katonai segítségnyújtásra kötelezte magát amennyiben Oroszország megtámadni Romániát. A két országnak ez esetben Besszarábia miatt voltak vitái. A megállapodáshoz mind Németország, mind Olaszország csatlakozott. A négyes szövetség 1915-ig fennállt- az utolsó időben csak papíron. Itt kell megjegyeznem, hogy a hármas majd később a négyes szövetség nem a kettős szövetség sima kibővítése volt. Hanem egy szerződés, amely mellett megmaradt a kettős szövetség is.

Minorkavidor 2014.07.25. 19:11:49

„Hat nappal a merénylet után tehát Ausztria kicövekelte álláspontját. Már csak az volt a kérdés, vajon hajlandó-e támogatást nyújtani a német császár és kormánya, mert e nélkül az osztrákok nem mertek cselekedni. Bárcsak mertek volna. Visszatekintve nagy a kísértés vélelmezni, hogy ha azonnal indulatból csapást mérnek fennen hirdetve a dinasztia haragját és jogos hitét Szerbia bűnösségében, Európa talán engedte volna, hogy külső beavatkozás nélkül határozott intézkedést tegyenek. (111.o.)…. Éppen ezért ha a Monarchia azonnal cselekedett volna, anélkül, hogy Németország hozzájárulását kéri, lehetséges, sőt biztos, hogy a szerbek stratégiailag is ugyanolyan elszigetelt helyzetben találták volna magukat, mint amilyenben - kezdetben-morálisan is voltak, s ezért kénytelenek lettek volna engedni az osztrák ultimátumnak. Ausztria-Magyarország húzódozása attól, hogy egyedül cselekedjen volt az a tényező, amely egy helyi válságot általános európaivá változtatott…” (112.o.)
Újabb ostobaság, a kettős Monarchia működésének nem ismerése. Egy részt mert egyeztetni kellett a birodalom osztrák és magyar fele között, más részt, mert Tiszának jó érvei voltak a háború elhalasztása ellen, kár, hogy végül engedett. De ha azonnal meg van az egyetértés, akkor is kell időt adni Szerbiának az ultimátum teljesítéséhez. Az is pár nap veszteség. A mozgósítás csak utána következhetett. Csakhogy az akkor hatályos OMM haditerv szerint a hadműveletek kezdő időpontja a mozgósítás napját követő 15. nap. Így július 28-án rendelte el az uralkodó az akkor még részleges mozgósítást, a hadműveletek augusztus 12-én kezdődtek. Azaz ha minden Keegan elképzelése szerint alakult volna, akkor sem indulhattak volna el előbb az OMM csapatai, mint július 18. Maga a hadművelet még akkor is sokáig elhúzódott volna, ha az oroszok tétlensége miatt a B-Staffel 12 hadosztálya csatlakozott volna a Minimalgruppe 8 hadosztályához (nem 10-ből, mint azt K. állítja a 92.oldalon). Ugyanis amikor 1915 október 6-án megindult a 10 német és 4 OMM hadosztály támadása Szerbia ellen, melyhez 6 bolgár hadosztály csatlakozott, a hadjárat 2 hónapig tartott. Pedig ugyanúgy 2-szeres túlerővel támadtak, mint, ahogy a fent említett kedvező esetben támadott volna egyedül az OMM. Ellenérvként felhozható, hogy őszi-téli hadjárat volt nehéz terepen. Ez tény, de 14 nayarán is nehéz terep volt, akkor a szerb hadsereg ereje teljében, egy fronton védekezett (1914-ben a szerbek 130.000 katonát, benne az Oroszországban iskolázott tisztek többségét vesztették el).

Minorkavidor 2014.07.25. 21:29:02

„A vezérkari főnök megoldásként az osztrák-magyar haderő három részre tagolását javasolta mozgósításkor: a Szerbia ellen felvonultatandó, tíz hadosztályból álló Minimalgruppe Balkanra, a harminc hadosztályból álló Staffel A csoportosításra a lengyel hadszíntérre, valamint tizenkét hadosztálynyi Staffel-B csoportosításra, hogy az szükség esetén az egyiket vagy a másikat megerősítő „átdobható” tartalékként szolgáljin.”….(92. ö.)
„Mivel az osztrákok nagyon jelentős túlerőben voltak, hatvan hadosztályuk állt szemben a szerbek tíz hadosztályával..” (94.o.)
Jelen esetben Keegan úgy belegabalyodott a számtanba, mint macska a gombolyagba)
Ha az OMM hadosztályainak számait egybevetjük számos ellentmondás látszik:
1. 52 hadosztály 60-nal szemben
2. A Minimalgruppe Balkan létszámának eltérését már korábban említettem, 8 volt. Az A-Staffel hadosztályainak száma 29 volt, a B-Staffelé kivételesen jó) Ez összesen 49 gyalogos hadosztály
3. 60 hadosztály úgy jön ki, hogy a gyalogos hadosztályokhoz még hozzájött 11 lovas. Ez csak elméletileg lenne rendbe, ugyanis Conradnak azért kellett bűvészkednie a számokkal, mert a galíciai (és nem lengyel) hadszíntérre 40, míg a szerb hadszíntérre 20 gyalogos hadosztályra volt szükségei céljai eléréséhez. Mivel számolt a kétfrontos háborúval,- volt ui. R (Russia)+B (Balkan) terve is, sőt ezt tartotta a legvalószínűbbnek is. Csakhogy nem volt 60 gyaloghadosztálya, amit az ellenfelek tudtak is.
„Végeredményként megszületett a 19. számú ütemtervhez csatolt A és G változatként ismert kompromisszum. Az A Ausztria ellen irányozta elő a fő erőfeszítést, a G Németország ellen.” (89. o.)
Kissé pongyola megfogalmazás. A G terv csak akkor lépett volna érvénybe, ha Németország Oroszországot támadja meg, ekkor 4 hadsereget vetettek volna be a németek ellen, kettőt a Monarchia ellen. Minden más esetben az A terv lép érvénybe. Nem csak akkor, ha az OMM lép fel támadólag, hanem akkor is ha a németek a franciák ellen harcolnak és a Monarchia erői a Balkánon vannak lekötve.
Nemcsak tárgyi tévedései vannak, hanem ellentmondások is terhelik a művet. A számszakiak a kisebb probléma például a szerbeknek a 125.oldalon már 16 gyenge hadosztályuk van, míg a 94.o.-on még csak 10, vagy, hogy az OMM-nek a 133. oldalon a „minimális” és az „ingázó” csoportban már 28 hadosztálya van, míg a au ő számításai szerint a 92. oldalon 22 hadosztályról beszél összesen.
De az már gáz, hogy a 111-112.oldalakon arról ír, hogy a Monarchiának egyedül és gyorsan kellett volna cselekednie, miközben a 133. oldalon jó elemzést ad a szerb front terepviszonyainak a nehézségéről.
A keleti és balkáni frontokra vonatkozó tévedések és ellentmondások fenti gyűjteményéhez elegendő volt a 89-133.o. között kutatnom.

Kullancs1983 2014.07.26. 09:06:25

Annakidején az iskolai könyvtárat bújva tűnt föl, hogy míg a keleti front történéseiről még csak-csak akad valami (főleg persze az orosz forradalom miatt) addig a nyugati frontról egyetlen könyv van. Szóval érdekes lenne ez, meg igény is volna rá, de az olvtárs eléggé elbizonytalanított... Keegan nagy név, de ekkora hibái lennének?

luftwaffe44 2014.07.26. 10:54:05

@Kullancs1983: "Keegan nagy név, de ekkora hibái lennének?"

Bizonyos elsődleges források (főként német és osztrák-magyar, de orosz, szerb és román) nem használata ilyesmit von maga után...

tudi 2014.07.26. 15:07:09

Szerintem, a könyv értékelésénél figyelembe kellene venni azt, hogy alapvetően kinek íródott, akik szerintem elsősorban az angolszász olvasóközönség. És szvsz őket elsősorban olyan témák és hadszínterek érdeklik, ahol angolszász katonák harcoltak és haltak meg. Amit én érdekesnek tartok a könyvben (bár még nem volt hozzá szerencsém) az a hadvezetés nem vérívó fenevadakként való bemutatása. Bár igaz, hogy rengeteg technikai újítás történt a fejekben még nem történt változás.

bagir 2014.07.27. 11:43:05

A nagyhatalmi gőg rá is jellemző.
Olyan amikor a Schermanoktól rettegtek a németek a Tigrisekben ülve.

Grodin 2014.07.27. 11:54:10

@Minorkavidor:

Köszönjük a linket, érdekesnek tűnik.

@bagir:
Nekem speciel a személyes benyomásom az volt, hogy a győztesek gőgje helyett inkább kissé visszasírja a szerző a "XIX. századi dicsőséget" meg az úgymond úri kultúrát.

bagir 2014.07.27. 12:00:30

@Grodin: Gondolod, mit Horthy esetében, ahol nála is a lovagias viselkedését díjazták ellenfelei, ami a régi korokra volt jellemző.

NAR 2014.07.28. 11:23:36

@tudi: Nem tudom, mennyire volt "vérivó" vagy csak szimplán hozzánemértő az akkori katonai vezetés, de az amerikai polgárháborúban már bőven volt lövészárokharc 50 évvel korábban, szóval csak sejthették volna, hogy a "tömegben nekimegyünk a beásott ellenségnek" taktika nem fog működni... Az persze hozzátartozik, hogy a tankok megjelenéséig sokkal jobbat nem tudtak kitalálni.

Keresztény szellemiségű luxuskurva 2014.07.28. 14:03:34

Megjelent már 2010-ben az Európánál, kevésbé gagyi kivitelben, bár jó drágán (6500 HUF).

Ifjúkori élményem az Első világháború képes krónikája a szintén angol A. J. P. Taylortól, aki sokkal színesebben ír (a szakszerűségről nem tudok nyilatkozni), az Amiens 1918 Merényi Lászlótól, meg a Képes Történelem sorozat vonatkozó kötete, de az már gyerekfejjel is nagyon szegényesnek tűnt.

Fredddy 2014.07.28. 15:23:25

Van olyan könyve Keegannek, amiben jobban leszedi a keresztvizet az első vh-s tábornokokról.

@Minorkavidor: a Monarchia helyzetét a vasúti szállítás is bonyolította, egy ekkora mozgásban lévő logisztikai gépezetet egyszerűen nem lehetett menet közben átirányítani. Volt olyan alakulat, amelyiket le kellett vinni a szerb határhoz, majd gyorsan visszavitték és úgy küldték az orosz frontra.
Az első szerb hadjáratot a harmadikkal semmilyen szempontból nem lehet összehasonlítani, első alkalommal még úgy-ahogy állt Szerbia (a balkáni háborúkban azért kimerültek ők is, nem olyan frissen vágtak bele az első vh-ba, mint a Monarchia), a második hadjárat viszont teljesen elpusztította a hátországot is (a támadók majdnem az egész országot elérték, magyar katonák is haltak éhen/fagytak meg- mi maradhatott akkor a szerbeknek?), a harmadik hadjáratot már teljesen letolt gatyával várták, ráadásul Bulgária felől se hozhattak el csapatokat.

@Grodin: ha '18-ban/'45-ben nem is jöttek rá azonnal, a két világháború a 300 éves angol világuralom végét is elhozta, úgyhogy egy angol győztes mosolya legalább annyira kényszeredett lehet, mint egy franciáé vagy csehszlováké.

@NAR: a késő XIX-kora XX. századi megoldás a lövészárkok, géppuskák meg hasonlók problémájára az átkarolás volt, az első világháború viszont a történelemben először hozta el azt a problémát, hogy nem lehetett átkarolni, mert az Alpoktól a tengerig pont ugyanolyan lövészárkok voltak ásva végig. Ezért kellett valahol áttörni, és úgy átkarolni. Csak ez már az áttörés résznél megakadt, Somme és Verdun már a kifárasztásról szólt (csak ott meg a kifárasztani akarók fáradtak ki jobban).

Ja, meg: amerikaiak és a döntés. Vicces, hogy ezt a szerepet akár a japánok is játszhatták volna, 1914-ben a központi hatalmaknak komoly parája volt, hogy egyszercsak Európába hajózik félmillió japán katona, és (szamuráj)kardlappal kergetik ki a németeket Belgiumból (európai hegemónia ide vagy oda, 1905-ben azért elég komoly respektet gyűjtöttek be). Ők viszont Csingtao elfoglalása után úgy döntöttek, ebből a buliból nekik ennyi pont elég volt.

2014.07.28. 15:27:39

@NAR:
@Keresztény szellemiségű luxuskurva: Kissé elfogult (mint angol, és mint baloldali - ti. "kommunista", nyugat-európai értelemben!!! - de olvasmányos, az angolszász ismeretterjesztő történetírói hagyományt követi (a "száraz", elméleti és inkább nagyívű "francia" - az Annales-iskola által fémjelzett - és a lábjegyzetelő, "forrásfetisizáló" német - "germán" történészi, kontinentális hagyománytól eltérően. Mj.: Természetesen több történészi hagyomány létezik, pl.: az "olasz", minimalista vagyis helyi közösségek történetére koncentráló, de ez a kettő - különösen a német - meghatározó Magyarországon. Ez utóbbi alapján kritizálja például a fenti bejegyzés is Keegan-t.)

Minorkavidor 2014.07.28. 15:35:24

@NAR: @tudi:

Ami a „vérívó”hadvezetésről szóló nézeteit illeti, úgy vélem, hogy túlságosan elnéző. Nézzünk néhány példát:
1. A legközismertebb a verdun-i vérszivattyú, ami mint köztudomású nem a történészek utólagos címkézése, hanem maga a tervező Falkenhayn, a német vezérkar főnöke nevezte el tervét, amely annyit jelentett az ő szóhasználatában, hogy a francia élőerőt teljesen felmorzsolják. Lehet azt írni amit Keegan írt a kommunikációs és egyéb nehézségekről, csakhogy Falkenhaynnak 1916. februárjában már rendelkezésére állt 18 havi ellentétes tapasztalat. Azaz el sem kellett kezdenie, hagynia kellett volna, hogy a szövetségesek támadjanak, így jobban vérezzenek, mint a németek. 1915-ben ol. nagyobb volt a támadó szövetségesek vesztesége, mint a németeké, 1916-ban Verdun-nél viszont egyenlő volt a két fél vesztesége. De ha már elkezdte, miért tartottak novemberig a harcok, miért nem szánta rá magát korábban? Ugyanis az elképzelése már májusra megbukott.
2. Ugyanez áll a brit offenzívára ez évben a Somme mentén. Az első nap 60.000 fős véres veszteség (ebből 20.000 halott), ami a brit hadtörténelem legnagyobb 1 napra eső vesztesége, Haig mégsem állította le, hanem hónapokig folytatta.
Most nézzünk OMM példákat:

3. A 2. Potiorek – offenzíva:
Természetesen ír róla (315.o.), de azt már nem említi, hogy Potiorek ezt Conrad háta mögött, kitűnő udvari kapcsolatait kihasználva erőltette, hogy helyre állítsa saját maga 2-szeresen is megtépázott becsületét és presztízsét. Pedig az 1. offenzíva kurdarcának tanulságát levonva, helytelenítették a 2. megindítását. Így pl. Tisza István is, Aki már közvetlenül az 1. kudarca után (08.23.) úgy írt öccsének: „Kár volt az offenzívát megkezdeni… jobb lett volna meg sem kezdeni a dolgot” (Galántai József: Magyarország az első világháborúban 130.o.) Ehhez tudni kell, hogy az R+B terv értelmében a Minimalgruppe Balkan 8 hadosztályának már az elején védekeznie kellett volna. Oké az elsőt benézték: 22-23.000 katona és 600 tiszt volt a veszteség, de a 2-at? Az összveszteség 275.000 fő (kerekítve), ebből 250-252.000 a 2. offenzívára esett.
4. Kárpáti csata: szintén ír róla a 346-352.o. között.
De az már szintén Galántai fenti művéből tudható, hogy e offenzíva célja : „A Monarchia megtépázott fegyvereinek becsületét kívánták helyreállítani” (135.o.). Noha „A katonai szempontok azt kívánták, hogy a téli hadviselésre felkészültebb orosz hadsereggel szemben a Monarchia tavaszig állóharcban védekezzen..” (133-134.o.) Pedig a politikai vezetés eleinte húzódozott tőle, ugyanúgy ahogy a német felső politikai és katonai vezetés is. Conrad ekkor elővette legfontosabb „aduját”, a siker mondta, távol tartja Olaszországot és Romániát a háborútól. Csakhogy nem volt esély a sikerre, 800.000 katonát vesztettünk az offenzíva során, Olaszország hadba lépése ezzel felgyorsult. Az, hogy kudarc lesz sokan látták (többek közt Tisza is, aki egy 3. Szerbia elleni offenzívát akart, ez szintén hülyeség lett volna), mert tisztában voltak a hadsereg fogyatékosságaival.
Galántai művet azért említem, mert angol nyelven még 1989-ben kiadta az Akadémiai Kiadó és e mű szerepel a felhasznált irodalom között (901.o.) Pedig e könyvet a 3. fejezet írásakor szemmel láthatólag használta!
Összefoglalva: kihagyta a makacsság, önfejűség, gyűlölet, presztízs motivációt, pedig ezek szemmel láthatóak, érdekes módon ír is róluk (legalábbis a makacsságról és önfejűségről) pl. a 406. oldalon a loos-i – amúgy jelentéktelen- offenzíva leírásakor.

2014.07.28. 15:36:26

@NAR: (Bocs az előzőért, szerkesztési hiba történt)
Semennyire, ha jól tudom. Ennek több oka is van, én hármat sorolok fel (és az orosz-japán háborúra is áll ez):
1. időbeli és térbeli távolság (az I. vh.-tól).
2. Technikai fejlődésbe vetett hit (főleg az elfogultság a saját logisztikának az ellenségével való összevetésében)
3. Amerikai és polgárháború: Mi köze van Európának ahhoz, hogy a gyarmatiak hogyan gyilkolják egymást (és ha le is vontak belőle valami következtetést, abban a lövész-árok harcok kevés szerepet kaptak. Inkább tekinthették őket a hibás és hiányos logisztikai háttér, illetve a hadvezérek járatlanságának, iskolázatlanságának). Végül is Európában 1871-ben többé-kevésbé béke volt, és sok államnak maximum nála jóval kevésbé felszerelt ellenfelekkel kellett megküzdenie (akikkel a géppuska, repülőgép stb. hármas segítségével könnyen meg tudott törni. Általában... :). Lásd: gyarmati háborúk vagy Bosznia okkupációja.
(JErről jut eszembe a Black Addler egyik része, ahol Vipera megemlíti, hogy felettesét egy "kihegyezett ananásztól" mentette meg...)

Fredddy 2014.07.28. 15:48:42

@Minorkavidor: a kárpáti csatát nem presztízsből erőltették,stratégiai és belpolitikai okai voltak. Egyszerűen nem hagyhatták, hogy oroszok álljanak a Kárpátokon belül, magyar földön, pláne, hogy veszélyeztessék Magyarországot, a Monarchia éléskamráját (ekkor már kifejlődőben volt az antant blokádja)- ki tudja, még akár különbékét is kötne ez a rebellis népség, ugyebár.
Ekkor volt, hogy a János-hegyen is elkezdtek lövészárkokat ásni, ha esetleg az oroszok nem állnak meg Máramarosban (végülis 1849-ben se álltak...).
Az oroszok felkészültsége nem tudom, mennyire valóság és mennyire áthallás inkább Sztálingrád idejéből, azért mert kucsmájuk volt, az még nem felkészültség, a cári orosz hadsereg úgy istenigazából semmire nem volt rendesen felkészülve.

@Piere de La Croix: azért volt, aki helyén kezelte az amerikai polgárháborút, a poroszok katonai megfigyelőket küldtek mindkét oldalra és figyelembe vették tapasztalataikat a porosz-francia háború megtervezésénél.

Minorkavidor 2014.07.28. 16:33:28

Ami Keegan-nek a civilek elleni elsősorban a németeknek a belga civilek elleni) atrocitásokról írtakat illeti, a szerző finoman fogalmazva is csúsztat (nem egyszerűen egyoldalúan ír)
A 171. oldalon az alábbiakat írja:
„…a hivatalos Németország úgy értelmezte a nemzetközi jogot, hogy hadban álló hatalom megszálló haderejének joga van lázadásként kezelni a polgári lakosság ellenállását, és az ellenállókat sommás kivégzéssel, valamint kollektív megtorlással büntetni. Amint utóbb a vizsgálatok kiderítették, Belgiumban 1914-ben nagyon kevés franc-tireur 8szabadcsapat tagja) létezett, ha létezett egyáltalán.”
Létezett vagy nem létezett? Ez nem mindegy!
A Magyarország az első világháborúban /Lexikon A-ZS
Hadijogsértés c. szócikkben (240.o.) Ungváry Krisztián így ír:
„Az I. vhb. során különböző mértékben mindegyik fél vádolta ellenfeleit hadijogsértéssel. Leginkább az Antant No.-t belgiumi és Fr.-i megszállási politikája miatt. A vélt és valós hadijogsértések zömét a polgári lakosság harci tevékenysége idézte elő, mivel a Központi Hatalmak alapvetően nem folytattak brutális megszálló politikát, VISZONT A NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYEK ( HADIJOG) ÉRTELMÉBEN KÖZTÖRVÉNYES BŰNŐZŐKÉNT (GYILKOSKÉNT) KEZELHETTÉK AZOKAT AKIK CIVILRUHÁBAN TÁMADTAK A KATONAKRA. AZ I. VHB. SORÁN FR. ÉS BELGA TERÜLETEN FRANCTIREURNAK SZERBIÁBAN KOMITÁCSINAK NEVEZTÉK A MEGKÜLÖNBÖZETŐ JELZÉS NÉLKÜL, POLGÁRI RUHÁBAN HARCOLÓ, FEGYVEREIKET REJTVE VISELŐ SZEMÉLYEKET. EZEKET NEMZETKÖZI KONVENCIÓK NEM VÉDTÉK, ELFOGATÁSUK ESETÉN MINDEN ORSZÁGBAN ÁLTALÁBAN KIVÉGEZTÉK ŐKET. (kiemelés tőlem!) Az AH hadijogsértésnek tekintette a németek által folytatott korlátlan tengeralattjáró háborút is. Valójában ők éppen úgy megakadályozták a KH tengeri szállításait, mint azok az AH-ét. NBR. nyíltan „éhségblokádot” a KH ellen. Eu. semleges államaiba is megakadályozta a kereskedelmi szállításokat 8hogy semmit se adhassanak tovább) amivel hat semleges állam ellen is hadüzenet nélküli háborút folytatott.”
Más a leuven-i eset leírása is:
„ Nagy nyilvánosságot kapott Leuven lövetése, amelynek során a középkori könyvtár is leégett. Ezt a n. barbárság iskolapéldájának állították be, elhallgatva, hogy a városban először központilag szervezett partizánrajtaütés érte az átvonuló n-eket, akik csak ezután kezdték lőni az épületeket.”

Fredddy 2014.07.28. 17:03:32

@Minorkavidor: a központi hatalmak korabeli sajtója is sokat írt ezekről az esetekről, sokszor nem is szó szoros értelmében polgárokról volt szó, hanem a megvert belga hadsereg polgári ruhában megmenekült tagjairól. Nem is biztos, hogy szervezett csoportok voltak, pláne nem oylanok, mint pl a szovjet partizánok; bőven voltak egyéni akciók is.
A belga városok megszállása általában kulturált módon ment, a polgármester szavatolta a rendet, a németek meg, hogy nem alkalmaznak erőszakot. Csak aztán 1-2 puskalövés váratlan helyekről, és be kellett váltani a fenyegetést.
Az antant sajtója persze a háború első napjától fogva tömegmészárlással meg harangkötélre akasztott apácákkal riogatta a népet, aztán gondolom, ez is így benne maradt a köztudatban, mint a tankok elleni lengyel lovasrohamok,

De voltak a gerillák közt kimondottan tökös legények is, a 31. közös gyaloghadosztály parancsnokát, József főherceget (Mo későbbi kormányzója) pl egy szerb hentes támadta meg egy szál késsel, a főherceg éppen le tudta lőni a pisztolyával.

Minorkavidor 2014.07.28. 19:19:57

@Fredddy:

Ami a vasúti szállítás nehézségeit illeti, arról Pollmann Ferenc írt a Rubicon 20141/4-5. számában Dilettáns háborútervezés címmel, a cikk a 82-86. oldalon található.
E szerint kétfrontos háborúra készülve a 48 hadosztályt 3 csoportra osztotta: 8 alkotta a Minimális Balkán-csoportot, amelyik minden körülmények között délre megy. Az A-Staffel 28 hadosztálya mindenképp északra, a B-Staffel szükség szerint kerül bevetésre. Amennyiben a ruszkik kimaradnak úgy a B-Staffel délre megy így meglesz a 20 hadosztály, mely Conrad számításai szerint kiadja a 2-szeres erőfölényt. De mi lesz akkor ha a B-Staffel délre szállítása közben az oroszok mégis belépnek? Át lehet-e szállítani Galíciába a 2. hadsereget?
A Vezérkar Vasúti Irodájának szakemberei szerint, igen amennyiben az oroszok belépésére a szerbek elleni mozgósítás 5. napjáig sor kerül. Minden különösebb gond nélkül, a menetrendeket persze ki kell dolgozni. Az 5. és 18. nap között is lehetséges az átirányítás, csak nehezebben, a 18. nap után megint nincs gond, mert addigra az A-Staffel már teljes egészében felvonult, a szerbek elleni hadjárat akár már be is fejeződhet. Amikor azonban július 31-én biztossá vált, hogy a muszkák nem maradnak ki, az általános mozgósítás került terítékre. E szerint a B-Staffelnek északon volt dolga, mivel ez a szerbek elleni mozgósítás 4. napja volt, így elméletben rendben is lett volna a dolog, ám az Iroda vezetője Johann von Straub lehetetlennek tartotta. Ahelyett, hogy ekkor fejek kezdtek volna hullani a tervezés hiányosságai miatt, Conrad elfogadta az érvelést, kritikusai szerint azért, mert kritikusai szerint erőst vágyott a Szerbia elleni leszámolásra, a preventív háborút egyébként 1906 óta tervezte.
A kárpáti csatával kapcsolatban nincs igazad, mert az orosz betörés veszélyét a limanówai csatában megállította. A hadsereg pedig egyáltalán nem volt felkészülve téli hadviselésre, ráadásul hegyi terepen. Az oroszok pedig nem is készültek támadni a télen. Tavasszal akartak támadni. Mondfatnád, hogy de jó, hisz megelőztük a támadásban őket! Csakhogy mindkét fél 800-800.000 katonát vesztett, így ha nincsenek télen a harcok, arányaiban nem változott volna a 2 fél erőviszonya a gorlicei áttörés idejére sem. Semmit nem nyertünk, 800 ezer embert vesztettünk, mivel az oroszok is csak annyit, mivel Oroszország 3,5 szer több lakossal rendelkezett, így inkább nekik állt a zászló. A gorlicei sikert a meglepetés, a jó előkészítés és a német-osztrák-magyar hadsereggel szemben álló orosz erők gyengesége biztosította. A keleti fronton az oroszok 1,5-szeres fölényben voltak, de Gorlicénél a KH csapatok voltak létszám és tüzérségi fölényben.

Más:

Hogy állsz a lemilen megígért posztoddal Caesarról és Alesiáról?

Más:

Ami Keegan-nél ül az a gyors orosz mozgósítás. Bencze László: Az állóháború harcászati és hadászati előzményei c. könyvének 188. oldalán leírja, hogyha a OMM augusztus 6-i első mozgósítási napjához viszonyítunk, akkor az orosz csapatok 10 napos előnnyel indultak a frontra.

Más

Meg tudná valaki mondani, hogy a történészek többsége (a fent említett Bencze László és néhány társa) kivételével miért 48 gyaloghadosztállyal számol, mikor a Monarchiának 49 gyaloghadosztálya volt ?

Trónkövetelő 2014.07.28. 20:27:54

@NAR:
Sőt, ott volt a japán-orosz háború 1905-ből, amikor minden készen állt már a lövészárok-háborúhoz: tábori telefon, géppuska, peregőtűz, tömeghadsereg stb-stb.
Az amerikai polgárháborúban a lövészárok-hadviselés csqak egy epizód volt a végén Peterborough ostrománál, azért kár vádolni az 1. VH tervezőit, hogy ebből az egyetlen ostromból következtessenek arra, hogy egy általános háború egy hatalmas peterboroughi ostrom lesz.
Ennél súlyosabbnak tűnik az, hogy az 1905-ös háborúból nem vontak le semmilyen katonai következtetést, még maguk a vesztes oroszok sem.

Fredddy 2014.07.28. 22:56:55

@Minorkavidor: most már nekem is pontokban kell válaszolnom:)

1.) ja, az 1915 eleji a kárpáti csata. Valamiért az orosz betörések elleni ellentámadásra gondoltam. Ennek az offenzívának csak részben volt célja a még mindig a kertek alatt ólálkodó oroszok elkergetése a határtól, a fő cél Przemysl felmentése volt, és azért kellett volna nagyon villantani valamit, mert végre rávettük a németeket arra, hogy keletre helyezzék a háború súlypontját, és komoly segítséget is küldtek (jan 22-én az eddigiek mellé felállították a Linsingen-hadsereget.)

2.) Az alesiás cikk alap szövege megvan, még ki kell egészíteni pár részlettel, meg néhány dolgot pontosítani. Meg kéne hozzá pár kép. Szerintem ezen a héten meglesz.

3.) az orosz mozgósítás nem annyira ,,gyors" volt, mint inkább korai, a háború előtt gyakorlatra behívott tartalékosokat már nem is engedték haza, tehát a mozgósítás egy része még jóval a háború előtt megtörtént.

@Trónkövetelő: hogy semmit, az túlzás, én úgy tudom, a környezethez idomuló színű ruhákat akkor vezette be pl a Monarchia is.

Trónkövetelő 2014.07.29. 19:46:45

@Piere de La Croix:
Kérlek alássan, Vipera százados egy nagyon élesre kifent mangótól mentette meg a felettesét, aki pedig nem kisebb személyiség volt, mint maga Sir Douglas Haig tábornok :)

Titus Pullo Urbino 2014.07.30. 15:51:16

@Fredddy: nem baj, ha nincsenek meg a képek, ezt könnyen pótolhatjuk.

A.J.P. Taylor neve is felmerült, mint hadtörténészé. Ő az I. és a II. vhról is írt könyvet, még gyerek voltam, amikor olvastam, de már akkor is feltűnt (15 évesen!) hogy mekkora elfogult és torzító. Viszont a képek jók voltak a könyvében, azokat sokat nézegettem, főleg azt, amelyiken egy szovjet és egy német tiszt druzsbázik 1939-ben Lengyelországban.

talán ez volt:

en.wikipedia.org/wiki/Invasion_of_Poland#mediaviewer/File:Spotkanie_Sojusznik%C3%B3w.jpg

Fredddy 2014.07.30. 16:56:11

@Titus Pullo Urbino: nem nehéz ehhez a témához képet találni, gyűjtöttem párat, de Alesiáról meg Galliáról kéne 1-1 jó térkép, és nem találtam, csak 10-10 szart :)
Most már nagyon kevés kiegészítendő rész maradt benne, jó hosszú is lett (15 oldal!), de neten elfér, gondolom.

A. J. P. Taylortól én a Habsburg Monarchiát olvastam. Egyfelől érdekes ezt a sztorit ilyen külső nézetből olvasni (a magyar művek óhatatlanul Budapest felől néznek mindent), és a néhol kicsit cinikusba hajló tárgyilagosság is jól passzol a bemutatott politikai küzdelmek természetéhez, másrészt a brit birodalmi öntudat a csillárt is leüti a plafonról, a Monarchiában mindenki hülye és önző, csak az angolok okosak, és persze sose akkor jön az összehasonlítás, mikor pl a szlovén iskolák tannyelvéről szóló vitát kellene az állatként vadászott aboriginekkel meg az ágyú elé kötözött indiaiakkal perspektívába helyezni.
A szerző személyes jóbarátja volt egyébként Károlyi Mihálynak, ez is látszik a könyvön.

Trónkövetelő 2014.07.30. 23:13:07

@Trónkövetelő:
Peterborough helyett Petersburg, bocs ;)

alfabela2 2014.08.04. 19:25:15

Az Arcanumon elérhetők a száz évvel ezelőtti újságok.

"Amerika kijelentette, hogy, a német és osztrák-magyar kereskedelmi és személyszállító hajókat saját zászlaja alatt fogja járatni úgy, hogy ha Anglia e hajókat el akarná kobozni, akkor az Unióval keveredik fegyveres konfliktusba."
adtplus.arcanum.hu/hu/view/PestiNaplo_1914_08/?pg=72&zoom=h&layout=s

A háború elején tényleg volt ilyen szándék az USA részéről vagy ez is finoman szólva "félretájékoztatás"?

alfabela2 2014.08.04. 19:49:58

"Berlinből jelentik hivatalosan: A franciák minden hadüzenet nőikül századonként lépték át a német határt és megszállták Gottesthalt, Metzertált, Markicht és Schlufpasst. A franciák azáltal is megszegték a semlegességet, hogy francia léghajósok Belgiumon és Hollandián keresztül nagyszámban repültek német területre."
adtplus.arcanum.hu/hu/view/PestiNaplo_1914_08/?pg=56&zoom=h&layout=s

Vannak benne még aranyosabb hírek is: pl. arról, repülőgépről bombázták a német városokat, meg az, hogy álruhás franciák kolerával fertőzik meg a német kutakat.

J.László 2014.08.11. 20:34:09

Az Arcanumon (adtplus.arcanum.hu/hu/) lehet olvasni korabeli lapokat. Hogy mekkora ökörségeket írt (már akkor is) a sajtó, az nem igaz:)

NAR 2014.08.13. 18:17:36

@Trónkövetelő: Nem is arra a következtetésre gondoltam, hogy az egész háború lövészárokharc lesz, hanem arra, hogy ha már kialakult a lövészárokharc, akkor a frontális támadás nem fog működni.

alfabela2 2014.11.15. 17:33:43

Csak érdekességképpen: egy ilyen bírálatot ilyen nyíltan ki lehetett akkor (még?) mondani, hogy katonailag jó döntés volt, hogy Belgiumon keresztül vágták le az utat, de politikailag nem volt előrelátó lépés.

"Közbe kell vetnem, — szóltam — hogy Max Haiden a „Zukunft" egyik ujabb számában éles birálat alá veszi Bethmann-Hollweg politikáját, mert annakidején nem tiltakozott előre a belgiumi megszállás ellen, amely csak komplikálta a háborút és maga után vonta Anglia beavatkozását. Bethmann-Hollweget gyöngeséggel vádolja és egyenesen fel is szólítja, hogy menjen a megérdemelt nyárspolgári nyugalomba."
Pesti Napló, 1914. nov. 14.
adtplus.arcanum.hu/hu/view/PestiNaplo_1914_11/?pg=226&zoom=h&layout=s