Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.
"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Hirdetés

Utolsó kommentek

Cikkek

  • [Recenzió] A csata arcaSzemfülesebb olvasóinkat aligha éri meglepetésként, hogy recenzióink sorát John Keegan egy újabb – az Akadémiai Kiadó Hadiakadémia című sorozatában megjelent – kötetének...
  • A proletár halálbrigád II.Az északír lojalisták félkatonai szervezetei a "Bajok" idején vívtak ki hírnevet maguknak, de a megalakulásuk mögöttes motivációi jóval régebben jelen voltak. A protestáns számbeli...
  • A proletár halálbrigád I.A hadviselést szabályozó nemzetközi egyezmények, melyek sok tekintetben az európai hadi kultúra hagyományaira épültek, azt a nézetet képviselték és képviselik, mely szerint polgári...
  • [Recenzió] Az első világháborúHányan ébredünk fel ezzel a gondolattal egy nyári napon: „Ma reggel még nem tudok szinte semmit az első világháborúról. De estére szeretném, hogy mindent tudjak róla.” Akit még a...
  • [Recenzió] Hat hadsereg NormandiábanA hadtörténelem talán legismertebb brit krónikása, a közelmúltban elhunyt Sir John Keegan neve jó eséllyel nem ismeretlen az olvasók számára. 26 évig tanított a sandhursti Királyi...

Facebook

Címkék

1.vh (1) 2.vh (60) afganisztán (51) ajanlo (49) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (22) argentína (2) atom (37) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) belarusz (3) belgium (1) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (49) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (60) csád (6) csehország (10) dél afrika (4) demográfia (7) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (8) el salvador (3) ensz (19) eritrea (2) észak korea (25) etiópia (8) eu (5) évforduló (26) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (23) filmklub (4) franciák (32) fülöp szigetek (2) fürtös bomba (2) gáz (8) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (29) haditengerészet (21) hadsereg a politikában (21) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (11) hidegháború (20) hollandia (1) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (16) indonézia (16) irak (62) irán (71) izland (1) izrael (105) japánok (15) jemen (11) jordánia (6) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (5) kémek (6) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (58) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (13) koszovó (9) kuba (6) kurdok (5) légierő (42) lengyelek (8) libanon (44) libéria (6) líbia (14) macedónia (2) magyarország (21) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (12) ndk (4) németek (54) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (2) olaszok (10) omán (1) örményország (5) oroszország (86) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (11) powerpoint (2) propaganda (64) puccs (8) rádió (33) rakéta (13) rakétavédelem (16) recenzió (3) repülőnap (3) róma (1) románia (4) spanyol polgárháború (1) sri lanka (13) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (21) szlovákia (2) szolgálati közlemény (76) szomália (22) szovjetunió (49) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (26) terror (59) thaiföld (9) törökország (23) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (12) ulster (2) usa (140) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (10) vendégposzt (22) venezuela (4) video (33) vietnam (20) vitaposzt (7) zamárdi (1) zimbabwe (5) zsámbék (1) zsoldosok (14)

Mutasd az egyenruhád, megmondom, kivel vagy (?) 2.

2011.09.26. 08:00 CSM

A bevezető és a tiszta szovjet-orosz hatású viseletek áttekintése után cikkünk második részében azon országok katonai viseleteit tekintjük át, melyek valamely okból kifolyólag eltértek a kilencvenes évek standard orosz hatásától. Kétféle csoportról lesz szó: azokról az országokról, melyek a szovjet-orosz viseleteket vették át valamilyen formában és adtak hozzá valamilyen nemzeti jelleget, illetve azokról az országokról, melyek külpolitikai/szövetségi orientációjuk révén alapvetően átvették valamely más ország vagy országcsoport viseleteit.

Szovjet-orosz tradíciók nemzeti motívumok kihangsúlyozásával
A szovjet-orosz tradíciókat nemzeti motívumok kihangsúlyozásával átvevő egyenruhák nagyon szoros szálakkal kötődnek a tiszta szovjet-orosz mintát követő viseletekhez, tulajdonképpen a köztük lévő határ elmosódik. A legfőbb különbség valamilyen nemzeti elem hangsúlyos szerepeltetése az egyenruhák valamely részén. Ez lehet éppen csak rendfokozati jelzés (Kirgizisztán, Kazahsztán 2011-ig), ahogy az orosz mintát követő, de színében, és egyéb jellemzőiben hamar önállóságot mutató (Ukrajna), illetve számos elemében már nyugat felé tekintő egyenruhakollekció (Moldova).

Kirgizisztán
A posztszovjet régió egyik legszegényebb államának tartott Kirgizisztán sem szakadt el a szovjet-orosz tradícióktól, bár 2005-ben tettek némi erőfeszítést a nemzetiesítés felé. 2005 előttről meglehetősen kevés elérhető forrás áll rendelkezésre. Az első egyenruha-szabályzatot 1998. augusztus 24-én adták ki az 560-as számú kormányrendeletben (a neten a teljes szöveg már nem elérhető). Az ebben tárgyaltak részletesebb ismerete nélkül, például az ún. tulipános forradalom korában készült képek alapján rekonstruálható, hogy (nyilvánvalóan elsősorban gazdasági okokból) a kirgizek sem vi(he)tték túlzásba az önálló egyenruházat kifejlesztését. Később ki is derült, ami már korábban is sejthető volt, hogy a felszerelés és a kiegészítők (a rendfokozati jelzések is) jó része szovjet készletekből, illetve Oroszországban beszerzett darabokból állt, a ruházati elemek pedig jobbára orosz, török, kínai és amerikai humanitárius segély révén kerültek a hadsereghez. Érdekesség, hogy a 90-es évek vége felé (az üzbégekhez hasonlóan) leselejtezett NDK-s strichtarn mintájú anyagot is használtak gyakorlónak.
Bár már 2002-ben döntés született új, egységes és nemzetiesebb egyenruházat kifejlesztéséről, ennek megvalósítására viszont már a tulipános forradalom utáni hónapokban került sor. A 2005. augusztus 11-i 311. ideiglenes elnöki ukáz minden fegyveres testületre vonatkozó új egyenruha-szabályzatot léptetett életbe a szabályt 2006-ban módosították és pontosították. Az összképet tekintve a nemzetiesebb célokat tekintve megelégedtek az orosz mintára a tányérsapkán sapkarózsaként és sapkajelvényként (vagy a tábornokoknál hímzett sapkadíszként) elhelyezett kirgiz címerrel, valamint a rendfokozati jelzéseken az azeriektől eredeztethető, a kazahoknál 2003-ban bevezetettekhez hasonlatos nemzeti motívumokkal. Az egyenruháknál négy viselési módot különböztettek meg: ünnepi alakzatban, ünnepi alakzaton kívül, köznapi és gyakorló (nyári és téli változatban). Az ünnepi viselet színe világosszürke, a köznapi olivzöld, a gyakorló négyszínmintás. A haderőnemeket a tányérsapka és a rendfokozati jelzések szovjet divat szerinti paszpólózása (szárazföldi: vörös, légierő: kék) különbözteti meg. A tábornoki egyenruházat szabásában megegyezik a szovjettel, kétsoros hatgombos zubbony, dús hímzéssel. A tiszti és tiszthelyettesi viselet teljes mértékben követi az 1994M orosz uniformisokat, akárcsak a gyakorlóviselet szabása és tartozékai. A gyakorlóviseleteknél a különféle fotók tanulsága alapján egyébként továbbra is hiányzik az egységesség: egyes alakulatok orosz, mások amerikai 81M Woodland és Multicam mintájú gyakorlót hordanak (mindez nyilván nem független a kirgizisztáni amerikai és orosz katonai jelenléttől), noha egyes alakulatoknál már megjelent az elvileg 2009-ben bevezetett digitális színelosztású gyakorló is.
A kirgizek érdemben tehát megtartották az örökölt szovjet-orosz viseleti formákat, a nemzeti jelleget pedig a rendfokozati jelzéseken és a tányérsapkákon elhelyezett sapkajelvényekkel hangsúlyozzák ki. 

Moldova
Az Európa egyik legszegényebb országaként számon tartott, hányattatott sorsú posztszovjet utódállam a transznisztriai kérdésben való különbözőségek ellenére egészen mostanáig kitartott a szovjet-orosz tradíciókra alapozott egyenruhák mellett. A függetlenség 20. évfordulóján történt egy nagyobb szabású egyenruha-modernizáció, mely azonban inkább csak ötvözi az orosz elemeket az európai (román) elemekkel, de teljesen le nem cseréli azokat.
A moldáv hadsereg 1992-es létrejötte óta tulajdonképpen szovjet, majd az 1994M orosz egyenruhák némileg módosított változatait hordta. 1997-es 280. elnöki paranccsal vezették be a szovjet egyenruhákat és az 1994M orosz egyenruhacsalád hatásait ötvöző viseleteket, melyeket 2005-ben újítottak meg némileg. A régebbi szabályzatok sajnos már nem érhetőek el, de pár fénykép és videó alapján elmondható az 1994M orosz és az 1997/2005-ös moldáv egyenruhák közötti nagyfokú hasonlóság - ami különbözik, mint például a tányérsapkák fekete állórésze, inkább a szovjet örökségnek tudható be. A moldávok "nemzeti jelképeik" hangsúlyozásánál lényegében beérték a szovjet
rendfokozati jelzések átalakításával, valamint a főtiszti és tábornoki tányérsapkák szemernyődíszének Romániából (és utóbbiak esetében a britektől) eredeztethető díszítésével. A gyakorlóviseletek terén a kilencvenes évek első felében a szovjet gyakorlók használata, illetve ukrajnai gyárakban készült, a grúz és az örmény hadseregek által használt módosított háromszínmintás gyakorlók is rendszerbe kerültek. 1996 óta viszont a moldáv hadsereg is négyszínmintás Woodland gyakorlókat használt.
2010-ben a moldáv kormány az egyenruhák modernizációja mellett döntött. A kinyilvánított szándék szerint a többi FÁK-tagállamtól nem túlzottan elkülönülő szovjet (és orosz) jellegű uniformisok helyett modern, a lakosságnak is elfogadható viseleteket kívántak kialakítani. A cél többek között a gyakorlóviseletek tökéletesítése, valamint az ünnepi viseletek és összességében az egyenruhák megújítása voltak. Bár az öltözeti szabályzat 2010. október 6-i keltezésű, az új moldáv egyenruhák a függetlenség 20. évfordulója alkalmából megrendezett kisinyovi katonai parádén debütáltak (ahol egyébként a szovjet díszlépést is "europaizálták").
Az 580-as elnöki parancsként kiadott új öltözeti szabályzat (a képes melléklet itt található) négy viseleti típust különböztet meg: gála, ünnepi, szolgálati és gyakorló (téli nyári változatban) és ezek számos alváltozatát évszaktól és alkalomtól függően. A gálaviseletek terén egyértelmű az európai (még pontosabban: román) tradíciók felé fordulás. Ahogy a mai román hadsereg díszegységei is a XIX. század végi franciás mintához nyúltak vissza (kepivel és epolettekkel), a moldáv hadsereg gálaegyenruhái is a román mintát vették alapul. Az ünnepi egyenruhánál viszont már vegyesebb a kép. Az európaizálás jegyében a moldáv szárazföldi haderő búcsút mondott az orosz eredetű olivzöld színnek, ehelyett a NATO-ra jellemző sötétzöld szín vált meghatározóvá (míg a tábornoki kar az ünnepi viselet egyik, szovjet eredetű világosszürke változatát is megtartotta), míg a légierő egyenruháinál maradt a sötétkék szín. A viseletek szabása nehezen szakad el az 1994M orosz egyenruhák szabásától, bár a szabályzat képek mást sugallnak, a tányérsapka szintén maradt az 1994M orosz viseletekre jellemző túlméretezett koronával, a sapkarózsa viszont a román hadseregnél is ismert címeres változatra módosult (a tábornoki tányérsapka romános díszítése pedig már a korábbi, oroszos egyenruha-változatnál is jelen volt amolyan nemzeti elemként). A tábornoki kar szintén megtartotta kétsoros, hatgombos, szovjet korból eredeztethető zubbonyát, az ugyancsak a szovjet korból megmaradt paroli és mandzsettadíszek jottányit sem változtak. A női viseletek viszont nyugatiasabb stílusra váltottak, az ünnepi viselethez kapott kalap, illetve a köznapihoz tartozó barett mindenképp ebbe az irányba mutatnak. A rendfokozati jelzések az új szabályzatban sem változtak. Az aranyszínű orosz díszelgő övet egy hasonló kinézetű, moldáv nemzeti színekből álló változatra cserélték. A téli viseleteknél is számos szovjet elem megmaradt, mint például az usánka (igaz a tábornokok új, sildes karakul sapkát kaptak), a téli és átmeneti kabátok ugyanakkor új szabással jelentkeztek. A köznapi egyenruhákat nem sok különbözteti meg az ünnepi változatoktól, ugyanakkor számos új viseleti elem került be, melyek az európai-NATO standard hatásaként értelmezhetők, mint például a barett, a pulóver, vagy a légierő pilotkasapkája. Szovjet-orosz elemként viszont továbbra is rendszerben maradt az ingblúz és a téli usánka. A modernizált gyakorló és sportviseletek már egyértelműen a nyugati standardet követik, a négyszínmintás Woodland gyakorló és a háromszínmintás sivatagi egyenruha szabása is alátámasztja ezt. A díszegységek viselete is megújult, díszelgő öv mellett a bolgár és a macedón hadseregek által divatba hozott nemzeties hímzéses-sújtásos zubbony/pelerin stílusát a moldáv hadsereg is átvette.
Összességében elmondható, hogy a moldáv hadsereg modernizálta viseleteit és tett egy nagyobb lépést az egyenruhák európai jellegű (román és NATO-standard mintát követő) átalakítása felé, a deklarált célokkal ellentétben azonban az eredmény inkább felemás. A gála, a díszelgő és a köznapi viseletek egyes elemeit kivéve szemmel láthatóan máig meghatározók maradtak a szovjet-orosz hagyományok, melyeket úgy tűnik, a moldáv tervezők továbbra is magukénak vallanak. Tehát modernizációról igen, teljes európai irányú átalakításról ugyanakkor nem beszélhetünk.

Ukrajna
A második legnépesebb posztszovjet utódállam nemcsak jelentős fegyverzetet, felszerelést, de hadiipari kapacitást is örökölt a Szovjetuniótól. Ukrajna mindemellett függetlenségének első éveiben igyekezett némi távolságot is tartani Oroszországtól, bár a kölcsönös egymásrautaltság miatt ezt aligha követhette tényleges különutasság. Az ukrán hadsereg egyenruházata is ezt a kettősséget szimbolizálja: azonos hagyományok, hasonló kivitelezés, mégis egyfajta különállás vehető észre.
Az első és kisebb módosításokkal máig érvényben levő ukrán öltözködési szabályzatot 1995. június 12-én a 150-es miniszteri utasításban adták ki. A szabályzat 4 viselési módot különböztet meg: ünnepi-kimenő, köznapi, gyakorló és munkaruházatot (nyári és téli változatban). A szárazföldi és légierős egyenruhák színe üröm (sötétszürke) málnaszínű illetve kék paszpollal, a haditengerészeté fekete és fehér. Az egyenruhák szabása részben az 1994M orosz, részben a szovjet divatot követi, díszítésének jellege szintén szovjet mintát tükröz, viszont mind a sapkák dúsan hímzett díszítése, mind a tábornoki/tengernagyi paroli sajátosan ukrán. Az ukránok nem használtak nagyméretű, nemzeties sapkajelvényeket (az orosz mintát követő legtöbb posztszovjet társukkal ellentétben), viszont a szovjetes díszítések ukrán változata az egyenruha színével együtt 1995 nyarán mégis jellegzetessé tette az ukrán egyenruhákat a volt FÁk-országok között (ahol ekkortájt az orosz 1994M egyenruha volt terjedőfélben, illetve még mindig szovjet uniformisokat viseltek). A rendfokozati jelzések viszont némi módosítással a szovjet-orosz mintát követik.
A tábornoki ünnepi és köznapi viseletek a szovjet mintához híven kétsoros, hatgombos változatban készültek, dús gallérhímzéssel. A hadseregtábornoki rendfokozatot az 1974 utáni szovjet és 1997 előtti oroszhoz hasonlóan egy nagy, 45mm átmérőjű csillag jelölte, a hadseregtábornoki tányérsapkka viszont inkább a szovjet marsalli sapka jellegzetes dús hímzését és sapkazsinórját követte. A haditengerészet szintén a szovjet haditengerészet tapasztalataiból merített, a díszítésen kívül jobbára helyben hagyva a szovjet hagyományokat (ahogy az oroszok is tették). A légierő szintén a szovjet ünnepi viseletből merített, megintcsak a díszítés jelenti a fő különbséget. Az ukrán hadsereg az orosztól eltérően nem szuperálta ki a szovjeteknél használatos világosszürke ünnepi zubbonyt (mely az ünnepi viseletnél arany alapú rendfokozati jelzésekkel van felszerelve, ellentétben a szürke ünnepi zubbonnyal, melyet a köznapitól csak a kitüntetés viselési formája különbözteti meg) és a vörös kolpakkal ellátott papahasapkát sem. Az 1995-ös szabályzat ugyanakkor nem rendszeresítette sem a szovjet, sem a nyugati hatású orosz pilotkasapkát.
A tiszti és tiszthelyettesi ünnepi és köznapi viseletek jobbára megegyeznek az 1994M orosz egyenruhák nyugatosabb, díszzsebekkel ellátott szabásával. A nyugatosítás jegyében számos öltözeti módnál szerepel a nyugatias barettviselet (noha a barett fazonja szovjet eredetű), ugyanakkor megtartották a volt keleti blokkban máig népszerű ingblúzt. Az ezredesi rendfokozatúaknál szintén meghagyták a szürke kolpakkal ellátott papahát. A haditengerészet idomult a szovjet-orosz hagyományokhoz önálló viseleti jellegzetességről csak a barett használata esetében beszélhetünk.
A gyakorlóöltözetek terén Ukrajna a többi posztszovjet utódállamtól eltérően továbbra is az 1988M szovjet háromszínmintás gyakorlókat és azok ukrán változatait használja. A külszolgálati misszók számára kétszínmintás sivatagi viseletet rendszeresítettek.
Az ezredforduló után az ukrán hadsereg is némi modernizációra adta a fejét. Ekkorra datálható a légierős haderőnem egyenruháinak a szárazfölditől való jelentősebb megkülönböztetése: a légierő is az oroszhoz erősen hasonlatos kék egyenruhát kapott, maradt viszont a paszpol és a tányérsapka állórészének világoskék színe.
2009 táján aztán ukrán hadsereget is meglebbentette a nyugatosítás szele. Feltehetően nem függetlenül Kijev NATO-aspirációitól, abban az évben a leendő új, angolszász jellegű, egyébként meglehetősen semmitmondó NATO-standard szerint készült  ukrán egyenruhákat bemutató tervezet látott napvilágot (a hozzájuk tartozó rendfokozati jelzések pedig itt láthatóak). A tervek (egyelőre) nem váltak valósággá, (kisebb módosításokkal) továbbra is az 1995-ben kiadott, a szovjet és orosz hadseregtől ellesett elemeket sajátos nemzeties gallér és sapkadíszítéssel vegyítő egyenruha-szabályzat van érvényben.

Külpolitikai orientáció hatása
A politikai vagy azon belül külpolitikai orientáció hatása egy állam katonai egyenruháira mindig is játszott valamilyen szerepet, hisz a hadsereg az állam megtestesítője, amolyan kézzelfogható szimbóluma. Nyilvánvaló tehát, hogy egy hadsereg összképének kialakítása politikai üzenet is egyben. Az üzenet persze többféle lehet: hagyomány kifejezése, saját modern katonai viseleti hagyományok hiánya (lásd a posztszovjet társég nagy részét, vagy a harmadik világ jelentős részét), modernizációs/divat diktálta (ahogy a az egyenruhák története során általában a sikeresebb hadseregek szolgáltak mintaként, lásd a francia divat hatását a XVIII. században, a porosz divat hatását a XVIII. század második felében, a brit, a német és a francia divat hatását a XIX.-XX. század fordulóján, vagy az amerikai/NATO-hatást a jelenkorban), kül-vagy belpolitikai elv - jobbára a valóságosnál túlzottabb - kifejeződése (lásd az orosz hadsereg 1994-es vagy 2008-as egyenruhacseréjét), vagy valamilyen külpolitikai kapcsolattal való azonosulás (elég, ha csak az ötvenes évek magyar egyenruháira gondolunk). A posztszovjet térségben is megfigyelhetők ezek a tendenciák és külön csoportot képeznek azok az országok, melyeket valamilyen kifejezett külpolitikai (védelempolitikai) irányultság vett rá arra bizonyos változtatásokra. Az itt tárgyalt három ország esetében érdemes felhívni a figyelmet egy átfedésre: tulajdonképpen Örményország és bizonyos mértékben Tadzsikisztán is ebbe a csoportba kívánkozna, hisz az ő esetükben is egyértelmű (még ha kevésbé egyértelműen is deklarált) a kül-és védelempolitikai orientáció, de az ő esetüket a tiszta szovjet-orosz hatás alatt tárgyaltuk, hisz a tadzsik és örmény egyenruhák oroszos voltát inkább az önálló modern viseleti hagyományok hiánya és a szükség kényszerítette ki. 

Azerbajdzsán
Azerbajdzsán, a Dél-Kaukázus olajban és földgázban gazdag állama 1991-es függetlenedése idején egy konvencionális háborúba forduló etnikai konfliktusba süppedt éppen bele, melyben a szervezett hadsereg hiánya és az 1995-ig húzódó belpolitikai zűrzavar miatt komoly területi, anyagi és emberi veszteséget szenvedett el. Az 1992-93 között a Moszkvától való függést lerázni akaró, erősen nyugati és török irányultságú Abulfaz Elcibey-féle külpoltika, majd az 1993-ban hatalomra került Hejdar Alijev óvatosabb, Oroszország és a Nyugat között egyensúlyozó, mégis a függetlenség megerősítéséhez és az azeri szénhidrogénipar fellendítéséhez szükséges nyugati tőke miatt a nyugati, valamint Örményország orosz pártfogásának ellensúlyozása érdekében és az Ankarával való védelmi együttműködés miatt is a török kapcsolatot prioritásként kezelő Alijev-féle külpolitika hatása az azeri hadsereg identitásképében és ennek megfelelően viseletein is megjelenik.
Azerbajdzsán hadserege 1991 utáni első egyenruháját rögtön a függetlenség kikiáltása után megalkották (Azerbajdzsán a posztszovjet utódállamok közül az elsők között cserélte le szovjet egyenruhát). Nyilván a szükség és a lehetőségek szűkössége miatt, de az azeri hadsereg új viseletei sem szabásukban, sem másban nemigen tértek el a szovjet hadseregétől és semmit nem vettek át az 1918-20 közötti független Azerbajdzsán hadseregének brit és török viseletekből álló tradícióiból. Az azerbajdzsáni hadsereg a nemzeti szimbólumok kifejezését a rendfokozati jelzéseken keresztül oldotta meg, a tiszti és tábornoki váll-lapok népies motívumokkal díszített selyemborítást kaptak (ami aztán a kazah és kirgiz egyenruha-tervezőket is vélhetően megihlette). A függetlenség után bevezetett egyenruhákról alig érhető el kép( itt, itt, itt és itt) de ezeken is szemmel látható a szovjet tradíciók továbbélése, jelentős különbséget a tányérsapkák állórészének sapkával megegyező színezése és a rendfokozati jelzések mutatnak. A gyakorlóviseletek terén semmilyen megújulásról nem lehetett beszélni, szintén valószínűleg forráshiány miatt a szovjet hadseregtől megmaradt készleteket használták.
2001-ben azután jelentősen módosultak az azerbajdzsáni hadsereg egyenruhái, miután Hejdar Aliyev elnök keményen bírálta azokat azért, mert "nem fejezik ki a független Azerbajdzsán sajátosságait" és hogy "a volt szovjet hadseregtől maradtak meg". Ezért szakértők bevonásával új egyenruhákat készítettek, melyek az Azerbajdzsánnal szoros viszonyt ápoló, az azeri tisztképzésben 1992 óta részt vevő, testvérinek tartott Törökország hadseregének brit-amerikai elemeket ötvöző egyenruháira emlékeztettek (mondhatni, másolták). Bár az öltözeti szabályzat alig néhány részlete érhető el az interneten, a hasonlóság igen közeli és egyértelmű. Az ünnepi és köznapi viseletek szabásukban, szimbolikájukban egyértelműen a török hadsereg viseleteit utánozzák. A tányérsapka hímzéses díszítése (bár a tábornoki a töröknél jóval díszesebb szovjet ornamentikát használja) (itt azerbajdzsáni hadsereg és légierő főtiszti, itt pedig a haditengerészet tiszti tányérsapkája látható közelebbről) szintén a brit hagyományokat követő törökkel való hasonlóságot mutatja: a tábornoki tányérsapka szemernyőjén kétsoros szemernyődísz, míg a főtisztin egysoros szemernyődísz látható, míg a viharszíj szintén a török hadsereg mintája alapján készült. A rendfokozati jelzések is a török mintát követik (igaz, a tábornoki paroli inkább a szovjet stílust követi, a váll-lapoknál az azeriek minden tábornoknak megadták a törököknél csak a vezérkari főnök által viselt tölgyfalombos keretezést), orosz elem ugyanakkor az ünnepi viseletekhez társított aranyozott alapú váll-lapok használata. A köznapi viseletekhez amerikai stílusú pilotkasapka társul, bár a nyári változatban megmaradt a szovjet eredetű ingblúz is. A női viseletek terén is nyugati hatás érződik, mind a szabás, mind a kalap ezt a képet erősíti. A téli viseleteknél a tábornoki fejfedő a török hagyományú kabalak szőrmesapka, míg a többi rendfokozati kategóriánál maradt az usánka. A gyakorlóviseletek terén az azerbajdzsáni hadsereg teljes mértékben átvette  a török hadsereg által használt fazont és az egyenruhákat is a négyszínmintás Woodland török változatából készítik. A díszegységek uniformisai szintén az amerikai mintájú török divatot másolják.
Összességében elmondható, hogy a balti országokat leszámítva Azerbajdzsán úttörő a posztszovjet térségben az egyenruhák kül-és védelempolitika diktálta irányú megváltoztatásában. A változtatás indoka egyfelől a szovjet/orosz viseletektől elkülönülő egyenruhák megalkotása, az önálló nemzeti viseletek kialakításának elve ugyanakkor csorbát szenved a török hadsereg (a kül-és védelempolitikai együttműködés miatt egyébként logikusnak is nevezhető) öltözeteinek szinte teljes körű átvételével.

Grúzia
A Dél-Kaukázus nyugati részén elterülő Grúziát Azerbajdzsánhoz hasonlóan turbulens időszakban érte a függetlenség. A függetlenség elnyerése utáni első elnököt, a nacionalista Zviad Gamszahurdiát 1992-ben orosz segítséggel puccsal megbuktatták, ám a helyére kerülő volt szovjet külügyminiszter, Eduard Sevardnadze kapcsolata is hamar megromlott Moszkvával. Sevardnadze a rossz orosz-grúz viszony miatt a kilencvenes évek közepétől már a Nyugat felé fordult, melynek egyértelmű jele az azerbajdzsáni olaj és földgáz nyugati exportútvonalaiban (a Baku-Tbiliszi-Supsa és a Baku-Tbiliszi-Ceyhan olajvezetékek, valamint a Baku-Tbiliszi Erzurum gázvezeték) való grúz részvétel (ami persze Grúzia geopolitikai jelentőségét is megnövelte). A kilencvenes évek végétől Grúzia már a NATO-val való szoros együttműködésben gondolkodott és ez, valamint a 2003-as rózsás forradalom hatása átalakította a grúz hadsereg korábbi, szovjet-orosz hagyományokra támaszkodó viseleti képét.
A grúz hadsereg, legtöbb posztszovjet társához hasonlóan nem rendelkezett modern katonai viseleti hagyományokkal és szovjet hadi felszereléseket örökölt meg, ami a kilencvenes években egyértelműen kijelölte az utat a grúz hadsereg oroszos viseleti képe irányába. A grúz hadsereg szintén hamar átvette az 1994M orosz egyenruhák mintáját, lényegében lemásolva azokat. A tábornoki tányérsapka díszítése és a rendfokozati jelzések mutattak némi eltérést az orosz mintától. A kilencvenes évekből származó képeken jól láthatók az oroszos jellegzetességek, ahogyan a szovjet eredetű világosszürke ünnepi zubbony is. A gyakorlóviseletek esetében a kilencvenes évek első felében a háromszínmintás szovjet készletek kihordásáról volt szó, valamint egy sajátos, a grúz és később a moldáv hadsereg által is használt ukrán gyártmányú ún. "örvénymintás" gyakorló használata terjedt el. A kilencvenes évek második felétől az orosz és ukrán gyakorlók kerültek rendszerbe, az ezredfordulón pedig amerikai készletekből érkezett négyszínmintás Woodland gyakorlók kerültek rendszerbe.
Az ezredforduló környéki erősödő grúz-NATO kapcsolatok, valamint az ezt elősegíteni igyekvő David Tevzadze védelmi miniszter hatására a grúz hadsereg 2002-2003 fordulóján nemcsak új védelmi doktrínát, de új, nyugati (elsősorban amerikai) hatású egyenruházatot is kapott (itt Tevzadze miniszter látható a régi, itt pedig az új egyenruhában). Bár az öltözeti szabályzat nem érhető el, mégis szemmel látható a változás mind az öltözetek szabásában, mind a szimbolikában és a rendfokozati jelzések használatában. Az egyetlen kivételt a haditengerészet viseletei jelentik, a grúz haditengerészet ugyanis az egyenruhacsere után is megtartotta a szovjet-orosz hagyományokon alapuló viseletét. A rendfokozati jelzések terén is a nyugati, elsősorban angolszász minta lett meghatározó (a rendfokozati jelzéseknél a haditengerészet is elhagyta az orosz mintát). A gyakorlóviseletek esetében folytatódott a nyugati irányba történő eltolódás, különösen a rózsás forradalom után. A viseletek szabása is az amerikai mintát kezdte követni (ahogy amerikai mintájú rohamsisak váltotta fel a szovjetet), és 2008 elején a grúz hadsereg is bevezette az amerikai MARPAT mintázat másolatát, noha más, török, és kínai eredetű négyszínmintás Woodland mintájú anyagok is használatban maradtak.

Kazahsztán
A világ legnagyobb területű tengerparttal nem rendelkező állama, az utóbbi két évtizedben - Üzbegisztánt lehagyva - Közép-Ázsia első számú regionális gazdasági és politikai hatalmává vált Kazahsztán sikeres, energiabevételekre épülő gazdaságpolitikája nem csak a sztyeppe közepén létesített csillogó főváros, Asztana fényein mutatkozik meg. A kizárólag mesterséges határok övezte ország ugyan a mai napig kereskedelmi és katonai szimbiózisra van utalva Oroszországgal és jelentős gazdasági kapcsolatok kötik Kínához is, számos tekintetben önálló, nyugatra (is) figyelő modernizációs kurzust valósított meg. Mindez nyomon követhető az interneten elérhető források mennyiségén és, mint cikkünk témája is sugallja, a katonai viseletek terén is.
Kazahsztán jelentős mennyiségű katonai felszerelést örökölt meg, köztük természetesen ruházati elemeket is. A szovjet viseletek kihordása tulajdonképpen a kilencvenes évek közepe utánig tartott. Az
első egyenruhaszabályzatot 1997-ben adták ki, mely formájában az 1994M orosz egyenruhákat követte (a tábornokoké viszont megőrizte a szovjet kétsoros fazont), színében viszont megtartotta a szovjet színeket, vagyis az ünnepi viselet a szárazföldi haderőnemnél tengerzöld, a haditengerészetnél fekete, a légierőnél sötétkék (a szárazföldi erők tányérsapkáján a paszpolozás tengerzöld, a haditengerészetén fehér, a légierőén világoskék volt), a köznapi viselet színe pedig mindkét haderőnemnél khaki színű volt (a szárazföldi erők tányér és pilotkasapkáján a paszpolozás khaki, a haditengerészetén fehér, a légierőén világoskék volt). A szabályzat három viseleti módot különböztetett meg: ünnepi, köznapi és gyakorló. Újdonság volt a rendfokozati jelzések "nemzetiesítése": a szovjet-orosz mintájú váll-lapok helyére stilizált kazah népi motívumokat magukon viselő váll-lapok kerültek, noha a csillagok és a sávozások az orosz jelzésekből merítettek. Az ünnepi (különösen a tábornoki karé) és köznapi viseletek díszítése szintén a szovjet divatot követte, kiegészítve az 1994-es orosz mintáról ellesett nagy méretű állami címeres sapkajelvénnyel. A gyakorlóruhák terén továbbra is a szovjet háromszínmintás gyakorlók voltak rendszerben, bár a kilencvenes évek közepétől megjelentek a kínai négyszínmintás Woodland gyakorlók is.
1999-ben újabb öltözeti szabályzatot adtak ki, mely jobbára az 1997-esre épült, legfőbb módosítása, hogy a köznapi viseletek színe sötét khaki lett. A téli díszelgő tábornoki viseletek számos szovjet elemet vettek magukra, mint a papaha sapka (a papahát az ezredesek is megkapták), vagy az acélszürke téli nagykabát.
2003-ban újabb egyenruhaszabályzat jött ki (a képek itt érhetőek el), mely tovább diverzifikálta a viseleteket, immáron öt viseleti módot különböztettek meg: ünnepi, ünnepi-kimenő, köznapi, gyakorló és munkaruházat. A korábbiakhoz képest részletesebben szabályozták a viselési módokat, a karjelzéseket és a kitüntetések viselési sorrendjét is.
A
2006. júliusában kiadott új öltözeti szabályzat (a képek itt láthatóak) tovább tagolta az viseleti módokon belüli öltözködést és az oroszos modelltől kissé ellépve számos új, nyugatias viseleti elemet rendszeresített. Érdekes színfoltja a szabályzatnak, hogy Nurszultan Nazarbajev elnök, mint a hadsereg főparancsnoka számára külön egyenruhát határozott meg. A szabályzat négy viseleti módot különböztet meg: ünnepi, köznapi, gyakorló és munkaruházat. Számos korábbi szovjet illetve orosz ruházati elem kikerült a ruhatárból: az 1994M orosz pilotkasapka helyét (a haditengerészeti haderőnemet leszámítva) a legtöbb viseleti módnál a NATO-standard barett vette át, eltűnt a papaha és az ingblúz, megjelent viszont a pulóver. A szovjetes hullámzöld ünnepi viseletet a szárazföldi erőknél csak a tábornoki kar és a díszegységek tartották meg. A férfi díszegységek díszelgőviseletén kazah nemzeti szimbolika túlcsorduló példáját látjuk, míg a női díszelgőegységek öltözete (a képen épp a légierőé látható) inkább orosz és kínai hatásokat egyesít. A 2006-os szabályzat amerikai mintájú hatszínmintás sivatagi gyakorlókat hivatalosan is rendszerbe állította, 2008-ban pedig Kazahsztán is elkezdte saját digitális színelosztású gyakorlóinak bevezetését. A 2006-os egyenruhák egyik utolsó bemutatója a 2010-es Alkotmány napi parádé volt.
2011-ben viszont (valószínűleg nem függetlenül Asztana utóbbi években felelhető szimbolikus nyugatra kacsintgatásától) Nazarbajev elnök is úgy döntött, hogy
"európaizálják" a kazah ünnepi és köznapi katonai egyenruhákat, melyeknek a legmodernebb katonai és a legmagasabb minőségi követelményeknek kell megfelelniük. A tervekben a divat sem volt utolsó szempont, az új egyenruhák dizájnját Kuralaj Nurkadilova kazah divattervezőnő jegyzi (bár a tervezésben maga Nazarbajev is részt vett). Az új öltözeti szabályzat sajnos még nem elérhető, bár az elnök már 2011. augusztus 25-én kiadott utasításával rendszerbe helyezte az új egyenruhákat, melyek pár nappal később az Asztanában megrendezett Alkotmány napi katonai parádén debütáltak (a videó itt, a szöveges itt, a képes beszámoló pedig itt tekinthető meg). A sajtó előtti bemutatón és a parádén látható képek alapján kétségkívül megállapítható a ruhák jobb minőségi színvonala a hímzett sapkadíszektől kezdve a viharszíjakon át a téli kollekcióig. A szárazföldi erők új ünnepi és köznapi viseletek színükben is módosultak, a korábbi khaki helyett szürkéskék színre váltottak, a légierőé sötétkék maradt, a haditengerészeté viszont megtartotta a nemzetközi standard és a szovjet-orosz hagyományok fekete-fehér színét. A női viseletek gamma színűek lettek, emellett a díszegységekéhez hasonló fehér csizmával, és nyugati hatású kalappal látták el őket. Külön figyelmet fordítottak arra, hogy a túlméretezett orosz tányérsapkák helyett kisebb koronájú változatok jelenjenek meg (itt azeri-török hatás érződik), a hímzett sapkadíszek (itt szintén a Kaszpi-tenger túlpartjának hatása érződik) szintén eltávolodást mutatnak az orosz divattól. A tányérsapkát szemernyője is nyugati mintájú fényes műbőrből készült, bár szemernyő és a tábornoki zubbonyok gallérdíszének stílusán nem tudunk sok újat mutatni a korábbiakhoz képest. A köznapi viseleteknél elterjesztett barett a "NATO-standard" talán legjellemzőbb szimbóluma. A zubbonyokról eltűnt a mellzseb (ez viszont inkább a szovjetekre volt jellemző), szabásában ugyanakkor a szovjet/orosz hatás érződik. A nyugatosítást szolgálja még az állományjelzések "KZ" feliratra cserélése (itt amerikai hatás érezhető), illetve a korábban bevarrt rendfokozati jelzések "lengő" változattá alakítása.
A kazahok deklarált célja az európai divat felé fordulás volt, ugyanakkor észrevehető egy erős, látens, szimbolikus vonal, mely a kazah külpolitikát beszédmódjában nyugati, vagy európai orientáció fényében tünteti fel (ami érthető is az orosz és kínai politikai és gazdasági érdekek kereszttüzében). A gyakorlatban megvalósult viseletekben a szovjet-orosz hagyományok és a nyugati (elsősorban amerikai illetve, török-azeri áttételes hatás érződik) divat egyfajta sajátos elegyét láthatjuk: új formájukban a kazah viseletek a szovjet-orosz tradíciókat csak nyomokban meghagyva, alapvetően nyugati mintát követnek - sokkal inkább, mint Kazahsztán külpolitikája vagy belpolitikai viszonyai.

Összefoglalás
Kissé hosszúra nyúlt cikkünk végén összefoglalásul annyit mindenképpen elmondhatunk, hogy jelenleg alapvetően három vonal figyelhető meg a posztszovjet országok katonai viseletét illetően: a tiszta szovjet-orosz hagyományok alkalmazása, a szovjet-orosz hagyományok alkalmazása valamilyen nemzeti jelleg kifejezésével illetve a külpolitikai orientáció. Bár apróbb átfedések vannak a csoportok között, megállapítható, hogy a FÁK tagjaiként számon tartott 12, illetve már csak 11 állam (Grúzia 2009-ben kilépett) többségénél a katonai viseletek kialakításánál a legfőbb szempont a szükség illetve az önálló katonai viseleti hagyományok hiánya voltak. Több ország próbálkozott nemzeti jellege kihangsúlyozásával, illetve számos alkalommal a divat vagy a kül-és védelempolitikai orientáció (vagy ezek kombinációja) volt meghatározó. Érdekesség, hogy a konfliktusokkal teli Kaukázus három országa esetében egyértelműen kirajzolódik ma a külpolitikai vonal, mivel mindhárom ország szorosan követi külpolitikai mentorát hadseregének megjelenésében, szimbólumaiban: a grúzok az Egyesült Államokat, az örmények Oroszországot és az azeriek Törökországot.  

9 komment


| More

Címkék: usa ukrajna oroszország törökország propaganda kazahsztán azerbajdzsán grúzia szovjetunió moldova egyenruhák kirgizisztán díszszemle

A bejegyzés trackback címe:

http://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr743199942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Stenonis 2011.09.26. 18:28:19

Nagyon jó írás...
Csak gratulálni tudok a szerzőnek.

Kullancs1983 2011.09.26. 19:22:24

A moldovai díszegységek viselete nem inkább a bolgár és a makedón hadseregek által divatba hozott nemzeties hímzéses-sújtásos zubbony/pelerin stílusát vette át? Ugyanis a második képen szerb helyett makedón zászló van, és a díszegyenruha se az, mint amit én tudok...

CSM 2011.09.26. 20:31:33

@Stenonis: Kösz!
@Kullancs1983: De, makedón, javítva - na ja, a késő esti írás...

Makk Satt 2011.09.28. 23:53:15

Kazakhsztánban a tányérsapkák még poszt-szovjet mércével mérve is hatalmasak.

TrueY · http://qltura.blog.hu 2011.09.29. 10:55:04

Hát a magyar kimenő is valami ilyesmi volt. Rusnya, műselyem ing, iszonyat vékony nem is tudom miből készült kimenő cipő. Brrr....

Az öregek kiszedték a tányérsapka peremén futó rugót a sapkából, a fül fölötti részt lehúzták a henger alá és párszor jól megrázták. Ettől olyan Wehrmachtos ívet kapott a sapka. :)

delvideki 2011.10.02. 10:19:44

"A világ legnagyobb területű tengerparttal nem rendelkező állama"
khm...tengerpartja Kazahsztánnak van, csak tengere nincs :)
Mondjuk a Wiki megfogalmazása is tetszik:
"A Kaszpi-tenger a Föld legnagyobb TAVA..."

visszakettopadlogaz (törölt) 2013.07.14. 08:42:21

@TrueY: a kimenocipomben kapalt oregapam vagy tiz evig mire szetjott, jol birta :)

ja es egyedulallo volt a vilagon abban a tekintetben hogy egyszerre tudott fazni benne a labad es izzadni IS :)

visszakettopadlogaz (törölt) 2013.07.14. 08:43:05

A világ legnagyobb területű tengerparttal nem rendelkező állama

ez nekem olyan mint egy kiasatlan kut vagy godor tele folddel.

visszakettopadlogaz (törölt) 2013.07.14. 08:49:39

a del amerikai angyalborok nem lesznek kielemezve? vagy van az a szint ami ala nem megy a Tisztelt blogiro? :))))