Lehet, hogy mostanában áll be az a fordulópont a "War on Terror"-ban, mint ami a németeknél anno 1942/43. telén, azaz hogy az addig töretlenül előrenyomuló csapatokat jelző zászlócskákat szépen lassan el kell kezdeni visszafele pakolgatni. Irak és Afganisztán mellett méltatlanul háttérbe szorított front Szomália, ahova amerikai felkéréssel és támogatással 2006. végén érkeztek meg Etiópia csapatai - és úgy tűnik, most csomagolnak és mennek. (folyt.=>)

2006. végére az Islamic Courts Union egyre nagyobb területeket vont az ellenőrzése alá Szomáliában (Puntföldet és Szomáliföldet speciális helyzetük miatt nem számítva, az ország területének 90%-a az övék volt). Ment is a sírás rendesen, hogy teret nyer a  iszlám radikalizmus (megsúgom, ez Szomáliában nem 2006-ban kezdődött), meg éppen, hogy legyőzték a tálibokat, amikor Afrika szarván új erőre kapnak (Ugye emlékszünk, amikor még ilyen jó volt a helyzet Afganisztánban?). Talán a Newsweekben volt is egy riport, ahol az érző szívű amerikai sajtómunkás azon kesergett, hogy a riportalanya - egy szegény lány Mogadishuban  - majd nem fog tudni egyetemre járni a ronda szélsőségesek miatt, akik a tálibokhoz hasonlóan eltiltják a nőket a tanulástól. Az senkit nem zavart, hogy az 1991. óta tartó káoszból az ICU először tudta a stabilitásnak valamiféle csíráját összekaparni, és hogy Mogadishuban a legnagyobb gondot nem a nemek közötti egyenlőség hiánya, hanem a random módon záporozó golyók és gránátok jelentik.

Amerika már el volt foglalva a két háborújával, ezért Etiópiát kérte fel a beavatkozásra, akik 2006. decemberében egy huszáros offenzívával szét is kergették az ICU csapatait. Pont ez a probléma - ha egy gerillaszervezet éppen átkonvertálná magát állami szereplővé, de közben szétverik, akkor egyszerűen visszatér a gerillaharchoz, és kezdi elölről a háborút. Mindeközben a Szomáli Köztársaság Átmeneti Szövetségi Kormány, ami valószínűleg a legnagyobb nemzetközileg elismert, illegitim gittegylet a világon, mind a 41(!) miniszterével együtt, hivatalosan is megerősítette, hogy ők hívták be az etióp csapatokat a rend helyreállításáért. (A "behívás" szóban az igekötő némiképp csalóka, mert abban a pillanatban ők éppen Kenyában hűsöltek.)

Tekerjünk előre az időben: ahogy az várható volt, az etióp hadsereg komoly harcokat vívott a felkelőkkel, és úgy néz ki, mostanra érték el azt a pontot, hogy köszönik, de elegük van. Még nem hagyták el teljesen az országot, de kivonták a nehézfegyverzetet és mindössze 2500 katonájuk maradt Szomáliában a Sunday Herald cikke szerint. Nem győztek még sem a mérsékeltebb lázadók (ARS - Alliance for the Re-liberation of Somalia, kitűnő névválasztás), sem a radikálisabb csoportok, Etiópia egyszerűen ráunt az értelmetlen harcra. Ahogy Menes Zenawi, az etióp miniszterelnök idén augusztusban nyilatkozta: 

"The operation has been extremely expensive so we will have to balance the domestic pressures on the one hand and pressures in Somalia on the other and try to come up with a balanced solution"

"We didn't anticipate that the international community would be happy riding the Ethiopian horse and flogging it at the same time for so long"

Más források is megerősítették, hogy a etióp hadsereg kiürítette Szomália több régióját, ahol a felkelők és a helyi lakosok a győzelmet ünnepelték. Habár Zenawi később tagadta, hogy teljesen elhagynák az országot, valószínű, hogy a helyben maradó kontingens csak a díszként szolgál, és eszük ágában sincs "helyreállítani a rendet" vagy "megerősíteni az  Átmeneti Kormány pozícióit". Bush papa néha tanulhatna Etiópiától, például hogy a pislákoló fény az alagút végén néha csak a fegyverek torkolattüze, és ezért nem érdemes a végtelenségig bent maradni a menthetetlen helyeken. Főleg, ha a rendezési terv abból áll, hogy egy isteni csoda hatására az addig töketlen bábkormány hirtelen rendet tesz, kitör a béke, a stabilitás, a jólét, valamint tej és méz patakzik fel a földből, minekután az intervenciós seregek dolguk végeztével elégedetten távozhatnak. Zenawi mentségére szóljon, hogy ők ezt a fajta rendezési elképzelést már készen kapták.

Az etiópok után marad a káosz, a hadurak, klánok, az egykor egységes(ebb) ICU rivalizáló frakciói, (akik azért most már Mogadishu bevételére készülnek) no meg ezek következtében a humanitárius katasztrófa és az erősödő kalózkodás. Mindennek tetejébe mintegy önbeteljesítő jóslatként az ország egy erős al-Kaida bázissá is válhat (tudom, hülye szóismétlés). Business as usual Szomáliában.

/Az ICU történetét a wikipedia szócikke is viszonylag jól összefoglalja, ajánlom belőle összehasonlításra a 2006. decemberi és a 2008. augusztusi helyzet térképeit. (habár nem értem, az utóbbi alá miért írták, hogy májusi, de hát wiki)/