Hirdetés

"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Hirdetés

Facebook

Bullshit Hunting Season

Cikkek

  • KatPol Kávéház CVII. - Szolgálólány extrákkalA kiszolgált katonák élete valószínűleg helytől és kortól függetlenül sosem volt könnyű, még akkor sem, ha az őket szolgálatba hívó állam történetesen hajlandóságot mutatott a velük való törődésre....
  • KatPol Kávéház CVI. - Pokolban a legjobbakAz ukrajnai háború eseményeit figyelve nem lehet elmenni a Jevgenyij Pirgozsin nevével fémjelzett – és vele gyakorlatilag eggyé váló – Wagner katonai magánvállalat mellett, amely a szíriai és afrikai...
  • KatPol Kávéház XCVI. - Írtalan történelem"...for the rest of time, it'll be like no one ever knew we was even here." Kedves közönségünk egyöntetű tetszését aligha fogjuk ezzel megnyerni, de podcastunk mai, 96. adása sajnos (vagy nem sajnos;...
  • KatPol Kávéház XCV. - Rekt konstrukcióPodcastunkban többször foglalkoztunk már az amerikai polgárháború kérdéskörével, annak kulturális hatásaival és ábrázolásaival, a legismertebb filmektől kezdve (pl. a Gettysburg) egészen az idehaza...
  • KatPol Kávéház LXXI. - Best GirlAbu Naszr al-Farabi, a híres muszlim filozófus, matematikus, jogtudós és zeneszakértő azok közé az irigylésre méltó történelmi szereplők közé tartozott, akiket utólag több nemzet is magáénak...

Címkék

1.vh (8) 18+ (1) 2.vh (90) afganisztán (53) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) amerikai polgarhaboru (5) argentína (3) atom (39) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (2) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (54) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (10) dánia (2) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (20) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (12) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (48) franciák (38) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (31) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (40) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (42) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (17) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (25) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (6) kémek (7) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (86) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (21) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (50) lengyelek (11) libanon (45) libéria (6) líbia (15) macedónia (3) magyarország (42) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (6) németek (55) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (3) olaszok (11) omán (1) örményország (5) oroszország (98) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (66) powerpoint (2) propaganda (65) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (14) repülőnap (3) róma (2) románia (6) spanyol polgárháború (3) sri lanka (13) SS (5) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (71) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (29) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (17) ulster (2) usa (165) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (24) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

Ellenséges közeg

2014.05.10. 19:47 Rammjaeger83

Az egykori brit filmhíradók kapcsán már utaltunk arra, hogy a 2. világháború idején az Egyesült Államok átlagpolgárai a japánokat, nem pedig a németeket tekintették a fő leküzdendő ellenségnek, noha ezt ma már nem tudná megmondani senki, aki a kanonizált történészi munkák és a hollywoodi filmek alapján alkot képet a múltról. A katonai tömegtájékoztatásért felelős szervek annak idején persze tisztában voltak a valós helyzettel. Jól bizonyítja ezt két, hasonló céllal megalkotott hivatalos rövidfilm, amely az informatika forradalma révén ma már a nagyközönség számára is világszerte hozzáférhető.

A Your Job in Germany c. oktatófilmet az amerikai szárazföldi hadsereg híradó szolgálata készítette, mint arra a címéből is lehet következtetni, azon katonák részére, akiket az Egyesült Államok németországi megszállási zónájába küldtek az új rend fenntartására. Ha azt vesszük figyelembe, hogy az amerikai popkultúrában a későbbi évtizedekben miként mutatták be a nácik bűnlajstromát, a film érdekesnek hat. 

Ted_Geisel_NYWTS_2_crop.jpgA zsidók, cigányok és egyéb "nemkívánatos" kisebbségek elleni irtóhadjárat, melyet a nyugati média később ötmillió formában feldolgozott, itt vajmi kevés említést kap. Fő veszélyforrásként ehelyett nem is a nemzetiszocialista világnézet, hanem a Bismarck háborúival kezdődő, terjeszkedésre épülő német imperializmus jelenik meg a néző előtt, mint egy beteges és változatlan nemzeti mentalitás megnyilvánulása, amely a nyugati szövetségesek nem kellően körültekintő 1918 utáni külpolitikája következtében mondhatni magától értetődően vezetett a hitleri uralomhoz. Majdhogynem komikus adalék, hogy a szövegkönyv szerzője, Theodor Seuss Geisel (jobbra) német bevándorlók gyermeke volt. Sokaknak bizonyára nem kell bemutatni: Dr. Seuss néven számtalan mesekönyv írójaként vált ismertté, mint az ember, aki "megtanította Amerikát olvasni". Ilyen származással természetesen minden oka megvolt rá, hogy a háború éveiben az állami propaganda lelkes kiszolgálásával bizonyítsa töretlen hazafiságát.            

A történelmi gyorstalpaló persze nem öncélúan került bele az anyagba, hanem hogy megfelelő indoklást szolgáltasson a megszállási politika egyik központi eleméhez, a civilekkel való bármiféle kapcsolatfelvétel tilalmához. Nyilvánvalóan nem lett volna belőle központi elem, ha a parancsnokság nem számol a katonák és a megszállt civilek között szövődő számtalan - és a feladat szempontjából hátrányosnak ítélt - kapcsolat lehetőségével. A film ennek megfelelően nyomatékosan figyelmeztet, hogy a német lakosság romlott gondolkodású, az amerikai ideálokkal szemben ellenséges, ennek következtében megbízhatatlan. A helyi hagyományokat viszont praktikus megfontolásokból tiszteletben kell tartani - mint ahogy az a filmben is elhangzik, a német imperialista métely elleni kultúrharc nem az egyszerű bakák, hanem a szövetséges erők "egyéb képviselőinek" feladata lesz. Ezzel kapcsolatban a film egyáltalán nem táplál illúziókat, mivel utalást sem tartalmaz arra, hogy a megszállás belátható időn belül véget érhet (többé-kevésbé így is lett). A legfőbb szempont az éberség - amelyik katona ezt nem veszi komolyan, könnyen az életével fizet. 

p54.jpgMi volt ezzel szemben a prózai valóság? Egyetlen dokumentált példa sincs arra, hogy a fegyverletétel után az amerikai megszálló erők katonáját náci partizánok ölték volna meg - és ez éppenséggel nem a hallatlan éberségnek volt köszönhető. Mivel sok amerikai katona kulturálisan ismerős közegbe került Németországban, az uralkodó faj lányai/asszonyai pedig tömegével árulták szolgálataikat élelmiszerért, cigarettáért és nejlonharisnyáért cserébe, a no-fraternization policy egyébként is betarthatatlannak (pontosabban betartathatatlannak) bizonyult, ezért az amerikai parancsnokság fokozatosan lazított rajta, majd néhány hónap után teljesen visszavonta azt, mintegy fejet hajtva a realitások előtt. A brit, francia és szovjet megszálló erők tagjai ezzel szemben némileg nagyobb dózisban kaptak ízelítőt a németek elleni harcból, így gyaníthatóan nem kellett sem filmekben, sem másutt győzködni őket arról, hogy a németeket tekintsék megbízhatatlan ellenségnek.

Összességében valószínűleg nem sok amerikaiban tudatosult ugyan, de a németeket ugyanazok a tulajdonságok tették félelmetes ellenféllé, mint később a katonai megszállás ideális alanyaivá és a szovjetellenes szövetségi politika megbízható kiszolgálóivá: a rendmánia, a hangyaszorgalom, a zúgolódás nélküli konformizmus és a felsőbb hatalom feltétlen tisztelete - azaz minden, amit a filmben kárhoztatott uraik, meg azelőtt a különféle fejedelmek kitartó munkával a fejükbe vertek.

Ami pedig a németekre érvényes, a japánokra jó eséllyel fokozottan az - aligha véletlen, hogy a második nagy világégés idején egy oldalon találták magukat. A harcok után ide is megérkezett egy amerikai megszálló kontingens, melyet iránymutatással kellett ellátni. A hadügyminisztérium (akkor még úgy hívták) utasítására a szövetséges megszálló erők főparancsnoksága (SCAP) számára ezért 1946-ban elkészült a fenti film "helyi" megfelelője, a Your Job in Japan (a címet a későbbiekben nem teljesen világos okokból némileg megváltoztatták). Az atomtámadások után kezdődtek a munkálatok, melyeket ebben az esetben is az amerikai háborús propagandafilmek mestere, Frank Capra irányította. Seuss ezúttal társszerzőként működött közre.    

A történelmi kontextusról meg kell említeni, hogy egy 1944. decemberi közvéleménykutatás szerint az Egyesült Államok lakosságának harmada a háború után fel akarta számolni a japán államiságot, 13 százaléka pedig az egész japán lakosság likvidálását favorizálta volna. Egy évvel később egy másik felmérés eredményei szerint kb. egynegyedük sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a háború lezárása következtében nem lehetett még több japán nagyvárost atomcsapással elhamvasztani. A japánellenes propaganda tehát meghozta a kívánt eredményt (na nem mintha nagyon buzdítani kellett volna a népet), mivel azonban a katonák körében gyaníthatóan ugyanolyan érzület volt általános ezen a téren, mint a hátországban, a fegyverletétel után immár arra volt szükség, hogy a megszálló csapatok japánok elleni gyűlöletét ne szítsák, hanem lehetőleg csökkentsék, mielőtt azok hozzálátnának feladataikhoz.

A film készítői ezt észben tartva a célközönség előítéleteire játszottak rá anélkül, hogy elutasító reakciókat váltottak volna ki belőlük - vagy legalábbis ez volt a várakozás. A japánokat nem elborult mentalitású, eredendően fanatikus tömegként ábrázolták, mint a németek esetében, hanem mint babonás, civilizálatlan vadakat, akik jóformán karikát is hordhatnának az orrukban, és akik a helyi nemzetfejlődés valamiféle sajnálatos kisiklása miatt militarista hadurak és hasonlóan megátalkodott vallási vezetők manipulációjának estek áldozatul. A film üzenete szerint azonban mindez viszonylag könnyen helyrehozható. Ha a japánok megismerik az amerikai eszmeiség és értékrend nagyszerűségét, akkor képesek és hajlandóak lesznek a helyes gondolkodásmódra - azaz tulajdonképpen veszélytelenek, ha nincsenek kitéve a manipuláció káros formáinak. Hazájukból így szövetséges állam válhat, mely többé nem indít egyetlen háborút sem. Ezért nagyon fontos, hogy a megszálló erők tagjai méltó módon képviseljék Amerikát és pozitív példát mutassanak a helyieknek, barátságosak legyenek velük és új életformára neveljék őket.

De a film készítői végső soron hiába fáradoztak. A megszálló erők parancsnoka, MacArthur tábornok - mondhatni szintén - azon a véleményen volt ugyan, hogy a németekkel ellentétben a japánok egy meglehetősen elmaradott, gyerekesen éretlen gondolkodású népség, mégis megtiltotta, hogy katonáinak bemutassák a filmet, mivel az szerinte indokolatlanul pozitív színben tüntette fel a japánokat - a mű alig burkolt üzenetét tehát vagy nem ismerte fel, vagy nem is érdekelte a kérdés. Mindenesetre a megszálló erők többnyire egészen tűrhető, megnyugtatóan rendezett közegnek ismerték meg Japánt, és halálos veszteségeket okozó ellenállással, illetve saját nézőpontjukból hasonlóan súlyos problémákkal itt sem találkoztak. 

13 komment


| More

Címkék: video japánok usa propaganda németek 2.vh

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr506018186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kullancs1983 2014.05.11. 10:12:31

Hangulatos filmek. :D
Annyira nem vagyok benne járatos, de nekem úgy tűnik, hogy erősen építkeztek az első világháborús propagandából is, nem? A németek imperialista világhóditók akikkel csak a baj van, a japánok meg a szegény és buta haverok, csak épp megtévedtek.

Minorkavidor 2014.05.11. 11:38:07

Tanulságos volt mindkét belinkelt propaganda film, telitalálat volt berakni!
A németekről szóló film azt nagyon is jó közvetíti, hogy problémák a német egyesítéssel kezdődtek, a németkérdés 2 világháborúra való gyúanyagot halmozott fel. Ezt jelenleg a történészek többsége is vallja. Pl. a filmben is szerepel a franciák felett aratott 1870. évi győzelem, vmint. a német császárság igen csak provokatív kikiáltása a wersailles-i palota tükörtermében 1871. január 18-ám. A provokáció nem szorul magyarázatra. Elzász-Lotharingiát Bismarck eredetileg csak addig akarta megtartani amíg a közös német nemzettudat meg nem erősödik és nem lép a "törzsi" tudat ( bajor, szász, porosz) helyébe. De 1880-as évektől már ő is No. integráns részének tekintette a tartomány, utódai még inkább.
II. Vilmos szerepeltetése is rendben . Mára már elég sok minden kiderült róla. Egy labilis, de szerepelni vágyó, ugyanakkor minden politikai személyiség volt. Felelőtlen és harsány nyilatkozatai, külpolitikai manőverei ( lásd a 2 marokkói válság), katonai döntései ( flotta fejlesztés, mely az eredetileg barátságos Angliát a francia-orosz szövetség melléállította) összekovácsolta ellenfeleit, megerősítvén azon hitüket, hogy a németek országaik vesztére, mi több világuralomra törnek. Amikor az I. vhb kitört, hamar háttérbe szorult, tkp. nem volt más, mint báb a vezérkar kezében. Képtelen volt arra, hogy amíg lehetősége volt, kompromisszumos békével kilépjen a háborúból, illetve az ilyen tervekkel elöl állókat támogassa, vagy élükre álljon.
Ami meg a holokauszt alul reprezentáltságát illeti, ebben semmi meglepő nincs.
Az amik ugyanis koncentrációs táborokat szabadítottak fel pl. Dachaut. A "véres övezetbe" (Ajánlom Timothy Snyder Véres övezet c. könyvét , ha még nem olvastátok). Ekkor még nem tudatosult a holokauszt méreteinek nagysága. Jellemző, hogy a háború vége utáni első időben a zsidó menekülteket és üldözőiket egy táborban tartották, egészen 45 augusztusáig. Ekkor rendelkezett úgy Truman,-egy bizottsági jelentés után, hogy a zsidó D.P. számára külön táborokat állítanak fel. (Tony Judt A Háború után Európa története 1945 után 1.köt.).
A holokauszt csak az Eichman-per után került be köztudatba. A háború utáni újjáépítés és a hidegháború zárójelbe tette e kérdés megtárgyalását. A hidegháború nem szorul magyarázatra: a mészárlás a "véres övezetben" zajlott, az meg a szovjet zónában volt. Az újjáépítés kissé bonyolultabb. A zsidó túlélők azzal szembesültek, hogy hazatértük után sem az állam, sem a keresztény lakosság nem fogadta őket szívesen: amennyiben lakásuk nem lett bombatámadás áldozata, elfoglalták. az államok sem akarták visszafogadni őket, így paradox módon a túlélők legfőbb gyűjtőhelye No. lett. A problémát, -legálábbis Európában- Izrel létrejötte oldotta meg, ahová 1949-ig 322.000 zsidó vándorolt ki. Más részt az újjáépítéshez szükség volt a volt katonákra pl. No.-ban a Wehrmacht kötelékében 17-18 millió férfi fordult meg, a bírók, rendőrök, hivatalnokok is a helyükön maradtak, a csúcsvezetőket kivéve, pl. a Gestapo alkalmazottainak többsége is tovább dolgozott. Adenauer úgy vélte, hogy az újjáépítés sikeréhez szükség van a felejtésre. Az emlékezés a múlt feldolgozása a 70-es, 80-as években kezdődött, ekkor már a társadalom egészsége azt kívánta, hogy nyilvánosságra kerüljenek a dolgok. De nem csak Németországban nem volt téma az első 25-30-35 évben a holokauszt. Egy angliai holokauszt túlélő is arról beszélt évtizedekkel később, hogy ott sem volt téma a holokauszt, sem az iskolában, sem otthon. ( A holokauszt-kérdéssel kapcsolatos infóim szintén Tony Judt fent említett könyvéből származnak.)
Ami meg Werwolfot illeti félelmeik 2 okból származtak. Az egyik Göbbels igencsak túlzó propagandája, a másik pedig azon német gyakorlat, hogy több esetben előfordult, hogy megadást színleltek és mikor az amik le akarták fegyverezni őket, rejtett állásokból tüzet nyitottak. Ezen cselekedetek egy része a Hitlerjugendben iskolázott tiniknek volt "köszönhető". Persze ez néha visszaütött, jó néhány magát tényleg megadni kívánó német katonát lőttek le szövetségesek.
A propaganda hatását sem becsülhetjük le. Eisenhower jó néhány Berlin felé előre törő hadosztályát irányított délre, az ún. alpesi erőd elfoglalására és Hitler elfogására. A valóságban Hitler Berlinbe ment meghalni, az alpesi erőd pedig blöff volt.

Minorkavidor 2014.05.11. 12:51:27

"A brit, francia és szovjet megszálló erők tagjai ezzel szemben némileg nagyobb dózisban kaptak ízelítőt a németek elleni harcból, így gyaníthatóan nem kellett sem filmekben, sem másutt győzködni őket arról, hogy a németeket tekintsék megbízhatatlan ellenségnek."

Ez a franciák estében téves 1945-ben ui. a franciák is készítettek egy propagandafilmet, amely a katonáik által követendő viselkedősről szól. Ebben pl. olyan jelenetek szerepeltek, hogy a francia katonának fel kell állítani a fraut, ha vonaton utazik és nincs számára hely, ilyenkor a lökdösődés is megengedett. 3 évvel később már olyan film készült ahol a francia katona a sármos, udvarias francia férfi szerepében tündököl: vonaton átadja helyét, virággal kedveskedik a nőnek.

Trónkövetelő 2014.05.11. 16:06:37

@Minorkavidor:
Igen, magát a "Holokauszt" szót is az 1960-as években alkották meg. Addig valahogyan ez nem volt téma, persze tudott volt, de nem foglalkoztak vele.
Ami érdekes még, hogy a magyarországi, háború előtti 900 ezres zsidóság több, mint fele a koncentrációs táborok, munkaszolgálat, Dunába lövetés és egyebek ellenére túlélte a háborút, és ezeknek az embereknek a nagy része a hazatérése után emigrált kb 1947-48-ig. Ezeknek pedig csak egy része ment Palesztinába, inkább mentek az USÁba, Kanadába, Argentinába (ami akkoriban eléggé prosperáló hely volt, és nem foglalkoztak azzal, hogy az egyébként a nyilas és a náci emigráció gyűjtőhelye is) Ausztráliába is. Nekem volt olyan rokonom, aki 1948-ban Franciaországba ment, de pár év után látta, hogy Franciaország teljesen reménytelen - az is volt 1958-ig, de Gaulle színre lépéséig - ezért továbbállt Ausztráliába, és az 1956-os Melbourne-i olimpián a lelátón őrjöngött a szovjetek elleni híres vízilabdadöntőn :)
Izrael meg sem fordult a fejében, pedig folyamatosan bombázták a cionisták, hogy márpedig neki ott a helye...
Végül egy kicsit OFF lett

Uttoro 2014.05.11. 17:47:47

Tényleg érdemes volt végignézni a két filmet. Tulajdonképpen mindkét filmben rengeteg az igazság - ha nem specifikusan németre vagy japánra értelmezzük, hanem az emberiségre, az emberi fajra.

Számomra az emberi faj ugyanolyan állatnak, ügyesen és találékonyan ölni tudó állatnak látszik ma is, mint száz éve volt vagy ezer vagy tízezer éve.

Nagy nehezen annyit sikerült elérni, hogy mikronnyi vastagságú civilizáció máza burkolta be mostanra ezt az állatot. Ez a vékony máz azonban könnyen és gyorsan eltávolítható.
Erről (is) szóltak a filmek, hogyan hántja le, hogyan törli le ezt a semmi kis réteget az önzés a gyávaság, a csordaszellem és persze korunk legnagyobb fejlesztése: a hatékony propaganda.

Így volt ez mindig, így is lesz ez talán örökké ameddig a fajunk létezik. Ember embernek farkasa lesz mindig, amikor a nagy nehezen ránk erőltetett pórázt levethetjük magunkról, vagy a hatalomvágyó vezetőink szépen le nem szedik azt rólunk, persze előtte jól irányba állítják a vadakat, hogy kit kell megölni és felzabálni.

A félelem, a mohóság, a hatalomvágy, a konformizmus, a gondolkodásra, önálló vélemény alkotására való restség mindenkiben benne van, színtől, kultúrától, értelmi szinttől és mindentől függetlenül. Az agresszió biológiai létezésünk alapvető eleme, még ha akarnánk, akkor se lehetne megszüntetni. Ettől is vagyunk azok akik vagyunk.

Nem kell messzire mennünk, elég csak a közvetlen szomszédunkba, hogy lássuk mit tettek egymással a Balkánon az emberek, a szerbek a horvátok, a bosnyákok.
Hogyan mentek át fegyverrel egy házzal arrébb, hogy megöljék a szomszédjukat, mert az egy másik népcsoportba tartozott vagy másik felekezetnek volt a tagja.
Hogyan uszították egymásnak az embereket Ruandában a rádióban, hogy megmarkolják a machetét és levágják egymás kezét és lábát, hogy elvehessék azt ami a másé, hogy leszámolhassanak a kellemetlen, régóta utált gazdagabb, szebb, másabb másikkal. Csapásra ellencsapás, szemet szemért fogat fogért. Móresre tanítás.

Ilyen az ember. Bármikor hajlandó levetni az emberbőrt és marad a puszta szörnyeteg. A maradék 5% pedig aki ember tud maradni a vérzivatarban is, az annyit se számít, mint a lepkeszárny rebbenése.

Ezért igaz ma is a mondanivalója a két propagandafilmnek, ne gondoljuk azt, hogy pár év intenzív demagógiával és a ma már széles körben felhasználható ezernyi kommunikációs formával és eszközzel nem lehet ráuszítani a most legcivilizáltabb(nak tűnő) embert is a másikra.

A mi korszakunk szerencsés kor, (legalábbis nekünk, Európa lakóinak legszerencsésebbjeinek) mert a II. Világháború iszonyata jó időre elvette a kedvét az embereknek, hogy háborúzni akarjanak menni.

De ez csak a mi szűk legszűkebb udvarunkon túl igaz, a Balkánon már gyorsan elfelejtették a régi leckéket. Ne gondoljuk, hogy éberségre már nincs szükség, mert még a mi életünkben is eljöhet az az idő, amikor megint meglódulhatnak egész népek hogy elpusztítsák a másikat.

A sarkon túl, és bennünk magunkban is most is ott ólálkodnak azok a szikrák, amik a következő háború(k) lángját fellobbanthatják.

Fredddy 2014.05.13. 14:44:32

A német imperializmus kidomborításán szerintem nem kell csodálkozni. A 40-50-es évekig az amerikai társadalom sokkal militárisabb és intoleránsabb szemléletű volt, ez a hozzáállás csak a hatvanas években változott meg, a polgárjogi- és békemozgalmak hatására. Ehhez jött a bezárkózó szemlélet (amit szintén a szuperhatalmi státus változtatott meg lassan), úgyhogy az országukra törő ellenség veszélye sokkal jobban megijeszthette őket, mint sok millió átratlan ember halála a Föld másik oldalán.
Ráadásul 1948 előtt még a zsidókkal se tudták, hogy hányadán álljanak, komoly félelmük volt, hogy az alakulófélben lévő új állam szovjet csatlós lesz. Golda Meir híres adománygyűjtő körútja győzte meg az amerikai közvéleményt arról, hogy nem azért költözik valaki Szentpétervárról a sivatag közepébe, mert amúgy annyira rajong a kommunizmusért. A mai jó viszony később alakult ki, amikor az arab országokban az angolok és a franciák helyét átvette a SzU.

@Minorkavidor: Bismarck eredetileg nemhogy Elzász-Lotharingiát, de a német egységet se kívánta a háta közepére se. Ő porosz fejjel gondolkodott, és úgy látta, hogy a porosz junkerek feneke túl kicsi egy 70 milliós birodalom nyergéhez, pláne, hogy arra a nyeregre a Habsburgok is pályáztak.

Az első vh okait II. Vilmosra egyszerűsíteni azért eléggé elfogult és szemellenzős hozzáállás.

tudi 2014.05.13. 15:41:12

Érdekes videók, Ami engem meglepett, az az, hogy az átlag amerikai mennyire gyűlölte a japánokat, ami gondolom a propagandának köszönhető. Azért ezen a téren is sok változás következett be, mert míg régebbi háborús filmekben nem lehetett látni pl.: a halott japánok aranyfogainak kihúzását, ellenben A hős alakulat című sorozatban már azt is kendőzetlenül mutatják be.

Minorkavidor 2014.05.13. 19:40:54

@tudi:

Meg 1941. december 7-i hadüzenet nélküli támadásnak. Addig a napig az amik többsége osztotta az American First háborúból való kimaradást célzó álláspontját. Még 1941-ben , a japcsi támadás előtt pár hónappal készült egy közvélemény kutatás. E szerint az amik 75 %-a támogatta a háborúból való kimaradást. Ugyanakkor szintén háromnegyedük támogatta a kölcsönbérleti szerződést. Ez felette érdekes és egyben tanulságos, mert az első vhb. alapján tudhatták, hogy az egyik fél kizárólagos támogatása előbb-utóbb elvezett a támogatott fél melletti tényleges hadba lépéashez.

@Fredddy:

Ami kaiser Willyt illeti az ún. júliusi válság idején idején bizony Berlinben volt a megoldás kulcsa: ők adtak biankó csekket a Monarchiának.

De ez egy posztot, akár egy poszt sorozatot is megér. 2014-2020 között minden évben tele leszünk évfordulókkal 8az idei pl. az I. VHB kirobbanásának 100., a II. VHB kirobbanásának 75., a magyar holokauszt és a sikertelen kiugrás 70. évfordulója. Remélem ezt a Katpol is akceptálja és tele lesz jobbnál jobb posztokkal! Várom! Sok sikert a munkához!

Fredddy 2014.05.13. 22:27:53

@Minorkavidor: nem tudom, Kaiser Willynél milyen megoldás volt, de még 1914. július 29-én is a közvetítését ajánlotta fel a Monarchia és Oroszország között, és biztosította a cárt, hogy a Monarchia nem törekszik Szerbia területi integritásának csorbítására. Miközben Oroszország gyakorlatilag áprilisban elkezdte a mozgósítást (az ekkor elrendelt próbamozgósításra behívottakat már nem engedték haza).
Tipikusan az a sztori, mikor egy nehezen kibogozható, sok szereplős és előreláthatatlan kimenetelű eseménysorozatot megpróbálnak egyvalakinek a nyakába varrni, csak mert könnyebb (általában vae victis-alapon) valakit kinevezni patásördögnek, mint beismerni, hogy az összes szereplő szűklátókörű, önző, makacs- és felelős. XX. században van még pár ilyen.

Sigismundus · https://csakugyirkalok.blogspot.com/ 2014.05.14. 10:07:51

@tudi: Volt / lehetett a japánellenesség már korábban is mint Pearl Harbor és Corregidor.
Az US Marines, meg kisebb flottás és Army csapatok már rég ott állomásoztak a nemzetközi területeken KÍnában és hát saját szemükkel is láthatták mit végeznek ott a japánok. Ráadásul volt egy japán (szerintük téves ) támadás is a Panay nevű őrhajó ellen.
en.wikipedia.org/wiki/USS_Panay_incident
Ezek így együttesen szépen felhúzhatták az amerikaiakat a japánok ellen már korábbról is. Németek ellen akkor kezdődött a felpaprikázódás, amikor még a hadba lépés előtt atlanti konvojokat kísérő rombolókat süllyesztettek a német Ubootok

bz249 2014.05.14. 10:17:45

@Sigismundus: "Németek ellen akkor kezdődött a felpaprikázódás, amikor még a hadba lépés előtt atlanti konvojokat kísérő rombolókat süllyesztettek a német Ubootok"

Hat a tengeralattjaro haboru nem volt egy szep dolog, de azert itt bekesen lovoldozo amerikai rombolokra tamadtak a gaz nacik. Nyilvan, ha nem lett volna mas ok, akkor elobb utobb a halott amerikai tengereszek szama elerte volna a kritikus szintet, de attol meg ez olyan tonkini incidens szeru indoklas lett volna.

Minorkavidor 2014.05.15. 20:06:52

@Fredddy:

Július 29-én Grey Halt in Belgrád javaslata jelent meg. Ehhez volt egy erőtlen német támogatás másnap, de július 31-re visszaállt minden a régi kerékvágásba, már csak a vezérkar erélyes felszólalása miatt is.

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2014.06.04. 23:48:35

Elég erős képi anyag a német esetben. A németek esetében a bajkeverő szerep kiemelése érthető: 1945-ből visszatekintve az európai történelem kb. úgy nézett ki, hogy 1866-tól kezdve minden évtizedre jutott valami jó kis német agresszió. A Morgenthau-terv is hasonló logika mentén épült fel, de azt még Eisenhower is elvetette az emlékirataiban.
A japánok esetében korábban nem volt amerikai konfrontáció, az első világháborúban még a szövetséges oldalon harcoltak (bár nem volt túl sok minden, ami ellen harcolhattak), amennyire pedig a japán belpolitikára a kaotikus volt a legjobb jelző a húszas évektől kezdve a legjobb ismereteim szerint. Gyakorlati szempontból pedig Japán remek támaszpontnak nézett ki, amennyiben sikerül nem változnak meg az erőviszonyok. Tekintve, hogy ez a háború a nyugati irányú amerikai terjeszkedés végét is jelentette, a "modern, civilized sense" tökéletesen érthető :) .
süti beállítások módosítása