Hirdetés

"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Hirdetés

Facebook

Bullshit Hunting Season

Cikkek

  • KatPol Kávéház CVI. - Pokolban a legjobbakAz ukrajnai háború eseményeit figyelve nem lehet elmenni a Jevgenyij Pirgozsin nevével fémjelzett – és vele gyakorlatilag eggyé váló – Wagner katonai magánvállalat mellett, amely a szíriai és afrikai...
  • KatPol Kávéház CII. - Lehetetlen küldetésÜdvözöljük minden kedves hallgatónkat! Mikor az első világháború szóba kerül, viszonylag keveseknek szokott eszébe jutni a katonai igazságszolgáltatás vagy Stanley Kubrick neve, míg az emberek életét...
  • KatPol Kávéház XCII. - Hideg fejjel, meleg szívvel, tiszta kézzelKedves hallgatóink! Legutóbbi, keletnémet témájú adásunkban, A mások élete c. film kapcsán elismételtük azt a kritikát, hogy az sajnos minden pozitívuma ellenére valószerűtlen képet fest a Stasi...
  • KatPol Kávéház LXXXVIII. - Milyen Ferrix?Két évvel ezelőtti áttekintésünket követően podcastunkban újra visszatérünk a Star Wars: Csillagok Háborúja világába, hogy áttekintsük, mi történt az elmúlt időszakban abban a bizonyos messzi-messzi...
  • KatPol Kávéház LXXVIII. - Róma júliustól augusztusigA római történelem legnagyobb érdeklődésre számot tartó és legnépszerűbb korszaka a Köztársaság válságának időszaka, amikor olyan nagy személyek küzdöttek a hatalomért, mint Caesar, Pompeius, Brutus,...

Címkék

1.vh (8) 18+ (1) 2.vh (90) afganisztán (53) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) amerikai polgarhaboru (5) argentína (3) atom (39) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (2) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (54) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (10) dánia (2) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (20) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (12) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (48) franciák (38) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (31) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (40) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (42) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (17) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (25) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (6) kémek (7) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (86) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (21) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (50) lengyelek (11) libanon (45) libéria (6) líbia (15) macedónia (3) magyarország (42) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (6) németek (55) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (3) olaszok (11) omán (1) örményország (5) oroszország (98) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (66) powerpoint (2) propaganda (65) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (14) repülőnap (3) róma (2) románia (6) spanyol polgárháború (3) sri lanka (13) SS (5) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (71) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (29) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (17) ulster (2) usa (165) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (24) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

Hogyan nem fizette le Izrael a Nagy Vezért - II. rész

2011.12.01. 06:54 5.g

Az előző rész tartalmából: 1992 novemberében, Észak-Korea és Izrael egy balszerencsésen indult üzleti tárgyaláson nem várt érdekközösségre leltek. Phenjan felajánlotta, hogy egy nem is oly szerény pénzösszeg fejében többé nem látja el ballisztikus rakétákkal Jeruzsálem közel-keleti ellenfeleit. Az ötletet elnyerte az izraeli külügyminisztérium tetszését, a Moszad emberei ellenben hozzáfogtak annak elszabotálásához.

Mindeközben Washington és Phenjan közt kifejezetten kiélezett volt a viszony Észak-Korea atomprogramja miatt, a koreaiak ráadásul épp az Atomsorompó-szerződésből való kilépéssel fenyegetőztek. Hőseink kedélyes eszmecseréjéről tudomást szerezve így hát az amerikaiak rögvest megpróbálták kérdőre vonni Izrael washingtoni nagykövetét, ám hiába, az illető úr nem volt beavatva a konspirációba.

 


Samu bácsi közbelép

1992. december 7-én Arnold Cantor, az amerikai külügyminisztérium politikai ügyekért felelős miniszterhelyettese lényegében rapportra rendelte Eytan Bentsurt és Efraim Halevy-t. Ők maguk nézeteltéréseiket félretéve megpróbáltak egységesen fellépni, s arra hivatkoztak, hogy bár a két állam prioritásai eltérőek – Izrael a rakéták, Amerika az atomfegyver miatt aggódik elsősorban – az izraeliek megállapodása az USA alkupozícióját is javíthatja. Cantor ezzel szemben kifejtette, Washington attól tart, hogy az észak-koreai vezetés csupán kibúvót keres. Álláspontjuk szerint egy Izraellel kötendő, rakétákra vonatkozó megállapodás betartása teljességgel ellenőrizhetetlen volna, ugyanakkor lehetőséget biztosítana arra, hogy Phenjan más nonproliferációs kötelezettségei alól kibújjon. S bár az USA nem mondja, hogy Izrael hagyjon fel a próbálkozással, jobban örülnének, ha inkább a Washingtonnal való együttműködés előnyeiről győzködnék a népi Korea vezetőit.

Hazatérésük után nem sokkal, ’93 januárjában, Bentsur és Halevy egy halvány kísérletet tettek a köztük feszülő ellentétek kisimítására. Bár abban mindketten egyetértettek, hogy az észak-koreai rakétaexport olyan fenyegetést jelent, amivel szemben mindenképpen fel kell lépniük, az amerikai álláspont értelmezését illetően merőben ellentétes véleményen voltak. Bentsur csupán baráti jótanácsként, Halevy ellenben kategorikus tiltásként értelmezte Cantor decemberi szavait. A két szakember ismét összeveszve vált el.

Mindeközben az amerikai-észak-koreai tárgyalások mélypontra jutottak, Phenjan pedig újabb ajánlatokkal kezdte bombázni Jeruzsálemet. ’93-április 2-án Bentsur Pekingbe utazott, hogy a tárgyalások következő körét előkészítse. A kommunista vezetés ekkor már az aranybányát is hajlandó lett volna kihagyni a képletből, némi pénzért és olajért késznek mutatkoztak a közel-keleti rakétaszállítások felfüggesztésére, s ezt szükség esetén akár írásba is adták volna. Sőt mi több, kijelentették, amint sor kerül a megállapodásra, elismerik Izrael államot és hivatalosan is felveszik vele a diplomáciai kapcsolatokat.

Az izraeli külügy most már önként tájékoztatta Washingtont, ahonnan jelezték: Észak-Korea 90 napos ultimátumot szabott az Atomsorompó-egyezményből való kilépésére. Ennek június 12-i lejárta előtt az amerikai diplomácia nem venné jó néven, ha Jeruzsálem megállapodást kötne Phenjannal. Az izraeli külügyminisztérium munkatársaiban ekkor kezdett erősödni a gyanú, hogy a Moszad munkatársai CIA-s kapcsolataikon keresztül az amerikai álláspontot befolyásolva próbálják elgáncsolni törekvéseiket. Gyanakvásukat súlyosbította, hogy az észak-koreai bánya üzemeltetése iránt komoly érdeklődést mutató vállalat, a Merhav, hamarosan bejelentette: bizonyos izraeli hivatalos személyek kérésére a projektet felfüggesztik.

Ezt megtudván Phenjan nem győzött hangot adni csalódottságának. Végül június 12-én bizonytalan időre elnapolták a kilépést, a Washingtonnal folytatott párbeszéd újraindult, így az izraeli külüggyel is újra felvehették a tárgyalások fonalát. Június végén Bentsur kabinetfőnöke előkészítő megbeszélésekre Pekingbe utazott. Az észak-koreaiak négy témával, a rakéták, ismét az aranybánya, egy 1 milliárd dollár összegű kölcsön és a diplomáciai kapcsolatok felvételének kérdéseivel készültek, hozzátéve, hogy az idő szorít, s rájuk időközben komoly arab nyomás nehezedik. Phenjan ezért legalább a bányával kapcsolatban konkrét ajánlatot várt. Az izraeli fél ezzel szemben arra hivatkozva, hogy a befektetés sorsa az érintett magántulajdonban lévő vállalatra tartozik, kitért a válaszadás elől. Helyette ismét csak azt hangsúlyozták, nincs miről beszélni, amíg Észak-Korea ígéretet nem tesz, hogy nem szállít több ballisztikus rakétát a Közel-Keletre. Ezzel sikerült is jól felhúzni a koreaiakat, akik a végsőkig ragaszkodtak hivatalos verziójukhoz, miszerint ők ilyesmit soha, semmi szín alatt nem tettek volna, még a puszta felvetés is sértő. A hátralévő pár napban ennek megfelelően nem is sikerült előrelépést elérni.

 


Az utolsó próbálkozások

1993 júliusában maga a Nagy Vezér, személyesen Kim Ir Szen ragadott tollat, hogy még egy utolsó, komoly ajánlatot tegyen Izraelnek. Azt javasolta, hogy a tárgyalásokat Párizsban folytassák, ahol az észak-koreai felet nem kisebb emberek, mint Kim Kjong Huj, a vezér lánya (ma is befolyásos politikai szereplő, bátyja egyik legközelebbi munkatársa, valamint egyebek mellett az egyetlen phenjani hamburgeres „darálthúsoszsömle”-étterem tulajdonosa, és férje, Csang Szong Tek, akkoriban a rakétaprogram felelőse (kis kitérő után manapság újra a phenjani politika egyik központi figurája) képviselnék több kompetens rakétamérnök kíséretében. Továbbá ha Izrael aggódik a megállapodás betartatása miatt, nyugodt szívvel küldjön akár 3-400 ellenőrt, vagy amennyit nem szégyell, akik figyelemmel kísérhetik, hogy akárcsak egy ballisztikus rakétákba való csavar is elhagyja-e az országot. A feltételeket természetesen írásba foglalni is hajlandóak lettek volna. (A képen együtt a család: Kim Dzsong Il, Kim Ir Szen és Kim Kjong Huj 1966-ban, forrás: nkleadershipwatch.wordpress.com)

Az ismét fellelkesült izraeli külügyminisztérium mindezek fényében az Egyesült Államok jóváhagyását kérte a megállapodáshoz. Az amerikai külügyminisztérium 1993. augusztus 10-én kelt – a korábbi enyhén pesszimista beletörődéshez képest szokatlanul kemény hangnemben írott – hivatalos válaszában kifejtette, továbbra is tartanak attól, hogy Phenjan az izraeli megállapodásra hivatkozva bújhat ki nonproliferációs kötelezettségei alól. A párizsi tárgyalások álláspontjuk szerint éppen ezért összességében véve negatív következményekkel járnának, így nem állnak Washington érdekében. Ha Izrael az Egyesült Államok áldására vár a párizsi tárgyalások megkezdéséhez, azt Washingtonnak nem áll módjában megadnia. Másnap Izrael pekingi nagykövete hivatalosan is tájékoztatta az észak-koreai képviseletet, hogy a két ország közti kapcsolatokat „előre nem látott nehézségek miatt” határozatlan időre felfüggesztik.

Szkeptikusabb olvasóink számára életszerűtlennek tűnhet, hogy az izraeli vezetés az Egyesült Államok engedélyét kérje külpolitikai döntéseihez. Ők talán némi megnyugvásra lelhetnek a tudatban, hogy valahogy így volt ezzel 1993 augusztusában Eytan Bentsur is, aki az elkövetkező napokban kétségbeesetten próbálta meggyőzni Pereszt az Észak-Koreával való megállapodás szükségességéről. Hiába érvelt azzal, hogy sosem volt – és köztudomásúlag azóta sem lett – gyakorlat, hogy Izrael külpolitikai döntéseit Washington jóváhagyásától tegyék függővé. Hiába hivatkozott arra, hogy ha most nem lépnek, ’93 végéig Irán hozzájut az első Nodong-1 rakétákhoz, és hiába érvelt azzal is, hogy az amerikaiak hirtelen elutasítóvá vált álláspontja mögött feltehetően ellenérdekelt izraeli titkosszolgálati körök állhatnak. Augusztus 16-án Peresz és Rabin egy rövid megbeszélést követően az Észak-Koreával fenntartott kapcsolatok végleges feladásáról döntöttek. A Külügyminisztérium által kiadott hivatalos közlemény indoklása szerint ezzel a lépéssel kívánták elősegíteni, hogy Washington olyan megállapodásra juthasson Phenjannal, mely egyben a közel-keleti rakétaszállításoknak is véget vethet.

A döntés mögött meghúzódó okokról a legkülönfélébb találgatások láttak napvilágot. Az üggyel kapcsolatban megszólaló amerikai tisztviselők többsége úgy értesült, hogy Rabin és Peresz elsősorban Washington elvárásainak próbáltak megfelelni. Számos izraeli kollégájuk azonban a Moszad embereit sejtette a történtek mögött. Arra gyanakodtak, hogy a titkosszolgálat nem csak az amúgy is közismerten Amerika-barát Rabint (és természetesen Pereszt) igyekezett Washington álláspontjának minél messzebb menő figyelembe vételére rábírni, de a biztonság kedvéért a háttérben CIA-s kapcsolatain keresztül az amerikai elutasításról is igyekezett gondoskodni. Ahogy az ilyen ügyekkel már csak lenni szokott, perdöntő bizonyítékkal persze azóta sem állt elő senki, legfeljebb időről-időre napvilágra kerül egy-egy újabb gyanút keltő cikk vagy nyilatkozat. Nem sokkal az események után például egy amerikai diplomata – névtelenül nyilatkozó izraeli társának beszámolója alapján – egy magánbeszélgetésben utólag egyenesen megdöbbentőnek és kifejezetten kínosnak nevezte, hogy az általa képviselendő hivatalos amerikai álláspont az enyhén rosszalló beletörődésből néhány nap alatt szinte 180 fokos fordulatot bemutatva teljes elutasítássá változott.

 

Boldogan éltek, amíg...

Akárhogy is történt, ezután Izrael egyetlen reménye az maradt, hogy az Egyesült Államoknak sikerül Észak-Koreát olyan megállapodásra bírni, mely a rakétaszállítások kérdését is rendezi. 1994 elején ennek azonban még nem sok jele látszott. Washington és Phenjan között puskaporos hangulat uralkodott, az észak-koreai vezetés immár nyíltan akadályozta a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőreinek munkáját, s időről-időre egy új koreai háború kirobbantásával is megfenyegette ellenfeleit. Az áttörést Jimmy Carter 1994. júniusi phenjani látogatása hozta meg, aki a Clinton elnöktől a párbeszéd újraélesztésére kapott hatáskörét némileg túllépve egy megállapodás körvonalait is felvázolta észak-koreai tárgyalópartnereivel.

További egyeztetéseket követően ennek eredményeként született meg 1994. október 21-én a nemes egyszerűséggel csak Keretmegállapodás (Agreed Framework néven elhíresült egyezség (mely azonban nem volt nemzetközi szerződés, csupán politikai megállapodás, így életbe lépéséhez az amerikai szenátusnak sem kellett ratifikálnia azt). A megállapodás értelmében Észak-Korea felszámolja épülő és működő atomreaktorait, cserébe két – nonproliferációs szempontból jóval alacsonyabb kockázatot jelentő – könnyűvizes reaktort kap, az elhasznált fűtőelemeket külföldre szállítja, fenntartja tagságát az Atomsorompó-egyezményben és lehetővé teszi a NAÜ ellenőreinek munkáját minden nukleáris létesítményében (így Jongbjonban és Tecsonban is). Phenjan ezen felül 4 milliárd dollár gazdasági támogatásra, és a kieső áramtermelés pótlása érdekében az új reaktorok rendszerbe állásáig évi fél millió tonna kőolajra számíthat. A fentiek megvalósítására Korean Peninsula Energy Development Organization (KEDO) néven nemzetközi összetételű konzorcium alakult. A megállapodás politikai téren az amerikai-észak-koreai kapcsolatok normalizálását, valamint hosszabb távon a Koreai félsziget atomfegyver-mentessé tételét is célul tűzte ki.

Szemfülesebb olvasóinkhoz hasonlóan az izraeli diplomácia is megdöbbenve tapasztalta, hogy a fenti egyezség még nyomokban sem utalt a ballisztikus rakéták kereskedelmének kérdésére. Hidegzuhanyként érte őket William Perry amerikai védelmi miniszter október 22-i nyilatkozata is, melyben egyértelműen amellett foglalt állást, hogy nem jelenti a Keretmegállapodás bukását, ha Észak-Korea továbbra is fegyvereket ad el a harmadik világ államainak. Phenjannak nem is kellett több, hogy az Iránnal korábban – az USA-val szembeni alkupozíció javítása, a Nodong-fejlesztés során felmerült technikai problémák és Teherán fizetési nehézségei okán – befagyasztott kapcsolataikat felélesszék.

Rabint '94 decemberében tett szöuli látogatásának tapasztalatai is megerősítették abban, hogy a történtekért „naiv hivatalnokai” felelősek, hisz Izraelnek eleve esélye sem lett volna megállapodni Észak-Koreával, e kérdésben mindig is az Egyesült Államokra voltak utalva. A külpolitikai malőr mindazonáltal a főszereplőkre nézve nem járt komolyabb következményekkel. Eytan Bentsur 1996 és 2000 között az izraeli külügyminisztérium főigazgatóságáig vitte, visszavonulása óta egyéb elfoglaltságai mellett (no shit!) Kun Béláról írt egy középszar könyvet, valamint 2011 szeptemberében megkapta (képünkön) a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Tisztikeresztjét is (utóbbi kettő nem áll ok-okozati összefüggésben). Efraim Halevy 1998 és 2002 között korábbi főnökét követte a Moszad főigazgatói székében, később a helyi Nemzetbiztonsági Tanács feje és Ariel Sharon tanácsadója is volt, nemzetbiztonsági és biztonságpolitikai témákban pedig azóta is befolyásos megmondóember.

Mindeközben a rakétákkal kapcsolatban már minden remény elveszni látszott, ám 1995 januárjában Izrael nem várt helyről lelt támogatásra. Több öböl-menti állam – akik amerikai felkérésre az Észak-Koreának szánt kőolaj szállítóiként vettek részt a történetben – szintén nehezményezni kezdte, hogy a népi Korea ballisztikus rakétákkal látja el Iránt. Hamarosan bejelentették, hogy a kőolajszállítmányokat mindaddig felfüggesztik, amíg Phenjan rakétákat ad el Teheránnak. A sietve közel-keleti körútra küldött magas rangú amerikai diplomaták meglepve tapasztalták, hogy a kuvaiti, szaúdi és ománi vezetés még az izraelieknél is nagyobb pánikban voltak Irán ballisztikus rakétái miatt. Washington azzal érvelt, hogy a tárgyalásokon ők bizony felvetették a kérdést, ám Észak-Korea csupán abba volt hajlandó belemenni, hogy egy meg nem határozott későbbi időpontban erről is tárgyaljanak. A kedélyek ettől persze nem sokat csillapodtak, s az incidenssel lényegében megindult a megállapodás lassú, de biztos szétesése. Hamarosan Phenjan tiltakozni kezdett, amiért dél-koreai gyártású reaktorokat ajánlottak fel neki. Az ifjabb Bush hivatalba lépésével Washington is napról-napra keményebb hangot ütött meg, a „gonosz tengelye” c. műsor keretében hamarosan elkezdték felhánytorgatni az észak-koreai urándúsítási program kérdését is. 2002 novemberében Észak-Korea be nem jelentett nukleáris tevékenységeiről szóló információkra hivatkozva a KEDO végleg leállította az olajszállítást, mire 2002 végén Phenjan elzavarta a NAÜ ellenőreit, majd 2003 elején az Atomsorompó-szerződésből való kilépését is bejelentette. A KEDO 2006-ra teljesen felfüggesztette érdemi munkáját (azonban jó szokás szerint ettől függetlenül azóta is létezik, bár talán már a tagok maguk sem tudják, miért).

 

Az észak-koreai fegyverbiznisz átalakulása

Észak-Korea valamivel kevésbé tragikusan élte meg az izraeliekkel folytatott tárgyalások kudarcát, hisz a Keretmegállapodás révén némi pénzre és nyersanyagra is szert tehettek, amire akkoriban igencsak szükségük volt. Mindeközben 1994. július 8-án az öreg Kim Ir Szen leadta tagkönyvecskéjét a mennybéli pártbizottságnál, s fia, Kim Dzsong Il számára ezzel megkezdődött a hatalma megszilárdításáért folytatott küzdelem. Öröklése korántsem volt olyan jól előkészítve, mint ahogy arra ő mostanában saját fia esetében törekszik, s bizony még az észak-koreai vezető körökben is akadtak, akik a kommunista dinasztia gondolatát már egy kissé talán túlzónak tartották.

Az elkövetkező években kissé elszaporodtak az „autóbalesetek” és páran a legfelsőbb körökből is beutalót nyertek az ország számos átnevelőtáborának egyikébe. Kim Dzsong Ilnek azonban végső soron kifinomultabb eszközökkel, az ország veterán vezetőinek, apja volt harcostársainak büszkesége (lásd még: „érdemei elismerése mellett más, fontosabb pozícióba...”) és a feltörekvő generáció ambíciói közti érzékeny egyensúly megteremtésével sikerült apránként hozzá lojális fiatalabb vezetőkkel betölteni az ország legfontosabb pozícióit. A pártapparátus háttérbe szorításával és a hadsereg szerepének növelésével végül sikeresen alakította ki saját hatalma stabil bázisát. Ám a hatalmi harcok festői hátterét a ’90-es évek végéig az ország mezőgazdaságának, iparának, meg úgy általában az egészségügytől az oktatásig szinte minden másnak a teljes összeomlása, a pusztító éhínség és a feketegazdaság megerősödése szolgáltatta.

Az állam egyik legfontosabb jövedelemforrása mindeközben – a kábítószerügyletek és más bűncselekmények mellett – továbbra is a fegyverkereskedelem maradt. Csakhogy a ballisztikus rakéták csillaga a ’90-es évek második felére lényegében leáldozott. Ez persze csak kis részben a nemzetközi exportellenőrzés sikere. Sokkal meghatározóbbnak bizonyult, hogy a kevés kitartó kuncsaft nagybevásárlás helyett egyre inkább a technológiai együttműködés iránt kezdett érdeklődni, sőt némelyikük – pl. Irán vagy Pakisztán – pár év múlva egyenesen Phenjan konkurenseként jelent meg a rakétapiacon.
Az ország hadiipara ráadásul a hagyományos fegyverek terén sem bizonyult túlzottan versenyképesnek. Mivel Phenjan továbbra is az ötvenes-hatvanas évek legnagyobb slágereit haditechnikáját kínálja eladásra, mára csak a legelvetemültebb és legkétségbeesettebb vevőkre számíthat. Így napjainkra az észak-koreai fegyverexport meghatározó szeletét hagyományos eszközök – tankok, rpg, rakétatüzérség, nem ballisztikus rakéták, légvédelmi eszközök, valamint nukleáris, biológiai és vegyvédelmi felszerelések – adják. A vevők a Közel-Kelet mellett egyre nagyobb arányban Kelet- és Közép-Afrika kevésbé szerencsés történelmi fejlődésű államai közül kerülnek ki.

A kétségbeejtő gazdasági állapotok, a jövedelemforrások elapadása és az ifjú vezér legitimációs gondjai egyenesen vezettek a katonai célú atomprogram felvirágzásához. A Kim Dzsong Il révén a párt rovására megerősödött haderő számára az atomfegyver kivételesen ígéretes eszköz, hisz általa a külpolitikailag is egyre inkább elszigetelődő kommunista állam relatíve alacsony befektetéssel fényes dicsőségre és rendkívül hatékony zsarolási potenciálra tárgyalási alapra tehet(ne) szert.

A felfutó nukleáris tevékenységek értéke azonban a közvetlen piaci kamatoztatás szempontjából máig jócskán alulmúlja a korábbi évek ballisztikus rakétaszállításait. Bár a nukleáris együttműködésre külföldi igény éppenséggel szintén volna (egy későbbi, de remek példa erre az Izrael által 2007-ben lebombázott titokzatos szír létesítmény esete), Phenjan e téren jóval elmaradottabb partnereitől már sem biztonsági, sem technológiai téren nem várhat sokat. Az észak-koreai nukleáris technológia exportja éppen ezért már jóval kisebb volumenű, s jórészt kevésbé központi jelentőségű, de jó pénzért értékesíthető komponensekre és alapanyagokra korlátozódik. 

 

Néhány forrás

 

 

40 komment


| More

Címkék: atom usa izrael irán korea rakéta hadiipar fegyverseft

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr803386085

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Monarch (törölt) 2011.12.01. 17:02:00

Király volt a cikksorozat, kár hogy véget ért. Nem lehetne valami Észak-Korea rovat lolcat-stílusú Kim-fotókkal?

Monarch (törölt) 2011.12.01. 17:03:25

"A képen együtt a család: Kim Dzsong Il, Kim Ir Szen és Kim Kjong Huj 1996-ban"

Ez hogy lehet? Az öreg egy fotó kedvéért kimászott a mauzóleumból? Vagy ez ilyen Madam Tusseauds jellegű cucc?

hami · http://toriblog.blog.hu 2011.12.01. 19:39:42

@Monarch: az öreg Chuck Norristól se fél. (bár erre rá is kúrt már)

paraszthajszal 2011.12.02. 01:31:09

@Monarch: Ez nekem is feltűnt, ráadásul (ha tényleg Kim Dzsong Il (il) és Kim Ir Szen van rajta), akkor biztos, hogy évtizedekkel korábbi fotó.

Az öreg 1912-es születésű, a fia '41-es, ergo nem nézne ki a képen ilyen fiatalnak.

Bandibacsi34 2011.12.02. 10:05:27

Biztos 1966. Hacsak nek kiultettek a mauzoleumbol es kipreparaltak:-) (Turkmen basi is festette a hajat...).

Monarch (törölt) 2011.12.02. 12:29:17

@molnibalage: Valószínű, csak nem volt teljesen biztos, mit írtak mire. Gondolom ha erre jár a cikkszerző, majd javít.

tudi 2011.12.02. 16:59:19

Élvezetes volt ezt olvasni, ez sem egy túl ismert története a 90-es éveknek, lehet, hogy az izraeliek egy nagy lehetőséget mulasztottak el. Amit meg a Moszad művelt, azért a népi Koreában a titkosszolgálat fejét biztos, hogy "autóbaleset" érte volna.

5.g · http://katpol.blog.hu 2011.12.05. 23:37:48

@mindenki

Valóban, a képaláírást én rontottam el, a helyes megfejtés 1966. Kérem engedjék meg, hogy jelképesen átnyújtsak egy hangszórót.

@Monarch: "Nem lehetne valami Észak-Korea rovat lolcat-stílusú Kim-fotókkal?"

Ha az nem is, de egy olyan ország, ahol a legínségesebb időkben minden családnak heti egy vödör szart kellett beszolgáltatnia, hogy legyen mivel trágyázni a földeket, bizonyára még sokáig kimeríthetetlen humorforrás marad. (Persze csak biztonságos távolságból szemlélve.)

Kullancs1983 2011.12.13. 00:30:58

Elég jól jelzi az északi szegénységet, hogy még a "Szeretett Vezető" elvtársnak is csak egy télikabátja van. Ha összejön az aranybánya-üzlet talán lehetne neki másik is. (Egyébként Koreát illetően elég elfogult lettem az utóbbi időben...)

bz249 2011.12.13. 10:40:34

@Kullancs1983: nem biztos, hogy egy van neki. Lehet, hogy nagyon szereti ezt a fazont es megrendelt otszaz egyforma telikabatot.

Kullancs1983 2011.12.13. 16:20:54

@bz249: Én akartam ilyet, veszek féltucat ugyanolyan nadrágot meg fölsőt, és nincs több gond az öltözködéssel..:D De az milyen már, mikor egy (igaz eléggé csóró) ország mindenható ura jár mindig ugyanabban?

bz249 2011.12.13. 17:57:28

@Kullancs1983: hat kerem a diktatorok megvalasztasakor nem az izlesuk az elsodleges szempont, hanem az, hogy mennyi fegyverest kepesek harcba vinni.

Kullancs1983 2011.12.13. 18:54:14

@bz249: Tisztességes diktatúrában már rég megpuccsolta volna valaki, aki aztán díszesebbnél díszesebb egyenruhákban parádézna, és a jelenlegi helyzetet elnézve még a nép is jobban járna vele... Na, de ami késik (talán) nem múlik! (Bár én továbbra is a délieknek drukkolok.)

bz249 2011.12.19. 10:47:59

@Kullancs1983: es lam, vegul megoldott az ugy. A kinevezett utodnak allitolag sokkal jobb az izlese (bar pl. a Remy Martin szerintem jobb, mint a Hennessy).

Bandibacsi34 2011.12.19. 10:51:26

Na asszem hamarost johet az ujabb Eszak-Korea poszt. A Kim-Dzsong Il is leadta a parttag konyvet, az unoka meg nem tunik tul ratermettnek..

Kullancs1983 2011.12.19. 10:57:30

@bz249: Én ilyeneket csak boltban láttam, úgyhogy nekem mindegy. De remélem a bölcs elvtárs túlságosan hozzászokott már a rothadó kapitalizmus bűzéhez, és nem bírja majd nélküle. (Bár most olvastam, hogy a kedves papa is ezüstpálcikákkal ette a homárt a vonaton...) Az utódlás még kérdéses, meg hogy merre veszik majd az irányt, de én azért bízok még az egyesült Koreában..:D

stoppos76 2011.12.19. 16:30:31

@Kullancs1983: Az jutott eszembe, hogy az egyesült Korea gondolatára délen is égnek állna pár gazdasági szakember haja. Már a Német példából kiindulva. Aztán az jutott eszembe, hogy nem csak úgy lehet ezt csinálni, ahogy a németek és Dél-Korea messze nem az a demokrácia, mint az NSZK volt. Csinálhatják viszonylag lassan is, óvatos nyitással. Aztán az is eszembe jutott, hogy mi van, ha a lassú óvatos nyitással egyidőben az emberek felbátorodnak és nekiállnak lenbontani a DMZ-t. Szóval végül arra jutottam, hogy halvány lila fingom nincs.

De fogadhatunk ebben is valamire, ha van kedved. :)

Kullancs1983 2011.12.19. 18:04:15

@stoppos76: Egyesült Korea nem lesz egyhamar, ezt kénytelen vagyok belátni. De szimpatizálok a hozzáállásukkal, és hátha majd egyszer mégis..:D (Fogadásokba most nem szeretnék belemenni, elég az az egy folyamatban lévő.)

Bandibacsi34 2011.12.19. 19:24:49

2,5% az egyfore eso GDP Eszakon, ha Delen 100%. Gazdasagi osszeomlas lehetne. Valami kinai tipusu atalakulas lehet, de ahhoz is ki kell tenni Kimeket a hatalombol.

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2011.12.19. 19:53:01

Ezt az egyesülést demokratikusan nem igazán lehetne megcsinálni, csak valami belső határos, korlátozott önkormányzatos (katonai közigazgatás?), másod/harmadrendű állampolgáros fokozatos átmenettel, és mindezt úgy, hogy az északiak is akarják.

paraszthajszal 2011.12.19. 21:07:09

Nekem erről az a betiltott dél-afrikai diktátoros reklámvideó jut eszembe: www.youtube.com/watch?v=PYnL5oUePM8

Szegény Mugabe lassan tényleg egyedül marad, annyi jó pajtása kiszállt az utóbbi időben (Ben Ali, Mubarak, Kaddafi, Gbagbo és most már Kim is). És tekintve, hogy 87 éves, lehet, hogy hamarosan már ő is odafönt karaokézik Kimékkel.

De akkor hol maradnak még különc diktátorok, akikről annyi izgi külpolcikket lehetett írni? :(

Kullancs1983 2011.12.19. 22:41:37

@bz249: Na, láttam az esti híradóban valami videót, az egész északi vezetésnek ugyanolyan volt a kabátja mint a "Szeretett Vezéré". Úgy látszik az tényleg valami csúcsmodell náluk...

@paraszthajszal: www.youtube.com/watch?v=biIEAhNL_uk (:P)

5.g · http://katpol.blog.hu 2011.12.20. 00:16:04

@Kullancs1983: "de én azért bízok még az egyesült Koreában..:D"

Azért erről nem ártana megkérdezni a KMP-t, a KNH-t, a temérdek belbiztonsági szervet, valamint a kínai és japán diplomáciát, titkosszolgálatokat és alvilágot is.

@paraszthajszal: "De akkor hol maradnak még különc diktátorok, akikről annyi izgi külpolcikket lehetett írni? :("

Pedig egyértelmű a favorit: en.wikipedia.org/wiki/Teodoro_Obiang_Nguema_Mbasogo
(...és kedves családja. Ha a Közel-Keleten praktizálnának, már rég híresek volnának.)

@mindenki:

Ami meg a kabátot illeti, a méltán elismert kimjongillokingatthings alapján a remekbe szabott ruhadarab valóban az északi ipar büszkesége lehet (szemlátomást még egy sötétzöld modell is létezik belőle): kimjongillookingatthings.tumblr.com/post/9094924796/looking-at-corn
De a történelmi hűség kedvéért szögezzük le, hogy a vezérnek volt egy könnyebb, tavaszi kabátja is: kimjongillookingatthings.tumblr.com/post/10732479233/looking-at-a-pillar
(Abból a Mao-öltöny-szerűségből meg egy zöld és egy fekete, bár valószínűbb, hogy a fekete a zöldet váltotta fel, miután 2008-as betegszabadsága folytán egy számmal összement az öreg.)

Végezetül pedig a rendszer folytonosságát és stabilitását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy immár több mint egy napja létezik: kimjongunlookingatthings.tumblr.com/

(Ui.: kis szerencsével poszt is lesz holnap estére.)

Kullancs1983 2011.12.20. 06:59:18

@5.g: A KMP, a KNH, meg még talán a sok belbiztonsági szervezet is örülne neki. Legföljebb ők másképp képzelik el. A kínai meg japán diplomácia pedig remélem diplomatikus lesz... Egyébként Korea kérdésében bevallottan elfogult vagyok. (Ahogy nézem ezt az Unokát, egyre erősödik bennem a meggyőződés, hogy ezzel valami nincs rendben. Elég retardált kinézete van, nem?)

stoppos76 2011.12.20. 11:20:26

@Kullancs1983: Nekem inkább olyan igazi gonosz parasztintelligenciával megáldott csókának tűnik.

Kullancs1983 2011.12.20. 14:34:01

@stoppos76: www.youtube.com/watch?v=WPAY0m3pJ3I
Szerencsétlenkedik össze-vissza, mint valami túlsúlyos napközis, akit csak az apukája miatt nem vágnak nyakon. (A tábornokok pikkelypáncélja viszont mindent visz..:D)

paraszthajszal 2011.12.23. 03:23:33

@5.g: Na azért Obiang bácsi úgy is híres, ha nem a Közel-Keleten praktizál. Rá azért emlékeztem, mert én is olyan villát szeretnék, amilyen nekik van (vagy volt) :-)

www.origo.hu/nagyvilag/20111028-egyenlitoi-guinea-olajkincs-korrupcio-teodoro-obiang-nguema-mangue-es-a.html
___________

Más, de továbbra is Izrael és a közel-keleti rakétaveszély: A tegnapi népszabiba írt cikket Gyarmati Ferenc "biztonságpolitikai szakértő", de nekem első olvasásra túlságosan hasonlított a stílusa Izrael magyarországi nagykövetére:
Pl. -"Izrael helyzete alapjaiban különbözik minden más országétól, nemcsak abban, hogy az iráni atomfegyver a létét fenyegeti, hanem abban is, hogy egy esetleges megelőző, és Irán nukleáris létesítményei ellen irányuló csapás Izrael – és csakis Izrael – esetében önvédelemnek minősülne, hiszen Irán vezetői számtalan alkalommal kinyilvánították, hogy elsődleges céljuk Izrael megsemmisítése." (...) "Ha Izrael megelőző csapást mér Iránra, a jogos önvédelem szellemében minden segítséget meg kell adnunk ehhez, különösen a következmények, az esetleges iráni ellenlépések megakadályozásához, hiszen ez nemcsak _jogi kötelesség_ [wtf? - kiemelés tőlem], de elemi érdekünk is annak megakadályozása, hogy hosszabb időn át súlyosan gátolva legyen a közel-keleti olaj kitermelése és szállítása." (...) "Az iráni atomfegyverre válaszul azonnal fel kell venni Izraelt a NATO-ba és valamennyi NATO-országnak garantálnia kell Izrael biztonságát." www.nol.hu/lap/forum/20111222-a_megoldhatatlan_dilemma__az_irani_nuklearis_veszely

Engem elsősorban az érdekelne, hogy mi a francot akar az jelenteni, hogy más országoknak JOGI kötelezettsége van arra, hogy segítséget kell adnunk Izraelnek egy megelőző csapáshoz? Van erre ENSZ BT-határozat, hogy egy Irán elleni megelőző csapás nemcsak, hogy jogszerű, de KÖTELEZŐEN támogatandó?

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2011.12.23. 08:41:16

@paraszthajszal:

Hagyd rá. Ő is pénzből él, pénzért ír. Leírt már hasonló marhaságokat más témákban is. Egyébként István, nem Ferenc.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2011.12.23. 10:37:42

Persze az is könnyen lehet, hogy ezért a cikkért még pénzt sem kapott, csak a szalonképes hírnevét akarta növelni a mainstream sajtóban.

SchA · http://katpol.blog.hu 2011.12.23. 11:47:45

@Rammjaeger83:

Azért Gyarmati úrtól nem ez az első marhaság,amit hallunk lásd a "Minden országnak joga van erővel visszafoglalni szakadár területét" a grúz háború alatt, vagy az elképzeléseit a magyar-moldáv diplomáciai tengelyről.

De most komolyan, őszintén remélem, hogy egy 6, de inkább 7 számjegyű összeg vezette arra, hogy leírja az "iráni atom egzisztenciális veszélyt jelent az egész világra" gondolatot.

Kullancs1983 2011.12.23. 12:20:46

Nem ő volt az, aki anno államtitkárként írt valami tervet, aztán kormányváltás után mint független szakértő, megírta a kritikáját is? Mintha itt lett volna róla szó valahol... Ezt csak azért írom le, mert mi kívülállók, akik nem hivatásszerűen foglalkozunk ilyesmivel, meg nem is igazán ismerjük ezeket a szakértőket, olykor bizony csak kapkodjuk a fejünket, hogy akkor most mi hogy van, és miért...

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2011.12.23. 17:42:24

Ami a Budapest-Kisinyov tengely ötletét illeti, csak hogy az olvasók számára is világosabb legyen: Gyarmati egy Fidesz-rendezvényen kifejtette, hogy Moldáviával szorosabb biztpol együttműködést kell folytatni, mégpedig abból a jól megalapozott okból, mert a románokat mindketten utáljuk. Ugyanott mondott valami olyasmit is, hogy a NATO részéről az Oroszországgal fenntartott viszony javítása most a Hitler előtti '38-as müncheni brit-francia behódolással lenne erkölcsileg egyenértékű. Ezek után már ezen az iráni atomos cikkén nem nagyon lepődök meg.

Kullancs1983 2011.12.23. 18:09:19

@Rammjaeger83: Igen, elég valószinű volt, hogy Romániáról lesz szó, más közös pont aligha van... Igazság szerint Moldáviáról mindig a gyülieli jut eszembe: "Kicsi Én összebalhézott Dr. Genyával, duzzogva bezárkózott a szobájába, és most szomorú, mert nincs mit enni." A többiről meg, mint fenn: sokan vannak ilyen-olyan szakértők, de hogy ezek mennyire értenek hozzá, és mennyire szavahihetők, arról a nagy többségnek fogalma sincs.

5.g · http://katpol.blog.hu 2011.12.23. 19:05:06

@Kullancs1983: "Legföljebb ők másképp képzelik el."

Ami azt illeti, eléggé. Addig meg, amíg az ő verziójuk bejön (a jelen állás szerint kb. soha), mégis mi a jobb, egy összeomlás szélén tántorgó ország jómódú és befolyásos pártfunkcionáriusának lenni, vagy a demokráciában rakni a vasat éhbérért?

"A kínai meg japán diplomácia pedig remélem diplomatikus lesz..."

Szvsz nincs az az udvariasság, ami egy potenciális konkurrenciát jelentő egyesült Korea létrejöttét megérné. (Max. a háttérben gondoskodnak róla, hogy az egyesülés számukra ne járjon érdeksérelemmel. De egy ilyen megoldásra sem a "diplomatikus" lenne a legmegfelelőbb jelző.)

"Elég retardált kinézete van, nem?"

Ez arrafelé alighanem a munkaköri leírás része: www.theonion.com/articles/kim-jongun-privately-doubting-hes-crazy-enough-to,18374/

@paraszthajszal: "Na azért Obiang bácsi úgy is híres, ha nem a Közel-Keleten praktizál."

Dícséretes a tájékozottságod, de kétlem, hogy ez volna az általános. Pedig Obiangékról aztán tényleg olyan beteg történetek ismeretesek, hogy még a Kim-klán is sírva fakadna szégyenében.

Kullancs1983 2011.12.23. 19:17:49

@5.g: A wikileaks szerint pár éve még a kínaiak és az oroszok el tudtak volna képzelni egy a déliek vezetésével létrejövő egyesült Koreát, legföljebb csak az amerikaiakat küldték volna haza onnan. De ez sajnos már nem aktuális... A pártfunkcionáriusokat meg nem tudom sajnálni, ők azok akik tudják, hogy milyen szar is a rendszer, mégis ők ragaszkodnak hozzá a leginkább. Remélem nagyon pofára fognak esni... (Dehát én ugye elfogult vagyok.)

5.g · http://katpol.blog.hu 2011.12.23. 19:19:37

@paraszthajszal:

Ami meg a Gyarmati-írást illeti, ha lenne még Bullshit Hunting Season, ezzel a fogással simán megnyerted volna az éves díjat. Több szót kár is rá vesztegetni, ahogy a művelt értelmiség mondaná, "tekintsük ezt szépírói munkássága részének".

@Kullancs1983: "Nem ő volt az, aki anno"

Gyarmati tudtommal szinte minden volt már a magyar biztpolban, meg az ellenkezője is, talán csak vezérkari főnök nem. Ami tulajdonképpen nem baj, a saját szakterületén egyáltalán nem rossz szakember (a magyar mezőnyben meg pláne), csak hát néha sajnos becsúsznak ilyen furcsa performanszok is.

És mielőtt végleg szétoffolnánk a témát, kérném, hogy akit ez a kérdés izgat, fáradjon át tanult kollegám nemrég megjelent új posztjába.

5.g · http://katpol.blog.hu 2011.12.23. 19:32:47

@Kullancs1983: "a kínaiak és az oroszok el tudtak volna képzelni egy a déliek vezetésével létrejövő egyesült Koreát"

Szépen hangzik, de azért én nem lettem volna a déli elhárítás helyében az egyesülés utáni években. Bár szakmai kihívásnak kétségkívül páratlan volna.

"A pártfunkcionáriusokat meg nem tudom sajnálni, ők azok akik tudják, hogy milyen szar is a rendszer, mégis ők ragaszkodnak hozzá a leginkább. Remélem nagyon pofára fognak esni..."

Mert még fiatal vagy és naiv. :)
A világpolitika sajnos nem egészen így működik (legalábbis főszabályként, persze néha azért csak-csak meglincselnek valakit).
Btw. a rendszer minden objektív hátránya mellett azért tévedés azt hinni, hogy Észak-Koreában mindenki a mi fogalmaink szerint gondolkozik és "tisztában van" a helyzettel.

Kullancs1983 2011.12.23. 19:48:41

@5.g: 1. Esetleg feltámasztják egy időre Park Csung-He szellemét. 2. Néha felülkerekedik bennem az idealista, ez van..:D 3. Na, remélem most elmegy, mert ideges leszek.

FairyFeller 2012.01.17. 01:15:16

Mindenek előtt jó itókázást! :)

Apropó, oroszok... ;)

"Félig-meddig megdöbbenve" olvasom a Global Fire Power - Strenght in Numbers oldalán, hogy a világ arányaiban legjobban felfegyverzett országa (a félreértések elkerülése végett: Izrael), illetve annak légi ereje talán még az orosz légierőn is túltesz.

Azaz, kérdezném a szakértőktől: előfordulhat az, hogy egy 20 ezer négyzetkilométeres, alig 7,5 millió lakosságú országot olyannyira felfegyverezzen az USA, hogy felvegye a versenyt, mi több lényegében véve, mennyiségi-minőségi potenciáljában, mindössze 50 év alatt túltegyen egy nálánál úgy 850x nagyobb területű, legalább 18x nagyobb lakosságú történelmi hagyományosan katonai szuperhatalom országon...: avagy: IAF (זרוע האוויר והחלל) kontra RAF (Военно-воздушные cилы России)...?

Hihetetlenül művészek / bűvészek lehetnek ezek a Dávid-csillagosok, hogy eddig (is) eljutottak. Az aktuális mű címe: "Dávid és a Góliátok" - aircraft porn

[ www.globalfirepower.com/aircraft-total.asp | www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/is.html | www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/rs.html ]

"This listing showcases all air-based aircraft per country including both fixed-wing and rotary-wing systems as well as Unmanned Aerial Vehicles. Transports and trainers are also included as part of the totals."

IAF: 1964 | RAF: 2749

A mennyiségi különbség ezek szerint kb. 40%.
Na de mekkora lehet a minőségi különbség és így milyen eredménnyel lehet(ne) számolni...?
süti beállítások módosítása