Kétszeri kihagyás után idén újra megrendezésre került a kecskeméti repülőnap, hazánk és nemzetünk egyetlen nyilvános, nemzetközi katonai bemutatója szárazföldön és égen. Mivel a Honvédségnek 2010 óta nem volt lehetősége nyilvános rendezvényen megosztani képességeit a hazai és külföldi nagyérdeművel, ezért érthetően nagy volt a nyomás a szervezőkön, hogy látványos és sikeres programmal szolgáljanak, nem beszélve a repülőnapokkal járó általános logisztikai - tömegkezelési kérdésekről. Szerkesztőségünk augusztus 3-án szombaton képviseltette magát a jeles eseményen, megcsodálandó a haditechnikai eszközök és a körülöttük nyüzsgő tömeg kombinációját 35 fok körüli hőmérséklet mellett. Az alábbiakban néhány életképet osztunk meg erről.
Magáról a levegőben zajló programról nem sok újdonságot lehet elmondani a 2010-es felhozatalhoz képest. A sokak által várt, de gépeik adottságai és repült óráik alacsonyabb száma miatt talán a várakozásokhoz képest visszafogottabb programot repülő Orosz Vitézeken és a Pápáról átugró C-17-esen túlmenően jellemzően ugyanazok a nemzetek és eszközök képviseltették magukat a levegőben, amelyekkel három évvel ezelőtt is találkozhatott a kilátogató. Talán a "civil" repülők nagy száma érdemes említést, számos hazai és külföldi repülőklub, vagy egyesület bemutatóját lehetett megtekinteni a "nagyvasak" közti betétekként.
Érdekes volt látni azonban, hogy a guruló-és közlekedőutak mentén mekkora arzenállal vonultak fel a különböző kiállítók azon látogatók kedvéért, akik idejük nagy részében nem a nyakukat tekergették egy napernyő alól valahol a kifutópálya szomszédságában. (Vagy nem a kötelező büfék és egyéb árusok standjai előtt ütötték el az időt.)
Így hát tekintettel a légi bemutatóról már nagy számban elérhető onlájn galériákra és korlátozott technikai lehetőségeinkre, valamint a blog hagyományaira, az alábbi összeállítás ismét a repülőnap "földhöz ragadt" részét mutatja be.
Szárnyas látnivalók
A kiállított repülőtechnika mennyisége és minősége nagy vonalakban megfelelt a korábbinak. A legtöbb, levegőben is felvonuló nemzet azért igyekezett a földi kiállítósoron is képviseltetni magát, míg egyeseknek (így például Nagy-Britannia, Bulgária, vagy Ukrajna) kizárólag utóbbira futotta. Több repülőgép pilótafülkéjébe be is lehetett ülni - bár jellemzően csak a régi szovjet típusokéba, így például hazai részről a már kivont MiG-29-esnél volt biztosítva ez a lehetőség a Gripen helyett, a képzavar legcsekélyebb jele nélkül bebiggyesztve a kivont két hajtóművest az aktív szolgálatot teljesítő típusok közé. Nem egy szállító repülőgép pedig megtekinthető belső térrel várta azokat, akik kivárták a sort a tűző napon.
Mindenki látni akarta a bolgárok új, és régi büszkeségeit (C-27 Spartan & Szu-25)
A kiállított gépek kikerülhetetlen sajátossága volt az általuk nyújtott árnyék - elsősorban pilótáik és kiválasztott barátnőik számára szolgáltak értékes napfogóként.
Más nemzetek elsősorban repülőgépeik festésével próbáltak kitűnni (osztrák Pilatus, lengyel Szu-22)
Bár már több helyen leírták, mi is meg tudjuk erősíteni: idén nem bővelkedett a bemutató igazi, sokadik generációs "nagyvasakban", különösen a nyugati típusokból volt szerényebb a felhozatal.
Ez a nagyközönség számára is kipróbálható ukrán Szu-27 elhappolta az érdeklődők nagy részét a kis létszámban jelen lévő, csak kordon mögül megtekinthető nyugati típusok elől, mint például a brit Tornado
Ami nagyban hiányzott, azt kicsiben pótolták. A költségtakarékosság jegyében idén vitathatatlanul izmosabb volt a gyakorló- és sportrepülőgépek arzenálja, nem csak a levegőben, de a kifutópályán is.
Brit Hawk és cseh Alca is ellátogatott Kecskemétre - sajnos hasonló profilú haza gépet már egy ideje nem láthatunk az "aktív" soron
Merev szárnyú társaikkal ellentétben a forgószárnyasok meglehetősen szétszórva, a közönség számára kijelölt területen voltak megtekinthetőek, némely esetben mindenféle kordon nélkül, egy-két hozzájuk tartozó pilóta álmos felügyelete mellett. Az árnyékfaktor ennek megfelelően jóllehet még inkább szerepet játszott népszerűségükben.
Megjegyzendő, hogy amíg közeli szomszédaink és "tradicionális" szövetségeseink részéről elég sokan képviseltették magukat egy-egy, az esetek többségében a közönség számára is hozzáférhető helikopterrel (úgy is, mint Románia, Szlovákia, Szlovénia, Olaszország, Németország), addig ez éppen pont a szervező Magyar Honvédségnek nem sikerült. S bár egy magyar Mi-8/17 feltűnt a hangzatos "képesség-bemutató" légi programjában, azért biztosan elgondolkoztatott sokakat a kérdés, hogy miért nem lehet testközelből egyetlen bevethető, vagy jobb híján kivont honvédségi helikoptert sem megcsodálni.
(UPDATE: úgy tűnik a visszajelzések alapján, hogy mégis csak volt statikusan kiállított honvédségi helikopter, legalább is vasárnap biztosan. Szóval lehet, a hazai forgószárnyas technika szimplán elkerülte a szerkesztőség figyelmét két sörsátor között)
Szomszédaink régebbi típusaikat körülbástyázták nézelődőkkel (Szlovák Mi-17, Román IAR-330, mindkettő Medevac)
A fenti dilemma ellenére láthatóan nem tolakodtak a kiállító nemzetek és vállalatok, hogy a PR-célú mutogatáson kívül némi marketing-tevékenységet is folytassanak. Hiába, nem elegendő a natúr kereslet, ha nem társul hozzá fizetőképesség..
Amíg a "majdegyszer" sorra kerülő hazai helikopter-beszerzéssel kapcsolatos spekulációk főszereplői közül jelen volt olasz színekben az Augusta-Westland AW139-ese és szlovén színekben egy Huey is, addig a "környezetidegen" kategóriát vitathatatlanul a német haditengerészet Sea King-je nyerte, mely szép festése ellenére elég furán mutatott a pusztában
A hazai repülőtechnika legszélesebb körű bemutatására a már kivont volt szovjet/VSz gyártmányoknak szentelt területen került sor. A szervezők (és talán a szolnoki repülőmúzeum?) becsületére váljék, hogy jó állapotban, szépen lefestve láthattuk viszont korábbi típusainkat a MiG-15-től kezdve a kipróbálható Albatroszig. Helikoptert azonban itt sem láttunk.
Gondosan elkerített hidegháborús klasszikusaink mellett egyedül az L-39 pilótafülkéje állt nyitva a tisztelt publikumnak
Kerekes-lánctalpas látnivalók
Amennyire szegényes volt a felhozatal hazai repülőtechnika terén a kiállított eszközök között, annál nagyobb hangsúlyt fektetett a Honvédség arra, hogy szárazföldi arzenáljából minél több alakulat minél több "vasát" bemutathassa a tisztelt közönségnek - mindezt ráadásul az esetek többségében szépen kisuvickolt, újrafestett, a lehetőségekhez képest snájdig állapotban. Érezhető volt az igyekezet, hogy a géppark minél több tagját kívülről és belülről is megismertessék a nagyérdeművel. Ennek - és ismét csak a kínált árnyéknak - hála a szárazföldi járműveket bemutató sor leginkább spontán szíriai jelenetekre hasonlított, ahogyan a többségükben 10 év alattiakból álló civil "hordák" elözönlötték a páncélosokat és gépkocsikat.
Klasszikusaink (PTSZ) mellett bemutatkoztak új büszkeségeink is, mint pl. a BTR harctéri mentő...
... amely ráadásul légkondicionált(!), vagy a néhány éve beszerzett Rába tehergépkocsik különböző verziói
A szépen sorban felállított vasak mellett pedig a "hardcore" rajongók megtekinthettek olyan roppant NATO-kompatibilis innovációkat is, mint a közvetlen gyalogsági támogatásra beszerzett könnyű aknavető, vagy a pusztába kidobált csövekből, tartályokból és üzemanyagszállítókból felállított "tábori üzemanyagraktár" névre hallgató 1:1 arányú műszaki dioráma.
Ennek a 60mm-es EXPAL aknavetőnek külön sátor is járt, a tábori benzinkút azonban érdekessége ellenére csak kevés érdeklődőt vonzott
Külön szekció jutott a légvédelemnek, ahol talán még a lövészeknél és logisztikai alakulatoknál is nagyobb hangsúlyt fektettek a technika tisztára fényesítésére. Bár a Kub föld-levegő rakétaindítók felett hamarosan eljár az idő, a győriek így is büszkén mutogatták a publikumnak a szovjet légvédelem utolsó hazai mohikánjainak egyikét, valamint a célfelderítésért felelős radartechnikát.
Egyelőre nyitott kérdés, hogy néhány év múlva, amikor az utolsó SA-6-osok is a kivont eszközök sorsára jutnak, lesz-e váltótípus a horizonton, vagy a Honvédség újabb képességtől búcsúzik majd - a környező országokban egyébként még több helyen ugyanígy rendszerben áll ugyanezen, vagy hasonló eszköz
Múltidéző látnivalók
Üde színfoltot jelentett a Hadtörténeti Intézet és Múzeum jóvoltából kiállított néhány régebbi, klasszikus vas az egyik hangár előtti területen. A jól ismert világháborús, majd a Néphadseregben "továbbszolgáló" szovjet lövegek mellett megbújt egy hasonló korú német páncéltörő ágyú, valamint a múzeum nyílt napjain és egyéb eseményein már régóta sztárvendégként szereplő Nimród is.
Míg a Nimród messze a legrégebbi lánctalpasnak számított az egész repülőtéren, a 122mm-es "Gvozgyika" önjáró tarackot jó tíz évvel ezelőtt még az "éles" haditechnikát tartalmazó soron lehetett volna megmászni - ezzel az erővel kihelyezhettek volna akár egy BMP-t is, de abból lehet, nem volt raktáron
A kiállított múzeumi tulajdonú vasaknál is változatosabb, és élethűbb "előadással" készültek a civil hagyományőrzők. A repülőtér két pontján is - nem kis részben vélhetően a polkorrektség jegyében - második világháborús "amerikai ejtőernyős tábor" volt megtekinthető, amelyek mellé csak kivételes esetben fért oda néhány német egyenruhás kolléga, vagy éppen a Magyar Néphadsereg UAZ- és Volga-központú eszközparkját bemutató társaság - pedig utóbbiak létszám terén legalább annyian voltak, mint az amik, és jellemzően az egyik GAZ tehergépkocsi tetejéről figyelték a légi bemutatót.
Őszintén szólva kicsit meglepőnek találtuk, hogy hazai hagyományőrzőink mekkora mennyiségben halmoztak fel tengerentúli felszerelést, de természetesen minden kezdeményezésnek örülünk, amely világháborús haditechnikát mutat be.
Német oldalkocsis motorkerékpár (bajuszos - MG-s tulajdonossal) és US Army páncéltörő is farkasszemet néztek egymással a hagyományőrző tábor szélén
Aki pedig kisétálta, kinapozta és kibámészkodta magát, és nem rettent vissza a fülledt levegőtől, az a levegőben folyó program megtekintése helyett bejárhatta a kiállító térként szolgáló hangárokat is, ahol a legkülönfélébb civil és katonai szervezetek mutatkoztak be standjaikon, nem kis mértékben hozzájárulva a vurstli-hangulathoz. A magyar katonai repülés és ejtőernyőzés történetétől kezdve a személyi felszereléseken át a Honvédelmi Minisztérium alárendeltségébe tartozó gazdasági társaságok és egyéb szervezetek bemutatkozásán át a makettekig és sérülés-imitáló műanyag "maszkokig" szinte minden megtekinthető, és nem kis részben kipróbálható volt.
Terepszínűre pingált retró ejtőernyős UAZ és nyílt harctéri sebeket imitáló maszkok a változatos beltéri felhozatalból
Ahogyan a legtöbb médiaorgánumban a hétvégét követően elhangzott, az időjárás alaposan rányomta a bélyegét a rendezvényre. A kilátogató nép talán valamivel toleránsabb lett volna az ilyenkor törvényszerűen előforduló apróbb szervezési bukkanókkal kapcsolatban (mint például a reptér-parkolók és reptér-vasútállomás között közlekedő buszok alacsony száma, a szórófejeken kívül mindenhol vizet spriccelő párakapuk, vagy az OTP SZÉP kártyával kapcsolatos meghibásodások), ha közben nem tűz a fejére a nap 40 fokos hőérzetet generálva. A tetőtől-talpig egyenruhában grasszáló honvédeink jóval sztoikusabban viselték a megpróbáltatásokat; ahogyan egy jó kedélyű honvédtiszt elmondta, ez az időjárás egy enyhébb afganisztáni napnak felel meg, szóval kiképzési célokra is alkalmas.
Folyamatosan utánpótlásért járó ivóvízhordó teherautók és a reptéren túli mezőkről felszálló füst tették igazán emberközelivé a rendezvényt
Remélhetőleg ezzel a kezdeményezéssel sikerül feleleveníteni az évenkénti repülőnapok tradícióját, hiszen a hazai közönség meglehetősen ritkán juthat hozzá a régi és új haditechnika, valamint a közöttük (rajtuk) hömpölygő tömeg adta örömökhöz. Ebben különösen nagy szerep jutott még mindig túlsúlyban lévő szovjet (és általában "keleti") haditechnikának, hiszen a jellemzően "öregebb", nem sok újdonságot rejtő eszközökhöz nagyságrendekkel gyakrabban és könnyebb szívvel engedték testközelbe a népet, mint a mai napig szupertitkos - csúcstechnikás (vagy pusztán sznobizmusból annak tekintett) nyugati típusok esetén.
Szintén csak remélhetjük, hogy a számos külföldi és civil részt vevő mellett a jövőben a hazai arzenál is méltó formában tud majd bemutatkozni, olyan programmal és technikai eszközparkkal, amely kiállja az összehasonlítást legalább a szomszédos országokkal.
Aki pedig a "kiállított tárgy + bámészkodók" jellegű amatőr csendéletek helyett a légi bemutató szereplőiről készült profi képeket és-vagy a kifejezetten szakmai ízű beszámolókat kedveli inkább, azoknak szeretettel ajánlunk pár további olvasni- és látnivalót:
Egy másik a fotós blogok közül
Az összes saját fotó pedig megtekinthető itt.
Utolsó kommentek