"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Cikkek

  • KatPol Kávéház XXXIII. - A hajnali nyugalom zavartalanPodcastunkban ma egy jogilag le soha nem zárt háború örökségével, a koreai válsággal foglalkozunk, de igyekszünk kerülni a sablonokat és lózungokat, melyekhez a média fősodrában többnyire folyamodni...
  • KatPol Kávéház XXXII. - Antifasiszta akció"Yeah, they stormed Normandy in the hopes that one day we could inject tranny children with hormone blockers." "WW2 is the last socially acceptable outlet for American and Western pride." (kommentek...
  • KatPol Kávéház XXXI. - A vesztesek történelmet írtakMegihletett minket az Egyesült Államokban zajló szoboreltávolító kultúrharc, ezért ennek apropóján podcastunk mai adásában az "Elveszett Ügy" (Lost Cause) szemlélete a téma, amely az amerikai Délen...
  • KatPol Kávéház XXX. - Új rend a romokonAmi késik, nem múlik. Majdnem egy év után ugyan, de podcastunkban folytatjuk a beszélgetést Sayfo Omarral, a Magyar Demokrata külpolitikai újságírójával. Mai témáink az iszlamista világnézet és a...
  • KatPol Kávéház XXIX. - Focimeccs a boszorkánykonyhábanPodcastunk mai adásában ismét Egeresi Zoltán, a Stratégiai Védelmi Kutató Központ munkatársa szerepel, ezúttal a törökországi alkotmánymódosító népszavazás témájában. Az adás letölthető innen. A...

Facebook

Címkék

1.vh (3) 2.vh (78) afganisztán (52) ajanlo (49) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) argentína (3) atom (38) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (52) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (11) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (11) évforduló (28) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (5) franciák (34) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (30) haditengerészet (23) hadsereg a politikában (24) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (33) hollandia (1) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (20) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (58) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (17) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (50) lengyelek (9) libanon (45) libéria (6) líbia (14) macedónia (3) magyarország (37) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (4) németek (44) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (94) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (43) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (9) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (9) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) SS (4) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (61) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (40) terror (66) thaiföld (9) törökország (28) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (15) ulster (2) usa (154) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (22) vitaposzt (7) wehrmacht (23) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

Török Függetlenségi Háború II. rész

2013.05.13. 07:00 SchA

1918-19-ben a török nemzetbe az rúgott bele, aki csak tudott. Musztafa Kemal Atatürknek köszönhetően azonban megformálódik a modern Törökország, és - sokak bánatára - 1920-tól már maga is egyre keményebb rúgásokat oszt azoknak, akik rá akarják tenni kezüket Anatólia különféle részeire. A cikk előző része, mely itt olvasható, a sivasi kongresszusnál tette le a fonalat.

Bitter peace

A sivasi kongresszus 1919. szeptember 4. és 11. között zajlott, és formálisan is egyesítette az addig létrejött jogvédelmi bizottságokat (lényegében helyi ellenállási szervezetek) egy közös "parancsnokság", az Anatólia és Rumélia Jogvédelmi Bizottság (Anadolu ve Rumeli Müdafaa-ı Hukuk Cemiyeti) alatt, melynek elnöke természetesen Atatürk lett. A kongresszus az egész országra kiterjeszti az erzurumi nagygyűlés határozatait és kemény kritikákat fogalmaz meg a nagyvezírrel és az oszmán vezetéssel szemben, de még többé-kevésbé kompromisszumra hajló hangot üt meg a szultánnal, VI. Mehmeddel. Utóbbi egyre jobban félt a formálódó ellenállástól és próbált engedményeket tenni: Damad Ferid pasát leváltja és Ali Rıza pasát nevezi ki nagyvezírnek, aki tárgyalásokat kezd az ellenállással. 1919. végén választásokat írnak ki, de ezt csalások és egyes pártok, illetve a keresztény közösségek bojkottja kíséri. A frissen megválasztott képviselők ennek ellenére hivatalosan is támogatják és 1920. február 12-én formálisan is megerősítik a sivasi kongresszus határozatát, mint a Nemzeti Paktumot (Misak-ı Milli), mely alapja a modern Törökország határainak és szellemiségének. A Nemzeti Paktum hat pontból állt:

  1. A mudrosi fegyverszünet idején megszállt, arab többségű területek jövőjét népszavazással kell rendezni. A fegyverszünet idején még nem megszállt, török többségű területek a török nemzet elvitathatatlan hazáját képezik.
  2. Kars, Ardahan és Batum (jelentős örmény lakossággal bíró tartományok) sorsát népszavazáson kell eldönteni.
  3. Nyugat-Trákia (ekkor már görög megszállás alatt volt, később véglegesen Görögország része lesz) sorsát népszavazáson kell eldönteni.
  4. Isztambul és a Márvány-tenger biztonságát szavatolni kell. A Boszporuszon és a Dardanellákon keresztül zajló szabad közlekedés és kereskedelem Törökország és az érintett hatalmak későbbi megegyezésén fog alapulni.
  5. A Törökországon belüli kisebbségek jogait azzal a feltétellel garantálják, hogy hasonló védelemben részesül a szomszédos országokban élő muszlim kisebbség (a történészek általában a keresztény kisebbség helyzetére összpontosítanak és homályban hagyják ezt az oldalát az eseményeknek)
  6. A fejlődés érdekében az országnak szabadnak és függetlennek kell lennie - mindenfajta politikai, jogi és pénzügyi korlátozást el kell törölni.

Az erősödő ellenállás miatt a britek fokozott fenyegetésnek érzik a Nemzeti Paktum elfogadását, ezért röviddel később, 1920. március 16-án átveszik a rendfenntartást Isztambulban és rendkívüli állapotot hirdetnek ki. Atatürk a britektől és a szultántól tartva messziről elkerüli Isztambult, és az ország közepén fekvő, jól védhető Ankarába teszi át székhelyét. A britek sok képviselőt Máltára deportálnak, aki tud, szintén Ankarába menekül.

037 az első török parlament.JPG

A Török Nemzeti Nagygyűlés épülete Ankarában

1920. április 23-án megalakul a Török Nemzeti Nagygyűlés (Türkiye Büyük Millet Meclisi) – ekkortól kezdik el a Törökország (Türkiye) nevet használni - addig a törökök az országra Oszmán Birodalomként, a mai Törökországra pedig Anatóliaként hivatkoztak. A Nagygyűléssel, mint legfőbb törvényhozó és alkotmányozó szervvel lényegében mai török parlament jött létre. Atatürköt a gyűlés elnökének választják. A szultán lázadóknak minősíti a gyűlést és küldötteit, és az antanthoz fordul segítségért, hogy adjanak pénzt és fegyvereket egy oszmán sereg felállításához, mely leszámolna a "zendüléssel". Erre a britek és franciák bizalmatlansága miatt nem került ugyan sor, de helyi zavargások, és az Isztambulhoz hű milíciák és hadurak rajtaütései tovább nehezítették Atatürk amúgy sem rózsás helyzetét. Hogy a vallási dimenzió se maradjon ki, május 5-én az ankarai mufti, Rifat Efendi harcba hívta a muszlimokat, hogy úgymond kiszabadítsák a szultánt az idegen hatalmak fogságából, mintegy visszavágásként, amiért egy hónappal korábban Dürrazide Abdullah Efendi isztambuli Şeyh-ül İslam fatwában hirdette ki, hogy a lázadókat megölni vallási kötelezettség. Szegény hithű törökök csak kapkodták a fejüket...

Eközben az Egyesült Államok belpolitikai okokból szépen lassan kivonult az európai politikai színtérről, így a britek és a franciák hozzálátnak a szájízük szerinti békeszerződés felvázolásához Sévres-ben - Wilson és pontjai nem igazán tetszettek nekik, főleg a nemzeti önrendelkezés erőltetése. 1920. augusztus 10-én a botrányos feltételek, és az általános tiltakozás ellenére a szultán aláírja a sévres-i békeszerződést maradék kis hatalmának megőrzése érdekében, mely ekkor már lényegében kizárólag csak az antanthatalmak jóindulatától függött.

Sevres-i békeszerződés csatolt térképe, befolyási zónák nélkül.

sevres.jpgÍgy festett volna Anatólia térképe, ha érvényesülnek az Antant inkább területszerzésre és "keresztény világ civilizációs missziójára", mintsem a méltányos etnikai határok meghúzására irányuló törekvései.

A területi rendezéshez szükséges megjegyezni a következőket:

  • A görögök nem elégedtek meg a nekik juttatott területek mértékével. A szerződés aláírásának pillanatában megszállás alatt tartottak nemzetközi felügyelet alá rendelt területeket is és hamarosan offenzívát indítanak a keleti határaik kitolására.
  • A szerződésben szerepel egy népszavazás alapján, a brit és francia zónából kialakítandó Kurdisztán is. Tekintettel a britek első világháborús területi igéreteire a Közel-keleten (Balfour-nyilatkozat vs McMahon-levél vs Sykes-Picot egyezmény), valamint a későbbi iraki kurd felkelések brutális leverésére (a britek a világon elsőként vetettek be vegyi fegyvert civil lakosság ellen), én nem vennék mérget, hogy valóban létrejött volna egy független kurd állam, ha a szerződés valósággá válik.
  • Az Örmény Demokratikus Köztársaságnak juttatott keleti területeken az örmények már az 1912-es népszámlálás szerint sem voltak abszolút többségben, és azóta lezajlott egy népirtás. Egészen pontosan az érintett tartományokban egyik etnikum (örmények, kurdok, törökök, görögök, lázok, asszírok, cserkeszek, cigányok) sem rendelkezett abszolút többséggel, vagyis fogalmilag lehetetlen lett volna "etnikailag igazságos" határokat húzni. Mindezek mellett a megszálló hatalmaknak komoly szerepe volt abban, hogy az etnikai eredetű konfliktus (török vs örmény) vallásivá (muszlim vs keresztény) bővült.
  • A befolyási zónák nem afféle ideiglenes szépségtapasz-jelleggel működtek volna, mint a Rajna-vidék megszállása Németországban. Az európai hatalmak a saját irányításuk alatt tartották volna a kereskedelmet, a koncessziós jogokat, a rendfenntartást, keresztény helyi (báb)vezetést juttattak volna hatalomra az általuk ellenőrzött területen, sőt az olaszok az "új Római Birodalom" koncepciójuk jegyében még telepesek küldését is fontolgatták. Semmi garancia nem volt arra, hogy X év múlva az antanthatalmak csak úgy békésen visszaadják a kapott területeket a szultánnak. (Lásd Izmir/Szmirna és környékét sem csatolták el szó szerint a szerződéssel, csak kimondták, hogy a török kormány a görögökre ruházza át szuverenitásának gyakorlását a terület felett, és hogy a szerződéstől számított öt év múlva a helyi hatóságok kérhetik a Népszövetséget, hogy véglegesen csatolja a területet a Görög Királysághoz.)

A sevres-i békeszerződés pontjai az igen durva területi veszteségek mellett további kedves feltételeket tartalmazott, mint például:

  • A török hadsereg maximum 50.000 főt számlálhat, ezen felül fenntarthat egy 700 fős szultáni testőrséget. Harckocsik, páncélozott járművek gyártása vagy importja tilos.
  • Az török haditengerészet 7 kis méretű hajót tarthat meg, egyéb hajóit beszolgáltatja az antantnak. Tengeralattjárói nem lehetnek.
  • Török légierőt nem lehet létrehozni, ellenben a török légteret szabadon használhatják a győztes hatalmak gépei.
  • Mindennemű hadiipari termelés csakis az antant által felügyelt üzemekben folyhat, minden más hadiüzemet és raktárat 6 hónapon belül le kell bontani. Hadiipari import csak az antant hatalmak engedélyével lehetséges.
  • A szultán a pénzügyi kérdésekben (költségvetés, vámok, kölcsönök, stb.) alárendeli magát az antant felügyelőbizottságának.
  • A törökök nem élhetnek területi felülvizsgálati igénnyel a szerződéssel szemben.

Megjegyzés: a békeszerződés szövege egyáltalán nem említi a befolyási övezeteket, és az internetes adatkeresés során olyan véleményekkel is találkoztam fórumokon, melyek a fenti övezetek puszta létét is megkérdőjelezik. Pár óra fejtörés után esett le, hogy miként tartalmazza a szerződés mégiscsak az olaszoknak, franciáknak és briteknek juttatott területeket: a szerződés 206. cikke szerint a mudrosi fegyverszünet 7., 10., 12., 13. és 24. pontjai érvényben maradnak, amennyiben nem ütköznek a békeszerződés előírásaival. A fegyverszüneti egyezmény 7. pontjára hivatkozva szállták meg az antant hatalmak az akkor a kezükön lévő, tekintélyes kiterjedésű területeket - lásd 2. térkép - és mivel nem mondták ki, hogy de facto elcsatolnák ezeket Isztambultól, nincs ütközés. Nos így.

Eközben a fronton

1919. májusában a törökök 20 gyengén felszerelt, létszámhiányos gyalogsági hadosztállyal rendelkeztek és 4 lovassági ezreddel, melyeket összesen 9 hadtestbe rendeztek. A hadosztályokban ideális esetekben sem volt sokkal több, mint 2000 katona. Ezzel szemben a görög hadsereg 15 hadosztállyal, hadosztályonként 12.000 emberrel rendelkezett, és sokkal jobban fel volt szerelve tüzérségi eszközökkel és géppuskákkal - ez a teljes görög haderő, az expedíciós görög hadsereg erejének csúcsán is csak egy része volt ennek. Izmirnél az I. hadosztály szállt partra a görög és antant flották támogatásával. A hadosztályt a következő erők alkották: 4. és 5. gyalogsági ezred, az 1/38 Evzone ezred 3. és 9. zászlóalja, két tüzérségi zászlóalj (75 ágyú), két utász század, egy lovassági szakasz, továbbá orvosi és logisztikai kisegítő erők, összesen 13.000 ember.

Izmir és környékének elfoglalása és "pacifikálása" százával szedte a török civil áldozatokat, eközben májusban és júniusban a görögök több alkalommal kapnak erősítést. Miután május 27-én a görög főparancsnokság olyan híreket kap, hogy az olaszok be akarnak vonulni Aydınba, (ne feledjük, Anatólia délnyugati részét, szinte egészen Izmirig ekkorra megszállták az olaszok, és aggódva szemlélték a görög terjeszkedést) azonnal elindítanak 3 zászlóaljat a város irányába. A görögöket itt éri az első kellemetlen meglepetés: a török lakosság, feldühödve Venizelos és egyéb görög vezetők nyilatkozatain, melyekből kiderül, a görögök hosszú távon terveznek maradni, valamint az anatóliai görög lakosság által elkövetett atrocitások miatt (a görög kormány a hadsereg rosszallása ellenére fegyvert juttatott a helyi görögöknek, és szemet hunyt a fosztogatások, gyújtogatás, erőszak stb. felett - klasszikus etnikai tisztogatási politika) nagy számban állt be a helyi gerillaparancsnokok (efe) seregeibe. Egyikük, Yörük Ali Efe, június 27-én sikeresen rajtaütött egy görög járőr egységen és megsemmisítette azt, majd 28-án ostrom alá vette Aydınt, és 30-án el is foglalta. 4 napig tudta tartani a várost, mire a beérkező görög erősítések meghátrálásra késztették. A heves harcok következtében Aydın nagy része megsemmisült, a török lakosság elmenekült az olaszok által megszállt területre, de a görög és a 3500 fős zsidó lakosság (utóbbiakat a feszült etnikai légkör miatt egyik oldal sem kezelte túl barátian) is megszenvedi a harcokat. A korabeli beszámolók szerint a  veszteségek mindkét oldalon elérték az 1500-2000 főt  - a harcban részt vevő erők nagyságrendjét tekintve ez talán túlzás, vagy pedig a civilek is benne vannak ebben a számban.

panormos1920.jpgBalra: görög bevonulás Bandırmaba/Panormosba.

Miután 1920 tavaszára a görögök megszilárdították az uralmukat a megszállt kis-ázsiai területeken, a britek jóváhagyásával június 22-én átfogó offenzívát indítottak a Márvány-tenger partja mentén a Salihli-Balıkesir vonal, az ellenálló török milíciák központja ellen. A görög sereg, elsősorban elsöprő tüzérségi fölényére támaszkodva gyors ütemben bevette Bandırmat, keleten Uşak városát és végül szeptemberben Bursa-t. Bursa, az egykori oszmán főváros elvesztése akkora tragédiának számított, hogy Atatürk ellen is kritikus hangok támadnak, leváltását követelve. Atatürknek egyébként nem csak a szultánnal és az antant, valamint szövetségeseik csapataival gyűlt meg a baja, de gyakran a különféle ellenállási milíciák vezetőivel is, kurdokkal, cserkeszekkel és törökökkel egyaránt, akik ragaszkodtak saját hadúri hatalmukhoz, és nem óhajtottak behódolni Ankarának. Csak 1919 végére kezdték meg az irreguláris alakulatok beolvasztását, és egy ütőképes, egységes parancsnokság alá rendelt hadsereg szervezését a nyugati frontra Iszmet pasa vezetésével.

Ezzel együtt 1920, a kritikus év, mely során a törökök egyszerre harcoltak három fronton a görögök, a franciák és az örmények ellen is, meghozta az első jelentős katonai sikert. Az örmények és a törökök között enyhén szólva is sok rossz vér született az elmúlt évek során, és az örmények - alábecsülve a török ellenállás katonai erejét - folyamatosan összecsapásokba bocsátkoztak. Az Oltu ellen vezetett örmény büntető expedíció/területszerző akció (az örmények annektálták a tartományt) miatt 1920. szeptember 3-án Kazim Karabekir 4 török zászlóaljjal ellentámadást indított, és két héten belül megfutamította az örmény inváziós csapatokat. A sikerek, az antant és bolsevik passzivitás, no meg a formális örmény hadüzenet hatására Atatürk engedélyt adott az immár 4 (nem teljesen feltöltött) hadosztályra duzzadt erőknek, hogy nyomuljanak be örmény területre. Karabekir október 30-ra visszafoglalja Kars tartományt és egyre mélyebbre hatol az Örmény Demokratikus Köztársaság területére. Az örmények balszerencséjére nem hogy segítséget nem kaptak nyugati szövetségeseiktől, de megérezték, mit jelentenek a Kaukázus farkastörvényei a vesztésre álló félnek - 1920. novemberében az addig semleges Grúzia területszerző akció indít ellenük, majd november 29-én az addig mindkét irányba puhatolózó szovjetek a 11. hadsereggel megindítják Örményország invázióját. Az örmények kétségbeesetten próbálják megszervezni az ellenállást, és hogy legalább a törököktől megszabaduljanak, 1920. december 2-án aláírják az alexandropoli szerződést, melyben Örményország érvénytelennek nyilvánítja a sevres-i békeszerződést és lemond az abban neki juttatott területek mintegy feléről Törökország javára. Ekkorra már mindegy volt nekik, két nappal később a "baráti segítséget nyújtó"  Vörös Hadsereg bevonul Jerevánba és lényegében pontot tesz az alig pár éve létrejött Örmény Demokratikus Köztársaság történetére.

1921. március 16-án a szovjetek és a törökök megkötik a moszkvai szerződést, ezzel Törökország keleti határai véglegesednek: a törökök megtarthatták, Kars és Ardahan tartományokat, de Batum tartomány északi részéről lemondtak a Grúz SZSZK javára, míg a déli rész, Artvin városával a törököknél maradt. A szerződésben foglaltakat 1921. október 13-án a karsi szerződéssel ismételten megerősíti a két fél, és ezzel véglegesednek Törökország északkeleti határai (habár 1945 után Sztálin - aki egyébként személyesen is részt vett mindkét szerződés tárgyalásain - komolyan fontolgatta egy esetleges határrevízió lehetőségét.) A bolsevikok ezzel együtt a török ellenállás legfontosabb fegyverszállítóivá is előléptek, és a törökök végre hozzájuthattak ahhoz a nehézfegyverzethez, ekkor elsősorban nehéztüzérséghez, mely létfontosságú volt a görögök megállításához.

Első és második inönüi csata

1921 januárjában, míg Atatürk erőit egy erősebb lázadó hadúrral, Çerkes Ethemmel való leszámolás kötötte le, a görögök offenzívát indítottak Ankara ellen. Eskisehir közelében, elhúzódó védelmi harcokban Iszmet pasa megállította a görögöket (Inönü körzetben, innen kapja később a nevét). Egy ponton, amikor az elsöprő görög offenzíva megfutamította a török védőket január 9-én (nem kis mértékben az elit Evzones alakulatoknak köszönhetően), a törökök már az utolsó védelmi vonalukig kényszerültek visszahúzódni - ha ez is elesik, vele együtt szétzilálódik a teljes török védelem a térségben. A görög főparancsnokság azonban nem látta tisztán a helyzetet, és a sikerként könyvelte el a török alakulatok szétverését, visszarendelte a görög csapatokat Bursatól keletre, sőt egyenesen megtiltotta nekik a szétzilált török egységek üldözését. Az ütközetet mindkét fél győzelemként könyvelte el: Atatürknek számára fontos volt, hogy a sikereket tudjon felmutatni a görögök ellen, a görögök valóban nem jutottak át a török védelmen, és ha át is törik azt, Eskisehir védelmével - melyet 6 hónapja folyamatosan erődítettek - meggyűlt volna a bajuk. A görögök számára katonai siker volt, hogy ameddig előre akartak nyomulni, mintegy erőszakos felderítésként, eljutottak, kivetve állásaikból a török védőket. A görögök 51 halottat és 130 sebesültet vesztettek, szemben a törökök 95 halott, 183 sebesült, 211 hadifogoly mérlegével - a görögök felé billen a mérleg nyelve, de ezek a számok elenyészőek voltak a két fél teljes erejéhez képest. Ezen felül a görögök elmulasztották a lehetőséget, hogy egyesüljenek a lázadó Çerkes Ethem fegyvereseivel, akiket így Atatürk csapatai felmorzsoltak. Azonban legnagyobb hibájuk, hogy semmit sem tanultak az esetből - hamarosan egy újabb offenzívát indítanak, ugyanitt, ugyanígy. Iszmet (Inönü) pasa ekkor már magabiztos fölénnyel uralja a csatát, és a görögöknek jóval többe kerül a nemtörődömség egy kihagyott ziccernél.

019 AK Inönü sírja 02.JPGBalra Iszmet Inönü sírja az ankarai Anitkabirban, Kemal Atatürk mauzóleumában. Ő volt az egyetlen török államférfi, akinek megadatott az a megtiszteltetés, hogy Atatürk közelében temették el. A háttérben Atatürk síremléke.

Miután a sevres-i béke felülvizsgálatát célzó konferencia sikertelenül zárult Londonban 1921. március 11-én (az ankarai ellenállás elutasította a sevres-i feltételeket, a görögök meg kevésnek találták őket), március 26-án megkezdődik a II. inönüi csata, eleinte szórványos összecsapásokkal, majd 27-én a kétszeres túlerőben lévő görögök letámadják a török hadsereg jobb szárnyát, egy nappal később pedig általános támadásba mennek át. Március 30-ra több magaslatról is kivetik a törököket és látszólag közel állnak a győzelemhez, azonban Iszmet pasa számított erre az első inönüi csata alapján. A görögök kifáradtak az offenzívában és az arcvonaluk elvékonyodott az előrenyomulás során - Iszmet pasa 31-én az addig tartalékban tartott csapatokkal ellentámadást indít, elsöpörve a görög sereget. Eközben török lovassági egységek kerülnek a görög sereg oldalába és rajtaütéses támadásokkal pánikot keltenek a görög katonák körében. Ezekre a lovassági portyákra, melyek súlyos veszélyt jelentettek az egyre jobban elnyúló utánpótlási vonalakra, a görögök a későbbiekben sem tudtak hatásos ellenszert találni. A görög parancsnokság április elsején még kísérletet tesz a törökök visszavetésére, de próbálkozásaik kudarcba fulladnak. A nap végére a görög csapatok rendezetlen visszavonulásba kezdenek, 6-700 halottat hagyva a csatatéren. A török veszteségek körülbelül hasonlóan alakultak. A török nemzeti ellenállás számára a II. inönüi csata volt az első fontos győzelem a görögökkel szemben, ahol vérző fejjel fordították vissza a közel 30.000 fős támadó sereget, azonban elmulasztották a lehetőséget, hogy bekerítsék és végleg felszámolják őket. "The man who runs away lives to fight another day" - Konstantin görög király egy minden eddiginél hatalmasabb offenzíva megtervezésére adott parancsot, melynek a célja az ellenállás központjának, Ankarának bevétele volt. Következett a végső leszámolás a görög és a török hadsereg között. Következett Sakarya.

Folyt köv.

Források: lásd első rész, valamint: A. Baran Dural: His Story: Mustafa Kemal and Turkish Revolution

40 komment


| More

Címkék: törökország örményország franciák britek görögök

A bejegyzés trackback címe:

http://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr685166431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

auer · http://koronus.blogspot.com/ 2013.05.13. 08:54:24

Érdekes, várom a folytatást. Kösz.

Valandil 2013.05.13. 10:50:45

Mostanában csak ezért jártam ide, hogy végre elolvashassam.

Őrültteknos 2013.05.13. 11:05:24

A III. rész ne jöjjön olyan sokára, mint a II. jött! :-)

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2013.05.13. 14:23:44

a lovassági portyára épített gyengítés ősi török hagyomány :) Manzikert óta legalábbis. Külön köszönöm a térképet, mert emlékeim szerint a honi törikönyvekből ez ki szokott maradni és eddig mindig csak elképzelni tudtam, mennyire szét lettek szegények vágva (keresni meg lusta voltam).

Izmír egyébként roppant érdekes hely lehet. Többször jönnek onnan török vendégeink, és kinézetre inkább tűnnek európainak, mint közel-keletinek - pl. gyári barna haj, kék szem, sőt barna haj és mélykék szem kombináció, ami pedig végképp ritka. Egyszer ki kéne már nézni oda is, a www.gov.uk/foreign-travel-advice/turkey szerint ez még az ország nyugisabbik fele. Más kérdés, hogy a populáció fele nem kifejezetten rokonszenvezik a jelenlegi rezsim konzervatívizmusával - ami pl egyházi iskolák alapításában, és a világi egyetemeknek nyújtott források visszavágásában is megtestesül.

tudi 2013.05.13. 19:47:01

Én is várom a folytatást. Valamint bárcsak nekünk is lett volna egy Atatürkünk, de helyette csak Károlyi Mihály és Kun Béla jutott.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.05.13. 19:57:38

@tudi:

A magam részéről ebben a témában a determinizmus tana felé hajlok. Itt nem is lehetett volna Atatürk, mert...nos, a magyarok azok nem törökök.

Kullancs1983 2013.05.13. 23:41:00

Na, örülök hogy lett múzsa (nekem csak egy terepruhás jutott eszembe, de nem emlékszek melyik filmben volt) és akkor mostantól várjuk a harmadik részt. :D
Amúgy ezek a hadurak mégis kiért-miért harcoltak? Törökországért, csak nem tetszett nekik Atatürk? A szultánért? Önmagukért? Vagy volt minden? A szultánért küzdőket mi vezérelte? A régi elit tagjai voltak, vagy csak több lehetőséget láttak az ő támogatásában?
Ja, és a Türkiye kapcsán nem bírom ki, hogy ne osszam meg a kedvenc blog.hu-s hozzászólóm egyik zseniális kijelentését: "Az Oszmán Birodalom nem török volt hanem perzsa, mert Bagdad nem Törökországban van!" :P

NAR 2013.05.14. 12:00:20

@tudi: Szerintem nem az Atatürk-Károlyi/Kun különbségen múlott, hanem inkább ezen: "a törökök végre hozzájuthattak ahhoz a nehézfegyverzethez, ekkor elsősorban nehéztüzérséghez, mely létfontosságú volt a görögök megállításához." 1921-ben a szovjeteknek ezek szerint már volt felesleges fegyverük is, 1919 tavaszán még élet-halál harcot vívtak a fehérekkel.

Herbert_West 2013.05.14. 13:00:17

Felelmetes, hogy mennyire irrealis koveteleseket akartak betartatni az antant hatalmak az elso VH utan.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.05.14. 14:14:35

@Herbert_West:

Nem hiszem, hogy az 1918 utáni években kb. bárhol Európában hiány lett volna a nehézfegyverzetből.

Herbert_West 2013.05.14. 14:24:14

Ezt szerintem NARnak akartad.

NAR 2013.05.14. 15:56:56

@Rammjaeger83: Az idézett mondat szerint létfontosságú volt, nem? Ebből arra gondolok, hogy mégsem volt elég.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.05.14. 16:16:10

@NAR:

Az oxigén is létfontosságú az emberi élethez, többnyire mégis van belőle elég.

Igazság szerint magát a hasonlatot nem értem teljesen. 1918-ban Magyarországon égető hiány volt nehézfegyverzetből?

NAR 2013.05.14. 16:32:10

Nem tudom, nem értek hozzá :-)

Naivan arra gondoltam, hogy az első világháború végének káoszában (egyáltalán, hol voltak a magyar csapatok a fegyverszünet idején?) nem csak a törököknél, hanem a magyaroknál is hiány keletkezhetett a felszerelésben, amit a törökök 1921-ben szovjet forrásból pótolni tudtak, a magyarok viszont 1919-ben nem és ez lényegi különbség lehet. De lehet, hogy teljesen tévúton járok.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.05.14. 17:11:37

@NAR:

A fegyverszünetig a fronton maradtak, mert az osztrák (azazhogy Habsburg) főparancsnokság ott tartotta őket. Az egy dolog, hogy sokan dezertáltak, de a nehézfegyverzetet csak nem lopták szét(?)

NAR 2013.05.14. 17:40:20

@Rammjaeger83: Tényleg, ez ugye fegyverszünet volt, nem fegyverletétel, tehát elvileg megmaradt a hadsereg, csak éppen az ország szűnt meg... Nem szétlopásra gondoltam, hanem arra, hogy inkább arra koncentrálhattak, hogy a katonák hazajussanak még a tél beállta előtt, az ágyúk hazaszállítása kisebb prioritású lehetett. De ez persze csak tipp.

SchA · http://katpol.blog.hu 2013.05.14. 22:54:45

@Kullancs1983:
Hadurak - nagyon vegyes a kép, volt etnikai motiváció, a nemzeti ellenállás támogatása, idegen megszállás elleni harc, rivalizálás a többi hadúrral/szabadcsapat-parancsnokkal, etc. Atatürknek az jelentette a gondot, hogy az ex lex állapotok között helyi kiskirállyá avanzsált parancsnokok nem voltak hajlandóak ilyen v olyan okok miatt feladni a hatalmukat Ankarának.

@NAR:
Fegyverből a győzteseknél annyi volt, mint a rohadás. A görögök kaptak a szövetségeseiktől egy halommal. Az oroszoknál 1921-re eljutottak odáig, hogy a cári készletekre már nem volt mind szükség, és ezeket, meg zsákmányolt fegyvereket lepasszoltak a törököknek. Hozzá kell tenni, hogy az akkori Vörös Hadsereg létszámához képest eltörpült a török haderő. A török hadsereg olyan állapotban volt, hogy minden egyes géppuska, tarack, karabély jól jött nekik.

Tocvarek 2013.05.15. 00:39:15

@tudi:
Ja-ja!
Dobálózzunk hazug közhelyekkel, az mindig egyszerű.
Stromfeld Aurél bácsi meg csókoltat!

Kullancs1983 2013.05.15. 10:57:23

@Tocvarek: Stromfeld. Gondolom ha Károlyi és Kun helyett egy Atatürk jön, akkor sem változott volna semmi, ugye? Dobálózzunk, ja.

Amúgy elgondolkozok rajta, hogy vajon létrejöhetett volna Törökország helyén egy Afganisztánhoz hasonló káoszhalmaz? Szegénység, hadurak, háborúk, és a győztesek is inkább hagyják, mert akkora csődtömeg?

tudi 2013.05.15. 17:39:24

@NAR: Ebben is van igazság, igaz akkoriban nagyon bíztak Kun Béláék a világforradalomban, ami nem jött el, valamint, hogy csak ide ér a Vörös Hadsereg, bár lehet ez csak UL.
@Tocvarek: Őt nem említettem és joggal, mivel sikereket ért el a háborúban, valamint nem Kun Béla és társai miatt érte el a magyar Vörös Hadsereg azt, amit elért, hanem ő és a volt KuK hadseregben szolgált tisztek miatt.

NAR 2013.05.15. 17:45:18

@tudi: Jut eszembe, miért nem Horthy - Atatürk párhuzamot keresünk? Hiszen ők voltak katonák...

tudi 2013.05.15. 19:56:44

@NAR: Igaz, bár talán azért nem, mert a Nemzeti Hadsereg nem vett részt harcokban. Másrészt Horhy megítélése nem egységes, valamint (és ez az én véleményem) míg Atatürk egy modern államot alapított, szakítva az addigi társadalmi berendezkedéssel, addig Horthy megőrizte az addigi társadalmi berendezkedést.

SchA · http://katpol.blog.hu 2013.05.15. 22:27:03

@Kullancs1983:

Akkor azért még tudtak az európai hatalmak pacifikálni :)
Komolyra fordítva a szót, véleményem szerint egy széttagolt, a mai Levant viszonyaira emlékeztető Anatólia maradt volna utánuk.

@NAR:
Nem akarok senkit megsérteni, aki a kormányzó úr fanklubjába tartozik, de Atatürk fényévekkel nagyobb államférfi volt. Horthynak a 19. századból kellett volna kiragadnia Magyarországot, de ez nem sikerült neki. Atatürk - aki ugyanúgy egy diktatórikus rendszerben uralkodott - a középkorból dobta át Törökországot a XX. századba.

Kullancs1983 2013.05.15. 23:23:19

Na, a másik téma. Vajon lehetett volna Magyarországon egy Atatürkhöz hasonló vezetőt találni? Hogy katona volt, az csak egy része a dolognak, de a politikával is elboldogult, és a tekintélye is megvolt az emberek között.

bz249 2013.05.16. 07:41:24

@Kullancs1983: hasonlo helyzetbol a finnek is talaltak egy Mannerheim nevu cari tabornokot, szoval elvileg nem kellett volna lehetetlennek lennie. Ha viszont valaki megnezi mekkora is volt letszamban a Voros Hadsereg meg plane a Nemzeti Hadsereg 1919-ben akkor az jon ki, hogy nem nagyon izgatta a haboru meg a politika az akkori magyarokat.

Valandil 2013.05.16. 09:14:58

@Kullancs1983: Az egész Monarchiában az volt az alapelv, hogy a tisztek ne politizáljanak. Zömük éppen ezért apolitikus volt, szinte csak a nemzetiségiek voltak aktívak ezen a téren.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.05.16. 09:31:47

@bz249:

Nekem úgy tűnik, hogy a magyar társadalom egyszerűen nem akart tovább harcolni, és úgy fogadta sorsát, mint a vágóhídra hajtott birkanyáj. Persze ebben is különbözött a töröktől, de épp ezért írtam fentebb, hogy a törökök azok nem magyarok, ergo értelmetlen arról diskurálni, hogy miért nem volt magyar Atatürk. Ma már valószínűleg nehéz felfogni, mennyire erős volt a pacifista érzület 4 év háború után. Mi persze már csak azért is látjuk akaratlanul másképp a helyzetet, mert velük ellentétben mi tudjuk, mi történt 1918 októbere után.

Kullancs1983 2013.05.16. 10:38:09

@bz249: Hát, itt is előkerült egy Stromfeld, más kérdés, hogy mire ment volna ha a politikával is neki kell birkóznia... De tényleg igaz, hogy a négyéves háború után elege volt már mindenkinek.

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2013.05.16. 13:36:36

@Rammjaeger83: nem beszélve arról, hogy Anatólia vidékét az Úr is védekező harcra találta ki, míg nálunk, ha valaki átjut a környező pucoktúrásokon, akkor onnantól már nincs túl sok pont, amit védhetnénk.
(tfh nem tévednek el a naaagy magyar Alföldön, mint állítólag az Békéssámson "felszabadításakor" történt :D )

bz249 2013.05.16. 14:30:33

@sirdavegd: ha 1870 utan jarunk akkor kb. barmelyik komolyabb vasutallomas megteszi. Szolnok es Nyiregyhaza nelkul eleg nehez barmilyen hadsereget ellatni es mozgatni. Sajnos a vedekezest is megneheziti, hogyha a gaz ellenseg az egyiket blokkolni tudja, akkor mi sem tudjuk ugyanezt megoldani.

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2013.05.16. 14:59:27

@bz249: Ez mondjuk attól is függ, hogy merről jön az ellenség. És mivel. A Tisza amúgy sem különösebben vészes akadály, ha 1919-et nézzük, akkor csak a mai ország területén volt híd Szegeden, Algyőnél, Szentesnél, Lakiteleknél, Szolnoknál (feljebb nem ismerem) - azóta lényegében csak annyi történt, hogy a közúti forgalmat leterelték a hatvanas-hetvenes években épített újabb hidakra és épült némi autópálya. Főbb vasúti csomópont volt akkoriban még Szeged is a temesvári-nagyváradi-szabadkai-pécsi-aradi-ceglédi vasúti kapcsolattal.
Csak, ha szűkebb vidékemre, a Körös-Maros-Tisza közére gondolok, nem igazán tudnék olyan pontot mondani, amit védeni lehetne a bekerítés veszélye nélkül. Szarvastól Orosházán át le Tótkomlós-Makóig van egy széles, mocsaras-szikes lapos vidék, amin még fa se nő különösebben, Vásárhelytől keletre és délebbre van némi hullámosabb vidék mondjuk. Duna-Tisza közén már el lehetne szórakozni, lévén ott egy csomó erdőt találni Ásotthalomtól felfelé, Orgovány alatt van is egy korrekt szovjet páncélos bázis a homok alá beásva, szóval ott még kezdeni is lehetne valamit. De azért nem egy "két 1700 méteres hegygerinc között van a falu, a kaja meg a víz" típusú Ausztriáról és Svájcról van szó. Törököknél pedig még víz sincs feltétlenül, a terület pedig hatalmas, nem ilyen egy tank dízellel végigcsörömpölünk rajta estig mégertű ország.

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2013.05.16. 15:04:41

@SchA: Szegeden mindig ámbivalens érzésem támad a Hősök kapuja alatt, a "Horthy fehér lován vezeti a katonákat" festményt nézegetve, lévén a kormányzó úr maximum hajókat vezetett, és amúgy sem a katonai eredményei miatt nyerte el a posztját. Szóval épp azok a katonák maradtak le a képről, akik Stromfeld alatt valóban fegyverrel védték azt, ami az országból maradt.
Erre mondják azt, hogy a csehek a Svejk-típusú mintakatonákkal is többre vitték, mint mi az állandó puffogásunkkal. Stílus ugyebár :)

bz249 2013.05.16. 15:36:10

@sirdavegd: hat ha a sereg kello mennyisegu keszletet fel tudott halmozni, akkor eppen bekeritve is ellehetnek egy darabig. Plusz ugye a gonosz ellenseg van kulfoldon a sajat logisztikai bazisatol messze, neki sem egyszeru megszervezni a sajat ellatasat, ha nem ellenorzi az utakat es o az aki nem er ra; ha sakktablaszeruen birtokolja a ket fel a teruletet, akkor az annak kedvez aki otthon van es felkeszult erre.

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2013.05.16. 17:08:31

@bz249: hát, én olyat még nem nagyon találtam a történelemben, hogy egy komolyabb csapattest tartósan kibírt volna egy bekerítést csak a saját készleteire alapozva. Mármint úgy, hogy végül nem a zsák felszámolása lett a dolog vége.
Az Izmír-Ankara távolság googli maps szerint napjainkban 553km, néhány vendégmarasztaló hágóval útközben. Ehhez képest a Arad-Pozsony tábolság csak 420km és itt két irányból támadnak.
A posztban szereplő Eskisehir még mindig 217 km-re volt Ankarától, ami nálunk pont egy Arad-Bp távnak felel meg. Na pont ennyivel voltak a törökök jobb helyzetben.

bz249 2013.05.16. 19:31:07

@sirdavegd: persze a toroknek nagyobb volt a strategiai melysege, amihez hozzajott a rossz logisztika, vagyis Ankara elfoglalasa valszeg egy remalom lett volna a gorognel sokkal jobb hadsereg szamara is... de az Alfold abban az idoben, amikor vasuti szallitas mar van, a kozuti viszont meg bena nem total vedhetetlen.

Sugaras vasuti szerkezet van masfel gyuruvel. Ha lett volna valamifele hadsereg akkor mi belso vonalakat hasznalunk es az egesz logisztika nekunk kedvez. A tamado csehszlovak es roman hadseregnek az elso kanyarban mindenfele idetlen utanpotlasi vonalat kell hasznalnia. Raadasul a tamadasi iranyuk adott, mert annak a magyar vasuti csomopontok ellen kell iranyulnia (ezek az ertelmes celpontok). Ezeket eppen bekerithetik, de csak azon az aron, hogy a bekeritest vegzo csapatok megnyult utanpotlasi vonalak mellett erosen fenyegetett helyzetben vannak...

Persze az egesz akademikus mert tan 100.000 katonat sem sikerult kiallitani ugy meg tenyleg nehez barmit is megvedeni.

Untermensch4 2013.05.19. 14:31:36

@bz249: mondjuk ez a konvencionális megközelítés, de azért voltak "alternatívabb" arcok is akkoriban, ha jól tudom sopron környékén a létszámukhoz és utánpótlásukhoz képest jól eljátszottak az osztrák reguláris erőkkel, ugyanolyan módszertannal a felvidék és erdély nagyobb mozgástér és eléggé hegyvidék is... persze így utólag könnyű ezt tudni de nekem úgy tűnik megvolt a folytatáshoz a szakértelem, és nem volt mindenki pacifista. vajon meddig lett volna népszerű franciaországban hogy a nagy háború vége után francia katonák haljanak meg k-európai alig ismert szövetségesek támogatása közben?

SchA · http://katpol.blog.hu 2013.05.19. 19:27:09

Plusz Magyarországon a tökös vezető hiánya mellett:
- nem volt lehetőségünk fegyverimportra
- nem bontakozott ki átfogó népi ellenállás a megszállt és később elcsatolt területeken (spoiler alert: a 3. részben írok róla)
- Anatólia földrajzi adottságai miatt nemcsak, hogy jobban védhető, de van tengerpartja és védelmi mélysége
- a támadók nem szembesültek olyan mértékű logisztikai problémákkal, mint az olaszok/franciák/görögök (az utóbbiak különösen sokat szívtak emiatt)
- a törökök az első világháborúig is folyamatosan vesztették el a területeiket és tudták, hogy az Antant komolyan gondolja a felszalámizásukat. A magyarok egyszerűen nem hitték el, hogy az "ezer éve fennálló" királyságot szétszabdalhatják holmi nemzetiségekből/re szerveződő államocskák. (ez tudtommal komolyan elhangzott a magyar tárgyalódelegációtól Párizsban)

Btw egy tecső kommentben olvastam egy román úrtól, hogy nekünk magyaroknak még hálásnak is kellene lennünk a román hadseregnek, mert ők akadályozták meg, hogy Magyarországot beolvasszák későbbi Szovjetunióba :) Hiába, szép dolog a szelektív történelmi emlékezet.

Untermensch4 2013.05.19. 23:38:29

@SchA: ez a példa hogy nem tudták elhnni az ezeréves állam felszalámizását akkori bölcs vezetőink jól mutatja mi a legcsúnyább hiányosságuk politikusainknak: az előzmények alapján közelítően becsülni a jövőbeli eseményeket. ha csak a két vh körül nézelődünk, a nemzetiségi mozgalmak léte és (erősödő) tevékenysége nem volt valami titkos az 1800-as évek második felétől. ha csak a magyar reformkori nyelvújítás és szlovák hasonló 19.sz-i irodalmi folyamatok párhuzamba állításával felvetődött volna valakiben (kellő poszton) hogy esetleg a szlovákok is a maguk '48-a felé masíroznak azt pedig kizárásos alapon ellenünk kell hogy lejátszák... román részről sem volt titkos a "nagy-románia"-térkép... ugyanígy elég nagy példányszámban jelent meg később hogyan képzeli k-európa népeinek jövőjét hitler, mégis voltak optimisták akik szerint magyarország jól jár majd a német győzelemmel és megéri némi erőkifejtés... kár hogy a jelek szerint ebben az évszázadban is csak irracionálisan idealista politikusokból van választék

nakara 2013.06.03. 20:00:30

Várjatok! Nem úgy van az! A monarchia számos magyar csapattestje zárt rendben érte el az országhatárt. Ebben az időben 11 honvéd hadosztály harcolt a különböző frontokon. emellett még a közös seregbeli katonáink. A hazavonuló csapatokat éppen az áruló károlyi rezsim parancsára fegyverezték le és oszlatták fel. Egyes alakulatok eleinte vonakodtak engedelmeskedni Magyaro. forradalmi kormányának, de aztán sajnos engedelmeskedtek. Igazából a vörös rongyokba öltözött várost kellett volna megrendszabályozni, az árulókat kivégzőosztag elé állítani. még a vittórió venettói katasztrófa után is kb. 7 honvéd és 2 huszár divizó állhatott volna a haza védelmére. Stromfeld 18 magyar és 3 székely hadosztály felállítását tervezte ebben az időben.
Kétségtelen számos alakulatnál mélyre zuhant a morál, azonban ez leginkább a hátsó lépcsős és tartalék egységeknél volt katasztrófális hatású. De az olasz fronton harcoló magyar és székely csapatok kijelentették, hogy szivesen verekednek odahaza, a magyar föld védelmére, de nem az olasz ellen. Minek is haltak volna meg a felbomló Habsburg birodalomért?
A fenekedő szomszédok hadereje sem volt még túl acélos:Románia 12 divizió, de a 4 legjobban feltöltött hadosztály Besszarábiában állomásozott. Szerbia 6 gyenge hadosztállyal rendelkezett. A cseh légióra meg szót sem érdemes vesztegetni.
Az egész élén a Szurmay Sándor állhatott volna, mintegy magyar Atatürkként. Nem véletlenül internálta a károlyi rezsim a német Mackensen tábornagyhoz hasonlóan, mint a forradalomra veszélyes egyént.